Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

Egyre többen a KISZ soraiban Ezekben a hetekben KISZ- alapszervezetek egész sora tartotta meg az évi tagössze- írást. A Közlekedésépítési Gép­javító Vállalat KlSZ-szerveze- tének csúcstitkára, Dinyák Bé­la tájékoztatása alapján a de­cemberi tagösszeírás szerint a gyárban dolgozó fiatalok közül jelentősen gyarapodott az ifjú­sági szervezet tagjainak szá­ma. A jelenlegi 243 főnyi taglét­szám az alapszervezet színes, változatos programjának kö­szönhető. Különösen a nyári kirándulások, a közös szórako­zás és a sportrendezvények vonzották az újonnan jelentke­zőket a KISZ soraiba. A tagság most a politikai ok­tatás tananyagával ismerke­dik. Jelenleg a Fáklyavivők cí­mű anyagrészt sajátítják el, majd a IX. kongresszus anya­gát fogják tanulmányozni. Tun foltjaim os 3IHS-nél Az MHS-nél egymást köve­tik a gépjárművezetői tanfo­lyamok. Kedden 28 fiatal tett vizsgát sikerek eredménnyel. A 18 év körüli fiatalok kép­zése tovább folyik, most az 1947—48—49-ben születettek számára indul személy- és te­hergépkocsi, valamint motor- kerékpár vezetői oktatás. Akik a tanfolyamot elvégzik, később gépkocsivezetői munkakört is be tölthetnek. Az új tanfolyam december 28-án kezdődik az MHS Al­kotmány utcai épületében. r Uj létesítmények, újabb tervek Zárszámadás előtt a ceglédi Kossuth és Vörös Csiüag tsz-ben A város és járás termelő- szövetkezeteiben a zárszám­adás előkészületein dolgoz­nak. A Kossuth Tsz főköny­velője, Tószegi Imre a lel­tározás befejezéséről és a beruházási összeg felhaszná­lásáról tájékoztatott bennün­ket. Elmondotta, hogy az álló- és fogyóeszközök leltározását már befejezték, az egyéb anyagok felmérését decem­ber 31-re végzik el. — A beruházási tervből az idén, mintegy 1 mil­lió 700 ezer forintos költ­séggel befejeződött a 108 ígv jövőre a tsz tejtermelé­sének feldolgozása helyben történik. A földművesszö­vetkezettel társulva savanyí­tóüzemet létesítettünk, amely már megkezdte üzemelését. A Vörös Csillag Termelő­szövetkezet idei építkezései­ről a tsz építésvezetője, Wolf Márton, adott tájékoztatást. — Az idei évre tervezett építkezéseket a tsz 30 tagú építő és műszaki brigádja vé­gezte el. Tető alá került a 108 férőhelyes tehénistálló és befejezéshez közeledik a 3 ezer literes tejház építése is, melynek üzemelését ja­nuár 1-től kezdjük meg. El­készült a 30 férőhelyes el­lető istálló is. A kultúr- és irodaház építésénél jelenleg már a belső munkák foly­nak, melyek átadását au­gusztus 20-ra tervezzük. Az eredeti tervtől eltérően a kultúrház fűtését — a közben kapott 2 millió forinttal gyarapodva — központi fűtéssel oldjuk meg. A termeket neonvilágitással, modern bútorokkal rendez­zük be, fejezte be tájékozta­tását Wolf Márton. férőhelyes tehénistálló építése. Még ebben az évben átadásra kerül a 600 literes tejház is, Kuiak Ceglédnek, kulak Mongóliának Fá-re-mi-dó Tomcsányi Sándor felvétele — Járnak ceglédi emberek külföldre? — Mi sem természetesebb. Az országban igen sokan sze­retnek a világgal ismerkedni. — És vajon dolgoznak-e ceg­lédiek külföldön? — Mi sem természetesebb. Az országban igen sok olyan szakember él, aki a határain­kon túl is elismerést szerez a hazai terveknek, munkának. Dolgoznak magyar szakembe­rek Kubában, dolgoznak Egyiptomban, Indiában alumí­niumkohót építettek. És dolgoznak Mongóliában. Vizet kutatnak, kutakat építe­nek, hogy termővé varázsolja munkájuk a földet és csobog­jon, locsogjon az éltető tiszta víz a csatornákban. Mongóliá­ban a vízkutatók között ceglé­di szakemberek is tevékeny­kednek: a Vízkutató és Fúró Vállalat öt szakembere. Nem­rég jöttek haza, téli pihenőre. A fővárostól, Ulánbátortól 5— 600 kilométerre fúrtak az idén, 42 kút készült el, öt fúróberen­dezéssel dolgoztak. A műhelyi­ek már januárban visszatérnek, hogy a munkát tovább folytas­sák, azok pedig, akik a terepen dolgoznak, márciusban indul­nak útnak — csak akkor lesz a mongol talaj alkalmas ismét a további kutatásra, kútfúrás­ra. A vállalat dolgozói Pest me­gyében tevékenykedtek az idén. A ceglédi telepen dolgo­zók az új ceglédi vízmű részé­re egy háromszáz méteres mélyfúrású kutat készítettek. Ezt a munkát az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság megbízásá­ból és fedezetéből készítették. Ezenkívül o szeszfőzde udva­rán és a ceglédi téglagyárban is fúrtak egy-egy 300 méteres kutat. Nagykőrösön hármat ké­szítettek el. Mit mond a szurkoló és a játékos? A bajnokság után A játékvezető már lefújta a mérkőzést. Az egyik játékos rúgott még egy nagyot a lab­dába. A lécről pattant a sa­rokba, megrezdítette a hálót, azután megállt. Ott gömbölyö- dött, mozdulatlanul, fáradtan. Egy gyerek kapta fel és bevit­te a szertárba. Polcra került pihenni. Befejeződött a labda­rúgó-bajnokság. Cegléd NB Il-es csapata bentmaradt. So­kat beszéltünk szereplésükről, hétről hétre változott a véle­mény, vitatkoztunk kint a pá­lyán, utcán, mindenütt. Eltelt néhány hét, lehiggad­tak a kedélyek. Most van itt az ideje, hogy nyugodtan és őszintén elemezzük az idei tel­jesítményt. Nem a téli „foci­éhség” csillapításaként, hanem a jövő évi jobb szereplés gon­dos előkészítése érdekében. Általános és igaz vélemény: a csapat képességei alapján sok­kal többre képes. Nos. izgal­mas kérdésnek ígérkezett — miért nem sikerült a tudás­nak megfelelő eredményt elér­ni? ★ A szurkoló mindent lát, ami a labda körül történik. Együtt él a csapattal: örül a győze­lemnek. bosszankodik, ha nem megy a játék. A jó szurkoló másik erénye, hogy a mérkő­zések után is komolyan, ala­posan foglalkozik csapatának problémáival. Barotai Barnabás tanár ezt teszi hosszú évek óta. — Hullámzó forma jelle­mezte ezt az évadot — mond­ja. Jól rajtoltak a fiúk, de néhány vereség lelkileg meg­zavarta őket. Nem volt meg az ilyenkor szükséges egységes akarat, és mintha tehetetlenül hagyták volna magukat az ár­ral sodródni. Jó képességű já­tékosok kergetik itt a labdát. Jól képzett labdarúgók, de vi­lágosan látszott egy fogyaté­kosság is: hiányzott a lelki, akarati egység, az összhang a csapat munkájában. Éppen amikor ez megvolt — a kriti­kussá váló helyzetben —, szin­te önmagukat múlták felül. Ez az év a csapatkeresés jegyében zajlott le. Fontos ta­nulság: bátran kell a fiatalok­hoz nyúlni. Számukra az idő­sebb játékosok példamutatása nagy hajtóerő. Szívesen emlé­kezünk vissza a csodálatos szolnoki győzelemre, ahol Csontos és Kökény lelkesedése magával ragadta az egész csa­patot. A szurkolók nagyon há­lásak, ha akarást, küzdelmet látnak. Én mindenképpen jobb eredményt várok jövőre. ★ A játékos „belülről” élte végig az eseményeket, a ku­lisszák mögötti dolgokról is tud — nyilván érdekes lesz a véleménye. Zátonyi László, az újonc. Bemutatkozása az NB II-ben kellemes meglepetés. — Először néhány szót ma­gáról. — Tizennyolc éves vagyok. Négy évvel ezelőtt kezdtem futballozni. Ősszel Császár megsérült és engem jelöltek pótlására. Nagy feladat volt: az ifiből egyszerre a nagyok közé kerültem. Jól ment a já­ték, azóta hatszor játszottam. Elekes József és Füle Sándor edzőimnek köszönhetem ezt a fejlődést. — A csapat teljesítménye? — Az elégedetlenség termé­szetes. Bentmaradtunk, az igaz, de ennél mindenki töb­bet akart, addig, amíg veszé­lyessé nem vált a helyzet. — Miért kerülhetett erre sor? — Szerintem a gyengébb eredmény fő oka a belső fe­gyelem lazasága. A tudás ma­gában nem elég. Sokkal ko­molyabban kell venni a felké­szülést, az edzéseket. Én az ifiknél jobban elfáradtam egy- egy foglalkozáson, mint a „na­gyoknál”. Itt, ha jól ment va­sárnap a játék, hétközben „ki­engedhettük” egy kicsit. — Most mi újság a csapat­nál? — Január 10-én kezdjük el az alapozó edzéseket. Uj ed­zőnk: Szigeti Ferenc, a Budai Spartacustól jött hozzánk. Már a bemutatkozásnál „kitapintot­ta” gyengénket. Legfőbb kö­vetelménye a szigorú fegye­lem. Nemcsak a pályán, ha­nem a magánéletben is. Ha a meglevő tudás fegyelmezett magatartással párosul, nem lesz túl merész a cél: esetleg „megpályázzuk” az NB I/B-t! > (kohlmaycr) mm* {ii&i ; ä': '' Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Ház­ban 26-án, vasárnap este 8 órától egy óráig karácsonyi bál lesz az emeleti nagyteremben. 26-án, hétfőn, este 8-tól 12 óráig táncest az emeleti tánc­teremben. Játszik a „Lawers” gitáregyüttes. Ugyancsak 26-án, hétfőn este fél nyolc órai kezdettel a kecskeméti Katona József Szánház előadá­sában Móricz Zsigmondi Bo­szorkány című színművét lát­hatja a színházkedvelő közön­ség. Bérletek érvényesek. A KGV Dózsa Művelődési Házban 25-én és 26-án este 8 órától 2 óráig hangulatos táncest lesz. Játszik a Klub együttes. MOZIMŰSOR Szabadság: Vasárnap: A Fá­raó I. II. rész (lengyel). Hétfőn: Kaland az aranyparton (NDK). Dózsa: Vasárnap: Az országúti [ kaland (szovjet). Hétfőn: Az első esztendő (magyar) Kos­suth: Vasárnap és hétfőn: Fan- tomas (francia—olasz). Jászkarajenő. Vasárnap: Az első esztendő (magyar). Hét­főn: Cicababák (olasz—fran­cia) Törtei: Vasárnap: Kék j rapszódia (amerikai). Hétfőn: Az ideális nő (amerikai) AI- bertirsa: Vasárnap: Aki át­megy a falon (nyugatnémet). Hétfőn: Vigyázat, feltaláló! (amerikai) Ceglédbercel: Va-j sárnap: A titok (jugoszláv). 1 Jakab Zoltán felvétele Délelőtt. Karácsony előtti hetipiacom nap. A kerékpár- megőrzők standjain ugyan­annyi a jármű, mint a derűs, szép nyári piacnapokon. A tanyai emberek — fő­ként az asszonyok — ezen a délelőttön végzik utolsó bevá­sárlásaikat. A hőmérséklet nulla fok körül van, s hajnal óta esik. Apró, sűrű csep- pek’oen hull, hull az eső. Tó­csák mindenfelé, tavak, pata­kok, szennyes pocsolyák és növekvő sár. Kerékpárral jártam a ha­tárban. Vágott a szél és vert az eső. Jöttek velem szemben vagy küszködtek velem egy irányban á széllel és esővel a tanyai asszonyok. A kerék­párokon ott lógott a megra­kott szatyor, a megtömött ko­sár, a vízhatlan zsákocskában ott szorongott a karácsonyi öröm. Gyalogoltak az asszo­nyok az út vastag latyakjá­ban, tolva a megrakott ke-, rékpárt, almával, csirkével, pulykával. Visszafelé bolti sokfélével. Ruhácska, cipő, könyv, cukor, karácsonyfa- dísz s ki tudná felsorolni. utakkal, hogy az szinte hihe­tetlennek tűnik azok számá­ra, akik csak vonat ablaká­ból vagy az országutak jár­műveiből tekintenek végig azon a „végtelen rónán'-, amelyre most „halvány ködök települnek”, s félig mutatják immár nem a betyár alakját, hanem egy-egy vakmerő alak sziluettjét, aki a napi kenyé­rért, sóért, fűszerért indult a sok kilométerre levő „vegyes­boltba”. Két-három olyan község is van a közelünkben, amelynek magja, faluszerű Képződmé­nye alig van. Csemő község­ben 14 ezer holdon 5 ezer em­ber lakik, Nyársapát területe 9500 hold, s a szélszórt ta­nyákon lakó lakosság 2300 fő, a ceglédi járás 11 községé­ben 59 ezer ember él, s ennek jóval több, mint egyharmada — összesen 22 436 személy — lakik a határban. Tanyavilág... Idő kell még* míg megváltozik, míg észre­vehető lesz itt a város közel­sége. De változni fog. Szomorú I. Cegléd határában 7633 em­ber lakik a legutolsó nép- számlálás adatai szerint. A város 9300 lakóházának egy­negyede külterületen fekszik, s ezek a lakások közműve­sítés nélkül, a kőutaktól is legtöbb esetben kilométerekre fekszenek. A mesebeli fehér falú kis tanyák így az őszi esőben elázva, megközelíthe- tetlanül jelen életünk egyik örökölt gondjává váltak. A romantikus megszépítést áz­tatta, mossa a vigasztalanul hulló őszi eső, téli hó. A homoki részeken még csak jobban járhatók az utak, de a feketén már a víz az úr. Az iskolás gyermekek, postá­sok, termelőszövetkezetek dol­gozói naponként olyan küz­delmet vívnak a járhatatlan „Marhahajtó" térkép Kilencven esztendős tér­képritkaságot találtak Debre­cenben. A Magyarországot áb­rázoló térkép annak idején hasznos eszköze lehetett az állattenyésztőknek és főként az állatexportőröknek, mert részletesen feltünteti a fő és a mellék „marhahajtó útvo­nalakat”, a marharakodó vas­úti és gőzhajóállomásokat, s az etető- és itatóhelyeket. A marhavásárok és a méntele­pek helyein kívül a térkép külön jelzi a „lóvasaló állo­másokat” is. líúíutdíni üSsifhexs*» Nyugalmas, fa­gyos, havat váró téli délután van. A rádió meteoro­lógiai előrejelzése hószállingózást jó­solt estére. Majd meglátjuk. A boltokban vá­rakozó emberek: a sor hosszú. Az élelmiszerboltban azért, mert ünne­pi lakomának va­lót kell venni a többiben azért, mert ajándékot kell vásárolni. Ez | így illik ilyenkor: csendes sor és ajándék. Az úttesten sur­ranva gurulnak a jármüvek. Nem kell attól tartani a gépkocsiveze­tőknek, hogy vala­ki hirtelen lelép a járdáról. A jár­dán sem járnak sokan. Majd fél óra múlva, ha 1 vége lesz a mun- 1 kaidönek néhány üzemben, hivatal­ban, majd akkor. Akkor már igen­csak vigyázniuk kell. A tér túlsó vé­gére torkolló utcá­ból lassú ünnepé­lyességgel autó kanyarodik ki. Ve­zetője merev de­rékkal, szinte vi- gyázzülésben ül a volánnál, s tekin­tete legalább 270 fokos szögben pásztázza az utat maga előtt. A csendrendelet a kisvárosra nem vonatkozik. Az ünnepélyes autó tulajdonosa épp ezért szinte min­den sarok, illetve házsarok előtt kürtszót harsant: ami biztos, az biz­tos... Az autódudának tényleg kürt hang­ja van. Nem is akármilyen kürt hangja! Úgy szár­nyal a levegőben, olyan dallamosan, hogy igazán bet- fülű, aki fel nem figyel rá. Mintha maga a Szent Mi­hály arkangyal trombitálna. A vá­roskában úgy lát­szik, kevés a bot­fülű. Legalább is errefelé. A tekin­tetek a hangadót keresik, és felcsil­lannak: — Nini, egy új Wartburg kocsi! A lehető legújabb! Es milyen szép hangja van! A tulaj mit sem változtat a vigyázzülésén. Ne­ki most nincs pi­henés: bemutat­kozáskor nem le­het pihenni! — Jó napot, em­berek! Nézzék csak: itt az új autó! No, és itt az új autótulajdonos is! (—es) Tanyák esőben

Next

/
Thumbnails
Contents