Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-10 / 265. szám

Csak nyakkendőben Látogatás a szomszédban Mi is megpróbálhatnánk III. ÉVFOLYAM, 90. SZÁM Az általános tapasztalat az, hogy a fiatalok szívesen ve­szik ezt a velük való törődést és talán ennek hatására, job­ban aktivizálódnak más téren is. Eléggé mozgalmas a műve­lődési ház élete. Nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is feltalálják magukat. Színházuk: a Déryné Szín­ház. Azonban a látogatottság nem olyan mérvű, mint szeret­nék, és elmondta az igazgató, hogy kissé irigyli Dönci bá­csit, a nagykátai művelődési ház igazgatóját e tekintetben, mert neki ilyen vonatkozás­ban nagyobb sikerei vannak. Elmondotta, hogy mióta a táncdélutánok vannak, ittas fiatal még nem volt a terem­ben. Erre vigyáznak az ügye­letesek, és a legkisebb rend­bontást is csírájában elfojt­ják. Megköszöntem a szíves tá­jékoztatást és barátommal visszaültünk az asztalhoz. Megállapítottuk, hogy így is lehet a fiatalokkal foglalkoz­ni és jó irányba terelni gon-v dolataikat, cselekedeteiket. Hazafelé azon gondolkoztam, milyen jó volna nálunk is megvalósítani ezeket a tánc­délutánokat. (kaposi) íó mente NAGYKÁTAI JÁRÁS RÉSZÉRE 1966. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Mérlegen az élhtlenyésztés A többlet felét a tápiószőHősi Új Barázda adja zetekben a férőhelyellátottság, mind mennyiségi, mind minő­ségi szempontból. S ugyanezt lehet elmondani a takarmány­ellátottságról is. Például pil­langós szénából járási szin­ten mintegy 12 ezer mázsa többlettermés várható. Igaz, ennek majdnem a fele egye­dül a tápiószőllősi Uj Ba­rázda Tsz-nél. Az állattenyésztésiről ki­alakuló képet főleg a szarvas­marha-állománynál tapasz­talható fejlődés befolyásol­ja. Az állattenyésztés többi ágazatában — főleg a ser­A járás illetékes szakem­berei vizsgálatokat folytat­tak a termelőszövetkezetek­ben, az állatállomány hely­zetét ,s az év hátralevő idősza­kában várható alakulását nézték. Megállapították, hogy nagy általánosságban fejlő­dés, javulás tapasztalható. Eredményes a terv teljesí­tése, sőt némi bevételi többlettel lehet számolni. A tervezett összes bevé­telt a várható év végi teljesítés több mint egy­millió forinttal haladja meg, annak ellenére, hogy gyen­ge tsz-einknél közel egymil­liós az • állattenyésztés terén a deficit. Javult a termelőszövetke­tésnél —, visszaesés tapasz­talható. A múlt év hasonló idő­szakában 5861 darab szarvasmarha volt a tsz- ekben, ma 6268 darab van. Ebből tehén tavaly 2030, ma 2117 darab. A sertésállomány közel 2 ezres csökkenést mutat. Ta­valy 13 336 darab sertés volt, ma 11 577 darab van. A juh­állományban a csökkenés több, mint kétezer darab. A tavalyi 18 903 darabbal szem­ben most 15 291 darab van. Adatok Nagykáta múltjához Fából vaskarika Nagy összegekeit fordított a Nagykátai Községi Tanács a higanygőzlámpáik felszerel- tetésére. A biztonságosabb esti közlekedés, az utcák fé­nyesebbé tett ele: egy kicsit a járás székhelyéinek „kipofo- zása” volt a cél. A régi villanykörték kora — akkor úgy gondoltuk —, Nagykáta. néhány utcájában lejárt. Ki gondolta volna, hogy ilyent gondolni dóré dolog. Mert kiégtek a higanygőz­lámpák, s helyükbe az Aram­A Káta család eredete a honfoglaló ősökhöz vezethe­tő vissza. Hatalmas birtokuk a Zagyva és a Tápió között terült el. Nagykátával együtt 7 község jött létre a birtokon. Az említett terület 7 évszáza­don keresztül volt a Káta (később Kátay) nemzetség ke­zén. 1220-tól 1288-ig Kátay Ab- solon, Demeter, István és Ber­talan következnek egymás után, mint Nagykáta, Szent- mártonkáta, Egreskáta, Szent- tamáskáta (ma pusztaság Szentmártonkáta mellett), Bol- dogasszonykáta (a mai Kátai Állami Gazdaság központja, az egykori Katona Ferenc kastély környéke), Csekekáta és Szent- lőrinckáta földesurai. Az 1633 —34. évi török kincstári adó­lajstromban a pesti nahijs köz­LEVELESLADANKBOL Utazás egy féípgy körül A közalkalmazottak nagy­kátai járási szervezete a já­rási tanács keretén belül ki­rándulást szervezett. Az idő­pont 1966. október 22., szom­bat és 23., vasárnap volt. Sopronba mentek. Előzőleg elintézték a szükséges forma­ságokat, majd megvették a vasúti jegyeket. 16-an voltak. Közülük egy dolgozó, akinek nincs meg a MÁV félárú iga­zolványa, az évenkénti egy­szeri szakszervezeti kedvez­ményes utazást kívánta igény­be venni. A szakszervezeti bi­zalmi kiadta az utalványt. Ez a dolgozó azonban egy­szer már utazni akart ezzel az igazolvánnyal — akkor is kirándulást szerveztek —, de mivel az a kirándulás elma­radt, az illető a már bejegy­zett utazási igazolványt visz- szaadta a szakszervezetisnek. A szakszervezetis az akkori be­jegyzést áthúzta és odaírta: „téves bejegyzés”. Október 22-én Nagykátáról a hajnali személyvonattal in­dult el a vidám társaság. Kel­lemesen utaztak Budapestig. Ott átszálltak a győri gyors­ra, s akkor kezdődött el a bo­nyodalom. A győri gyors 6,35- kor indult a Keletiből. Meg­jelent a jegyvizsgáló, s a szak- szervezeti jeggyel utazótól el­kérte a szakszervezeti könyvet és közölte, hogy érvénytelen a féláron váltott menetjegy. — Megfizeti-e a féljegyhez a kiegészítést egész jegyre és a hozzá járó büntetést? — kérdezte megfellebbezhetetlen hangon. — Nem. Legyen szíves ké­szítsen jegyzőkönyvet és adja le a győri ügyeletnél — hang­zott a válasz. A jegyvizsgáló azonban szó hélkül magánál tartotta a szakszervezeti könyvet s utal­ványt, és eltűnt. Olyannyira, hogy még Győrben sem talál­ta a kiránduló társaság sehol. 16 ember rohant a győri alul­járón keresztül, hogy egy em­beri hangon beszélő és elfo­gadhatóan intézkedő „illeté­kest” találjon. Küldték őket jobbra, küldték őket balra, s közben sípolnak, indul a sop­roni vonat! Rohanás vissza a vonatra, lesz, ahogy lesz! Itt is kiegészítés a féljegy­hez és büntetés. Sopronban az állomásfőnök nem tudott egyebet mondani: majd visz- szafelé Győrben menjenek be a forgalmi irodába és ott biz­tos visszakapják a szakszerve­zeti igazolványt és utalványt. Elképzelhető, hogy ezek után a vidáman induló kirán­dulók hangulata alaposan el­romlott. További vita elkerü­lése végett visszafelé teljes árú menetjegyet váltott az il­lető kiránduló. Időközben kiderült, hogy a győri gyors kalauzának ha­ragját mi váltotta ki. Téve­dett Nagykátán a szakszerve­zetis, ugyanis a fel nem hasz­nált utalványra „téves be­jegyzés” helyett „az x számú jegyet nem használta fel” be­jegyzést kellett volna megte­gye. Nem vitás, ez tévedés volt, de véleményünk szerint ez nem indokolja a kalauz helytelen és logikátlan maga­tartását. Jelentős anyagi kára származott ebből az illető ki­rándulónak. Véleményünk szerint jogo­san kérjük a MÁV Budapesti Igazgatóságát, hogy figyel­meztesse dolgozóját és a hely­zetet mérlegelve járuljon hoz­zá az anyagiak megtérítésé­hez. 16 nagykátai kiránduló A csomag ségei között találjuk Nagyká- tát. A mai Nagykáta akkorié j- ban a Csekekáta nevet viselte. A község a törökök idejében is megőrizte magyarságát. Ké­sőbb 1720-ban a 83 adófizető család közül mindössze csak 7 volt idegen nemzetiségű. Amikor a Pragmatica Sanc- tio értelmében Mária Terézia lett a magyar uralkodó, 1743- ban kiváltságos jogokat ka­pott Nagykáta. 1750 körül a Keglevich csa­lád kapta meg a kátai földe­ket, ők szinte a felszabadulá­sig, generációról generációra örökölték. A Keglevich család egyik felvilágosult szellemű tagja, Gábor, már 1839-ben fo­lyamatba helyezte a tagosítást a birtokon és ezt a munkát egy év alatt be is fejezte. A múlt század történetéhez tartozik, hogy az 1849. április 4-én vívott tápióbicskei csata részben a nagykátai határban pajlott le. Az ott elesett ma­gyar honvédek közül 52-t a nagykátai temetőben helyeztek örök nyugalomra. Ugyancsak a múlt századból említésre méltó, hogy Egres- kátán Keglevich László kas­télyt építtetett, amely 3 ezer kötetből álló könyvtárral, régi mesterek értékes festményei­vel (köztük több valódi Kemb- randt-képpel), illetve Kegle­vich Miklós afrikai értékes vadászgyűjteményével büsz­kélkedhetett. Sajnos, ez a ké­sőbbiek folyamán mind el­pusztult. Molnár Bertalan Járási tanácstagi fogadóórák és beszámolók Ma délelőtt 9 órai kezdettel Farkas Ferenc Nagykátán, Juhász Imre Tápiószőllősön, szombaton Németh István Nagykátán tart járási tanács­tagi fogadóórát és beszámolót. • • Öregek napja Vasárnap, november 6-án közel 300 idős tsz-tagot lá­tott vendégül a művelődési házban a két tápiószentmár- toni termelőszövetkezet. A mű­velődési ház kitűnő műsorról gondoskodott, volt köszöntő és rigmus, valamint budapesti rá­dióénekesek és humoristák közreműködésével népzenei műsor. Műsor után három fogasas disznótoros ebéddel, jó borral kedveskedtek a falu üregjeinek. Meglepetés is volt. Az emelkedett hangulat­Megnyílik Vasárnap este ünnepi prog­rammal nyitják meg Tápió- szecsőn az idei népművelési évadot. Ofella Sándor, a mű­velődési ház igazgatója ismer­teti a téli kulturális terveket, majd a Munkásakadémia első előadására kerül sor. Chmelly Ödön, a bejárók kulturális helyzetéről beszél, majd leve­títi a bejárók életéről készí­tett filmjét. Ezen az estén még egy elő­adásra kerül sor, ugyancsak filmvetítéssel kísérve. Az elő­adás címe: Az ágasfás lakó­házaktól a mai kőházakig. Készülnek a döntőre Nagy volt az izgalom a Pest megye, Heves megye rádióve­télkedő estéjén a tápiószent- mártoni művelődési házban. 15 tagú brigád állt állandó készenlétben, közvetlen tele­fonvonallal kötve Ceglédhez. Egy brigádot a szemtmárto- niak a járás nevében be is küldtek Ceglédre. Nos, a szentmártoniak nem vallot­tak szégyent. Egyikőjük „ka­pásból” mondta Kossuth La­jos születésének pontos dá­tumát, majd 5 elhangzott klasszikus zeneszámból 4-et eltaláltak. A szentmártoni brigád most a döntőre készül. HAZAFELÉ ban megrendezték az öregek Ki mit tud?-ját, amelyet teljes egészében hangszalagra rög­zítettek. Egyébként az öregek napjá­ról a művelődési ház filmstÚT diója filmet készít. Szomjúság Közeledünk az év végéhez, s így már meg lehet állapí­tani, hogy az idén járásunk területén a kocsmák és étter­mek népszerűbbek voltak, mint tavaly. Ennek tehát örülni lehet. Persze, az öröm­be üröm is vegyül, ugyanis meg kell mondani: gyakran előfordult, hogy kifogyott egyik-másik helyen a sör, vagy a bor. így számosán ki­fordultak a kocsmából, mi­közben maró szomjúság kí­nozta torkukat. Hála isten­nek, az égetett szeszfélesé­gekből már kedvezőbb volt az ellátás. S ami a palacko­zott italféléket illeti, túl so­kat itt sem panaszkodhat­tunk. Volt éppen palackozott áru. Igaz, a megfelelő ellátás komoly gondot okozott a földművesszövetkezeteknek, mert ezen a vidéken száraz torkúnk az emberek. Az idei év első felében 37,2 százalékkal volt magasabb a vendéglátóhelyek forgalma, mint tavaly. A tervezett fo­gyasztás sem volt túlságo­san alacsony, de még ezt is túlteljesítettük, 12,5 százalék­kal. Szóval, nem hagytuk cserben, mi, emberek, a kocs- márosokat, étteremvezető­ket, felszolgálókat. Adtunk munkát nekik, s ez teszi érthetővé, hogy sokkal ked­vesebbek voltak ők hozzánk, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Persze, nem csak inni tér­tünk be mi a vendéglátó- helyekre, ettünk is ott. így van. Ha nem is sokat, de mégis jóval többet, mint egy éve, 18,4 százaléka volt a forgalomnak az ételfogyasz­tás. S hogy nem többet et­tünk, ezért a vizes lepedőt ne csupán a mi nyakunkba húzza senki. Az fmsz-ek ke­vés helyen kínálták még a vendéget étellel. (d. g.) Pataki Tibor rajza MOZIMŰSOR Nagykáta ma: szünnap, péntek­től vasárnapig: Szakadék felett. Tápiószele ma: szünnap, péntektől vasárnapig: Minden kezdet nehéz. Tápiószentmárton ma: Arséne Lu­pin, szombaton: Hol a tábornok? Szentmártonkáta ma: ötödikesek voltak, szombaton: Fügefalevél. Tápióság ma: Az új kapitány, szombaton: örök megújulás. Tá- pióbicske ma: Milady bosszúja, szombaton: Nyári bolondságok. Pánd szombaton: IVJinden kezdet nehéz. Tápiószőllős ma: Blood ka­pitány fia, szombaton: A hétköz­napi fasizmus. Farmos ma: Szigo­rúan titkos, szombaton: Fény a redőny mögött. Kóka ma: Az én kis feleségem, szombaton. Fanto- mas. Tápiószecső ma: Egyetemis­ták, szombaton: Házasság felté­tellel. Szentlőrinckáta ma: Nyo­moz a vőlegény, szombaton: Az első esztendő. I Pontosan hat órakor kinyílt a táncterem ajtaja, helyet foglalt a pénztáros és máris, mintha a földből nőttek volna ki, érkeztek a fiatalok. Páro­sán, ízlésesen öltözve, vidá­man. Kisvártatva megszólalt a zene és már lejtették is a táncot. Megkértem barátomat, hogy nézzünk be a terembe, hadd lássam, mi is történik belül? Négytagú tánczenekar ját­szott, a terem két oldalán le­vő benyílókban asztalok és székek, az asztalokon egy-két üveg Kinizsi sör és Hüsi. Az ajtóban arra figyeltünk fel, hogy egy fiatalember be akar jönni, azonban az ajtó­ban levő „ügyeletes” udvaria­san megkéri, legyen szíves, lépjen haza és kössön egy nyakkendőt, mert a táncdél­utánon irattan szabály, hogy itt ízlésesen, elegánsan kell megjelenni. A fiú nem is tiltakozott, el­ment. A belépődíj hat forint, eb­ből fedezik a zenedíjat és az egyéb kiadásokat. Közben előkerült a művelő­dési ház igazgatója is, Furug- lyás Géza, akinek barátom bemutatott. Elbeszélgettünk egy kicsit. Elmondotta, hogy amióta bevezették a délutáni táncokat, igen nagy a kultúr­otthon látogatottsága. Ezeket a táncdélutánokat felhasznál­ják a fiatalok, nevelésére, tár­saságbeli viselkedésre tanítják őket, és mindenekelőtt a jó íz­lésüket igyekeznek fejleszteni. Egyik vasárnap Gyömrőre vitt az utam és estefelé ven­déglátó házigazdám meginvi­tált, nézzük meg a járási kul- túrházat és annak vasárnapi életét. A gondolatot az adta ven­déglátómnak, hogy fél dél­után igen komoly vitánk volt a mai fiatalokról, munkájuk­ról, életükről, szórakozásuk­ról. Ö bizonyítani akart. Nem nagyon kérettem hát magam. Az előcsarnokba belépve meglepetve láttam, hogy az asztaloknál komoly, meglett emberek, házaspárok ülnek és ki-ki a maga ízlésének megfe­lelően fogyasztgat a különbö­ző italféleségekből. Egyszerű, családias hangulat uralkodott, szinte látszott, hogy nagyon megszokott környezetben van­nak. Mi is helyet foglaltunk az egyik asztalnál és folytat­tuk a vitát. Már vagy egy órája ültünk ott és már kezdtem türelmet­len lenni, hogy nem látok fia­talokat. — Várjál csak — mondta barátom. — Még nincs hat óra, csak akkor nyitják ki a tánctermet és kezdődik a délutáni tánc. Minden szombaton és vasár­nap délután rendszeresen tartják ezt, meghatározott rendben és időben. * Hat óra előtt pár perccel szállingóztak a fiatalok, főleg fiúk. —• Ezek a mai ügyele­tesek — mondta barátom —, az a feladatuk, hogy vigyáz­zanak a rendre, a táncdélután szépségére. szolgáltató Vállaltait nagyká­tai kirendeltségének szakem­berei hagyományos, közönsé­ges villanykörtéket csavar­tak. Úgy látszik, náluk ez egyremegy. Most a nagyká­tai utcák tarka esti képet mutatnak. Egy higanygőz- lámpa, három villanykörte, egy higanygőzlámpa, két vil­lanykörte. A „neonosítotl” útvonalak égőinek legalább 25 százaléka szabálytalanul, hagyományos villanykörte. Kedves Áramszolgáltató Vállalat, miért teszik ezt? Ködös novemberi őszi reg­gel. Deres a fű, s a levegőnek is őszi szaga van a sok fony- nyadó, lehullott levéltől. Ko­rán van, kevesen seperték fel még a ház elejét. Melankoli­kus hangulat ül az emberre. Ősz, bánat, elmúlás, nehéz ilyenkor másra gondolni. De egyszerre felbukkan a nap, s aranyos sugara beragyogja a fákat, kerteket, utcát, s a sár­ga leveleket, s egyszerre min­den megváltozik. Kis és nagy diákok csapata tűnik fel, s vidám nevetésük­től hangos lesz az utca. Szinte megcáfolva érzem sötét gon­dolataimat. Már nem az elmú­láson meditálok, hanem a győ­zedelmes életen, azon a hatal­mas erőn, energián, amely az ifjúságból árad. Szépek, vidá­mak, jól öltözöttek. Nagy cso­magjaimmal sietek kitérni, ne­hogy elsodorjanak. Mert azt már megszoktam, hogy — különösen ha így csa­patban jönnek, — még az is­merős gyermekek sem üd­vözölnek. Talán egymás előtt szégyenlik. Nem tudom. A sarkon, hogy a diákok zöme elvonult, megpihenek. — Ügye nehéz a csomag, én majd segítek, — mondja egy üde hangú kisleány. Azzal mindkét csomagom el­vette, s hazáig hoz'ta. Tápió- szelén történt ez, s a kislányt Vágány Marikának hívják. t— Birén—?

Next

/
Thumbnails
Contents