Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

fisi meg rei

^/űrlap

1966. DECEMBER 4.. VASÁRNAP

BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A PÁRTKONGRESSZUS

(Folytatás az 1. oldalról)

megfelelően kell szabályozni viszonyunkat.

— A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság mindenkor és mindenhol szembeszáll mindenféle imperialista agresszióval. Ez most mindenekelőtt azt jelenti, hogy harcolunk az amerikaiak agressziója ellen, és mindaddig segítünk vietnami testvéreinknek, amíg ügyük végső győzelmet nem arat. (Hosszantartó, nagy taps.)

— Ugyanakkor azonban, híven a forradalmi, lenini elvekhez, a kapitalista államok viszonylatában a békés egymás mellett élés elvét követjük, és kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatokra törekszünk.

— Ennyiben tudom összegezni a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának fő jellemvonásait. „ A vitával kapcsolatban ezeket kívántam általában megemlíteni, s gondolom, hogy a tisztelt kongresszus, a küldött elvtársak mindezzel egyetértenek.

— Ezek után szeretnék foglalkozni részben a vitában felmerült kérdésekkel, részben olyan eseményekkel, amelyek időközben történtek.

— Kongresszusunk november 28-án, hétfőn nyílt meg és én megbízatásomnak megfelelően ismertettem a Központi Bizottság beszámolóját. A külpolitikai részben megfelelő terjedelemben és — gondolom — megfelelő módon, szóltam kapcsolatunkról az Amerikai Egyesült Államokkal. Ugyanaznap este tették közzé a hírt Budapesten és Washingtonban, hogy Magyarország és az Egyesült Államok követi szintről nagyköveti szintre emelték diplomáciai kapcsolatukat. Bennünket ez nem zavart. Egy elvileg helyes alapokon nyugvó kommunista politika, ha rendben van csütörtökön, rendben kell Jennie hétfőn is.

— Mi az Egyesült Államokkal is azt az elvi politikát folytatjuk, amelyet a testvérpártokkal együtt 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakítottunk. Elítéljük az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Visszautasítottuk és a jövőben is visszautasítjuk az Egyesült Államok kormányának minden beavatkozási kísérletét a Magyar Népköztársaság bel- ügyeibe. Ez elvi politika és nem taktika. Ugyanilyen elvi politika az is, hogy a békés egymás mellett élésre törekszünk. A viszonyok normalizálását kívánjuk, politikai, gazdasági, tudományos és egyéb kapcsolatokat akarunk az Egyesült Államokkal is. Ha ugyanilyen készséget tapasztalunk részükről, akkor kapcsolataink normálisak

lesznek. Pártunk meggyőződése szerint, ez marxista— leninista, forradalmi politika. (Taps.)

— Egy másik külpolitikai kérdés, amit meg akarok említeni, a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos álláspontunk. A Német Szövetségi Köztársaságban most új kormány alakult. A szociáldemokrata párt bevonásával úgynevezett nagykoalíció jött létre. Ez természetesen elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság népének az ügye, de közvetlenül érinti valamennyi németet.

— Pártunk és kormányunk úgy véli, hogy nekünk nem kell változtatnunk Nyugat-Né- metonszág irányában folytatott politikánk alapelvein és gyakorlatán. Azt ez a kormányváltozás nem érinti. Európa valamennyi forradalmi pártjával, minden ország haladó elemeivel együtt harcolunk a nyugatnémet revan- sista törekvések ellen, és az ellen az újfasiszta hullám ellen, amely ott most, a két legutóbbi tartományi választáson, jelentkezett.

— Harcolunk és dolgozunk Európa biztonságáért. Működjön Bonnban bármilyen ösz- szetételü kormány, bármiféle koalíció, meg kell hallania Európa szocialista részének — és aki a politikával intenzíven foglalkozik, tudja, hogy nemcsak szocialista részének — azt a követelését, hogy Nyugal-Németországnak is tudomásul kell vennie a második világháború következményeiként kialakult európai határokat és azt, hogy azokat soha semmiféle úton-módon megváltoztatni nem tudja. (Nagy taps.)

— Legyen bármilyen kormány Bonnban, ha reálpolitikát akar folytatni, el kell jutnia annak elismeréséig, ami a mai Európa megváltoztathatatlan jellemvonása, hogy két német állam van. A két német állam közül az egyik, a Német Demokratikus Köztársaság már eddig is felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett nemcsak nekünk, magyaroknak, a Varsói Szerződés szervezetében egyesült országoknak, hanem Európa minden népének. Azzal tett szolgálatot, hogy Európa szívében, a német földön megalapozta a jövendőt és kiépítette a szocializmus és a béke erős támaszát. (Nagy taps.) Nyugat- Németországgal valóban jó viszony csak úgy képzelhető el, ha tudomásul veszik, hogy nálunk nem lehet alku tárgya a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő, forradalmi, elvtársi, szocialista kapcsolat. Azt ezután is erősíteni fogjuk. (Nagy taps.)

— A Magyar Népköztársaság az előbb elmondottak figyelembevételével a kölcsönös előnyök alapján kész fejleszteni gazdasági, politikai és diplomáciai kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. Kész a kulturális kapcsolatok és a turisztika fejlesztésére is.

— Az előbb szólottám az Egyesült Államokhoz, most a Német Szövetségi Köztársasághoz fűződő viszonyunkról. Az a politika, amit mi képviselünk, meggyőződésünk szerint, nemcsak a saját népünk érdekeinek felel meg, hanem az amerikai nép érdekeinek és a német nép érdekeinek is a legjobban megfelel. Én, mint kommunista, hozzátehe- tem, hogy mi az amerikai népnek is, a német népnek is a lehető legjobbat, a békét és a boldogulást kívánjuk és velük barátságot akarunk. (Nagy taps.)

— Kongresszusunkon jelen volt és szólott hozzánk a Német Szocialista Egységpárt, a Nyugat-Németországi Kommunista Párt és Nyugat-Ber- lin Szocialista Egységpártjának képviselője. Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, és nagyon örülünk, hogy közöttünk elvi egység, internacionalista testvériség van. Meggyőződésünk, hogy ők igazi marxista —leninisták, kommunisták, és egyben a legjobb német hazafiak, akik a német nép jövőjét képviselik. Annál hamarabb lesz boldog és szabad a német nép, annál hamarabb fejlesztheti ki nem csekély lehetőségeit és képességeit a termelés, a tudomány és a kultúra területén, minél hamarabb követi elvtársainknak, a német kommunistáknak a szavát, ök az egész német népnek a legjobbat akarják.

ség.) De az egyik nagyobb kárt csinált, mint a másik.

— A kongresszus kezdetén Cservenka elvtársnő elmondotta. hogy Pest megyében például a tanács-funkcionáriusok között bizony csak imitt-amott, hírmondónak van pártonkívü- li. De a valóság nemcsak ebből áll. Meg tudnám nevezni a társadalmi élet olyan területeit is, ahol a kommunista közfunkcionárius, vezető megy ritkaságszámba. Ahogy az előbbi nincs rendben, úgy nincs rendben ez utóbbi sem. Az egyiken is, a másikon is igazítani kell.

— Jobban eleget kell tenni a VIII. kongresszuson meghatározott követelményeknek, mint eddig. Ha egy funkció betöltéséről döntenek, nem statisztikai normákból kell kiindulni, hanem abból a szempontból kell mérlegelni az összes szóba jöhető embereket, készek-e részt venni az építő munkában, hű fiai-e a hazának, van-e rátermettségük, megfelelő szakképzettségük, tudnak-e vezetni a mai viszonyaink között. A műveltséget és a szakmai hozzáértést meg kell követelnünk a párttagtól is, mert egy forradalmár az igaz ügyet nálunk enélkül már nem tudja jól szolgálni. És a pántonkívülitől is meg kell követelni a népi hazához és népünk közös céljához, a szocialista társadalom felépítéséhez való becsületes viszonyt. Párttagnak nem kell lennie, de ez elemi norma, amit mindenkitől meg lehet és meg is kell követelni.

Egyenlőek a párttagok és pártonkívüliek jogai

— Hogyan is alakul tehát a párttagok és a pártonkívüliek viszonya? Nagyon egyszerűen kifejezve: nem szabad hátránynak lennie annak, ha valaki pártonkívüli. Mindjárt hozzáteszem, hogy persze ez előny sem lehet. Nem lehet előny az, ha valaki párttag, de hátrány sem lehet, mint ahogy ez szórványosan előfordul.

— Minthogy a párt vezeti a társadalom életét, természetes, hogy a társadalmi életben a párttagok, a kommunisták játszanak fő szerepet. Ez a kommunisták dicső küldetése, büszkesége, egyben terhe. Kicsit monopólium ez á mi társadalmunkban, de ezt a monopóliumot bárki megtörheti.

— Ha egy pártonkívüli any- nyi erőt és energiát, annyi buzgalmat és harcosságot szentel szocialista törekvéseink megvalósításának, mint egy párttag, biztosíthatom, semmivel nem lesz kisebb a tekintélye, és ott lesz a legmagasabb tisztségekben, a legmagasabb poszton.

— A politikai életben szükségszerű és elkerülhetetlen, hogy a vezető államhatalmi testületekben többségben lesznek a kommunisták. A jogokat illetően viszont a párttagoknak és a pártonkívüliek- nek most is és a jövőben is teljesen egyenlőeknek kell lenniük, és teljesen azonos elbírálásban kell részesülniük.

— Nem félünk attól sem, ha valahol a párttagok kisebbségben vannak, ha szocialista célokért szíwél-lélekkel dolgozó pártonkívüliek alkotják a többséget egy-egy testületen belül. Egyébként ilyen létezik is. Helyi államhatalmi és államigazgatási szerveinkben a kommunisták évek óta tartósan abszolút kisebbségben vannak a számarányt illetően, és mégis érvényesül a párt politikája, vezető szerepe. Ez így helyes, mert ez a társadalom az egész népnek épül, természetszerű tehát, hogy a kommunisták nem építhetik önmaguk.

— Két kérdésre visszatérek.

A beszámolóban kitértünk a párt számszerű növekedésére is, megállapítva, hogy továbbra sem az a törekvésünk, hogy tömegesen és nagy arányban növeljük a párttagság létszámát. Meg is mondtuk, főleg hol, milyen területeken lenne kívánatos a párttagok számát növelni. Ehhez hozzáteszem, hogy én azt szeretném, minél kevesebb olyan ember lenne a pártban, akit szívesebben látnék a párton kívül és nagyon sok olyan ember lenne a párton kívül, akit párttagnak is szívesen üdvözölnék. (Nagy taps.)

— A másik az, hogy ki van velünk és ki van ellenünk? Véleményem szerint a mi társadalmi viszonyaink között, a mi államrendünkben, ahol az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem szocialista — még a bankárok is szocialisták nálunk (derültségi —, pártállásra váló tekintet nélkül velünk van mindenki, aki becsületes munkával, vagy alkotással keresi a kenyerét, mert mint ilyen, részese a nagy munkának, amely a szocialista társadalom felépítéséért folyik. Velünk van és úgy is kell vele együtt dolgoznunk, mint becsületes, tisztességes emberrel és segítőtársunkkal.

— Elvtársak! A kongresszusi anyagokban és a tanácskozásokon fontos kérdésként szerepeit a demokratizálás továbbfejlesztése. Ez különösen nagy erővel jelentkezik majd a gazdasági reform végrehajtásakor, de jelentkezik más területeken, a kulturális éleiben is igyekeznek decentralizálni és demokratizálni a vezetést, s a pártéletben is erre törekszünk.

— Van ennek a demokratizálási törekvésnek osztálycélja is és ha jól csináljuk, eredményes lesz. Arra törekszünk, hogy tanácskozás, konzultáció formájában, vagy egyéb módon, lehetőleg már a kérdések eldöntésébe mi- pél nagyobb számban vonjuk be az érdekelteket, a dolgozókat. Ismerve a nálunk ma meglevő osztályokat, azok öntudatát, ez bizonyosan azt fogja jelenteni, hogy a munkásosztály és annak fiai ennek a folyamatnak eredményeként, még jobban és még nagyobb számban kerülnek be a hatalom gyakorlásába.

Általános törekvésünk a

napi munkaidő csökkentése. Ezen belül az iparágak speciális jellegétől függően egyes területeken lehetővé válik, hogy kéthetenként kettős szünnap legyen, másutt más megoldást találnak. Ha majd egy kicsit előbbre leszünk, ha jobban mennek dolgaink, majd többre is vállalkozhatunk, de ha többet ígérnénk, mint amit be tudunk váltani, akkor becsapnánk a népet, a munkásosztályt és erre nem vállalkozunk.

— A magam egyéni elképzelését arról, hogy mit kellene csinálni és hogyan kellene kihasználni a munkaidőt ahhoz, hogy még ennél is rövi- debb legyen, csak ritkán merem emlegetni. (Derültség.) Azon törjék a fejüket a gyárak vezetői, hogy ne lézengjünk a munkahelyen naponta egy álló órát, hanem ha már betesszük a lábunkat, akkor dolgozzunk is igazában. Akkor majd kevesebb munkaidő kell.

Becsületesen megoldjuk a bányászok problémáit

— Négyen-öten is szóvá tették a bányászok jövőjét. Egyik elvtárs azt is mondta, hogy a

bányászoknak történelmi érdemeik is vannak a politikai harcokban, a népi rendszer kivívásában és hogy ezt majd bizonyára figyelembe is veszik.

— Itt a következőkről van szó. Népgazdasági érdek, hogy az alacsony kalóriájú, vagy a nagy költséggel kitermelt fűtőanyagokról, más fűtőanyagok használatára térjünk át. Ezzel nehéz fizikai munkától is mentesítjük az embereket. Épp azért, az alacsony kalóriaértékű barnaszén termelését nem fejlesztjük, sőt bizonyos mértékig csökkentjük. Hogy milyen mértékben, ez a lehetőségektől függ. Minél inkább lehet elektromos árammal, gázzal, s olajjal fűteni, annál gyorsabb lehet ez a folyamat.

— A bányászság a munkás- osztály egyik kiváló osztaga, amely a legutóbbi húsz évben is valóban ' hősiesen helytállt. Mi ezt nem felejtjük és nem is felejthetjük el.

— A Központi Bizottság és a kormány figyelembe veszi a bányászok osztályharcos, forradalmi érdemeit. Dolgozzunk azon, hogy ezeknek az embereknek — jobbára idősebb bányászokról van szó — a problémáját tisztességesen és becsületesen, az emberiesség követelményeinek megfelelően oldjuk meg.

Ne legyen különbség a falu és város között

A szocialista bérezés és a munkaidő

Tovább folytatjuk a népfrontpolitikát

— Néhány szót a belpolitikai törekvéseinkről. A kongresszus állásfoglalásai megmutatták, hogy pártunk tovább folytatja, fejleszti és erősíti a szövetségi politikát, köznyelven, a népfrontpolitikát. Megismétlem, amit a beszámolóban mondottam: ezt a szövetséget a munkásosztály vezeti. Menet közben persze hibák is adódtak. A Központi Bizottság óvta az elvtársakat a mechanikus statisztikai

szemlélettől. Mégis előfordult, hogy a munkásosztály vezető szerepét védve, pártonkívülit nem engedtek megfelelő funkcióba helyezni. Az is megtörtént, hogy egy adott funkcióra jobb kommunista jelölt volt, mint pártonkívüli, mégis valamilyen statisztikai szemlélet alapján, úgy határoztak, hogy pártonkívülit bíznak meg, hadd lássa az a központ, hogy értik és végrehajtják a politikát. (Derült— Egy másik nagyon fontos, a beszámolóban is érintett kérdés, hogy nagyobb hatásfokkal és jobban érvényre kell juttatni a szocialista bérezés elvét. A jelszó köztudott: aki többet ad a társadalomnak, nagyobb mértékben részesüljön az anyagi javakból. Ennek az elvnek következetesebb érvényesítése azt is jelenti, hogy aki kevesebbet ad a társadalomnak, az kevesebbet is kapjon. Azért is mondom ezt, mert nálunk is vannak, akik összeköttetések révén, meg isten tudja, milyen cimen és módon, sokkal többet kapnak a társadalomtól, mint amennyire becsületes munkával rászolgáltak. Harcoljunk az ilyen élősdiség ellen, hiszen a szocialista társadalom a munka társadalma. Ugyanakkor biztosítsuk, hogy a nép javára végzett munkája révén mindenki boldogulhasson, még azt is merem mondani — idézőjelben és szocialista értelemben —, hogy karriert is

csinálhasson. Ehhez még egy dolgot szeretnék megjegyezni: sokszor olyan nagy keresetű emberek is kapnak nálunk ingyen állami lakást, akiknek gépkocsijuk, házuk, nyaralójuk van. Hát ha igazság van, akkor legyen igazság. Munkájával keresse meg, amit a mi viszonyaink közt lehet, de ha például lakásra van szüksége, vegye meg magának, vagy építse meg saját erejéből, és ne az állam támogatásával. (Nagy taps.)

— Szeretnék szólni a munkaidőre vonatkozó előterjesztésünkről. A Központi Bizottság javaslata az, hogy az iparban 1970 végéig fokozatosan 48 óráról 44 órára szállítsuk le a heti átlagos munkaidőt. Méghozzá úgy akarjuk ezt megvalósítani, hogy ugyanazt a teljesítményt, amit eddig 48 óra alatt értek el, most 44 óra alatt elérjék, ugyanazt a bért is fizetve 44 óráért, amit az emberek eddig 48 óráért kaptak.

— Kedves elvtársak!

— Most, a IX. kongresszuson napirendre került a parasztsággal kapcsolatban is több kérdés.

— A szocialista társadalom teljes felépítése többek között megkívánja a tulajdonviszonyok olyan fejlesztését, hogy azok megfeleljenek a szocialista társadalomnak, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak.

— Mi úgy gondoljuk, hogy a földbirtokviszonyokat és tulajdonviszonyokat érintő törvényt körülbelül a jövő év folyamán ki kell dolgozni. Igaza van ugyanis Szabó elvtársnak, a nádudvari tsz elnökének — azt hiszem, ő említette —, hogy a birtokviszonyoknak is szilárdaknak kell lenniök, mert különben nem lehet dolgozni a termelőszövetkezetekben. Országunk kicsiny, a föld kevés, minden földet ki kell használni, akár város határában, akárhol van. Ez a nemzet érdeke. És a földdel való gazdálkodást erőteljesen befolyásolni kell. (Nagy taps.)

— Az elképzelés szerint az erről szóló törvény végleges kidolgozását valószínűleg megelőzi a termelőszövetkezeti tanács létrejötte, amely egyebek mellett, a termelőszövetkezeti parasztság pozitív értelemben vett érdekképviseleti szerve is lesz.

— Nehogy félreértés essék, nem a munkás-paraszt állammal szemben, hanem az egyes állami vállalatokkal szemben. A termelőszövetkezeti tanács nagyon fontos intézmény lesz, mert a vezető állami, kormányzati irányító szerveknek rendszeresen meg kell beszélniök a testülettel azokat az intézkedéseket, amelyek a mezőgazdaságot érintik, hogy azok egyaránt megfeleljenek az országos és a termelőszövetkezetek érdekeinek.

— Visszatérek a földtulajdon kérdésére. Mint már mondottam, nyugodt gondolkodási időt kell hagyni a falutól távol élő földtulajdonosoknak — ehhez is kell egy-két esztendő — hadd gondolkozzanak, mint szabad emberek, bemennek-e a tsz-be, és akkor ugyanabban a helyzetben lesznek, mint a tsz- tagok, vagy méltányos térítésért felajánlják földjüket.

— Ami pedig a termelőszövetkezeti parasztságot illeti, ő határidő nélkül bármikor eldöntheti, megtartja-e tulajdonjogát és akkor földjáradékot kell kapnia azután is, vagy felajánlja és akkor pár év alatt megkapja a megváltási árat.

— A Központi Bizottságban senki sem képzelte el úgy, hogy a földtulajdon rendezése két-, négy- vagy ötéves ügy. Nincs szükség semmiféle határidőre, semmiféle lcampány- ra. A parasztembereknek megvan a magukhoz való eszük, tudnak mérlegelni, majd ők meghányják-vetik, tudják, mikor kell ezt elrendezni. A mi feladatunk a rendezés törvényes és szociális alapjait megteremteni.

— Megcsinálhattuk volna persze azt is, hogy még hallgatunk róla nyolc hónapig. De azt hiszem, pártunkban éppen azért bíznak a dolgozó tömegek — a parasztság is —, mert nem tartunk a hátsó zsebünkben „titkos dolgokat”, hanem egyenesen és felelősen megmondjuk a parasztságnak: ez az ország érdeke, ehhez fűződik az ő érdeke is, ez segíti egyéni boldogulását

— Akkor is az összefüggéseket kell nézni, ha a szociális kérdésekről, a családi pótlékról, a gyógyszerellátásról, és egyebekről van szó. Lássa az összefüggéseket a kispesti traktorgyárban dolgozó munkás is, a parasztember is, mert ha csak az egyik oldalát nézi, nem helyes következtetésre jut.

— A múlt esztendőben Nóg- rád megyében voltam egy termelőszövetkezetben, ahol régebbről, 1945—1916-ból, személyesen ismertem az emberek egy részét. Beszélgettünk a termelőszövetkezetről. Jó termelőszövetkezet, jó eredményeik vannak. Nyíltan és őszintén beszélgettünk. Felállt az egyik brigád vezetője — egyébként régen, valamikor, a harmincas években 14 holdas középparaszt volt; országos dijakat nyert növénytermesztésben — és azt kérdezte: mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban? Hirtelenében nem tudtam, mit válaszoljak neki. Aztán azt mondtam: elvtársak, emlékezzenek vissza, mondjuk 1948— 1949-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termelőszövetkezetet, mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: igen, mi nem vagyunk a szocializmus ellen, értjük is és biztos, hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit.

— Az a célunk, hogy végső

fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik valaki, akár termelőszövetkezetben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá anyagi fedezet. Előbb ezt meg kell teremteni. Most én mondom: hogy egyetértek

ugyan magával, mint annak idején maga velem, csak most én mondom azt, hogy ne siessünk annyira, várjunk egy ki(Folytatás a 3. oldalon)