Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

Tízmillió lakásépítésre Január 1-től a tsz-tagok is A nagykátai OTP-fiókban annyi ügyfelet láttam, hogy meghökkentem. A számológé­pek kattogtak, szaporodtak az akták. Itt mindenki várt vala­mire és ahogy az a szerencse templomához illik, általában nem is hiába. Megkértem Árki Istvánt, a kirendeltség vezetőjét, hogy az óév OTP-s eseményeiről be­széljen. — Először is hadd mondjam el újévi kívánságomat: szeret­nék minél több s nagyobb ér­tékű nyereményt kiosztani a totózók és lottózók között. Nagy élmény a pénz átadása a mi számunkra is. Azt egy'kis­sé kesernyésen állapíthatjuk meg, hogy éppen minket, az OTP dolgozóit elkerül a sze­rencse, de így .is elégedettek vagyunk, a mások örömével. — Ami 1966 totó-lottó mérlegét illeti: kilenc lot­tózó ért el 4 találatot a já­rás területén, sok volt a 2—3 találat, összesen 877 ezer forintot fizettünk ki. — Kevés a totózó. A totó iránt az érdeklődés hőmérsék­lete jóval fagypont alá süly- lyedt. A sportkedvelők népes családja vasárnaponként ugyan szurkol a csapatoknak, s mégis lottót vásárol. Járásunkban he­tente átlagban 610 darab totó- szelvényt adunk el, ez önma­gában is, de a többi járás for­galmához viszonyítva is rend­kívül kevés. A lottó sokkal népszerűbb. Ezer lakosra já­tékhetenként 220—230 szelvény jut. Ezzel a számmal sem di­csekedhetünk, ugyanis a me­gye legalacsonyabb szintje át­lagban 420 szelvény. — Államunk nagy gondot fordít a lakosság építési köl­A Monor és Vidékében olvastuk Pándí lakos az „alkony lovagja“ A vádlott — Pető Tóth Ist­ván pándi lakos — nem első ízben áll a bíróság előtt. Sze­mélyi tulajdon ellen elkövetett lopás miatt korábban a nagy­kátai bíróság négyhónapi, a budapesti XVIII. és XIX. ke­rületi bíróság hathónapi fel­függesztett börtönre ítélte. A Monori Járásbíróság ezút­tal Monoron elkövetett garáz­daság és rablás bűntette mi­att vonta felelősségre. Este, magányosan hazafelé igyekvő nőket támadott meg, egy eset­ben a - megtámadottat tettleg is bántalmazta, a másikat szin­tén ütlegelni kezdte és dula­kodás közben az egyik nő föld­re esett táskáját felkapta és elszaladt vele. Az áldozatok feljelentést tettek, s hamarosan rendőr­kézre került az „alkony lo­vagja”. Tóth részben memóriazavar­ral, részben epilepsziával küsz­ködik, mondotta a rendőrsé­gen. De érdekes, ez a memó­riazavar akkor volt a legsú­lyosabb, amikor cselekményé­ről faggatták. Hogy mit köve­tett el, hol követte el, s miért, mindezekre egyáltalán nem emlékezett. Az elmemegfigye­lő jelentése szerint a vádlott nem beszámíthatatlan, tetteiért felelős. Pető Tóth Istvánt a Monori Járásbíróság garázdaság és rablás bűntette miatt nem jog­erősen 2 év és három hónap börtönbüntetésre ítélte. csönigényeinek kielégítésére. Ebben az évben például közel 10 millió forintot hiteleztünk erre a célra, 201 igénylő szá­mára. Örömmel mondhatom, hogy itt a társadalom minden rétege képviselve van. Az építési kölcsönökkel kapcsolatban egy téves né­zet terjedt el, mégpedig az, hogy jövőre ilyeneket nem folyósítunk. Ez az ál­lítás alaptalan. — A hitellevelek száma fo­lyamatosan nő, évenként 1965-ben 1526-ot, az idén 1949- et adtunk ki. Az elmúlt évek­hez viszonyítva ugrásszerűen megnőtt a tv-vásárlók száma. A fogyasztási hitel keretében rádióra, ■ televízióra, bútorra, háztartási gépekre, motorokra, hűtőszekrényekre 7 millió fo­rint hitelt folyósítottunk. — Rendkívül előnyös a háztáji gazdaságok meg­segítésére alapított hosz­szú lejáratú hitelakció. Ez 15 ezer forint kölcsönt je­lent, és 5 év alatt kell vissza­fizetni. Ez az összeg felhasz­nálható például gyümölcsös beállítására (málna, földieper stb.), vagy akár baromfitelep létrehozására is. Ezt a köl­csönt igényelhetik tsz-tagok és bérből élők egyaránt, sőt még nyugdíjasok is. Nyugdíjasok számára például igen előnyös lenne a baromfitenyésztés, egy év sikeres jövedelméből meg­térülhet a befektetés. — Tsz-dolgozókkal eddig főleg betétkönyveken keresztül voltunk kapcsolatban, hitelt csak igen korlátozott formában tudtunk biztosítani a számuk­ra. Január 1-től a tsz-tagok is — az egyéb dolgozókhoz hasonlóan — igénybe ve­hetik a hitelek bármelyik fajtáját. Igaz, a mi munkánk is megnő ezzel, de az ilyen munkatöbb­letnek azért örülünk... — Végezetül engedjék meg, hogy elmondjam, az új évben is nagy súlyt helyezünk a la­kosság betétállományának nö­velésére. Mindent elkövetünk, hogy meggyőzzük a takarékos­kodókat, pénzük jobb helyen van a takarékban, mint a szal­mazsákban ... Molnár Bertalan SÍKÜVEGBŐL ötször annyi Megmaradt a cserépkutya Hiányzik a cseh porcelán — Utazik a boltvezető A polcon elöl kis fekete cse­répkutya. Olyan kihangsúlyo- zottan olcsó, giccses a jellege az értékes herendi figurák és a modem kerámiák között, hogy azonnal magára vonja a tekintetet. — A kutyus? — élvezi a helyzetet Rugli Lászlóné bolt­vezető. — Nekem emlékeztető. Hat éve vettem át a nagykátai bolt vezetését. Akkor effajta áruval volt tömve az üzlet. Nem akarom szépíteni, vitték. Az évek során aztán változott az emberek ízlése. Senkinek sem kell a fekete kutyus, pe­dig már kétszer leáraztam. Zárás után békés a hangu­lat a nagyforgalmú boltban. Míg a kasszát csinálják, zu­bog a kávéfőző. Szívesen kí­nálnak, s jókat nevetünk, hogy a vékony porceláncsé­szék között a filléres üvegpo­harakból kortyolgatunk. — Ügy teszünk, mint a ta­nyaiak. Azok is megveszik nászajándékul a legdrágább tizenkét személyes porcelán­szervizt, s mindjárt mellécso- magoltatják a létező legol­csóbb cseréptányért. Mert a szépből évente egyszer, ha esznek, egyébként ott díszük a szekrényben. — Tehát él még a nászaján­dék jó szokása. — Ilyenkor különösen. Már hetekkel előbb bejárnak ér­deklődni, hogy mi kapható. Néha két-három család áll össze, s megveszik a fiatalok­nak az összes üvegárut, ami egy háztartásban elképzelhető. Szerencsére a többség azzal jön be, hogy mi ' vagyunk a szakértők, mi javasoljuk, hogy mit vegyenek. S mivel már­kás, szép árut javasolunk, leg­közelebb már a szomszéd, áz ismerős is azzal jön, neki is olyasmi kellene. Kátán renge­teg a bejáró dolgozó. Jönnek- mennek, Pesten nézik a kira­katokat. S tőlünk is hasonló színvonalú árut követelnek. S hogy több lett az emberek jövedelme, mutatja a bolt for­galma, öt éve 712 000 volt, idén 860 000 forint az évi forgalom. Nagy összeg ez, ha arra gondo­lunk, hogy az üvegáru nem létfontosságú cikk. — Milyen az áruellátás? — Ha őszinte szót vár: na­gyon rossz. Kevés a német és a cseh porcelán és a finom fú- jott üveg, amit pedig annyira keresnek. Nincs kristály. Vi­szont kapjuk a rosszul sikerült kerámiagiccset. Amiért op-art, még lehet értéktelen. Nem győzünk tiltakozni, mert ma már a vidék sem fogadja el a selejtet. Vagy itt van a sík­üveg. Tizenkét ládányit ka­punk egy idényre és hatvan­nal elégíthetnénk ki az igé­nyeket. Próbálja a keveset igazságosan elosztani az em­ber! De azért van jó is. Mi mór „előbbre hoztuk” az új gazda­sági mechanizmust. A múlt héten elutaztam Ajkára az üveggyárba. Nagyon kedvesen fogadtak. Ott a helyszínen néztem meg, mit gyártanak és mit rendeljek belőle a bol­tunk számára. Sikerült egész jó megállapodást kötnünk, ke­hely- és kristályárut szállíta­nak. A jövőben, ha az efféle kapu még szélesebbre nyitott lesz előttünk, mi is többet, jobbat nyújthatunk a vásárló­nak. k. in. 019 rt mente A nagykátai járás reszere III. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM 1966. DECEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Munkásőrök évzáró egységgyűlése Tápiószentmártonban, a mű­velődési házban tartotta év­záró egységgyűlését a nagyká­tai Damjanich János önálló munkásőrszázad. Az elnökség­ben helyet foglalt Szilágyi Já­nos ezredes, a megyei rendőr­főkapitányság vezetője, a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, Arató Jenő ezredes, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka, Antalfia Jenő, a járási pártbizottság első titká­ra, valamint megjelentek a párt, a járási fegyveres tes­tületek és a tömegszervezetek képviselői. A megnyitó után Lőrincz János, a munkásőrség járási parancsnoka tartotta meg be­számolóját. Értékelte az éves munkát, a kiképzésben elért eredményeket, áz egységnél folyó szocialista munkaver­senyt, vázolta a század politi­kai és erkölcsi arculatát, vala­mint a harckészültség fokát. Megállapította, hogy a járás munkásőrei a politikai, a tár­sadalmi és a gazdasági élet minden területén élen járnak, és dolgozótársaik megbecsülé­Lőrincz János parancsnok értékeli a század ez évi munkáját. hárításában, emberéletek, ér- meghozta a kívánt eredményt, tékek megmentésében. azt a század jól végrehajtotta, Ezután a parancsnok felső- a munkásőrök kellő felké- rolta azoknak a munkásőrök- szültségüket bizonyították, nek a nevét, akik különösen A leszerelők és a tartalék­Uj munkásőrők ünnepélyes eskütétele a csapatzászló előtt Várallyai Béla felvételei sétől övezve végzik odaadó munkájukat. A munkásőr alegységeknél teljes mértékben érvényesül a párt vezető szerepe. A mun­kásőrség szervezetten részt vesz az ország — s ezen belül a járás — rendjének, közbiz­tonságának védelmében, a közvagyon, a társadalmi tu­lajdon megóvásában, s alka­lomadtán az elemi károk el­példamutatóan végzik e fon­tos pártmegbízatásukat. így megemlítette Karsai István pándi tanácselnök, Kiss József tápiószentmártoni fmsz-dol- gozó, Taskó János tápióbics- kei és Németh István szentlő- rinckátai tsz-tagok, valamint Vörös Sándor tápiószelei tsz­alkalmazott nevét. A parancsnok elmondotta, hogy az 1966-os lőkiképzés Egy év börtön garázdaságért A pándi Makai Gézát 2 év­vel ezelőtt erős felindulásban elkövetett emberölés kísérlete miatt 10 hónapi szabadság- vesztésre ítélte a járásbíróság. Amikor kiszabadult, néhány hónapig dolgozott. De többször részegen jelent meg munkahe­lyén, s ezért útilapút 'kötöttek a talpára. Ez idén májusban történt. Ettől kfezdve rendsze­res munkát nem végzett, és amikor csak szerét tehette, a határt dézsmálta. .. Október 4-én is barátaival szórakozott, italozott, s kora hajnalba nyúlt a mulatozás. Amikor hajnali négy óra kö­rül élettársával, Csámpai Gyu­lánéval hazafelé ment, külö­nös ötlete támadt. Elkezdték dobálni idős Bangó József há. zát, majd Makai ásót fogott és azzal akarta betömi az ajtót. Amikor az nem engedett, az ásóval a folyosón levő csere­peket összetörte. 600 darab összetört cserép mutatta a ke­ze nyomát. Ez sem volt elég. Az ásóval betörte az ablakot is, és összetörte az ablak mel­lett elhelyezett rádiót. A járásbíróság garázdasá­gért vonta felelősségre Makait és egyévi börtönre ítélte. A vádlott enyhítésért felleb­bezett. — m — Szomorú ajándék Az esti személyvonat hár­mat füttyentett a kertek alatt. A kicsiny házban egy sovány, barna asszony ijedten ugrott fel a székről. A vaságyra dob­ta a gyermekek lyukas haris­nyáit és óvatosan letette a stoppolófát, a kiégett villany- körtét. A tűzhelyhez lépett, a sütő­ből kivette a lábast, és a tűz­hely tetejére tette. Ma már hány vonatfütty váltotta ki belőle ezeket a mozdulatokat! — Ma biztosan korábban jön, hisz karácsony este van — gondolta. Mellette két gön­dörhajú fiúcslca játszadozott. — Anyu, ugye nemsokára megjön apuka — szólalt meg a kisebbik. Az anyja nem vá­laszolt. Egyre idegesebben nézte az ajtót. Ezzel a vonat­tal sem jött. — Feküdjetek le! — szólt rá a gyerekekre. — Akkor hama­rabb kapjátok meg a kará­csonyfát. Kinézett az ajtón. Felkapta a kendőjét és a kapuhoz sza­ladt. Sehol senki. A szomszé­dos házból kihallátszott a ka­rácsonyi vidámság. Lassan sétált visszafelé. Benn le­kapcsolta a villanyt, s csend­ben nézte a tűzhely fé­nyeit. Az idő végtelennek tűnt. Hirtelen nehéz léptek hal­latszottak. Kinyílt az ajtó. A férfi ledobta vasutastáskáját, és a lábashoz lépett. — Mi van vacsora? — emel­te meg a fedőt. Az asszony ijedten nézett rá, majd nagyot sóhajtott. — Már megint paprikás­krumpli! Hát még karácsony este is krumplit egyek? — S a férfi mérgesen csapta le a fedőt. — Egy pengőt adtál két hétre, s abból nem jutott más­ra — szólt békítőén az asszony. — A gyerekek is azt ettek. Nagyon várják az ajándékot. Hoztál nekik valamit? Az edénycsörömpölésre a szoba ajtajában ijedt szemmel jelent meg a kisebbik gyerek. — Gyere ide, bogaram — hívta az apja. — Hoztam ne­ked süteményt. A gyerek szeme felcsillant és odafutott. A nagy táska mé­lyéről egy egész kuglóf került elő. Az ajtó nyílásában meg­jelent a másik gyermek kó­cos feje is. Félve nézett az ap­jára, majd az öccse kezében lévő tésztára sandított. Az apa durván szólt rá: — Mit bámulsz te mam­lasz? Tán te is ennél? A gyerek óvatosan kijött a konyhába, s az anyjához akart szaladni. Félúton meg­állt, nagyot nyelt, szemét nem vette le a süteményről. A fér­fit felbőszítette a gyermeknek ez a védelmet kereső mozdu­lata, kilökte maga alól a szé­ket, s egy ugrással mellette termett. Belemarkolt a gyer­mek dúsan nőtt hajába, és az asztalhoz húzta. — Itt a részed, egyél, — mondta, s a fejét az asztalhoz verte. Az asszony a férje karjába csimpaszkodott: — Ne, Feri, ne! — kiáltotta kétségbeesve. Az ember meg­fordult, és ellökte magától. — Egyél fiacskám, Annus néni sütötte, ő lesz majd az új anyukád — szólt oda a ki­sebbikhez. Az asszony a nagyobbik gyermekkel összekuporodva a sarokban zokogott. (pápai) állományba vonulók munká­ját igen nagyra értékelte a parancsnok. A beszámoló elhangzása után Antalfia Jenő, a járási pártbizottság első titkára és Lőrincz János parancsnok, ki­osztották a kiváló munkásőr és (a kiválí parancsnok kitün­tetéseket, a leszerelőknek, va­lamint a tartalékállományba menőknek pedig a munkásőr­ség országos parancsnokának kitüntetését, a Munkásőr Em­lékérmet. Taps köszöntötte az ünnepeiteket, majd felsora­koztak az úgynevezett előkép- zősök, a leendő új munkás­őrök az eskütételre. Ünnepé­lyes és felemelő pillanat volt ezeket a fiatalokat nézni, ami­lyen fegyelmezetten és maga­biztosan vették át az időseb­bektől a fegyvert. Kaposi István MOZIMŰSOR Tápiószele ma: szünnap, péntek­től . vasárnapig: Utánam, gazfic­kók. Tápiószentmárton ma: Cica­babák, szombaton: Játék a mú­zeumban. Tápiógyörgye szomba­ton: Mr. Hobbs szabadságra megy. Szentmártonkáta ma: Mar­tin kalandos ifjúsága, szombaton: Az első esztendő. Tápiószecső ma: Rangon alul, szombaton: Hűség. Szentlőrinckáta ma: A szisztéma, szombaton: És akkor a pasas. Pánd szombaton: Fügefalevél. Tá- pióbicske ma: Az én kis felesé­gem, szombaton: Fantomas. Tá- pióság ma: Az államügyészé a szó, szombaton: A jégbalett csillaga. Tápiószőllős ma: Ketten haltak meg, szombaton: Az aranycsem­pész. Farmos ma: Kék rapszódia* szombaton: A mi házunk. Kóka ma: Párizs—müncheni hálókocsi* szombaton: Fehér asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents