Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-10 / 265. szám
I9RS. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK "V/fírffip 3 Negyvenhárom év ai Arany-kultusz szolgálatában Nagykőrös készül az Arany János évre Negyvenhárom esztendővel «Ezelőtt, 1923. szeptemberében került dr. Törös László Hajdú- ország fővárosából, Debrecenből Arany János városába, Nagykőrösre, Arany János híres iskolájába, a nagykőrösi református gimnáziumba, mégpedig arra a katedrára, amelyről tíz kerek esztendőn át, 1851-től 1860-ig oktatgatta a Toldi költője a magyar nyelv és a magyar irodalom szépségeire diákjait. Negyvenegy esztendeig aktív pedagógus •volt „Törös Laci bácsi”, ahogyan egész Kőrös becézi, de e gimnáziumtól akkor sem vált meg, amikor két éve nyugalomba vonult: őre maradt, gondozója és tovább fejlesztő igazgatója az öreg schoia falai között életre hívott Arany János Emlékmúzeumnak. — Éppen az a tudat hozott ide, Nagykőrösre — mondja most halkan, az emlékmúzeum kincsei között —, hogy ez a város Arany János városa volt és maradt máig is. A szemközti falra mutat, ahol Arany János egyik Kőrösről írt leveléből vett idézet «1 vasható: „A fél Akadémia Nagykőrösön lakik." Ez — ha némi túlzással is, de — igaz. Arany János egykori tanártársai között szép számmal voltak olyanok, akik a magyar szellemi élet büszkeségeivé nőttek talán éppen a körösi évek alatt, a szabadságharcot követő gonosz elnyomatás korszakában. A körösi gimnázium kincsestára ez a kis múzeum és levegője már az ünnepvárás izgalmától izzik. Hiszen a jövő év Arany János esztendeje lesz, a nagy költő születésének 150. és Toldija megalkotásának százhuszadik évfordulója. Országos ünnepe a magyar költészetnek, centrumában Nagykőrössel, hiszen vitathatatlan irodalomtörténeti tény, hogy Arany János költői arculatát a tiz körösi esztendő formálta teljessé. És némiképpen személyes ünnepe dr. Törös Lászlónak is. — Emberi és költői ideálom volt már debreceni gimná- Zista koromban is Arany János — emlékezik a drága relikviák között a régmúlt időkre. — Debreceni filozopter koromban, 1917-ben rendeztem meg az első százados Aranyünnepséget. Aztán hiába marasztaltak szülővárosomban, Debrecenben, hiába voltam a debreceni egyetem első „summa cum laude” doktora, hiába csillant ott meg előttem az úgynevezett karrier lehetősége a kilátásba helyezett magántanárság, az egyetemi katedra felé vezető út formájában, Arany János varázsa ide húzott, Nagykőrösre. Aztán igen hamar úgy megszerettem ezt a várost, mintha szülővárosom Lett volna. A régi és az új igen szerencsés ötvözetét éreztem meg benne. Egész életét az Arany-kultusz ápolására szentelte. Negyven esztendővel ezelőtt, 1925-ben ő hívta életre az Arany János Társaságot, amelynek mindvégig, 1945-ig titkára volt Már a kezdet kezdetén gyűjteni 'kezdte az Arany-emlékeket, a régi iskolai dolgozatokat, amelyek Arany tanár űr szigorú korrekcióit, örök érvényű stilisztikai és nyelvészeti széljegyzeteit őrizték meg, a szerteszét kallódó drága kéziratokat, köztük a Nagy- idai cigányok teljes kéziratát, és sok Kőrösön írt versének fogalmazványát. Évről évre gyűlt az értékes anyag, de múzeummá először a felszabadulás után, 1952-ben, a költő halálának hetvenedik évfordulójára alakult. — Szerény kis múzeumocs- ka volt, de öt évvel később, 1957-ben nekifogtunk, hogy Arany János emlékéhez méltóvá fejlesszük. Megértő, áldozatkész segítőtársra találtam Kőrös vb-elhö- kében, Barta Antalban, majd Kállai Gyulában, jelenlegit kormányelnökünkben is. Akkor kaptuk ezeket a gyönyörű tárolókat és amikor iskolánk alapításának négyszázadik évfordulóján országos ünnepséggel avattuk fel a múzeumot, mér nem volt okunk szégyenkezni miatta. Mutatja Magyarország és a magyar irodalom nagy, lelkes román barátjának, a Román Népköztársaság azóta elhunyt miniszterelnökének, Groza Péternek magyar nyelven írt és vitrinben őrzött levelét, amelyben a román államférfi üdvözli a jubiláló körösi gimnáziumot, és sajnálkozva közli, hegy súlyos betegsége miatt személyesen nem vehet részt az ünnepségen. — Rajongója volt Arany János költészetének — mondja kissé elérzélkenyülve Toros László, majd újból Arany körösi éveiről beszél. A múzeum anyaga szinte élővé varázsolja Arany János alakját, á tanárét is, a költőét is. Pedig a tanárkodás elég sokszor lefoglalhatta a költő kezét Sírig hű barátjához, Tompa Minályhoz írt egyik levelében így panaszkodik: „Valami 120—140 iicamo- dott észjárású dolgozatot minden két hétben az utolsó betűig átnézni, az utolsó akcentusig javítani, nem is olyan mulatságos dolog, s ha egyre- másra 1/4 órát számítok is darabjára, mégis 25—30 órát vesz igénybe, mihez a leckeórákat hozzáadva, ami magamnak megmarad, bizony pihenésre is eikél.. Mégis írt, alkotott szakadatlanul. Itt születtek meg legszebb balladái, itt (kapott végső formát Toldi estéje, itt készültek klasszikus Sha- kespeare-fordításai, valamint nagyszerű értekezései a magyar versről és verselésről. Közben még arra is volt gondja, hogy írásra, verselésre buzdítsa a talentumoknak sejtett diákokat, lelkesen patronálta a „Szün- óráík” címen szerkesztett és kézírással sokszorosított diákújságot. — Arany Jánosra ráfogták, hogy itt, Nagykőrösön rosz- szul érezte magát, hogy örökké csak a fejét lógatta — csendül fel a tiltakozás Toros László hangjában —, pedig ebből egy árva szó sem igazi Itt vannak a döntő cáfolatok, azok az itt írt versei, amelyekben valósággal bugyborékol a jókedv. A Pázmány lovag, A disznótori köszöntő, A bajusz, és még egy sereg. És az is bizonyos, hogy saját panasza is költői túlzás volt az időtrabló dolgozatjavítások miatt, hiszen ő maga írta: „Örömest teszem édes anyanyelvűnkért”. Kőrösön töltött tíz éve nem kevesebb, mint nyolc kötettel gyarapította a magyar irodaimat. Nagykőrös méltán lesz központja tehát az Arany János évben rendezendő ünnepségeknek. A körösi ünnepség részletes programja is kialakult már. Kőrösön tartja a Magyar Irodalmi Társaság háromnapos vándorgyűlését, csatlakozik hozzá a TIT elnökségének országos vándor- gyűlése is. Az első nap témaanyaga kizárólag Arany János lesz, a második nap jeligéje: Arany János a világirodalomban. A harmadik napon kerül sor egyéb kérdések megvitatására. A vándorgyűlésen a fölmérhetetlenül gazdag körösi anyagot dr. Törös László fogja ismertetni. A körösi ünnepség szerves része lesz Kisújszállás ünnepsége is. Kisújszállás szobrot állít Arany Jánosnak, aki abban a községben akadt el, amikor a debreceni kollégiumba indult, mert nem volt pénze a továbbvándorláshoz. Kisújszálláson vállalt praeceptorsá- got — így hívták régen a tanítóságot, a nevelőséget —, hogy némi pénzhez jusson. A prae- ceptor — Arany János szobrát a költő születésnapján, március 2-án avatják fel. — A Képzőművészeti Alap i6 tehetne némi szolgálatot a jnagy ünnep alkalmából — | mondja kissé keserű hangon iTörös László —, kiadhatná [újból azt a tíz levelezőlapból ! álló sorozatot, amely Arany [János Nagykőrösön címmel jelien t meg néhány évvel ezelőtt i háromezer példányban, de már Inéhány hét alatt az utolsó szá- jlig elfogyott. Alig sikerült [megmentenünk belőle néhá- jnyat a múzeum számára. i Magyar László VSSSSSSSSSSSST/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ-SSSSSSSSSSrSMunkában az exkavátor Ez a hernyótalpakon mozgó markológép Szód határában dolgozik. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság itt mélyíti hét kilométer hosszúságban, a Hartyán-patak medrét. A patak ugyanis nem mindig ilyen csendes és veszélytelen. Az elmúlt években többször is, tavasz idején, úgy megduzzadt, hogy vize elárasztotta a mellette elterülő Haladás Tsz termőföldjeit. Az exkavátor két műszakban dolgozik, hogy minél előbb elkészüljön a meder kikotrásával, mélyítésével. . (Foto: Gábor) Néphadseregünk kommunistáinak pártértekezlete Pályázat a Hideg napok értékelésére A KISZ Pest megyei Bizottsága a Pest megyei Moziüzemi Vállalattal közösen ifjúsági pályázatot írt ki a Hideg napok történelmi hátterének és morális tartalmának feldolgozására. A pályázatra érkező dolgozatokat 1967. március 31-ig lehet beküldeni. A 14—18 évesek a film történelmi körülményeinek leírásával pályázhatnak. A KISZ a tanácsok művelődésügyi osztályain keresztül felkérte az iskolákat, hogy nyújtsanak segítséget a pályázaton résztvevő diákoknak. A 18—26 évig terjedő korosztálynak A felelősség problematikája, lelkiismeret címmel magasabb szintű feladatot kell megoldania. A magyar néphadsereg kommunistáinak küldöttei kedden és szerdán tartották pártértekezletüket a Honvédelmi Minisztérium Vöröshadsereg úti épületében. A pártértekezleten részt vett és felszólalt Czinege Lajos, vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja A hozzászólásokból kitűnt, hogy az utóbbi években a hadseregben is növekedett a párt- szervezetek tekintélye, a katonák eszmei, politikai, erkölcsi szilárdsága. Nagy hangsúlyt kapott a vitában az egyszemélyi felelősség fokozásának szükségessége a parancsnokok- nál, továbbá az ifjúság nevelésének több kérdése, a hadseregbe kerülő fiatalokkal való foglalkozás helyes módszereinek kialakítása. Beszámoltak a küldöttek arról is, hogy a szocialista versenymozgalom mindinkább tömegméretűvé válik a különböző alakulatoknál. A felszólalások meggyőzően bizonyították: néphadseregünk kommunistái a párt Központi Bizottságának politikájával egyetértenek, készek arra, hogy támogassák, harcoljanak I érte. Eddig évenként múlt az élet... Beszélgetés a nyolcvanöt esztendős költővel Különös titka volt hosszú évtizedekig annak a nagy, sárga ócsai háznak, amely ott terpeszkedik a Vasút utcában, alig kődobás- nyira az állomástól. Egy ember lakta és mégis kettő. Furcsán hangzik? Kétségtelen. Pedig igaz. A posta is igazolhatja: évente kétszer hozza a névnapi táviratokat, jókívánságokat; egyszer Tamás napkor, egyszer pedig a Lajosok ünnepén. Hogy mi a titok megfejtése? A ház gazdájának polgári neve: Balassa Lajos. Foglalkozását tekintve állami körjegyző volt hosszú évtizedeken át. öt esztendővel ezelőtt, nyolcvanéves korában vonult nyugdíjba, mint a Dabasi Járásbíróság kitüntetett közjegyzője. így ismerték azok, akiknek segített eligazítani ügyes-bajos dolgaikat. Derűsen mosolyog: „Megjön az utalvány Incselkedőn, csalfán, Minden elsején .. Az idézett vers öt esztendővel ezelőtt született, az első nyugdíj-érkezés emlékére. írója a ház másik gazdája: Falu Tamás, író. költő. Kilenc regény és nyolc verseskötet és sok-sok vers, elbeszélés alkotója, A titok megfejtése most már egyszerű: Balassa Lajos és Falu Tamás egy és ugyanaz a személy, az ócsai sárga ház köztiszteletben álló gazdája. Az életéről szűkszavúan, szinte távirati stílusban beszél: — Születtem és meghalok. Minden embernek hasonló az életrajza. Hány szép verset írtak már a költők a homokóráról, amellyel pedig nem történik más, mint szürke homok pereg le benne változatlanul. Az én életemet az irodalom töltötte ki. Ez volt értelme és lényege. Hogy alkottam-e olyat, ami fennmarad majd az utókor számára, nem tudom. Nem az én feladatom eldönteni. Kiskunfélegyházán születtem 1881. november tizedikén. Hogy mikor halok meg, szerencsémre nem tudom ... Egy biztos: „Eddig évenként múlt az élet, Most már naponként múlik.. Idézett versével ellentétben bizakodó, mert kitűnő egészségnek örvend. S boldog, mert nem felejtették el máig sem az emberek. Gyakori vendég házában a postás: a levélírók az egészségéről érdeklődnek, új verseket kérnek, vagy éppen baráti találkozókra invitálják ismerősök és ismeretlenek. A szava halk és őszintén szerény. Ilyen volt mindig. Egyszerű és közvetlen. Emberi. Mindkét életében. Ez a kettősség végigkísérte életútját. Nemesen egyszerű, tisztán csengő líráját finom hangulatok, halkszavúság, gondos kidolgozás jellemzi és egyúttal olyan gazdag életismeretről vall, amely csak azoknak adatott meg, akik a mindennapok emberével együtt élték a maguk életét Irodalmi pályafutását A hét-ben, Kiss József lapjában kezdte. Itt jelent meg első verse, az ősz, 1911-ben. Ez adta a biztatást az erőt a további munkához. S ez a munkásság nem volt eredménytelen. Több ezer kötetes könyvtárának egyik polcán, ha fakó köntösben is, árulkodik egy könyv, benne két kisregény: a Vonatosok és a Majális. A megjelenés esztendeje: 1913. Az egykori, megsárgult újságok szerint a kritika elismerően fogadta a fiatal író bemutatkozását. Az igazi irodalmi siker mégis közel egy évtizedet váratott magára, jóllehet, ez az évtized az íróvá érlelődés, az élménygyűjtés szakasza volt. Ezalatt bejárta szinte a fél világot, emberekkel, tájakkal, országokkal kötött új ismeretségeket. Élete fordulópontját az 1922-es esztendő hozta meg. Küszöb című regénye elnyerte az Athenaeum pályadíját. Ezután már egymást követték a regények: Kicsinyesek (1926), Nyolcvanas évek (1927) — a Nyugat című folyóiratban jelent meg először, Jánoska (1929), A halottak is élnek (1931), öregek (1932), Tiszta víz (1938) és végül a Járásbíróék című regény 1941-ben került az olvasók kezébe. Első verseskötete, az Operencia 1914-ben jelenik meg, ezt követi a Padok zenéje (1915), a Csipke (1917), A lélek mindenütt kihajt (1924), az Evek illata (1929), A délutánból este lesz (1935), majd a Kikötő (1941). A háború éveiben hallgat, csak az íróasztalában gyűjti új mindig, megint az is lehet, hogy níeg?) Kilencedik verseit, amelyek 1948-ban, Térzene címmel jelentek meg. Ma ünnepli nyolcvanötödik születésnapját. A házban egymásnak adják a kilincset: diákok és a falu vezetői... Már nem lenne más dolga — egy hosszú, becsületes élet után — csak annyi, hogy pihenjen. De a költő, mint ahogy életében elfelejt pihenni. (Vagy még máig sem tanulta verseskötete már a Magvető Könyvkiadónál van. A címe: Téli kikötő. A jöyő év első negyedében kerül az üzletekbe... — Nem tudok meglenni munka nélkül —• tárja szét kezét. — Aki egyszer beleszokott a munkába, annak büntetés, ha pihenésre kényszerítik. Nem akarom letenni a tollatt hiszen még annyi mondanivalóm, van az> embereknek ... Köszöntőt illene mondani születésnapja alkalmából. Egyszerű szavakkal tolmácsolni nagy érzéseket. Olyan egyszerűen, mint amilyen egyszerű — s ezért nemes — költészetei Csakhogy... ez nem is olyan könnyű dolog. S azt hiszem, a legmelegebb hangú méltatásnál is többet mond az a tény, hogy életét, munkásságát érettségi tételként tanítják szűkebb pátriájában, Öcsán, a gimnáziumban. Ez, úgy gondolom, minden köszöntőnél többet mond. Prukner Pál Falu Tamás versei: Névtelen katona Nem a dicső hadvezért zengem, Ki tervezte a háborút, Kinek nevét örök hír őrzi, Kitől a világ lángra gyűlt, En az egyszerű embert zengem, Kit mozgósított a plakát, Akit a riadt állomásra Sírva kísért a kis család. Kit géppuska várt, s lövészárok, S figyelte repülők neszét, Kit bomba ért egy vad rohamban, S ezer darabra tépte szét, Akinek ezer darabjából Ezer felé csörgött a vér, Akinek sírját egyszerűen Csak úgy hívják, hogy: csatatér, Kinek özvegye férjhez ment már, Cj apát kapott gyereke, Aki nélkül meg nem zökkenve Forog a világ kereke, Kinek neve elhalványult már Sok hivatalos iraton. En azt, kit senkisem sirat már, A siratatlant siratom. Békesség O Eled a gyár, lágy füstje már Gomolyogva száll az égre, Fürge a kéz. alkotni kész .. , Ez a munka békessége. A nedv kering, a búza ring, Kék mennybolt terül föléje, A magszem él, lesz majd kenyér • •. Ez a földnek békessége. Az est leszáll, csillagsugár Nézi, hogy lenn lámpa ég-e? A kapuban álom suhan ... Ez az ember békessége. Én kivándorolnék Én kivándorolnék innen nagyon könnyen, örök búcsút véve nem hullana könnyem, Csak kedves házamat magammal vihetném. Melynek falaira felfutott a repkény. Hogyha elvihetném a temető kertet, Hová ki-kijárok, ha a sors megkerget, Hogyha velem jönne az utca, a szomszéd, A határ, a község, én kivándorolnék. Elmennék én könnyen, vissza sosem jönnék, Hogyha velem jönne egész áldott környék, Ha a vármegyét is hozzá csomagolnák És velem indulna egész Magyarország!
