Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

I rear HEGYEI 1966. DECEMBER 17., SZOMBAT rr rr rr pi FEJLŐDŐ EGYUTTMUKODES Emlékezetes évforduló nap­ján adták ki a szovjet—fran­cia megbeszélés-sorozatról a közös közleményt. 1944. de­cember 10-én írták alá Moszk­vában a francia—szovjet szö­vetségi szerződést. Az okmány francia aláírója az akkori ideiglenes kormány elnöke, De Gaulle tábornok volt. Azóta persze sok minden változott a nemzetközi politi­ka küzdőterein. Franciaország egymást váltogató kormány- férfiai hosszú ■ éveken át enge­delmes fejbólintó partnerei voltak Washingtonnak, majd később Nyugat-Németország- nak is. Jelentős, bár ugyan­akkor alárendelt részt vállaltak az agresszív atlanti paktum­ban és nemcsak tudomásul vették, de kifejezetten elősegí­tették. hogy az újjáéledő nyu­gatnémet revansizmus, illetve a bonni állam a NATO egyik legfontosabb pillérévé váljon. Ezek a fejlemények termé­szetesen a francia—szovjet vi­szony gyors romlásával jár­tak. A közelmúltban viszont sok biztató jel, mutatott arra, hogy a két különböző rendszerű or­szág keresi és meg is találja az együttműködés új útjait. Koszigin miniszterelnök mos­tani látogatását a jövő év ta­vaszán Pompidou francia mi­niszterelnök moszkvai útja kö­veti, majd Brezsnyev és Pod- gornij látogat el a francia fő­városba. A szovjet kormányfő pedig már most szót ejtett De Gaulle esetleges újabb szov­jetunióbeli látogatásáról. A magasszintű eszmecseréket különböző gazdasági és tech­nikai szakemberek tárgyalásai előzték meg. Moszkvában járt Alain Peyrefitte. a tudomá­nyos és atomügyek francia minisztere. melynek során több fontos tudományos együttműködési egyezményt kötöttek. Köztük a békés cé­lokat követő atomkutatásra és a színes televízióra vonatkozó szerződést. Mindennél többet mond azonban: az év első fe­lében a Szovjetunióval folyta­tott francia külkereskedelem négyszer olyan gyorsan fejlő­dött, mint más országokkal. A változás, a két állam po­litikai horizontján feltűnő szi­várvány korántsem jelenti azt, hogy az 1944. évi megállapo­dást akarják az eredeti formá­ban felújítani. Olyan kooperá­ció alapjait kell megvetni, amely a jelenlegi nemzetközi helyzet összes árnyalatait ve­szi tekintetbe, és gondos elem­zéssel keresi ki azokat a pon­tokat, melyekben Franciaor­szág és a Szovjetunió érdekei találkoznak. Első helyen sze­repel az európai biztonság kérdése. A párizsi kommentátorok már a közös nyilatkozat alá­írása után utaltak arra, hogy a szovjet és a francia kormány szemében az európai bizton­ság kérdése és a német prob­léma elválaszthatatlan egy­mástól. A Notre Itepubliquc című De Gaullc-ista hetilap cikkírója hangsúlyozta, „Né­metország kérdésében két fon­tos ponton találkozik a szov­jet és a francia kormány állás­pontja. Az Odera—Neisse ha­tár elismerésében és abban, hogy a német vezetőknek le kell mondaniok az atomfegy­verkezésről”. Bizonyos azonban, hogy a német kérdésben vannak vé­leménykülönbségek is. A közös pontok alapján azonban lehet együttes akciót folytatni a két ország közös nézetének meg­felelően. Ezt tükrözi az is, hogy Bonnban ezekben a na­pokban erőteljesen sürgetik az újabb francia—nyugatnémet megbeszéléseket. A hirtelen támadt nyugatnémet idegesség nyilván abból a nyugtalanság­ból fakad, amelyet a jó légkö­rű szovjet—francia tárgyalások keltettek a Rajna partján. A párizsi tárgyalásokon ter­mészetszerűleg felmerült a dél­kelet-ázsiai helyzet is. A szov­jet miniszterelnök és a fran­cia köztársasági elnök hangsú­lyozta mélységes aggodalmát a konfliktus és kiterjedésének veszélyei miatt. De Gaulle nem mondotta ki név szerint, de senki előtt sem lehet vitás, hogy a kiterjesztés melyik nagyhatalom veszélyes tervei között szerepel. A Rambouillet-palotában le­folytatott megbeszélés után De Gaulle így búcsúzott Ko­szigintől: „Jól dolgoztunk együtt.” Koszigin pedig így szólt: „Megbeszéléseink annak a viszonynak a szellemében folytak, amelynek kialakítását kívánjuk.” Nem kérdéses, hogy a két különböző rendszerű or­szág közös, jó munkája nem­csak Franciaország és a Szov­jetunió viszonyát befolyásol­hatja kedvezően, hanem pozi­tív irányban hat majd az ál­talános nemzetközi légkörre. A világ elsősorban ezért üdvözli a francia—szovjet párbeszédet. PEKING Meghalt Vu Jü-csang December 12-én 88 éves ko­rában elhunyt Vti' Jü-csang, a kínai forradalmi mozgalom egyik legrégibb harcosa, a KKP Központi Bizottságának tagja, a Kínai—Szovjet Baráti Társaság központi igazgatósá­gának elnökhelyettese. Ülésezik a szovjet parlament A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka pénte­ken délelőtt folytatta mun­káját a moszkvai Kremlben. Tíz órakor a szövetségi ta­nács ült össze, hogy folytassa a csütörtökön este már meg­kezdett vitát. Borisz Petrovszkij egészség­Kiutasítottak bárom szovjet újságírót Kínából Az Uj Kína jelentése szerint! Csen Vej-fan, a kínai külügy­minisztérium tájékoztatási osztályának helyettes vezetője pénteken közölte Razduhov ideiglenes szovjet ügyvivővel, | hogy a Pekingben akkreditált j hat szovjet újságíró közül há­romnak december 25-ig el kell í hagynia Kínát A kínai külügyminisztérium nem volt megelégedve a szov­jet tudósítóknak „a nagy kí­nai proletár kulturális forra­dalomról’’ szóló beszámolóival. Csen Vej-fan a kínai lépést ezenkívül formailag azzal in­dokolta, hogy a Szovjetunió­ban csak három kínai tudósí­tó van. ügyi miniszter állást foglalt az olyan klinikák és kórházak hálózatának bővítése mellett, ahol a betegek a legkülönbö­zőbb természetű bajaikra kap­hatnak orvoslást. A kis falusi kórházak — mondotta az egészségügyi miniszter — nem felelnek meg az ilyen követelményeknek. A pénteki ülésen számos felszólaló foglalkozott a me­zőgazdasági termékek feldol­gozásának kérdésével. A CIPRUSI BÉKEFENN­TARTÓ HADERŐK, a „kék­sisakosok” mandátumát 1967. június 26-ig meghosszabbítot­ták. Walt Disney „A világon minden gyerek szeme bizonyára könnyes ma este” — mondotta Fernanflel, a nagy francia komikus szí­nész, amikor csütörtökön este Walt Disney haláláról érte­sült. A dél-amerikai adóállomások Disney filmjeinek zenéjét su­gározták, Mi-ki egér és Donald kacsa hangját idézték fel hall­gatóiknak. Az Unttá, az OKP lapja meg­állapítja: „Walt Disney annak a tündért, de azért felismerhe­tő világnak az alkotója, amely irónikus és gúnyos tükre a mi világunknak.” Disney csodavilága a nagy művész halála ellenére is to­vább működik majd. Roy Dis­ney, a rajz-, természet és ifjú­sági filmek mesterének testvé­re, a Disney-stúdiók társaságá­nak elnöke kijelentette: „Watt­nak az volt a kívánsága, hogy a szervezet, amelyet ő terem­tett meg, folytassa munkáját. A stúdiókban el fogják készí- toni a Walt Disney által terv­be vett filmeket és tervei sze­rint bővítik Disneylandet, a gyerekek paradicsomát. Felülvizsgálják a Reichstag-pert Mint az AFP jelenti, a nyu­gat-berlini főügyész indít­ványt terjesztett elő a Reichs­tag felgyújtásával megvádolt Marinus van der Lubbe ha­lálos ítéletének érvénytelení­tésére. A közeljövőben a nyugat-berlini területi bíró­ságon zárt ajtók mögött meg­vitatják az ügyet. A per ér­demi vonatkozásaira azon­ban nem térnek ki, mind­össze „eljárási■ vitát’’ foly­tatnak le. Marinus van der Lubbet a nácik 1933. decem­ber 23-án ítélték halálra és 1934 januárjában végezték ki. A Lubbe-ítélet felülvizsgá­latakor nem lesz szó tehát | arról, hogy a Reichstagot j nem a kommunisták, hanem j maguk a nácik gyújtották fel. Az elítélt Lubbet mindössze olyan alapon akarják „tisztáz­ni", a hogy a halálos ítéletet a bíróság a Reichstag kigyul­ladása utáni napon közzétett törvény alapján hozta. A Reichstag-per Hitlerék terveiben eszköz volt arra. hogy betiltsák a Német Kom­munista Pártot. DHANI PERE Sukarno az EAK-ba és Jugoszláviába látogat A djakartai különleges ka- tonai bíróságon csütörtökön este az államügyész kérte, hogy halálbüntetést szabjanak ki Omar Dhanira, a légierő egy­kori miniszterére. A bíróság kedden, december 20-án ül össze ítélethozatalra. I Az Antgra hírügynökség pénteken azt jelentette, hogy Sukarno elnök a közeljövőben ellátogat az Egyesült Arab Köztársaságba és Jugoszláviá­ba. Sukarno Nasszer és Tito meghívásának tesz eleget. csak röviden... GRENOBLE-BAN francia- nyugatnémet atomreaktort ál­lítanak fel 52 millió dolláros költséggel. HETVENÖT PERCES közel­harcot vívott 500 egyetemi hallgatóval 300 fegyveress rendőr a tuniszi egyetemen. WILLY BRANDT nyugatné­met külügyminiszter Párizsból villámlátogatásra hazautazott Bonnba. PERINGBEN december 4- én letartóztatták a Kínai Kommunista Párt több vezető­jét. (Folytatás az 1. oldalról) adatokhoz kellett igazíta­ni. Ennek megfelelően változások történtek a megyei végrehajtó bizottságban, az egyes osztá­lyok vezetésében, az alsóbb tanácsi szervek választott ve­zetői, és apparátusa körében. Tegnap délelőtt, az év utol­só tanácsülésén, az elmúlt négy esztendő tanácsi munká­ját tették mérlegre. Az írásos beszámolót dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyet­tese egészítette ki. Az elhang­zottakból is kitűnt, hogy 1963-tól napjainkig, jelenté­keny fejlődést sikerült elérni. Megtörtént Gödöllő várossá alakulása, egyesült az aszódi és a gödöllői járás, több köz­ségben közös tanácsot hoztak létre. A megyei tanács és vég­rehajtó bizottságának tevé­kenysége mindenekelőtt abban nyilvánult meg a tervid&szak alatt, hogy a testületek — a párt iránymutatása mellett — helyesen ismerték fel megyénk legidőszerűbb, legégetőbb Wilson a rhodesiai zsákutcában Most bezárult a „tigrisket- íec” Ian Smith mögött, írták egyes, az angol kormányhoz közelálló, lapok Wilson és a rhodesiai fajüldöző rezsim ve­zetőjének „úszó találkozójá­ról” ($. megbeszélések a Tiger nevű Cirkálón zajlottak). Az­óta kiderült, hogy a ketrec rácsozatát nagyon is törékeny anyagból állították össze és inkább Wilson került az eddi­ginél is kilátástalanabb zsák­utcába. Az angol kormányfő a tehe­tetlenség és állandó tétovázás ódiumát most minden jel sze­rint az ENSZ-re szeretné há­rítani. S miközben a Bizton­sági Tanács a Rhodesia ellen foganatosítandó „válogatott” szankciók angol tervéről tár­gyal, a brit kormány újabb kétségbeesett erőfeszítésieket tesz a kulisszák mögött, hogy kiegyezésre jusson Smith- szel, aki pedig még a hadiha­jón tett halvány ígéreteinek realizálása elől is pillanatok alatt visszatáncolt. A londoni akciók komolyta­lanságát tükrözi, hogy a Daily Telegraph értesülése szerint angol hivatalos körök még a Biztonsági Tanács határozata után is lehetségesnek tartják ftz „ajtó kinyitását”. Ilyen kö­rülmények között nyilvánvaló, hogy Salisburyben nem okoz túl nagy fejfájást Wilson dip­lomáciai síkra áthelyezett pró­bálkozása. A konzervatív párt vezető politikusai pedig ismét felemelték szavukat Smith ér­dekében. Heath, a párt vezető­je egyenesen „politikai polgár- háborúval” fenyegette meg a miniszterelnököt, ha „holmi személyes pre&zti zsokék miatt” nem tesz újabb kísérletet a kiegyezésre. Heath azt jósolta, hogy Wilson végül is kényte­len lesz a rhodesiai kérdésben is elfogadni a konzervatív po­litikát, éppen úgy, mint min­den más kérdésben. Smith egyébként a válság minden periódusában az erő helyzetéből tárgyalt Wilson- nal. Jellemző epizód, amikor Nagy-Britannia aranytartalé­kai napról napra csökkennek, amikor mélyponton van a font dollárárfolyama, Smithék ügyes fogáshoz folyamodtak. Bejelentették, hogy aranypénzt veretnek, s egyes érmék arany­tartalma a névérték háromszo­rosa lesz. Ezzel egyrészt meg­mutatták, hogy gazdasági helyzetük szilárd, másrészt az aranyérmék világszerte óriási keresletnek örvendenek és azokat hamarosan jóval a név­érték felett bocsáthatják áru­ba. A szálak összefonódnak, hiszen Rhodesia rabszolgasor­ban tengődő fekete bányászai évente 6 millió 250 ezer font értékű aranyat hoznak felszín­re, amit aztán jórészt éppen arra használnak fel, hogy to­vábbra is páriasorban tartsák őket. Még egy jellemző Smith- manőver: A Sunday Express általában jól értesült tudósító­ja, Douglas Clark arról írt, hogy- Smith már felajánlotta Johnsonnak: csapatokat küld Vietnamba. Clark szerint a fe­hértelepes kormány így akar rokonszenvet kelteni az ame­rikai közvélemény bizonyos befolyásos részében és egy­szersmind hatást gyakorol a Vietnamban már elkötelezett két nemzetközösségi országra, Ausztráliára és Űj-Zélandra. Jellemző Wilson tétovázó és sorozatos ellentmondásokba bonyolódó vonalvezetésére; az angol miniszterelnök az év ele­jén még így beszélt: „a brit kormány legelső célja, hogy a lehető leghamarabb végetves- sen a lázadásnak. Rhodesia jövőjéről természetesen nem lehet olyan személlyel tárgyal­ni, amely törvénytelenül tá­maszt igényt az ország kor­mányzására.” Néhány hónap­pal késoub parlamenti nyilat­kozatában viszont Wilson be­jelentette: „Megállapodás jött létre Smith úrral, a párbeszéd felvételéről.” Wilson akkor •már úgy szólt a rhodesiai kérdésről, hogy a lázadás, a törvénytelenség, az alkotmá­nyosság, vagy alkotmányelle­nesség szavakat ki sem ejtette. A konzervatív párt pedig ezt követően lelkesen üdvözölte a miniszterelnököt, mondván: az ellenzék mindig is ezt kö­vetelte. Wilson persze egyre nehe­zebb helyzetbe került kompro­misszumos politikájával. Az idő is sürget, hiszen Smith ki­használja az összes lehetősé­geket Mivelhogy London nem avatkozott be erélyesen, mind belpolitikailag, mind külpolitikailag igyekezett kon­szolidálni helyzetét. Kereske­delmi és vámunióra lépett Dél- Afrikával, és Portugáliával. Dél-Afrikával katonai egyez­ményt is kötött. Minden brit tiltakozás ellenére, már ko­rábban önálló diplomáciai képviselőt menesztett Lissza­bonba. A rhodesiai válság égési menete azt igazolta, hogy az ultrák Londonban és másutt megpróbáltak politikai tőkét kovácsolni Wilson rosszul si­került mutatványaiból. Na­gyon valószínűtlen, hogy a vi­lágszervezet mentőövébe ka­paszkodva, az angol miniszter- elnök kijuthat abból a oonyo- lult politikai labirintusból, melynek szálait ö maga bonyo­lította össze. Sümegi Endre problémáit és különböző ter­vekben határozták meg a gaz­dasági és kulturális fejlődés útját, módszereit. Helyt kap­tak a tanácsülések napirend­jén a megye kommunális és kereskedelmi problémái. a közoktatás és a népművelés helyzete. Az elmúlt négy évben Pest megye valamennyi tanácsa éves munkaterv alapján dolgozott, I az alsóbb tanácsok és állandó bizottságok beszámoltatásán keresztül módja nyílt a me­gyei tanácsnak közelebbről is megismerni a különböző prob­lémákat. A végrehajtóbizott­ság munkáját, ahogy a jélen- . tés is megállapítja, a célratö­rő operatív munka jellemezte. Jól dolgoztak az állandó bi- j zottságok is. Részt vettek a | tanácsülések valamennyi fő I napirendjének előkészítésé- ! ben, 391 javaslatot terjesztet- I tek a végrehajtóbizottság, I vagy a tanácsülés elé. A ta- I nácstag és a választók közötti kapcsolat elsősorban a fogadó­órákon és a beszámolókon vált szorosabbá. A megyei és alsóbb tanácsok dolgozói, szakigazgatási szer­vei évről évre gyarapodó po­litikai és szakmai fejlődés mel­lett eredményesen oldották meg a rájuk bízott feladato­kat. A vitában többen felszólal­tak. Szóvá tették a hiányossá­gokat is. Dr. Pénzes János a feladatokról szólva elmondotta, hogy az új ciklusban a tanács-apparátus legfon­tosabb tennivalóit a IX. pártkongresszus határoza­tai szabják meg. Az 1963—67. év tanácsi mun­kájáról szóló jelentést a ta­nácsülés elfogadta. A jövő évi feladatokról ; szóló munka tervet dr. Ádám { Mihály vb-titkár terjesztette elő. A gondosan összeállított program részletesen taglalja az 1967-ben megtartandó ta- j nácsülések témakörét. Ugyan­így foglalkozik az állandó bi­zottságok munkájával is. Az egyéb ügyek napirend­jén Cz^p Miklós elnökhelyet­tes a közműves vízellátásról szóló tanácsrendelet-terveze­tet terjesztette a tanácsülés elé, amely azt egyhangúlag el­fogadta. Végezetül az interpellációk megválaszolására került sor. Mészáros Sándor megyei ta­nácstag a nyáregyházi Szent- imre-telepi bekötőút elkészíté­sének az ügyében interpellált. Üjfalusy Miklós az építési és közlekedési osztály vezetője elmondotta, hogy a monori já­rásban ennél az útnál fon­tosabb utak, illetve hidak építését tervezték a jövő esz­tendőre. Mindenesetre a nyáregyháziak panaszát a helyszínen megvizsgál­ják és 15 napon belül ér­tesítik a tanácstagot a döntésről. Dr. Hídvégi Zoltán vízmű­ügyben interpellált — ezt a problémát ugyancsak záros határidőn belül megvizsgál- , ják. Bencsik Istvánné megyei í tanácstag a szigetszentmiklósi József Attila-lakótelep prob­lémáját tette szóvá, a gázcse­retelep naponkénti néhány ! órás nyitvatartásáról. Vajda Lajos, a kereskedelmi osztály vezetője válaszában elmon- j dotta; jogos a szigetszentmik- 1 lósiak panasza, s az osztály j javasolni fogja a községi ta- j nácsnak, hosszabbítsa meg a | gázcseretelep nyitvatartási idejét. í s. P­ma/L mobt adj.a [mtwia iMnlä lapjait éó cbomagjfit T.c. NE_VARJON AZ UTOLSÓ" PILLANATIG Az év utolsó megyei tanátsülése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents