Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-08 / 289. szám
Megalakult a járási úttörőtanács A szél pirosra csípte a Nagy- kátán, a járási pártbizottságra érkező úttörőpajtások arcát Nagy nap volt ez a 31 úttörő életében. A községi úttörőcsapatokat képviselték a megalakult járási úttörőtanácsban. Az alakuláskor Kálmán János járási úttörőtitkár tartott rövid bevezetőt majd Terék Árpád tanár az úttörőtanácsok szerepéről, Juhász Imre tanár pedig az úttörőcsapatokról, mint a gyermekek önálló szervezetéről beszélt. Ezután a járási úttörőtanács elnökévé Visnyei Magdolnát (Tápiógyörgye), titkárává Czakó Lászlót (Tápióbics- ke) .választották meg. Jegyző- könyvvezető Kazinczy Katalin lett a nagykátai 1-es számú iskolából. A vezetőség 3 ülést javasolt a közeljövőre, amit a tagság elfogadott Ezeken az üléseken a munkaterveket, a különböző próbákat tárgyalják meg és azt, hogy milyen legyen a jó vezető, és hogy milyen kulturális és sporttevékenységet alakítsanak ki a csapatokban, s a nyári szünidő alatt Élénk vita alakult ki a javaslatok körül. A pajtások nehezen oldódtak fel, de tízórai közben már teljesen felszabadult volt a hangulatuk. Az első összejövetel elérte a célját s egyúttal ígéret arra, hogy ez az új forma — a járási úttörőtanács — fontos segítője lesz a gyermekszervezeteknek. <— ász — Két szecsői hír — Csaknem száz bérletet .adtak el az iskola szülői munkaközösségének tagjai a szülők akadémiája előadássorozatára. — Télapó ajándéka. A Sze- psői Földművesszövetkezet december 6-tól kiállítást ren- ,dez háztartási gépekből, iparpikkekből. A kiállított tárgyakat a látogatók a helyszínen megvásárolhatják. Színházban - Budapesten Színházlátogatást szervezett a pedagógusok szakszervezete járási bizottsága vasárnap, Budapestre. A Vígszínházban Heltai Jenő: Néipa levente című színművét tekintették meg. Előtte tárlatlátogatáson vettek részt a Magyar Nemzeti Galériában, ahol A magyar fotóművészet 125 éve c. tárlaton dr. Végvári Lajos művészettörténész, a Képzőművészeti Főiskola tanára vezette végig a mintegy száz főnyi pedagógus- csoportot A szemorvosnál Az orvost tiszteli, szereti általában az ember, de amikor mégis közvetlen kapcsolatba kerül vele, sok esetben ez az érzés szorongássá, félelemmé alakul át hacsak pár percre is. A nagykátai szemésziet a vasúti rendelő ba- rakkszerü, nem túlságosan bizalomgerjesztő helyiségében javítja az ember látását Kedvezőtlen az első benyomás, bár itt szívás munka folyik a szembetegségek éllen. A szemembe csapódott egy kis szikradarab, így én is kénytelen voltam felkeresni a szemészetet Kezdjük a bejáratnál. Az nem a újkapunál”, azaz nem elől van. Ez rossz jel, gondoltam, én sohasem szerettem a hátsó kapun közlekedni. Aztán az épület első részébe pontosan az első ajtón keresztül jutottam be, egy kis irodához hasonló szobába. Olyan kicsi volt, hogy éppen hogy kinyithattam a szemem. Nagyon kedves, idős orvos fogadott, s faggatott foglalkozásom, érdeklődési köröm felől. Ahogy megtudta vonzalmamat a művészetek iránt, Olaszországról kezdett beszélni, az ottani csodálatos műremekekről. Míg Giottó művészetét elemezte, elzsibbasztotta a szemem és nagy lelkinyugalommal fény, nagyító és egy kapa- rószerszám segítségével megszabadított a szemembe tolakodott idegen anyagtól. Szinte észre sem vettem a műveletet, annyira elvonta figyelmemet a bajomról. Az idős szemorvosban egy művelt, világot járt embert ismertem meg. Mintha most is látnám barátságos tekintetét — és jólesően emlék- kezem vissza erre az orvosi kezelésre. Benyomásaim mozaikjait összeállítva azonban megállapí thatom, hogy a kedves szemorvos műszerekben nem bővelkedik. Pedig a szakértelemhez és a jó orvosi modorhoz műszerekre, no meg tágasabb helyiségre is szükség lenne. Molnár Bertalan III. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM 1966. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Gépiróverseny Nagykátqn A múlt hét péntekjén rendezte meg a járási tanács végrehajtó bizottsága és a közalkalmazottak szakszervezete járási bizottsága Nagy- kátán a járási gépíróversenyt. A járás 15 legjobb gépíró- nőjének versenyében első lett Velkei Mária, a járási tanács titkárságának, második Kármán Teréz, a járási tanács mezőgazdasági osztályának, a harmadik Madai Zsigmond- né, a járási tanács művelődésügyi osztályának gépírónője. Az első helyezett jövő év nyarán ingyenes kétheti jutalomüdülésben részesül, a második és harmadik helyezett értékes tárgyjutalmat kapott. Egyúttal jogot szereztek arra, hogy részt vegyenek a decemberben sorra- kerülő megyei gépiróverseny en. TÁPIÓBICSKE címet Megszerezte a szocialista a traktorosbrigád Teljesítették kongresszusi vállalásukat a KISZ-fiatalok Május 15-én a tápióbicskei Április 4. Tsz Damjanich traktorosbrigádja elhatározta, hogy pártunk IX. kongresszusáig elnyeri a szocialista brigád címet A szövetkezet párt- szervezete támogatta a brigád kezdeményezését, és külön jutalmat ajánlott fel nekik. A kongresszus előtti napokban megtörtént a brigád teljesítményének értékelése. Hajdú János párttitkár kérdésünkre elmondotta, hogy a brigád tagjainak teljesítményét kü- lön-külön értékelték, s az összteljesítmény alapján állapították meg a végeredményt. Kiderült, hogy vállalásukat jelentősen túlteljesítették. SZÄZKILENC VÉRADÖ Térítésmentes véradást tartottak nemrég Tápiószent- mártonban. A megjelent 109 véradó összesen 35,1 liter vért adott. Várallyai Béla felvétele A brigád vállalása 29 ezer 700 normálhold megmunkálása volt, 15 százalékos üzemanyag-megtakarítás mellett. Ezzel szemben 31 ezer 816 normálholdon végezték el a munkát, s üzemanyag-megtakarításuk is több 15 százaléknál. A szocialista módon való élésnek is bizonyságát adták. Többek között azzal is, hogy amikor egyik társuk baleset következtében elhunyt, egynapi fizetésüket felajánlották az árván maradt családnak. A brigád minden egyes tagja részt vett a különböző párt- rendezvényeken, s jelentkeztek az idei pártoktatásra is. Az értékelésből kiderült, hogy mindannyian kiemelkedő munkát végeztek, így Maják Sándor, Kamasz József, Maják Illés, Szabó János, Tóth András, Bajdik Mihály, Nagysándor, Laczkó János és Kormos Pál. ★ A tsz KISZ-fiataljainak a IX. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásainak teljesítéséről Csikós László KISZ- titkár a következőket mondta: — A sertéshizlaló brigád felajánlotta, hogy a gondozókkal karöltve 815 darab sertést adnak le, darabonként egymá- zsás súlyban. Büszkén jelent-, hettük, hogy 821 darabot adtunk át, s a leadási súlyt is 114 kilogrammra teljesítettük. Kertészeti brigádunk 5 hold paprika és másfél hold paradicsom munkáját vállalta. Mindkettőből 80 mázsás hod- dankénti termést, összbevételnek pedig 60 ezer forintot terveztünk. Ezzel szemben paprikából 130 mázsát, paradicsomból pedig 115 mázsás átlagtermést értünk el, így összbevételünk 167 ezer 500 forint lett, ami 107 ezer 500 forinttal több, mint a tervezett összeg. Szeretném hangúlyozni, hogy a szocalista címet elnyert traktorosbri- gád tagjai is nagyrészt KISZ- fiatalok. — Közösen vállaltuk 5 hold kukorica munkálatait százalékos alapon. Ezt is befejeztük* és az egyik leggyengébb területen is 18 és fél mázsás termést takarítottunk be. Vállalásaink teljesítéséhez igen nagy segítséget kaptunk az idősebb tsz-tagoktól.-—pápai— A hét 7 napja TÁPIÓSZECSŐN A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN TÁPIG MENTI APRÓSÁGOK A lakodalmas menet Tápióságon vezettem egy filmankétot a napokban. Az ankét után a cukrászda melletti buszmegállónál belesodródtam egy késő őszi lakodalmas menetbe. A vőlegény vitte a karján a menyasszonyt és arra hivatkozva, hogy elfáradtak, félórás pihenőt rendeltek el a sarkon. Mulatós legények egy százasért az árokpartra ültették a prímást, egy másikért lefektették, és úgy húzatták vele a legismertebb lakodalmas talpalávalókat. A násznép amúgy, igazi ságiasan járta a csárdást, úgy figurázták, hogy egy profi népi együttesnek is dicsőségére vált volna. Örültem, hogy késik az autóbuszom, mert igazán jól szórakoztatott a hangulatos látvány. Elmélyültségemből egy spicces férfihang rázott fel: — Igyál komám, az ifjú pár egészségére! A vőfély állt előttem kiszalagozott kalapban és egy borral töltött óriás demizsont nyújtott felém. Megkóstoltam, nehogy megsértsem szíves vendéglátómat — Igyál még — folytatta —, van bőven a tüzesvízből. Na, miért iszol olyan keveset? Hirtelen nem tudtam, mire hivatkozzam, hát tréfásan rá- Vr-riam: — Amiért olyan fiatal a jegyespár. Hiszen a fiú nincs több tizennyolc, a kislány pedig tizenhat évesnél. A vőfély magyarázta: — A halálból jött vissza a vőlegény. Egy hónapja kútba akart ugrani, mert elhagyta a menyasszonya. S most megnősül. — Akkor most nagy az öröm, hogy mégis hozzáment feleségül — mondtam mosolyogva, hogy bizonyítsam, mennyire együtt örülök a vőlegénnyel. — Igaz, hozzáment feleségül — magyarázta a vőfély — a volt menyasszonyának a barátnője. Sáros kerékpárok Szakadt az eső, mégis, mennem kellett, Üjszilvásra. Sárosán, elázva érkeztem a szép művelődési házba, hogy megtartsam az ifjúsági akadémia előadását, a tánczene fejlődéséről. Néhány eredeti felvételű világszámot is vittem magammal, hogy mindjárt illusztráljam is, amit mondok. Fiatal művelődési ház igazgató barátom tartózkodóan fogadott. Szerettem volna egy nagy ugrással megtenni visz- szafelé a hetven kilométert. Félredobtam reménytelenül a vázlatomat, ilyen időben itt úgysem lesz hallgatóság, és meleg teát kértem. Este fél 8-kor dugtam ki a fejem az irodából, mondom, nyúltak. Péntek megint csak az ifjú zenészeké volt, este a színpad pedig a színjátszó csoporté. Szombaton este a fotószakkör tagjai gyűltek egybe. Vasárnap, azaz ma délelőtt* sakkszakkörünk tagjai Nagy- kátára mentek versenyezni, a, színjátszók újabb próbát tartottak, most délután a nagyteremben mozielőadás volt, a Párizsi Notre Dame című filmet vetítették, itt a művelődési klubban volt az író—olvasó találkozó, s este Katalin könyvesbál lesz. Szívesen látjuk az újságírót is... Megköszöntem a kedves invitálást. Magamban megállapítottam, amit most, íme itt írásban is, hogy valóban a szecsői Damjanich művelődési ház programja rendkívül zsúfolt. Az igazgatónak és munkatársainak komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az igényeket közmegelégedésre kielégíthesse. Hatalmas munkát végez az igazgató, de Ofella Sándor olyan, hogy akkor boldog, akkor érzi igazán jól magát, ha munkával töltheti minden idejét (deregán) MOZIMŰSOR Tápiószele ma: szünnap, péntektől vasárnapig: A becsületes szélhámos. Tápiószentmárton maketten haltak meg, szombaton: A vonat. Tápiógyörgye szombaton: Fantomas. Szentmártonkáta ma: Megszakított repülés, szombaton: Nyúl kolléga házassága. Tápiósze- cső ma: Yoyó, szombaton: Üzlet a korzón. Szentlőrinckáta ma: Csengetnek, nyiss ajtót, szombaton: A szárnyas Fifi. Pánd szombaton: Az aranycsempész. Tápió- bicske ma: Újra élünk, szombaton: A gyilkos halála. Tápióság ma: Szép családok, szombaton: Minden kezdet nehéz. Tápiószől- lős ma: Az ég kulcsa, szombaton: Szentjános fejevétele. Farmos ma: Az én kis feleségem, szombaton: Fantomas. Kóka ma: Királylány a feleségem, szombaton: A különb leges osztály. író—olvasó találkozón vettem részt vasárnap Tápiósze- csőn. Fábián Zoltán, József Attila-díjas író találkozott olvasóival. A járási könyvtár rendezvényének a művelődési ház adott helyet. Ezt az alkalmat ragadtam meg arra, hogy rövid tájékoztatót kérjek a művelődési ház igazgatójától, OJella Sándortól, a kulturális intézmény mindennapi életéről. / — Rendkívül zsúfolt volt az elmúlt hét programjaj — mondta —, de mindjárt hozzá kell tennem, hogy hasonlóan zsúfolt nálunk minden hét. Vegyük csak sorra a napokat. Az elmúlt szombaton és vasárnap két zsúfolt házat körülbelül 700 személyt vonzott népi együttesünk Száz szál virág című műsora. Nagy sikerük volt a vendégként fellépő Madarász Katalinnak, Gaál Gabriellának és Bojtor Imrének. Hétfőn a művelődési ház egész nap a zenét tanuló fiataloké volt, este az ének-, zeneszakkör tartott foglalkozást, majd a nők akadémiájára jöttek el a községből vagy hetvenen. Kedd az irodalmi szakköré volt, s ezenkívül a nagyterem színpadán a színjátszó együttes próbált. Mint ismeretes, 10-én, jövő vasárnap, mutatjuk be a Damjanich Huszárja című háromfelvoná- sos történelmi színjátékot, ezt próbáltuk. Szerdára meghívtuk az ismert orvost, dr. Buga Lászlót. Korunk aktuális egészségügyi problémáiról beszélt, körülbelül 200 főnyi hallgatóság előtt. így ezt az előadást a nagyteremben kellett hogy megtartsuk. Utána a művelődési klubban az érdeklődők kérdéseire válaszolt. Csütörtökön a népi táncosok pihentek, a színjátszók pedig próbáltak. Megérdemelték a népi táncosok a pihenést, ugyanis a megelőző hét próbái naponta a késő éjszakába huligánoknak vélték a fiatalokat. Néhányan durva megjegyzést tettek, de az is igaz, hogy néhányuknak felderült az arca, ugyanis az idézetekből felismerték Soós Zoltán költő Konok rapszódiáját. A fiatalok nem zavartatták magukat. Hangjukat ugyan csendesebbre fogták, és mintha a fiatal s a fiatalok között nagyon közkedvelt költő Aggódnak érted című kötetéből léptek volna elő, megkérték Orchideát, a galeri egyetlen női tagját, mondja el a Jó házból való úrilány dalát. Aztán sorban szót kért az Aranyifjú, Gólzsák és Pityu- ka, hogy valóságos kis irodalmi műsort rögtönözve mondják a Javaslatot és a többi itáliai verset. A várakozó utasok hangulata fokozatosan felengedett, mosolyogtak az „istenáldotta” jópofákon, és szinte kérték őket, hogy verseljenek tovább. Volt még néhány perc a vonat érkezéséig. Szívből örültem annak, hogy az ismeretlen györgyei fiatalok megnyerték a csatát. Megértették a fáradt idősebbekkel, hogy más a verekedés, a kerítéstörés, a lám- pakiverés, egyszóval a garázdálkodás, és más a vidám, de enyhe dudorászás és a verselés. Pontosan a vonat érkezésekor jött még két „soószoltá- nista”. — Siessetek Próféta és Hadova! Hátulról a harmadikba — vezényelt Orchidea, az egyetlen lány. Minden utas hátulról a harmadik kocsiba igyekezett. Urbán László mégis szétnézek a klubban. A folyosón szemembe tűntek a sáros kerékpárok, s aztán a klubban kellemes meglepetés ért. Több mint 30 lány és fiú kártyázott, sakkozott és biliár- dozott, várva az előadót. Többen közülük a pocsék időben kilométereket tettek meg gyalog, hogy részt vegyenek az előadáson, mert érdekelte őket Irodalmi est a váróteremben Tápiógyörgyén, a vasútállomáson várakoztam egyik nap. Néhány utas unatkozva bámulta a váró falát. Néhányan gyűrött újságot, vagy könyvet olvastak. Az állomás csendjét hirtelen lármás galeri zavarta meg. — „Istenáldotta jópofák lettünk mi, srácok” — tört be egy fiatal fiú az üres terembe. — „Szívünkért bunkós gyűlölet ...” — folytatta egy másik — „S ma kínnal fel-felröhö- günk...” — „Mint, ki csillagos útról tért meg ...” — „Uraim! Az űristenit! Biztonságot a nemzedéknek!” — kapcsolódott a ritmikus párbeszédbe még egy lány és egy fiú. Az idősebbek megrökönyödtek, láttam rajtuk, garázda
