Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-26 / 279. szám

Fa a szoba közepén Monoron, a megroskadt, nedvességtől omló házak lát­ványa csak kezdetben volt riasztó, lehangoló. A múltsirató kesergés hamar szűnik, ha már látható a szebb holnap. Kártyavárként dőltek össze az áporodott, dohszagú, vén falak az elmúlt nyáron és gomba módjára nőttek ki ke­mény betonlábakból az új házak elevenszínű falai, me­lyeknél lábazathoz vert töltésként alázatosan hever a régi. Az új építése áldozatokkal jár. Közhelyként ismert igazság ez. Kis álmok pókhálós világában, utat, teret kér­nek a holnap nagy álmai. A holnap építése némileg teme­tése is a réginek. Ez így természetes. Azt azonban csak minap értettem, hogy holnapi vágyainkból is fel kell ad­nunk néha a kisebbet a nagyobbért, a kis örömet a na­gyobb örömért. Ez így, bizonyára, nehezen érthető. De mindent meg­magyaráz a látvány, mely egy utca sarkán észlelhető. Az ezerszer tapasztott, de mindig szép fehérre meszelt öreg viskó helyén új ház épül. A kert, az udvar összébb húzó­dott az igényes új alapok mellett, s a betonlábazat kemény ölelésében, az egyik jövendő szoba közepén, fiatal gyü­mölcsfa áll — talán körte. Nem pusztította ki a lázas igyekezet. Ebben a képben van valami megkapó, valami természetellenes, szokatlan. Nem kétséges, ez a helyzet így sokáig nem tartható. A gyöngébbnek utat kell adni az erősebbnek. S szinte hallom a kis fa panaszát, hogy gon­dos kezek ültették szép reménységgel, virágszirmai már idén sem voltak meddők —, de most a régi kert beton­kriptájába került, pedig él és élni akar. Nem tudom, mi lesz a kis fa sorsa, talán megment­hető még. Szívügye lehet a gazdának is, ha már eddig megkímélte. Bármiképpen legyen is, az igazság megma­radt: kis örömeink helyébe nagy örömök lépnek és nagy álmaink feledtetik a „gyümölcsfányi” kis örömöket. (—e—s) M0N0M1DEB PEST MEGYEI HÍRLAP K{j L Ó N K I A-D A S A VIII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM 1966. NOVEMBER 26., SZOMBAT ZÁRSZÁMADÁS ELŐTT A VECSÉSI ZÖLD MEZŐ TSZ-BEN Gépesített savanyítás Korszerű yutnijavító-inűhely Népfrontelnökségi ülés Péteriben Ülést tartott a napokban a péteri népfrontbizottság. Részt vett az ülésen Neumann Mi­hály, a Hazafias Népfront já­rási titkára is. Az ülés fel­adata volt az elnökség ki­egészítése, továbbá a választá­sokkal kapcsolatos feladatok megbeszélése. Az ülésen Neumann elvtárs ismertette a Hazafias Népfront községi bizottságainak műkö­dési elveit és felhívta a figyel­met a választások előtti fel­adatokra. A bizottsági ülés után az elnökség tagjai még megbe­szélték a soron következő fel­adatokat, majd a választások előkészületeivel kapcsolatos tennivalókról esett szó. (ni) IIALVACSORA KATALINOKNAK Holnap este ötórai kezdet­tel a péteri kisvendéglőben halvacsorával egybekötött Ka- talin-bált rendeznek. A zenét az üllői Suta zenekar szolgál­tatja. Ügyeletes orvos Gyomron dr. Lányi Péter (egés'zségház, szombaton és va­sárnap délután 4—5-ig, vasár­nap délelőtt 11—12 óráig), Mo­noron dr.'Koncz Lajos (Bajcsy- Zsilinszky út 28). Pilisen dr. Czinder Bálint, Üllőn dr. Csiz­madia György, Vecsésen dr. Si­mon Sándor tart ügyeletet. — Ügyeletes gyógyszertár Mono­ron az Ady Endre úti, Vecsé­sen a János utcai. SZEMTOL SZEMBEN A SZERZŐVEL Péteri községben ma este hét órakor a művelődési ott­honban vidám műsoros estet rendeznek. A műsoros est cí­me: Szemtől szemben a szerző­vel. Fellép többek között Breitner János zeneszerző is. MAI MŰSOR Mozik Ecser: A domb. Gyömrő: Szaka­dék felett. Maglód: Idegen ágyak­ban. Monor: Elmaradt vallomás (széles). Pilis: Mindenki haza. Tá- pió.sáp: Titok. Tápiósiily: Házasság feltétellel. Úri: Az első esztendő. Üllő: Felettünk az ég (széles). Va­sad: ítélet Nürnbergijén I—II. Vé- csés: Es akkor a pasas ... (széles). A vecsési Zöld Mező Tsz ha­tárában már csak a káposzta „lakik”. Ez sem sokáig, mert folyamatosan savanyítják a leszedett fehér, keményhúsú káposztafej eket. Az őszi mélyszántást a no­vember 30-i vállalt határ­idő helyett már október vegére befejezték. Azt hinné az ember, a tsz ve­zetői gondtalanul hajtják álomra a fejüket, hiszen az őszi munkákkal jól állnak. Pi­henés?! — mondja Albrecht József, a tsz párttitkára — a mezőgazdaságban soha nem lehet pihenni. Itt a munka be­fejezése az új feladat kezde­tét jelenti. Az árvíz 900 ezer forintos kárt okozott a tsz-nek. Ebből másodvetéssel siketült behoz­niuk 500 ezer forintot, előre­láthatóan a biztosító is fizet valamit, de még mindig ma­rad 100—200 ezer forint. Ebben az évben elkészült a korszerű gumijavító-mü- hely. Nemcsak a tsz saját javítá­sait végeznék itt el, de a já­rás valamennyi tsz-étől ven­nének fel megrendelést — gumijavításra. Csinálnának műszaki gumiárukat és javí­tanának gumicsizmákat is. A műhely építésére, berendezé­sére felvett 90 ezer forint hi­telnek a számítások szerint már a jövő évben meg kell té­rülnie. A vecsési savanyú káposzta külföldön is keresett, népsze­rű, de a belföldi piac igé­nyeit sem könnyű kielégíteni. Nemcsak a népszerűsége miatt, hanem mert jövedelmező, gazdaságos a termelése, sava­nyítása, érdemes korszerű savanyítóüzemet építem, s ezt modern gépekkel beren­dezni. Ez az üzem a jövő évben készülne el. Ebben az évben a földmunkák befejezést nyernek, s így a Vecsésen felcseperedett, sa­vanyításra alkalmas „felnőtt” káposztát modern, higiéniai szempontból is kifogástalan üzemben savanyítanák. Csak érdekességként emlí­tenénk meg, hogy a savanyí­tásnak nincs semmiféle tit­kos, speciálisan vecsési re­ceptje, az alapanyag — a ká­poszta — minősége a legfon­tosabb. Mert a vecsési ká­poszta fehér húsú, szálas. Né­melyik fej szinte egy szálban „legombolyítható”, nem tö­rik, nem aprózódik. S mert a tsz legnépszerűbb terméke tényleg a savanyú ká­poszta, természetes, hogy ha terveznek, ha a jövőre gon­dolnak, akkor a káposztával kapcsolatban is vannak ter­veik. Azt már sikerült meg­valósítaniuk, hogy a saját ter­melésű káposztát saját ma­guk dolgozzák fel és saját teherautójukon szállítják Bu­dapestre, de a tsz párttitkárá­nak van egy dédelgetett ötle­te is a népszerű savanyúság­gal kapcsolatban: mi lenne, ha a hagyományos „ömlesz­tett” árusítás helyett, helyben „kiszerelnék” — magyarul li­teres, kétliteres üvegekben hoznák forgalomba a káposz­tával töltött savanyú paprikát, uborkát?! Hogy a tervből lesz-e valóság, ezt eldönti a tsz kol­lektívája, meg a gyakorlat. A közeljövő terve az, hogy december 31-ig eladnak, le­szállítanak mindent, amit szerződésben vállaltak, vagy szabad piacon kívánnak érté­kesíteni. S ha egy kicsit előbbre me­gyünk, egészen az év elejéig, kétségtelen, hogy az év legna­gyobb eseménye az volt, hogy ebben az évben először munkaegység helyett fo­rintértéket írtak jóvá a ta­goknak. Az összes munkák értékét át­számították forintra. Az el­végzett munka után járó jö­vedelem 60 százalékát előleg­ként kapták meg a tagok, a fennmaradó negyven százalé­kot pedig év végén fizetik ki Szükség volt erre az új — s kezdetben nem nagy népsze­rűségnek örvendő bérezésre, mert a tagok jövedelme nem volt arányban az elvégzett munkával. Vecsésről általában azt mondják az emberek, hogy ott „terem” a savanyú káposzta. Idény végi sporfjegyzet Mérlegen a monori 11 Csak két gólon múlott a feljebbjutás Nehéz helyzetben van a cikkíró, most, amikor a mono­ri labdarúgócsapat éves sze­replését teszi mérlegre. Az idény elején azzal az elhatáro­zással indultak a monoriak a bajnokságban, hogy az élme­zőnyben végeznek. A bajnok­ság felénél már komolyabb célt jelöltek meg a játékosok, vezetők egyaránt. Az NB lll-ba való jutásról volt szó. Ezt azonban két gól meghiúsította. Monor, ha az utolsó mérkőzé­sen 2:0 helyett 4:0-ra legyőzi a Váci VSE-t, akkor Gödöllő helyett a feljutó harmadik lett volna. Nem így történt és a kitűzött célt nem sikerült elér­ni A tavaszi idényben a mo­nori 11 ne-n úgy szerepelt, ahogy azt a közönség elvárta volna. Többször olyan mérkő­zésen is vesztettek pontot, amelyen győzniük kellett vol­na. Sokáig fáj még a szurko­lóknak a szigetújfalui „hetes”, amely alaposan elrontotta az amúgysem jó gólarányt. A „második félidő” már jobban sikerült a monoriaknak. Lát­szott a fiúkon, hogy a kitűzött eélt lelkiismeretes, céltudatos munkával el akarják érni. Mi (»kozta a sikertelenség soroza­tot? A játékosok, a szurkolók nagy része szerint az üllői mér­kőzésen — ahol 1:0-ra vesztett a csapat gyengén játszottak a monoriak. Pedig, a monoriak a mérkőzés előtt váltig bizony­gatták, hogy legyőzik az ül­lőieket. Talán a túlzott opti­mizmus, no meg egy kis elbi­zakodottság is hozzájárult a 0:1-hez. Pusztavacson az első félidő még reményteljes volt. A második 45 percben Hor­váth Jenő játékvezető soroza­tos tévedéseivel rendre a mo- noriakat sújtotta, így a 4:l-es idegenbeli vereség nem meg­lepő. Aszód ellen ismét jól ment a játék, ugyanúgy a Váci Vasutas ellen. Csak hát az a két gól nem ragadt be Takács hálójába ... ★ A monori 11 bizony nagyon megérezte Sáránszki hiányát. Petrányi, bár csaknem mindig átlagon felülit nyújtott, csak egy ideig tudott helytállni a középhátvéd posztján. Bár tel­jesítménye jó volt és ami dön­tő. minden mérkőzésen szív- vel-lélekkel, odaadással küz­dött. Kajli a jobbhátvéd posz­ton változó teljesítményt nyúj­tott. K. Nagy János, csak a vé­gére fáradt el egy kicsit, de addig irányítója volt a hátsó sornak és a balhátvéd poszt­ján is megfelelő teljesítményt nyújtott. Kalocsa, a kapuban ugyan eléggé kevés gólt ka­pott, de teljesítménye hullám­zó volt. Simonovits, a „nagy ígéret” jó teljesítményt nyúj­tott az idényben. Godina, bár sokat kihagyott, hasznos tag­ja volt a csapatnak. Elöl László Karcsi volt a karmes­ter. Végig egyenletes teljesít­ményt nyújtva magasan a leg­jobb csatár volt. Dimoff későn kapcsolódott be a játékba, így csak annyit mondhatunk el róla, hogy amelyik mérkőzésen játszott, ott nem volt hiány lelkesedésben. Vitéz, a bal szé­len kissé szürkén mozgott.. Sok helyzetet elrontott, bár társai sem voltak sokkal különbek nála. Bajkai és a többiek fel­nőttek a nagy feladathoz, és bátran mondhatjuk, nem raj­tuk múlott a feljebbjutás. ■ír Monoron a labdarúgás az egész község ügye lett az el­múlt hónapodban. Nem csoda hiszen nem kisebb dologról volt szó, mint az NB III-ba jutásról. Nagyon sajnálatra méltó, hogy nem sikerült a feljebbjutás, de néhány tanul­ságot le lehet és le kell von­ni: Jobban kell szerepelni a baj­nokság első felében, ha a ki­tűzött célt teljesíteni akarják. Nem szabad egyetlen mérkő­zésen sem elbizakodottan ját­szani, mert annak az a vége, hogy a csapat vészit... Most, hogy befejeződött a bajnokság, gondolom a mono­riak is mérlegre teszik éves szereplésüket. Bizonyára józa­nul, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Jövőre, amint hal­lottuk erősebb, ütőképesebb lesz a gárda, mint az idén volt. Ez reményt nyújt arra, hogy ha az idén nem is, de jövőre sikerül bejutni az NB III-ba. Ehhez minden adottsá­ga megvan a monori 11-nek. ★ Szólni kell még néhány szót a két edzőről is. Naszvadi Já­nos az egyistákkal foglalko­zott egész évben. Lelkiismere­tes, odaadó munkát végzett. Ezt állapította meg a Monori SE vezetősége is. Hasznos se­gítőtársa volt a munkában Petrányi is, aki az ifistákkal foglalkozott. A monori ifik megyeszerte ismertek lettek, hiszen előkelő helyen végeztek a bajnokságban. Jó a játékos­anyag'a monori ifiknél és bi­zony nincs messze az az idő, amikor néhányan már a fel­nőttcsapatban rúgják majd a labdát. És a közönségről... Nagy számban bíztatták kedvenceiket, nemcsak hazai, de idegen pályákon is. Nem­csak Üllőre, de például Nagy­kőrösre is sokan elkísérték a csapatot és bíztatták őket. Rajtuk a siker nem múlott... Gér József Azt már kevesebben, hogy nemcsak káposztát savanyí­tani, de okosan gazdálkodni is megtanultak a vecsésiek. (d) /J éves a 3Monov$ Vasipari Ktsa A Monori Vasipari Ktsz de­cember 2-án délután négy órai kezdettel a községi tanács nagytermében tartja megala­kulásának 15. évfordulója al­kalmából megrendezett ünnepi közgyűlését. A közgyűlésen az 1966-os év termelési eredményeit ismer­tetik, megemlékeznek a fenn­állásuk óta elért eredmények­ről, majd a törzsgárda tagokat megjutalmazzák. KÖZGYŰLÉS November 29-én (kedden) délelőtt kilenc órakor a mag- lódi Micsurin Tsz a községi művelődési otthonban köz­gyűlést tart Épül a monori-erdei csemegeüzlef • ««•«*$• tV •• A Ceglédi Építőipari Vállalat ABC-jellegű csemcgeüzle- tet épít Monori-erdőn, a műút mellett. A decemberben átadásra kerülő és 300 ezer forintos beruházással készülő üzlet megkönnyíti majd a környék élelmiszerellátását. A képen Murányi József és Szilágyi Gábor a tető vasszer­kezetén dolgozik. Foto: Szabó János CSAK NYAKKENDŐVEL Mit tanulhatnak a fiatalok a gyomrai művelődési házban? Egyik vasárnap Gyömrőre vitt az utam és estefelé ven­déglátó házigazdám meginvi­tált, nézzük meg a járási kul- túrházat és annak vasárnapi életét. A gondolatot az adta ven­déglátómnak, hogy fél dél­után igen komoly vitánk volt a mai fiatalokról, munkájuk­ról, életükről, szórakozásuk­ról. Ö bizonyítani akart. Nem nagyon kérettem hát magam. Az előcsarnokba belépve meglepetve láttam, hogy az asztaloknál komoly, meglett emberek, házaspárok ülnek és ki-ki a maga ízlésének megfelelően fogyasztgat a kü­lönböző italféleségekből. Egy­szerű, családias hangulat uralkodott. Már vagy egy órája ül­tünk ott és már kezdtem tü­relmetlen lenni, hogy nem látok fiatalokat. — Várjál csak — mondta barátom. — Még nincs hat óra, csak ak­kor nyitják ki a tánctermet és kezdődik a délutáni tánc. Minden szombaton és vasár­nap délután rendszeresen tartják ezt, meghatározott rendben és időben. Hat óra előtt pár perccel szállingóztak a fiatalok, fő­leg fiúk. — Ezek a mai ügyeletesek — mondta ba­rátom —, az a feladatuk, hogy vigyázzanak a rendre, a táncdélután szépségére. Pontosan hat órakor ki­nyílt a táncterem ajtaja, helyet foglalt a pénztáros és máris, mintha a földből nőttek volna ki, érkeztek a fiatalok. Párosán, ízlésesen öltözve, vidáman. Kisvártat­va megszólalt a zene és már lejtették is a táncot. Megkértem barátomat, hogy nézzünk be a terembe, hadd lássam, mi is történik be­lül? Négytagú tánczenekar játszott. A terem két olda­lán levő benyílókban asz­talok és székek, az asztalo­kon egy-két üveg Kinizsi sör és Hüsi. Az ajtóban arra figyel­tünk fel, hogy egy fiatal­ember be akar jönni, azon­ban az ajtóban levő „ügye­letes” udvariasan megkéri, legyen szíves menjen haza és kössön nyakkendőt, A fiú nem is tiltakozott, el­ment. Közben előkerült a mű­velődési ház igazgatója is, Furuglyás Géza, akinek ba­rátom bemutatott. Elbeszél­gettünk egy kicsit. Elmon­dotta, hogy amióta bevezet­ték a délutáni táncokat, igen nagy a kultúrotthon látogatottsága. Ezeket a tánc­délutánokat felhasználják a fiatalok nevelésére, társa­ságbeli viselkedésre tanítják őket, és mindenekelőtt a jó ízlésüket igyekeznek fejlesz­teni. Eléggé mozgalmas a mű­velődési ház élete. Nemcsak a fiatalok, hanem az időseb­bek is feltalálják magukat. Színházuk: a Déryné Szín­ház. Azonban a látogatottság nem olyan mérvű, mint sze­retnék, és elmondta az igaz­gató, hogy kissé irigyli Dön- ci bácsit, a nagykátai mű­velődési ház igazgatóját e tekintetben, mert neki ilyen vonatkozásban nagyobb sike­rei vannak. Elmondotta, hogy mióta a táncdélutánok vannak, ittas fiatal még nem volt a te­remben. Erre vigyáznak az ügyeletesek és a legkisebb rendbontást is csírájában el­fojtják. Megköszöntem a szíves tá­jékoztatást és barátommal visszaültünk az asztalhoz. Megállapítottuk, hogy így is lehet a fiatalokkal foglalkoz­ni és jó irányba terelni gondolataikat, cselekedetei­ket. (kaposi) M aqánépitkezőknek, állatni és szövetkezeteknek VÁLLALOK mozaik, metlaki csempe, törtnova lapok lerakását bárhol. Tóth Pál épületburkoló m. Monor, Mikszáth Kálmán u. 63.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents