Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

1966. NOVEMBER 6., VASÁRNAP MKVII tcSCúHw* Új búforok kiállítása A Belkereskedelmi Minisz­térium rendezésében megnyi­tották a Budapesti Nemzet­közi Vásár területén a len­gyel pavilonban „Otthon 1967'' címmel, az idei lakbe­rendezési kiállítást. Nádai György, a bizottság elnöke tájékoztatójában el­mondta, hogy a bemutatott mintegy hatvan lakószobát, valamint az egyedi bútor­darabokat, a jövő évben már árusítják a bútorüzletekben. A kiállításon a kívánt bú­torokat — ha azt még nem árusítják a boltokban — meg lehet rendelni. Előleget sem kell rá fizetni. Amint a kí­vánt bútor megérkezik a nagykereskedelem raktárába, a rendelőt levelezőlapon érte­sítik, hogy hol fizetheti ki és veheti át az árut. Ezzel egyidejűleg díjtalan lakbe­rendezési tanácsadást is tar­tanak az érdeklődőknek. A harminc fülkében ma­gyar, cseh, jugoszláv és lengyel újvonalú berende­zést állítottak ki. megfelelő kiegészítőkkel, szőnyegekkel, kerámiákkal és függönyök­kel. RÁCKEVE MÁSODIK SZAKORVOSI RENDELŐ Evekkel ezelőtt Szigethal­mon, a Csepel Autó tőszom­szédságában nyílt meg a rác­kevei járási szakorvosi SZTK- rendelőintézet, amely azon­ban csak a járás egy részét, a szigeten levő község lakossá­gát látja el. Így is túl nagy a betegforgalma, máris szűk­nek bizonyul. Ugyanakkor a Duna partján fekvő községek szakorvosi rendelésre szoruló lakói, az amúgy is túlzsúfolt fő­városi NX. kerületi ren­delőintézet forgalmát nö­velik. Ráckevén viszont, miután régi épületében már szűkö­sen fért el, a nyáron új szék­házéba költözött a járási párt- bizottság. Teljesen jókarban tartott régi épületét ideiglene­sen a községi tanács foglalta el, amíg hivatali helyiségeit ta­tarozzák. Ez a munka azonban még ebben az évben befejező­dik. úgyhogy a községi tanács eredeti helyére költözik visz- sza, az építőmunkások pedig a régi pártházba vonulnak át, hogy minél gyorsabban át­alakítsák szakorvosi rendelő- intézetnek. Ami különben mindössze néhány válaszfal elhelyezéséből és felhúzásából, kevés költséggel hamaro­san elvégezhető munka. Ezekután — előreláthatólag i még 1967 első felében — meg- kezdi működését Ráckevén, a járás székhelyén a Szigethal­mon levő járási szakrendelő intézet fiókja, mégpedig a leg­fontosabb orvosi szakmák rendeléseivel. Lesz benne bel-, gyermek-, és nőgyógyá­szati, valamint sebészeti, fo­gászati rendelés, meg röntgen és orvosi laboratórium is. Ez­által lényegesen csökken a szi­gethalmi, meg a pesterzsé­beti szakrendelő zsúfolt­sága. A járás több községének, mint például Kiskunlacházának, Dömsödnek lakossága pedig lakóhelyéhez közelebb és könnyebben megközelíthető helyen részesülhet szakorvosi ellátásban. Az ember szolgálata TŰKOR ELŐTT... EGY KOMMUNISTA NEVELŐ PORTRÉJA Az országos középiskolás versenyeken mindig indulnak ceglédiek és helyezés nélkül ritkán jönnek vissza. A ceglédi gimnáziumnak nem adunk tanárokat — mond­ják a minisztériumban, mert úgyis szereznek maguknak. Már-már törvényszerű, hogy minden évben sok körze­ten kívüli tanuló kéri felvételét ebbe a gimnáziumba. Diákok, tanárok szívesen jönnek ide — tanulni, taní­tani ... Ilyen tekintélyes gimnázium igazgatójának lenni nem kis dolog. Karrierről mégsem be­szélhetünk, hiszen Radványi Nagy József nem nagyon vá­gyott igazgatói székre, más­részt azért sem karrier,1 mert1 korábbán minisztériumi tiszt­séget töltött be, s tanszékveze- zető adjunktus is volt a Köz­ponti Pedagógiai Továbbkép­ző Intézetben. Hol is tart hát a pályája? Ö maga úgy érzi, elérte, amire vágyott. Sőt. több is ez már annál: élete céljának, hi­vatásának a tanítást tekinti. Ez pedig az igazgatói szobá­ban ülni és állandóan egy egész intézmény gondját vi­selni, más, mint nap mint nap fellépni a katedrára, tanítani, nevelni. A tanítást az előírá­sok hat órára zsugorítják, a diákarcokat többségében ada­tok, intézkedések cserélik fel, papírformát öltenek a tények, adminisztráció, gazdasági fel­adatok, igazgatói kötelességek. Nem lehet őket félretolni, gyülekeznek az asztalon: ak­ták. Radványi Nagy József 52 éves. Fél évszázada lassan, hogy tehetséges gyerekként útnak indult Izsákról. Az apja szántotta barázdáktól messze hajlott az útja. A kecskeméti gimnáziumon át az egyetem­re, a társadalomtudományok­hoz, majd a marxizmushoz vezette ez az út. 1942-ben lé­pett először katedrára. 1945 őszán került a ceglédi gimná­ziumba. Történelmet és latint tanított. A marxizmussal 1945 után ismerkedett meg, s ettől kezdve e világnézet tudatos nevelője lett. Jól látja, hogy minden tantárgy alkalmas a világnézeti nevelésre, minden tudomány, minden ismeret mélyén ott rejlenek a marxiz­must alkotó alapvető igazsá­gok. Előfordult, hogy a tanköny­vek megmásítottak egyet s mást a történelmi igazságok­ból. Ö mindig igyekezett a lé­nyegig-: látni* • s erre - tanította növendékeit is. Majdnem két évtizede már, hogy egyik diákja feljelentette a pártbi­zottságon: mást tanít, mint ami a tankönyvben írva van. Egyike nehéz napjainak — így emlékezik. De amikor fe­lelősségre vonták, az asztalra tette jegyzeteit és vitatkozott. Ezt tanítom, mert ez a törté­nelmi igazság. Persze akkor mindezt kimondani —, ehhez erkölcsi bátorságra volt szük­ség. A fiatal történelemtanár megvédte az érveit és tovább tanította a történelmet, úgy ahogy ma is tanítaná. 1956-ban a materialista tör­ténettanításért kormánykitün­tetést kapott. 1957 óta igazgatja a ceglédi gimnáziumot. Hosszú pedagó­guspálya legszebb emléké­nek azt tartja, amikor négy­évi vezetés után kiemelkedő eredménnyel indította útjára az első keze alatt felnőtt osz­tályt. Az iskola folyosóján a mai diákok bújják a könyveket. Ki tudja, hányadik generáció ez már azóta. A lányok azt mondják: „Milyen az igazgató? Nagyon aranyos.” Legtöbbjük már csak igazgatóként ismeri, jóságos, de szigorú igazgató­ként, akinek csendes dorgálá­sát mindennél mélyebben szí­vükre veszik. Az igazgató pedig ifjúság­pártinak vallja magát. Az idős generáció előitéleteit megmo­solyogja, s ő maga rugalma­san kezeli a „mai fiatalság” problematikát. A dohányzást nem tartja erkölcsi kérdésnek, az közegészségügyi kérdés. Ha otthon megengedik, az iskolá­ban sem tiltja. Hatalmi szóhoz ritkán folyamodik. A rossz szociális körülmények, káros szülői hatás miatt veszélyben forgó növendékek sorsát min­dig időben kezébe veszi. Az iskolai pártcsoport, a „kollek­tív bölcsesség” segítségét kéri, ha kevés a saját ereje. A tanári kar egyetért vele. Jó kellégának ismerik. Szabad utat enged az egyéniségnek, segíti az értékes ambíciókat, kedvet ad a szakmai elmélyü­léshez. Az intrika ismeretlen fogalom ebben a gimnázium­ban. A tanári kar összeforrott- ságán múlik a nevelés eredmé­nyessége. Az igazgató csak ve­lük valósíthatja meg terveit. Bent ül a fiatalok óráin, taná­csaival segíti, irányítja őket. De figyeli, mert figyelnie kell, magánéletüket is. Méltányol­ja személyes kéréseiket, de nem nézi el a tanári etika megsértését. Tükör előtt va­gyunk, mondja, mindig vissza kell tekintenünk magunkra, ellenőriznünk minden mozdu­latunkat. Egy város figyel ben­nünket. A volt diákok visszajárnak, felkeresik Radványi Nagy Józsefet. Rendszerint bent ta­lálják a gimnáziumban — a vakáció idején is. Hozzá nőtt a gimnáziumhoz, a csaknem 25 éve gyakorolt hivatás tölti ki az életét. A folyosót járta legalább húsz tablón találkoztam vele. Mindegyik képén összehúzott szemöldökű, zárkózott akara­tos arc. Mindez azonban csak a fényképezőgépnek szól, a megörökítés hivalkodó tényé­nek. Az életben nem ilyen. Sokkal közvetlenebb. Tekinte­te biztatóan villan szemüvege mögül, bátorít, nyílt utat enged az értelemnek és a ba­rátságnak. Dozvald János A legbonyolultabb termelési összefüggés is számsorokból álló feladvánnyá alakítható, s egy elektronikus számológép­be táplálva, választ kapha­tunk: mi a legoptimálisabb, legjobb eredményt ígérő meg­oldás. A számok igaz, nem áll­nak mindenek fölött, de jelez­hetik például egy politika megvalósulásának útját. Egy­szerű számsor: 31, 41, 85, 97. És ftiégis: nagyfontosságú jel­zőkövekké válnak, ha kiegé­szítjük azzal, hogy a lakosság ilyen százaléka részesült tár­sadalombiztosításban 1938- ban, 1949-ben, 1960-ban és 1965-ben. A számsor első és utolsó tagjának különbözősé­ge nemcsak a szociálpolitika nagyságrendi változására, ha­nem egy egész politikai kon­cepció fokozatos, de követke­zetes érvényesülésére utal. A természetesség ereje Mindezt — néhány mondat­ban — akkor jegyeztem fel, amikor a váci területi párt- alapszerátzet titkárával — idős, sokat tapasztalt kommu­nistával — beszélgetve, újra és újra azt hangoztatta, hogy — úgy teszünk, mintha res­tellnénk eredményeinket. Pe- d<g a párt politikájának, a szocialista társadalomnak alapvető közege a humanitás — fejtegette többek előtt, s éppen ez a természetesség adja nagyságát és nagyszerű­ségét. Való igaz: most, amikor pártszervezeteinkben, kong­resszusra készülve, felmérik a párt VIII. kongresszusa óta eltelt négy esztendőt, hatal­mas tényanyag gyűlik össze mindarról, amivel gyarapod­tunk, gazdagodtunk, ami szó szerint is az emberért való politika gyakorlati megvalósu- j Lását bizonyítja. Hiszen csak i Vácnál maradva: több, mint tíz millió forintot költöttek ez idő alatt a közvilágítás fej­lesztésére, hatmilliót (!) par­kokra, zöldterületekre, az új lakótelepek környékének rendbetételére, tizenhétezer négyzetméter járda, aszfalto­zott út épült, s rövidesen be­fejeződik a tizenkét millióba kerülő új középiskola építése. Évente egy millió forint érté­kű társadalmi munkával járul hozzá önmaga gazdagításához a váci polgár, s mégis: legin­kább közömbösen, vagy alig figyelve rá megyünk el ered­ményeink, sikereink mellett; annyira természetes, annyira magától értetődő. Rész és egész Az emberek nagy többsége természetesnek veszi — s az is —, hogy érte történik min­den. Megszokta, mert már év­tizedekké sorakozó éveink bi­zonyították, hogy egész társa­dalmi berendezkedésünk, a haladás irányát meghatározó pártpolitika egyetlen alapelv­re épül: többet adni az ember­nek. Mi van abban rendkívüli — például —, hogy 45 bölcső­de, 1520 hellyel áll a gyerekek rendelkezésére Pest megyé­ben? Semmi rendkívüli nincs benne, ám — ne is vegyibe észre? És az az adat, hogy 1960-ban 8315 tv-előfizető volt a megyében, most pedig mind jobban közelítjük a bűvös százezres számot, miért lenne érdemes az ünneplésre? Nem, nem ünneplésről van szó, de arról igen, hogy: tudjunk örülni. Lássuk meg a részt is: a mindennapok eredményeit, apró tetteit, s ne csak a nagy egészet, a párt általános poli­tikáját érezzük, tudjuk, helye­seljük. Mélyről, nagyon mélyről in­dultunk: már-már zavartan, restellkedve emlegetik az idő­sebbek, hogyan is volt hu­szonegy esztendeje. Minek már erről beszélni — mond­ják a türelmetlenek, a köny- nyen felejtők, az örülni iga­zán, tiszta szívből nem tu­dók. És akkor is, mint ma is, a párt, a kommunisták álltak élére mindannak, ami az em­bert, a dolgozó embert szolgál­ta. „Kommunista pártunk tu­datos vezetésének arra kell irányulnia, hogy állandóan ku­tassuk a fejlődés további út- ját-módját, előre felismer­jük azt, hogy minek kell kö­vetkeznie, és időben előkészít­sük népünk számára a jövőt.’’ Az idézőjelek közé fogott mondat a párt Központi Bi­zottságának májusi ülésén hangzott el, s a gazdasági me­chanizmus reformjának tömör indokolását adja: mert ez, a hatékonyabb, jövedelmezőbb, tehát a többet dolgozónak töb­bet nyújtó gazdálkodás a jö­vő, ez szolgálja leginkább ál­talában és személyi értelem­ben is az embert, annak jobb holnapját ................ ... K öze lehet-e a közgazdaság- tudomány száraznak tűnő, sza­batos, de ridegen hangzó fo­galmainak a szocialista huma­nitás meleg pátoszához? Hol kapcsolódik a termelékenység kifejezés ahhoz, hogy — jövő? Mit mond közvetlen jelenünk­ről néhány számadat? Az, hogy 1966 első három negyed­évében az ipar termelése hét százalékkal haladta meg az egy évvel ez előtti szintet, hogy a behozatal azonos maradt a korábbival, de a kivitel hét százalékkal emelkedett, tehát külkereskedelmi mérlegünk javult? Sokan vannak, akiknek mindez száraz, felesleges adat­nak tűnik. Mert nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy éppen a számok foglalják ösz- sze a lényeget, a mindenkit érintőt: élhetünk-e jobban, gyarapodtunk-e, vagy egyhely­ben toporgunk? A politika megfogalmazása és valóra vál­tása — sokszor bizonyította a történelem — nem mindig esett egybe. Ám immár huszonegy esztendeje, de különösen a leg­utolsó évtizedben politikai megnyilatkozások és hétköz­napi tények mind szorosabb egységét, elváiaszthatatlansá- gát tapasztaljuk. Töretlen utón Az elmúlt hetekben, hóna­pokban sök szó esett a párt- szervezetekben a kongresszusi irányelvekről; annak lényegé­ről, feladatainkról. És arról, hogy töretlen úton haladunk tovább, nincs, nem is lehet semmiféle változás alapvető célunkban, az egyes ember­nek, s az egész társadalom­nak többet nyújtó szocialista építőmunka sikeres betetőzé­sében. Itt is könnyű példákra hivatkozni — az új munka- alkalmak ezreire Vácott, Százhalombattán, a ceglédi kórházra, a Nagykőrösi Kon­zervgyár rekonstrukciójára, a felépítendő 25 ezer lakásra —, de inkább az idős kom­munista szavaira utalnánk is­mét: arra, hogy tudjunk örül­ni, megbecsülni azt, amit ma­gunk teremtettünk, mert csak így válik igazán teljessé az al­kotás öröme. A párt kongresszusai min­denkor múltat összegező, s jövőt meghatározó tanács­kozások. Most, a IX. kong­resszus előtt még inkább így van ez, mert történelmi je­lentőségű lépésre készülünk, gazdaságirányítási rendsze­rünk reformjára. Az ember szolgálata, a humanitás, a min­dennapok gazdagítása ölt testet1 a • reform szakszerű mondatokkal megfogalmazott alapvető irányelveiben, s mindabban, ami részletként már kimunkálásra került. Tö­retlen útról adhatnak majd számot a kommunisták küldöt­tei a kongresszuson, s e töret­len utat járja, élvezi az egész ország. És járjuk úgy ezt az utat, hogy ne csak azt lássuk, ami előttünk van, hanem azt is, amit magunk mögött hagy­tunk. Mert nincs restellkedés- re okunk: gazdag, napról- napra gyarapodó táj övezi utunkat. M. O. 288 000 lakásba csövön ömlik a tüzelő Százötven évvel ezelőtt gyűlt ki a Nemzeti Múzeum falán az első gázlámpa. Tíz év sem telt el, a gazdag pesti polgá­rok már gázzal világították üzleteik portálját. A Nemzeti Színház vezetői úgy gondolták, hogy ha a lámpa jól világít az utcán, világít az a színházban is. Saját gázfejlesztő berende­zést építettek, igaz, hogy időn­ként a gáznyomásról két tűz­oltó gondoskodott, aki ráült a gázzal teli birkabendőre, de a nézőtér nappali fényárban úszott. Az első pesti gázgyár épí­téséhez 1855-ben láttak hozzá a Lóvásár téren — a mai Köztársaság téren —, s megint csak egy jubileum, 110 évvel ezelőtt, 1856. decem­ber 23-án üzemszerűen termelt a gázgyár, s 45 kilométer hosz- szú csőhálózaton vezették a fogyasztókhoz a folyékony tü­zelőt. 1856. december 23-án délután 5 órakor gyűlt ki a Kerepesi út és a Belváros 838 utcai lámpája, és mindenki a légszesz csodáját bámulta. Az első év végén a 838 utcai lámpán kívül 9148 lakóházi fo­gyasztót számlált az új gyár. A karrier feltartóztathatatlan. Új gázgyárak épülnek, 1910-ben 21 984 Auer-égős lámpa világít a fővárosban, az első világhá­ború kezdetén a Gázművek 2700 főzőt, 4000 vasalót, 800 gáztűzhelyet ad bérbe. 1940: 432 000 köbméter gázt termelnek, 1966: 1 622 000 köb­métert. 1940-ben 130 000 fo­gyasztó élvezi a csövön érkező tüzelő áldását, 1966-ban pedig már 289 000 lakásban ég a gáz. S míg 1940-ben 990 kilométer gázcső kígyózott a felszín alatt, ma 1290 kilométer. Napjaink a technika forra­dalmának ideje, s az új jelent­kezik a gázellátásban is. Hasznosítjuk a földgázt, mégpedig kőszénből előál­lított gázzal keverve. S mind többet. 1970-ben 1706 kilométer hosszú vezetéken 345 000 lakásba 3 022 000 köb­méter folyékony tüzelő folyik be, amit 944 teherautónyi szénnel lehetne csak pótolni. A gáz karrierje teháj egyre ma­gasabbra ível. RenTélhetőleg, a krónikás 1970-ben már azt is elmondhatja: egyenletes a gáz nyomása, még vasárnap- és ünnepnapok délelőttjén is ... fSSrSS/'SSSS/'fSSSlrSSSSSSSS/S"P/S/’SfSSSSSSSSS,SSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'SSSSSS/,SSSSSSSSSfSfSSSSSSSSSS*S,SSSSSS'SSS*rSSSSSSSS '’'sssssssssssssssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssss* ****** TÓTII IMRE, G1ÜMRÖ CSIZNYÄN KAL­MAN, CEGLÉD VARGA JÓZSEF, TAPIOSZTMART. ORVOS ISTVÁN, ÜLLŐ HÓRÖMPÖ MI­HÁLY, MONOR NÉMETH SÁNDOR, CEGLÉD BÖK E OS ISTVÁN, MONOR KEI E ISTVÁN, MONOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents