Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

X. ÉVFOLYAM, 298. SZÁM 1966. DECEMliEK 29., CSÜTÜMoK Ózdra, Csepelre tart a szállítmány Másfél millióval zárták a negyedévet Káposztahegyek sorakoznak a ceglédi piacon kedden és pénteken. A házi­asszonyok ki is „aknázzák” a válogatási lehetőségeket, mert az elsőrendű káposzt’.fejek savanyításra és napi ét­kezéshez is megfelelnek. Elkészült a városi vb-ülések terve ' sr Eves terv: 51 millió forint Nem lesz lemaradás Naponta több mint négy­száz ember indul útnak —, ki vonattal, ki autóbusszal, kerékpárral, vagy éppen gya­logosan —, hogy munkahe­lyén, az ÉVIG III. gyáregy­ségben, a ceglédi telepen munkához lásson. A gyár termékei messzi föl­dön híresek, és a hazai elekt­romos iparban nélkülözhetet­lenek: a ceglédi telepen mint­egy 25 féle gyártmány készül. Elektromos fúrógépeket elekt­romos csavarhúzó gépeket, csiszológépeket gyártanak. Az 1966-os éves terv nem könnyű feladatot végeztetett el a dolgozókkal. Munkájuk meghaladta az 51 millió fo­rintos értéket. 1967-ben sem lesz könnyű a ceglédi telep dolga: a terv 8—10 százalék­kal fog növekedni. A magasabb terv a termelé­kenység növekedését vonja magával, ennek a teljesítésé­hez pedig nem elegendő az üzem jelenlegi munkaerő-lét­száma. A tervet úgy teljesítik, hogy szükség esetén az üzem munkáslétszámát is növelni fogják. A lapok már korábban hí­rül adták, hogy a kongresz- szusi versenyben az ország MÉH-vállalatai közül a Pest— Nógrád—Bács megyei vállalat szerezte meg az első helyet. Milyen szerepe volt a jó eredmény elérésében a ceg­lédi telepnek? — érdeklőd­tünk Karczagi Károlytól, a kirendeltség vezetőjétől. — November harmincadi- kán teljesítettük, helye­sebben túlteljesítettük tervünket. A kongresz- szusi verseny tiszteleté­re az utolsó negyedévet közel másfél millió fo­rintos tervtcljesítéssel zártuk az előírt 1,2 millió forint he­lyett. — A jövő év első negye­dére is jól felkészülünk. A vasanyagoknál jelentős kész­letet tartalékolunk január­n MÉH-nél ra és februárra. Ezekben a hónapokban az időjárás és a rossz útviszonyok miatt a legnehezebb a gyűjtés. Ilyen­kor az átvétel helyett a meg­levő készletekből tudjuk ki­elégíteni a szerződésekben vállalt kötelezettségeinket. A telepvezető elmondotta, hogy így folyamatossá tud­ják tenni a gyárak nyers­anyagellátását. A Papíripari Vállalat kü­lönböző gyárainak szállí­Elkészült az 1967. évre szó­ló terv a Ceglédi Városi Ta­nács vb-üléseiről, s azok na­pirendjéről. 1967. február közepén a város közmű- és kommunális ellátottságáról tanácskozik a végrehajtó bizottság, majd sor kerül a népi ellenőrzési bi­zottság 1966-ban végzett tevé­kenysége tapasztalatainak is­mertetésére, és a féléves műn- katervének megtárgyalására, A gyerekek egyharmada délutános Tanárokról diákokról, iskolákról Csomagok A karácsonyi szünet napjai a diákok nyilván tartásai sze­rint is erősen fogynak. Az új rendtartás szerint a szünidő utáni első tanítási napon oszt­ják ki a tanulók ellenőrző- könyvecskéit, amelyekbe az osztályfőnökök a szünidőiben beírják az első tanulmányi időszakban elért érdemjegye­ket. A karácsonyi szünet kap­csán öltként kínálkozik szá­munkra ez a téma, hogy váro­sunk iskoláiról összefoglaló helyzetképet közöljünk. Először is. emlékezzünk meg a legkisebbekről; Városunk­ban már a múlt század nyolc­vanas éveiben műleödött kis- dedóvó-intézet, ebiből fejlő­dött ki az óvoda. Ma 10 óvo­dánk van, az óvodai férőhe­lyek száma 674, az óvónők száma 39. A zsúfoltság igen nagy, az óvodai létszám az engedélyezett létszámot kö­rülbelül 10 százalékkal ha­ladja meg. Egy óvónőre átla­gosan - 19 gyermek gondozása és nevelése jut. A ceglédi já­rás óvodáinak a száma 14, de a ceglédinél kevesebb férő­hellyel. Városunkban az ösz- szes nevelők száma 345 fő. Az általános iskolákban 225 pedagógus működik, akik kö­zül 160 nő. Nyugodtan mond­hatjuk, hogy a pedagógus szakma kezd lassan elnőie­sedni. A ceglédi járás terü­letén működő általános isko­lai pedagógusok száma 330. Járásunkban a ceglédi gimná­zium és szakközépiskola, to­vábbá a Ceglédi Mezőgazdasá­gi Technikum mellett egyetlen gimnázium működik még. A város és a járás lakosainak száma megközelíti a százez­ret: középiskolával való ellá­tottságunk nagyon gyenge. Az általános iskolákban egy-egy nevelőre átlagosan 22 tanuló, egy-egy tanulócso­portra azonban már 31, s egy-egy osztályteremre 45 gyerek jut, ami más szóval azt jelenti, hogy kevés az is­kolánk s a tanulóifjúságnak közel egyharmada délután kénytelen iskolába járni. Az előírásnak meg nem felelő osztálytermek száma váro­sunkban 20, a járásban továb­bi 22. A napközis tanulók száma 688. Az általános is­kolai tanulók statisztikája csökkenő - tendenciát mutat. Jelenleg, az általános' isfeelá- sok száma-nem ért el ax ötez­ret. A járás községeiben az islcolakötelesek száma viszont alig haladja meg a nyolcez­ret. Ma már ott tartunk, hogy a nyolcadikos általános iskolások száma nagyobb, mint az elsősöké. A felső tagozatú osztályokba járók száma 110, s ezekben az osztályokban 163 tanulócsoport tanul. Tíz olyan osztály van, amelyekben a ta­nulók száma maximálisan nagy, s viszont 20 körül van azoknak az osztályoknak a szárma, amelyekben a tanulók száma nem éri el a húszat. Egy közismert szép iskolánkat, a téglagyárral szemben lévőt, tanulóhiány miatt be kellett szüntetni. Az általános iskolások közül mintegy 200 gyermek a kisegí­tő (régebben gyógypedagógiá­nak nevezett) iskolába jár. A járásban ilyen iskola nincsen. A kisegítő iskola 7 osztályter­mében 17 pedagógus foglalko­zik az értelmileg fogyatékos tanulóifjúsággal. A megyében 33 középiskola működik, s ezekben tízezer ta­nuló tanul. De ide számíthat­juk a megyében esti és levele­ző tagozaton tanulókat is, s ezek száma megközelíti a hét­ezret. A zeneiskola korszerűtlen tárgyi feltételek mellett is szép eredménnyel működik, több mint 600 növendék zenei kép­zéséről gondoskodik. Az isko­lában tízféle hangszeres okta­tás folyik. Jelentős iparitanuló-képzés is folyik városunkban. Az is­kola rossz elhelyezésben mű­ködik, eredményessége mégis kielégítő. A megyében 32 szak­mában nyolc és fél ezer ipari szakmunkás tanul. Az érettsé­givel rendelkező tanulók száma alacsony, alig haladja meg a négyszázat. Ha Cegléden a Hold utcában, aHógy ígérték, rövidesen megkezdődne a mo­dern iparitanuló-intézet épüle­tének építkezése, nagy lépést tenne városunk a járás szak­munkásképzése területén. Ez évre volt ígérve az építkezés megkezdése. Sajnos, ebből nem lett semmi, így már csak a kö­vetkező évben reménykedhe­tünk. Íme így fest városunk mű­velődésügye, fontosabb statisz­tikai adatok tükrében. Most szünet van, karácsonyi szabad­ság, és. a napok gyorsan múl­nak. Diáknak és pedagógusnak egyaránt nagyon közelinek tű­nik már január kilencediké. Szomorú István középkorban halottak uu őrizték a faluk hatá­rait. Néma, szigorú strázsák, akik őrhelyeiket nem szok­ták elhagyni, ezáltal a leg­megbízhatóbbak az ilyen szol­gálatra. Kínzó éhség, gyötrő szomjúság, boldog vagy ke­sergő szerelem, viszontagsá­gos idő nem bántja a ha­lottakat, amiértis szeretnek egyhelyben maradni. Ellen­ben az élők szerették elszán­tani egymás földjét, amiből kegyetlen villongások kelet­keztek koponyák beszakítá- sával, kezek, lábak eltűrésé­vel, vérek kieresztésével, ugyanis a feudalizmusban a föld volt a legnagyobb érték. Miután az „előzetes tárgya­lások” így megtörténtek, já­rultak a törvény elébe igaz­ságot kérni. A kiszállott me­gyei esküdtek és szolgabírák tanúkat rendeltek a határ­jelek bemutatására, s dön­tötték el a pereket. A ha­lottak halmaival nemigen volt baj, az egyéb földhányások és fűvel benőtt határárkok­kal már inkább. Városunk százezer holdas területtel indult a XIV. szá­zad közepén, amikor földes­asszonyaink, a klarissza apá­cák Erzsébet özvegy király­nétól adományba kapták. Az 1368-as határbejárás négy te­metőt jelölt a széleken, me­lyek közül az idők folya­mán három távol került tő­lünk, a ceglédi birtoktest­ből kiszakított Abonynak és Törteinek, illetőleg a várostól tanak különféle minősé­gű papírhulladékokat. A diósgyőri, ózdi, csepeli ko­hászati művekbe, illetve az anyagtárolóhelyekre küldik a vasféléket. A textilhulladék szintén a megfelelő vállalat üzemeibe jut el. Egész éven át folyik a bél tisztítása is. A részleg a hazai munkákon kívül kül­földi bérmunkát is végez. Az itteni tisztítás után Szi- getszentmiklóson osztályozzák a juhbelet, s irányítják to­vább a hazai és külföldi fel­dolgozóhelyekre. Jó munkát végzett a ceg­lédi MÉH-telep ebben az esztendőben is. Eredményei­ről még nem érkezett meg a pontos versenybesorolás, de a jó tervteljesítés biztosíték az első három hely valamelyi­kére. (tamasi) TŰZ A DŰLŐBEN Nagy József Alsóerdő dűlői lakos családja szerdán reggel szomorú látványra ébredt: ki­gyulladt az istálló és a mel­lette levő szín. Az istállóban levő tehenet és egy lovat még időben sikerült kimente­ni, az épület teljes leégését a városi tűzoltók akadályozták meg. Szerencsére az épületet Nagy József biztosította, így a keletkezett kárt az Állami Biztosító megfizeti. A tűz oká­nak kivizsgálása folyik. elperelt északi fél pusztánk­kal, Szentdemeterrel, Szelé­nek. Abony és Törtei azon­ban nem maradtak bizony­talanságban, belső puszta­templomaink váltak határ­jelekké. A jelen időkben az eredeti csekei temető őrzi határunkat Söreggel szemben, Borzáé Abonynál és Nyúlfüle Törteinél. Az évszázadokig vitatott Csemő határán új temető települt, a Tatárteme­tés, illetőleg az irsai részen a Császártemetés. Cseke, Borza és Nyúlfüle Árpád-kori telep volt, három a Várkonyból kormányzott ki­rályi magánföldesúri hatal­mas birtoktestben, Üllőtől a Tiszáig az ötszáz falu között. A mongol tatárok irtották ki népeikét s tették lakatlanná örökre, nekünk már csak a román stílű kis templomaik alapfalai maradtak, s a temp­lomok köré kerített cinter­mek a halottakkal, akiknek bizalmas feladataik vannak a gránicokon. A török korban Magyar- ország félelmes föld hírében állott, és a szablyák ke­nyérkereső szerszámok vol­tak a honvédő kezekben is, meg a dúlok, fosztogatók markában is. Akinek valamije volt, fegyverrel védte, aki­nek semmije se volt, hadi­szerszámmal kereste. A há­borúk elültével sem válto­Istenem, hogy örültünk! Micsoda boldog szerda volt! A gyerekek körültáncolták az asztalt, a postás kezébe egy tí­zest nyomtam örömtől reszke­tő kezekkel. A csomagban két mákos, két diós beigli! A konyhában karácsonyi hangu­latot árasztott d szaga. Ara­nyos nagymami! Minden év­ben hogy gondoskodik rólunk! — Annyi illem még azért volt bennünk, hogy nem haraptunk a végébe. Majd karácsony es­téjén ... Aztán csütörtökön is­mét csomag! A keresztmami! A szaloncukrok kellős közepé­ben két diós, Icát mákos beigli! Aranyos ez a keresztmami. Pénteken két diós és két má­kos beigli a nagynénitől. Szom­baton a másik nagymamitól érkezett a két mákos és két diós beigli. — Érdekes, a gye­rekek már nem táncoltak. A férjem szombaton este meg­jegyezte: valami hiányzik eb­ből a lakásból. Persze, a friss beigli szagát hiányolta a ked­ves, mert: micsoda karácsony este az, ahol nem terjeng a beigli szaga ... Hát terjengett! öt tepsivel! A spejzból átraktuk a be­főtteket a fürdőszobába, a zsírosbödön kikerült az elő­szobába. Végre polcokon sora­koztak a beiglik! Most már csak fel kellett vágni! Es enni! Ettük a regge­linél, az ebédnél, a vacsoránál, zott a helyzet, kóbor haj­dúk, éhhelteli csavargó tö­rökök, és a krími szállások­ról felkerekedett kósza tatá­rok, valamint délvidéki rá­cok menesztették a föld né­pét, mint a pihés ludat. Együtt jártak az elszaporo­dott farkasokkal s nagy ká­rokat okoztak a nyájakban. Mindig akadtak olyan embe­rek, akik a rablott marhá­kat megvették, olyankor a félhúsú tolvajok borért üvöl­töttek s nagy vígságot csap­tak, majd sűrű lövöldözések és kiáltozások közepette bo­ros tömlőkkel és tallérokkal elhúzódtak valami rejtekhely­re. Az elvadult, harasztos Csemő volt ilyen búvó vidék. 1640 táján Ali pasa hajdúkat vert föl a Csemőben s a meg- ölteket Kőrösre vitte, hogy a város fizessen. Kőrös Ceglédre hárította, mondván, hogy Cse­mő nem az övé. Mi vállaltuk, fizettünk és a hajdúkat a ha­tárra temettük. A halmot Haj­dútemetésnek neveztük el. Ké­sőbb ugyanitt Erdélyi András tatárokat vágott le, Kőrös is­mét izent, hogy Cegléd intéz­kedjen a holttestek iránt, mert azok ceglédi területen vannak. Ismét vállaltuk Csemőt és fi­zettük a vérdíjat, a tatárokat vittük a Hajdútemetésbe. Egy­szer csak honnan-honnan nem. nagyobb tatár csapat termett ott, elkergette az őrizőket. a holttestek alá szalmából kazlat csak másnap olyan furcsán néztek a gyerekek, mikor meg­jelentem a beiglis tányérral. Férjem kiment a fürdőszobá­ba, az egyik gyerek — iste­nem micsoda szorgalom — o táskáért szaladt, hogy megírja a szünidei leckét, a másik — mint mondotta, krimit játszik — bebújt a heverő alá. Én ettem rendületlenül. Mi­kor lent volt, mint egy hős néztem körül a családban! Csak azt nem tudták, hogy én közben — sutyiban — egy cso­mag szódabikarbónát nye-ldes- tem le. És két nagy pohár hi­deg málnát ma reggel az al­koholmentesben. Többen voltunk. Bágyadt .tgkintgjür.k ssótímaulr- -dis&ktá - a beigli- müvészet művelőit, é& egyálta­lán azt, aid -kitalálta, ezt­tésztát. '• ........ ’ ( csat—) Nemzetközi müút Csehszlovákiában Mint a CTK Hírszolgálati Iroda jelenti, észak-déli Irá­nyú műút építését tervezik Szlovákián át, a lengyel határ­tól a magyar határig. A 250 kilométer hosszú mű­út elsősorban a Földközi-ten­ger felé gépkocsival haladó skandináv turisták igényeinek kielégítését szolgálná. rakott, meggyújtotta s elégette a krimieket. Mikorra a szál el- fútta a hamut, a mi népünk a félrevont harangok szavára nagy sokaságban kitódult, de már csak fehérlő csontokat ta­lált a pernyében. Azokat is el­temette a hajdúk mellé, és lett a hely neve Tatártemetés. 1708 tavaszán rácok ütöttek a határra és Milus Mihály, meg Tóth János marháit ra­gadták el. Egy hírvivő lovas pásztor Kőrösre nyargalt, egy Ceglédre. A gógányi csárdánál csaptak rá a két város gazdái a martalócokra. Két rác ma­radt halva. Háromszáz forin­tunkba kerültek az agyonver­tek. A holttesteket a hajdúk s a tatárok mellé temettették. A halom újabb nevet nyert Rác­temetés néven. Az Irsa—Cegléd határ is vi­tatott volt sokáig. Egy jelleg­zetes évszázados vadkörtefát ki kellett vágni a Bercelhegy oldalában, mindjárt benyo­multak az irsai Zlinszkyek, mi meg hamar, az első nem ter­mészetes halállal halt ceglédit kivittük a Farkasakasztó kör­tefa helyére. A régi határjel neve 1730 óta Császártemetés, lévén az meg ma is az önma­gát elpusztított Császár . János temetője. Mostan ugyan már Irsa és Bércéi között vigyáz a határra, mert 1784-ben kivált területünkből, ahogy 11. József császár önállósította ezt a pusztát. A határhalmokon ilyenkor havak vannak és varjak száll- dosnak károgva fölöttük. Hídvégi Lajos SZÁNKÓZÁS Foto: Gulicska TATÁRT E M ET É S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents