Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-01 / 258. szám

KÁPOSZTA Hosszú út után megérkezett az Anna-hcgyi feldolgozóba a vecsési tsz-ek káposztája. Lesz bőven savanyúkáposzta a télen. (Foto: Szabó János) Vagyonvédelem az üllői Kossuth Tsz-ben A tsz-gazdaságokban egyre több szó esik — különösen az őszi évszakban — a mezei lo­pások elszaporodásáról és a védekezés megszervezéséről. Esetenként nem nagy téte­lekről van szó, de összessé­gében igen nagy mennyiségű az a termény, ami a mezei lopások „áldozatává” válik. A kis tételek eltulajdonítása legtöbbször csak szabálysértési eljárás alá vonható, ami nem rettenti el túlságosan a cselek­mény elkövetőit. Gazdaságaink azonban a maguk módja és lehetősége szerint megszerve­zik a mezei lopások elleni vé­dekezést. Erről a megelőző munkáról beszélgettünk Gö­bölyös Mihállyal, az üllői Kos­suth Tsz jelenlegi elnökével. — Milyen mérvűek a mezei lopások és milyen intézkedé­sek történtek a tsz-ben annak csökkentése, vagy megakadá­lyozása érdekében? — A nehéz munkával meg­termelt érték megvédése első­rendű kötelességünk. Okul­tunk az elmúlt évek tapaszta­latain, amikor is komoly ká­rok keletkeztek a lopásokból. Az elmúlt években kocsiszám- ra tűnt el a határból külön­böző terményféleség. Ebben az évben is, de különösen ez év' őszén is egyre több jelen­tés érkezett be hozzám, itt is — ott is bekövetkezett lopá­sokról. Ennek követ’ szilben utasítást adtam a brif ádveze- tők részére, hogy lesze­dett terményt még aznap hordják be a tárolóhelyre. — A mezőőröket összevon­va a legveszélyesebb helyekre irányítottam és megszabtam számukra a megvédendő kör­zetet. Ezenfelül én magam és a vezetőség egy-két tagja, min­den este és kora reggel kocsi­val ellenőrző körutat teszünk a határ különböző pontjain és besegítünk a mezőőröknek a közös tulajdon megvédésébe. — Még nem végeztünk a betakarítással, de örömmel mondhatom, hogy erőfeszíté­seink nem voltak hiábavalók. Felméréseink szerint a múlt évben mintegy 300—400 mázsa tengeritől fosztották meg ille­téktelen személyek a tsz-ün- ket. Az idén 50—60 mázsára tehető a kukoricalopás. Zöld­ségből ennél is kedvezőtle­nebb a helyzet. — Eddig tíz esetben értük tetten a mezei lopások elkö­vetőit, volt úgy, hogy egész kocsi rakománnyal. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy tet­tenérés esetén az általunk tett feljelentések sok esetben hiábavalónak bizonyulnak, mert kellő és visszarettentő felelősségrevonás igen rit­kán történik, ilyen esetben a szabálysértési eljárással kel­lő eredményt rövid idő alatt nem lehet elérni — fejezte be tájékoztatóját Göbölyös Mihály tsz-elnök. Fülöp József YECSÉS A kulturális élet eredményei és gondjai IV. Művészeti munka és szakkörök November 1-én indítunk, megfelelő jelentkező esetén, egy fotó-kört, ahol az érdeklő­dők megismerkedhetnek a fényképezés technikai és mű­vészi problémáival és ezt gya­korlatban is kipróbálhatják. Bábcsoportunkat ebben az évben felnőtt bábcsoporttá alakítottuk. Már készülnek a Mikulás-műsorra és egy felnőtt bábműsorra. Énekkarunkat a hosszú és eredményes múlt kötelezi to­vábbi jó munkára, a vecsési dal- és énekkultúra ápolására. Az országos minősítésen két­szer is bronzkoszorút nyertek, s ennek eredményeként no­vemberben a rádió szalagra veszi műsorukat. Tervezik hat énekkarral közösen énekkari- körműsor rendezését, majd jö­vőre a kőbányai kórusokkal együtt Vecsésen, Gyömrőn és a kőbányai Pataki István mű­velődési házban dalostalálkozó rendezését. Irodalmi színpadunknak egyelőre nagyon kevés tagja van. Klubok A szakmaközi bizottság pat­ronálja az általános klubot és ezen belül november 1-től a sakk-kört örömmel értesíthetjük a fia­talokat, hogy januártól ismét megindul az ifjúsági klub, ahol hetenként kétszer kötött és kö­tetten programmal szórakoz­hatnak. Kiállítások — rendezvények A művelődési otthonban tartja minden hónapban ülé­seit a községi tanács. A nagy­terem fokozott kihasználása érdekében mind több kiállítást kívánunk rendezni. Ezek közül megemlítem a novemberben megrendezésre került „100 éves± az Állatkert” című kiállítást. $ Decemberben Goldman György § emlékkiállítást nyitunk. Ja-$ nuárban vendéglátóipari (étel, ^ ital, cukrász) kiállítás lesz. Szó^ van még egy műszaki, egy fo- ^ to és egy képzőművészeti kiál- ^ lításról, utóbbi vecsési képző- $ művészek alkotásaiból. $ Műsoros előadásként szere-^ pel a már említett munkás-^ akadémia, az Állami Bábszín-^ ház december 15-i Hófehérke^ előadása, író—olvasó találkozói stb. S A fiatalság régi óhaját telje-i sítjük, amikor kitűnő zenekart^ biztosítva, kisebb szünetekkel^ minden vasárnap öt órától öt-^ órai teát vezettünk be. ^ Persze a hagyományos bálo- ^ kát azért megtartjuk, például^ karácsonykor, szilveszterkor. | farsangkor, húsvétkor. Emel-i lett más szervek is rendeznek^ bálokat. Mint e sorozatból kitűnik,^ van Vecsésen megfelelő műue-^ lődési, szórakozási lehetőség. ^ Annál inkább is, mert a leír-i tak csak a művelődési otthon S és a szakmaközi bizottság ren-§ dezvényeit tartalmazzák. És az volna igazán jó, ha ^ mind többen és többen élnéne' ^ ezekkel a lehetőségekkel. & — ila — ^ M0N0B •’TlDín LÖNKI A-D AS A Vili. ÉVFOLYAM, 258. SZÄM 1966. NOVEMBER 1., KEDD Passzív befogadás helyett — belső aktivitás Számtan-, történelemtanítás - új módszerekkel A Magyar Tudományos Akadémia pszichológiai osz­tálya az új pedagógiai mód­szerek kidolgozása érdeké­ben érdekes pedagógiai kí­sérletet végez a monori já­rás néhány iskolájában. Dr. Lénárd Ferenc az irányí­tója, tanácsadója a kísér­leti oktatásnak. Az elmúlt évben a Ve- csés telepi iskolában kezdték új módszerrel tanítani a történelmet. Bevezetőül annyit, hogy a pedagógus az első hónapok­ban abba akarta hagyni az érdekes, de rendkívül nehéz­nek ígérkező munkát — most pedig, alig egy év elteltével nem lehetne lebeszélni róla. Az új oktatási módszer be­vezetésével kapcsolatban csak egyetlen kikötés volt: a ta­nár, aki vállalja ezt a ne­héz munkát, ne legyen kez­dő, de ne legyen idős sem. Tapasztalt, de ne elfáradt pedagógus legyen. A gyere­keket sem válogatták ki. Az iskolával kapcsolat­ban az volt a kikötés, hogy az igazgató is szám­tan, illetve történelem szakos legyen, hogy szakmailag is tudja el­lenőrizni, segíteni a tanár munkáját. Az új anyag közlésének hagyományos módszere, hogy a tanár elmagyarázza az anyagot, válaszol a gyere­kek kérdéseire, óra végén összefoglalja, vagy összefog­laltatja a gyerekekkel az anyagot, majd feladja a házi feladatot, s a következő órán visszakérdezi. Az új módszer meglepő. Nem csoda, ha sokan kétel­kedtek eredményességében. A pedagógus magyará­zat nélkül feladja a gyerekeknek az új anya­got, házi feladatként. Ezenkívül kapnak egy mun­kalapot, melyen 8—10 kér­dés szerepel, ezek általában a házi feladatra vonatkoznak, de nem közvetlenül. A kér­désekre nem kötelező vála­szolni. A következő órán a tanár a munkalap kérdéseit beszéli meg az osztállyal. A kérdések érdekessége, hogy nem az új anya­got kérdezik vissza, ha­nem gondolkodásra, kö­vetkeztetésre kényszerítő kérdések. Ezeket az osztály a követ­kező órán megvitatja, a ta­nár csak irányítja, helyes mederbe tereli a vitát. Ha szükséges, tanácsot, vagy se­gítséget ad, de általában engedi, hogy a gyerekek maguk vonják le a helyes kö­vetkeztetést. Számonkérés csak egy- egy anyagrész lezárása után van. Akkor sem egyéni számon­kérés, tehát egyéni felelte- tés formájában, hanem írás­beli számonkérés formájá­ban. Ezek nem dolgozatok, hanem a gyerek fantáziáját megmozgató kérdések. Pél­dául ha a történelemből a római birodalom tárgyalá­sát befejezték, akkor ilyen feladatokat kell megolda­niuk: rajzold le a római bi­rodalom térképét, hogy kép­zeled el a birodalomban élő emberek életét, milyennek képzeled a saját életedet, ha _ (mondjuk) rabszolga lettél volna a birodalomban. A tárgyi ismeret sze­rencsésen kapcsolódik össze a romantikával, azonkívül hogy a gyerekek fantáziáját megmozgatja, kényszeríti őket a precíz fogalmazásra, szinte észre­vétlenül, minden erőfeszítés nélkül stílusuk, kifejezés- módjuk színesítésére, szó­kincsük bővítésére. Az újfajta történelem- oktatást a vecsési telepi is­kola V—VI. osztályában és a maglódi H-es számú iskola V. osztályában vezették be. A számtan újfajta oktatásával ugyancsak a vecsési telepi iskola I. osztályában kísér­leteznek. A módszer kétségtelenül érdekes, de azért felvetődik néhány aggály. Például: mi lesz a gyengébb, ne­hezebb felfogású gyere­kekkel, akik még a ta­nár magyarázata után sem nagyon értették meg az anyagot? Számonkérés csak az anyag­rész lezárása után van, így nemcsak egy-két óra anya­gával, de egész anyagrészek­kel lemaradhat. Elméletben talán igaz, de a gyakorlatban nem fordul­hat elő, mert addig nem haladnak tovább, míg egyet­len nyitott kérdés van. Az egész közösség együtt halad, senki nem marad le. Eredményről még korai lenne beszélni. Tény, hogy a pedagógiai módszerek ki­csit lemaradtak. A mai gyerek érdeklődőbb, koráb­ban érik, többet tud, mint a hasonló korúak tudtak akár öt évvel ezelőtt Szük­ség van új módszerekre, szükség van arra is, hogy többet merjenek bízni a gyerekekre. Az viszont tény: ezekben a kísérleti osztályokban egyetlen tanuló sem bu­kott meg eddig, és az összegyűjtött munka­lapok tanúsága szerint kife­jezési készségük néhány hó­nap alatt bámulatosan fejlő­dik. Ami a szubjektív feltétele­ket illeti: a gyerekek szeret­nek ezekbe a kísérleti osztá­lyokba járni. <d) Cukrászverseny A monori Hangulat presszó­ban cukrászati kiállítást ren­deznek november 5-én, 6-án és 7 -én. Vb-ülés lesz ma Bényén, 14 órakor, Maglódon és Pilisen 16 órai kezdettel. Napirenden: a ta­nácsülések anyaga. Tápiósülyben 14 órakor az Állami Biztosító körzeti meg­bízottjának beszámolója hang­zik el. Gondok a kertészetben Az üllői Kossuth Tsz kerté­szeti földjein szorgos betakarí­tási munkákat végeznek a munkacsoportok tagjai. Szedik a répát, de hátra van még a zöldség és a káposzta kiszedé­se, hazaszállítása. Az esős idő késlelteti a munkát, de a szor­galmas csoport szembenéz az időjárás viszontagságaival is. A tsz-nek 400 hold kertészete van, ebből 300 hold százalékos művelésben van, 100 holdon pedig három munkacsoport dolgozik. A munkacsoport vezetői Nyitrai József, Csorba Benő és ifj. Fülöp József. Utóbbit meg­kérdeztük, milyen gazdasági eredményt várnak ebben az évben? — Szeretnénk elérni a múlt évi keresetet. A múltban mun­kaóránként tíz forint jutott. Ez évben a paradicsom kiesést okoz a nyári rossz időjárás miatt és betegség is megtámad­ta. Ezért kevesebb lesz a pénz — bár szeretnénk kellemesen csalódni. És még valamit: ez évben a paradicsomot nem a múlt évi megállapodás alapján műveltük, ez is befolyásolja majd a keresetet. A három munkacsoport 35 fővel egész nyáron át szorgal­masan és becsületesen dolgo­zott, s bízik benne, hogy jövő­re a paradicsomot az előző évihez hasonló feltételek mel- lett művelhetik. em. A Duna túloldalán: Sturovóban Három nap a monori labdarúgókkal Vasárnap délelőtt megtekin­tettük a híres, hagyományos sturovói Simon-Juda vásárt. Több ezer ember forgolódott az üzletekben, valamint az út két oldalán felállított vásáros sátrak, pavilonok között. Itt — akár egy afrikai vagy olasz utcai vásárosnál, minden kap­ható volt. Csupán 1. alkudni nem lehetett, 2. ami nekünk kellett volna (sziloning, eser­nyő ...) nem volt. Persze a látnivaló — nem mindennapos élményt nyújtott. Dubnik mintegy 2500 lakosú falucska Sturovó és Érsekúj­vár között. Ide vittek át ven­déglátóink külön autókkal, buszokkal. A helyi pártszer­vezet, tanács és sportkör ve­zetői fogadtak. Ebéd után megtekintettük a falucska új uszodáját (bármelyik nagyvá­rosunk díszére válna), három- emeletes, 13 tantermes új is­koláját és a stadionjukat. Nem elírás a stadion szó. Eredményjelző tábla, villany­óra, 20 soros, korszerű beton­tribün a pálya egyik oldalá­nak teljes hosszában és füves, kitűnő labdarúgópálya. A mérkőzésről csupán any- nyit: sportbeli értéke annyi volt, mint egy tiszteletköré: (0). A csapat valamennyi tag­ja érthetően fáradtan moz­gott. Ennek ellenére is győz­hettünk volna, ha ... néhány kulcsember pályán marad a második félidőben is, de még- inkább a játékvezető értett volna a futballhoz... Még a hazai közönség egy része is pénz, vagy egyéb bűnjelek? Pilla­natok alatt kinyo­moztam, hogy a „lelet” nem bizo­nyít S bűntényt. Egy ártatlan, el­hagyott iskolás táska. — No, én ezt a táskát elviszem. Mégpedig a rend­őrségre — mond­tam ki hangosan az izgalmas né­maságban. De akkor már „An­gyal” létemre ör­dög is bújkált ben­nem. (Ki hallott még ilyent?) — Bácsi, ne tes­sék elvinni, az az én táskám! — rik­kant hirtelen egy süvölvényhang valahonnan felül­ről. — Hát, te, jó­madár, mit csi­nálsz ott a fán? szidta őt, mi csak sajnáltuk bosszankodó fiainkat. No, mindegy, itt veszítenünk kel­lett. örvendetes volt Rétfalvi kitűnő védése (jó kapus lesz, ha ...), valamint Belesik be­mutatkozása és Bajkai jó já­téka. A hivatalos eredmény tehát Dubnik—Monor 2:1 (0:1). Olyan sok élményben volt részünk, annyi érdekes ese­mény történt velünk a három nap alatt, hogy sokat írhatnék még róla. Nem tehetem, hi­szen az olvasó és a szerkesztő türelme is véges. Ezért csak az elmaradó fejezetek címeit és történetek összefoglalá­sát írom le: „Civilben” (külföldre kellett egy csapatnak utaznia, hogy vezetőjét végre civilruhában is láthassa) ... „AGFA — Imre bácsi csodadoboza” (V. I. fényképezőgépe, melyről kide­rül, hogy nem adja még a múzeumnak sem, mert nem tudnának annyit fizetni érte, amit, neki ér.)... „Bandi — Gabi és a hidegzuhany". (Le­het-e a Dunán is tengeri be­tegséget kapni? Valószínű, de csak széliében, áthajózás után. Fontos: a tünetek más­nap este jelentkeznek. Leg­jobb gyógymód: a hidegzu­hany.) „Kik kapták a virágo­kat?” (Leleplező dokumentu­mok, fényképek menyasszo­nyok, feleségek részére, bizo­nyos virágcsokrok átadásá­ról) ... „Az üzletelő turisták” (melyben kiderül, hogy Fecs­ke cigarettából a trafikokban itt több van, mint nálunk és még más történetek)... „Tóth János társadalmi munkát vé­gez.” (Egy autós szurkoló, aki itt sem tagadja meg önmagát és szállítja a játékosokat, mert szereti őket és a focit)... Végül egy személyes történet címe: „Nyolcvan kilométer száguldás egy esernyő után”. Azonban, ha a vége jó: minden jó! Bla&kó Mihály MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Az erdők királya. Maglód: A színész (szélesvásznú)* Monor: A flotta hőse. Pilis: A szerelemre szavazok. Tápiósüly: A színész. Üllő: Vihar Ázsiában. Vecsés: Kaland az Aranyparton. — Madármegy- gyet eszek —, mondja mindjob­ban szorongva, mert táskája már a kezemben van. — Hogy hívnak, hol laksz? — kér­dezem a lehető leghivatalosabb hangomon. Mire ő szeppenve kibö­kött hangok kö­zött csúszott le a fáról.' Sűrű intel­mek között végül is visszakapott táskájával szapo­rán iszkolt B. La­ci hazafelé, a Ká­rolyi tanyára. Mulatság lett a nagy riadalom vé­ge, a „tettes” nem reménytelen eset, de „jómadáf’ le­het. Azt azonban most megígérte, hogy ezután taní­tás után siet haza. Fekete János A temetőt nem lehet kikerülni. Legalábbis Mono­ton annak, aki a hegyen levő pin­cék közé igyekszik — nem. Ki tudná megmondani, mi volt előbb: kint a pincesor, vagy az öreg temető? Én is arra já­rok néha kifelé. Szemem kívülről pásztázza még csak az enyészet csendes birodal­mát, mikor egy fa előtt meg kell illanom. Egy tás­ka a földön. Szür­kehátú verébsereg pentyog a fák kö­zött. Sehol egy lé­lek. Kié lehet ez a láska? Hogy kerül de? Egy szempil­lantás alatt krimis ,Angyallá” let- lem: mi lehet benne? Lopott Madarat fogtam

Next

/
Thumbnails
Contents