Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
14 "xMírlaf) 1966. DECEMBER 4., VASÁRNAP Magyar novella - tamilul Lengyel József egyik el! szélése „A könyv, a kert és a gyermek" képviseli a magyar irodalmat egy jelentős könyvkiadó vállalkozásban Indiában. A dél-indiai nyelvek bizottmánya kezdeményezésére — a központi kormány pártolásával — „A világ legszebb novellái" címmel elbeszélés- kötetet szerkesztettek, s ez most jelent meg tamil nyelven. A novellasorozat abból az elgondolásból született, hogy a világirodalom legjavát megismertessék az Indiában éli különféle nyelvű — viszonylag elmaradt — népcsoportokkal, azokkal az emberekkel, akikhez korábban vajmi kevés olvasnivaló jutott el saját törzsi nyelvükön. A kötet először tavaly jelent meg — telugu nyelven. Legközelebb a malajalok és a kannarik anyanyelvű kiadása készül el — az előzőekhez hasonlóan háromezer-háromezer példányban. Az ezüstkosártól a lánckesztyűig Látogatás a pénzverőben Azt hihetné az ember, hogy az Állami Pénzverőben csak ércpénzeket gyártanak. Pedig ez nem így van. A pénzverő nagy üzem — gyár, ha úgy tetszik — ahol a bevont, elkopott ércpénzek pótlása, újak verése csak a munka mintegy tíz százalékát teszi ki. A pénzÚj acélszabvány A Magyar Szabványügyi Hivatalban készül az új acélszabvány, amely a melegen hengerelt rúd- és idomacélok, durvalemezek, szélesacélok, abroncs- és kovácsolt acélok minőségének mércéit emeli. Eddig csupán a szakító szilárdságot, a nyúlási és hajlékonysági határokat szabályozták, most pontosan elő lesz írva az úgynevezett folyás-határ, a szén-, a kén- és foszfortartalom is. Az új szabvány 1967. július elsején lép életbe. Sir I lépett. Így másfél évtizede a Vígszínház művésze Bulla El- ma, Ruttkay Éva, Sulyok Mária, Benkő Gyula, Pándy Lajos és Szatmári István. AZ IGEN KÖZKEDVELT ÁTTÖRT MINTÁJÜ EZÜSTKOSARAK SZÉLÉT MONTÍROZZÁK ÖSSZEILLESZTIK A RÉZ- LÁNCBÖL KÉSZÜLT BALESETVÉDELMI KEZTYÜKET Kép és szöveg: Rózsa László VESZPRÉM Madárszanatórium A veszprémi Kittenberger Kálmán állatkertbe az alföldi megyékből két ládára való szárnyas érkezett. A madarak legtöbbje betegség miatt maradt el költöző társaitól, s most az állatkerti orvos és az ápolószemélyzet erősíti fel és gyógyítja az erőtlen szárnyasokat. Különösen sok gondot okoz a késői gólyák kezelése: ápolói felügyelet mellett azonban egytől- egyig szépen fejlődnek. A vitamindús táplálékkal felerősített szárnyasokat, köztük kis baglyokat is, tavasszal szabadon bocsátják. CSILLA G TERELÉS Azokról a kisbolygókról beszélt dr. Kulin György, az Uránia Csillag- vizsgáló Intézet igazgatója, amelyek időnként — természetesen kozmikus méretekben nézve — közel jutnak Földünkhöz. Mint elmondta, a csillagászok jelenleg hat ilyen kisbolygót tartanak nyilván: az Erosz 22, az Ámor 10, az Apolló 3, az Adonisz 2,4, az Ikarus 5—6 millió kilométernyire közelíti meg Földünket. A „legbarát- kozóbb” természetű a Hermész pedig körülbelül 780 ezer kilométerre, tehát kétszeres Hold-távolságban halad el mellettünk. Ma már ilyen esetre megvan az emberiség elhárító fegyvere és a védekezés módszerét is kidolgozták már a tudósok. Az elképzelés szerint a Földről űrhajórajt kül- denének a közeledő „kozmikus lövedék” elé, mégpedig úgy, hogy az űrpilóták még jó messze, többszörös Hold-távolban szállhassanak le a kisbolygón. A helyszínen az „űr- robbantómestereknek” aránylag nem is lenne sok dolguk. A magukkal vitt rakétahajtóművet vagy atombombát kellene csupán célszerűen elhelyezniük és megerősíteniük a kisbolygón, s a raj máris megindulhatna hazafelé. Az otthagyott szerkezetet azután, vagy a rákapcsolt óraművel, vagy rádióparancs útján hoznák működésbe a megadott pillanatban úgy, hogy a belőle felszabaduló energia vagy felgyorsítsa, vagv lelassítsa az égitest száguldását. Hiszen ha a kisbolygó csak néhány perccel érkezik is hamarabb vagy később a Föld pályájának arra a pontjára, ahol egyébként a találkozás létrejönne, a veszélyes randevú máris végleg elmarad. Mindehhez elvileg az összes feltételek megteremthetők. Az egész utazás nem tartana két hétig, eny- nyit pedig már több ízben töltöttek el a Földtől távol az űrhajósok. A szükséges energia pedig benne van egy megatonnás robbanóeröt képviselő atombombában, amiből — sajnos — máris jóval több van, mint amennyi egy ilyen kozmikus katasztrófa elhárításához szükséges volna. KIÁLLÍTÁSI CSARNOK a „Kikiáltó'-csarnokban A Budapesti Technika Házában az építők megkezdték a munkát egy új, nagy kiállítási, illetve bemutató csarnok kialakítására. Erre a Célra az épület első emeletén azt a 650 négyzetméteres helyiséget használják fel, amely valamikor a tőzsde „kikiáltó" csarnoka volt. A tervek szerint az új kiállítási csarnokot tavasz- szal avatják fel. [ Kettős jubileumot ünnepel- [ nek december 6-án a Vígszín- [ ház művészei. Ünnepi társu- [ lati ülésen emlékeznek meg | a Vígszínház alapításának 70. [ és újjáépítésének 15. évfor- ! dulójáról. 1896 májusában, hét- j j ven évvel ezelőtt nyílt meg a S Vígszínház, amelynek épüle- [ tét az ostrom alatt rommá lőt- [ték. Újjáépítése 1951 őszén [ fejeződött be. A Bányász Szín- [ házból alakult a Magyar Nép- [ hadsereg Színháza, ahol 1951. [december 21-én tartották az [első előadást Szigligeti Ede > darabjából, a „II. Rákóczi Fe- ! renc fogságáéból. A társulat [ 1960. óta viseli ismét a Víg- [ színház nevét. t ! Az együttes tagjai között [ több olyan művész találha- [ tó, aki már 15 évvel ezelőtt a [színház első előadásain is feli * anya körülbelül ott van, ahol most... Illetve dehogy ott van, otthon van. Neveli a saját gyerekét, ellátja a háztartását. A kisgyerek az emlékezetes és áhított első lépéseket a boldogan sikongó kismamának teszi, nem pedig az óvó néninek, akiről gyanítom, hogy nem is örült neki ennyire. Nekem már a viták során is gyanús volt, hogy a szomszédunkban lakó fiatal munkásházaspár nem azért nem akar gyereket, mert kocsira gyűjt, hiszen jószerével nem is olyan fontos az a kocsi. Legfeljebb arra jó, hogy hajnalban mínusz 10 fokos hidegben azon lehetne bölcsődébe vinni a csecsemőt. De ha hajnalban a csecsemő édesen aludhat tovább a kismama mellett, akkor a papa elmegy az üzembe villamossal is, bár erről a kongresszus sem állította, hogy az örömök teteje. Biztos nem leszek sohasem kismama, mégis meghatottan lelkesedem ezért az intézkedésért. A fiam nemrégen nőtte ki a bölcsődét és emlékszem arra az időre, amikor az 50 éves kissé idegbeteg óvó néniről hitte, hogy az anyja és az anyjának úgy akart hízelegni, hogy óvó népinek szólította-. Sokáig tudnék még beszélni, mert a kongresszuson sok okos szó hangzott el. Az is lehet, hogy fenti eszmefuttatásomban követtem el hibákat, de hát majd vitatkozunk róla, hiszen az is elhangzott, hogy a téves gondolatokat puskagolyóval úgysem lehet a fejemből kivenni. Ezt az eljárást a magam részéről különben is már régóta egészségtelennek tartom. Okos szó kell és nem tilalomfa, nem index kell, betiltás és kiátko- zás, hanem jó regények, filmek és drámák. Bizalom kell, természetesen kölcsönös: én bízom a pártban és a kormányban, ennek fejében ők is bíznak bennem és benned. És a jövőben a bizalmat nemcsak tőlem lehet megvonni, hanem akar egy országgyűlési képviselőtől is. És ez mind nagyon jó. @ s persze hit is kell. De álljunk meg ennél a hitnél. Gyerekkoromban erőteljes vallásos nevelésnek voltam alávetve. Hogy mégis ateistává lettem, abban jelentős szerepet játszott az is, hogy a földi jó cselekedeteim jutalmát a halálom utánra ígérték. Én szívesebben hiszek abban, hogy a jó munkám, becsületes fáradozásom ellenértékét még az életemben átvehetem. Mert vádoljanak meg önzéssel, vagy akármivel, én azt sem szégyellem bevallani, hogy ezt a cikket sem írtam volna meg, ha a honoráriumot koszorú alakjában a síromon helyezik el. A társadalom belőlem, belőled és őbelőle áll. Ha én, te, ő, mi, ti, ők gazdagok, boldogok és elégedettek leszünk, akkor ugyanezt elmondhatjuk a .társadalomról is. Ezt akarja és ígéri a kongresz- szus. Ehhez kéri a segítségünket. Tiszta alku, benne vagyok, mert jó nekem, neked és neki. Bár nem voltam küldött, most gondolatban felemelem személyazonossági igazolványomat: Egyetértek! Ezen egyetértésemet aláírásommal is hitelesítem. val a szocializmus szabad ege alatt parkíroznak. Ezért sürgeti az ötéves garázsépítési programot. Hej, de szeretnék a saját unokám lenni.) Szóval azért nagyon jó ez a kongresszus, mert ez nem az unokáké, hanem a miénk. Az az élet rendje, hogy ki-ki tartsa meg a saját kongresszusát. Sok szó esett arról, hogy emelni kell a jövedelmemet. Borítékon belül és borítékon kívül is. Legyen szabad itt megállni egy pillanatra. A borítékon kívüli juttatásokkal eddig sem volt nagy baj. Volt benne Dunaújváros, Inota, SZTK. Ez mind volt a borítékon kívül. Sőt, földalatti is volt, de azt levonták és utazni majd csak néhány év múlva lehet rajta. Csakhogy a dolgozó hiába mondta szintén dolgozó nejének, hogy hoztam haza ennyi és ennyi létesítményt, meg 900 forintot, a kevésbé öntudatős dolgozó nej két darab százasért odaadta volna a beruházások ráeső részét. Most végre egyre több szó esik arról is, ami benne van a borítékban. Ez is jó. Vannak persze terminológiai viták. De engem nem érdekel, hogy mi a neve a gyereknek, nem izgat, hogy a bérekét emelik és az árakat csak rendezik, a lényeg az, hogy tartsunk ki megállapodásunknál: a jövőben nem lesz kevesebb a borítékban. B ecsületes, egyenes beszéd, hogy mindezekért jó és eredményes munkát kérnek tőlem és tőlünk cserébe. Az ígért javakat ugyanis nem az isten és nem is a történelmi szükségszerűség repíti sült galamb formájában a szánkba. Mi állítjuk elő. Munkával. Ez jó. Bár a munkáról régen is sokat beszéltek. Mondták, hogy becsület és dicsőség dolga, ez különbözteti meg az embert az állattól, közben egyesek azt akarták, hogy úgy dolgozzon, mint az állat. Ma a szakszervezet nevében azt. ígérik, hogy vigyáznak a munka emberségére, javítják a munkakörülményeket, tesznek azért, hogy esténként ne a hivatalok, hanem a családi otthonok ablakai világítsanak. Megállapították, hogy a szocializmust nem kell túlórában építeni. Sok szó esett a munka pontosságáról, de azért arról is, hogy nem árt a munkaidőt csökkenteni. Végre helyére tették a sokat vitatott „munkavédelem” — szót és rájöttek, hogy a munkát nem kell megvédeni senkitől, viszont megállapították, hogy olyan esetek előfordulhatnak, amikor a munkást kell megvédeni. Ez is jó dolog, mert volt idő, amikor a magyar szakszervezetek kizárólag a tajvani és az amerikai munkást védték. Az természetes, hogy ma is segítjük és támogatjuk mindazokat, akik erre rászorulnak, és a vietnami népet nemcsak távirattal, hanem ha kell minden eszközzel megvédjük. Aztán itt van ez a sokat vitatott népszaporodás. Évekig tartottak a viták, melyekben az emberek úgy elfáradtak, hogy pilledten a fal felé fordultak, mivel nem volt már kedvük semmit sem tenni a probléma gyakorlati megoldásáért. Végre, a sok elvi kinyilatkoztatás és buzdítás helyett elhangzott az okos szó: az anyák kapj.'-': az öthónan^s szülési szaba-hs-eot. aztán két évig havi 600 forintért otthon maradnak "Ha ehhez az összeghez hozz'tesszük a közlekedés' költségeket, az üzemi étkezés és a bölcsőde árát, akkor az A mióta ember az ember, úgy figyeli a természetet és a világ különböző jelenségeit, hogy felméri: vajon jó-e ez neki? A hideget például nem elvont okok miatt nem szereti, hanem, mert fázik a füle. Nem szereti a háborút sem, mert ebbe bele lehet halni. Persze, aki a háborúból él, mert például puskagolyót gyárt, az szereti, hiszen ez jó neki. És ez nem is kizárólag emberi tulajdonság, mivel a macska sem egészségügyi megfontolások miatt nem szereti a forró kását, hiszen nem is hallgatja a Buga doktort. Egyszerűen azért nem szereti, mert nem jó neki. A fenti kissé döcögős érvelést azért láttam szükségesnek előrebocsátani, hogy ne minősüljön kisnolgári szubjektivizmusnak, hogy az ember a kongresszuson elhangzottakat aszerint is figyeli, hogy jó-e ez neki? E sorok írója több kongresz- szust megért már, szorgos olvasója volt a tizenvalahány év előttinek is, ezért különös örömmel figyeli, hogy egyre több szó esik arról, hogy mi jó neki? Neki: az egyénnek. Mert a régi kongresszusokon is sók jó elhangzott. Megtudhattam például, hogy fejlett nehéziparral és erős mezőgazdasággal rendelkezem, csak ezek termékeit egyelőre unokáim részére tartalékolom. Ismeretlenül is rajongok leendő unokáimért, sőt az összes unokákért, akiknek létrejöttéért az akkori egészségügyi kormányzat oly sokat tett. Nagyon örültem, hogy tevékenységem jó lesz nekik, de sokszor megkörnyékezett az a kispolgárinak bélyegzett gondolat: mi ebben nekem a jó? Ma már be merem vallani, hogy odáig is eljutottam: azt a sok jót felezzük meg, a felét elvesszük, a felét pedig eltesszük az unokáknak. Annak is örültem, hogy erős bástya vagyok, bár láttam, hogy a sok erős bástya mellett van még hézag is elég bőven. e térjünk vissza a jelen- in] légi kongresszushoz. tSÍ Jó ez nekem? Jó! Először is azért, mert végre felnőtt lettem. Ügy is beszélnek velem. Nem félek attól, hogy nem értem meg, nem félnek, hogy rosszul értem. Becsületesen könyvelnek. Van tartozik oldal és van követel. Van eredmény és vannak nehézségek is. Nem akarják velem elhitetni, hogy a mai élet már fenékig Kánaán. Végre nemcsak azért kell jól dolgoznom, hogy ezzel erős csapásokat méregessek az imperialisták fejére, hanem azért, hogy több cipó. ruha és lakás legyen. Nekem! Nem az unokáknak. Ök majd örökölnek. Lakást, bútort, könyvtárt, szóval egy szép gazdag országot, amiben már én is éltem egy kicsit, kipróbáltam és ezért nyugodt lélekkel merem rájuk hagyni, mert ha nekem jó volt, akkor nekik is jó lesz. És ha nem? Az ő dolguk. Tegyék jobbá a saját kongresz- szusaikon. (Közbevetőleg jegyzem meg: ahogy én ezeket a büdös kölyköket ismerem, biztos vagyok benne, hogy nem lesz jó nekik és lelki füleimmel már hallom valamelyik tisztelt unoka felszólalását a XV. kongresszuson, ahol azt tifogásolja. hogy tarthatatlan l.z az állapot, amikor a derék nagvar dolgozó unokák gépkocsijai az isten .. pardon, Nzt ő már nem mondja ... szóverő ma a magyar ékszeripar egyik központja is. Mi minden készül hát ebben az üzemben? Érmek, bizsuk, plakettek, jelvények; ezüstáru, — például a közkedvelt, áttört mintájú ezüstkosarak, — láncfélék a legkülönfélébb kivitelben, cigarettatárcák, gyertyatartók, ötvösmunkák, díszes sakkjátékok. Tágas termekben dolgoznak. Egy finomkezű dolgozó apró, csak pinzettával fogható színes köveket foglal az egyik műtárgyba: finom kivitelű, igen díszes, ezüst-aranyozott kis állóóra lesz belőle, aprólékos véséssel alakít ki egy másik tekervényes vonalakat egy ezüsttárgy felületén, a harmadik folyékony, piros zománcot visz fel egy jelvényre, a negyedik áttört művű ezüstkosár szélét alakítja ki. Mindegyik művész — ha magukat nem is annak nevezik, hanem ezüstművesnek, kőfoglalónak, zománcolónak vagy cizelőnek. Van a pénzverőben egy érdekes osztály: gépek szövik itt a láncokat — és pedig nemcsak arany vagy ezüst díszláncokat, hanem rézből is, balesetvédelmi lánckesztyűk számára. A sárgásvöröses láncszövetből itt illesztik össze a kesztyűket, amelyeket a többi között a húsiparban is használnak. Az ötvösárut a külföld is szívesen vásárolja, de a jelvénygyártásban is kiváló eredmények születtek. Legutóbb Kanadából kaptak 1 agy óbb megrendelést. Naponta új és új készítmények terülnek ki e különleges üzem dolgozóinak kezéből. A Vígszínház kettős jubileuma
