Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

1966. NOVEMBER 27.. VASÄRNAP «« HECltl Rendezik az alsógödi Duna-partot Alsógöd az üdülőközségek Borába tartozik. Mivel Duna- Partja a mai napig rendezet­len belterületnek számít, itt oz ideje, hogy megkezdjék az utcasorok kimérését és a köz­művesítést. A területrendezést négy ütemben kívánják végrehaj­tani. Első lépésként január­ban 50 darab, egyenként 100 négyszögöles telket adnak át ez OTP-nek értékesítésre. A befolyt vételárból fedezik az utcakijelölés, árkosítás stb. költségeit és ugyanakkor megkezdik a villanyvezeték kihúzását erre a területre. Hogy a Duna-part üdülő­jellegét továbbra is megőriz­zék, nem családi, hanem az előírásoknak megfelelő hétvé­gi házakat kell az újosztású telkekre felépíteni. 1250 bérlet a szülők akadémiájára Megyeszerte ugrásszerűen megnőtt a szülők érdeklődé­se a pedagógia tudománya iránt. A nagykátai járásban 18 iskolában indítottak az idén szülők akadémiáját. 1250 bérleti jegyet adtak el összesen ezekre az előadásso­rozatokra. Akadt olyan isko­la, ahol 180 hallgatója van az akadémiának. Az előadá­sok mindenütt közös tematika szerint folynak, az előadók járási pedagógusok, TIT-ta- gok. Az előadás megtartása előtt előkészítő konferencián vesznek részt, ahol a sorra kerülő témából központi elő­adó készíti fel őket. Mit mondtak volna? A tagság már magáénak érzi a közöst Fodor János, az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet párttitkára Az albertirsai Szabadság Termelőszövetkezet a nagy gazdaságok közé tartozik. Hat­ezerötszáz holdon gazdálkod­nak. A tagok száma nyolc­száz, ebből kétszázötven a nyugdíjas. A tagság átlagélet- kora ötvenhat év. — Gazdaságunk fejlődéséről és arról a változásról kíván­tam szólni a pártértekezleten — mondja Fodor János —. amely az elmúlt esztendők so­rán termelőszövetkezetünkben bekövetkezett. — Termelőszövetkezetünk I960—64 között egyetlen esz­tendőben sem tudta elérni a tervezett munlcaegység érté­ket. Eminek volt a következ­ménye az, hogy 1962-ben új elnök és új főagronómus vette át a gazdaság vezetését. Egyik sem helyi ember volt, nem rendelkeztek helyi ismeretek­kel. Ahelyett, hogy meghall­gatták volna az emberek vé­leményét, a saját elgondolása­ik alapján irányították a gaz­daságot. Az akkori gyenge pártvezetés sem tudott ezen változtatni. S a következmény: 1962-ben és 1963-ban két és fél milliós mérleghiánnyal zárták az évet és gyakran elő­fordult, hogy hónapokig még az előleget sem kapta meg a tagság. Érthető, ha nem is he­lyeselhető: az állattenyésztők közölték a vezetőkkel, hogy addig nem dolgoznak, amíg nem fizetnek nekik. — Ilyen előzmények után hatvannégy derekán ismét új vezetőség — elnök, párttitkár, főkönyvelő, főagronómus — került a termelőszövetkezet élére. Közülük ketten, az el­nök és a párttitkár, már helyi emberek voltak. Mégsem volt könnyű az újrakezdés, ötven­hatvan ember kérte egyszerre a kilépését a szövetkezetből. Attól féltek, hogy az új veze­tőség is csak olyan lesz, mint a régi: sokat ígér é$,..keveset, ad. A legfontosabb az volt: őszintén szót érteni az embe­rekkel. — Ma már elmondhatjuk: nem az a problémánk, hogy W.///////////ÄV/// . az emberek elkívánkoznak termelőszövetkezetünkből, ha­nem hogy egyre többen kí­vánnak tagjai lenni gazdasá­gunknak. Ez azt bizonyítja, hogy jelentős utat tettünk meg az elmúlt két esztendő alatt. Az emberek ma már megta­lálják számításukat a terme­lőszövetkezetben. Két szocia­ugyanakkor az épület egy mil­liót veszít az értékéből. Gondok. Nem is kicsik. De két esztendeje már a helyes úton jár az albertirsai Szabad­ság Termelőszövetkezet. A tag­ság ma már a magáénak érzi a közös gazdaságot és elége­dett vezetőivel is. Ez pedig biztosítéka annak, hogy a gon­dok közös erővel mielőbb meg­oldódjanak. Kialakítják az egységes gépkarbantartást HASZNOSÍTJÁK a váci tapasztalatokat lista brigádunk van, három pedig most készül a szocia­lista brigád cím elnyeréséért. A IX. pártkongresszus tiszte­letére rendezett munkaver- senyben eddig a Zrínyi Ilona szocialista címért küzdő bri­gád érte el a legkimagaslóbb eredményt. Szeptember 30-ig teljesítették háromnegyed milliós évi tervüket s azóta több, mint negyed millió fo­rinttal túl is teljesítették azt. Mindez bizonyít: a gazdaság­ban dolgozók hangulata jó, a tagság és a vezetőség kapcso­lata szilárd s ez a további si­kerek záloga. — Van azonban néhány do­log, ami gátolja a munkát. Az egyik: jóváhagyott távlati ter­veinkben egy háromszáz férő­helyes komplett tehenészet lé­tesítése szerepelt. Ennek alap­ján fejlesztettük az állatállo­mányt. A nyáron azonban kö­zölték velünk a megyénél, hogy legfeljebb kétszáz férő­helyes tehenészetet létesíthe­tünk, azt is csak a különböző szükséges melléklétesítmé­nyek nélkül. — A másik, ehhez kapcso­lódó probléma. Két éve áll már a hidroglóbus, de vizet máig sem szolgáltat. — A harmadik nagy gon­dunk: honnan szerzünk pénzt ahhoz, hogy a húszezer férő­helyes, két és fél millió forin­tot érő csibenevelőnket átala­kíttassuk másfél millió forint értékűre. Talán furcsának tű­nik. de így igaz. A néhány éve épült csirkekombinátban je­lenleg igen magas, húsz-hu­szonöt százalékos az elhullás. Ahhoz, hogy ezt négy-öt szá­zalékosra csökkenthessük, át kell építtetnünk: az ablakokat befalaztatni, a csatornarend­szert betemettetni, a központi fűtést olajkályhákra kicserél­tetni. Közel kétszázezer forint­ba kerülne ez az átalakítás, A mezőgazdaságban jelen­leg mintegy 20—25, egy- egy üzemben pedig általá­ban nyolc-tíz különböző tí­pusú, illetve változatú trak­tor van. Az egyes traktor­típusok karbantartási előírá­sai, időpontjai sok esetben eltérnek egymástól. Az egységes karbantartási rendszer kidolgozását Pest megyében széles körű vizs­gálatok, tudományos elem­zések előzik meg. Hasznos tapasztalatokat szereztek a gépjavító szakemberek a kö­zelmúltban megtartott ta­nácskozáson, ahol a váci já­rásban alkalmazott gépkar­bantartási módszert ismer­hették meg. Ennek a metó­dusnak a lényege, hogy az eredeti öt karbantartási fo­kozatot háromra egyszerűsí­tették és az üzemanyagfo­gyasztás alapján döntik el, hogy az erőgép mikor ke­rüljön karbantartásra. Rö­videsen megyei tanácskozá­son tárgyalják meg, hogy a jelenleg alkalmazásban levő, többféle gépkarbantartás kö­zül melyik a legalkalmasabb megyei elterjesztésre. ÚJ MECHANIZMUS - VÁLLALATI FELADATOK Változatok egy témára Beszélgetés Lenyó Lászlóval, a Forte-gyár igazgatójával sYSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSSS Mindkettő alapanyaga a vá- fci gyapjúfonóban készül. Kár- lológépen alakítják fonallá a gyapjúból és műszál keverék­ből álló tvisztpulóveranyagot. Modem gyűrűsfonó gépeket is kaptak. Csak ilyen korszerű berendezések üzembe állításá­val érhették el, hogy két év­tized alatt megduplázódjék az üzem termelése. Ez a gép külföldi rendelésre ontja a bundacipőhöz való, műszálból készítendő alap­anyagot. A fehér, puha ta­pintású árut jól ismeri a hazai közönség is. Sok hidegre érzé­keny láb olcsó kis kályhája, a műszálból való bélés. + (Foto: Gábor) Az ország egyetlen fotoké­- miai üzemének jelentőségét z szerepének fontosságát nerc- szükséges különösebben hang­- súlyozni. A hazai igények ki­- elégítése mellett a külföldi- piacok is mind nagyobb- mennyiségben igénylik a Forte- márkájú termékeket: filmet , és fotópapírt. Éppen ezért ér­- dekes, ahogyan a beszélgetés- kezdődik az újságíró és a 5 gyár igazgatója között. A realitások fafaján 1 — Az új gazdasági mecha­t nizmusra való vállalati fel­készülés során alapvető elv- . ként kezeltük, hogy: ne érté- l keljük túl erőinket — mondja Lenyó elvtárs. — Középválla- . lat vagyunk, annak minden . előnyével, de hátrányával is. ( Ma még sok dologhoz riincse- . nek meg az adottságaink, s ép- . pen ezért — például — úem ' élünk majd az önálló export- . import jogával sem. A termékei jelentős hánya­- dát exportáló vállalat termé- : szetesen nagy gondot fordít : külkereskedelmi kapcsolatai javítására. Kidolgozták, s már a jóváhagyást is meg­kapták a CHEMOLIMPEX-szel közös programra, a devizaho- zamos elszámolási rendszer­re. 1967. január elsején lép- itetik érvénybe a már teljes ^ egészében az új gazdaságirá- ^ nyitási rendszer elveire ala- \ pozott elszámolási módszert, amely alapján — a többi kö- $ zött — a CHEMOLIMPEX és §a Forte érintett munkatársai § azonos elvek szerint része- ^ sülnek prémiumban, s ugyan- 5 akkor a többletdeviza 45 szá- $ zaléka a vállalatnál marad. § — Ez utóbbi lehetővé te­§ szí — mondja az igazgató —, § hogy növeljük kisgép és célgép % behozatalunkat, biztonságosab- S bá tegyük a termelést. így pél- ^ dául tervezzük kísérleti öntö- § gép beszerzését is. Jelenleg a ^kísérleteket is a nagy öntőgé- Sj pen bonyolítják le, ez éves vi­szonylatban gyárunk számára ^ mintegy 200—300 ezer négy- 5? zet méter fotopapír-kiesést je- ^ lent. Ha a kísérleti öntőgép ^ dolgozni kezd, ennyivel több i papírt gyárthatunk, s ezzel biz- 5 tosíthatjuk, hogy egyetlen § négyzetméternyit sem kell im- S; portálnunk. ^ Minél kisebb „tandíjat" ^ A gyár már kialakított ter- ^ vei, elképzelései szerint minél $ kisebb „tandíjat” szeretne fi- ^ zetni az új megtanulásáért. $ Ezért folyamatosan, de lépés- ^ ről lépésre haladnak előre. A *! jövő évben mintaboltot léte- ^ sitenek a fővárosban; 3—5 ta- ^ gú mérnök piackutató, müsza- ^ ki demonstrátor-csoportot hoz- ^ nak létre, a későbbi önálló í üzletkötőrészleg magvaként; § két ember a gyárból néhány $ hónapra a CHEMOLIMPEX- ^ hez teszi át székhelyét, ott sze- ^reznek külkereskedői tapaszta- ^ latokat s így tovább, ji —Igen sokat számít az új 5; mechanizmus előkészítésében, ^ hogy sikerült az anyagi ösz- $ tönzés, érdekeltség elvét élővé S tenni: közel egymillió forint !; állt rendelkezésünkre bérfej- lesztésre, jelentősen megnőtt * a prémium összege, s dolgo­zóink jól tudják, hogy a de­vizahozam minimumjának tel­jesítése 12 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést biztosít, a túlteljesítés arányá­ban emelkedik ez az összeg, s akár a harminc napot is elér­heti. A prémiumnál nincs „plafon”: több lehet, mint a jelenlegi, sőt — teszi hozzá mosolyogva — még az sem baj, ha jóval többet keres egy- egy műszaki, mint az igazga­tó. Ez évi többletexportjuk 45 százalékát már „saját számlá­ra” könyvelték, a deviza ren­delkezésükre áll. Gyűjtik, hozzáteszik a jövő évit is, a nagyobb summa nagyobb el­képzelések megvalósítását te­szi lehetővé. És nemcsak a de­vizát gyűjtik, hanem áz új rendszer tapasztalatait is, hogy azok felhasználásával térje­nek majd át az önálló ex­port-import tevékenységre, de nem korábban 1969-nél. Nem akarnak elsietni semmit, de nem is késlekednek: “ügy ké­szülnek, ahogyan valóban ké­szülni kell a gazdaságirányítás új rendszerére. Ne legyenek meglepetések A Statisztikai Évkönyv ada­tai szerint 1960-ban fotópapír­ból egymillióhúszezer négy­zetmétert, 1965-ban már 1 497 000 négyzetmétert expor­táltunk. A két adat között rejlő öt esztendő azonban elég keserves időszak volt a gyár számára, súlyos nehézsé­gekkel küzdöttek, s most, amikor végre egyenesbe ke­rültek, nagyon is őrzik a ta­nulságot: soha többé meglepe­téseket, váratlan fordulatokat. — Az új gazdasági mecha­nizmusra való vállalati előké­születek legfontosabb részének tartom — mondja Fenyő elv­társ —, hogy jó „zenészek­ként’’ egy témára több válto­zatot dolgozunk ki, azaz olyan vállalati tervet alakítunk ki, amelyen belül o hasznos, kö­zepes, előnytelen feladatok­nak megfelelő variánsok egy­aránt megtalálhatók. Innét már természetsze­rűen következik a második lépés: — Igen nagy gondot fordítunk a vállalati terve­zés tudományos-közgazdasági megalapozottságára — mond­ja a Forte-gyár igazgatója —, a piac mozgásainak gyors érzékelésére, az ahhoz való igazodásra, mert — s ezt örömmel mondhatom — a nemrég Kölnben megren­dezett foto-világkiállítás is bebizonyította, hogy a na­gyok mellett a Forténak is van keresnivalója. Igen sokat jelent az új kóstolgatásában, hogy 1967- ben központilag már csak a vállalati eredmény töme­gét, s a béralap abszolút ősz- szegét határozzák meg, min­den másban teljes önállósá­got élveznek. Az anyagi esz­közöknél is többféle a vál­tozás: a prémiumösszeg egy része felett már teljesen szabadon rendelkezik az igaz­gató; az üzemrészeknél ed­dig is jó eredményeket ho­zott az ún. mozgóbér alkal­mazása; a műszaki fejlesz­tésnél rendelkezésükre álló összeget önköltségük terhére jelentősen megemelték, azaz jól élnek azokkal a lehetősé­gekkel, melyek már most, a reform „előszeleként” je­lentkeznek. A gyárban nagyarányú re­konstrukciót valósítanak meg, s ezzel szinkronban, a vál­lalati belső szervezet re­konstrukcióját is végrehajt­ják. Az idő pénz — Az új mechanizmusban — a korszerű termelésszer­vezés elidegeníthetetlen ré­szeként — nagy szerep jut az időtényezőnek. Kétszer ad, aki gyorsan ad, tartja a szólás, s én hozzátenném: kétszeres hasznot szerezhet az, aki gyorsan piacra lép egy-egy új termékkel. Éppen ezért — folytatja — jövőre kialakítjuk a vállalati belső információs rendszert, még­pedig úgy, hogy a feldol­gozott adatok azonnali in­tézkedéseket tegyenek lehe­tővé. ..................." I tt esik szó arról, hogy je­lenleg sok átmeneti nehéz­séggel küzdenek. Még elő­írások határozzák meg a kü­lönböző szabványnyomtatvá­nyok használatát, a bizony­lati rendszer legapróléko­sabb összetevőit is, sokféle az elavult jogi megkötött­ség. — Van itt valami — mond­ja elgondolkozva Lenyó elv­társ — amiről elég sok szó esik, de úgy tapasztalom, az előkészületek jelentősen el­maradnak a szavaktól. Az úgynevezett tudati előkészí­tésre gondolok. Sok az ér­tetlenség, a pontatlanság, a félremagyarázás. Van csoda­várás is. És lebecsülése mindannak, ami a termelés emberi-szubjektív oldala, holott ezt semmiféle köz- gazdasági eszközzel helyette­síteni nem lehet. Magunk úgy igyekszünk előre lépni, hogy 1967-ben a Munkalé­lektani Intézet néhány mun­katársát meghívjuk gyá­runkba, végezzenek felmé­rést, tegyenek javaslatokat, örömmel megvalósítjuk azo­kat. örömmel mondja, hogy a pártszervezettől és a szak- szervezettől igen jelentős se­gítséget . kaptak eddig is a reform előkészítéséhez, s a maga személyében még in­kább támaszkodni kíván ar­ra a nagy erőre, amit a kommunisták, a szakszerve­zeti aktívák jelentenek. A kutatási tervek koncentrálá­sáról, a választékbővítésről, a gyártmányskála szélesítéséről beszélgetünk, az újítások szerepéről, mert egyetlen olyan terület sincsen, ahol így vagy úgy, de ne vál­toznék alapvetően a helyzet a reform megvalósítása so­rán. — Úgy hiszem — mondja befejezésül —, hogy nem járunk rossz úton. A vizsga maga persze még hátra van, de önbizalmat ad hozzá, hogy a gyári kollektíva mind jobban összekovácsolódik. hogy nemcsak akarjuk az újat, hanem a magunkénak is vall­juk, s eszerint munkálkodunk megvalósításán. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents