Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-29 / 281. szám

1966. NOVEMBER 29., KEDD

MEGYEI

'xr/£trlap

TANÁCSKOZIK A PÁRTKONGRESSZUS

(Folytatás a 4. oldalról)

eialista szellemű, humanista alkotásokat. A televízió, a rádió, a sajtó, az ismeret- terjesztés és népművelés munkájában ezek terjesztésének és propagálásának kell az eddigieknél határozottabban érvényt szerezni.

Az eddigieknél határozottabban kell visszautasítani a politikailag ellenséges, antihumanista és a közerkölcsöt sértő alkotásokat.

A párt feladata, hogy eszmei irányítással erősítse kultúránk szocialista vonásait, biztosítsa további fejlődését.

A pártélet kérdései

A referátum ezután a pártélet kérdéseire tért át.

— Az utóbbi négy évben a párt egészségesen fejlődött, a taglétszám évenként 3,5 százalékkal, a négy év alatt 73 ezer fővel növekedett és jelenleg a párttagok és tagjelöltek száma 584 ezer 849 fő. A párttagság összetétele alapjában megfelelő. A tagság 42,5 százaléka fizikai dolgozó, 37,3 százaléka szellemi dolgozó, 7,9 százaléka a ■fegyveres erőknél teljesít szolgálatot, egyéb foglalkozású és tanuló 3 százalék, 9,3 százalék nyugdíjas. A párttagság 22,9 százaléka nő.

— A párt ereje nemcsak létszámában, hanem elj sősorban tagjainak ön- I tudatában, felkészültségében, aktiv munkájában, a párt egységében és ösz- szeforrottságáöan van.

Ezért továbbra sem célunk a taglétszám nagyarányú növelése. Arra kell törekednünk, hogy új tagokat elsősorban a termelő és társadalmi munkában kitűnt munkápok, termelőszövetkezeti tagok, a nők és a fiatalok soraiból vegyünk fel.

. — A Központi Bizottság jelentheti a kongresszusnak, hogy pártunkban a lenini normák a pártélet meghatározói, a kollektív vezetés elve érvényesül. A pártmunkában azonban, az utóbbi években bizonyos mértékig elhalványult a személyes felelősség. Kívánatos, hogy az elhatározások és döntések meghozatalánál továbbra is szigorúan betartsuk a kollektív vezetés elvét, de a határozatok végrehajtásában jobban érvényesítsük az egyszemélyi felelősség elvét.

, — Pártunk a demokratikus centralizmus elvei alapján működik: a felső pártszervek ténylegesen irányítanak, az alsóbb pártszervek megí'elelő önállósággal, hatáskörrel dolgoznak, a párt élete demokratikus légkörben és keretek között folyik.

— A következő időszakban a demokratikus centralizmus elvének mindkét oldalát tovább keli erősítenünk. Erősíteni kell a centralizmust is.

— Pártunkban élénk a kritikai szellem. Az élénk kritika ezen szabad légkörében még jobban szembetűnik, hogy vannak, akik önmaguktól eltelve, mindennel elégedettek. Még mindig elég sok olyan funkcionáriusunk van, aki mindent meg tud magyarázni, aki a kritikát megköszöni — de nem felejti el.

— Pártunknak becsületet szerez, hogy a hatalommal jól él, nem uralkodik, hanem vezet és a népet

szolgálja.

Ez a magatartás kötelező a párt minden funkcionáriusára és tagjára. Az egyszerű emberek véleménye a pártról nem kis részben azoknak a kommunistáknak munkájától és magatartásától függ, akiket személyesen ismernek. Funkcionáriusaink, párttagjaink zöme kommunistához méltóan él és dolgozik. A leghatározottabban felléptünk azokban a szórványos esetekben, amikor valaki a rábízott hatalommal visszaélt és így járunk el a jövőben is.

— Azt is tapasztaljuk, hogy a kispolgári életmód és erkölcs — az anyagiasság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, szerénytelenség, erkölcstelen életmód — hatást gyakorol egyes párttagokra is. Elsőrendű pártérdek, hogy párt- és közéletünket, erélyes és hatékony féllépéssel, óvjuk minden olyan jelenséggel szemben,

ami sérti pártunk tisztaságát, becsületét.

— Elvtársak!

— Pártunk eszmeileg, politikailag egységes: a párt tagsága helyesli és követi a Központi Bizottság politikai irányvonalát. Az egységet pártunk hűsége a marxizmus—leninizmushoz, az a harc formálta, amelyet a jobb- és baloldali nézetek ellen folytatott. Ez pártunk nagy ereje, sikereink forrása.

A taggyűléseken felszólaló százezernyi párttag kifejezte egyetértését politikai irányvonalunkkal és eltökéltségét annak végrehajtására.

— Meg nem értés mutatkozott párttagjaink egy részénél egyes kérdéseknek, a fejlődésnek, mai viszonyainknak megfelelő új megoldását illetően. Az egyes részkérdések különböző megítélése alapjában korszakunk bonyolultságából, társadalmunk, gazdaságunk jelenlegi állapotából fakad. Ösz- szefügg gyakran azzal, hogy sok párttag is illúziókat táplál és a szocializmusba való átmenet korszakát rövidnek, konfliktus nélkülinek véli. Ezért értetlenül állnak sok — gyakran ellentmondásos jelenséggel szemben.

A párt vezető szerepe

Kádár János■ ezután arról beszélt: felmerülnek a. párt- életben a párt vezető szerepének gyöngüléséről való vélemények is. Az e kérdésben folytatott viták részben a párt vezető szerepének különböző megítéléséből fakadnak. Vannak, akik a vezető szerepet úgy értelmezik, hogy a legapróbb részletkérdésekben is a pártszerveknek' kell dönteniük és az állami-társadalmi szervek szerepe csupán a végrehajtás. Ez helytelen nézet.

A párt vezető szerepének ez a felfogása oda vezetne, hogy elsorvadna az állami és tömegszervezetek önállósága, felelőssége.

— Mások a vezető szerepet azonosítják az erőszak, a hatalmi eszközök alkalmazásával. Ez — különösen a szocializmus építésének mostani időszakában — ellentmond a pártvezetés lenini alapelveinek. Nem kevés párttag, a párt vezető szerepét, egyes párt- szervezetek szereplésével és hatáskörével azonosítja, mások abban látják a párt vezető szerepének feltételét, hogy minden vezető beosztást párttagok foglaljanak el. A párt vezető szerepe mindenütt érvényesül, ahol megvalósul politikája. A párt határozatai esetenként és helyenként nem valósulnak meg elég következetesen, sőt néha el is torzítják azokat. Ahol nem a párt politikáját valósítják meg, ott nem lehet a párt vezető szerepéről beszélni. Ebben az értelemben és helyileg előfordul — és nem is egy-két esetben —, hogy a párt vezető szerepe nem érvényesül. Mégis egyes kivételes esetekből általánosítani, hiba, a helyi problémákon lehet és keli is változtatni, de

az országban a párt vezet és politikája meg is valósul.

— Az utóbbi időkben hallottunk a nemzetközi hírek között olyan nézetekről, amelyek a centralizmus elvének szükségességét vitatják a munkás- osztály forradalmi pártjában. Másutt a párt funkcióját megfoghatatlan eszmei irányításként kezdik értelmezni. Arról a torzulásról nem beszélve, ahol „kulturális forradalom” címén iskolás gyermekeket vezetnek rohamra pártszervek és pártszervezetek ellen, úgymond „megtisztítási” célzattal.

A magyar munkásosztály és a dolgozó nép történelmi tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a kapitalizmus elleni következetes harc, a szocialista építés,

csak marxista—leninista, a demokratikus centralizmus elve alapján felépített és működő kommunista párt vezetésével folyhat sikeresen.

A dolgozó népnek, a munkásosztálynak a szocialista építés egész időszakában szüksége van a pártra, annak vezető és szervező tevékenységére. Minden olyan nézet, amely a párt vezető szerepét korlátozza, az irányító erejétől fosztja meg a munkásosztályt, a dolgozó népet. Minket, magyar kommunistákat’nehéz, sokszor jelentős áldozatokkal járó, harcunk tanulságai arra tanítanak, hogy a párt vezető szerepével és belső életével kapcsolatos lenini elvek következetes érvényesítése szent kötelességünk.

— Elvtársak!

— A Központi Bizottság

Ä párt, a KISZ és a tömeg szervezetek

— Tisztelt elvtársak!

— A párt vezető szerepe érvényesülésének fontos láncszemei a dolgozók tömegs'zerveze- tei és tömegmozgalmai. A bennük rejlő erőt a párt az ott dolgozó kommunisták segítségével mozgósítja népünk, a szocializmus érdekében. Ezt a megtisztelő kötelességet és felelősséget a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak mindig érezniök kell. Kötelesek a párt politikáját ismertetni, megmagyarázni. Felelősek azért, hogy működési területükön a meggyőző munka eredményeként a párt politikája megvalósuljon, hogy a dolgozók kőiében szerzett tapasztalatokat közvetítsék és képviseljék a párt szervei előtt.

Ez a pártmunka szerves része, más pártmunkával egyenlő értékű tevékenység.

— Legfontosabb tömegszer- vezeteirtek a munkásosztályt, a bérből és fizetésből élők döntő többségit átfogó szakszervezetek. Szükségessé vált jogkörük rendezése és kiterjesztése, ugyanakkor felelősségük növelése is. A szakszervezetek segítségével kell biztosítani a dolgozók bevonását a vállalatok egész tevékenységébe, hogy felelősnek érezzék magukat a vállalat eredményes munkájáért. A dolgozók képviseletében szerepet kapnak az üzemi vezetők megítélésében, megerősítésükben, vagy felmentésükben.

— A Központi Bizottság megkülönböztetett figyelmet fordít a párt ifjúsági

szervezetére,

a mintegy 750 ezer tagot számláló Kommunista Ifjúsági Szövetségre és a csaknem 1 millió 200 ezer tagú úttörőmozgalomra. Munkájuk jelentőségét meghatározza, hogy azt a nemzedéket nevelik, amely az idősebbek nyomdokába lép. A KISZ — tömegszervezeti jellegének erősítése mellett — energikusabban dolgozzon az ifjúság eszmeipolitikai nevelésén, forradalmi megedzésén, kommunista jellemvonásainak fejlesztésén.

Az elméleti munkával, a pártpropaganda eredményeivel és feladataival foglalkozott a továbbiakban a referátum. Egyebek közt megállapította:

1962 óta 600 ezerről csaknem 800 ezerre nőtt a pártoktatásban részvevők száma.

Különösen örvendetes, hogy magasabb tokon, a marxista— leninista esti egyetemeken több mint 27 ezren és a két évvel ezelőtt létrehozott és bevált' marxizmus—lemniz- mus esti középfokú iskolán pedig 17 és fél ezren, tanulmányozzák a marxizmus alapvető tanításait.

— Az agitáció régi és új

formáinak alkalmazásával az utóbbi időben eredményeket értünk el.

A párttagság jogos igénye az eddiginél gyorsabb és szélesebb körű tájékoztatás.

— A sajtó, a rádió és a televízió munkája is fejlődött a két kongresszus között. Az újságírók munkáját' mindinkább a szocializmus ügye iránti közéleti felelősségtudat hatja át;

a sajtó, a rádió és a televízió tevékenysége világnézetileg és politikailag tisztultaöb és egyértelműbb lett.

A párt káderpolitikájáról szólva Kádár János megállapította: a VIII. kongresszus által elfogadott elvek helyesnek bizonyultak. A VIII. kongresszus irányelvei a kádermunkában mégsem valósultak meg elég következetesen; számos hibával és félreértéssel találkoztunk.

— A VIII. kongresszuson nagy hangsúlyt kapott a feladatokra való alkalmasság.

Ezt félreértelmezve , egyes helyeken állami és gazdasági vezető tisztségek betöltésénél egyoldalúan előtérbe helyezik a szakmai felkészültséget, az eszmei szilárdság és a vezetőkészség rovására. A párt ezt a szemléletet és gyakorlatot nem fogadhatja el.

A társadalomnak nem apolitikus „szakemberekre” és nem szakmailag hozzá nem értő „politikusokra”, hanem megfelelő vezetőkre van szüksége.

A feladatokra való alkalmasság társadalmunk minden vezető tisztségében a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felkészültséget és a vezetőkészséget egyaránt és együttesen követeli.

A szervezeti szabályzat javasolt módosításával kapcsolatban a Központi Bizottság első titkára kiemelte:

— A legnagyobb horderejű változás a tagjelöltség megszüntetése. A javaslatnál a Központi Bizottságot az vezeti, hogy felszabadulásunk után több, mint 21 évvel, a pártba felvételre jelentkező ember nem ismeretlen a párt előtt,... hiszen hosszú ideje itt él a párt szeme előtt, dolgozik a szocializmus építésén, s a párthoz, rendszerünkhöz való viszonyát felelősen el lehet bírálni.

A párt irányító és ellenőrző szerepének erősítését célozza az a javaslat, amely

valamennyi hivatali párt- szervezetnek megadja azt a jogot-, hogy a vezetőt beszámoltathassa és a hivatali munkát ellenőrizhesse,

— azzal a céllal, hogy az eddiginél hatékonyabban segíthessék a hivatal, az állami szerv, az intézmény rendeltetésszerű munkájának eredményes elvégzését.

Ä köz&s érdekeket egyeztetni kell és lehet

Ezután a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseiről szólt a referátum.

— A kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ereje. A világ kommunista pártjainak száma ma megközelíti a kilencvenet. Kommunista pártok tevékenykednek a fold országainak majd mindegyikében, a marxizmus—leninizmus eszméi

pedig mindenütt éreztetik hatásukat.

— Erősödött a szocialista országok kommunista pártjainak vezető szerepe.

Tovább nőtt a tőkés országokban a kommunista pártok tekintélye és tömegbefolyása.

Sok országban élesedik az osztályharc. A burzsoázia e harcban a munkásosztályt, annak marxista—leninista pártját tekinti legfőbb ellenfelének, attól fél a legjobban, s ahol teheti, arra méri a legkegyetlenebb csapásokat.

A történelem azonban feltartóztathatatlanul halad előre, a kommunizmus eszméje hódít, s ma már a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista mozgalom ereje gátat vet az imperializmusnak, szembeszáll az agresszióval.

Rendkívül jelentős, hogy a kommunista- és munkáspártok között eleven kapcsolatok legyenek,

hogy a testvérpártok kicseréljék tapasztalatukat, s egyeztessék fellépésüket nemzetközi síkon a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban.

E megfontolás vezette pártunkat, amikor a beszámolási időszakban találkozott és tárgyalásokat folytatott a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom számos pártjával. Ismételten találkoztunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának és csaknem minden szocialista ország kommunista pártjának képviselőivel, a legtöbb nyugat-európai kommunista párttal és más világrészek kommunista pártjainak egész sorával.

E tárgyalások mindegyike eredményes és hasznos volt.

Szükségessé tette a találkozók gyakoriságát az a sajnálatos körülmény is, hogy ma vannak a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomban * olyan nézetek is, amelyek ellentmondanak a marxizmus—leninizmus elveinek.

Zavaróan hat a nemzetközi munkásmozgalom egységére, hogy a kérdések marxista— leninista felfogását és kezelését helyenként a mi világnézetünktől idegen nacionalista tendenciák szövik át.

Ha e téveszmék jellegzetességeit nézzük, a nemzeti érdekek félreértését, vagy félremagyarázását látjuk.

Mérlegelés tárgyává teszik, hogy a nemzeti érdekeket alá vagy fölé kell-e rendelni közös érdekeknek, holott teljesen világos, hogy ezeket egyeztetni kell és lehet.

A nemzetközi munkásmozgalomban minden álbaloldali és jobboldali elhajlás közös ismertető jele volt mindenkor és az ma is, a szovjetel- lenesség. A nemzetközi imperializmus, a burzsoázia mindig a Szovjetuniót tekintette és ma is azt tekinti legfőbb ellenségének. A jobb- és „baloldali” elhajlók, legyen szándékuk bármi, szov- jetellenességükkel akarva, akaratlanul, egyenest az imperialisták kezére játszanak.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a szocialista országok és a kommunista pártok elvi alapon nyugvó szoros együttműködésének tántoríthatatlan híve. Az a nézetünk, hogy az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok helyesen foglal- , tak állást korunk legfontosabb kérdéseiben és megállapításaikat az élet azóta min- ' den tekintetben igazolta.

Elítélünk minden egységromboló tevékenységet

Elítélünk minden olyan fellépést, amely a forradalmi munkásmozgalom sorainak egységét rombolja.

Jelenleg a kínai vezetők hegemón törekvései, szov- jetellenessége és szakadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt.

A legutóbbi hónapokban helytelen nézeteik ellenzékének letörésére megindították az úgynevezett „proletár kulturális forradalmat”, s e mozgalom rohamcsapataként létrehoztak tanulókból szervezett „vörösgárdista” osztagokat. Nem lehet mindezt egyszerűen a kínai párt, illetve a központi bizottság belső ügyének tekinteni. Lin Piao elnökhelyettes, honvédelmi miniszter maga jelentette ki a katonai akadémia hallgatói előtt, hogy „Mao elnök sokkal magasabban áll Marxnál, Engelsnél, Leninnél, Sztálinnál”. A kínai vezetők maguk hangoztatják, hogy a „proletár kulturális forradalom” nemcsak belső használatra szól, hanem „példamutatás

minden ország számára”. S valamelyik pekingi utcában már - tábla hirdeti, hogy ott működik a „vörösgárda világbizottsága”. Mindez ilyen formán reánk is tartozik. Mi elutasítjuk ezeket a marxizmus—le- ninizmustól idegen nézeteket, elhatároljuk magunkat tőlük.

Mi, mint internacionalisták, a leghatározottabban elutasítjuk a szovjetellenességet, ezt az antikommunista eszmét, a nacionalizmust, annak minden szocialistaellenes megnyilvánulását. A nacionalizmus és sovinizmus nem ismeretlen Magyarországon. Hazánk és népünk századokon át idegenek elnyomottja, a magyar uralkodó osztály pedig az ország területén élő nemzetiségek elnyomója volt. Az első világháború utáni imperialista trianoni' diktátum ürügyül szolgált arra, hogy az uralkodó osztályok a végletekig csi- gázzák a nacionalista, soviniszta szenvedélyeket, a szom(Folytatás a 6. oldalon)

teljes odaadással küzdjön a párt politikájának elfogadtatásáért, megvalósításáért.

A pártnak joga és kötelessége bírálni mindazon szerveket és személyeket, ■ akik nem a párt politikájának szellemében dolgoznak.

—' A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állami munka pártirányításának és a kormányzati munkának további fejlesztését. A jelenlegi gyakorlat lassítja a döntéseket, az ügyintézést és sokszor lemossa a felelősséget. Ezért a párt- és állami szerveknél, felsőbb és alsóbb szinten, meg kell szüntetni a párhuzamosságot, a szervezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket.

— Az eredményesebb munka, a felelősség érvényesítése és fokozása megkívánja, hogy kellő munkamegosztással és összehangolással határozzák meg a párt és a gazdasági szervek feladatait a gazdasági építő munkában. A pártszervezetele a gazdaságpolitika végrehajtását elsősorban politikai eszközökkel támogassák.

meggyőződése, hogy az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, előrehaladásunk gyorsításának kulcskérdése a párt vezető szerepének további fejlesztése.

— Általában a párt felelős a szocialista építésért, társadalmunk állapotáért a munkásosztály és egész népünk előtt. Ez nem jelentheti azonban azt, hogy minden részkérdésben a pártnak kell döntenie. Továbbfejlődésünk határozott igénye, hogy növekedjék az állami és tömsgszerve- zeti szervek szerepe, felelőssége a gyakorlati döntésekben és azok végrehajtásában.

— A politikai, gazdasági és kulturális élet fő tennivalóit a párttagsággal tanácskozva, a párt vezető szervei dolgozzák ki. A pártnak minden fokon a fő feladatokkal kell foglalkoznia.

— A párt munkájában minden szinten erőteljes szerepet kell biztosítani a végrehajtás ellenőrzésének. Ez párttagságunk leghatározottabb kívánsága. Minden párttagnak — bármilyen területen, vagy beosztásban dolgozik is — legfőbb kötelessége, hogy