Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

1966. NOVEMBER 19., SZOMBAT res T «egtb» K^Ciriap 3 Mit mondtak volna? Sokan tanulnak a munkások közül Dósai Ferenc, a ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalat esztergályosa Város tegnapi köntösben MIRE INT AZ EL NEM MOND O TT BESZÉD? — A pártértekezlet beszá­molójában elhangzóit és erre mi. a vállalat kommunistái és dolgozói büszkék vagyunk, de nem elbizakodottak, hogy el­nyertük a szocialista munka vállalata címet. Már a koráb­bi években is versengtünk e cím elnyeréséért, s hogy mun­kánkat nem kísérte siker, az annak következménye volt, hogy vállalatunknál éveken át aránytalanul nagyobb gon­dot fordítottunk a gazdasági eredmények elérésére, mint a dolgozók eszmei-politikai ne­velésére. Ez egyúttal megha­tározta feladatainkat: a gaz­dasági tevékenység segítésé­nek háttérbeszorítása nélkül ■fokozni a politikai nevelő­munka hatékonyságát. A fő törekvés az volt, hogy a vál­lalatnál ne csak a felsőbb, ha­nem a középszintű vezetők — művezetők, csoportvezetők — FEDIK A SZŐLŐT Pincékben a tőkék kincse, hordókban az újbor, de kint a szölőpásztákban még nem ért véget a munka. Hogy a fagy ne tehessen kárt az ültetvényekben, befedik a tőke­sorokat. A nagyüzemekben — Tápiószeién, Dánszentmik- lóson. Nyársapáton már ezt a munkát is gépek végzik. Naponta egy-egy traktor húsz hold szőlőt fed be. 5 A (II) Beszélgettünk a városról, s a j házigazda közben azt súgta a • másik vendégéről; ő különben Gödöllő szerelmese. Régi köz- igazgatási ember — mondta róla később —, titkárkodott már annál a Czecuiícs János­nál is, aki 1945-ben Gödöllőt önkényesen várossá nyilvání­totta, s ömaga pedig városatya lett. A vendég Berze János; ahogy megtudtam, most anya- kónywezető. Persze a házigazda is ős-gö- döllői, aki ugyancsak nagyon szereti a várost. Volt idő, ami­kor 17 funkciója volt egy- szerre, s ma is tart még néhá­nyat; tud is, lát is itt sok min­dent Ekkorra már átnéztem egy kötegnyi jegyzőkönyvet, jelen­tést, beszámolót, s kezdtem ér­teni, hogy miért bontakozik olyan nehezen Gödöllő városi arculata. Nem könnyű ezeknek a kisvárosoknak. Csak egy dolog mindjárt: rendel­kezés szól róla, hogy legalább 100 lakásnak kell épülnie egyszerre, s ekkor jár az új há­zakhoz egy sor más beruhá­zás is. Ügy értem: boltok, köz­művek, bölcsőde ... Igen ám, de ahol nem épül egy eszten­dőben csak 35—40 lakás! Az esztendők során itt is jókora telep alakult ki; csakhogy mindig elmarad az üzletek építése, a közművesítés, mert ugye 35—40 lakáshoz nem jár... A beszélgetés során ezt fejtegettem, s végül - megkér­deztem, hogy Gödöllő városban mi a helyzet. — Ugyanez — mondták nyomban. — Éppen a legjobb helyen kérdezte. Itt vagyunk a Mun­kácsy utcai új lakótelepen. Láthatta, Csakugyan, néhol még ren­des járda sincs, ugrál, botla­dozik az ember a tócsák kö­zött, a közvilágítás gyenge; boltot, üzletet egyet ha lát­tam ... Pedig, — összeszámolták gyorsan — 344 lakás áll már itt a Munkácsy utcai lakótele­pen, s valóban nincs több üz­let, csak egy. 1 — Kevés. — Azám — mondta a házi­asszony —, mindig csak ígér- nek. ígértek már ide eszpresz- szót is... — Dallos Józsefet kérdezze meg — javasolta a férj —, majd ő megmondja. — Mit mond meg? — A tanácsülésen nyilváno­san bejelentette, hogy felhagy minden társadalmi funkcióval, az ígérgetések miatt... Hallgattunk egy sort. — Én nem akarok beleszól­ni — mondta végül az anya­könyvvezető —, de úgy higgye el, ebben a városban régen sokkal több üzlet volt, mint manapság. Mert vegyük sor- ba:"volt 15 hentes, 14 vendég­lő, 13 kocsma, s számos bolt. Volt a városnak szállodája... — Tizenhat szobával — mondta a házigazda. — Ma — legyintett az anya­könyvvezető. Ezeket az adatóikat már fel­jegyeztem. Jól emlékeznek ezek a gödöllőiek. A papíron ez állt: „1931-ben, amikor a községnek 12 OOO lakosa volt, 109 kereske­delmi egység működött Gödöl­lőn. Jelenleg, amikor a lakos­ság száma csaknem megduplá­zódott: van 76 egység.” — Dehát — kérdeztem végül —, mit tehet itt a városi ta­nács? — Ne legyünk igazságtala­nok — mondta a házigazda, — de itt nagyon régi betegség a lassúság. Ülésezünk, határo­zunk, s telik, telik az idő, amíg végül történik is valami. Nagy halom papírt terege­tett elém: a Petőfi-szobor pak- samétáit. Gödöllő köztudomásúan az 1848—49-es szabadságharc egyik emlékezetes szintere, s élt, verselt, szeretett ehelyt Petőfi Sándor is. A község 1948-ban, a centenárium esz­tendejében elhatározta, hogy szobrot állít a költőnek. Nyolc esztendő telt ei, amíg sikerült; 1954-ben leplezték le a szob­rot. Az iratok között megtalál­tam az előre elkészített avatási beszédet, amely hat esztendőt várt, hogy a szónok a kezébe TERMELŐSZÖVETKEZETEK AZ ÚJ GAZDASÁGI MECHANIZMUSBAN Hogyan fejlődhet a terme lő szövetkezetek gazdasági tevékenysége? Könnyen ellenőrizhető tény, hogy a szövetkezetek értékesí­tő, feldolgozó és szolgáltató te­vékenysége eddig meglehető­sen kezdetleges volt és ezáltal nemcsak a tsz-ek, hanem a népgazdaság számára is jelen­tős tartalékok maradtak ki­használatlanul. A feldolgozási lehetőség hiányában sok hasz­nosítható termék veszendőbe ment. A helyi kiegészítő tevé­kenység lassú fejlődése, he­lyenkénti korlátozása nemcsak a tsz-eket, hanem a népgazda­ságot is olyan jövedelemforrá­soktól fosztja meg. amelyek az egyébként meglévő mezőgaz­dasági kapacitások felhaszná­lásával, az üzemben keletke­zett hulladékok és mellékter­mékek feldolgozásával feltár­hatók lennének. A tsz-ek szol­gáltató és értékesítő tevékeny­sége pedig amellett, hogy növeli a tsz-ek jövedelmét, sokat segíthet a lakosság jobb élelmiszer-ellátásában, a min­dennapi szükségletek kielégí­tésében. Jól jellemzi a helyze­tet, hogy a tsz-ek árbevételei­nek ma még alig 10 százaléka származik a segéd-, mellék­üzemági és egyéb tevékenység­ből. a nem mezőgazdasági jel­legű kiegészítő tevékenység révén elért bevételek pedig mindössze 2 százalékot tesz­nek ki. A szocialista átszervezés előtti években sok helyen fog­lalkozták a mezőgazdasági termelés mellett más, gyakran ipari jellegű termelő tevékeny­séggel is. Az, hogy a termelő- szövetkezetek nem mezőgaz­dasági jellegű tevékenysége nem fejlődött, csak részben az átszervezés következménye. A szövetkezetek ilyen irányú te­vékenységét — legalábbis a közelmúltban — már nem a tsz-ek gazdasági lehetőségei, hanem elsősorban a különbö­ző tiltó jogszabályok és az egyes irányító szervek értet­lensége korlátozta. Nem kis szerepet játszott ebben az el­terjedt — általában igaz — el­vi megállapítás, hogy csak a korszerű, koncentrált nagyipar képes gazdaságosan, olcsón és gyorsan termelni. Ennek me­rev értelmezése következtében azonban megerősödtek azok a törekvések, amelyek minden olyan tevékenység felszámolá­sát megkövetelték, a szövetke­zetektől, amely nem tipikusan a mezőgazdasági termelés szű­kén értelmezett fogalmába tar­tozott. Az élet pedig már sok esetben bebizonyította, hogy a gazdaságosságot nem lehet szűkén, csupán egy-egy üzem­re, vagy akár iparágra vonat­koztatva értelmezni, hanem mindig azt a megoldást kell választani, amely az egész tár­sadalom számára a leggazda­ságosabb. A termelőszövetke­zetek jelenlegi társadalmi­gazdasági helyzete, a feldol­gozó vállalatok lehetőségei — minden meggondolás emellett szól — lehetővé és egyben szükségessé is teszik az ipar és a mezőgazdaság szorosabb együttműködését, a szövetkeze­tek gazdasági tevékenységének fejlesztését. A Központi Bizottság mind­ezeket mérlegelte, amikor a gazdasági mechanizmus re­formjáról szóló határozatában a tsz-ek gazdasági tevékenységének bővítése mellett foglalt állást. En­nek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglal­kozhatnak, amelyre szükségük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentkezők és a maguk és a népgazdaság szá­mára gazdaságosan tudják megoldani. A tsz-ek gazdálko­dási körébe tartozhatnak tehát a jövőben azok a tevékenysé­gek is — pl. az értékesítés, ta­karmánykeverés. szállítás, tá­rolás, gépműhelyépítés, feldol­gozás —, amelyeket a különbö­ző jogszabályok eddig tiltot­tak, vagy külön engedélyhez kötöttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz-ek gazdálkodási körének bővítése a mezőgazdasági ter­melés rovására mellet. Ez ter­mészetesen egy-egy szövetke­zet esetében megtörténhet. Ilyenkor a hatósági beavatko­zás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevékenység­gel foglalkozó tsz-ek példája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú ténykedése nemhogy vissza­szorítaná, hanem inkább biz­tonságossá, megalapozottabbá teszi a mezőgazdasági terme­lést és olyan tartalékokat^za- badít fel, amelyek az egész me­zőgazdaság fejlődését meg­gyorsítják. Ha a termelőszövet­kezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenységük létrehozásakor figyelembe ve­szik a tsz munkaerő-helyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, felmérik a piacot és saját lehetőségeiket, a ter­mékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi kö­vetelményeknek eleget tudnak tenni, és mindezeket a ténye­zőket mérlegelve tevékenysé­gük bővítése gazdaságosnak ígérkezik, akkor ez a nép­gazdaság számára is hasznot eredményez. A gazdasági tevékenység bő­vítését igényli többek között, hogy a téli hónapokban a mezőgazdasági munka jelle­ge miatt a tsz-tagok százezrei tétlenségre vannak kárhoztat­va. A tsz-ekben egy dolgozó tsz-tagra évi átlagban 200 le­dolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pedig még ennél is kevesebb. A téli fog­lalkoztatás a népgazdaság szá­mára sok százezernyi új mun­kaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforrásokat, a tsz-ta- gok számára Etedig a személyi jövedelmük növelését jelenti. Különösen jelentős lenne nem­csak a téli időszakban, hanem általában is a gyenge tsz-ek ilyen irányú tevékenységének bővítése, beleértve a közeli ipari üzemekkel kialakított kooperációt, bérfoglalkoztatást és bedolgozást is. Sokféle előnyt ígér a tsz-ek és az élelmiszeripar együtt­működése, a tsz-ek saját fel­dolgozó tevékenységének fej­lesztése. A mezőgazdasági ter­mékek ún. előfeldolgozása so­kat segíthet a ma gyakran jelentkező szállítási nehézsé­geken és egyben olcsóbbá is leszi a szállítást, hiszen kisebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Másrészt a tsz-ek saját feldol­gozó kapacitásának növelésé­vel nagy mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, ami korábban pocsékba ment, s ugyanakkor hasznosan ki­egészíthetik az élelmiszeripari termelést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen továbbra is a felvásárló vállalatok marad­nak, de sokféle lehetőség adó­dik az állami kiskereskede­lemmel, a közületekkel, a vendéglátóiparral, illetve köz­vetlenül a lakossággal kiépí­tendő értékesítési kapcsola­tokra is. Ez megrövidíti az áru útját, s a felhasználók frissebb, jobb minőségű és ál­talában olcsóbb termékhez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek értékesítő tevé­kenységének fejlődése egész­séges versenyt eredményez a különböző értékesítő vállala­tok között, s ennek elsősor­ban a lakosság látja majd hasznát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tsz-ek szabad partnerválasztási lehetősége a felvásárló vállalatokat is munkájuk megjavítására kész­teti. A termelőszövetkezetek gaz­dasági tevékenységének bőví­téséhez tehát a közös gazda­ságoknak is. a népgazdaság­nak is. olyan érdekei fűződ­nek, amelyeket jobb lenne minél előbb érvényesíteni. Az irányító szervek akkor járnak el helyesen, ha gondosan mérlegelve a lehetőségeket, segítik és ösztönzik a tsz-eket. gazdasági tevékenységük bő­vítésére. Dr. Dankovits László vegye. Persze aztán ezt a be­szédet nem is mondták el so­ha, elavult annyi év alatt, s másikat írtak helyette, amikor végül a szobor elkészült. — Ilyen hagyományaink: vannak. — Régi ügy — mondtam. — Kísért — Olykor évekig tart egy egyszerű helykijelölés, hogy hová épüljön a szolgáltató-ház, vagy az autószerviz... — Kérdezze meg — fordult hozzám az anyakönyvvezető, — kérdezze csak meg, hogy a strandokat felújították-e a nyáron. Vagy: mennyit fordí­tottak a parkokra? Ezekre pél­dául volt pénz. És miért hú­zódtak el az építkezések? Valóban, ezek érdekes kérdések. A tanácsházán később bete­kinthettem egy készülő mun­kába; a megyei tanács végre­hajtó bizottsága maga elé hív­ta a város vezetőit, hogy mennyire jutottak egy eszten­dő alatt. A tanácselnök, dr. Gyetvai József mutatta a be­számolót; már több mint tíz oldal, s mennyi lesz még... Mert a bajok, a bajok ... — Ott tartunk — mondta —, hogy néhány dologban szeret­nénk elérni a felszabadulás előtti állapotokat. Itt van pél­dául az iskolák ügye. 1945 előtt volt 46 tanterem és 712 tanuló. Most? Van 2586 tanu­lónk, s néggyel kevesebb tan­termünk ... — Persze közben kialakult itt az ország legjelentősebb ag­ráregyeteme. — No, igen ... Jószeriot nincs művelődési ház, mert' ezt a mostanit ta­nyák is kevesellnék, mindössze 150 ember fér el a termében. A könyvtár kicsi. Az igaz, nem használt Gödöllőnek so­ha a fővárosközelség. Mond­juk a művelődési ház esetében hallani vélem a hivatalos ál­láspontot: „Minek oda, úgyis bejárnak az emberek Buda­pestre”. És valóban, ha válasz­tani kell: először ott legyen művelődési ház, ahol enélkül semmiképpen sincs művelődés. Az ellenérv viszont, hogy a fő­város peremvidéke erőteljesen fejlődik, noha, könnyebb Bu­dapestről bemenni Budapest­re... — Hogyan alakult a költségvetés? — kérdeztem. — Mennyiből gazdálkodik a város, s meny­nyiből gazdálkodott a község? Az elnök a jelentésből idéz­te: — Hétmillió 400 ezer forint volt a község tavalyi költség- vetése. A városé ez évre több mint 13 millió, s ehhez kap­tunk a pótigényünkre négy­millió 200 ezer forintot. — Ez akkor éppen a három­szorosa a községi költségvetés­nek. — Csakhogy csal a látszat — magyarázta mindjárt az el­nök. — Amikor alakultunk, átvettünk egy sereg intéz­ményt; s ezek hozták maguk­kal a költségvetésüket. Ezért jelentettünk be pótigényt. Tu­lajdonképpen ez a négymillió 200 ezer forint az igazi több­let. Nem sok. De hát ami volt, azt hogyan használták fel? — Mennyit költöttek a strandokra? — jutott eszembe a kérdés. — Az esztendő végéig ké­szül el a munka. Nocsak, novemberben, de­cemberben a strand! — És a parkokra szánt ösz- szeggel mi történt? — Ebből majd sétányt épí­tünk. Majd! — Az esztendő elején meg­kezdődhetett volna 48 OTP- lakás építése. Igaz? — Már kiásták az alapokat — mondta dr. Gyetvai tanács­elnök. Elnézést érte; eszembe jutott a Petőfi-szobor ... Dékiss János (Folytatjuk) vállalata cím elnyerésében, a munkafegyelem javulásában mérhetjük. Vállalatunk há­romnegyed éves tervét 105.9 százalékra teljesítette. Válla­latunk valamennyi, szám sze­rint huszonnégy munkabri­gádja munkafelajánlással ké­szül a IX. pártkongresszusra. A felajánlások összértéke hét­ezer munkaóra, hatszázötven- hétezer forint termelési érték. Ebből a megyei pártértekezlet összehívásáig több mint hat­százezer forint termelési érté­ket már teljesítettek munlta- brigádjaink. — Szocialista brigádjaink a gazdasági vállalásokon túl más formákban is példát mu­tatnak. Többek között abban is, hogy rendszeresen részt vesznek a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti politikai ok­tatás valamelyik tanfolyamán vagy abban, hogy jelentős se­gítséget nyújtanak a fiatalok szakmai és eszmei-politikai nevelésében egyaránt. — Nem titkoljuk célkitűzé­sünket: műhelyeink mind­egyike s maga az egész válla­lat el akarja érni, meg akar­ja tartani a szocialista munka vállalata és az élüzem címet egyaránt. „Bábnapok" Pécsett Ma lépnek fel a váciak A II. országos bábjátékos lapok eseményei pénteken megkezdődtek Pécsett. Az egri művelődési ház bábegyüttese, i szegedi bábszínház, a buda­pesti Állami Bábszínház ka­maraszínpada. a pécsi „Bóbi- a” együttes és a pécsi „Fekete izínház” mutatta be műsorát. \ bábjátékos napok szomba- on váci, debreceni, kecskemé- :i csoportok és a lengyelorszá­gi Bielsko-Biala állami báb- »zínházánák előadásával, len­gyel rajz- és Kollázs-filmek /etítésével és vitával folytat- a munkáját is egyre inkább ne csak gaz­dasági irányítók, hanem poli­tikai vezetők is legyenek. — A munkát siker koronáz­ta. Elértük, hogy ma már va­lamennyi gazdasági egység vezetője — legyen az párttag vagy pártomkívüli — elvégez­te vagy végzi a marxizmus— leninizmus esti középiskolát. De a fejlődést a következő számok is meggyőzően bizo­nyítják. Míg az 1964—65-ös évben mindössze hatvanné­gyen, az idei oktatási évben viszont már kétszázharminc- kilencen vesznek részt a párt­oktatásban, tizenhatan pedig esti egyetemen vagy esti kö­zépiskolában tanulnak. — A politikai nevelőmun­ka javulását bizonyítják a számok. Hatékonyságát ered­ményességét elsősorban a vállalat gazdasági eredmé- iveiben. a szocialista munka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents