Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-24 / 277. szám
196«. NOVEMBER 21., CSÜTÖRTÖK 3 i üzletház Gödöllőn MIT MONDTAK VOLNA? A pártvezetés gondjai Kiss Emil, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem pártbizottságának titkára A város Miskolc felőli bejáraíánál építették fel. Földművesszövetkezeti ház ez, amelyben zöldségüzlet, tejbolt és egy kis bisztró fogadja a vásárlókat. A feketétől az édességig, italtól a meleg ételig, minden kapható. A vendégek szívesen elsétálnak ide, a város végére. (Foto: Gábor) — Három témáról szerettem volna beszélni a megyei pártértekezleten — mondotta Kiss Emil, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tangazdaságának pártbizottsági titkára: — Szólni akartam a munkás- osztály vezető szerepének alakulásáról, s ennek mai értelmezéséről, továbbá a pártvezetés kérdéseiről, s legvégül a mi gazdaságunkról. — Hogyan lehetne röviden összefoglalni az első témát? Lényegében az a központi gondolat, hogy az elmúlt és a most következő kongresszus közötti időszakban tovább növekedett a munkásság számszerűen is, de jelentősen emelkedett a munkások politikai öntudata is. A paraszti osztály tagjai egyre többen vonulTejövezet a főváros körül Korszerű tehenészetek a megye 22 termelőszövetkezetében A szakemberek azt tartják, hogy a szarvasmarha-tenyésztés a mezőgazdaság nehézipara. Pest megyében a szarvasmarha-tenyésztés színvonala magasabb az országos átlagnál. Ezt egyébként a tejtermelés bizonyítja leg- jooban. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanánk, hogy ez kizárólag a nagyüzemi gazdálkodásnak köszönhető. Az egyéni gazdálkodók is szívesen tartottak tehenet, mert a tej mindig jól fizetett termék volt.. Tartottak tehenet még akkor is,- ha kevés volt a takarmány — ezt egyébként mindig úgy vásárolták a környező megyékből. A takarmányhiány tehát nem új keletű. Azt is meg kell mondani, hogy csak jó tehenet tartottak, egy laktad ó alatt a 3 ezer litert mindenképpen meg kellett adnia. Az egyéni gazdák tapasztalatukat, ál- latszeretetüket bevitték a szövetkezetekbe is és most jól kamatoztat j ák. A harmadik ötéves tervben a szarvasmarha-tenyésztés színvonala ugrásszerűen emelkedik a megyében. Ebben a régi törekvés jut kifejezésre: minél több tejet adni a főváros ellátására. A Politikai Bizottság, a megyei párt- bizottság, a megyei tanács határozattá emelte ezt az elképzelést és a következő öt esztendő legfontosabb feladatává léptette elő. Természetes, hogy a régi elképzelés új formában ölt testet. Az állam továbbra is fnegad minden támogatást azoknak a szövetkezeteknek, amelyek fejlesztik a szarvasmarha-tenyészetüket, növelik a tejtermelést. Ezen túlmenően azonban 22 termelőszövetkezetben korszerű tehenészetet létesítenek. Nem ötven és nem száz tehénnel, hanem legalább háromszázzal. Egy- egy ilyen szövetkezet a közeljövőben valóságos „tej- gyár” lesz. A terv a megvalósítás szakaszába került. Az anyagi erőforrások alapos felmérése alapján két ütemre tagozódik a végrehajtás. Az első 1967 végéig tart. Addig nyolc termelőszövetkezetben állnak az épületek, szerelik be a korszerű technikát, kezdik meg a termelést. A következő három esztendőben a további 14 tehenészet felépítésére kerül sor. De szó van arról is, hogy néhány szövetkezetben nem háromszázas, hanem négy-, vagy ötszázas telepet létesítenek. Az első ütemben 6 következő szövetkezetek kezdtek munkához: vácszent1 ászlói Aranykalász, pátyi •döfi, kiskunlacházi Petőfi, szentmártonkátai Kossuth, tá- piógyörgyei Zöld Mező, ceglédi Vörös Csillag és Kossuth, valamint az albertirsai Dimitrov tsz. Nem érdektelen egyenként is sorra venni ezeket a szövetkezeteket. A kijelölés előtt a megye is ezt tette. A felsorolt szövetkezetek mindegyike rendelkezik ugyanis azokkal a feltételekkel, hogy a tejtermelés bázisai legyenek. Ezek mellett a gazdaságok mellett szól, hogy földterületük meghaladja a 3000 holdat, némelyiké az ötezret is. A terület nagysága mellett, jók az adottságok a takarmánytermelésre is. Csaknem mindenütt megvalósítható az öntözéses takarmánytermelés. Mellettük szól, hogy mindegyik gazdaság. tenyészete meghaladja a megyei átlagot. Úgy is mondhatnánk, hagyománya van a faluban vagy a városban az állattenyésztésnek, de főként a tejtermelésnek. Ezekben a gazdaságokban, ma is nagy gondot fordítanak a tenyésztői munkára. íme néhány adat: Vácszentlászlón az elmúlt esztendőben az egy tehénre jutó tejtermelés 2978 liter volt, a pátyi Petőfiben 3657, Tápiógyörgyén 2740, a ceglédi Vörös Csillagban, 270 tehén mellett 2565 liter. Bár a többi szövetkezetben a tejtermelés színvonala alacsonyabb, de még így is meghaladja a megyei átlagot. Szilárd alapra épül tehát a terv. Rendkívül fontos, hogy elegendő legyen a terület, épület, megfelelő a gépi berendezés, de nem kevésbé fontos, hogy legyen megfelelő termelési kedv és szakértelem, legyen olyan szakmunkásgárda, amely élni tud a korszerű lehetőségekkel. Az istállók épülnek. Égy vagy két 100 férőhelyes mindenütt áll már. A pátyi Petőfi Tsz-ben például két 100 férőhelyes tehénistállót, egy 126 férőhelyes borjúnevelőt és egy tejházat is felépítettek. Szentmártonkátán is áll már a két, egyenként 100 férőhelyes istálló és a 114 férőhelyes borjúnevelő. Gyors ütemben halad az építkezés a ceglédi Vörös Csillag Tsz-ben, ahol a helyi építőbrigád is munkába állt. Nagy beruházásról van szó. Egy-egy szövetkezetben ugyanis a három 100—100 férőhelyes tehénistállón kívül legalább ekkora borjúnevelőt, ellető istállót, központi takar- mányos épületet, tejházat és szociális épületeket is készítenek, s a telephez megfelelő hosszúságú utat. A megye ezeknek a telepeknek az építését kiemelten kezeli, s a megyei építőipari vállalatok elsőrendű feladatává tette az ottani munkát. Az építkezés megfelelő ütemben halad, mégis jó lenne több figyelmet fordítani a helyi vezetők Véleményére. Cegléden, a Vörös Csillag Tsz-ben például rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek a vezetők, amelyeket hasznosítani lehetne másutt is. Sok a tervezéssel szembeni kifogás is. Érdemes lenne ezeket a véleményeket összegyűjteni, mérlegelni és a hibákat még most kijavítani. Felkerestünk néhány termelőszövetkezetet, s mindenütt szóvá tették: nagyon megnehezíti a vezetők munkáját, hogy a tervek szerint az első ütemben épülő telepeken is csak 1968 végére készülnek el a szociális beruházások. A korszerű épületekben például pihenőhely vagy mosdó egyáltalán nincs. Ä dolgozók ezt joggal kifogásolják. A termelési kedvet, a szakértelmet azonos súllyal említjük, akár az épületet, a gépi berendezést, a területet, stb. Ez nem véletlen. A termelő- szövetkezetek többségében ugyanis éppen a szakképzett, hozzáértő dolgozóban van hiány. Nem ellentétes ez azzal, hogy az egyéni gazdák jelentős szaktudással léptek a szövetkezetekbe. Ez igaz, de ez a szaktudás ma már kevés. Akkor is kevés, ha számításba vesszük, hogy egy-egy ilyen telep vezetőjének egyetemi felkészültséggel kell rendelkeznie, a brigádvezetőknek legalább technikumi képesítéssel. A vezetők szakértelme nem pótolhatja a dolgozók szaktudását. Hogy ne mondjunk mást: itt kizárólag géppel fejnek. De a gép csaknem minden munkafolyamatban jelen lesz. Ezek kezelését el kell sajátítani. Az egészség- ügyi követelmények is magasabb igényeket támasztanak a dolgozók elé. Erre már ma fel kell készülni. Lehetőleg fiatalokat beszervezni, munkába állítani. És ez a nehéz. Állandó lekötöttségre hivatkozva kevés helyen vállalják a munkát. Egy-két szövetkezet a munkaerő biztosítása és a szakmai képzés tekintetében jó úton halad. Például a tá- piógyörgyei Zöld Mező, ahol szarvasmarha-tenyésztési tanfolyamot rendezett a vezetőség. Ugyancsak nagy gondot fordítanak a szakmai képzésre a pátyi Petőfi és a ceglédi Vörös Csillag tsz-ben is, A megyei tanács állattenyésztési csoportja segít a szövetkezeteknek a szakmai képzésben: most a télen gépi fejő tanfolyamot rendez — éppen Pá- tyon. A nehézségeket azonban helyileg kell megoldani. Nem is olyan régen, még a tejesasszonyok százai, ezrei rótták Budapest utcáit, hordták, mérték a tejet. A főváros a mainál lényegesen több tejet fogyaszt jövőre vagy azután. Modern „tejeskannák” százai szállítják majd az életet adó tejet a megye „tejgyáraiból”. Mihók Sándor nak az ipar felé. Ez annyiból nem egészséges, hogy veszélyezteti a falu fejlődését. Tehát tervszerűen lassítanunk kell ezt a folyamatot. Ami pedig a munkásosztály vezető szerepét illeti ... Minden ellenkező nézettel szemben, legtöbb vezető pozíciót ma munkások töltenek be. Manapság lényegében több munkás van a vezető posztokon, mint a kezdeti időkben: értem ezalatt az 1940-es évek végét. Legfeljebb az kelt ma zavaró látszatot, hogy időközben diplomát szereztek a vezető helyekre került munkások, illetve fiaik.... — A pártvezetésről néhány szót. A vezetés politikai feladat. Lényegében az előző kérdéshez tartozik, hogy a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését azon kell mérni; adott helyen a párt útmutatása szerint dolgoznak-e. vagy nem. Ebből azonban következik, hogy a pártvezetők és párttagok együtt határozzák meg a feladatokat, a fejlődés konkrét irányát. Véleményem szerint a pártszervezetek tevékenységét sok fontos helyen hatékonyabbá kell tenni. Legyen ott a pártszervezet a tervek kidolgozásánál, a gazdasági vezetők mellett, s később a tervek kidolgozását is segítse. Tulajdonképpen azt akarom ezzel mondani, hogy a pártvezetők, s a párttagság vegyen részt a vezetés, irányítás munkájában, ne csupán beszámolókból szerezzenek értesüléseket üzemük, vállalatuk, gazdaságuk munkájáról, problémáiról. A pártszervezeteknek a jövőben több időt, energiát kell áldozni az objektív tények megismerésére. Éz bizonyos fokig összefügg az új gazdasági mechanizmus támasztotta követelményekkel. — A megyei pártértekezleten az eredményeinkről, az eredményeink forrásairól is • szerettem volna szólni. Ez a tangazdaság 1962-ben alakult ki a mai formájára: ekkor lett 14 ezer holdas mezőgazdasági nagyüzem, mintegy öt gazdaság összevonása után. Feladatunk, hogy az agráregyetem 2500 hallgatója számára biztosítsuk a gyakorlati oktatás feltételeit, ezenkívül a gazdaságban végzett, vagy az ország más helyein folytatott kísérletek eredményeit nagyüzemi formában alkalmazzuk, s propagáljuk. Feladataink közé tartozik az is — természetesen —, hogy a népgazdasági tervekből a ránk jutó részt teljesítsük, illetve túlteljesítsük. Tehát, hogy termeljünk. — Először az erőforrásainkról. Megvalósítottuk az egységes pártszerű vezetést. A feladatokat taggyűléseken, termelési tanácskozásokon megbeszéljük, a gazdaság minden dolgozója ismeri azokat, s ezen alapszik a munkaverseny. Ez a második fő forrásunk. — Erre az évre nyolcmillió 400 ezer forint a nyereségbefizetési tervünk. A felajánlások eredménye alapján azonban ea jóval magasabb: mintegy 12 és fél millió. Megalakulásunk óta minden esztendőben nyereségrészesedést fizetünk a dolgozóinknak: 22—23 napot De a munkaversenyben a vállalások teljesítését is jutalmazzuk. Ezúttal négymillió 100 ezer forint a vállalás összege, s a gazdaság ezért 150 ezer forint jutalmat ajánlott fel. A háromnegyedévi mérleg állása szerint 14 millióra túlteljesítettük a tervet. — A kísérletek jelentik a mi harmadik erőforrásunkat. Széles körben alkalmazzuk az új gazdasági eredményeket, s a kísérletek sikeres új eljárásait Teljes vegyszerezéssel termeljük a gabonát, vegyszerrel kezeljük a borsót, a burgonyát, lucernát, napraforgót, kukoricát Ez így nagyobb termést, s költségcsökkenést jelent. Legvégül talán még annyit hogy most a termelőszövetkezeteket támogatjuk. Erőgépeink vannak Mogyoródon, Szadán. Ezenkívül egy útépítési akcióba is betársultunk — mondotta végezetül Kiss Emil, a tangazdaság pártbizottságának titkára. írói szótár Benkő László szegedi főiskolai tanár, kandidátus, tízévi munkával feldolgozta Juhász Gyula költői nyelvének szókincséit. Ez az első teljes magyar írói szótár, amely valamennyi előforduló szó értelmezésével, stilisztikai, nyelvtani minősítő rendszerezésével is foglalkozik. A IX. PÁRTKONGRESSZUS TISZTELETÉRE Evek óta nem - most sikerűit ♦ ♦ ♦ ♦ Teljesített vállalások Export és minőség A kivarró első lett Egyenesbe jutottak Pomázon A télre forduló időben a tavaszt idézzük: akkor, a kongresszusi verseny kezdeti szakaszában mondotta Lugossy József, a Gyapjúmosó- és Szövőgyár pomázi gyáregységének műszaki , vezetője, hogy „ha valóban igazi verseny bontakozik ki belőle itt gyáron belül, kihúz bennünket a bajból.” Mert bajban voltak: létszámhiánnyal küzdöttek, sokféle objektív nehézség akadályozta az eredményesebb munkát, s kívánni való volt a gyáron belüli szervezettséget illetően is. Ezzel kezdjük hát: sikerült? — Igen — mondja Lugossy elvtárs —, s nagyon örülünk. Hosszú évek óta nem álltunk úgy, mint most. És ebben döntő része a IX. pártkongresszus tiszteletére indított versenynek volt. A féligkész kazánház mellett megyünk el: ez is egy régi gond megoldását jelenti, ha elkészül. Talán innét adódik a hasonlat: — A gyengébb második negyedév után — amikor jelentős létszámhiánnyal küzdöttünk — a harmadikban valóban teljes gőzzel mentünk előre. Az eredmények alátámasztják a teljes gőzről szóló hasonlatot: az egymással vetélkedő üzemrészek, s a szocialista cím elnyeréséért versenyző húsz brigád — közöttük nyolc ifjúsági brigád — kongresszusi vállalásaik teljesítésével egyben annak lehetőségét is megadta, hogy fonaltonna tervüket 104,3 százalékra, készárutervüket 107,2 százalékra teljesítsék, s ugyanakkor a tervben meghatározott minőséget biztosítsák. Ez egyben hozzásegítette a pomáziakat ahhoz is, hogy exportkötelezettségeiknek eleget tegyenek. A fonodái zaj után jólesik a ki varró csendje: nagy figyelmet, ügyes ujjakat követelő munka ez. Itt tudjuk meg, hogy a kivarrósok szerezték meg az első helyet az üzemrészek közötti versenyben, s olyan egyéni teljesítményekkel büszkélkedhetnek — joggal —, mint például Fekete Lajosnéé, aki 157 százalékot, s Bállá Józsefnéé, aki 152 százalékot teljesített. Nagy szerepe volt az eredményekben a kivarró dolgozói között kibontakozott p árosversenynek, mint mondják; „állandó előzésben” voltak, mindig változott az élen a helyzet. A februári árrendezések nyomán jelentősen fokozódott a kereslet a gyapjúipar sokféle terméke iránt, s ez indokolja, hogy nagy szerep jutott a kongresszusi vállalások teljesítésében a mennyiségi tervek megtalálásának. A fejlődés egészséges voltát viszont az jelzi, hogy sikerült előbbre lépni a termelékenység tekintetében is, a tervhez mérten itt közel három százalékos a túlteljesítés. Nőtt az egy főre jutó termelés, s az egyenes út, amire végre ráléptek Pomázon, folytatódik napjainkban is, mert októberi tervüket éppúgy túlteljesítették, mint november első tíz napjáét — Ahogy fogytak a hetek — mondja a gyári munkaügyek kedves asszony-irányítója — úgy nőttek az eredmények. Egyetlen évben nem volt rá példa, hogy a negyedév első hónapjában olyan termelési eredményeket érjünk el, mint most októberben. Évközben pedig sok újat is meg kellett tanulmiok; jelentőssé lett a műszál-felhasználás, új technológiák kerültek alkalmazásra, kooperációs kötelezettségeik is módosultak; s ennek ellenére az utóbbiakat — akárcsak a többit is — jelentős többlettel zárhatták az eredmények összesítésekor. A szövőelőkészítőben a Zója brigád eredményeit kell elsősorban feljegyezni: a Bognár Lászlóné vezette közösség — KISZ-brigád — kilenc százalékos többlettermelés mellett kifogástalan minőséget produkált a versenyidőszakban, egyetlen reklamációjuk sem volt! Egyénileg — mások mellett — Lencsés Istvánné és Mócsai Jánosné nemcsak eleget tett vállalásának, hanem meg is toldotta azt. A szövődében Parrag Sarolta brigádja — ahol többen voltak, kik hatvan-hetven százalékos teljesítményt értek el — arra vállalkozott: a kongresszusig a brigádátlag meghaladja a száz százalékot. Az ígéret tetté vált: a brigádátlag 194 százalék lett. A fonodából két gépkezelőpárt kell említeni: László Józsefnét és Kromchik Dánielnét, valamint Bánvölgyi Istvánnét és Péter Máriát, akik ugyancsak döntő részt vállaltak a kongresszusi eredmények elérésében. — Tavaly elsők voltunk a gyáregységek közötti versenyben — mondja Lugossy József búcsúzóul — a második negyedév végére az utolsó helyre csúsztunk le. Harmadik negyedévi eredményeink alapján már a második helyre kerültünk. Ha valami, ez igazolja, mekkora erő a verseny, s ezt azért hangsúlyozom, mert a vetélkedés az ismertetett eredményekkel nem fejeződött be: az év végéig újabbakkal szeretnénk bizonyítani, hogy végre valóban egyenesbe jutottunk... Mészáros Ottó
