Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
19««. NOVEMBER 20.. VASÄRNAP MST MECTBI IMfirlnp MiT MONDTAK VOLNA? Másodállás — a szolgáltatás megjavítása Boross Gyuláné, a megyei KISZÖV elnöke Két témával foglalkoztam volna. Megyénkben a szolgáltatás jelenleg nem kielégítő. A lemaradások okai: a megye lakosságának hirtelen megnövekedése, s az, hogy eddig ki emelt központi juttatásbö nem részesült kisipari szövetkezeti hálózatunk, valamint hogy eddig különböző rendeEgykerekű utánfutó A Szegedi Fémfeldolgozó Vállalatnál, a motorkerékpáros túristák régi kívánságára, egykerekű utánfutó kocsi első sorozatának gyártását kezdték meg. A motorkerékpár hátsó vázszerkezetéhez csuklósán kapcsolható, teleszkópos megoldású, áramvonalas kempingkocsi 60 kiló súllyal terhelhető. A mintapéldány sikerrel állta ki a több ezer kilométeres próbautat. Az év végéig mintegy százdarabos sorozat kerül ki az üzemből. Jövőre kétezret rendelt a kereskedelem. Türelmetlenkedés és egyhelyben topogás nélkül Formabontás, tehát a megszokott módszerektől eltérő dolog a vállalatvezetőket nem szidni, nem elmarasztalni, hanem rámutatni azokra a nehézségekre, problémákra, amelyek megoldása kétségkívül nagy és nehéz feladat. Hiszen a szokásos, mindennapi termelési, gazdasági gondjaik mellett fel kell készülniük a gazdasági irányítás reformjára. S e felkészüléshez legalábbis három dolog kell: a reform általános irányelveinek megértése, a konkrét vállalati módszerek kialakítása cs végül azok gyakorlati alkalmazása. Nem egyszerű azonban megtalálni a kezdeményezés helyes mértékét. Ez főként azért nehéz, mert egészen a reform bevezetéséig bizonyos kettősség tapasztalható a gazdasági életben. Az. új gazdasági mechanizmus általános bevezetésének időpontjáig még a régi irányítási rendszer gazdálkodási rendeletéi, szabályai érvényeseik, s ezeket be kell tartani, de már kétségtelenül hatnak — és jó, hogy hatnak — a reformkoncepcióban megfogalmazott új követelmények is. A napjainkban folyó munka régi keretei között egyre inkább az „új szellemnek” kell erőre kapnia. E kettősségről szólt Fock Jenő elvtárs, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, amikor azt mondta: „A közvélemény erejét is fel kell használni arra, hogy a központi bizoltsági határozat szellemét a lehetőségekhez képest már most, a napi feladatok megoldásában érvényesítsék. Ez persze, nem jelenti, hogy már olyant lehetne követelni, ami még csak az irányelvekben szerepel, de megengedhetetlen, hogy azzal ellentétes szellemű intézkedések történjenek”. Az egyhelyben topogás a „sült galambra” várás és türelmet 1 enség. előresza 1 ad;is közötti helyes arány megtalálása már csak azért is nehéz, mert egyesek esetleg megpróbálják — a zavarosban halászva — a reformkoncepcióban foglalt elveket torz módon, egyéni hasznukra gyümölcsöz- telm. Tudott dolog, hogy a reformelképzelésben szerepel például a termelőszövetkezetek melléktevékenységének fejlesztése is. S ez kétségkívül helyes. Hiszen ezzel sok olyan értéket tudunk a népgazdaság számára feltárni, biztosítani, amely eddig veszendőbe ment. A termelő és fogyasztó között felesleges „lépcsőfok” leépítése, szállítási távolságok csökkentése, mind jelentős társadalmi megtakarításokat eredményezhet. Bizonyos azonban, hogy a reformmal ellentétes cselekedet lenne, és az új irányítási rendszer kiteljesedését nehezítené. ha egyes termelőszövetkezetek e melléktevékenységből csinálnának főtevékenységet és mezőgazdasági termelés helyett elsősorban kereskedelmi tevékenységgel fokoznák a termelőszövetkezet jövedelmét. Félreértés ne essék: itt nem a kereskedelem lebecsüléséről, még kevésbé elítéléséről van szó. hiszen az új gazdasági mechanizmusban szinte újra meg kell tanulnunk a lenini értelemben vett kereskedést, vagyis a termelő vállalatok ne kizárólag termeléssel foglalkozzanak, hanem azt is vizsgálják, hogy a termelés a társadalom szükségleteinek megfelel-e, vagy sem. Tehát a vállalatoknak a jövőben érteniük kell nemcsak a termeléshez, hanem az eladáshoz is. Ezen az úton már számos vállalat elindult az elmúlt hónapokban. Feltétlenül helyesnek látszik például a Pamutnyomóipari Vállalat vezetőségének és pártbizottságának az a kezdeményezése, amely kétnapos gazdasági konferencián tárgyalta meg a közelmúltban azokat a változásokat, amelyek a piaci kapcsolatok átalakulásával a vállalatnál bekövetkeznek, vagy bekövetkezhetnek. A termelő vállalat és a „fogyasztó”, (bel- és külkereskedelem) között kialakult vita sok hasznos tájékozódást nyújtott a vállalat számára, a piacra való termelés különböző problémáiról. De helyes a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnak az a kezdeményezése is, amely a kereskedelmi módszerek fokozott alkalmazására irányul. Uj módszert vezettek be e vállalatnál a vásárlási szándékok „fogadására”. Ennek értelmében a vállalat illetékes munkatársai egy-két napon beim nyilatkozni tartoznak, teljesithetők-e a beérkező igények? Megkönnyítik ezáltal a vállalat legfőbb vezetőinek helyzetét a döntésekben, gyorsan és kedvezően válaszolhatnak a felhasználók igényeire. Egyes vállalatoknál a reformra való felkészülésük érdekében jelentősen megjavítják a személyzeti-munkaügyi osztályok munkáját. Többek között például úgy, hogy „felleltározzák”: a vállalatnál dolgozóknak milyen a szak-, illetve előképzettsége (például: nyelvtudás, piackutatás-, eladási, jogi, szervezési gyakorlat, stb.) képessége, munka- terület iránti vonzalma. Ez a sok türelmet kívánó és látványosságtól mentes munka megéri a fáradságot. Hiszen ez nyújtja a vállalatvezetésnek a legnagyobb segítséget abban, hogy az új feladatokkal megfelelő szakembereket bízzanak meg. A reformra való áttérésnél tehát — mint általában sok más helyen — két fronton kell harcolni. Az egyik az előreszaladó vagy a zavarosban halászó „újítók” ellen, a maradiság. a tétlenség ellen. E harc eredményeként azt kell elérnünk, hogy akik újat, az egész társadalomnak hasznosat kezdeményeznek — tehát, ha kockáztatva is, de már a holnap szellemében cselekszenek — jól járjanak, jobban, mint azok, akik semmit sem tesznek ezért az újért. Dr. Garam József letek akadályozták az adott lehetőségek rugalmas kihasználását. A harmadik ötéves tervben összesen huszonnyolc millió forintot fordítunk a me, gyei szolgáltatás fejlesztésére, és ennek az összegnek egy része már központi erőforrásokból származik. Még 1966-ban ötven önelszámoló egységünk létesült —, új dolog, hogy ezeknek egy része másodállásos. Ezt az egy-két hónapja érvénybelépett rendeletmódosítás tette lehetővé. Az olyan kis falvakban, ahol nem lenne kifizetődő az egészműszakos munka, engedélyt kaphatnak a főállásban az iparban, vagy szövetkezetekben dolgozó szakmunkások, hogy másodállásban szolgáltató tevékenységet folytassanak. Kérjük a helyi tanácsokat, hogy ahol adottak erre a személyi feltételek, tudassák központunkkal. A másodállásos szolgáltatások bevezetése több szempontból is hasznos. Ezáltal ritkul majd az úgynevezett fusizás — tehát kevesebb anyagnak vész nyoma az üzemekben. S a lakosság számára is előnyös, hogy a másodállásban szövetkezeteinkben dolgozó kisiparos garanciásai végzi munkáját. A második téma, a megye foglalkoztatási problémáihoz — elsősorban az asszonyokéhoz — kapcsolódik. Háziipari szövetkezeteink jelenleg négyezer nőnek adnak munkát. Azt, hogy e magas számot elérhettük — és - hogy a jövőben tovább növelhetjük —, egy megyei kezdeményezés, és a kezdeményezés megvalósítására időben kapott engedély tette lehetővé. Ugyanis a hagyományos háziipari tevékenységek mellett — kötés, hímzés, varrás, stb — a közelmúltban módot kerestünk az otthon végezhető ipari munkára. Budaörsön, Pomázon, Maglódon, Sződli- geten, és még néhány településen a bedolgozók különböző mechanikai cikkeket, bőrdíszműveket, játékot készítenek, így például a hírközlésben használatos úgynevezett mokka-reléket, elektromos trafókat stb. Szclp gazdasági eredményeket értünk el. Bebizonyosodott, hogy igen sok olyan cikk van, melyre úgy belföldön, mint külföldön igény mutatkozik. Az ipari üzemek viszont többnyire csak ráfizetéssel képesek gyártani a magas rezsi — hel, égek, szociális létesítmények, fűtés, a magas adminisztrációs költségek —, miatt. Ugyanezeket a cikkeket mi viszonylag olcsón tudjuk elkészíteni az otthon dolgozó asszonyok segítségével. Az ő „rezsijük”, mindössze két-há- romszáz forintos célgép megvásárlásából áll, amellyel dolgoznak. A harmadik ötéves tervben kétezerrel akarjuk növelni a szövetkezeteink számára otthon ipari munkát végző asz- szonyok számát. Terveink között szerepei a tsz-ekben i dolgozó olyan nők foglalkoztatása is, akiknek a nagyüzemi mezőgazdaság nem tud e\gész évben munkát biztosítani. Ezt a kezdeményezésüket az országban másutt is meg akarják honosítani. Kivizsgálás Befejezték a határban a munkákat, s már a téli gépjavításhoz is hozzáfogtak a toki Egyetértés Termelőszövetkezet szerelői. Első művelet a „kivizsgálás”: megállapítják, mi a hibája a traktornak. Foto: Gábor Új beruházások, áj gyártmányok Kétszeresére nő a Váci Forte termelése az alapját a harmadik ötéves tervben előirányzott nagy arányú gyártásfej lesztésnelí. A Forte fotofilm termelése a tervidőszak végén a mostaninak körülbelül a két és félszeresére, fotópapír előállítása pedig majdnem a kétszeresére növekszik. Az új üzemek, korszerű berendezések nemcsak mennyiségileg növelik a termelést, hanem a választékot is bővítik, számos új gyártmány bevezetését teszik lehetővé. Megkezdődik a színes fotópapír nagyüzemi gyártása is, amelyből eddig csak kis kísérleti szériákat bocsájtott ki a gyár. Termelőszövetkezetek az új gazdasági mechanizmusban Az anyagi érdekeltség új vonásai A mezőgazdasági termeié növekedésének, a szövetkezeti gazdaságok megerősödésének — az állam nagyfokú támogatása, a szakszerű vezetés és sok egyéb tényező mellett — egyik fő mozgató rugója eddig is az volt, hogy a tsz-ek túlnyomó többségében széles körben alkalmazták az anyagilag ösztönző munkadíjazási, jövedelemelosztási formákat. Az anyagi ösztönzést azonban nem lehet csupán a munkadíjazási formákra, a premizálás rendszerére leszűkíteni. A szövetkezetek gazdálkodását, a saját tagjaikkal, az állammal, a különböző állami vállalatokkal, vagy egymással kialakult kapcsolatait lényegesen befolyásolják az adott gazdasági viszonyok, vagyis azok a feltételek — a konkrét tervezési rendszer, az árszínvonal, az adó-, hitelés beruházáspolitika, stb. —, amelyek elsősorban az anyagi érdekeltségen keresztül éreztetik hatásukat a termelésben, a gazdálkodásban. Ebből következik, hogy az anyagi ösztönzési rendszert csak akkor lehet tökéletesíteni, hatékonyabbá tenni, ha új követelményeknek megfelelően fejlődik az irányítási rendszer, változik az árrendszer, módosul a pénzügyi rendszer, stb. A gazdasági mechanizmus reformjával összefüggő intézkedések — a termelőszövetkezetek önállóságának növelé- ’ se, a mezőgazdasági árszínvonal emelése, az árarányok módosítása, a változó pénzügyi- ég hitelrendszer, a szövetkezetek gazdasági tevékenységének bővítése — olyan anyagi ösztönzési rendszer kialakítását alapozzák meg, amely biztosítja a szövetkezetek hatékonyabb gazdálkodását, a mezőgazdasági termelésnek az igényekhez igazodó gyorsabb fejlődését és ezek révén a szöAz új gazdasági mechanizmusban különösen jelentőssé válik a jövedelemelosztási rendszer másik lényeges elve, az év végi kiegészítő nyereségrészesedés. Ez érthető, hiszen a nyereségrészesedés a tervezett jövedelem elérésére, sőt túlteljesítésére, más szóval az eredményesebb gazdálkodásra ösztönöz, mert ettől függ az év végén kiosztható részesedés nagysága. Ha a szövetkezet a tervezettnél nagyobb jövedelmet ér el, akkor nemcsak a 20 százalékot, hanem az eredményjavulástól függően ennél többet is kitevő év végi részesedés illeti meg a szövetkezeti gazdákat. Ennek elszámolásánál természetesen messzemenően figyelembe kell venni, hogy a tsz-ekben a legkülönbözőbb részesedési és jövedelemelosztási formákat alkalmazzák. A különféle számítások és vizsgálódások azonban azt mutatják, hogy a közös gazdaságokban jelenleg alkalmazott jól bevált formák, szervesen beilleszthetők az új jövedelemelosztási rendszerbe. Az új gazdasági mechanizmusban tovább nő a vezetők felelőssége, a számos új követelményre való tekintettel munkájuk nehezebb lesz, de jobban teret kap kezdeményező készségük, érvényesülhet tehetségük. Munkájuk eredményességét a korábbinál pontosabban és reálisabban mutatja a szövetkezetek gazdálkodása és fejlődése. Ennek megfelelően díjazásuk is nagyobb mértékben kell, hogy függjön a közös gazdaság eredményeitől. Ezért a vezetők jövedelmében nagyobb százalékot képvisel a valóságban elért jövedelemhez igazodó év végi részesedés aránya, mint a tsz-tagokéban. Indokolt követelmény: a szövetkezeti vezetők anyagilag is legyenek érdekeltek abban, hogy a tsz-tagok a garantált munkadíjat feltétlenül megkapják, az év végi részesedés pedig lehetőleg haladja meg a tervezettet miközben ne hanyagolják el a jövő megalapozását 6em. Dr. Dankovits László szövetkezetük garantálhatja. Ebből az is következik, hogy a különböző eredménnyel gazdálkodó tsz-ek tagjainak jövedelmei a jövőben is különbözőek lesznek; ám nemcsak a tsz-tagok jövedelme lehet különböző a közös gazdaságokban, hanem a jövedelemrészesedés módja is. Mind a tsz-tagok jövedelmi színvonalát, mind a jövedelemelosztás módját ugyanis azok a feltételek határozzák meg — az egyes tsz-ek gazdálkodási színvonala, anyagi lehetőségei, a jól bevált szokások stb. —, amelyek szövetkezetenként eltérőek és amelyekben nem valami központi szerv, hanem a szövetkezet tagsága dönt. A termelőszövetkezetek anyagi ösztönzési rendszerének javítását, a mezőgazdaság fejlesztésének követelményeivel összhangban álló tökéletesítését jelenti, hogy a jövőben a tagság a közös gazdaságból származó tervezett személyes jövedelmének nagyobb részét, legfeljebb azonban 80 százalékát a tsz-ek garantálhatják és a munkadíjalap terhére a végzett munka arányában havonként, vagy akár kéthetenként kifizetik. Ez az intézkedés nemcsak abban hoz újat a korábbi jövedelemelosztási rendszerrel szemben, hogy a garantált pénzbeni munkadíjazást az összes tsz-ekre kiterjeszti, hanem abban is, hogy ez a munkadíj lényegében mint a folyó termelés költsége szerepel, és a kifizetése megelőzi a közös gazdaság sok más kötelezettségét. Ugyancsak fontos vonása az új jövedelemelosztási rendszernek, hogy a garantált munkadijak kifizetésére akkor is sor kerül, ha a termelőszövetkezet bevételei a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakulnak. s vetkezőiben tömörült parasztság személyes jövedelmének emelését. A tsz-gazdák alapvető érdeke — tekintve, hogy egyszemély- ben tulajdonosok és dolgozók —, hogy munkájuk eredményeinek fokozásával növeljék személyi jövedelmeiket és egyúttal biztosítsák a szövetkezeti gazdaság továbbfejlesztésének, a termelés bővítésének gazdasági feltételeit is. A reform lehetővé teszi, hogy ez a kettős érdekeltség érvényre jusson, hiszen a különböző intézkedések a tsz-ek többségében biztosítják a termelés bővítéséhez és a tsz-tagság jövedelmeinek növeléséhez szükséges anyagi eszközöket. Mindezeken túl azonban arra is szükség van, hogy a tsz-tagok az állami vállalatok dolgozóihoz hasonlóan, végzett munkájuk arányában előre garantált folyamatos és rendszeres díjazásban részesüljenek, s ugyanakkor, mint tulajdonosok, a termelőszövetkezet tiszta jövedelmének — úgy is mondhatnék, hogy nyereségnek — egy részéből év végi kiegészítő részesedésre is jogosultak legyenek. Az állam — és ez természetes, mivel szövetkezetekről van szó — nem garantálja az egyes szövetkezeti tagok jövedelmét, hanem megfelelő eszközökkel az .adottságoktól, a gazdálkodás színvonalától függően a személyi jövedelmekként kiosztható összeg nagyságát befolyásolja. Ezzel azt a célt követi, hogy a tsz- tagok jövedelme végzett munkájuknak megfelelő színvonalat érjen el, de legyen kellő biztosíték arra is, hogy a közös gazdaság fejlesztése sem szenved csorbát. A tsz- tagok személyi jövedelmét tehát csak a saját termelőA Nehézipari Minisztérium és a Vegyipari Tröszt a harmadik ötéves tervben a műanyag- és a műszálgyártás mellett leginkább a fotokémiai ipart fejleszti. A Forte Fotokémiai Vállalat váci telepén tekintélyes beruházások valósulnak meg ebben az évben. Nemrég elkészült az emulziófőzőüzem 11 emeletes új épülete, s most rendezik be i legmodernebb gépekkel. A régi fotópapír öntőüzem köré és fölé ugyancsak teljesen új öntöcsarnokot építettek. Üj kutatólaboratóriuma is lesz a gyárnak. Ezek a beruházások képezik
