Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-12 / 267. szám

PEST MEGYEI X. ÉVFOLYAM, 267. SZÄM ARA 50 EIEE.EH 1966. NOVEMBER 12., SZOMBAT VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK' Tanácskozott az országgyűlés Új választójogi törvényjavaslatot fogadtak el Napjainkat gyakran illetik különféle jelzőkkel. Nevezték már atomkornak, az elektro­nika, az automatizálás, a mű­anyagok, s újabban a világűr meghódítása korszakának. A jelzők bár találók, de mégsem fejezik ki maradéktalanul kor­szakunk legjellemzőbb sajátos­ságát A közelmúlt évtizedek­ben oly gyors ütemben növe­kedtek a természeti és műsza­ki tudományok eredményei és azok jelentősége, hogy joggal beszélhetünk a jelenkor tudo­mányos-műszaki forradalmá­ról, egy újabb ipari forrada­lomról. E folyamat legfontosabb tár­sadalmi-gazdasági kihatása: a tudomány teljes mértékben termelőerővé válik. A tudo­mányos-műszaki forradalom hatására a termelőerők nem­csak mennyiségileg növeked­nek, hanem mind ez a műsza­ki színvonal — a termelés technikájának és produktu­mainak — állandó megújulá­sa, fejlődése jegyében törté­nik. A kor követelménye tehát így fogalmazható meg: a ter­melés bővítésének, fejlesztésé­nek létfontosságú feltétele a műszaki színvonal emelése, a gyártmányok és a termelési eljárások állandó tökéletesíté­se. A műszaki dolgozók — a ku­tatók, a mérnökök — életcél­ja és hivatása szakágazatuk új eredményeinek meghonosí­tása a termelésben. A kor kö­vetelménye és a műszaki dol­gozók törekvése tehát össz­hangban van. Ha ezt vesszük alapul, úgy tűnik, hogy az ipar műszaki-technikai színvonalá­nak növelésében, a gyártmá­nyok korszerűsítésében akkor jutunk leggyorsabban előre, ha semmi sem köti a fejlesztők fantáziáját, tehetségét, ha munkájukban olyan úttörő megoldásokra törekedhetnek, amelyekkel nemcsak hazánk­ban, hanem világviszonylatban is előreviszik a technika, az ipar fejlődését. A neves elődök példái is tulajdonképpen erre serkente­nek. Gondoljunk csak Ganz Ábrahám kéregöntési eljárásá­ra, Zipernowsky, Déri, Bláthy villamossági berendezéseire, Kandóra, Jendrassikra, vagy Kabay Jánosra, akik fejleszté­si eredményeikkel gyártási ágazatokat alapítottak meg, emeltek az akkori idők világ- színvonalára. Csakhogy azóta mind a termelés, mind a mű­szaki tudományok területén alapvető változások következ­tek be. A társadalmi munka- megosztás fokozódása eredmé­nyeként az ipar elkülönült ter­melési ágakra tagolódott. Az elektronikai- és a műanyag­ipar például szemünk láttára, a közelmúlt évtizedekben lett a gép-, illetve a vegyipar egy- egy önálló termelési ágazata. A munkamegosztás fokozó­dása következtében — a ter­melés szakosodása arányában — bonyolódnak az iparágak kö­zötti kooperációs kapcsolatok; az ipari termékek jelentős ré­sze ma már nem egy-egy vál­lalat, vagy iparág, hanem az egymástól kölcsönösen függő gyártási ágazatok közös pro­duktuma. Napjainkban már nem lehet elszigetelten csak egyes iparágakat, vagy csak meghatározott termékeket ki- apielkedően magas műszaki színvonalra fejleszteni, mert a már létrejött munkamegosztási kapcsolatok megkövetelik az együttműködő termelési ágak műszaki színvonalának össz­hangját, a technika, a gyárt­mányok tervszerű és arányos fejlesztését. Nem véletlen, hogy minden fegyes új gyárt­mány, vagy fejlesztési ered­mény a gyártó vállalaton kí­vül az üzemek egész sorának jelent megnövekedett feladato­kat. A közúti járműgyártás műszaki fejlesztése például az üvegipartól és a gumiipartól is előrelépést, korszerűbb termé­keket követel. Ebből természetesen nem az következik, hogy a fejlesztők fantáziája földhözragadt le­gyen, s ne a legkorszerűbb, a legjobb megoldásokra töre­kedjenek. A fejlesztésnek mindemellett a realitásokra kell épülnie. A reális célo­kat, lehetőségeket műszaki­technikai értelemben első­sorban a kooperáló ipar­ágak teljesítőképessége adja meg. A fejlesztés eredmé­nyességének értékmérője nem a tervrajzon szereplő mű­szaki jó tulajdonság, hanem — a megvalósíthatóság! A műszaki-technikai realitás természetesen nem zárja ki a folyamatos haladást, azt, hogy minden új gyártmány lépcsőfoka legyen a maga­sabb műszaki színvonalnak, hogy az új termékek előállí­tása az együttműködő terme­lési ágazatokban is növelje a műszaki teljesítmény szint­jét. A műszaki fejlesztés, a gyártmányok korszerűségé­nek realitása gazdasági té­nyezőktől is függ. Első he­lyen a népgazdaság teher­bíró képességét, beruházási lehetőségét kell figyelembe venni. Példaképpen az au­tóbuszgyártásra hivatkozunk, amelynek korszerűsítéséhez a többi között a motorgyártás, az öntő- és a kovácsolóipar területén kell nemcsak ka­pacitásnövelő, hanem mű­szaki fejlődést is eredmé­nyező beruházásokat meg­valósítani. A realitás feltételei a szük­ségletet tekintve korántsem olyan határozottan megfo­galmazhatók, mint műszaki értelemben. A fejlesztők ál­talában tájékozottak szakte­rületük műszaki kérdéseiben, tudják mit produkál a kül­földi ipar s mire képes a hazai. Ezzel szemben a piaci igényekről általában nincse­nek megbízható informá­cióik s a fejlesztési célok és a fogyasztói igények gyak­ran nem is találkoznak. A piaci igények felmérése, számbavétele nem könnyű fel­adat. Az esetek többségében ugyanis négyféle piacról van szó: a hazairól, a szocialista országok szükségleteiről, a fej­lett tőkés országok és az önálló gazdasági fejlődés út­jára lépett országok, föld­részek igényeiről. (A szer­számgépipar pl. több tucat országba exportál.) Nem két­séges — különösképp, ha az egyik alapvető népgazdasági érdeket, az exportképesség fokozását tartjuk szem előtt —, hogy a gyártmányfejlesz­tés realitásának, eredmé­nyességének ez a fő feltéte­le. A gépiparban 1961—1965 között 3634 gyártmányfej­lesztési téma jutott el a proto­típusig, de közülük 1709-ből, a prototípusok 47 százaléká­ból lett csak • sorozatgyárt­mány. E számok arra fi­gyelmeztetnek, hogy a gyárt­mányfejlesztés hatékonysága, realitása aligha ítélhető ma még kielégítőnek. Kétségte­len, hogy a gyártmányfej­lesztés kockázattal jár, nem minden fejlesztési eredmény realizálódik új gyártmány­ban. A kockázat, a gyárt­mányfejlesztési tevékenység vesztesége azonban — mi­ként a gyakorlat is bizonyít­ja — csökkenthető: 1961- ben a prototípus: sorozat­gyártmány arány 44 száza­lék, 1965-ben viszont már 53,1 százalék volt, tehát je­lentősen javult. A fejlesz­tés hatékonysága éppen azon múlik, milyen mértékben tá­maszkodik a műszakiak al­kotó tevékenysége a reali­tásokra! Garamvölgyi István MOSZKVA Véget értek Gromiko és Martin tárgyalásai Pénteken befejeződtek Andrej Gromiko szovjet és Paul Mar­tin kanadai külügyminiszter tárgyalásai. A nyílt, barátsá­gos légkörben folytatott be­szélgetések során véleményt cseréltek a szovjet—kanadai kapcsolatok kérdéseiről. MAGYAR KITÜNTETÉS FRANCIA TUDÓSNAK Csütörtök este a párizsi Magyar Intézetben Valkó Márton, hazánk párizsi nagy­követe átnyújtotta Jean Dresch professzornak, a Sor­bonne földrajzi intézete igaz­gatójának, a Magyar Földraj­zi Társaság hóczy Lajos-em- lékérmét és az erről szóló díszoklevelet. Dr. Erdei Ferenc és Apró Antal beszéde Pénteken délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, Kál­lai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Somogyi Miklós és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplo­máciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos ve­zetője. Az ülést Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyi­totta meg. Kézhez kapták a képviselők az Elnöki Tanács jelentését is, amely az országgyűlés leg­utóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről számol be. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Beresztóczy Miklós ismertette a bejegyzett interpellációk tárgyát, majd javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A na­pirend a következő: O Az országgyűlési képvi­selők és a tanácstagok választásáról szóló törvényja­vaslat megtárgyalása. Interpellációk. Ezután dr. Erdei Ferenc, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. ROMA A karácsonyi fegyverszünetről A vatikáni sajtóhivatal ve­zetője pénteken utalt arra, hogy VI. Pál pápa újabb ka­rácsonyi fegyverszünetet fog kezdeményezni Vietnamban. Dr. Erdei Ferenc beszámolója Bevezetőben beszámolt ar­ról, hogy az országgyűlés jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottsága — amely behatóan megtárgyalta a törvényterve­zetet — a javaslathoz és an­nak indokolásához néhány módosító indítványt fűzött, egészében azonban úgy fog­lalt állást, hogy választási rendszerünk javaslatba fog­lalt reformja szükséges, idő­szerű és jelentős. Az előadó ezután ismertet­te, hogy a benyújtott törvény­javaslat milyen elvi-politikai jellegű változásokat tartalmaz a jelenleg érvényben levő vá­lasztójogi törvényhez képest. Kiemelte: egyik legfontosabb új vo­nása a törvényjavaslat­nak, hogy az országgyű­lési képviselők választásá­nál lajstromos megyei vá­lasztókerületek helyett — a tanácstagok választásá­hoz hasonlóan — egyéni választókerületeket vezet be. Ezzel kapcsolatban megemlí­ENSZ-HÍREK Szavazások az első számú politikai bizottság ülésén Az ENSZ-közgyűlés első­számú politikai bizottsága csütörtökön jóváhagyta azt a határozattervezetet, amely fel­hív minden országot, tegye meg a szükséges lépéseket az atomfegyverek terjedésének megakadályozását biztosító szerződés megkötéséért. A határozattervezetet 103 szava­zattal, 2 tartózkodás mellett (Kuba és Franciaország), 1 el­lenszavazattal (Albánia) fo­gadták el. Ugyancsak az első számú politikai bizottság 46 szavazat­tal, 56 tartózkodás mellett el­fogadott egy másik javaslatot is, amely kimondja, hogy 1968 júliusáig az atomhatal­maknak értekezletet kell tar­taniuk az atomsorompó-szer- ződés előkészítésére. Lord Caradon, Nagy-Britan- nia ENSZ-fődelegátusa beje­lentette, országa hozzájárul ENSZ-megfigyelők küldésé­hez Dél-Arábiába, akik ellen­őrzik, hogy a dél-arábiai ál­lamszövetség 1968-ban elnyer­je függetlenségét. tette, hogy jelenleg a szocia­lista országok közül az NDK- ban, Lengyelországban, és ná­lunk van érvényben lajstro­mos rendszer. A lengyelor­szági azonban elvileg külön­bözik a másik kettőtől, mert ott kisebb választókerületek vannak, három-nyolc képvi­selővel és úgynevezett nyílt lajstrommal, ami annyit je­lent, hogy kétszer annyi je­lölt neve szerepel a listán, mint ahány képviselői hely van. Dr. Erdei Ferenc ezután vázol­ta, hogy a törvényjavaslat mi­lyen fejlesztést indítványoz a választási szervek munkájá­ban. A több jelölt állításának elvi lehetőségéről A választási elnökségek igazgatási egységek szerint létesülnek, s funkciójuk a vá­lasztásokkal kapcsolatos ad­minisztratív irányító és el­lenőrző feladatok ellátása, döntés vitás kérdésekben és kifogások esetén stb. — A törvényjavaslat fon­tos eleme több jelölt állí­tásának elvi lehetősége — folytatta dr. Erdei Ferenc. — Az úgynevezett kötött lajst­romnál — tehát eddigi vá­lasztási rendszerünkben — ez csak a tanácsoknál volt meg. — A szocialista demokrá­ciában a munkásosztály és a parasztság forradalmi úton vívta ki a hatalmat, amely a népnek — a nagy többség létérdekeit szolgáló — sa­ját államhatalma. Nem ál­líthat tehát a választáso­kon olyan alternatívát a vá­lasztók elé, hogy más poli­tikai rendszert válasszanak, mert ez közvetve vagy köz­vetlenül a régi népelnyomó hatalom restaurációjának út­ját nyitná meg. A hatalom kérdését mégis a választók elé viszi, de népszavazás- szérűén: igennel felelnek, akik a törvényesen állított és a választópolgárok gyűlé­sein javasolt jelöltekre — a jelöltek bármelyikére — adják szavazatukat. — Ezzel érthetően más ér­telmet nyer a jelölt szemé­lye: az válik konkrét vá­lasztási kérdéssé, hogy a választók megítélése szerint ugyanazon poli­tikai rendszert ki képvi­seli jobban, személy sze­rint ki alkalmasabb a nép érdekeinek ország­gyűlési vagy tanácsi kép­viseletére. Az Olasz Kommunista Párt | határozata az árvízkatasztrófáról 96 a halálos áldozatok száma — Százezer szarvasmarha pusztult el — Félmillió tonna iszap Firenzében A hírügynökségek jelentése szerint a Po szintje továbbra is apad. Ugyanakkor — mint az AFP írja — Toscanában, a katasztrófa által leginkább sújtott területen egyre növek­szik a felháborodás a kor­mány ellen. A belügyminisztérium leg­frissebb jelentése szerint 96 a halottak és 14 az eltűnt sze­mélyek száma. Ami az anya­gi károkat illeti, Colombo kincstárügyi miniszter túlzott­nak minősítette azokat a saj­tójelentéseket, amelyek sze­rint a kár eléri az 1500 mil­liárd lírát (2,5 milliárd dol­lár). A mezőgazdasági szak­értők szerint százezer szarvas- marha pusztult el. A Po deltájában, amelyet teljesen elöntött a tenger, öt vagy hat évre lesz szükség, hogy megtisztítsák a földet a sótól, amely teljesen semmivé tette az évtizedeken át folyta­tott talajjavítási munkák eredményét. Firenzében a tanács elhatá­rozta, hogy maga veszi kezébe a helyreállítási munkák irá­nyítását. Piero Bargellini pol­gármester kijelentette: „A je­lenlegi eszközökkel négy és fél évre volna szükség, hogy a várost boritó 500 000 tonna iszapot eltakarítsák”. Mario Minzuti atya, a Vati­kán könyvrestauráló intézeté­nek vezetője, a pápa meg­bízásából Firenzébe utazott. Minzuti kijelentette: Becslése szerint tízévi munkára lesz szükség a firenzei dóm könyvtára kincseinek teljes helyreállításához. Az Olasz Kommunista Párt pénteken határozatot tett köz­zé az árvízkatasztrófáról. A határozat rámutat a kormány felelősségére, majd — miután elismeréssel adózik az olasz nép áldozatkészségének — sürgős intézkedéseket követel, így például rendkívüli, prog­resszív jövedelemadó beveze­tését, a részvényadó visszaál­lítását, a katonai kiadások csökkentését, a nem szüksé­ges közmunkák felfüggeszté­sét, az ötéves gazdaságfejlesz­tési terv általános felülvizs­gálását. E kérdések megvita­tására november 15-re össze­hívták az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságát A törvényjavaslat előadója a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az új, egységes válasz­tójogi törvénytervezet alap­jában az eddigi formájá­ban hagyta meg a jelölési el­járást, de néhány olyan mó­dosítást is tartalmaz, amely továbbfejleszti azt. A továbbiakban is úgy lesz jelölt valaki, ha az illetékes népfrontszerv jelöltként beje­lenti a megfelelő választási elnökségnek, tanácstagok ese­tében a választókerületi bizott­ságoknak. Az előadó kitért arra, hogy a jelöltre vonatkozó javaslatot, amely a választópolgárok ja­vaslataként a gyűlés vitájában alakul ki, a gyűlés elnöksége terjeszti az illetékes népfront­bizottsághoz. Rámutatott: ez az eljárás, amely lényegében változatlan, demokratikus, ugyanakkor nagyobb lehetősé­get ad a kellő mérlegelésre. Az országgyűlési és a tanácsi választások egységéről A törvényjavaslat előadója a továbbiakban elmondta, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Álmok és realitások

Next

/
Thumbnails
Contents