Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
A mi kis szi görbe tükrünk A, PEST M EG Y-E í; k]í R l Á P . K Vili. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 1966. DECEMBER 31,, SZOMBAT Elintéztem nekik — mi az nekem? | s MA: Szilveszteri hált tartanak Tápiósápon, a He- vessy-kastélyban levő művelődési otthonban, a helyi sportkör rendezésében. Éjfélkor malacot sorsolnak ki, tombola keretében. A zenét a közkedvelt Horinka-ze- nekar szolgáltatja. Ügyeletes orvos Gyömrőn dr. Balogh Sándor, Xvlonoron dr. Koncz hajós (Bajcsy-ZsilinSzky út), Pilisen dr. lllanicz Elemér, Üllőn: dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Pyachly Géza tart üeyeletet. vasárr-np. — -ügyeletes gyóá'vszert-r Mo- noron a főtéri, Vecsésen az Ándráss telepi. MAI MŰSOR MOZIK Ecser: Hideg napok. Gom* ba: Kék rapszódia. Gyömrő: Hófehérke és a hét vagány. Maglód: Fantomas (Széles). Mende: Mindenki haza. Mo* iror: A lányrabló (széles). Nyáregyháza: Örök megújulás. Péterit Cicibabák. Pilis: Hű* ség. Tápiósáp: Bűntény a leányiskolában. Tápiósüly: A szárnyas Fifi. Úri: A domb. Üllő: Hideg napok. Vasad! A kőszívű ember fiai II. 52 százalékkal több tej A járás évi tejtermelése 1961* ben 20 ezer 265 hektoliter volt, 1965-ben 30 ezer 823 hektoliter. Három év alatt 52,1 százalékkal nőtt a járás tejter* melése. Csupa ritmus a szívük Tárjuk fel szunnyadó tehetségeinket Két szívről lenne szó itt, mely egyfajta ritmusra dobban — a táncdalokéra. A szó- banforgó szívek — egyenként — két fiatal tulajdonát képezik. A fiatal tehetségekre egy kedves ismerősünk hívta fel a figyelmet, kérve a szerkesztőséget, hogy fedezze fel, tárja fel őket. Igaz, az utóbbi kifejezés helytelen, hisz állítólag feltárni csak széntelepet vagy olajmezőt lehet — de mi megpróbáljuk. Ismerősünk szerint ugyanis fontos lenne, hogy legyen a községnek — amelyikről szó van — két tánc- dalénekese, akik öregbítenék a község és a magyar kultúra jó hírnevét. A két ifjú tehetség — amikor felfedezni mentem őket — éppen a községi óvoda nagycsoportjában tevékenykedett társaival, akik részben homokvár építéssel, részben gyermekversek tanulásával foglalkoztak. Hugóka — az egyik tehetség — éppen egy kislapátial igyekszik felbontani az óvoda parkettjét, amikor megszólítjuk. Eleinte szerénykedik, Hogy készül egy riport? Drámai percek a szerkesztőségben: már itt van Károly bácsi, a futár, és még harminc sor kellene! — Nincs valakinek a tarsolyában valami tartalék? Mondom szerényen, hogy a tanya. Egy téma, itt az én tarsolyomban. Nosza, hárman is nyújtják a papírt, ketten dobják a ceruzát, valaki tolja alám a széket az asztal mellé — aztán mindenki izgatottan kibicel nekem, és össze-vissza zavarják az ihletemet. De azért két perc alatt megszületik a riport. Csoda, hogy így? TANYA, 1966 í. Ez itt egy tanya. Illetve még nem itt, hanem ott. Sietve karikázok kerékpáromon, hogy odaérjek. Hű, a kutyák! A kutyafáját, mindjárt ugatnak is, sőt, mi több, mindjárt húzzák a nadrágomat is. Még jó, ha bele nem harapnak a lábamba! 2. Itt vagyok bent, egy igazi tanyában, a szobában. Milyen más itt az élet, milyen mások az emberek, mint Gyomron vagy Monoron! Beszélgetünk az életről, az időjárásról. Az asszony nem panaszkodik, neki jó itt, a tanyán, ő nem vágyódik el innen, a tanyáról, azt mondja. De a fia, az elvágyódik. Meg a lánya. A kisebEinlékiralaiin-M vtatásoklmn V Ideje volt sajtó alá rendeznem az emlékirataimat — any- nyitn van már. Meg aztán, ki tudja, olyan kevés emlékirat születik manapság (azt hiszem, kihalóban ez a műfaj!). Egy csokorra valót máris átnyújtok belőle a nyájas olvasónak. FUTBALLBÍUÓ KOROMBÓL XIV. rész. Történ, vala a szomszédban, Péteriben, ahol a legjámbo- rabbak a szurkolók, hogy rangadómérkőzést vezettem. A nézőtéren azonban egy pár izgága szurkoló — nyilván nem odavaló! — rendbontást kezdeményezett. Mire körülnéztem, játékosaimat nem láttam a pályán, a nézőtéren gyakorolták az igazságszolgáltatást. Eppen betájoltam magam, hogy merre vegyek irányt, amikor odalépett mellém egy idős bácsika, kezében egy jókora tajtékpipával, s azt mondta: „Aztán ne féljen a játékvezető sporttárs, majd megvédem én, ha valaki bántalmazni akarná!” Erre szegény, hátulról kapott egy akkora fülest, hogy a nipáját talán még azóta is keresi. Azt hitték, hogy engem akar bántalmazni. Hogy miért, máig sem tudom! (Folytatjuk) bik. Most ment nemrég férjhez. Az is elvágyódott. A fiúnak be kell járnia Pestre dolgozni innen, a tanyáról. Szórakozni meg Monorra kell neki járni, innen a tanyáról. 3. Megyek kifelé a tanyából. Az udvaron az idősebbik lány itatja a lovakat. Ö se vágyódik el a tanyáról, ő még nem ment férjhez. „4. Sötét este értem be Monorra. Milyen szép, fényes, kivilágított itt ez a Monor így este, ahogy úgy elnézem, és milyen sötét a tanya ott, mesz- sze, ahogy amúgy elnézem ... Ro/gér/ius József mester — Maradt tehát a nyúlte- nyésztés. Meg kell ezt szépen, szívhezszólóan írni, elvégre népgazdasági érdek, exportra megy. No, nézzük csak azokat a feljegyzéseket. Azt mondja: Üllőn 165 nyúlte- nyésztő 867 nyulat adott le, Monoron 85... csak 85?! Egy ilyen nagy község, hogy nem szégyellik magukat, 85! És ráadásul csak 400 nyulat! Csak ennyit tenyésztettek! Na, majd én mindjárt kiszámítom nekik, mit veszítettek, hogy ilyen pár szál nyulat tenyésztettek csak! — Hű, de száraz tudósítás lett. Nem ilyet szoktam én írni, hová lettek ebből a cikkből az én megszokott, színes jelzőim? A szélről, szellőről írott sok-sok m-egszeinélyesí- tésem? Sehol egy metafora! De még egy szimpla hasonlat se csúszott bele véletlenül se! — Talán inkább a méhek- röl kellett volna írnom, és nem a nyulakról? No, de majd arról legközelebb. Majd abban pótolom, sőt biztosítom az olvasókat, jelző tervtúltelje- sités is lesz benne. Addig is legalább még egy „kiss” allite- ráció, ha a szerkesztő ki nem húzza, mert szokta néha ... (Kicsi, Kicsiny), Kiss Sándor Olvasóink írják Alkotni gyötrően szép dolog avagy; (Óda) A nyúltenyésztés(hez)-rő!„. A szerk. megjegyzése Folytatása a következő szilveszteri számunkban. Aki az előzményeket nem ismeri, annak majd jövőre elmeséljük, mint a tévében szokás. Dörömböl Jenő — Ez lesz a cím! De nem jó a „hez”, mert ez így vers lesz, akárki meglássa! Pedig verset mégse, erről a témáról nem, de egyébként se, mert vers úgyse jelenik meg a mi lapunkban, fEhhez mi túl kicsik vagyunk! — azt mondják.) Szóval: -,,röl”. De akkor meg az „óda” sem kell. Ügyis ki fogják húzni — vagy lent, vagy fent. Mármint a szerkesztők. néha, s mi szívesen segítenénk is nekik, de például ilyenkor — hogy? „A Monor és Vidéke különkiadás Sajtó Osztályának:” Tisztelt Szerkesztőség! Az esemény, ami velem történt, felháborító, és direkt az újság hasábjaiba kívánkozik. Azér írom le. Az meg úgy volt; hogy mentem hazafelé, tegnap este. Tetszenek tudni, a Móricz Zs. utcában, merthogy ott lakok. Hát ahogy ott megyek a sötétbe (mert erről is lehetne cikkezni az igen tisztelt szerkesztőségnek, hogy 200 métereken át sötét van, hassanak oda, hogy ne legyen), szóval a sötétbe megyek, hát csak látom, megy előttem négy olyan huligány. De hogy mennek? Nem libasorban, nem kettesével, mint más tisztességes emberek a járdán, hanem hogy ők négyesével mennek a járdán. Direkt úgy, hogy a jámbor emberek mögöttük ne tudjanak előzni. Pedig hallják, hogy menyek mögöttük, de csak elfoglalják pimaszul a járdái, mintha mind az övék lenne. Mondok, ha huligányok is, de az etikettet csak kell tudják, hát mondok hangosan: szabad? Erre mit mondanak ők? — Ja, az Olgi néni? Elnézést, mer’ ugye, mi azt hittük a sötétbe, hogy egy nő- ci ... Na most tessék, hát lehet ilyet tenni nálunk, ma? Bogarasi Olga A Vili. kongresszustól napjainkig 1966 végén — 1967-re gondolva Hogy a tsz-ek többet ad jónak Egyik tudósítónk a minap a következő úgynevezett „ké- nyer témát” tartalmazó cikket küldte szerkesztőségünkbe : „Kérem, állandó rettegésben élek! Fz így nem mehet tovább! Eléggé megviseli engem a Belphegor, most még ráadásul az a nyomorult kémény is fenyeget. Könyörgöm, döntsék le, esetleg javítsák is meg, de csináljanak valamit. Mert mit ér az nekem, hogy az ablakban elhelyezett, határozottan szép küllemű plakátról két hónap óta, naponta kétszer is betűzhetem, hogy a fejemre eshet a kéményről a tégla”. Szerkesztőnk óvatos duhaj lévén, megkért arra, nézzek utána, hol potyog, mi potyog, honnan potyog, mióta potyog és merre potyog. Vagy potyog-e egyáltalán, és aki írta a cikket, látta-e személyesen, hogy potyog. (Nehogy úgy járjunk, mint nemrég, amikor egyik legudvariasabb, legköz- tiszteletben állóbb MÁVAUT- kalauzunkról, valamelyik kotnyeles tudósítónk azt írta, hogy a legudvariatlanabb volt, és akkor nem néztünk előzőleg utána ... Mielőtt elindultam volna megnézni, hol potyog, mi potyog, gondoltam, elintézem nekik mindjárt azt is, hogy ne potyogjon, úgyis azt kérik, hogy intézzük el. Éppen ezért rögvest átmentem a Hangulat presszóba — ugyanis jól tudom, hogy büroKraciamentesen ilyen ügyet itt lehet fogadónapokon kívül is intézni. Egy dupla mellett vettem észre néhány építőipari vezetőt, akik miután a problémát általam megismertek, közölték, liogy cégük ez évi kapacitása kimerüli, különben is a felvonulás most nehéz lenne, mert csúszósak az utak is. S ha már eddig sikerült megúszniuk, ebben a hátralevő néhány napban nem akarnak már lecsúszni. Kénytelen voltam magam felkeresni nevezett épületet Szóbanforgó plakát az ablakban, düledező kémény a helyén ... Hm. Hát ezt kell most már; nekem fel, vagy ledönteni ... Magasan van, nem fog menni... Visszaballagtam a szerkesztőségbe és az alábbi választ írtam: „A panaszt tüzetesen kivizsgáltam. Belphegor és a kémény felől legyen egészen nyugodt. Az előbbi már leugrott a magasból, a kéményt viszont az új év első hetiben ledöntik — erre határozott ígéretet kaptunk az egyik építőipari cég vezetőjétől. Beszereztük a bécsi meteorológia távprognózisát is — megnyugtatásul —, amely szerint januárban sem viharos erejű szél, sem pedig fagy nem lesz. A kéményen ezentúl mi' is rajta tartjuk szemünket és az ügyre januárban visszatérünk. Addig is boldog új évet kíván a szerkesztőség nevében: Fiaskó Mihály Nem stílus- és nem is műfajparódiának szántuk írásainkat (ha netalántán annak erezné valaki), csupán a Monor és Vidéke szerkesztőségi kollektívájának év közben adódott szubjektív gondjait, bajait próbáltuk bennük afféle görbe tükörként feldől- ; gozni. Jelen cikkeink mindegyikeS tehát valahol a valóságban; gyökeredzik, de a szilvesz- $ tér és a humor kedvéért; erősen eltúloztuk mindegyiket,^ s ki-ki, aki írta, onnan vet- 5 te, ahol éppen találta őket. 5 jövedelmét, munkához juttatja, vagy éppen a, városból „visszacsábítja" a fiatalokat. A termelés növekedése az életszínvonal emelkedését eredményezi. A betegellátás, az anyagi segély 1966 júniusa óta éppúgy jár a tsz-tagoknak is, mint az üzemi dolgozóknak, a harmadik ötéves terv időszakában pedig megszületik a családi pótlékra vonatkozó rendelkezés is. A IX. pártkongresszus határozata szerint a tsz-tagok nyugdíjrendszere alapelveiben, rendszerében azonos a bérből élőkével. A törvényerejű rendelet tervezetét a Minisztertanács elfogadta, és az Elnöki Tanács elé terjesztette, mely december 22-i ülésén megalkotta a tsz-tagok új nyugdíjrendszerérői szóló törvényerejű rendeletet. A rendelet. szerint a nyugdíj megállapításánál figyelembe kell venni a tsz-tag munkában eltöltött idejét, a közös munkáért kapott részesedését, s ennek megfelelően nagyobb nyugdíjat kell biztosítani annak, aki többet és jobban dolgozott. . Megszűnik tehát az igazságtalan egyenlősdi. Az új nyugdíjrendszer január 1-én lép életbe. A beszámoló az általános tudnivalók ismertetése után a járás mezőgazdasági eredményeivel foglalkozott. Az évet eredményesen. zárták a tsz-ek. Növekedtek az átlagtermések. A kenyérgabonatervet például jelentősen túlteljs- • sít ették. Kukoricából a tervezett 15,3 mázsával szemben 18 mázsás járási átlagot értek el. A burgonya átlagtermese a múlt évi 63,3 mázsával szemben 81 mázsa holdanként. Az állattenyésztés termelési eredményeiről még korai lenne beszámolni, de előreláthatóan a téjtermelési, marhahizlalási, tojástermelési tervet túlteljesíti a járás. Az egy tehénre jutó teíhozam a múlt évihez viszonyítva eb'cen az évbeli körülbelül száz literrel emelkedik. A részletes, tsz-enkánii eredmények ismertetése a zárszámadások feladata. Fontos feladat hárul a zárszámadások ellenőrzése és a szakmai kérdések megbeszélése terén a tsz ellenőrző bizottságaira. A soron következő feladat a jövő évi tervek elkészítése. Már a múlt évben is önállóan készítették el terveiket a tsz- ek. A kenyérgabona-vetésterv kivételével valamennyi egyéb termény, vagy termék termelését maguk határozták el. Az önállóság nagyobb fele- I lősséggel jár. Amit tervbe vet- 1 tek, azt valósággá kell váltani — s hogy a tervek megvalósuljanak, ahhoz körültekintően, a lehetőségek figyelembevételével kell a terveket elkészíteni, hogy a termelés forintban kifejezhető hasznot hozzon á közös gazdaságnak. A távlati fejlesztési terv elkészítése olyan tsz-eknél célszerű, melyeknek termelési profilja már kialakult, és tisztában vannak a költség—jövedelem alakulásával. (d) (; A mezőgazdasági termelődi szövetkezetekben lassan befe- § jeződik a leltár, nemcsak a fo- ^ gyó- és állóeszközök szúmba- ^ vétele történik meg, de a me- ^ zei leltár során az őszi vetések ■t „ráfordítási” költsége is. J Ezekben a hetekben — az ^ év hátralevő gazdasági felada- | tainak megvalósításán túl — g a tsz-vezetölc, tagok a zárszám- § adásra készülnek, ugyanakkor 5 már a'következő év gazdálko- ij dásának terveivel is foglalkoz- $ nak. 5 A napokban tartott járási $ nagyaktíván — melyen a tsz- 5 ek vezetői, főagronómúsai, § párttitkárai vettek részt — 5 nemcsak a soron következő § feladatok megbeszélése szere- 5 pélt a napirenden, hanem a ^ VIII. pártkongresszus óta ) megtett út elemzése is. 5 Ennek az időszaknak az a 5 fő jellemzője, hegy gya- $ korlatban is közelebb ke- J rült a falu a városhoz, a t falusi ember, a termeiő- J szövetkezeti tag életmódja, J jövedelme a városiéhoz. S A fiatal nagyüzemi mezőgaz- 5 daság vizsgázott ezekben az S években — eredményesen. A \ kezdeti lépések után, az iga- \ zán nagy lépést éppen a követ- í kezű évben és 1969-ban, az új í mechanizmus bevezetésekor ! teszik meg a tsz-ek. \ Már eddig is sok változás | történt, mely nagyobb önálló- S ságot biztosított a tsz-eknek — i az idei felvásárlási szerződéséül két a tsz-ek a vállalatokkal j már nem a tanácsi szervek ! közvetítésével kötötték, hanem ; közvetlenül. ! Már eddig is, de a további- j akban még inkább csök> kenni fog az adminisztra- 5 tív intézkedések száma. ! A cél: bővíteni a mezőgazda- ! sági nagyüzemek gazdasági te- ; vékmységét, hiszen ezek a i nagyüzemek több termék tö- ! megtermelésére is képesek. A | gazdálkodás körének szélesíté> se javítja, emeli majd a tagok « mondván, hogy nem szereti a reklámot, nem hivatásos ő, csak amatőr. De aztán csak elárulja, hogy kedvenc száma, melyet nagy sikerrel adott elő i szokásos óvodai bálokon: Hóembej, talán a szejelmed, — Hogy érzed magad az óvodában? — kérdezzük. — A többiek kicsit komolytalanok — mondja —, csak a játékon és ilyesféle hiábavalóságokon jár az eszük. De azért megvagyok, ezt az egy évet majdcsak kibijom valahogy. Végezetül ketten — megszokott partnerével, a szőlőé Katival eléneklik kedvenc számukat, kicsit selypítve, kicsit lámpalázasan: „Túj az első nagy szejelmen .. Még van egy évük, amit játékkal, kacagással töltenek el. És aztán? Ali lesz velük, ha kikerülnek az életbe? Segíteni kellene őket, nehogy hatéves korukban csalódott, keserű ember legyen belőlük. Már hatéves korukban. Dali Mari
