Pest Megyei Hirlap, 1967. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
1967. JANUAR 15.. VASÄRNAP re »i nEcrei i&Cúriap Hét dühös ember Jegyzetek egy községi vb-ülésről Vasutas ül egyenruhában a széles aszta,! mellett, pontosan szemben a vb-elnökkel. Tagja a végrehajtó bizottságnak és a község népfrontbizottságának elnöke. Laczlcó Ferencnek hívják, éppen most fejlesztési alapból. Idén befolyik további 300 ezer, számítani lehet mintegy 80 ezer forintot érő társadalmi munkára, és talán 10 ezer forint értékű helyi anyagra, ebből ugyan a régen tervezett új is< TOVÁBB A LENINI ÚTON szól hozzá a napirendhez. A kola ki nem^ kerül. Amennyiválasztások előkészítéséről tárgyalnak Táborfalva tanácsvezetői. Nagy probléma — Jól van, lesz annyi szavazókörzet, annyi tanácstagi körzet, de hogyan állhatunk a választók elé, ha még ma sem tudjuk megmondani, mikor lesz meg az új központi iskola?! Lendületesen beszél, néha az öklét is keményen az asztalra. Keserű gyúlnak a szemekben az asztál körül. Hol az egyik, hol a másik oldalról szól közbe valaki, forr a levegő, érezni, nagy problémát vetett fel a felszólaló. — A vasúti síneken, forgalmas országúton át járnak iskolába a pici alsótagozatosok — Markó János járási tanácstag, a községi párttitkár átfűtött hangon mondja: — A szülők vezetgetik a kicsiket. Később kezdik a munkát. — Délben meg abbahagyják, mennek a gyerekért — Kiss János a Petőfi Tszcs elnöke haragosan panaszolja, de nem a kisiskolás gyermekükért aggódó szülőkre haragszik. — Évtizedes megoldatlan probléma — kiált fel Pászti Károly, szintén vb-tag. — 1959-ben volt rá beruházási keret, a kivitelező vállalatot is kijelölték, a szállás- ) csinálok itt jártak, előkészí- J tették a felvonulást, de az j építőmunkások máig sem értek ide. A pénz „elveszett” 59. december 31-én, azóta sem ke- i rült meg, nem szerepelt többé j a beruházási tervben a tábor- ! falvi iskola — Kanyik József 1 szavai ezek, egykori községi vb-titkár, jelenleg igazgatási osztályvezető a járási tanácsnál. Abból amit a felszólalók, meg a közbeszólók mondanak lassan összeáll a kép. Az egymástól távol épült házcsoportokból álló község leginkább beépített részén két tantermes iskola áll, ahová idén 176 felsőtagozatos jár távolabbi házcsoportokból is. Egy másik beépített terület, a hosszú Rákóczi út saját két tantermes iskolájában az ott lakók 96 alsótagozatos gyermeke tanul. A síneken és a nemzetközi úton túlra a csurgamajori kéttantermes iskolába pedig a többi alsótagozatos jár, pontosan hetvenen. A községi tanács elé Laczkó János vb-elnök szavakba foglalja a határozatot: — A végrehajtó bizottság a legközelebbi községi tanácsülésnek javasolja... Múlt évről maradt tartalékban 130 ezer forint a községre azonban futja, annyi tantermet még ezidén felépítenek a maguk erejéből. Aztán 68-ban, ha kell 69-ben is folytatják, de a kicsinyek életét ne veszélyeztesse iskolába menet se a vonat, se a sok autó, és egészségüket a nedvességtől salétromvirágos falú, ódon csurgaimajori iskolaépület. Semmi kétség, a tanács magáévá teszi a javaslatot, pedig volna még elég tennivaló a ráejti i község fejlesztésében. Például tüzek a belterületen is van utca, ahová még nem ér el a villanyvezeték. Aztán a vízvezeték folyamatos továbbépítése is évekre abbamaradna. — Mindegy! Elsők a gyerekek! — hangoztatják hévvel a vb-tagok. Laczkó vb-elnök a szomszéd szobából behoz egy kenyeret. Ijesztő küllemének leírását ezúttal elmulasztjuk. Elég ennyi is róla: ehetetlen. — Gyakran ilyen a mi kenyerünk. Táborfalva 2890 lakosa számára helyben készül ez a kenyér. A Sütőipari Vállalathoz sűrűn megy a tanács átirata. Minden hiába. A külterület Amint meddő mind máig a tanács küzdelme a Rákóczi utat külterületnek minősítő rendezési terv megváltoztatásáért is. Ez az út a belterületnek a rendezési tervben 1 megvont határától egy kilométernyire esik. Itt épültek a felszabadulás után a község első házai. 197 jól megépített, de régies stílusú házban 870 ember, a község lakosságának több mint egyharmada él. Az építési tilalom miatt nemcsak új házat nem emelhet a né- | hány üres telek tulajdonosa, de lehetetlen a korszerűsítés I is. Még a keskeny ablak sem cserélhető fel modernebbre, szélesre. Ezt is keseregve emlegetik a vb-tagok. Nem mondják ki ugyan, nem is kell, anélkül is kétségtelen, ezen a vb-ülésen összefoglalták azt a községpolitikai programot, amellyel a jelöltek majd a választók elé állnak. — Mi lesz a cikk címe? — érdeklődik valamelyik tanácstag, de a jegyzeteibe merült újságíró nem felel. Gábor Mi- j hály vb-titkár szólal meg: — A Vigben láttam egy da- | rabot, az jut eszembe. Nem vagyunk tizenketten, csak heten, legyen hát ez a címe: Hét dühös ember ... Az a tizenkettő ugyan másért dühösködött, erre a hétre inkább az mondható, hogy szenvedélyes a község javáért, a lakosság jogos kívánságaiért vívott eredménytelen küzdelemtől, amelyet a választás után a nép új megbízólevele alapján saját személyükben, vagy utódaik folytatnak majd elszántan tovább. Mind a heten helyeslik Gábor Mihály javaslatát, legyen hát kívánságuk szerint ez a címe ennek a tudósításnak. Szokoly Endre A legfontosabb: bízni az emberekben Beszélgetés Sátor Jánossal, a Mechanikai Művek igazgatójával F* téma: a minőség A „szocialista üzemrész“ címért — Hogyan kezdődött gyárukban az új esztendő? Az évkezdő napok megszokott kérdésére nem az ugyancsak szokásos „köszönöm, jól” választ kaptuk a Váci Kötött- : árugyár igazgatójától, Gabi- \ esek Károlyiéi. Mindjárt a lé* nyegről szól: — Az év első napjaiban romlott a minőség. Gyorsan cselekedtünk. A tapasztalatokat röpgyűlésen vitattuk meg a művezetőkkel és a dolgozókkal. A bri gá dértekezl eteknek is a fő témája ezekben a napokban a minőség. Éppen ma alakult meg egy új brigád a konfekcióban... — Hányadik? — Ebben az évben ez már a második új brigád, a régiekkel együtt tehát már 22 brigádunk van. De még nem fejeztük be a szervezést, a napokban még több alakul. Fő célkitűzésük a minőség javítása. — Tehát kezdődik a verseny? — Rövidesen. Előbb azonban minden feladatot megtárgyalunk a dolgozókkal. Látványosságra nem törekA törökbálinti gyárat a nagyközönség mind népszerűbb — és mind nagyobb tömegben gyártott — olajkályháiról ismeri. A szakmabeliek már sokkal inkább magas színvonalon álló kondenzátoraikról, s más, korszerű termékeikről. Egyenletesen fejlődő üzem, sok olyan vonással, ami — s ez másutt nem sűrűn észlelhető — „megelőzte korát”; az önálló és rugalmas gazdálkodásnak itt nemes és nagy hagyományai vannak. A párt IX. kongresszusa nyomán hogyan alakultak terveik, hol keresik a továbblépés lehetőségeit — erről beszélgettünk Sátor elvtárssal, a gyár igazgatójávaL A piacról élünk — A párt IX. kongresszusa rendkívül nagy segítséget adott abban, hogy tisztázódjanak a nézetek — félreértések —, s hogy az álláspontok, elsősorban az új mechanizmust illetően, egységessé legyenek. Sokan vannak, akik sűrűn hangoztatják, hogy o piacról él az ember. Nos, mi itt azzal toldottuk ezt meg, hogy mindenki „maszek” piaca elsősorban attól függ, a gyár milyen piacot teremt magá- ' nak, hogyan tudja értékesíteni termékeit, milyen hasznot szerez rajtuk, tehát hogyan fizetheti dolgozóit. Aki tehát jobban akar élni, adjon többet a gyárnak, mert akkor a gyár is többet adhat neki. Ez lényeges kérdés — mondja bevezetőként Módszeresen gyűjtik és feldolgozzák a külföldi szakiroda- lom piackutatásra, értékesítésre, kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó cikkeit. Elsősorban a vezető beosztásúaknái kell elérni, hogy kialakuljon a piaci szemlélet, hogy megértsék, azt kell gyártani, amit keresnek, ami kell a piacon, s nem azt, ami a gyárnak a legkényelmesebb. Munkabizottságot hoztak létre — az értékesítésben dolgozók, közgazdász-mérnökök. matematikusok (!) a tagjai — aminek alapvető feladata, hogy sokoldalú tanulmányok alapján kellő értékesítési tanácsokat adjon. Ma már — ugyancsak a kongresszus határozatának szellemében — nagy figyelem jut a különböző termékek gazdaságosságára, a költségtényezők részletes elemzésére, s arra is, hogy hol érdemes vállalati fejlesztéssel, hol pedig esetleges importtal, licencvásárlással biztosítani a korszerű terméket. termelő, azaz az ember teljes | kontaktusának megtalálása. Akarásban és kezdeményező készségben itt korábban sem volt hiány. Már hosszabb ideje vizsgálják termékeik devizahozamának alakulását, közel egy esztendeje átszervezték az anyag- és áruforgalmi főosztály munkáját, s kereskedelmi főosztályt létesítettek, s itt nem is az elnevezés változása, hanem a munka tartalmi részének alapvető különbözősége jelenti az újat. Mérnökök kerültek a kereskedelmi főosztályra, olyanok, akik műszaki képzettsége mellé szerencsésen társul a kereskedelmi ismeret — s akik jelenleg is továbbképzik magukat —, s megszűnt az a korábbi állapot, hogy a gyár fejlesztési szakemberei utazgattak értékesítési ügyekben, s közben a legfontosabb munka maradt el, a gyártmányfejlesztés! — Kereskedelmi szakembereink döntő szót kaptak a termelésben, a műszaki fejlesztésben. Megfordítottuk a korábbi helyzetet. !Ne a termelő szakemberek mondják meg mit próbáljanak eladni — esetleg „elsózni” — a kereskedők, hanem értékesítőink közöljék, mit keresnek a piacon, mi az, ami kell. Ehhez természetesen rugalmas, vállalkozó szellemű gyári Irányító szervezet kell, s ennek megteremtésén munkálkodunk. Növelni az exportot Akarásban nincs hiány • —— f — A pártkongresszus rendkívüli méretekben megnövelte az aktivitást, az emberek a korábbiaknál sokkal inkább érdeklődnek, • s örömmel mondhatom, hogy akarásban nálunk sincs hiány. Bátran jönnek ötletekkel, hasznos észrevételekkel, s úgy hiszem, egyetlen vezetőnek sem lehet most fontosabb feladata, minthogy erősítse, bátorítsa « nagyszerű törekvéseket, mert — az új mechanizmust emberek valósítják meg. Nem automataként lép működésbe, hanem magunk formáljuk, s ezért döntő a termelés és a íza’oó Lászlóné, teker- Csányi Ferenc szénkefe- cselő tartó szerelő Bencze László betanított gépmunkás Dérfi Károly lakatos brigádvezető Szüle Sándor esztergályos, kiváló dolgozó A gyárat tervei, elképzelései érvényesítésében ma még sokféle, elsősorban rendelkezésekbe foglalt jogi megkötöttség akadályozza. Ennek ellenére bátran vállalják az újért való harcót, hangot adnak véleményüknek. Így például — igen helyesen — arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem kell mindenáron erőlködni egy-egy szerszám, berendezés amortizálódásának biztosításáért — s ennek fejében újra és újra „bütyköl- getni” —, ha egy új termékkel a haszon többszöröse érhető el. A gyár — közvetett és közvetlen export — termékeinek ötven százaléka kerül külföldre, mégis, ahogy ez a párt kongresszusán is kívánatos célként szerepelt, az export további növelésére tesznek jelentős erőfeszítéseket. Teljesen új üzemrészt állítanak munkába az elekirolyt kondenzátor gyártásánál, nagytermelékenységű félautomata berendezésekkel, a fázisjavító kondenzátoroknál ugyancsak korszerűsítenek, o minőségjavítás jegyében. — Ügy érezzük, hogy megfelelő alapokat teremtettünk eddig — mondja Sátor elvtárs —, s bár nem volt köny- nyű, de o gyár igyekezett önállóan gazdálkodni. A kongresszus megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk, s nagy erő, hogy a vállalati kollektíva összeforrott, kifogyhatatlan a kezdeményező kedvben, s lelkesedése is van, amit leginkább az igazol, hogy 1966. évi tervünket december 21-re teljesítettük, holott az ötven százalékkal több volt, mint az 1965. évi. A fejlődést különben mindennél jobban kifejezi az, hogy ma egy hónap alatt több terméket gyártunk, mint 1958-ban, egész esztendőben! A kongresszuson is sok szó $ esett a vezetés színvonaláról, döntő szerepéről a reform sikeres megvalósításában. Az állandó tanulás, a lépéstartás követelmény a gyárban, s maga az igazgató — legjobb agitáció a példamutatás — most fejezte be a műszaki egyetem gazdasági mérnök szakán tanulmányait. — A gyárban lényegében kialakult az a vezető testület, amely képes arra, hogy kellő színvonalon irányítson, s te" kintélye megalapozott legyen. § És még valami: azt tartom, ^ hogy a reformban, a politikai & munkában éppúgy, mint a gazdaságiban, a döntő, a legfontosabb; bízni az emberekben! Az az ember, akiben bíznak, az átlagosnál jóval nagyobb teljesítményre képes, jóval többet ad a közösségnek. — A népgazdaság új irányítási rendszerével kapcsolatban lényeges hangsúlyozni* hogy a vállalatok kockázat- vállalása nem jelent — nem jelenthet — valamiféle ugrást a sötétbe. Kockázatot vállalunk, de megalapozottan, előzetes számítások, felmérések alapján. A kockázat ugyanis nem azonos a felelőtlenséggel, s gondolom, egyetlen gyár, egyetlen vezető sem engedheti meg magának, hogy kockázatvállalás címén emberek százainak keresetét tegye kétségessé. Az előkészületek időszakában jelentős előnyük, hogy a gyárban már hosszabb ideje megvalósították az üzemvezetők nagyfokú önállóságát, így például a bérgazdálkodás évek óta saját hatáskörükbe tartozik! Hasonló a helyzet a többi irányítónál is: nagy az önállóságuk, de — s ez legalább annyira lényeges — a számonkérés, a felelősség mértéke is ugyanolyan szigorú! A szellemi inkurrencia felszámolása 1967-et lényegében már „berázódva” kezdték: nine* bizonytalanság, az irányító apparátus átszervezése befejeződött, mindenki a helyén van, s a termelőüzemekben sincs aggály, hogy „hátha leépítés lesz”. Tisztáztak minden kérdést, s ahogy ez itt nemes hagyomány, a vállalati kollektíva egésze előtt értékelték az elmúlt évet, s határozták meg, idén mi vár rájuk. A gyár pártbizottsága decemberben tárgyalta a műszaki fejlesztés helyzetét, itt is világosak a teendők. Minden irányító, vezető gazdasági és politikai posztot betöltő emberi megkapta már az évi „forgatókönyvet” — hasznos dolog ez: a gyár egész évi, minden területre kiterjedő feladatait könnyen áttekinthető füzetbe, foglalják össze, s rögtön januárban kézhez adják — *■ pontosan láthatják, hol — mit lehet, kell megoldaniok. Az említetteken túl is sokféle teendő foglalkoztatja őket: a nehéz fizikai munka csökkentése, a női munkaerők helyzetének alapos felmérése, a belső anyagmozgatás korszerűsítése, a szerszámozás problémái, olyan kooperációs partnerek keresése, akik maguk készítik a szerszámokat,* nem a gyárat terhelik vele, általában az egész kooperáció felülvizsgálata, mert jelenlegi helyzetében súlyosan veszélyezteti a gyár egyenletes termelését. Az igazgató némi maliciával a hangjában mondja: — Igen, vannak még, akik nem értik — nem akarják érteni —, hogy mindez politikai kérdés! Elsősorban az! Az ilyen részletkérdések vezetnek el a kongresszusi útmutatás egészének érvényesítéséhez, ahhoz, amit úgy szoktunk fogalmazni, hogy a párt politikájának valóra váltása. Mert ez a politika ilyen részletekben valósul meg, a hétköznapokban, a nem egy-egy beszéd, vagy gyűlés segítségével. Ezért döntő, hogy — a magunk gyárára értem — felszámoljuk a szellemi inkurrenciát, a megszokotthoz való görcsös ra- . gaszkodást. Az elfekvő készletek értékesítése az egész népgazdaságban fontos, hát még az „elfekvő” szellemi készletek megszüntetése. Ez már nem is népgazdasági méretű, hanem történelmi nagyságrendű feladat. Ha ezt sikerrel valósítjuk meg, akkor — és csak akkor — jó munkát végeztünk. Mészáros Ottó szünk, azt tartjuk, hogy a verseny sikere akkor biztosított, ha az a munkapadoktól indul el. — A minőségi hibák megszüntetése mellett mik a főbb célkitűzések ebben az évben? — A gyár termelékenységét 13 százalékkal emeljük a múlt évhez viszonyítva. Gyártmányaink 55 százalékát exportáljuk. S ha ehhez hozzáteszem, hogy az idén tovább kell csökkentenünk az önköltséget és javítanunk kell a velünk kapcsolatban álló üzemekkel a kooperációt — már el is mondtam a5 legfőbb célkitűzéseket, melyek megvalósítására törekednünk kell. — Mire alapozzák a termelékenység növelését? — A létszám lényegében változatlan marad, viszont nagy teljesítményű, modem gépeket importálunk a gyár nagyarányú rekonstrukciója keretében. A Váci Kötöttárugyárban dolgozik, termel már az új festöde, bővítik a készáru- és fonalrakitárat. A régi üzem valósággal újjászületik, s »ennek során nem feledkeznek meg a korszerű szociális és munkásvédelmi beruházásokról, felszerelésekről sem. Ahhoz viszont, hogy a korszerűsítési munkálatok mellett biztosítani tudják az ütemes termelést, nagyon sok múlik a dolgozókon. Jobb, alaposabb munkát követel tőlük ez az esztendő, de megéri: az újjászülető <rvár alapja, de egyben jelképe is az ő lövőjüknek. (fzl) 51 millió értékben Az Egyesült Villamossági Gépgyár ceglédi üzemében főként elektromos kéziszerszámokat készítenek. Az elmúlt hat év alatt nagyarányú fejlődésen ment keresztül az üzem, ezt bizonyítja az is, hogy termelése több mint háromszorosára emelkedett. 1966-ban már 51 millió forint értéket állítottak elő, s idén több új gyártmánnyal tovább növelik termelésüket. Öt példamutató dolgozó képét közöljük, ötöt azok közül, akik munkájukkal hozzájárultak a jő eredményekhez. Foto: Gábor
