Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
1966. DECEMBER 25., VASÄRNAP ns T Mccrm K'/CiHap TELI ÉLETKÉPEK Tovább a lenini úion SZERVEZETTSÉGRŐL, FELELŐSSÉGRŐL Beszélgetés Lovász Vincével, a Csepel Autógyár pártbizottsága titkárával + A BÉNYEI DIM- BES-DOMBOS HATÁRBAN ISMERTÜK MEG BUJDOSÓ IMRÉT. MESSZIRE VALÓ: BEREGBÖSZÖRMÉNYBE. A 18 ÉVES JUHASZLE- GÉNY KÉT ÉVE ŐRZI, NEVELI A HELYI TERMELŐSZÖVETKEZET BIRKÁIT. MÍG CSAK LE NEM ESIK A HÓ, MINDEN REG- rel 240 Állatot HAJT KI A LEGELŐRE, OKOS PULIJÁVAL, FICKÓVAL. 'S*r****rSSSAM,*SSSSSSSSSSSSSSSSSSS*frSSSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,,SSlWSfSSSSSSMSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.*,MWVSSSSS%. Akkor és most Megyénk kommunistáinak egyik küldötteként ott volt a párt IX. kongresszusán. Tapasztalt pártmunkás: most, a megye legnagyobb üzeme pártbizottságának élén is a kongresszusi útmutatások, közvetlen felhasználásának, helyi alkalmazásának módjait, lehetőségeit keresi a pártbizottság tagjaival, a gyár valamennyi kommunistájával együtt. Erről beszél bevezetőben: elvi útmutatás és gyakorlati valóra váltás erőis ösz- szekötő szálairól, s arról, hogy a IX. kongresszus tanácskozásainak anyaga kimeríthetetlen forrás a kommunisták számára a cselekvéshez. A lényeget megtalálva el„Bratko poty dole damtyi jeszty!,, Akkor és most. 1944—1966. A két dátum • között huszonkét év. Elég ahhoz, hogy az újszülöttből felnőtt legyen, a félnőttből öreg, a csemetefa is árnyékot ad már huszonkét év múltán. És huszonkét év alatt meghalványodnak és átrendeződnek az emlékek. De arra a napra még sokan emlékeznek Sóskúton. Akkor, azon a napon, 1944. december 24 reggelén Csóli László felesége lement a pincébe. „Feljöhetsz — mondta férjének — eltakarodtak a németek.” Csóli László, a katonaszökevény, három gyerek apja, aki nem volt hajlandó meghalni idegen érdekekért, két hónap múltán megsápadva feljött a pincéből. Az utcán sok ember járt akkor. Csodálkoztak, hogy Csóli László itt van egészségben, hiszen úgy tudták, saját szemükkel látták, hogy elment a faluból, bevonult az általános mozgósítás idején. De arról nem tudott senki, hogy ő megvárta a szőlőhegyen, míg bealkonyodik és akkor visszalopózott a faluba. A községháza előtt álltak az emberek, és arról beszélgettek, mi lesz most, hogy kivonultak a faluból a németek. Most, 1966. december 24-én az egykori községháza épületében a tanácsháza jól fűtött irodájában beszélgetünk Csóli Lászlóval, a tanácselnökkel. Akkor, 1944. december 24-én már sejtették, számukra véget ért a háború. És ahogy álltak és beszélgettek, megpillantottak egy német katonát. Futólépésben jött és eltűnt egy házban, ahol azelőtt a német parancsnokság székelt. Az emberek megdermedtek. Mégsem ért véget még a háború? Aztán kiderült, a tisztiszolga csak egy perzsaszőnyegért jött visz- sza, amelyet ki tudja honnan cipeltek, s amelyet ura, a német hadsereg vezérkari tisztje feltétlenül haza akart küldeni a birodalmi fővárosba, nejének. Akkor, azon a napon, 1944. december 24-én Udvarhelyi Frigyes, a faluban szervezkedő néhány nyilas főnöke is eltűnt. Mentette, ami menthető és itthagyta azokat, akiket sikerült beszerveznie. Most. 1966. december 24-én Udvarhelyi Frigyes egykori | ban üli a béke és szeretet ün- , népét. Pedig a rend, amit szol- 1 gált és képviselt, nem a békét és nem a szeretet szolgálta. Akkor, 1944, ' december 2V én, mire beálkónyodott, elcsendesedett a falu. A várakozás csendje volt ez. A feszült várakozásé. Most, 1966. december 24-én viszik a szaloncukrot, a narancsot s a fenyőt a földművesszövetkezeti boltból. A házakban barátságos fények égnek, az asszonyok főzik a karácsonyi vacsorát. Megder- | medt már a kocsonya, sül a pulyka, a hal. Akkor, 1944. december 24-én Csóli László idegen hangokat hallott és kifutott az utcára. Orosz katonák jöttek. De abban a pillanatban megszólalt a háta mögül a domb tetejéről egy géppuska. A szovjet katonák megtorpantak, fegyvereiket a domb felé fordították és Csóli László ott állt két tűz között. Most a megmenekülés pillanatában kell meghalnia? A háta mögött kelepeit a géppuska. Fanatikus németek lőttek onnan. Gyorsan lehasalt. A szovjet előőrs rövid harc után megsemmisitet- te a géppuskafészket. Csóli László visszakúszott a házba.. Most, 1966. december 24-én is izgatottan emlékszik vissza azokra a nehéz percekre. Karácsonyi vacsora? Nem volt nagyon kedvük karácsonyozni akkor. Igaz, egyik fia szerzett fenyőt a szomszédos erdőből, de ajándékot nem nagyon kaptak a gyerekek. Egy almát, egy diót. Most, 1966. december 24-én ezt írják az általános iskola IV. osztályos tanulói: „Hazamegyünk és felöltöztetjük a karácsonyfát és akkor az édesanyám mindig elküld tejért és akkor én kilesem, hogy mit tesz a fa alá és visszamegyek és nagyon boldogok vagyunk, hogy milyen gazdag Jézuskánk van. Én kértem egy mesekönyvet, repülőt, egy ruhát, narancsot és autót és egy szőrmés sapkát és egy elemes lámpát. A karácsonyi estén kirakjuk az ajándékot, utána eszünk szaloncukrot, rádiót fogunk hallgatni és apukám har- monikázni szokott.” Akkor, 1944. december 24-én Németh Frigyesné megfőzte a Sóskúton szokás: bablevest és mákosgubát. Amikor elhallgattak a hegyen a géppuskák és csend borúit a falura, kifutott a házból. Szovjet katonák árnyai mozogtak a hideg sötétben. Akkor azt kioltotta: j,J3r%fko poty dole damtyi jfeszty!”'Testvér, gyéré le, adok enni! Pedig nem nagyon volt élelem a háznál. Most, 1966. december 24-én Sóskúton 33 személygépkocsi Vc|’i és az iparcikkboltban az ünnep előtti napokban 23 televízió és négy lemezjátszó talált vevőre. Akkor, azon a napon, 1944. december 24-én a vereségtől feldühödött német parancsnokok még egy utolsó aknazáport vezényeltek a falura. „Az iskolát aknatalálat érte. Tönkrement a bútor nyolcvan százaléka, a könyvtár 75 százaléka, a szemléltető eszközök és térképek 95 százaléka, valamint a villanyvezeték” — olvashatók a sorok az egykori jegyzőkönyvben. ' Most, 1966-brp a béke karácsonyán még emlékeznek az emberek 1944-re, a háború karácsonyára. Egy tízéves kisfiú ezt írja: „Én nem szoktam háborúsait játszani, mert apuka azt mondta, hogy az nem jó játéjk. ö sokat mesél nekem a háborúról.” Nádas Péter — A kongresszuson hangzottakat hallgatva —■ folytatja — újra és újra, akaratiamul is összevetettem mindazzal, amit itt gyáron belül tettünk és tervezünk, vajon jó úton járunk-e? Különösen a népgazdaság irányítási rendszerének reformjáról hallottakkal voltam így, mert ahogy országos méretekben, egy-egy gyár életéiben iis történelmi fordulónak tartom a reform megvalósítását. Különösen így vah ez a Csepel Autógyár esetében, ahol a múlt sokféle terhét cipeljük még magunkkal, s ahol sok tekintetben gyökeres változásokra van szükség. A vezetés színvonalának javításáról, . hatékonyságának fokozásáról beszélgetünk ezután, mert — mint mondja — ez igen lényeges feladat gyáron belül. Annak idején, a tehergépkocsi-gyártás kezdetén, a gyári vezetés úgynevezett középüzemi szintje alakult ki. A különböző műhelyek tevékenységét képes volt áttekinteni és koordvffalni a gyári vezetés, ám az évek múlásával, a termelés emelkedésével a valamikori műhelyekből gyár lett — a motorgyár például 1700 embert foglalkoztat —, de az irányítási módszerek alig változtak. A nagyüzemi vezetésihez pedig egészen más módszerekre van szükség. — A kongresszus megerősített bennünket abban, hogy jó úton járunk, a lényeget. Iskolastatisztika Hazánk 5954 általános iskolájában 1 380 280 gyerek tanul nappali tagozaton. Ez — a tanköteles korú népesség csökkenése következtében — 33 ezerrel kevesebb az előző tanév létszámánál. Most első alkalommal készült statisztika a külterületi tanyai iskolákról. Eszerint 1688 tanyai iskolában 83 805 gyermek tanul. byilas parancsnok Argentíná- i karácsonyi vacsorát. Amit itt I A kötelező gépjárműszavatossági biztosítás 1967. évi díja JANUÁR 1-ÉN ESEDÉKES ÉS JANUÁR 31-IG PflTLÍKMtNMN FIZETHETŐ A magánautók biztosítási díja két részletben, január 1-én és július 1-én is fizethető. FONTOS ! A kötelező gépjárműszavatossági biztosítás csak a mások személyében és vagyontárgyaiban okozott károkra terjed ki. Saját személyére és gépjárművére az AUTÓTULAJDONOS TÖRÉS-, TŰZ-, LOPÁS-, BALESET- (CASCO) BIZTOSÍTÁST, a MOTOROS pedig MOTORKERÉKPÁRBIZTOSÍTÁST KÖTHET ALLAMI BIZTOSÍTÓ mondhatni a dolgok megoldásának csomópont j a it keressük: az irányítás egyszerűbbé, s éppen ezért eredményesebbé tételét, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyár minden tekintetben előbbre Léphessen. Nehézkes, nem egy esetben igein bürokratikus irányítószervezet alakult ki gyáron belül: a gyáregységek nem kaptak lényeges önállóságot, ugyanakkor a mind nagyobb tömegben jelentkező problémákat — éppen, mert nem volt meg' a kellő áttekintés — a központi irányítás apparátusa képtelen volt jól megoldani. — Nagyon lényeges elv aiz — mondja Lovász élvtárs —, amit a kongresszus is több ízben kiemelt: a döntéseket kellő szinten hozzák meg, ott, ahol azokhoz a legjobb feltételek adva vannak. Ezt az elvet kell nekünk is igen következetesen érvényesítenünk. A mechanikusság kárt okoz — Van néhány olyan bonyolult kérdéscsoport, amelynek szálait nagy türelemmel és felelősséggel kell bogóz- gatnunik, mert különben segítség helyett csak rontanánk a helyzeten. A mechanikusság, az elemzést mellőző munka: kárt okoz! Azt tartjuk alapvető módszerünknek, hogy tudjuk: mit akarunk elérni és hogyan akarjuk a megvalósítást biztosítani. Példát mondok: évek óta állandóan emelkedik a felhasznált túlóra mennyisége. A gyáregységek létszámhiányról panaszkodnak. Kézenfekvő lenne tehát arra gondolni: több ember kell, s azonnal csökken a túlórák száma. Csakhogy a valóság nem Uyen egyszerű. A gyár évek óta nem teljesíti műszaki fejlesztési tervét. Benne van ebben a mi „részünk”, azaz mulasztásunk is, de az is, hogy főhatóságaink mechanikusan kezelték e természetű gondjainkat, s különösen a létszámgazdálkodásnál volt tapasztalható merevség. A? összefüggések feltárása, a megoldás koncepciójának kialakítása, amin munkálkodnak, egyben arra is jó példa, hogyan kell új, helyes módon értelmezni a termelés pártirányítását, hogyan kell a részletekben nem elveszve, az operatív beavatkozást mellőzve érvényesíteni a párt termelésellenőrző szerepét. A kommunisták több, a fentiekhez hasonló jelenség okait kutatták és kutatják. így például azt, hogy a korábban eredménnyel alkalmazott céljutalmak, célprémiumok miért vesztették el húzóerejüket — a gyáregységek „rájöttek”, hogy kevesebbet ígérjenek, s csak akkor adjanak többet, ha ezt különjuta- lom honorálja —, s hogy az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása nem is olyan egyszerű. Kísérlet két gyáregységben — A kongresszuson elhangzottak, s különösen Kádár és Fock elvtársak beszéde megerősítette bennünk azt a meggyőződést, hogy nemcsak szabad, hanem kell keresni az újat, a hatásosabb módszereket. Így került azután végleges „pecsét" arra a tervezetre, amelynek alapján 1967. január 1-től két gyáregységben, a DUCSA-ban és a Nor- máliában önállóbb vezetést biztosítunk. A két gyáregység — önként vállalták, mégpedig örömmel, hogy náluk alkalmazzuk elsőként — a meghatározott termelési értéknek megfelelő bértömeget kapja meg. Teljesen szabad kezet kap abban, milyen műszaki, alkalmazotti vagy kisegítő létszámot használ fel, s ugyanakkor a bértömeg a túlórák, prémiumok eddigi pénzösszegét is magába foglalja. Igen. alaposan kimunkálták « a kísérleti rendszer elveit s várható hatását is felmérték. A gyáregység — ellentétben az eddigiekkel — érdekeltté válik abban, hogy minél kisebb létszámmal, minél kevesebb munkaóra felhasználásával állítsa elő a meghatározott termelési értéket, mert annál többet fizethet az embereknek. E rendszer egyben a selejtcsökkentésre is ösztönöz, mert az újragyártás feleslegessé válása egy az egyhez növeli a felosztható bért. Hasonló elveken alapul a gyáregységi vezetők premizálása, s kiemelkedő eredmények esetén akár fizetésük kétszeresét is kiteheti a prémium. — Ahogy a kongresszus is leszögezte: aki többet ad, az kapjon többet — mondja a pártbizottság titkára. — A kísérlet sok dologra választ ad majd, s a hitetlenkedőknek bebizonyítja, hogy érdemes-e önállóbb gazdálkodásra törekedni, érdemes-e lazítani azokon a túlzott kötöttségeken, amelyek ma még a gyáregységeket, de nem egy esetben magát a gyárat is akadályozzák egészséges fejlődésében. Nagyobb figyelmet a nők gondjaira A gazdasági kérdések mellett természetesen sokféle más probléma is foglalkoztatja a Csepel Autógyár pártszervezeteit, kommunistáit. A kongresszuson fontos szerep jutott a nők fokozott megbecsülésének, az anyák gondjai enyhítésének. Itt a gyáron beiül is nagy teret kell ennek szentelni, hiszen mintegy háromezer nő dolgozik a Csepel Autógyárban. — 1967 első negyedévében pártbizottsági ülés ele kerül a nők helyzete, s ezt igen fontosnak tartjuk, mind a jelent, s még inkább a jövőt tekintve. 1970-ig a gyár létszáma három-három és félezer fővel nő, s elsősorban női munkaerővel. Azt szeretnénk, ha a lakótelepünkön élő, szüleiken, férjükön át már úgyis a gyárhoz kötődő lányok, asszonyok vállalnának elsősorban munkát, de ugyanakkor nekünk is elé- bük kell mennünk, sokféle módon megkönnyíteni ezt. Érthetően' nem végleges, még a kialakulás időszakában levő terveik szerint a gyár, élve az új irányítási rendszer adta lehetőségekkel, óvodát, napközit létesítene. Foglalkoznak a négy- és hatórás munkaidőben dolgozó nők alkalmazásának kérdésével, s a jövő tervei mellett a jelen gondjaival is. Azzal, hogy igen kevés a női vezető, s hogy igen sok esetben nők azonos munkáért kisebb bért kapnak, mint a férfiak. — Éz persze csák • kereszt- metszet abból, ami a gyári kommunistákat a kongresszus útmutatásainak felhasználásával foglalkoztatja, mert éppen abban látom a kongresszus nagy jelentőségét, hogy az életben kialakult problémákra adott megnyugtató választ, olyan kérdésekre, melyek már a kongresszus előtt is élénken foglalkoztatták az embereket. A nők helyzetét csak példaként említettem, ugyanígy beszélhettünk volna a szocialista típusú vezető etikai, erkölcsi jellemzőinek fontosságáról — mert itt is van éppen elég tennivalónk — vagy a szocialista demokrácia kérdéseiről. Az a lényeges — mondja búcsúzásként —, hogy valamennyien, jól értsük meg itt a Csepel Autógyárban mindazt, ami a kongresszuson elhangzott, s ha jól értettük meg, akkor a gyakorlati megvalósítás iránya is helyes lesz. M. O. \
