Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

Harsan a kürt, a trombita Ceglédbercelen Kgggjl 'V - • j 1 ' A ceglédberceli német ajkú lakosság hagyom án yaiban mándmáig igen sok népi ele­met őrzött meg. Legjelentő­sebb közülük talán a népvi­selet. Ez bármely célszerűt­len is a modem időkben, ne­hezen válnak meg tőle. Még zenei kincsüket is hamarabb mellőzték, mint asszonyaik a sokráncú ruhákat. Termé­szetszerűleg a fúvósmuzsika állna hozzájuk — dallamvilá­gukhoz — legközelebb. Mű­velője viszont, a nagy múltra visszatekintő községi fúvós- zenekar erősen kiöregedő­ben van. Helyes kezdeményezés, hogy a kultúrház vezetősége fel­karolta a fiatalok fúvószené­re tanításának ügyét. Az abo- nyi zeneiskola tanárai, Zoltán István és Szekeres László vállalkoztak a feladatra. A legutóbbi foglalkozási napon Szekeres tanár úr rézfúvós óráját találtam leghareá- nyabbnak, ezért hozzá ko­pogtattam be. — Tehetségeseknek mond­hatom a fiúkat — jellemezte igyekezetüket. Holló Pista, Pet- rő Matyi, Sági Jóska, Mocsá­ri Pista, de a többiek is nagy­szerűen haladnak. Az idén már össz-zenekari szereplésre is sor került. Az indulásnál voltak ugyan nehézségeink, kinek milyen hangszer jutott, olyanon kezdett tanulni. Most történt meg, a növendékek adottságainak figyelembevéte­lével, a szólamok átcsoporto­sítása. — Van-e remény a köz­ség múltjának megfelelő ze­nekar összehozására? — A legmesszebbmenőkig — mondotta Szekeres tanár úr. Zoltán Pista bácsi szemé­lyében ambíciós karmester­re is talált a fiatalok együt­tese. A szülők és növendékek egyformán akarják a zene­kart, a község pedig igényli és pártolja a fúvószene ügyét, így feltétlenül sikerre vezet ez a törekvés. Kép, szöveg: Jakab Zoltán PEST MEGYEI HIBLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS E3 CEGU X. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1986. DECEMBER 17., SZOMBAT Január 1-től új rendszerben dolgozik az Állami Biztosító Megkötötték a téli fagybiztosi fásokat Boszorkány Karácsonykor, december 26- án, hétfőn Cegléden vendég­szerepei a kecskeméti Katgna József Színház. Móricz Zsig­mondi Boszorkány című szín­művét adják elő, melyet az Erdély című regényből Mó­rica •■Virágváz író lánya írt át színdarabra. Az előadáson a bérietek ér­vényesek. Az Állami Biztosító járási fiókjának dolgozói már az év végi összesítéseket végzik. A fiók vezetője, Kintzl Imre el­mondotta, hogy idei éves biz- tosítáéi tervüket már novem bér 30-ra teljesítették. A kör­zetfelügyelők kongresszusi versenye szép eredményekkel zárult. Díjöevéíeli tervüket a tervezett 19,5 millió he­lyett 29 millió forintra teljesítették. A magánbiztosítások záróál­lománya a tervezett 468 ezer forint helyett 618 ezer forint­ra emelkedett. A fiókvezető elmondotta, hogy eddig az idén 15 millió körüli összeget fizettek ki kárté­rítésként a járás terüle­tén. Jelenleg is folyamatban van­nak kárkifizetések, s így a hó­nap végéig mintegy 20 millió forintra emelkedik a kártérí­tések összege. Január 1-től új biztosítási formákat vezetnek be. Akik a jelenleg érvényben levő biz­tosítást fizetik, azokét tovább­ra is fenntartják, de a jövő év­től már csak az új formák szerint kötnek szerződéseket. A termelőszövetkezeti ta­gok olyan balesetbiztosí­tást köthetnek, amely a tag egész családjára ki- •" terjed. Teljesen új az a szerződés­Új ház a városszélen... A város peremén sétáló még most is találkozik az év eleji belvíz puszításá- val. Kidőlt falak, üres ud­varok, nyitva hagyott kis­kapuk szomorú látványa éb­reszti a gondolatot: csalá­dok kényszerültek elhagyni otthonaikat, mert ropogott a gerenda a fejük felett, re­pedtek a falak, beáztak a tetők. Az egyik lakatlan ház nádfedelén még most is lo­bogtatja a szél azt a nylon­darabkát, amit utolsó re­ményként tettek oda, az­zal a gondolattal: hátha ... A Harmat utca végén lakó idős Braun házaspár is arra ébredt februárban, hogy ro­gyadoznak a falak, plafonig gyöngyözik a talajvíz. Most vakolatlanul bár, de új fa­lak, piros cserepei^ zöldre festett csatornák hirdetik: ez emberi összefogás, segí- teniakarás, az emberi erő le­győzhet minden akadályt, bá­natot enyhíthet, mosolyt fa­kaszthat. ' — Nem lehet azt elmon­dani, mennyit segítettek rajtunk az emberek — mond­ja Braun néni, s szeméből már elindul a hálaérzés első könnycseppje. S végig meghatódott hangon meséli, hogyan is lett ismét fedél a fejük felett. A több mint százéves há­zikó a sok talajvíztől egy­szerre csak megingptt. Hiá­ba volt gerendákkal alátá­masztva minden helyisége, ki kellett költözni belőle. Sokáig az udvaron levő nyitott színben laktak. A férje közben beteg lett — aki Nyársapáton dolgozgatott kis cipészműhelyében. A be­tegség miatt OTP-hitelt sem kaphattak. A városi KIOSZ vezetősége azonban már ér­tesítette a helyi kisiparoso­kat, hogy segíteni kellene ... — És akkor jöttek az emberek — meséli tovább Braun néni. — Bontották a romos házat, ásták a fun­damentumot, hordták a cse­repet. Az örömtől mi szinte csak tébláboltunk a többi között. Közben a Vöröske­reszttől Ötezer, a KlOSZ-tól 1000 forint segélyt kaptunk. Megérkezett a vályog is. És a falak emelkedtek. Nem is tudnám hirtelen megmon­dani, hányán siettek segít­ségünkre. Nagyon sokan. Jöttek a mesterek, a segé­dek, az inasok. Ki egy na­pot, ki többet dolgozott itt. A férje közben kórházba került, és már nem láthatta meg az újjá varázsolt ott­hont. Az asszony egyedül maradt. De nincs olyan nap, hogy valamelyik régi ba­rát, jó szomszéd rá ne nyit­ná az ajtót. A napokban szerelik be a villanyt, és padlózzák a szobákat. Taka­ros kis ház lett belőle. Még üveges verandát is húztak az épület elé. Üve­gesei — olyan tiszta, át­tetsző üvegűt, mint azok­nak az embereknek a be­csülete, lelkiismerete, akik azt építették. (— cs —) A Ceglédi Húsipari Vállalat Vad ász társasága értesíti Geglé-d város lakóit, hogy 1966. decem­ber 20-a és 1967. február 26-a között Cegléden a XIII. ée XIV. kerületben du vad mérge zést hajt végre. strichninTiel és foszfor- szorppel. Felhívjuk az érdekelt kerület­ben lakók figyelmét, hogy a fen­ti időpontban semmi néven ne­vezendő állatot szabadon re tartson, mert a mérgezés kö­vetkeztében bekövetkezett elhul­lásért a Vadásztársaság felelőssé­get nem vállal. Télapó többnyire mindenütt „kitermelte” puttonyából a sok jót. De bizony karácsonyig még fordulnia kell néhányat, hogy a csemegebal tok és egyéb üzletek árukészletét megfele­lő mennyiségben eljuttassa a gyerekekhez. Vasárnap délután fél há­rom órakor a KGV Dózsa Művelődési Házába látogat el a Télapó, ahol a vállalat gyer­mekeinek osztogatja a put­tonyában található édessége­ket. S hogy teljes legyen a program, a Táncsics iskola ta­nulói tréfás jelenetekkel, da­lokkal szórakoztatják a gye­reksereget. Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Ház­ban ma este 8 órától egy óráig táncest lesz. Játszik a „Lawers” gitáregyüttes. Va­sárnap délután 5-től 9 óráig: tánczenei koktél. A KGV Dózsa Kultúrházá- ban ma este 8 órától táncest lesz. Éjfélkor tangóverseny, melyen az első három helye­zettet díjazzák. Játszik a Klub-együttes. Moziműsor SZABADSÁG: Ma és hol­nap: A szerelemre szavazok (jugoszláv). KOSSUTH: Va­sárnap: Üzlet a korzón (cseh­szlovák). DÖZSA: Ma: Felfelé a lejtőn (magyar). Holnap: A Tenkes kapitánya I., II. (ma­gyar). CEGLÉDBERCEL: Ma és holnap: És akkor a pasas (ma­gyar). ALBÉRTIRSA: Ma %s holnap: Nyomoz a vőlegény (amerikai). JÁSZKARA JENŐ: Ma és holnap: Egy gyilkosság krónikája (NDK). TÖRTÉL: Ma és holnap: Cicababák (olasz—francia). fajta, amely az árvízkárok megtérülését is magában fog, lalja. Magasabb összeget fi­zet a biztosító az állátok el­hullása esetén is. A kényszer­vágásból eredő megtérülése­ket nem vonják le a kártérí­tés összegéből. Máris nagy érdeklődés mu­tatkozik az új biztosítási for­mák iránt. Eddig hetven elő­jegyzést vettek fel, de napon­ta jönnek az érdeklődők és a további jelentkezők. A termelőszövetkezetek már megkötötték a téli fagy­biztosításokat. Erre nagy szükség volt, mert a vetések egy része jól fejlett, s nagyobb a fagyveszély. A Gerje—Perje melletti tsz-ck árvízkiegészítő biz­tosítást is kötöttek veszé­lyeztetett területeikre. A jövő évben módosul a biztosítások nyilvántartása és o könyvelésben egyszerűsített díjkezelésre térnek át. Az előre elkészített naplók há­rom-négy évig használhatók lesznek. Jelenleg az új nyom­tatványok kitöltése, az állo­mány egyeztetése folyik az Állami Biztosító járási fiók­jában. Az előkészületek befe­jezéshez közelednek és ja­nuártól már az új rendszer szerint végzik munkájukat. Vakablak - MÁVAUT-módra Sorakoznak az autóbuszok. Még van néhány perc az‘ indulásig. Né­hány utas utolsót szippant a cigaret­tájából. Messzi utat jár­nak be ezek a jár­művek, a poros, sáros országutak örökös vándorai. Bizony, nincs könnyű dolguk. Nemcsak az utaso­kat Testi vinniük: magukkal hordják ráadásul azt a né­hány kiló „potya­utas" sarat, port is, ami néha úgy ellepi az oldalai­kat, hogy se ki, se be nem lehet lát­ni rajtuk. Hogy drapp-e a busz, szürke, vagy kék? Ki tudja? örül az ember, ha felfér rá, nem hogy a színét bogarász- sza. És az abla­kok? Hát istenem, aki nap mint nap a vonalon jár, az úgyis tudja lá­tatlanban, hol kell leszállnia. Aki meg nem, az . kérdezheti. Azért ■van a szája, hogy beszéljen, ha kell. A minap egy ilyen _ terepszínű buszról ’ ■ !$ekászá- lódott valaki, és a markában szoron­gatott újsággal el­szántan törülgetni kezdte az ablak üvegét. Vagy hár­man is ráförmed­tek: — Ha utazni akar, szálljon fel, ne maszatoljon! Mit gondol, hogy fog kinézni a busz, ha az egyik abla­' JÁSZKARAJENŐs Túsoltóh jubilcusna Az elbeszélésekből leszűrt következtetés alapján hét­évtizedes múltra tekinthet vissza a jászkarajenői önkén­tes tűzoltóság. Megalakulá­suk időpontjának írásbeli do­kumentuma, egy — a régi ta­nácsháza átépítésekor talált — báli meghívó, sajnos elkal­lódott. Díszes rajzú, címeres keménypapírra volt nyomva. Szövege ükanyáinkat, apáin­kat szólítgatta a testület nagy­szabású farsangi összejövete­lére. Ünneprontás lenne perdön­tő bizonyítékok felmutatását kérni a kardiaktól, akik ma, I december 17-én jubileumi ün- ! népségét rendeznek a község szép kultúrházában. A hivata­los megemlékezést tűzoltóból követi. Táncrendje bizony kü­lönbözik majd a hetven év előtti, fúvószenére valcerező, csárdásozó, vigadó forgatagé- | tói, mint ahogyan maga a j testület is csak nevében ha­sonlít a hajdani rézveretes csákójú, pörge bajszú önkén­tes tűzoltókra. Veteránjaik, Grónai Józsi bácsi és Kocsis János emlé­keznek csaknem az egész het­ven esztendőre. Hosszú éveket maguk is testületi feladatok végzésével töltöttek el. Izgal­mas versenyeken szereztek dicsőséget községüknek. Ta­núi és részesei voltak olyan eseményeknek, amelyek nem mindenkinek jutnak osztályré­szül. Jónéhány tűz és káreset akadt, ahoj meg kellett mu­tatniuk, ki a legény a gáton. Most, a jubileumi ünnepség közönségének soraiban, meg­találhatják követőiket is, akik átvették a feladatokat és to­vább folytatják a közösség szolgálatát. Nagyszerű eszkö­zök állnak rendelkezésükre, mint a nemrég kapott korsze­rű gépjárműfecskendő is. Az öntudatos "Szolgálatot — a mai öregek példája nyomán — a fiatalok is öntudatosan vál­lalják. ka fénylik, a má­sik meg nem?! A tisztogató riadtan vonult vissza a helyére, az ablak belső ol­dalára. Pár pilla­nat múltán indult is a busz. Ügy el­tűnt, mint az a bi­zonyos szürke sza­már a ködben. Csak néhányan ücsörögtünk to­vább, és törtük e fejünket.---- Tényleg. h ogy is nézne ki egy busz felemás­ra dörzsölt abla­kokkal? Még el­képzelni is rossz... És azt, hogy va­lamennyi ablaka tisztán ragyogjon indulás előtt? Azt meg egyenesen le­hetetlen elképzel­ni... úgy bi­zony .. . (—es—) TIT-ELÓADAS December 19-én közös elő­adást tartanak ez albertirsai Szabadság és a Dimitrov ter­melőszövetkezetek. A nagy­üzemi gazdaságok tervezése és jövedelmezősége az ön­költség függvényében címmel Varga Ernő, az MNB ceglédi fiókjának igazgatója, tart elő­adást a termelőszövetkezetek tagjainak. ISKOLA UTCAI NAPKÖZI OTTHON Ritka település az, ahol egész utcahosszat iskolaépüle­tek váltják egymást — mint például Abonyban. A község főterétől a község széle felé halad az utca, és egymást érik benne az iskolaépületek. Va­lamennyi földszintes, csupán az utca végén, a „központi” is­kolaépület emeletes. Itt a fel­ső tagozatosok tanulnak. A ki­sebbek a többi házban. Az iskolasoron van egy olyan ház is, ahol nap mint nap találkoznak a gyerekek — még a gimnazisták közül is so- /kan járnak ide. Ott áll a nem­rég épült politechnikai épület közelében. Tiszta, függönyös ablakain néha a napsugár is befelé kíváncsiskodik, mikor a nyíló ajtón át kisurranó, finom illatokkal találkozik. A ház a napközisek ebédlő­je. Százhúsz gyerek étkezik itt naponta, felső és alsó tagozato­sok, gimnáziumi tanulók és a tanárok. A konyha felé nyíló üveges ablak, és az ablak előtt feltor­nyozott tányérok, evőeszközök arra utalnak: az ebédlőben be­vezették az önkiszolgáló rend­szert. Valóban. Az érkező gye­rekek első útja a mosdóhoz vezet, majd a kézmosás után tányért, evőeszközt vesznek magukhoz, és azután óvatosan az asztalokhoz viszik as ebé­det. A terem egyik részében a szokásosnál alacsonyabb asz­talkák állnak: ez a kicsinyek — az alsó tagozatosok „külön étiemre”. Azért lehet így ne­vezni, mert a nemrég történt átépítés következtében oszlo­pok választják el a „nagy ebédlőtől”. A falon kis kartonlap függ a tányértorony felett. A heti ét­rendet ismerteti előre a taná­rokkal és a gyerekekkel. Fél kettő felé lassan kiürül az ebédlő. A gyerekek a tanuló­szobába sietnek, hogy elkészít­sék a házi feladataikat még a sötétedés előtt. A kis asztalok vendégserege egyre fogy. — Mióta bevezették az ön- kiszolgáló rendszert, jobbak a gyerekek — veiekednek a pe­dagógusok örömn’el. — A ma­gukra utaltság fegyelmező erő a számukra. Igyekeznek, és ez az ebédlői ügyességi verseny eredményesen mutatkozik az iskolában is: fegyelmezetteb­bek, figyelmesebbek. A napközi mellett áll az új politechnikai épület. Benne he­lyet kapott a főzőterem - is: igaz, egyelőre csak a villany­tűzhelyek konnektorainak ve­zetékei nyúlnak ki a falból. Meglehet, hogy hamarosan az ügyes kis úttörő szakácsok is „besegítenek” néha-néha a konyha munkájába, és megle­petésként az ő készítményei­ket is csemegézhetik az ebéd­lő napközisek. Az új, abonyi politechnikai iskola épülete Fordulj még, Télapó!

Next

/
Thumbnails
Contents