Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-09 / 264. szám

MLÁGTAKARÉKOSSAGI NAPOK OTP-LAKÁSOK A százötvenezredik látogatót várják Visegrád műemlékei Az október 31-től novem­ber 10-ig tartó világtakaré­kossági napok alkalmából Bódis Józsefnétől, a szent­endrei OTP-fiók vezetőjétől kértünk tájékoztatót. — A világtakarékossági na­pok célja elsősorban a taka­rékosság gondolatának ter­jesztése, a takarékos élet­szemlélet állandó népszerű­sítése — mondta Bódis Jó­zsefié. Városunk, járásunk lakossága közül mind töb­ben és többen ismerik fel a rendszeres takarékosság elő­nyeit, és ennek tudható be, hogy a folyamatos fejlődés Még május tizen nyolcada ki számunkban, alighogy megje­lentek az új HÉ V-szerel vények, Szépséghibák című cikkem­ben felsoroltam a külsőleg ta­gadhatatlanul csinos vasúti kocsi számtalan hibáját. Az ablakok nyithatatlanságát, a felső kapaszkodók hiányát, az indokolatlan dohányzási tilalmat, a szűkreszabott fel­ső csomagtartókat. A HÉV egy, a Pest megyei Hírlapban megjelent interjúban vála­szolt a kifogásokra Nem foglalkozhattam azon­ban akkor még a szerelvények téli fűtésével, pedig a HÉV hiányos és ötletszerű téli fű­téséről idáig még minden té­len beszélnünk kellett. A napokban régi szerelvé­nyen utaztam be Budapestre, még októberi nyarunkat él­veztük, a kocsik, október ti­zenötödike elmúlván, nagyon helyesen, kellemesen fűtve voltak, s ha egy le vagy fel­szálló véletlenül nyitvahagyta a peronra nyíló ajtót, azonnal becsuktuk utána. Hogy tart­suk a szobameleget. Ma azonban — pechemre — új szerelvénnyel kellett men­nem (és jönnöm) Budapestre. Hivatalos bejelentés szerint is beköszöntött a valódi ősz, fáznunk és fűtenünk kell, kí­nosan érintett tehát, hogy a gyönyörű kocsi teljesen fű- tetlen volt. (Nem az első vo­nattal mentem be, hajnalban, hanem déli harangszóra.) Azonban menet is, jövet is megállapítottam, hogy ha még Sportegyesület — helyiség nélkül A napokban egy összejöve­tel alkalmával hangzott el a panasz, hogy az Építők Sport Egyesületének városunkban ma már összejöveteli helyisé­ge sincs. Az érdemes múltú egyesület kapott ugyan hiva­talos kiutalással egy megfele­lő helyiséget a Kossuth Lajos u. 5. sz. alatti volt rendőrségi épületben, azonban az egyesü­let mégsem tud bejutni oda. Csak az ott álló két szekrényt kellene onnan megfelelő hely­re átszállítani, s a helyiség méltó gazdára találna. November 10-én HAGYOMÁNYOS rác ételkülönlegességekből BEMUTATÓT TART és készít Szentendrén a Béke Étterem, melyhez a hangulatot EREDETI TAMBURA ZENEKAR biztosítja Kedves vendégeinknek kellemes hangulatot és jó étvágyat kívánunk! Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat következtében ez évben a já­rás betétállománya elérte a 70 millió forintot. Több mint 12 000 embernek van betét­könyve a járás területén. Legtöbben céltakarékosságot folytatnak, így elsősorban házépítésre, lakásvásárlásra és tartós fogyasztási cikkek vételére gyűjtik forintjaikat. A kislakásépítési kölcsön tá­mogatásán kívül az OTP a városban megkezdte a saját beruházású lakások építését is, és az elkövetkező évek­ben folyamatosan lesz lehe­tőség lakásvásárlásokra. fűtiik is a kocsiitat — mint ahogy fűteniök kellene — olyan melegben sosem utazha­tunk, mint a lenézett régi ko­csikban, mert akár Szentend­rére, akár a Margit-hídhoz be­érkezve az ajtóknak legalább tíz percen keresztül — míg a kocsi az állomásiban tartózko­dik — nyitva kell lenniük. Becsukni csak központilag lehet őket — de akkor hogyan szállnak fel és le az emberek? A modernnek és újszerűnek nevezett kocsikon peron, tehát „előszoba” nincs, vagyis a je­ges őszi, téli fuvallat alaposan átjár bennünket, mire elindu­lunk, s az ajtók automatiku­san bezárulnak. Egyetlen előnyét ismerem el az új kocsiknak: az ajtók zá­rásával csökkentek a baleset­veszélyek, nincs menet közbeni felugrási, felszállási lehetőség. A balesetveszély csökkenésé­vel azonban emelkedett egyéb egészségügyi ártalom: az inf­luenzától kezdve az izületi bántalmakig és reumáig min­den szerezhető a kifűthetetlen — legfeljebb pár perces rövid járatra, vagy megállás nélküli útra alkalmas — kocsikon. Intézkedést kérünk a HÉV 1957. november 5-én jelent meg a Szentendre első példá­nya. Most, hogy kilencedik születésnapját üli, lapozzunk vissza, s nézzük meg évről év­re, milyen címekkel, problé­mákkal találkozunk újságunk­ban. 1957 november: „Ismét feltúrt járdák, fel­bontott úttestek fogadják a vasút felé igyekvőket. Meg­kezdődött a vasútállomás előtti tér, a Hősök tere, s az odavezető útvonalak, a Dózsa György út, Pannónia utca, Bolgár utca javítása.” Valamint: „Szabadtéri szín­pad létesítését is tervbe vet­tük. A színpadot a Bükkös­parti liget fái közt helyezzük el...” És a következő évben? 1958. november 8-án: Nem volt még Mathiász Tsz-ünk, ellenben ezt olvas­suk: „A vasárnapi közgyűlésre készülődnek a szentendrei gyümölcs- és szőlőtermelő gazdák, ahöl a 10 éve meg­szűnt hegyközséget kívánják megalakítani. Talán sikerül újra világhírűvé varázsolni a szentendrei piszkét. Hírnevet és piacot szerezni őszibarac­kunknak, amely egyre inkább tért hódít gyümölcsöseink­ben”. 1959. november 1-én: Nincs új a nap alatt, mint­ha mindig ugyanazok lenné­nek a képek: építkeznek a Görög utca benyílójában is: „A Fő téri üzletház építése során a Görög utcai fronton A járási tanács művelődés- ügyi felügyelője tájékoztatott a visegrádi műemlékek iránti, minden eddiginél nagyobb arányú idegenforgalmi érdek­lődésről. — Az elmúlt tíz év egyi­kében sem volt még ekko­ra idegenforgalma Viseg- rádnak, mint az idén. Az idén nyílt négy új állan­dó kiállítás a Salamon-torony- ban is, amely hallatlan ará­nyú érdeklődést eredménye­zett. Az Anjou-kútházat, az­után a Mátyás király kora­beli, XIV.—XV. századbeli kályhacsempéket és az összes magyarországi várakat ma­kettekben és fényképekben bemutató vándorkiállítást, va­lamint a visegrádi veduták tárlatát sokan megcsodálták. Miután a veduta szó jelen­tését nem értettem, Szabó Ist­ván művelődésügyi felügyelő megmagyarázta, hogy ez az olasz szó látképet jelent, s e tárlat visegrádi városképek, utcarészletek, épületek fotóit mutatja be. A látogatottságot a belépő­jegyek nyilvántartása szám­szerűen bizonyítja. Ezek sze­rint 1966 kilenc hónapjában a királyi palota, a múzeum, a Salamon-torony, a Vincze A szokásossá vált ven­déglátó napok keretében, a kettős ünnepen a Művész­presszóban lefolyt cukrász­kiállítás és a vasúti bisztró­ban rendezett hidegkonyhai bemutatók után a Buda- kömyéki Vendéglátóipari Vállalat még különféle szen­zációval várja a napokban a nagyközönséget. Holnap, csütörtökön ha­gyományos rác ételkülönle­felszedték a kövezetét és az állványozás és kitámasztás érdekében kivésték a műem­lék templom falait is, s még jobban megrongálták az amúgyis tatarozásra szoruló épületet. Nem lehetne köte­lezni a Váci Tatarozó Vállala­tot az útburkolat és a temp­lom falainak rendbehozatalá­ra?” 1960. november 5-én: Két képet látunk e szám­ban, s alatta olvashatjuk: „Másfél milliós költséggel újítja fel a HÉV szentendrei teherrakodó pályaudvarát. Ez­zel Szentendre egyik legége­tőbb útproblémája nyer elin­tézést”. S a másik kép alatt: „Folyik a Hómai sánc utca felújítása is. Ez évben 300 000, jövőre 1 370 000 forint a rá­fordítás.” 1961. november 4-én: „Nagy ütemben épül az Áp­rilis 4 Tsz új, ötven férőhe­lyes tehénistállója. November végére elkészül a közel fél­milliós értékű épület.” 1962. november 7-én: Hosszú cikkben kap dicsé­retet a Budakalászi Textilmű­vek, melynek dolgozói: „Nem­csak a sportban, hanem a kongresszusi munkaverseny­ben is helytállnak”, de elma­rasztalja az Április 4 Terme­lőszövetkezetet, mert Farkas Pál elnökletével „semmibe vette a MÉK-kel megkötött szerződését”. 1963. november 6-án: „Csinosodnak üzleteink” a címe a cikknek1 amelyben ol­László és a Szőnyi István kiállítás látogatóinak száma 145 859 volt szeptember 30-ig. A múzeum e napokban várja százötvenezredik lá­togatóját, akinek ízléses ajándékot ad. Megtudtuk még a művelő­désügyi felügyelőtől, hogy a múzeum jövő évi tervében a következő kiállítások szerepel­nek: Visegrád művészeti em­lékei, majolikaművészet és annak előzményei, a Pannó­niái művészeti emlékek állan­dó kiállítása. Ezeken kívül Gorka Géza keramikus kiállí­tása és a Ligeti-emlékkiállí­tás szintén terveikben szere­pel. A múzeumi hónap kereté­ben, októberben Vadászi Er­zsébet művészettörténész Régi magyar bútorok, dr. Voit Pál művészettörténész Régi ma­gyar díszkályhák, Héjjné Dé- tári Angéla művészettörté­nész Az Eszterházy kincstár ötvösművei és Mikes Ildikó Régi gyermekjátékok címen tartottak előadásokat a Má­tyás király Művelődési Ott­honban. A látogatókönyvek szerint mindegyik előadást 120— 180 ember hallgatta végig. és környékén gességekből készít bemuta­tót a Béke Étterem, amely­hez a hangulatot Németh Jancsi és társai eredeti tam- burazenekara szolgáltatja. Tizenkettedikén, szomba­ton a halétel-különlegességek kedvelőinek kedveskedik a közkedvelt Határcsárda Kis­vendéglő. Ugyané napon, szombaton a visegrádi kisvendéglőben svábbált rendeznek. vassuk: „Rövidesen megnyí­lik a festék-vegyszer szaküz­let. Befejeződött a divatáru szaküzlet építése is. A járási földművesszövetkezeti köz­pont kezdeményezésére ház­tartási kisgépkölcsönző kezdi meg működését a Dumtsa Je­nő utcában. A szükséges gé­pek beszerzése megtörtént, most már csak a helyiség ki­utalását várják.” 1964. november 4-én: Ezek a legizgalmasabb új­ságcímek: „Védekezésül a kontárok ellen: több kisipa­ri engedélyt kell kiadni!” „Miért nem fűtik az állomás menti hírlappavilont?” És ma egy esztendeje: 1965. november 10-én: A városi sporttelep, vagyis új sportpálya megépítéséről szól az a hosszú írásmű, amelynek „Elkészül végre a Luca széke” a címe. S a „Hol labdázhatunk, bácsi kérem?” című írás a még mindig hiányzó gyermekjátszóterün­ket hiányolja. Végigszaladtunk kilenc év egy-egy lappéldányán, emlé­keztetőnek. Lapunk, úgy érezzük, igyekszik betölteni hivatását, feljegyzi a felje­gyezni valókat. A város ered­ményeit éppen úgy, mint a felmerülő és bosszantó hiá­nyosságait. Csak az a bántó, hogy néha ugyanazokat a hibákat kell ismételten megírni. A beszélgetés után úgy éreztem, hiába írja Reszpek- tus Vásza című regénye be­vezetőjében Ignyátovity Jó­kon, városunk nagy szülöttje, hogy: Szentendre és Visegrád, fivér és nővér, méghozzá ik­rek, és örömüket is, bánatu­kat is mindig megosztották. Mert a műemlék-múltunk iránti érdeklődés felkeltésé­ben, valamint a múzeumi hó­nap rendezvényeiben ikernő­vérünk, Visegrád messze túl­haladt bennünket! Persze, az ikernővértől le­het tanulni is. Kevesen gondolnák, hogy a 11-es műút melletti, cseppet sem Idegenforgalmi látványos­ságnak számító szentendrei MÉH-telep milyen jól tölti be nagyfontosságú népgazdasági szerepét. A szentendrei MÉH-telep évi forgalma körülbelül 7 (!) millió forint. Vasból 200—220, fémből, 7, papírból 15—16, rongyból 7—8 vagonnyi kerül elszállításra a telepről. Az úgynevezett mellékcikkekből — mint a nyersbőr, szőr, em­beri haj stb, — egy év folya­mán mintegy 1Ö0 000 forint ér­tékűt szállítanak rendeltetési helyükre. Honnan kerül ennyi hulla­dék ide? Egyrészt a különbö­ző üzemekből, de jelentős ré­szük a lakosság köréből. Pél­dául egy negyedév 40—45 va­gonnyi vas tételébe 15—16 va­gonnal a lakosság „szállt be­le”. A rongyot szinte kizárólag a lakosság „szállítja”. Az is­kolák részvétele a gyűjtés­ben nélkülözhetetlen, csaknem elengedhetetlen feltétele a la­kosság köréből történő anyag­begyűjtésnek. Az évenként 4—5 ízben rendezett iskolai gyűjtőakciók rendkívüli segít­séget jelentenek a MÉH-telepi gyűjtőmunkának. A legutóbb rendezett papír- és rongygyűj­tő kampány sikerét bizonyítja, hogy a legjobb gyűjtők között kb. 3000 sorsjegyet osztottak ki, ami kellőképpen kommen­tálja a gyűjtésben részt vettek nagy számát is. Szendrő János telepvezető, a MÉH Vállalat egyik legrégibb Jelentős esemény színhelye volt a múlt hét végén váro­sunk. Három napon át itt ren­dezték meg a Magyar Népraj­zi Társaság, a Néprajzi Mú­zeum, a Magyar Nyelvtudomá­nyi Társaság, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézete, továbbá a Pest megyei Tanács, a Szentendre Városi Tanács, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága és a Hazafias Népfront Pest me­gyei elnöksége közreműködé­sével az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők III. orszá­gos találkozóját. A találkozón a legjobb ön­kéntes gyűjtők és szakkörveze­tők, a megyei honismereti re­ferensek, valamint a néprajz és a nyelvjáráskutatás szak­emberei vettek részt. Az ünnepélyes megnyitóra szombaton délután fél négy­kor került sor, amelynek so­rán dr. Ortutay Gyula akadé­mikus, a Magyar Néprajzi Tár­saság elnöke mondott megnyi­tó beszédet. Este hét órai kez­dettel a városi tanács — Szi­Jubiláló panasz Még a műit évben megírtuk a Pannónia-telep végében, a Patak utcában lakók keserves panaszát utcájuk teljes járha- tatlansága miatt. Megírtuk, hogy a traktorok és egyéb jár­művek által teljesen feltört utcában bokáig ér a sár. Mint ismételten előadják és a helyszínen megállapíthattuk, a helyzet csak rosszabbodott! A folyó építkezések során ott haladnak továbbra is a jármű­vek — az ott lakók szerint sok­szor egészen indokolatlanul, fgy teszik továbbra is járhatat­lanná az utcát. A városi tanács építési osz­tályának sürgős helyszíni szemléjét és intézkedését ez­úttal is kérik a Patak utcaiak. dolgozója. Már alapításakor tagja volt a vállalatnak és 12 éve a szentendrei telep ve­zetője. Amikor arról érdeklődtünk, hogy voltaképpen hova is ke­rül ez a laikus szemnek „cso­mó ócskaságnak” tűnő külön­féle hulladék, így tájékozta­tott: — Egyrészt mi látjuk el a lakosságot göngyöleggel, épít­kezési anyagokkal (áthidalás­hoz szükséges vasanyagok, sí­nek stb.) kerítésanyaggal, csö­vekkel. A többi anyagot a szakgyárak kapják: vasgyárak, papírgyárak. A rongyot a TE- MAFORG-nak szállítjuk. Ott osztályozzák: melyeket hasz­nálhatnak tisztítórongyoknak, melyeket a papírgyártáshoz stb. A telepen különben a veze­tőn kívül még heten dolgoz­nak: 4 fizikai munkás, 1 rak­táros, 1 szervező és 1 admi­nisztrátor. Munkájuk ellen ed­dig még senki részéről nem merült fel kifogás. Végül a telep jövőjéről ezt mondta Szendrő János: — Igazgatóságunktól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy 1968 tavaszára már az új te­lephelyre költözünk, le a Kő­zúzó utcába, a Vasipari Ktsz mellé. Erre az előkészületek már folyamatban vannak, és így annak idején már nem le­szünk többé útjában az épülő vendéglátóipari kombinátnak, és nem csúfítjuk tovább a Du- na-partot. Horányi Sándor ráki Ferenc tanácselnök veze­tésével — ismerkedési estet rendezett a találkozó részt­vevőinek, a művelődési otthon klubjában, melynek során be­mutatásra került a „Vallomá­sok a valóságról: Szentendre” című, nemrég bemutatott tv- film is. A vasárnap programjában délelőtt és délután is előadá­sok, szakmai viták szerepel­tek. Némi pihentetőként a ko­ra délutáni órákban a résztve­vők közösen megtekintették az önkéntes gyűjtőmunka anya­gából a Ferenczy Károly Mú­zeumban rendezett kiállítást és rövid ismerkedő sétát tettek a városban. Hétfőn kirándultak a leendő Szabadtéri Néprajzi Múzeum területére, ahol dr. Erdélyi Zoltán muzeológus kalauzolta őket. Majd ismét beszámolókra és vitára került sor és délben dr. Bodrogi Tibornak, a Nép­rajzi Múzeum főigazgatójá­nak zárszavaival ért véget a háromnapos találkozó. H. S. KÉRELEM A HÉV-HEZ FAGYOSKODUNK i gazgatóságátóL Kilenc e Vendéglátó napok Szentendrén Horváth Levente Hétmillió — hulladékból 7968 tavaszára átköltözik a MÉH-telep Képrajzi és nyelvjárási gyűjtők országos találkozója Szentendrén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents