Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-10 / 291. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM 96. SZÁM 1966. DECEMBER 10., SZOMBAT pest megyei h i r l a p különkiadása GYÓGYKÚT Karácsony előtti „terepszemle" Éppen százéves a hazai ar­tézi kútfúrás. 1866-ban Har­kányban fúratta Zsigmondy Vilmos bányamérnök az első ilyen kutat s ma már hazánk­ban negyvenezer az artézi kutak száma. Nem tudom, a negyven­ezres számban a mi egyetlen artézi kutunk is benne van-e, amely a huszas években „szü­letett” meg Szentendrén, s egészen a legutóbbi időkig, mint egyetlen gyógykutunk városszerte, sőt a környéken is népszerűvé vált. Mivel a közelében lakom, s éveken át ittam gyógyító vizét, lát­nom kellett, hogy Sztaravo- dáról, Pismánból, Pomázról és Budakalászról naponta törzsvendégek jöttek át egy- egy palackkal — nedűjéért. A patakpart-szabályozási munkák során azonban a gyermekjátszótér mellett a gyógykút is „halálra ítélte­tett”, nincs többé! A vizét szeretők ma hiába keresik. Nem tudom, mi történik a drá­ga nedűvel, amely a föld mélyéből felfelé törekszik? Tény azonban, hogy artézi kutunk második éve nem mű­ködik. Tisztelettel kérdez­zük: mi lesz a sorsa? Hírverés - kontra gyakorlat Mégsem mennek el üres kézzel A Marx téri divat- és mé­terárubolt talán egyik legré­gibb és legnagyobb üzlete fej­lődő városunknak. Vezetője, Gancz Sándor, már 1954 óta irányítja a bolt életét, és hogy nem is akárhogyan, arról a Belkereskedelem kiváló dol­gozója kitüntetése, valamint a többszöri Kiváló bolt és a szo­cialista brigád cím elnyerése is tanúskodik. Az évente át­lagban 6 millió forintos for­galmat lebonyolító üzlet pro­filja a méteráru, a kötöttáru, női fehérnemű és a divatcik­kek. A választék általában meg­felelő. De csak általában. És erről sem a boltvezető, sem az elárusító személyzet nem te­het. Elgondolkoztató, hogy amikor a rádió, a tv, a mozi hirdetései állandóan arról igyekeznek meggyőzni a vidé­ki vásárlóközönséget, hogy ne utazzon a fővárosba, ha vásárolni akar valamit, hi­szen mindent megkap a vi­déki szaküzletekben, ugyanakkor a gyakorlat­ban ez csak részben igaz, nem egy esetben pedig ép­pen az ellenkezője. Mert Szentendrén, ponto­sabban ebben az üzletben is mi a helyzet? Van, van min­Édesség Jók voltak-e a gyerekek Szentendrén? Valószínűleg jók. Mert mit tudtunk meg a Marx AZ EZER POCSOLYA ORSZÁGA Hívtak! Elmentem! Ra­gyogott a nap, szinte tavasz volt, jóleső érzés volt a Pannónia-telepen leszállni. Azonban fájdalmas volt az utcát végigjárni. Ugyan mit mondhat itt el beszámolóján a tanácstag? Talán a pap­szigeti camping, az idegen- forgalom jövő évi: tervei- ' ről beszél? Vagy a művész­telep rekonstrukciós tervei­ről, induló építkezéseiről, vagy a skanzenről? Nem irigylem! De a választókat sem, akik eljárnak meg­hallgatni. Hogy jutnak el hozzá? Mert én eljutottam a Patak utcáig, de bokáig jártam a sárban, az úttes­teken tátongó tócsák miatt. Az ezer pocsolya országá­nak neveztem el magamban ezt a szép vidéket, s meg­értettem a sűrűn visszatérő Patak utcai és környékbeli panaszokat. Valamit na­gyon sürgősen tenni kelle­ne. A Pannónia-telep olyan szépnek látszik — de csak a vonat ablakából! A gyárak mögötti Pannó­nia utcán át tértem visz- sza a városba. így közben a Pannónia"'"'utca 3. számú ház lakóinak keserves pa­naszait is meg kellett hall­gatnom, akiknek naponta komoly problémát okoz, hogyan hagyják el házukat és hogy juthatnak keresztül azon a mocsáron, amely há­zuk körül elterül. A Cementárugyár vizét en­gedik le oda — állításuk szerint — ez teszi járha­tatlanná a ház környékét. Valószínűleg ezen is lehet segíteni. Tanácstagi fogadóórák és beszámolók Bandii Lajos, december 10-én 16 órakor Honvéd utca 11. szám alatti lakásán, Pala Károlyné 12-én 16 órakor a városi tanács I. emelet 3. szá­mú helyiségében, Hornyák Je­nő 15-én 19 órakor Költői An­na utca 1. szám alatti lakásán, Katona Sándor 16-án 17 óra­kor Vörös Hadsereg utca 66. szám alatti lakásán és Szalay László 16-án 18 órakor Engels utca 8. szám alatti lakásán ta­nácstagi fogadóórát tart. Kató György december 10- én 17 órakor Ady Endre út 5. Szám alatt, a Városgazdál­kodási Vállalat irodahelyisé­gében, Mihály Dénes 10-én 15 órakor Szabadságforrás u. 24. szám alatti lakásán, Hornyák István Boros Endre u. 5. szám alatti lakásán 10-én 17 órakor, Páljános Adolf 10-én 18 óra­kor a művelődési otthonban, Szelényi István 10-én 17 óra­kor Somogyi—Bacsó-part 5. Szám alatt, Kiss Ferenc 10-én 19 órakor Egresi u. 2. szám. alatti lakásán Radics József lÓ-én 17 órakor Vörös Hadse­reg u. 4. szám alatti lakásán, Valach Istvánná 11-én 10 óra­kor Rákóczi Ferenc u. 5. szám alatti lakásán, Czikora Lajos 11- én 15 órakor a ferences gimnáziumban, Hóra István 11-én 14 órakor Bocskai utca 1. szám alatti lakásán, Mészá­ros Itnréné 12-én 17 órakor Ady Endre út 5. szám alatti lakásán, Helm Erzsébet 12-én 15 órakor Cseresznyés u. 43/69. hrsz.-u lakásán, Torsok Sán- 8or 12-én, 18 órakor a feren­ces gimnáziumban, Kerekes Pál 13-án 19 órakor Bartók Béla út 26. szám alatti laká­sán, Oltai Adrienne 13-án 18 órakor Bükkös-part 68. szám alatti lakásán, Fáik Lajos 14- én 17 órakor Görög utca 6. szám alatti lakásán, Szvoboda Ferenc 14-én 18 órakor György utca 12. szám alatti lakásán, Stiegler János 15-én 18 órakor Kőzúzó utca 8. szám alatti la­kásán, dr. Véghelyi Tiborné 15- én 18 órakor Bükkös-part 86. szám alatti lakásán, Kardos László 15-én 17 órakor, az MHS (Kossuth Lajos u. 5.) he­lyiségében, Szatura István 16- án 16 órakor a Szolgáltató Ktsz Bercsényi u. 4. sz. a. irodahelyiségében, Branczeisz József 16-án 18 órakor Somo­gyi—Bacsó-part 14—15. szám alatti lakásán és dr. Szűk Ödön 17-én 17 órakor török­hegyi lakásán fogadóórával egybekötött beszámolót tart. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő regge­lig a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzeti or­vos (Gőzhajó u. 9.). Sürgős já­róbetegek részére vasárnap délelőtt 9—10-ig külön rende­lést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös-part). Állatorvosi ügyelet. Vasár­nap a járás ügyeletes állator­vosa dr. Dezső Zsigmond főál­latorvos (Budapest, II., Mártí­rok u. 1., tel. 153—967). Az ál­latorvosi ügyelet a város terü­letére is kiterjed. téri édességbolt vezetőjétől, Szobi Ernőnétől? — Már november második felében megindult a szülők ro­hama a különböző Mikulás­napi édességekért. Nyugodtan nevezhetjük rohamnak, mert napi 10—15 000 forint volt de­cember 6-ig a bolt bevétele. Természetesen a legkelendőb­bek a Mikulások, a csizmák voltak. Mintegy 30 000 forint­nyi kelt el belőlük. Mintegy egy mázsányi szaloncukorral lett „szegényebb” ebben az időszakban az üzlet. Megren­delésre készített csomagocs­kákból csaknem 1000 darab lelt gazdára. Nem is beszélve azonkívül a sok-sok másfajta édességről. denből, csak igen kevés. Szin­te állandó hiánycikk a pap­lan, női harisnyanadrág, a nyloning, a gyermekharis­nyák, a drágább, finomabb bőrkesztyűk, terylénszövetek, jobb minőségű szőnyegek, rö­vid -nyelű ernyők stb. Ponto­sabban mindegyikből van, de olyan kevés, hogy a negyedévi mennyiséget, amelyet a központ szá­mukra kiad, már az első héten szétkapkodják a vásárlók. Például egy negyedévre 100 pár női harisnyanadrágot kap­nak, de ez a mennyiség itt egy hét alatt elfogy. Pedig vígan el tudnának adni 500 párat is egy negyed­év folyamán. — Rendkívüli mértékben akadályozza a munkánkat, hogy az említett cikkekből semmit sem, vagy nagyon keveset kapunk. Ráadásul nemcsak magának a vá­rosnak, hanem a kör­nyékbeli falvaknak lakói is zömmel idejárnak hoz­zánk vásárolni. Szeretnénk, ha a megyei ta­nács közbejárna érdekünkben a jobb ellátás ügyében — tet­te hozzá a boltvezető. Különben az említett hiá­nyosságoktól eltekintve, a ka­rácsonyi várható nagy keres­letre fel vannak készülve. Nylonholmikból, zsebkendők­ből, harisnyákból, sálakból, kendőkből, szép kötött áruk­ból bőségesen, felszerelve várják vásárlóikat. h. s. Fél órával később nyitnak AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Többek kérésére kifogásol­tuk lapunkban, hogy a Kos­suth Lajos utcai Somogyi Fe­renc féle Népbolt és a 15-ös Népbolt az eddigi reggel fél hét órás nyitás helyett újab­ban csak reggel 7 órakor nyit. Munkába siető szülők reggeli gondját, bevásárlási lehetősé­gét könnyítené meg a koráb­bi nyitás visszaállítása. Beszéltünk e tárgyban Arató Andrásnéval, a városi tanács kereskedelmi felügyelőjével, aki a következőket mondot­ta: — Teljes mértékben meg­értem a panaszosokat, akiknek véleményem szerint is iga­zuk van. Dolgozó családok­nak késő a reggel hét órai üzletnyitás. A Nyugat-Pest megyei Népbolt Vállalat ve­zetőségével az a megállapo­dásunk, hogy a nyitvatartási időket velem együtt állapítják meg. Az én véleményem meg­hallgatása után a közönség érdekében figyelembe vételé­vel változtathatnak csak azon. — Meg kell azonban monda­nom, hogy e vállalati megál­lapodás ellenére az utóbbi idő­ben Markó Antal, a vállalat körzeti intézője már nem első ízben intézkedik, anélkül, hogy vélemónyémet, s raj­tam keresztül a lakosság vé­leményét megkérdezné. — Ez történt a két bolt nyi­tása tárgyában is. És mert Markó Antallal még a cikk megjelenése óta nem találkoz­tam, ezúton arra kérem őt is és a vállalat vezetőségét, hogy a tanács kereskedelmi osztályának hozzájárulása nélkül ne intézkedjen. Harsan a kürtszó „Kedves Pajtások,! A csapatvezetőség bejelenti, hogy december 1-én indul az új, a Harsan a kürtszó nevű oicctó. Ebben a szakaszban ke­rül sor a különböző színtű kulturális vetélkedőkre, a téli táborozásra; indul a Száz kilo­méter a Vörös Hadsereg nyo­mában mozgalom, és még sok izgalmas, új feladat vár rá­tok ...” — így kezdődik a 3930. sz. Ráby Mátyás úttörőcsapat vezetőségének (Rákóczi úti is­kola) december havi paran­csa. ••Az-új-tanév úMörőmunkajá­nak eddigi jelentősebb állomá­sairól beszélgettünk Rétéi La­jos csapatvezetővel. Formabontás Mikulás-napon Ebben az évben először Ta- hitótfalun „formabontás” tör­tént a „Mikulás-járás” törté­netében. A helyi tanács, a szakmaközi bizottság, az fmsz és a Kék-Duna Szakszövetke­zet vezetői gondoltak egy na­gyot és rendkívül nemeset; mi' lenne, ha ez év december 6-án nemcsak a falu kicsinyei ör­vendeznének a kedves ajándé­koknak, hanem a korban tő­lük legmesszebb állók, a fa­lu öregjei is? Jöjjön el hoz­zájuk is a Mikulás! A gondolatot tett követte és ezen a délutánon ugyancsak elcsodálkozott volna a tanács­háza tanácstermébe váratla­nul betoppanó látogató. A ko­moly elnökségi asztalnak, az előtte fegyelmezetten sorakozó székeknek hűlt helye. Helyet­tük terített asztalokon, tányé­rokon csillan meg a terem lámpáinak fénye. És azok, akik ezek körül az asztalok körül ülnek, szintén ritka ven­dégei a tanácsteremnek. Idős nők és férfiak, java részük már nemcsak a hatvanon, ha­nem a hetedik X-en is jóval túl van már. Arcukon sű­rűn sorakoznak a barázdák, melyek, akárcsak a fatörzsek évgyűrűi, híven tükrözik a maguk mögött tudott évek sok-sok gondját, baját. Talán egyedül szemük huncut csil­logása mutatja, hogy ők is voltak fiatalok valaha. Na, meg a visszaemlékezések, és az ajkukról időnként fel-fel- csendülő kedves dalok. Mert, amikor Bálint József tanácselnök kedves üdvözlő szavai után az úttörők színes, sok tapsot arató műsora vé­get ért, a vidám falatozás köz­ben elő-előkerültek a régi em­lékek. Elmondogatták, ki mire emlékszik vissza legszíveseb­ben? Tóth Károly bácsi tréfás da­lok kíséretében például ifjú­kori udvarlásairól tartott „él­ménybeszámolót” . . Sági bá­csi pedig első világháborús él­ményeiről, nagy-nagy hazavá­gyásáról beszélt. „Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldo­gál ... — de sokat is énekel­gettük mi ezt akkoriban”. — És reszketeg hangján most is elénekli. A többiek előbb csak dudorászva kísérik, majd a szöveget is vele együtt éneklik. Szemük kifényesedik, arcuk kipirul. Aztán ki-ki el­dalolja az ő kedvenc nótáját: Kék nefelejcs, Kis lak áll a nagy Duna mentében .. Egyszerre váratlan döröm- bölés szakítja félbe a nótás- emlékezés sorát. Hirtelen fel­tárul az ajtó és — uramfia, micsoda meglepetés! — Ott áll tömött puttonyával a Mikulás — helyesebben Kiss bácsi, aki vállalkozott a nagyszakállú, bíborpalástba öltözött ajándé­kozó szerepére. — Rossz helyen jár kend, itt nem gyerekek vannak, ha* nem éppen a legvénebbek! — kiáltja feléje Tóth bácsi. De a Mikulás bizonygatja, hogy bizony jó helyen jár és már mondja is a neveket, és adja át a csomagocskákat a boldogan mosolygó öregeknek. Mind a negyvennek. Mert ennyien gyűltek össze erre a különleges Mikulás-napra. Aztán, amikor az utolsó cso­mag is gazdára talált, folyt tovább az emlékezés, a nótázás. Nemcsak a tahitótfalui gye­rekek, hanem az öregek is nagy örömet leltek tehát az idei Mikulás-napon. Dicséret és köszönet érte mindenkinek, aki létrehozásában és megren­dezésében közreműködött, köztük is elsősorban Bálint József tanácselnöknek, Elter Rózsa tanárnak, a szakmaköri bizottság titkárának, Losonczi Benjáminnak, a Kék-Duna Szakszövetkezet elnökének és Fonyódi Jánosné úttörő csa­patvezetőnek. Korányi Sándor Búcsú a Boldog-tanyától Az utóbbi években többször írtunk elismeréssel arról, a szociális otthonról, amely a hegytetőn, a Boldog-tanyán kapott — úgy képzeltük — megfelelő elhelyezést. A Bol­dog-tanyai épület azonban nem bizonyult megfelelőnek. A hegyoldalban megmozdult az épület, s az otthont meg kellett szüntetni. Lakóit a felsőgödi szociális otthonban helyezték el, az intézmény rokonszenves vezetője pedig a tahi otthon vezetését vette át. Amikor erről hírt adunk, egyben a város húszegyné­hány lakójától is szeretettel búcsúzunk. így a nagyon so­kak által ifjú korától is­mert Heim Gyurka, Dehurta János bácsitól. Bayer bácsi­tól, hogy csak néhányat em­lítsek az ott lakók közül. Hozzánk tartozók, szívünk­höz nőttek, akik boldogak voltak, ha csak futó láto­gatásra bárki is belépett hoz­zájuk — Szentendréről. Min­dig szeretettel hívták, vár­ták a vendégeket. Megérdemelnék, hogy Fel- sőgödön is meglátogassuk őket. Boldog perceket szereznénk a látogatással. Elsősorban a Vöröskereszt­szervezet és a városi nőta­nács figyelmébe ajánlanám ezeket a sorokat. Hiszen szentendreiekről van szó, akik kényszerítő körülmények kö­vetkeztében messzebb kerül­tek tőlünk. — Úttörőink életének újabb jelentős fejezete kezdődött a szeptemberben indított, A vö­rös zászló hőseinek útján el­nevezésű mozgalommal. A különböző feladatszakaszokra bontott mozgalom már az ed­digi tapasztalatok alapján is jobbnak, életrevalóbbnak bi­zonyult az eddigieknél. Külön jelentősége, hogy szorosan kapcsolódik az úttörőmozga­lom gerincét jelentő próbá- zásokhoz és szélesebb lehe­tőséget nyit a pajtások min­denirányú tevékenysége előtt. Nagy szerep jut munkánkban az úttörők társadalmi tevé­kenységének. Csapatunk társa­dalmi munkaszerződést kötött minden kötelékébe tartozó őrs­sel, amelynek alapján nemes versengés alakult ki az egyes őrsök között, melyikük tud több és jobb, társadalmilag hasznos munkát végezni. Igen szép eredményeink vannak például a fém-, papír- és rongy­gyűjtésben. Októberben 70 000 kiló fémet, 15 000 kiló papírt és 1000 kiló rongyot gyűjtöt­tünk. A Lajos-forrás környéki erdőkben végzett makkgyűjtés alkalmával 2421 mázsa mak­kot gyűjtöttek a pajtások. És viritelepünkön 2687 társadalmi munkaórát áldoztak a tábor csinosítására. — Sajnos e szép eredmények ellenére még sokan vannas, akik félvállról kezelik úttörő­munkájukat. Ennek sajnálatos oka, hogy szüleik sem úgy te­kintik az úttörőszervezet mun­káját, mint a szocialista neve­lés egyik hatékony eszközét, sőt nem egy esetben le is be­szélik gyermeküket az aktív úttörőmunkáról. És az is szo­morú tapasztalat, hogy a szent­endrei szülők még a táborozást sem nézik jó szemmel. Pedig, hogy az úttörőélet tartalommal tölti meg a ta­nulók iskolán kívüli szabad­idejét, arról a sok-sok kedves, szépen vezetett, rajzokkal, ké­pekkel díszített őrsi napló is tanúskodik. Belelapoztunk néhányba. A Gyöngyvirág őrs naplóját (Czi­kora Csilla itt az őrsvezető) az őrs emblémája díszíti, s az őrsi névsort saját költésű induló­juk és csatakiáltásuk követi: Aztán szépen sorban az egyes őrsi foglalkozások meg­örökítése. Külön oldalon a ne­mes tett és annak bejegyzése, hogy az új mozgalomba való benevezésük jelképeként dí­szes térítőt hímeztek. De hasonló sűrű programról olvashattunk a többi napló­ban is. Az Árvácska őrs tag­jai még könyvtárlátogatáson is voltak, és egy kis riport arról ad számot, hogy kedvenc éne­kesük, Koncz Zsuzsa úttörőko­rában egy riporterőrsnek volt a tagja. — i — r

Next

/
Thumbnails
Contents