Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-30 / 307. szám

*KLMíriap 1966. DECEMBER 30., PÉNTEK A JÁTÉK ÉRTELME — JÓ NEKTEK, semmi gondotok, gyerekek vagytok, csak játszotok. — Sokan legszívesebben cserélnénk a gyerekekkel, nem is titkol­juk. Pedig a gyermekkor csak felnőtt fejjel olyan egyszerű világ. A pedagógia tudomá­nya már rég azt vallja: a gyermek nem tökéletlen fel­nőtt. A gyermekkor kerek egész, öntörvényű világ, a fizikum határáig elmerész­kedő erőfeszítésekkel, gon­dokkal, még ha ezek leg­többször csak játszás for­májában öltenek is testet. Milyen ez a játék? Mivel játszanak a gyerekek? MODERN VILÁGBAN élünk, rohamos a fejlődés, úgy gon­dolná az ember, nagyapáink nem is álmodtak olyan já­tékszerekről, amelyek a mai gyerek szobáját betöltik. Va­lójában kiderül, hogy nem sokat változott ötven év alatt a játékszerek parkja, legfel­jebb a játék hogyanja. Mert volt már Märklirf-vasút öt­ven évvel ezelőtt is, legfel­jebb rakéta nem. Az egysze­rű játékok pedig, mint a csúz­li, alighanem örökéletűek. Egy dánszentmiklósi asz- szony is azt mondja: — Az én gyerekeim a csúz­lit szeretik. Az a mindenük. Ellövöldöznének azok akár­meddig. — Mit is, mit szeret a gye­rekem — mosolyog tétován egy másik asszony. — Hajasbabát, labdát... — és sorolja a szokványos játé­kokat. Látszik, nem is gon­dolt még arra, hogy az ő gye­reke mást is kedvelhetne, mint a többiek. MÉG EMLÉKSZEM egy decemberi napra a monori já­téküzlet kirakata előtt. Két gyerek állt meg ott nézelőd­ni. Jancsi gondos külsejű, illedelmes fiúcska volt. Ernő meg épp az ellentéte, elha­nyagolt ruházatú, elnyűtt nagybakancsos, zárkózott kis­fiú. Jancsi azt mondta, vil- lanyvasutat szeretne. Ernő dacosan szögezte szemét a kirakatban függő puskára. Láttam, több ez mint pilla­natnyi szeszély, született haj­lam. Mindkettőjük vágya szo­rosan összefügg életükkel. A dánszentmiklósi óvoda jogilag az állami gazdaságé, de valójában az egész köz­ségé. Az állami gazdaság — ahogy az óvónők mondják — más óvodákhoz képest bő­kezűen gondoskodik a gye­rekekről. Épp az ebéd utáni alvás ideje van. A játékok rendbe­rakva sorakoznak a polcokon: nagy szemű babák, minden­féle állat, műanyagbábúk, játékautók, társasjátékok. — Náiunk a játékok jelentős része nevelő célt szolgál, a kézügyességet, a színérzéket, az elemi számolási készséget fejlesztjük ki velük — mond­ja az óvónő. Egymásba kap­csolható műanyagformák, bármilyen tárgyát meg lehet velük formálni. Különböző színűek, variálhatók. A gyere­keknek, ha többet, nem is, a piros, fehér és zöld szint is­merniük kell. Kugliznak. Öt bábú van. A golyóval elta­lál a gyerek kettőt. Hány bábú máradt? így tanulnak meg ötig számolni. Körbe ülik az Óvó nénit, s elmondják, mi­lyen tagjai vannak a játékba- bának, milyen részei az autó­nak. A játéktárgyakról roesz- szire kalandozó gyermeki fan­táziát kalauzolják a valóság­hoz, a tárgyak valóságos je­lentéséhez. Reális világ veszi körül a gyermekeket. ÖTVÉNEN JÁRNAK ebbe az óvodába. Barátságos, ara­nyos kis kópék. Lapulnak a takaró alatt és éppen „azért sem alszanak”. Egy hang cin- cog a takaró alól: — Ez a Télapó? — mármint én. A fiúk legtöbbje az autót kedveli. Vagy a szülő foglal­kozása, vagy a játékdivat ha­tása van emögött. — Mit szeretnél karácsony­ra? — Semmit. Amit kapok, szétrontom. AZ ÓVODA játékai sem ké­szültek az örökkévalóságnak, de az állami gazdaság mű­Zajlik a Tisza A Tiszán, elsősorban a Ti­szafák fölötti szakaszon kez­dődött meg a jegesedés. Ti­szafák és Vásárosnamény kö­zött három helyen már egy­két kilométer hosszú álló jégmező fedi a vizet. A jég vastagsága 5—6 centiméter. Tiszafák alatt gyengén zaj­lik a folyó. Gyengén zajlik a Bodrog és a Sajó néhány szakasza is. A Duna mellék­folyói még jégtelenek. Jön a 12. és 13. ÁB-bébi Az Állami Biztosító már a 12. és 13. bébijét várja. A biztosító ugyanis az 1967. év első budapesti és vidéki új­szülöttét is 20 000—20 000 fo­rintos életbiztosítási kötvény­nyel ajándékozza meg. Az elsőséget az Egészségügyi Mi­nisztérium adatai alapján döntik el. Amennyiben a vé­letlen úgy hozza, hogy azo­nos időpontban több gyerek születik, sorsolással állapít­ják meg, ki lesz a szeren­csés. A 20 000 forintot 18 éves korukban vehetik fel az Ä. B. „gyerekei”. Mindene a falu Beszélgetés Vésztői Tóth Istvánnal KISZ-LELTÁR Az év végi leltár szerint hat- ezerhatszáz rádió, magneto­fon és lemezjátszó van a KISZ- szervezetek szertárában. Mátyás Pince. Szelíd hall­gatót játszik a cigányzenekar, s az egyik asztalnál Lakatos Sándor, Liszt-díjas mesterprí­más Vésztői Tóth István ma- gyarnóta-énekessel beszélget. Közös bécsi élményüket idé­zik, hogyan fakasztották köny- nyekre — a Duna—Tisza közén termett népdalokkal — egyik ! híres, nyugatra szakadt fut- ' ballistánkat. — Persze — mondja az énekművész, amikor az új­ságíró is bekapcsolódik a tár­salgásba — nekünk mégsem az ilyen extra alkalmak, hon- vágyas ellágyulások jelentik az elismerést. Én például sokkal többre becsülöm, akár a legki­sebb falvak nótát és népdalt kedvelő dolgozóinak tapsát. Ebben pedig — Pest megye falvaiban is — jócskán volt már része Vésztői Tóth Istvánnak. Nevét, hangját nemcsak a rá­dióból, országos rendezvények plalcátjairól ismeri a vidék, hanem azokról a meghitt és derűs találkozókról is, amelye­ken a hazai népdalkincs leg­szebbjeit tolmácsolja. Legutóbb Dömsödön, hatszor tapsolták vissza, Csemőn még ennél is nagyobb sikert aratott. Ha a fővárosi elfoglaltsága időt en­ged rá — Máthé Jolánnal, Mindszenti Istvánnal, Boross Jolánnal — látogatja a falva­kat. A meghívások töredéké­nek tud csak eleget tenni, annyifelé hívják, kérik. Re­pertoárján 500 nép- és műdal szerepel — Bartók, Kodály népdalfeldolgozásai. Danlw- és Fráter-nóták, vagy dr. Kár­páti Zoltán szerzeményei. Igen nagy varázsa van a nép ajkán fakadt, tiszta csen­gésű, s a legszebb érzéseket megrezdítő daloknak. — Nincs igazuk azoknak — mondja — akik a cigányzené­ből és a népdalokból táplál­kozó magyar nóta felett meg- kondították a vészharangot. Különösen falun, de a váro­sokban is nagyon sok híve van a szórakoztató folklórnak és a nemes műdaloknak is. Más lapra tartozik a giccs, ez el­len mi küzdünk leginkább. Vésztői Tóth Istvánt a kö­zelmúltban tett sikeres kül­földi turnék után rövidesen a televízióban láthatja a nóta- kedvelők tábora. Aztán ismét eleget tesz a dömsödi és más Pest környéki meghívásoknak, —s. p.— KÖNYVESPOLC LÉVAI JENÓ: Növényegészségügy zárlat okozta a narancsellátás zökkenőit légy lárváit is megtalál­ták. Ennek terjedési veszélyére jellemző, hogy az utóbbi években már Ausztriában. Bécs környékén is észlelték. A tapasztalatok szerint a me­diterrán éghajlat alatt honos rovar jól akklimatizálódik. Ha behurcolják hazánkba és el­szaporodik, súlyos károkat okozhat elsősorban őszibarac­kosaink termésében. Ezért mindenképpen indokolt a be- hurcolása elleni megelőző védekezés. A fekete SS „feliér báránya“ A vékonyka könyv nagy bű­nök, s azok egyik legfőbb el­követőjének krónikája: Kurt Becher SS-standartenführer egyike volt azon keveseknek — Edmund Veesenmayer, Adolf Eichmann és ő alkották azt a hármast, akik 1944-ben hazánkban élet és halál urai voltak — akiket Hitler hűsé- ,ges Heinrichje, azaz a véres­kezű Himmler kedvencei közé fogadott. Himmler nem tette meg ezt akárkivel: a rablónál is nagyobb rablónak kellett lenni hozzá, a hóhérnál is hó- hérabbnak. Becher Magyaror­szág gazdasági kirablásának legfőbb irányítója volt — a többi között ő ütötte nyélbe azt az üzletet, ami az SS ke­zére játszotta Weiss Manfréd és Chorin birodalmát —, s mint ilyen, valóban alapos munkát végzett. Ezt legin­kább mi tudjuk, akik 1945-ben számbavettük mi maradt a német-nyilas rémuralom után ... Lévai Jenő —, aki hazánk­ban egyik legalaposabb isme­rője e korszaknak, s e kor­szak szereplői tetteinek — könyvében hiteles források, cáfolhatatlan bizonyítékok alapján leplezi le a ma dús­gazdag, s „közmegbecsülésben” élő nyugatnémet milliomos, Becher tizeiméit, hazánk ki­fosztásának Becher által irá­nyított menetét, s azokat a nem kevésbé felháborító visz­az szaélésékét,'' amelyeket amerikaiak követtek el a Ma­gyarországról rablóit értékek kezelése, visszaadása, illetve vissza nem adása körül. Az érdekes, s jórészt ismeretlen részleteket feltáró munka szerzője az előszóban jelzi, hogy jelen könyvének mint­egy tízszeresét teszi ki az ösz- szegyűjtött anyag: jó lenne, ha a későbbiekben könyv for­májában azzal is megismer­kedhetnénk. (Kossuth Könyv­kiadó). (m. o.) ELSA MÓR ANTE: Arturo szigete A kitűnő olasz írónő érde­kes regényének hőse egy kis­fiú, Arturo. A fé'lárva gyerek öntudatlan, boldog közösség­ben él a világgal a Nápolyi- j öbölben. Érti az állatok, az elemek n3relvét, hősi tettekre, világbíró vállalkozásokra ké­szül — mint minden gyerek az eszmélés csodálatos eszten­deiben. Rajong apjáért és Mikulás előtt az országban sehol nem volt narancs és karácsonyra is jobbára csak a fővárosban lehetett kapni. A déligyümölcs-importáló nagykereskedelmi vállalat il­letékesei közölték, hogy az idei télre 3600 tonna naran­csot vásárolt a külkereske­delem, kereken 800 tonná­val többet a tavalyinál. Az első szállítmány — az EAK-ból vásárolt 1000 tonnának körülbelül fele — december első napjai­ban meg is érkezett. , 1 Azonban a növényegészség-! ügyi zárszolgálat kötelező! vizsgálatai alapján — 21 na- S pi úgynevezett hűtéses ke- < zelésre vitték. Ezt a három- > Petes növényegészségügyi ka- 1 rantén időszakot a kereske-! delem sürgetésére oldották! fel december 18-án, azzal a! kikötéssel, hogy sérült, vagy! romlásnak indult narancsokat! és a csomagolóeszközöket, Iá- ! dákat a válogatás és ellen-: őrzés helyén el kell égetni.! így a vidéki kereskedelemi csupán 300 tonnányi közben: beérkezett olasz narancsot ka- | pott. Az utolsó tíz vagonnyi na- I rancs karanténja decent- ; bér 27-én járt le. így | az ellátási zökkenők a ; következő napokban való- | színűleg megszűnnek. Az MTI munkatársának kér-1 lésére az Országos Növény-! védelmi Szolgálat zárszolgá-1 lati osztályán elmondották, | hogy a szigorú növényegész-1 ségügyi zárlat népgazdasági | érdekből feltétlenül szüksé-1 *es volt. A december eleji narancs- ^ szállítmányokban megta- § lálták a caraphilus he- $ mipterus nevű rovart. $ A legutóbbi szállítmány- ^ ban pedig a narancs­helyeiben türelmesen ki ja- ' vítigatják őket. Karácsonyra ezer forintot kapott az óvoda, ebből vettek ajándékot a gye- j rekeknek. Egy másik óvoda Pilisen. Szinte ugyanazokat a játéko­kat látjuk a polcokon, mint Dánszentmiklóson. Az óvo­dai élet lényege, az óvónők tevékenységének célja min­denütt közös. Közös módsze­rek, közös eszközök. Előre el­készített terv szerint foglal­koznak a gyerekekkel. Tintás víz a lavórban: ez a tó. öt kacsa úszik. Kettőt ki­veszünk, most hány van benne? ... — És közben pan­csolnak. RAJZOKAT MUTAT Gál Pálné, óvónő, ollóval kivá­gott girbegurba köröket, négy­szögeket. — Ellátogattam nemrég Ko­vács Juditkáékhoz — mondja. — A gyerek rajzlap előtt ült, és azt rajzolta, amit itt együtt csináltunk. Otthon is ollót fognak, farigcsálnak, gondol­kodnak. örültem neki. A gye­rekek nagyon különbözőek. Néha rossz a családi környe­zet, az óvoda nyolckor kez­dődik és délután négykor vé­ge. Talán karácsonyi meglepe­tésként is, most kapott a pi­lisi I. számú óvoda ötezer forintot a tanácstól játékokra. Kisebb játékhegy emelkedik az egyik szobában. Babák, villamosok, autók, bábok — bábszínházát játszanak a gye­rekek — telefon, — halló, itt Marika, halló, halló, itt meg Sanyi. Hol beszélsz? A szom­széd szobában. — Az egyszerű kis telefon elemmel műkö- ! dik, hasonló elven, mint az ! igaziak. — Hé, srácok! Iderohannak. Kopár, feltúrt udvar Monori-erdőn. Vagy I tizen ■ hajkurásszák egymást, kisebbek, nagyobbak. A ház­ban,, három apróság orra la-- pul a párás ablaküvegre. MISKA KINYITJA előttem I a rácsos kaput. Tizenhat éves. Most jár hatodikba — estin. Azt mondja,'szerelő akar len­ni. A játékrakétát szereti. Fellövik este a magasba és sziporkázik. Ezért. A nagy­nénje kijön és bólogat: szép az. Miska szülei Pesten dolgoz­nak. Egyedül töltik a gyere­kek a napot. — Én nem akarok beleavat­kozni a dolgaikba — mondja a sógornő és büszkén meséli, hogy a kisebb fiú is mi­csoda nagy csavargó. Ő az ötödik osztályt kerülgeti. Hogy mivel szeret játszani? Vihog. Már kétértelmű dolgok jár­nak az eszében. Messziről lát­ni, hogy ez a három gyerek testvér. Mi a közös bennük? Elsősorban a szüleik. ESZEMBE JUT a dán- szentmiklósi vegyesbolt el­adója, amint láthatóan büsz­kén meséli, hogy az ő gye­reke a szerszámokat szereti, a gyalupadot, a barkácsolást. Ez a kedvenc játéka. Üllőn szembejönnek az is­kolások. — ... és pisztolyt is meg géppuskát... — hadonász egy nagy torkú fiú hátitás­kás barátjának. — Kapok egy rendesen lövő játékgéppisz­tolyt külföldről. — És kezét előreszegezve utánozza a fegy­ver hangját. Végigpásztáz rajtam, míg elhaladok mel­lettük. Most össze kellene esnem, mert hiszen ennek a játéknak ez az értelme. Sze­rencsére akkor jönne Ma­rika, a pilisi óvodából, és meggyógyítana, mert ő meg doktort szeret játszani. AHÁNY GYEREK, szinte annyi kedvtelés, játék. Az eszközök a játéküzletek pol­cain kezdődnek, de kifogy­hatatlanok, kínálja ■ őket a mindennapi környezet. Hogy mivel játszanak a gyerekek? Épp olyan bonyolult dolog, amilyen bonyolult az élet. A -játékokat*-' a-'-ftMirőttek ’vásá­rolják. És a vágyakhoz is ők adják a példát. Dozvald János LJull a hó. Szeretnénk megfogni néhány pi- ** hét, szaladni velük a békés délutáni csendben, de uralkodunk magunkon. Elvégre felnőttek vagyunk, nem illik. Valóban ne. i illik hozzánk a boldogság? Vallja meg mindenki önmagának, hányszor tör fel bennünk az öröm: de jó, hogy szere­tünk, hogy szeretnek bennünket, hogy tarto­zunk valakihez, akit mindig megtalálunk. Jó,: hogy ránk köszönnek emberek, hogy ismerjük: őket, hogy otthon vagyunk. Hányszor szégyell- j tűk mások előtt ezt a gondolatsort. Mert: mindez természetes, hogy így van. De, vajon; tényleg természetes, és ha az, nem kell-e meg- | becsülni? i Dihék szállnak a kabátomra. Előttem gye-: ' rekek szánkóznak. Mi lenne, ha ma nem : azt venném észre, hogy veszélyeztetik a járó- j kelők testi épségét, hanem megölelném őket, j csak azért, mert játszanak, mert jól öltözőt- j tek, mert gondtalanok és jól tápláltak? Nem tűnnék hóbortosnak, ha ma este a tár- j saságban azt mondanám: fiúk, igyunk a bé-\ kére és arra, amit ti sokszor, nem is tudom \ miért, szerettek palástolni, hogy boldogok va-! gyünk, hogy jó ma élni, hogy örömmel várjuk ! a holnapot... ? Nem fektetnének ágyba, mint! akinek fejébe szállt a konyak, s táncolnának l tovább, mintha kötelező lenne, kiábrándultán, \ közömbösen...? LJull a hó. De jó tiszta szívből, felszabadul- S ' * tan örülni annak, hogy a közömböst is \ nyugodtan lehet játszani köztünk. A kiábrán- \ dultat is, mert játék. Ha máskor nem, hóhul- 5 lásban lelke mélyén mindenki boldog. Csak i vannak, akik szégyenük. \ ügy kell nekik! \ Miskolczi Miklós $ Hóhullásban Llull a hó. Úgy szeretnénk örülni neki. Az ' * élet azonban kegyetlen és bizonyos év­járat után a hóhullás nem a szánkót, a hó­labdát, a szünidőt, hanem az átázott cipőt, a fűtési gondokat, az üzem téliesítését juttatja eszünkbe. Az ember tiltakozna. Örülni akar a ringatózó hópihéknek, mert valójában mi szeretünk örülni; szeretnénk boldogok lenni. Kapkodnánk a hópelyhek után, elárad ben­nünk egy gyermekkorból átmentett érzés: a boldogság. LJull a hó. Kamaszos örömmel markoljuk ** a levegőt, versenyt szaladnánk széllel, de mögöttünk és velünk szemben jönnek és meg­kérdik: mi az, te már ennek is tudsz örülni? Mögöttünk jön és szemben áll velünk ez a divatosnak kijátszott figura, aki nem enged örülni, ha megdicsérnek a munkahelyemen, ha üdülőjegyet kaptam, ha óvodába viszem a gyereket, ha lakáskiutalás vár, vagy, ha be­tegség után visszanyertem egészségemet. Nem kérdezzük, mégis magyaráz, és szavai nyomán x boldogság tovaszáll, helyére a közömbösség költözik. LJa engem megdicsértek, az nekem már ré- ' ' gén kijárt volna. Ezen nincs mit örülni. A fizetésemet is régen fel kellene emelni. Az 'idülöjegyet is szezon végén kaptam, bezzeg i főosztályvezetők nyáron üdülnek. Az is elég izégyen, hogy egy kilométert cibálhatom a jyereket az óvodáig. És miért ne gyógyítottak volna meg a kórházban, amikor évek óta fize­tem az SZTK-t. A lakásról meg jobb, ha nem beszélünk, hiszen aki közel van a tűzhöz, az nár réges-régen kapott. Így fest hát az én boldogságom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents