Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

r A BAJNÉLKÜLI FÖL Így írnák, nagy betűvel, ha lenne saját ábécéjük, s ha nem lennének valamennyien analfabéták; a brazíliai őserdőkben azonban nem betűkkel, hanem a természet­tel hadakoznak. Mégis, esténként, törzsi ünnepeken, az öregek csendes szóval, a tűz mellett a Bajnélküli. Földről mesélnek. A tupi indiánok legszebb legendája ez: van valahol egy föld, folyókkal, erdőkkel, vaddal, ahol jó és szép minden, ahol az ember megteremtette a vágyak és a valóság harmóniáját. Ezt hívják ők a Bajnélküli Föld­nek, hisznek abban, hogy egyszer — ha nem ők, akkor gyermekeik, azok gyermekei — eljutnak oda. Csak a ma­roknyivá olvadt tupi törzs vágya lenne ez? Mennyi álom, mennyi vágy, tervek mily sokasága — s mennyi keserűség, kiábrándulás, csalódás. Mennyi bu­kás — és mégis, mennyi győzelem! A történelem hábo­rúk időpontját, királyok akaratát s népek szenvedéseit jegyezte fel. Hiányos ez a történelem! Nem örökítette meg, s nem adta nemzedékről nemzedékre tovább, miről álmodott a piramisok kövét vonszoló rabszolga, a pihe­nők pillanataiban mire vágyott — korty tiszta vízre, egy mosolyra, emberi szóra? — a gótika katedrális csodáit emelő munkás, verejtékét törölve mire gondolt, mint messzi, de egyszer beteljesülőre, a gépek mellett robotoló proletár?! Másféle történelem kellett ahhoz, hogy jusson benne hely a kisembernek is. Aki csak magot hint a földbe, csak követ farag s illeszt magasba szökő épületté, csak dolgozik, s ha harcolni kell, névtelen harcos; mégis, néhány évtizede írnak ilyen új történelmet. A tupi indiá­nok szép, de naív legendája a Bajnélküli Földről a leg­fontosabbat nem említi: hogy csak vágyakozni, csak óhajtani, csak álmodozni — százszor, ezerszer bizonyítot­ta a történelem — annyi, mint feladni a Bajnélküli Föl­det. Csak ha a vágy és akarat, álom és cselekvés lép szövetségre, ha az egyes ember és a nagy egész megta­lálja az összekötő kapcsokat, ha ember és társadalom azonos irányban — előre — mozdul, akkor kerülhet látőkö- zelbe, akkor lesz elérhető a Bajnélküli Föld. A tupi indiánok legendája ezeréves vágyakat foglal össze: a földtörténet porondjára legfontosabb tényező­ként lépő homo sapiens örök vágya ez. Kik és mennyit harcoltak érte! Tudósok és szántóvetők, szabadságharcok vezéralakjai s proletár küzdelmek katonái, mindazok, akik felismerték, hogy nemcsak álmodni, hanem tenni is kell, s akik közül sokan a legtöbbet, életüket is erre áldozták. Az örök vágy határozott alakját csak alig év­százada öltötte fel; a történelem nagy tanulságait össze­fogva, a holnap és a holnapután útját is meghatározva, vágyak és tettek szintézisét a tudományos szocializmus teremtette meg. A gondolat nem ismer országhatárokat, nem béklyóz­hatja bilincs, nem gátolhatják szárnyalását törpe akarno- kok. Leverték a rabszolgalázadásokat, az inkvizíció meg­ölte a szabad gondolat embereit, voltak bukott forradal­mak, s mégis, a történelmen vörös fonalként húzódik végig a tiszta és szép emberi vágyak, tervek nemzedék­ről nemzedékre adott gondolata. Tétova útkeresések és reménytelen harcok után éppen a szocializmus volt az, amely egybevetette a vágyakat és a realitást. A szocializ­mus volt az, amely nemcsak akarta, hanem meg is vál­toztatta a történelmet, először mint forradalmi gondolat, majd mint államként létező — most negyvenkilenc esz­tendeje megszületett — valóság. A szocializmus jelentette és jelenti vágyak beváltásának, tervek megvalósításának, álmok realitásának történelmi korszakát. Mi mindenre vágyakozik az ember? Kis és nagy vágyak milyen gazdag, sokszínű világa: szabadságra, hogy maga szabja sorsát; egyenlőségre, hogy ne ismerje, mi a szolgaság, mi az alázat; boldogságra, hogy ne ret­tegve várja a holnapot, ne érezze minden percében a bi­zonytalanságot; dús termésre, hogy gyermeke ne szen­vedjen ínséget; egészségre s holnapot-tudásra; barátságra szomszéd és távoli népekkel; békességre glóbusi és csa­ládi méretekben; szellemi és anyagi gyarapodásra, s még mi mindenre! Korunk fő jellemzője, a szocializmus mi mindent váltott be e vágyakból: szent és sérthetetlen joggá tette a Szabadságot, az egyenlőséget; vezérlő elvévé a békét és barátságot; bizonyossá a holnapot, s vonzóbbá, még emberibbé a holnaputánt. És megtanította az évez­redek óta vágyakozó, de harcolni — céltudatosan, nagy határozottsággal alig évszázada küzdő — cselekedni nem egyszer rest embert, hogy saját sorsa csak akkor lehet jobbá, ha másoké is jobb lesz, hogy vágyai, álmai bizto­san csak társadalmi méretekben teljesülhetnek. A fogalmazás más-más, de a gondolat azonos: a brazil őserdőben, Európa metropolisaiban, a világon min­denütt. Az egyszerű ember gondolata, vágyai kiinduló­pontja, tervei vezérlőcsillaga mindenütt azonos: embe­ribb holnapot! Ami már a föld egy nagy darabján létező valóság, az másutt még csak vágy, s harcok, küzdelmek célja: az osztálynélküli társadalom. Amiért fegyvert fo­gott a matróz s a muzsik akkor, októberben, most negy­venkilenc esztendő múltával a kor fő jellemzője lett: a szocializmus ez. Ami akkor jelszó volt — a kisajátítók kisajátítása —, ma országok sorsában befejezett valóság. És ahogy akkor, most is acsarkodnak azok, akik poklok­nál is jobban félnek a proletártól, a néptől, a szocializ­mustól. Nemcsak barátaink és küzdőtársaink vannak, hanem ellenségeink is. Ám megtanultuk október lecké­jét: megszerezni a hatalmat első lépés csupán, megtarta­ni azt, népet, nemzetet próbára tevő történelmi méretű feladat. És e próbát immár nemcsak egy ország, október fiai állták ki sikerrel, hanem magunk és barátaink is. azok a népek, amelyek több mint két évti­zede az Auróra ágyútűzévcl megnyitót történelmi kor­szak útjára léptek. Ünnepet köszönt a világ: békés építőmunka köze­pette, fegyvert fogva, kizsákmányolás ellen küzdve, más és más feladatokkal birkózva, de egy szívvel, egy gondo­lattal. Amit akkor, a Téli Palota ostromlói kezdtek, ma sok millióan folytatják tovább. Vietnamban fegyverrel küzdve érte, másutt sztrájkharcok tüzében, országok so­rában a szocializmus teljes felépítésén munkálkodva. És az ünnepen százmilliókat köt össze a közös gondolat, a tetteket megszabó elhatározás: örömök és gondok, har­cok, szenvedések, bukások, de győzelmek útján évezredek embereinek célját közelítjük meg, a szocializmus terem­tette Bajnéiküli Földet. Mészáros Ottó v____________________________________________________- J nrcT dk k V1LÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! r , / , PEST ME GYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 263. SZÁM . AHA 80 FILLESS 1966. NOVEMBER 6., VASÁRNAP Péntekre összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést no­vember 11-én, pénteken dél­előtt 11 órára összehívta. Hétfőn díszszemle és katonai parádé Moszkvában Háromnapos ünnep a szovjet fővárosban A Szovjetunióban a szoká­sosnál is nagyobb készülődés előzte meg november 7-ét, amely a hagyományoknak megfelelően családi ünnep is. Az idén a két munkaszüneti ÜNNEPNAPRA: napot, 7-ét és 8-át, még egy harmadikkal toldja meg a va­sárnap. A háromnapos ünnep előtti napokban Moszkvában és a többi szovjet városban a bol­tok rendkívüli nyitvatartási vezettek be, külön vevőszol­Subád- gyorsuló Torony a képnek Szerelvény a nincsből Gyorssegély a bajbajutottnak pólyán tempóval eleget a házat, gyárat építő vállalkozók igényeinek. kos, erős légáram megolvaszt­ja a téli csapadékot, meg­tisztítja a pályaudvar vál­tóit, kereszteződéseit a hótól és a jégtől. A vágánytisztító­ból ötöt adtunk át a MÁV- nak. Mindlezt már jelent­hettük a megyei pártérte­kezletnek ... Ha már a sínekig jutottunk, s a vasúiig, maradjunk is a MÁV egyik mindmáig legjobb partnerénél. A délegyházi ka­vicsbánya eminens szállító­fele a vasútnak. Ám, legalább ennyire fontos, mennyire tesz A Kavicsbánya Vállalat igazgatója, Csala Kálmán előbb le akar beszélni a témá­ról: — Nem hiszem, hogy kong­resszusi téma. Legalábbis ftem ünnepi. Ez az általában jól dolgozó üzem — ha szabad így mondanom — most rend­kívüli akadályokkal küszkö­dik; 35—40 ezer köbméterrel tartozik. — Mi történt? — Tavasz végén egy új ka- vicsosztályzó berendezést állí­tottunk üzembe. Korábban szortírozás nélkül vagoníroz- tunk. Amíg az emberek bele­(Folytatás a 2. oldalon) gálatot rendszeresítettek, kalmi elárusítóhelyeket nyi­tottak, hogy az ilyenkor meg­sokszorozódó forgalmat zök­kenőmentesen bonyolíthassák le. Közben zászlódíszt öltöttek az utcák, megjelentek a vil­lanyégős girlandok, amelyek diadalívei alatt az ünnep éj­szakáján szinte egész Moszk­va sétálni szokott. A Vörös téren most végzik az utolsó simításokat a díszemelvényen és a környező épületek — a GUM áruház és a Történeti Múzeum — dekorációján. A hétfői, november 7-i katonai parádét, az ünnepi felvonulást most is nagy érdeklődés előzi meg. Az eseménynek külön­ben a Magyar Televízió jóvol­tából a magyar közönség is szemtanúja lehet majd. Az ünnepi megemlékezések sorozata egyébként már a hét elején megkezdődött: pártve­zetők és miniszterek tartottak gyűléseket a szovjet főváros különböző kerületeiben. Termelő- és hutatómunha egysége Felavatták a Humán Oltóanyag Kutató intézet gödöllői gyárát nek az új intézményt. Beszé­dében hangsúlyozta: a magyar egészségügy el­múlt két évtizedes, hatal­mas arányú fejlődésének jelentős állomása a gö­döllői Oltóanyaggyár. Az itt szoros egységben vég­zendő kutató- és termelő- munka nagy szerepet ját­szik a járványos betegségek leküzdésében. A különböző oltóanyagok, diagnosztikai, valamint Gamma-globulin, in­fúziós készítmények széles skálájának előállítása, nem­csak a hazai szükségletek ki­elégítését, hanem a megnöve­kedett exportigényeket is szol­gálja. A miniszter sok sikert és eredményes munkát kí­vánt az intézet dolgozói­nak, majd november 7. alkalmából az „egészségügy kiváló dol­gozója” kitüntetést nyújtotta át többek között a kivitelező, a 25. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozójának, Bánki Horváth Ferenc művezető­nek, a vállalat jó munkájá­nak elismeréseként. Ugyan­ebben az elismerésben része­sültek a megvalósítás során kiemelkedő munkát végzett Humán-intézeti dolgozók: Kiss Irén, dr. Richter Péter, Gö- möri István, dr. Síkos Ká­roly, Pataki István, Ulrich István, Molnár József, Horváth Klára és Szigeti Ferenc. A Szo­cialista Haza Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatával tüntették ki dr. Veres Gábort, az intézet igazgatóját és dn Vető Ivánt, a gödöllői gyár­egység igazgatóját. Rajtuk kí­vül többen részesültek még miniszteri dicséretben. Az új létesítményt dr. Veres Gábor vette át, majd a megjelent vendégek megtekintették az épület bel­sejét. — Mindjárt az indításnál tisztázzuk, hogy nem vala­milyen reprezentatív deko­rációs állványról van szó. A .torony a képnek” a szó leg­modernebb értelmében tölti ae a hivatását: a tiv-adó építménye lesz. Ez az egyik újdonságunk, s egyben di­csekvésre való témánk is. — Korszerűsége miatt? — Természetesen modem 's a tv-adóantenna, amely egymillió-kétszázezer forint értéket képvisel. Számunkra mégsem ez a különlegesség. £z a jelentős tétel nem is szerepelt a gyári program­ján, mégis készen áll. A Pestvidéki Gépgyár elismerésre méltó újdonság- istát olvashat be. Ezek kő­iül csak kettőt sorolunk a többihez. — Soronkívül vállalkoztunk irra, hogy tv-kameraállvá- lyokat gyártunk. Neve: Stopp 1-as. ötvenhárom helyett natvannyolcat építettünk. — S a vasút nem látja iasznát a soronkívüli akciók- lak? — Talán két esztendeje, rogy kifutott tőlünk az első különleges vágánytisztító be- •endezés. Egy hőlégsugaras motorból és egy vasúti ko­miból áll. A több száz fo­öt év tervező- és építő­munkája nyomán, most került sor népgazdaságunk egyik ki­emelkedő új létesítményének, a magyar egészségügy nagy jelentőségű intézményének, a Humán Oltóanyag Kutató és Termelő Intézet gödöllői gyá­rának felavatására. A modern és impozáns épü­letkomplexum tanácskozó ter­mében tartott ünnepségen dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter adta át rendeltetésé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents