Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
Harsan a kürt, a trombita Ceglédbercelen Kgggjl 'V - • j 1 ' A ceglédberceli német ajkú lakosság hagyom án yaiban mándmáig igen sok népi elemet őrzött meg. Legjelentősebb közülük talán a népviselet. Ez bármely célszerűtlen is a modem időkben, nehezen válnak meg tőle. Még zenei kincsüket is hamarabb mellőzték, mint asszonyaik a sokráncú ruhákat. Természetszerűleg a fúvósmuzsika állna hozzájuk — dallamvilágukhoz — legközelebb. Művelője viszont, a nagy múltra visszatekintő községi fúvós- zenekar erősen kiöregedőben van. Helyes kezdeményezés, hogy a kultúrház vezetősége felkarolta a fiatalok fúvószenére tanításának ügyét. Az abo- nyi zeneiskola tanárai, Zoltán István és Szekeres László vállalkoztak a feladatra. A legutóbbi foglalkozási napon Szekeres tanár úr rézfúvós óráját találtam leghareá- nyabbnak, ezért hozzá kopogtattam be. — Tehetségeseknek mondhatom a fiúkat — jellemezte igyekezetüket. Holló Pista, Pet- rő Matyi, Sági Jóska, Mocsári Pista, de a többiek is nagyszerűen haladnak. Az idén már össz-zenekari szereplésre is sor került. Az indulásnál voltak ugyan nehézségeink, kinek milyen hangszer jutott, olyanon kezdett tanulni. Most történt meg, a növendékek adottságainak figyelembevételével, a szólamok átcsoportosítása. — Van-e remény a község múltjának megfelelő zenekar összehozására? — A legmesszebbmenőkig — mondotta Szekeres tanár úr. Zoltán Pista bácsi személyében ambíciós karmesterre is talált a fiatalok együttese. A szülők és növendékek egyformán akarják a zenekart, a község pedig igényli és pártolja a fúvószene ügyét, így feltétlenül sikerre vezet ez a törekvés. Kép, szöveg: Jakab Zoltán PEST MEGYEI HIBLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS E3 CEGU X. ÉVFOLYAM, 289. SZÁM 1986. DECEMBER 17., SZOMBAT Január 1-től új rendszerben dolgozik az Állami Biztosító Megkötötték a téli fagybiztosi fásokat Boszorkány Karácsonykor, december 26- án, hétfőn Cegléden vendégszerepei a kecskeméti Katgna József Színház. Móricz Zsigmondi Boszorkány című színművét adják elő, melyet az Erdély című regényből Mórica •■Virágváz író lánya írt át színdarabra. Az előadáson a bérietek érvényesek. Az Állami Biztosító járási fiókjának dolgozói már az év végi összesítéseket végzik. A fiók vezetője, Kintzl Imre elmondotta, hogy idei éves biz- tosítáéi tervüket már novem bér 30-ra teljesítették. A körzetfelügyelők kongresszusi versenye szép eredményekkel zárult. Díjöevéíeli tervüket a tervezett 19,5 millió helyett 29 millió forintra teljesítették. A magánbiztosítások záróállománya a tervezett 468 ezer forint helyett 618 ezer forintra emelkedett. A fiókvezető elmondotta, hogy eddig az idén 15 millió körüli összeget fizettek ki kártérítésként a járás területén. Jelenleg is folyamatban vannak kárkifizetések, s így a hónap végéig mintegy 20 millió forintra emelkedik a kártérítések összege. Január 1-től új biztosítási formákat vezetnek be. Akik a jelenleg érvényben levő biztosítást fizetik, azokét továbbra is fenntartják, de a jövő évtől már csak az új formák szerint kötnek szerződéseket. A termelőszövetkezeti tagok olyan balesetbiztosítást köthetnek, amely a tag egész családjára ki- •" terjed. Teljesen új az a szerződésÚj ház a városszélen... A város peremén sétáló még most is találkozik az év eleji belvíz puszításá- val. Kidőlt falak, üres udvarok, nyitva hagyott kiskapuk szomorú látványa ébreszti a gondolatot: családok kényszerültek elhagyni otthonaikat, mert ropogott a gerenda a fejük felett, repedtek a falak, beáztak a tetők. Az egyik lakatlan ház nádfedelén még most is lobogtatja a szél azt a nylondarabkát, amit utolsó reményként tettek oda, azzal a gondolattal: hátha ... A Harmat utca végén lakó idős Braun házaspár is arra ébredt februárban, hogy rogyadoznak a falak, plafonig gyöngyözik a talajvíz. Most vakolatlanul bár, de új falak, piros cserepei^ zöldre festett csatornák hirdetik: ez emberi összefogás, segí- teniakarás, az emberi erő legyőzhet minden akadályt, bánatot enyhíthet, mosolyt fakaszthat. ' — Nem lehet azt elmondani, mennyit segítettek rajtunk az emberek — mondja Braun néni, s szeméből már elindul a hálaérzés első könnycseppje. S végig meghatódott hangon meséli, hogyan is lett ismét fedél a fejük felett. A több mint százéves házikó a sok talajvíztől egyszerre csak megingptt. Hiába volt gerendákkal alátámasztva minden helyisége, ki kellett költözni belőle. Sokáig az udvaron levő nyitott színben laktak. A férje közben beteg lett — aki Nyársapáton dolgozgatott kis cipészműhelyében. A betegség miatt OTP-hitelt sem kaphattak. A városi KIOSZ vezetősége azonban már értesítette a helyi kisiparosokat, hogy segíteni kellene ... — És akkor jöttek az emberek — meséli tovább Braun néni. — Bontották a romos házat, ásták a fundamentumot, hordták a cserepet. Az örömtől mi szinte csak tébláboltunk a többi között. Közben a Vöröskereszttől Ötezer, a KlOSZ-tól 1000 forint segélyt kaptunk. Megérkezett a vályog is. És a falak emelkedtek. Nem is tudnám hirtelen megmondani, hányán siettek segítségünkre. Nagyon sokan. Jöttek a mesterek, a segédek, az inasok. Ki egy napot, ki többet dolgozott itt. A férje közben kórházba került, és már nem láthatta meg az újjá varázsolt otthont. Az asszony egyedül maradt. De nincs olyan nap, hogy valamelyik régi barát, jó szomszéd rá ne nyitná az ajtót. A napokban szerelik be a villanyt, és padlózzák a szobákat. Takaros kis ház lett belőle. Még üveges verandát is húztak az épület elé. Üvegesei — olyan tiszta, áttetsző üvegűt, mint azoknak az embereknek a becsülete, lelkiismerete, akik azt építették. (— cs —) A Ceglédi Húsipari Vállalat Vad ász társasága értesíti Geglé-d város lakóit, hogy 1966. december 20-a és 1967. február 26-a között Cegléden a XIII. ée XIV. kerületben du vad mérge zést hajt végre. strichninTiel és foszfor- szorppel. Felhívjuk az érdekelt kerületben lakók figyelmét, hogy a fenti időpontban semmi néven nevezendő állatot szabadon re tartson, mert a mérgezés következtében bekövetkezett elhullásért a Vadásztársaság felelősséget nem vállal. Télapó többnyire mindenütt „kitermelte” puttonyából a sok jót. De bizony karácsonyig még fordulnia kell néhányat, hogy a csemegebal tok és egyéb üzletek árukészletét megfelelő mennyiségben eljuttassa a gyerekekhez. Vasárnap délután fél három órakor a KGV Dózsa Művelődési Házába látogat el a Télapó, ahol a vállalat gyermekeinek osztogatja a puttonyában található édességeket. S hogy teljes legyen a program, a Táncsics iskola tanulói tréfás jelenetekkel, dalokkal szórakoztatják a gyereksereget. Hét végi műsorkalauz A Kossuth Művelődési Házban ma este 8 órától egy óráig táncest lesz. Játszik a „Lawers” gitáregyüttes. Vasárnap délután 5-től 9 óráig: tánczenei koktél. A KGV Dózsa Kultúrházá- ban ma este 8 órától táncest lesz. Éjfélkor tangóverseny, melyen az első három helyezettet díjazzák. Játszik a Klub-együttes. Moziműsor SZABADSÁG: Ma és holnap: A szerelemre szavazok (jugoszláv). KOSSUTH: Vasárnap: Üzlet a korzón (csehszlovák). DÖZSA: Ma: Felfelé a lejtőn (magyar). Holnap: A Tenkes kapitánya I., II. (magyar). CEGLÉDBERCEL: Ma és holnap: És akkor a pasas (magyar). ALBÉRTIRSA: Ma %s holnap: Nyomoz a vőlegény (amerikai). JÁSZKARA JENŐ: Ma és holnap: Egy gyilkosság krónikája (NDK). TÖRTÉL: Ma és holnap: Cicababák (olasz—francia). fajta, amely az árvízkárok megtérülését is magában fog, lalja. Magasabb összeget fizet a biztosító az állátok elhullása esetén is. A kényszervágásból eredő megtérüléseket nem vonják le a kártérítés összegéből. Máris nagy érdeklődés mutatkozik az új biztosítási formák iránt. Eddig hetven előjegyzést vettek fel, de naponta jönnek az érdeklődők és a további jelentkezők. A termelőszövetkezetek már megkötötték a téli fagybiztosításokat. Erre nagy szükség volt, mert a vetések egy része jól fejlett, s nagyobb a fagyveszély. A Gerje—Perje melletti tsz-ck árvízkiegészítő biztosítást is kötöttek veszélyeztetett területeikre. A jövő évben módosul a biztosítások nyilvántartása és o könyvelésben egyszerűsített díjkezelésre térnek át. Az előre elkészített naplók három-négy évig használhatók lesznek. Jelenleg az új nyomtatványok kitöltése, az állomány egyeztetése folyik az Állami Biztosító járási fiókjában. Az előkészületek befejezéshez közelednek és januártól már az új rendszer szerint végzik munkájukat. Vakablak - MÁVAUT-módra Sorakoznak az autóbuszok. Még van néhány perc az‘ indulásig. Néhány utas utolsót szippant a cigarettájából. Messzi utat járnak be ezek a járművek, a poros, sáros országutak örökös vándorai. Bizony, nincs könnyű dolguk. Nemcsak az utasokat Testi vinniük: magukkal hordják ráadásul azt a néhány kiló „potyautas" sarat, port is, ami néha úgy ellepi az oldalaikat, hogy se ki, se be nem lehet látni rajtuk. Hogy drapp-e a busz, szürke, vagy kék? Ki tudja? örül az ember, ha felfér rá, nem hogy a színét bogarász- sza. És az ablakok? Hát istenem, aki nap mint nap a vonalon jár, az úgyis tudja látatlanban, hol kell leszállnia. Aki meg nem, az . kérdezheti. Azért ■van a szája, hogy beszéljen, ha kell. A minap egy ilyen _ terepszínű buszról ’ ■ !$ekászá- lódott valaki, és a markában szorongatott újsággal elszántan törülgetni kezdte az ablak üvegét. Vagy hárman is ráförmedtek: — Ha utazni akar, szálljon fel, ne maszatoljon! Mit gondol, hogy fog kinézni a busz, ha az egyik abla' JÁSZKARAJENŐs Túsoltóh jubilcusna Az elbeszélésekből leszűrt következtetés alapján hétévtizedes múltra tekinthet vissza a jászkarajenői önkéntes tűzoltóság. Megalakulásuk időpontjának írásbeli dokumentuma, egy — a régi tanácsháza átépítésekor talált — báli meghívó, sajnos elkallódott. Díszes rajzú, címeres keménypapírra volt nyomva. Szövege ükanyáinkat, apáinkat szólítgatta a testület nagyszabású farsangi összejövetelére. Ünneprontás lenne perdöntő bizonyítékok felmutatását kérni a kardiaktól, akik ma, I december 17-én jubileumi ün- ! népségét rendeznek a község szép kultúrházában. A hivatalos megemlékezést tűzoltóból követi. Táncrendje bizony különbözik majd a hetven év előtti, fúvószenére valcerező, csárdásozó, vigadó forgatagé- | tói, mint ahogyan maga a j testület is csak nevében hasonlít a hajdani rézveretes csákójú, pörge bajszú önkéntes tűzoltókra. Veteránjaik, Grónai Józsi bácsi és Kocsis János emlékeznek csaknem az egész hetven esztendőre. Hosszú éveket maguk is testületi feladatok végzésével töltöttek el. Izgalmas versenyeken szereztek dicsőséget községüknek. Tanúi és részesei voltak olyan eseményeknek, amelyek nem mindenkinek jutnak osztályrészül. Jónéhány tűz és káreset akadt, ahoj meg kellett mutatniuk, ki a legény a gáton. Most, a jubileumi ünnepség közönségének soraiban, megtalálhatják követőiket is, akik átvették a feladatokat és tovább folytatják a közösség szolgálatát. Nagyszerű eszközök állnak rendelkezésükre, mint a nemrég kapott korszerű gépjárműfecskendő is. Az öntudatos "Szolgálatot — a mai öregek példája nyomán — a fiatalok is öntudatosan vállalják. ka fénylik, a másik meg nem?! A tisztogató riadtan vonult vissza a helyére, az ablak belső oldalára. Pár pillanat múltán indult is a busz. Ügy eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár a ködben. Csak néhányan ücsörögtünk tovább, és törtük e fejünket.---- Tényleg. h ogy is nézne ki egy busz felemásra dörzsölt ablakokkal? Még elképzelni is rossz... És azt, hogy valamennyi ablaka tisztán ragyogjon indulás előtt? Azt meg egyenesen lehetetlen elképzelni... úgy bizony .. . (—es—) TIT-ELÓADAS December 19-én közös előadást tartanak ez albertirsai Szabadság és a Dimitrov termelőszövetkezetek. A nagyüzemi gazdaságok tervezése és jövedelmezősége az önköltség függvényében címmel Varga Ernő, az MNB ceglédi fiókjának igazgatója, tart előadást a termelőszövetkezetek tagjainak. ISKOLA UTCAI NAPKÖZI OTTHON Ritka település az, ahol egész utcahosszat iskolaépületek váltják egymást — mint például Abonyban. A község főterétől a község széle felé halad az utca, és egymást érik benne az iskolaépületek. Valamennyi földszintes, csupán az utca végén, a „központi” iskolaépület emeletes. Itt a felső tagozatosok tanulnak. A kisebbek a többi házban. Az iskolasoron van egy olyan ház is, ahol nap mint nap találkoznak a gyerekek — még a gimnazisták közül is so- /kan járnak ide. Ott áll a nemrég épült politechnikai épület közelében. Tiszta, függönyös ablakain néha a napsugár is befelé kíváncsiskodik, mikor a nyíló ajtón át kisurranó, finom illatokkal találkozik. A ház a napközisek ebédlője. Százhúsz gyerek étkezik itt naponta, felső és alsó tagozatosok, gimnáziumi tanulók és a tanárok. A konyha felé nyíló üveges ablak, és az ablak előtt feltornyozott tányérok, evőeszközök arra utalnak: az ebédlőben bevezették az önkiszolgáló rendszert. Valóban. Az érkező gyerekek első útja a mosdóhoz vezet, majd a kézmosás után tányért, evőeszközt vesznek magukhoz, és azután óvatosan az asztalokhoz viszik as ebédet. A terem egyik részében a szokásosnál alacsonyabb asztalkák állnak: ez a kicsinyek — az alsó tagozatosok „külön étiemre”. Azért lehet így nevezni, mert a nemrég történt átépítés következtében oszlopok választják el a „nagy ebédlőtől”. A falon kis kartonlap függ a tányértorony felett. A heti étrendet ismerteti előre a tanárokkal és a gyerekekkel. Fél kettő felé lassan kiürül az ebédlő. A gyerekek a tanulószobába sietnek, hogy elkészítsék a házi feladataikat még a sötétedés előtt. A kis asztalok vendégserege egyre fogy. — Mióta bevezették az ön- kiszolgáló rendszert, jobbak a gyerekek — veiekednek a pedagógusok örömn’el. — A magukra utaltság fegyelmező erő a számukra. Igyekeznek, és ez az ebédlői ügyességi verseny eredményesen mutatkozik az iskolában is: fegyelmezettebbek, figyelmesebbek. A napközi mellett áll az új politechnikai épület. Benne helyet kapott a főzőterem - is: igaz, egyelőre csak a villanytűzhelyek konnektorainak vezetékei nyúlnak ki a falból. Meglehet, hogy hamarosan az ügyes kis úttörő szakácsok is „besegítenek” néha-néha a konyha munkájába, és meglepetésként az ő készítményeiket is csemegézhetik az ebédlő napközisek. Az új, abonyi politechnikai iskola épülete Fordulj még, Télapó!
