Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 102. SZAIV- 1966. DECEMBER 31., SZOMBAT Eredményes esztendő Az áradás elmosta a koronát 9 Csatornázás, falumúzeum Másodszor ir első helyezés 9 A városi tanácselnök nyilatkozata A Dumtsa Jenő utcai buszmegállóban Iskolaszezonban különösen nagyon élénk ez a kis megállóhely, a nap különböző szakában vidám iskolásgyermekek szórakozzék végig a várakozás: időt, nemcsak a megállóhely szűkebb területén, na- nem az úttestre ugrálva, sza- ladozva, amint az gyermekeknél szokásos. A megállóban várakozó felnőtt utasok és autóbuszvezetők javasolták, hogy — különösen a gyermekekre tekintettel —, de egyéb szempontból is, ez a nagy forgalmú megállóhely a járda szélén korlátot érdemelne, a Fő tér jérda- korlátaihoz hasonlót, mindössze a buszmegálló előtt. Megszívlelendő javaslatnak látszik, elsősorban gyermekeink testi épsége érdekében. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reggelig a város ügyeletes orvosa dr. Katona Gyula körzeti orvos (Gőzhajó u. 1.). Sürgős járóbetegek részére vasárnap reggel 9—10-ig külön rendelést tartanak a körzeti orvosi rendelőben (Bükkös-part). ÁLLATORVOSI ÜGYELET. Vasárnap a járás ügyeletes állatorvosa dr. Patócs András körállatorvos (Tahitótfalu). Az állatorvosi ügyelet a város területére is kiterjed. Divat a könyvajándék Ivanhoe egyben — és tv-részletekben Jl ' A BÜKKÖS PÁRTJÁN Rácz József rajza Ülést tartott a járási pártbizottság Kibővített ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Szentendrei Járási Bizottsága. Az ülésen Nagy Imre, a pártbizottság első titkára részletes '.ájéko7'atót adott az elmúlt év eredményeiről és az t967-es feladatokról. Többek között azt is megemlítette, hogy a járásban az idén nem lesz mérleghiányos tfcrmelőssövetkezet. A tájékoztató után Pesti István a dunántúli területek fejlesztéséről szólt, majd Simkó József, a pártbizottság titkára az országgyűlési képviselőválasztások és a tanácstag-választá- 1 sok tennivalóiról beszélt. Hatvan év távlatából tunk, csak hosszabban. Szerintem. így elviselhetőbbek. — Időnként vészes áruhiány uralkodott városunkban. Ez abból is kitűnt, hogy egyesek kénytelenek voltak szükségleteiket a Margit-hídi ABC áruházban „feketén” beszerezni. A „káderezésnél” a lakhelyet már nem is kérdezték, tudták, hogy az illető szentendrei. — A Jókai utcai buszmegállónál a szentlászlói buszra csak szentlászlóiak, a lajos- forrási buszra csak lajosforrá- siak szálhatnak fel. — Az izbé- giek? Mehetnek gyalog is, Iz- bég városon belül van! — A HÉV megsajnálta a pomáziakat, hogy azért szidjuk őket, mert nyitva hagyják az ajtót! Most olyan szerelvényeket állítottak be, amelyeknek az ajtajóA nem lehet nyitva hagyni. Igaz, kinyitni sem! — A rendőrség megsokallta az éjszakai duhajkodásokat, ezért láncba verte — a Fő teret. — Azt beszélték, hogy megszűnik lapunk, a Szentendre. Legjobban azok „sajnálták”, akik nem is olvassák. Hogy módjuk legyen rá: nem szűnt meg! — Az elmúlt év slágere! Tökéletesen bevált, világszabadalmi szinten a „szentendrei folyékony aszfalt!” Megtekinthető napon'- a Vasúti villasorban. Gyártja a Csatornázási Vállalat! Érdeklődőknek külön „iszappriznic”. A mazsolákat őrsre szedeget» te: Agárdi Péter Szilveszter napja van. Megint vége egy évnek. Ilyenkor mindenki visszatekint. Én nem. Sok a jóakaróm és hátha „Úgy” marad a fejem! Ezért inkább az év közben összeszedegetett hírmazsolákat mondom el. Persze ezek ma már nem újak, hiszen egész évben ezekről írSzilveszteri mazsolák hanem a szentendrei újság 1906 januári számából. 1906- ból, amikor az 1905-ös orosz- országi forradalom lezajlása utáni napokban a Szociáldemokrata Párt minimális emberi jogokat, választójogot, nyolcórás üzemi munkaidőt kezdett mind hangosabban követelni. S ha tovább olvassuk e hatvan év előtti szentendrei újságot: látjuk, milyen indokolt a vezércikk sok-sok követelése. „Binditz Károly vándor- legény e hó 4-én Szentendrén utazott keresztül. Csendesen ballagva a fagyasztó hidegben, a Deák Ferenc utcában (ma Vörös Hadsereg u.) összeesett, önkívületi állapotban szállították be a városi kórházba, ahonnan Budapestre szállították.” Ne lepődjünk meg a „városi kórház” megjelölésen — e téren távolról sem fejlődtünk vissza! Szociális otthonunk elődjét, a mindig szégyenletes hírű, nyomorúságos szegényházat nevezték hivatalosan kórháznak. A „városi kórház’’ a teljesen ellátatlanok részére nyújtott menhelyet, akik napi koldulással egészítették ki ellátásukat. Jól értsék meg! — ez volt a hatvan év előtti vezércikk címe. Persze az ország és a város vezetői távolról sem értették meg. Két világháborúnak* embermilliók pusztulásának kellett bekövetkeznie, hogy végre boldogan, felszabadult lélekben, békés emberi körülmények között üdvözölhessük a gyorsan pergő új és új esztendőket. Horváth Levente Amikor ismét búcsúznunk kell egy lepergett esztendőtől, s erős meggyőződéssel és hittel üdvözöljük a remélhetőleg eredményekben gazdagabb új esztendőt — nézzünk bele egy hatvan évvel ezelőtt megjelent szentendrei újságpéldányba. A Szentendre és Vidéke Hírlapja 1906 januári első számának hosszú vezércikkében ilyen mondatokat olvashatunk: „Ki hal meg az elvekért, az eszmékért? A nép! Ki hal meg a hazáért? A nép! Ki megy a szuronyok elébe, ha odaküldik? A nép! Nép nélkül nemcsak hogy diadal nincs, de még háború sincs! Az urak képezik az uralkodó osztályt, és élni tudnak jogaikkal, de megvédeni azt nem tudják! Harcolni, meghalni a maga igazáért csak a köznép tud! A kérges, dolgos kezek milliói, ha fegyvert ragadnak, ezek tudnak harcolni elszántsággal és lelkesedéssel! Erre gondoljunk, midőn egy új világnézet, egy új erő kezdi irányítani a magyar nemzet sorsát! Üj időket élünk, új csillagok járnak, az ország a jövőben csakis a teljes népjo- gok. s a szociális újjáalakulás jegyében maradhat fenn! Le kell omolnia a korlátoknak, melyek a lakosság egyes osztályait egymástól elválasztják, háttérbe kell szorulnia a nemzeti és felekezeti különbségeknek! Modem kultúrál- lammá csak úgy lehetünk, ha keresztülmegyünk a népjogok által megindított megújhodási átalakuláson! Jól értsék meg!” Nem a Népszavából idéztem, beír az íijusagi könyvek voltak. Azok közül is a mesekönyvek, a képeskönyvek, a tv népszerű Mazsolájáról szóló könyvecskék. A felnőttek leginkább Jókai, Gárdonyi, Németh László, Maupassant írásait, Villon, Tóth Árpád, Juhász Gyula versesköteteit, szakácskönyveket, horgolókönyveket választották ismerőseik, családtagjaik részére. De szépen fogyott a különböző képzőművészeti kiadványokból is. Divat lett tehát könyvet venni karácsonyra. Nem csoda, hiszen amellett, hogy szép, maradandó, rendkívül olcsó ajándék is. A kapott felvilágosítások „ellenértékeként”, hadd mondjam még el, hogy kapható a boltban Walter Scott Ivanhoe-ja, amelyet rövidesen részletekben „adagolva” a tv- nézők is élvezhetnek a népszerű „Angyal”, Roger Moore főszereplésével. —i —r — Ami még egy évben sem történt meg eddig, december 12-re már teljesítettük közel egymilliós éves tervünket — újságolta Faragó Józsefné, a Marx téri könyvesbolt eladója, karácsony utáni látogatásunk alkalmával. Közvetlenül az ünnepek előtt pedig szinte minden könyvet elvittek az ajándékozó kedvű vásárlók. — Mivel nyitvatartási időnk munkaidőre esik, hogy megkönnyítsük a könyvvásárlók dolgát, minden üzemben és intézményben is rendeztünk külön karácsonyi könyvvásárt — teszi hozzá Fridii Jenőné boltvezető. — Még ott is, ahol nincs bizományosunk. Az idén — úgy látszik — olyan jó volt a választék, hogy mindenki megtalálta azt a könyvet, amelyet keresett. Boltunkból senki sem ment ki anélkül, hogy néhány könyvet ne vásárolt volna. Amint arról az üres polcok is „árulkodtak”, legkelendőbminden égető problémát. Saj nos, anyagiakban nem bő velkedünk túlságosan és íg; terveinknek, feladatainknál mindig a korlátozott pénz ügyi és építőipari lehetősé gek szabnak határt. — Nehéz több évtizede lemaradást és a ma embe rének fokozott igényeit együt tesen kielégíteni. Szerencsé re városunk lakói tiszlá ban vannak a megoldásra vá ró feladatok nagyságával é igyekeznek megoldásukból ki venni részüket. Ennek mér tékét mi sem jellemzi job ban, mint az, hogy városunk már másodízben nyerte meg a megye városai részére kiírt községfejlesztési versenyt. Ez a szép siker lakosságunk érdeme. — A városi tanács végre hajtó bizottsága nevében to váfcbi segítséget és támoga tást várok a város lakosság: részéről, abban a remény ben, hogy 1967 további ered menyes fejlődést hoz, amely nek révén tovább tudjuk ja vítani az itt élő emberei körülményeit. Boldog új éve kívánunk városunk mindet kedves lakójának! Horánvi Sándor egyaránt. Sokan kérdezték: miért nem hordjuk el a kiásott földet? Elhordanánk, de hát azt később vissza is kell hordani! A szállítás pedig a legjobban „zsebbevágó” dolog, és a nagy földtömeg ide-oda szállítgatása rengeteg olyan pénzt emésztene fel, amire másutt nagyobb szükség van! — A járda- és útépítés is nagy szerepet kapott ez évi munkáink során. Sikerült befejezni egy, a korábbi években elkezdett körforgalmi útszakaszt, amely különösen Pismán lakossága szempontjából jelentős. Jelenleg a Daru piac és a Szabadságforrás közötti útszakasz rendbehozatalán és korszerűbbé tételén fáradozunk. Szeretnénk mielőbb egységes, korszerű úthálózatot létrehozni a városban és akkor nem lesz akadálya a régóta kívánt helyi autóbusz- járat megteremtésének. (Természetesen ezt előbb utasszámlálásnak kell megelőznie!) ...Saját „rezsinkből” félmillió forintot fordítottunk járdaépítésre. A rossz keverési minőség miatt a járdák építése nem mindenütt sikerült a kívánalmaknak megfelelően. Erre a jövőben nagyobb figyelmet fordítunk. — Kétéves „előmunkálat” következményeként végre megszületett a döntés: városunk határában létesül az. első magyar falumúzeum, a skanzen. Tudjuk, hogy ez — elsősorban az érintett telektulajdonosoknak — nem tetszik túlságosan, viszont a falumúzeum létrejötte előnyös hatással lesz a város lakosságának egészére. Azonkívül az érdekeltek kártalanítása emberséges és érdeksérelem nélküli lesz. A falumúzeum, azon túlmenően, hogy a magyar népművészet szempontjából felbecsülhetetlen értékű és jelentőségű, egy kicsit újabb eszköz is a város további fejlődése szempontjából. — Csak hogy néhány példát említsek: a falumúzeumhoz vezető korszerű út „feltárja” a Szabadságforráshoz vezető út környékét. Ide tartozik a környék közművesítése, villamosítása, ami sok régi panasz orvoslását teszi lehetővé. Az új úthálózat azt is elősegíti, hogy az egyre növekvő gépkocsiforgalmat még« jobban el tudjuk terelni a vá- ! ros központjától. — Tudjuk, hogy sok gon-! dunk és problémánk lesz vele, j de ha felépül, olyan idegen-! forgalmi vonzást jelent majd, j ami feltétlen nagy kihatással! lesz Szentendre városiassá-j gának továbbfejlesztésére. — Végül, de nem utolsó-! sorban szólnunk kell a vá-) ros árvízvédelmi felkészült- i ségének további erősítéséről.! E téren is rengeteget tét-! tünk már és igyekszünk az; összes, még ránk váró ilyen j feladatot mielőbb megoldani.; » Gondoskodtunk a legkri- ! tikusabb pontok (pl. a ! Biikkös-part) védelméről, ! folyamatosan továbbépít- ] jük a Duna-parti támfa- ! tat. Egyre kevesebb már a betörési pontok száma, ami a város védelme szem-: pontjából igen jelentős té- i nyező. — A városi tanács vb és aj tanács tagjai ismerik a la- j kosság gondjait, problémáit.; Szeretnénk minél gyorsabb; ütemben fejleszteni váró- i sunkat, mielőbb megoldani i Ismét elmúlt egy év. Egy év egyetlen ember életében is jelentős — és mennyivel inkább az egy nagyobb emberi közösség, például egy város életében. Erről beszélgettünk Sziráki Ferenccel, a városi tanács vb-elnökével. — 1966-ban városunk életének „gyújtópontjába” a nagy idegenforgalmi rendezvényt, a Nemzetközi Camping és Caravaning Rallye négynapos szentendrei tartózkodását és programját állítottuk — mondta a tanácselnök. — Ez tette volna rá a koronát arra a több éves erőfeszítésre, amely a város idegenforgalmi profiljának kialakításáért folyt. Megrendezése rangot jelentett nemcsak a városnak, hanem az egész országnak is. Ezért minden energiát, igyekezetei arra fordítottunk, hogy erre a nagy idegenforgalmi eseményre városunkat minél szebbé, minél fogadóképesebbé tegyük. Mint ismeretes, sajnos a sok befektetett energia, munka csaknem teljesen kárbave- szett, hiszen a Duna egymásután ismétlődő három magas árhulláma a szó legszorosabb értelmében elmosta ezt a számunkra oly jelentős eseményt. Igaz, hogy Tokajból visszajövet a kongresszus külföldi vezetői ellátogattak hozzánk és nagy megelégedéssel nyilatkoztak a városról és erőfeszítéseiről, és kedves vigasztaló szavakkal bizonygatták, hogy ehhez hasonló elemi csapások más országokban is nemegyszer keresztülhúzták a nemzetközi campingmozgalom számításait — mégis ezek a kedves vigasztalások már nem sokat változtattak a tényen: azt a bizonyos „koronát” mégsem tudtuk idén feltenni fejlődő idegenforgalmunkra. — Egyesek megnyugtatására elmondhatom, hogy a város költségvetési keretéből az előkészületekre egy fillért sem vontunk el. A ráfordított tetemes összeget a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium célhiteléből biztosítottuk. Egy nagy tanulságot azonban levonhattunk: tudjuk, hogy most már van mit megvédenünk a természeti csapásoktól! Az — mint sokan mondogatták —, hogy előbb építettünk volna védelmi berendezéseket és csak azután a különböző létesítményeket, anyagilag kivihetetlen lett volna. Vajon milyen szerv lett volna naj- landó csak néhány forintot is adni. nem pedig súlyos ezreket, tízezreket egy ős- vadoni állapotban levő sziget árvízvédelmi, gátépítési munkálataira ?! — Városfejlesztési munkálataink egy másik sarkalatos pontja 1966-ban a csatornázás volt. A munkálatok nagy méreteire mi sem jellemzőbb, hogy jóváhagyott 17 milliós csatornaépítési terveinket újabb 8 millióval kellett megemelni. — A csatornaépítés részben áldás, hiszen rengeteg kihatása van a városiasság kialakítása, a közösség, az épületek állagának védelme stb. szempontjából. Részben viszont rengeteg nehézséget is okoz, ami főleg a munka természetéből következik: földdel dolgoznak. Árok, földhányás a keskeny utcákban, bizony rendkívül megnehezíti a közlekedést járművek, gyalogosok részére
