Pest Megyei Hirlap, 1966. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-14 / 294. szám
) na T Nccrci v“/ifMatti 1966. DECEMBER 11., SZERDA Az utolsó állomás: Szófia Nemzetközi táncdalverseny Budapesten és Szegeden Sikerrel zajlott le a hat szocialista ország közös vállalkozásában szervezett nemzetközi tá n c d al versen y utolsó- előtti fordulója. Budapesten és Szegeden sok ezer főnyi közönség tapsolta végig a kiváló szovjet, lengyel, csehszlovák, német, bolgár és magyar szereplőket. A zsűri ezúttal is értékelte az énekesek teljesítményét, akiknek egy számot kellett elénekelniük a vendéglátó ország könnyűzenei terméséből. A bíráló bizottság a nők közül az első helyet a lengyel Irina Santornak, a férfiak közül a szovjet Joszif Kobzornak ítélte. A szabályok értelmében a vendéglátó ország művészei — Bencze Márta és Koós János — szerepeltek ugyan a műsorban, de a versenyben nem vettek részt. Szerdán a versenyzők Szófiába folytatják útjukat, a turné utolsó állomására. 3000 exportló Kereken 3000 sportlovat és tenyészlovat adtak el idén méneseink külföldre, ezenkívül az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyszámú betanított munkalovat is értékesítettek. Vezérlőmtaí»i diáknál Haraszti István ezermester. Tanult szakmája géplakatos. Az egyik fővárosi iparitanuló-képző intézet oktatója. A fővárosi XVIII. kerületi Vörösfény utcai lakásában — minden elektromossággal működik. A szoba mennyezetén .csillár. A lámpák és reflektorok fényerőssége és az égők színei szabályozhatók: ha kell, intenzív erősségűek, máskor gyertyá- nyi fényt adnak csupán. A csillár közepén ventillátor kavarja a helyiség levegőjét — hangtalanul, a motor valahol a padlástérbe van beépítve. Az ablaknál, a hagyományos faasztal helyén BEREK KATALIN dekel. Még főiskolás voltam, amikor évfolyamtársaim rám sütötték a bélyeget: szavalóművész leszek, ez a sorsom, alkatom csak erre tesz alkalmassá. Akkoriban mindenkire, mindenre szívesen húztunk rá kategóriákat: az idők szelleme és saját fiatalságunk egyaránt arra predesztinált, hogy egyértelműek és őszinték legyünk, s hogy egyszerűsítésre törekedjünk; irtóztunk mindentől, ami bonyolult. De mihelyt a szavalóművészskatulyába takoztak, egész lényem tiltakozni kezdett rabsága ellen; úgy éreztem, befalaztak — azzal védekeztem, hogy abbahagytam a versmondást. Csak hat évvel ezelőtt kezdtem el újból foglalkozni versekkel. Berek Katalinnak nemrég önálló előadóestje volt az Egyetemi Színpadon. Műsorát azóta az ország több részében megismételte. A verseket, amelyeket elmond, maga -választja ki : műsora tehát egyúttal saját közölnivalója is. — Hisz abban, hogy bármilyen közönség alkalmas nemes művészet befogadására? És abban, hogy nem idegen tőle sem a modern formanyelv, sem a kor aktuális gondolatai? — A közönség titokzatos: sokarcú. A színházban meg figyeltem például, hogy ugyanarra az előadásra minden este másként reagál. De egy előadás közönsége már szinte egy emberként: a több száz néző ugyanazokon a dolgokén nevet, összpontosít, unatkozik, érzékenyül. Mitől függ mindez? A közönség eléggé titokzatos ahhoz, hogy pszichológusok elemezzék — mert ezt a titkot megfejteni kell, nem misztifikálni. Magam megfejteni nem tudom — nem vagyok pszichológus —, de misztifikálni sem vagyok hajlandó. Ellenben hiszem, hogy vannak olyan közönségrétegeink, amelyek ép ízlésűek. És abban is hiszek, hogy a közönség nevelhető. Épp úgy, mint a saját lányom, aki négyéves koráig magátólértetődő természetességgel, semmin sem csodálkozva szavalt olyan tőlem tanult népköltészeti gyűjtéseket, rigmusokat, amelyek gyakran tartalmaztak szürrealista elemet. Aztán az óvodában megtanították bárgyú, semmitmondó versekre, és most azokat szavalja. Bizonyítékaim vannak, hogy az úgynevezett egyszerű emberek a legbonyolultabb költészetet is befogadják. Békés megyei tanyavidékeken Nagy Lászlót szavaltam. Előtte megkértem az egybegyűlteket, szóljanak, ha valami nem érthető: akkor megismétlem, elmagyarázom, esetleg kihagyom. Egyszer sem szóltak — utána beszélgettünk: pontosan értették a lényeget, még ők kérdeztek rá, hogy ugye, ez és ez biztos, hogy ezt is ezt jelenti. — Most Berek Katalintól, a színházi művésztől kérdeznék. Milyen darabokra, szerepekre vágyik, abban a helyzetben, amikor, bár sokféle szerzőt előadunk és már kísérleti színházunk is van —, mégis, gyakran éri a színésznő az előadóművész a szürkeség vádja a hazai színművészetet? — Induljunk ki ebből: „van már kísérleti színházunk”. Szerintem minden jelenkori művészet kísérlet, mivel új dolgok kimondására törekszenek a művészek — ha nem ezt csinálnák, befejezetnek tekinthetnénk a művészetek történetét. Kérdés: valóban kísérlet, ha szűk közönség körében előadják Beoket Godotra várva című darabját? Ennek az abszurd drámának a színre- vitele kísérlet volt valamikor, hazájában, Franciaországban, úgy tudom, tizennyolc évvel ezelőtt — akkor, amikor a darabot megírták. Azóta majdnem mindenhol előadták. Tizennyolc év múlva, helyesen, mi is előadjuk — de mi ebben a kísérlet? Csehszlovákiában ma számtalan bemutatón rengeteg mai csehszlovák írót avatnak színházi szerzővé. A harmincéves cseh író megírja a darabot — és a cseh színház előadja. A közönség tódul: Prágád? w a legnagyobb színpadi sikere a mai csehszlovák drámáknak van. Persze, sok a bukás is. Ez valóban kísérlet! Abban is kételkedem, hogy a legnagyobb izgalmat az új formák keresése adná. Egy nemzet színművészete — kora nemzeti irodalmára épül. A két világháború között Heltai, Molnár rajzolták meg a hazai színház arcát: más kérdés, mennyire tetszik ez az arc, de tagadhatatlan, hogy egy arc volt. Azt hiszem, ezután világos, milyen színházi életet szeretnék. Padányi Anna Mitől függ az önköltség? Az önállóbb, jövedelmező gazdálkodás érdekében . az utóbbi években mind több termelőszövetkezet vezette be az olyan vállalati jellegű nyilvántartást, amellyel pontosan kimutathatja a termelés önköltségét és ágazati jövedelmezőségét. Pest megyében már valamennyi termelőszövetkezetben végeznek ágazatonkénti költségszámítást. A vizsgálatok eredményeit most első ízben összesítette és értékelte a Statisztikai Hivatal. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az önköltség színvonalát elsősorban a föld minősége határozza meg. A területegységre számított költségek ugyanis csaknem azonosak a legjobb földön gazdálkodó üzemekben. Számokkal bizonyított tapasztalat, hogy azok a jövedelmezőbb ágazatok, amelyekben sok élőmunkát kell és lehet felhasználni. áll az automatikus vezérlőasztal, sok pénzébe, imig több szabad idejébe került Haraszti Istvánnak. A fekvőhely lábánál kis szökőkút, a rádiókészülék mellett távvezérlésű magnetofon, maga az ágy fűthető, saját találmányú, transzformátorszerű szerkezet óvja az alvót a túlfűtéstől, a tűztél. Haraszti Istvánt, reggelente a rádióból felcsendülő zene ébreszti. Az automata vezérlőasztal műszerei, egy bizonyos, előre meghatározott időben bekapcsolják a rádiót. Előtt lépjen, mindezt a műveletet fekve is elvégezheti, hiszen, közvetlenül a fekhely mellett van egy telefonszerű készülék, s ezen keresztül, különböző számok hívásával is programozhat. — Még egy nagy tervem van — mondja. — Ablakaim közé mesterséges vízfüggönyt akarok építeni, négyféle színnel festeném meg a vizet, s az időjárástól függően, függö- nyözném el „vízzel” az ablakaimat — négyféle színben. Haraszti István, mellesleg mében a vezérlőasztal már végrehajtotta a tegnap esti utasítást: megfőzte a reggeli kávét, megmelegítette a mosdóvizet. S ha délelőtt kedvére való zenei műsort sugároz a rádió, amit ő munkahelyén nem hallgathat meg, újabb állítás a vezérlőasztalon, és távollétében bekapcsolódik, működésbe lép a magnetofon, majd a kérdéses műsort hangszalagra rögzítve le is áll. Estére azután kényelembe helyezkedve hallgathatja Chopin, Beethoven, Mozart vavv Muszorgszkij dallamait. Munkába való indulás előtt még egy állítás, programozás a vezérlőasztal műszerein, s bizonyos lehet, hogy a lakás ablakai kinyílnak, órás, vagy kétórás időközönként szellőzik a lakás. Ám, ha ahhoz sincsen kedve, hogy felkeljen fekhelyéről, s a néhány méter távolságra levő, vezérlőasztalhoz szobrász. A réz és a bronz életrekeltője, ötletessége, merész fantáziája, szebbnél szebb szobrai, ötvösmunkái egyre több elismerést kapnak. Ha valakire illik a szó: autodidakta, akkor Haraszti Istvánra ugyancsak illik. Elektromossággal sohasem foglalkozott, ma sem tudná műszaki rajzát elkészíteni programvezérléses asztalának, csak érzi a dolgok logikáját, azok összefüggéseit, egymásra való hatását. Ugyanúgy, mint szobrainál, ötvösmunkáinál. Zentai Ferenc SZERVITA Egy chicagói vendéglőtulajdonos egy törött szék miatt kirobbant vitában három embert — köztük egy ártatlan szemlélőt — agyonlőtt. A rendőrség gyilkosság miatt letartóztatta a tulajdonost. Hasznos kiadvány — állattenyésztőknek Több száz korszerű, gépesített tehénistálló épült az elmúlt években a mezőgazdasági üzemekben — sok helyütt Pest miegyében is. A megfelelő üzemeltetési módszerek, a hagyományos állattartásétól eltérő új technológiád eljárások azonban még kevésbé ismertek. Ezen az áldatlan helyzeten kíván most segíteni az Agroterv. Megjelentetett egy használati útmutatót, amely az állatgondozók szakmai ismeretbővítésének lesz fontos eszköze. A fényképekkel és rajzokkal illusztrált füzet részletesen ismerteti az 1962 óta épülő hatféle tehéndstálló munkafolyamatait és munkát eszközeit. Junior játékrádió A tatabányai Mikrolin Mechanikai Játékokat Gyártó Ktsz megkezdte a Junior játékrádiók szállítását. December 20-ig kétezer ilyen rádiót ad át a nagykereskedelmi vállalatnak. A könnyen szétszedhető és összerakható, fejhallgatós rendszerű, tranzisztoros rádió? val 16 kapcsolást lehet létesíteni és alkalmas morzejelek adására is. A tatabányai üzemből a jövő évtől már folyamatosan szállítják az ötletes játékrádiót, amely iránt külföldről is nagy az érdeklődés: igazát, hiszen hallotta, milyen zavarosan beszélt az az idős néni. Gúnyolódik. — Persze, beszélhettem volna. Aztán idézés a rendőrségre, idézés a tárgyalásra. Gondolja, hogy hiányzik ez nekem? Fölöslegesen elrabolt idő, számomra értelmetlen lótás-futás. Tessék jobban vigyázni, és akkor nincs baj. Értelmes ember, mozdulataiban erő. De én, úgy érzem, baleset érte. ★ O A józsefvárosi éjszakában, egy józsefvárosi házban sikoltott valaki. Többször sikoltott, s többen hallották. Valaki késsel támadt a feleségére, akit később csak a gyors orvosi beavatkozás mentett meg. A szomszédok közül azonban senki sem próbált beavatkozni, pedig tudták, hogy férj és feleség két év óta rosszul él, s gyakoriak a zajos, nagy veszekedések. Hallgatták a falakon áttörő kiáltásokat, elképzelték, mi is történt, beszéltek róla egymás között. De nem mozdult senki. A „miért”- re így felel a három szomszéd: — Mi közöm van nekem az ő magánügyükhöz? — Ez az ő dolguk. Miért avatkozzak bele, amikor nem tudom, kinek van igaza, min veszekszenek? Az ember egyébként is tele van gondokkal, bajjal. Minek szerezzen magának újat? — Kérem, ha rájuk töröm az ajtót és lefogom a férj kezét, •feljelenthet. Beperel magánlaksértésért és még én húzom a rövidebbet. Különben is nagyon szomorúnak tartom, hogy felnőtt emberek ügyeibe egy érdektelen harmadik beavatkozzon. A XX. században csak feltételezhetek annyi intelligenciát valakiről, hogy a feleségével kapcsolatos problémáját nem konyhakéssel oldja meg? Vitatkozni arról, hogy magánügy-e, vagy sem, felesleges. Ha emberélet forog kockán, nincs helye az okoskodásnak. Tetszetős a XX. századi embernek előlegezett intelligencia-teória is. Csak éppen nem igaz. Az „előkelő idegen” filozófiája ez, az érdektelen harmadiké, aki az eszét használja akkor, amikor a kezét kellene. © Körülfogtak egy lányt a Villamoson. Fiatal fiúk gyűrűjében vergődött, miközben arcpirító, megalázó megjegyzéseket tettek rá. Többször hozzá is nyúltak és nem éppen a karjához. A megalázó harc ötmegállónyi ideig tartott, s a „srácok” lármásan leszálltak, Á remegő, síró lány megszé- gyenülten húzódott a sarokba, s gyűlölet volt a szemében, amikor az utasokra nézett. Az esetet hetekkel később mesélte el, s ilyen tanulsággal. — Ha elhagyatott téren vagy éjszakai utcán történik mindez, megértem. Neveletlen, ostoba kölykök és kész. De mindez nappal, sok ember szeme láttára történt. Olyan színielőadás volt, melyben valakit, jelen esetben engem, megaláztak. Tehetetlen voltam és kiszolgáltatott. Senkinek sem jutott eszébe, hogy adjon valamelyik kölyöknek egy pofont?! Lusták felállni és odajönni, vagy az emberséget szégyellik? Ha olyan közömbösek, mint ahogy azt mutatták, az nagyon szomorú. Húszéves sincs, s máris bizalmatlan. A történetek maguk helyett beszélnek. A be nem avat- kozók, a mindenen túlnézők világa ez. Olyan embereké,, akik a közöny és a kényelem foglyai. Mennyien vannak? Ki tudná megmondani. De létező, élő valakik, akik ismerik ugyan, de nem értik, mit jelent a fogalom: emberség, közösség. Hankóczi Sándor A mindennapi élet mozgalmas és sokarcú; az emberrel és : körülötte mindig történik valami. Valami, amire reagálnia : kellene valamilyen formában, és amire sokan mégsem rea- ; gátnak. Kényelmesebb úgy; félnek valamitől; közömbösek ! lennének? Olyan emberi helyzetekbe kerülnek, melyekben ! emberi módon kellene viselkedniük. Kellene... : Baleset történt, melynek szemtanúja volt ő is, én ; is. A rendőr később érkezett, ; amikor a szerencsétlennel már ; elrohant a mentőautó. A rend- ! őr többek között az én embe- ! rémtől is megkérdezte: j — ön látta az esetet? ! Szenvtelen ül mondta: ; — Nem, kérem, én később ! érkeztem. ; Nem szóltam, de észrevette S tekintetemből a rosszallást. | Félóra múlva már egy kávé 5 mellett ültünk a Nemzetiben. ; Gyanakodva, ugyanakkor nagy ä magabiztossággal érdeklődött. 5 — Rendőrtiszt, vagy nyoJ mozó? J — Egyik sem. Csak viselke- i désének oka érdekel. | Nevet. 5 — Ez gyerekesen hangzik. ' Költő talán? jí — Miért kell ehhez költő- J nek lenni? | Hangja kioktató. ^ — Mert ilyen jelentéktelen ^ ügyből azok csinálnak nagy, 5 morális kérdést. 5 — És nem az? Segített vol$ na valakin. Talán megerősíti $ a szerencsétlenül járt ember Az új Nemzeti Színház melletti eszpresszóban találkozom Berek Katalinnal. A színésznő szürke télikabátot, fekete ka- locsnit, rövidre vágott frizurát visel. Arca festetten. _ Nagy barna szemei, egyértelmű mozdulatai, kerek, világos mondatai arról árulkodnak, hogy Berek Katalin úgynevezett intellektuális színész. Nem Zavarja ezt az intellektualitást az sem, hogy kissé vidékies kiejtéssel beszél. A pályakezdésről kérdezem, s arról, honnan indult. — Ne haragudjon — de minden újságírónak ez az első kérdése. Mindenkinek van egy útja —, de kit érdekel az a közvetlen környezetén kívül? Az eredmény az érdekes, nem? Az igazság az, hogy valóban nagyon érdekel, milyen vidékről, milyen házból hozta magával ezt a kerek, ízes beszédet. — Édesapám szegedi gyári- munkás volt; öt gyereket _ne- velt_ Amikor _jneghalt,-a.Ji.ővé- rem "meg én" 'árvaftázoá kerültünk. egy időre... — Mi lett a testvéreivel? — Három közülük szakmát tanult, ketten pedig értelmiségi pályára kerültünk; azt hiszem, mi ketten éljük a nyugtalanabb, kiegyensúlyozatlanabb életet... — Nehéz volt az út a nemzeti színházbeli tagságig? — Szeremcsém volt, a pálya nem támasztott buktatókat; nem kényszerültem kerülőkre. Természetesnek éreztem, hogy népi kollégista lehetek, azt is, hogy felvettek a főiskolára, azt is, hogy utána rügte« a Nemzetibe kerültem. — Mi az, amit tudatosan őriz, magával hordoz az indulás idejéből? — A nyelvet; a szegedi ö-zést elhagytam, de különben gondosan vigyázok az otthon kapott kiejtésre, szókincsre, amelyhez képest nekem a mai városi, fővárosi beszéd hanyag iák, szegényedőnek tűnik. Berek Katalin ma harmincöt éves. Sok színházi siker, televíziós fellépés, rádiószereplés áll mögötte, és egy — itthon akkortájt nem eléggé méltatott — kisfilm, az Eljegyzés női főszerepe. Mégis, elsősorban előadóművészként tartják számon, olyan előadóművészkínt, aki nem alkalmi szavalásokra vállalkozik, hanem . állandóan — így is mondhatnánk; következetesen — járja az egész országot önálló műsoraival. Tanyákra, távoli falvakba járni előadóútra, pesti színésznőnek — anyagilag „nem üzlet”. Egyfajta megszállottság’ is kell ehhez. Berek Katalin birtokában van egy ilyen — révülettől mentes — megszállottságnak: hisz a költészet — elsősorban a modern költészet — művészetszeretetre, a jekpkor, a világ jobb megismerésére ösztönző erejében, hisz abban, hogy ezt a költészetet az emberek képesek befogadni: csak el kell juttatni hozzájuk. — Hogyan lett szavalóművész? — Évekig tagadtam magam Bőtt is, hogy elsősorban ez érSEMLEGESEK
