Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
PEST MEGYEI VILXg PROLETÁRJAI. EGYESOlJETEK! X. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1966. NOVEMBER 19., SZOMBAT • • Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Napirenden a IX. pártkongresszus beszámolótervezete Távvezeték Szibériából Franciaországig? Podgornij vidéki körútra indult Ausztriában A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága pénteken ülést tartott. Az ülésen Kádár János, a Központi Bizottság első titkára, ismertette a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójának és a kongresszus határozatának tervezetét. Folytatta munkáját a BKP kongresszusa — A tervek szerint Ausztrián keresztül haladna és így az osztrák gazdaságnak is nagy segítséget jelentene a Szibériából Triesztbe építendő földgázitezeték — jelentette ki Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön a linzi Egyesült Osztrák Vas- és Acélművekben mondott beszédében. Rámutatott, hogy Párizs is érdeklődést mutat a távvezeték iránt így leAz utolsó állomás: Szenegál A Nyugat-Afrikában tartózkodó nyolctagú magyar kereskedelmi küldöttség, amelynek vezetője Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, megérkezett Dakarba, Szenegál fővárosába. A küldöttség előzőleg Kongó-Braz- zavillében, Gabonban, Kamerunban és Elefántcsontparton tett látogatást és folytatott tárgyalásokat a nyugat-afrikai országok és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeiről. A küldöttség kőrútjának utolsó állomása Szenegál. hetséges, hogy azt Franciaországig továbbépítik. Amint a péntek reggeli osztrák sajtóból kitűnik, az ország politikai és gazdasági köreiben rendkívüli érdeklődéssel és örömmel fogadták a bejelentést, annál is inkább, mivel a nagy linzi államosított gyár sokmillió értékben szállít majd csöveket és acél- szerkezeteket a gigászi vezetékhez. A köztársasági elnök külön- vonatán Podgornij és kísérete pénteken reggel vidéki körutazásra indult, amelynek első állomása Kapfenberg. Klaus kancellár — az eredeti tervekkel ellentétben — maga is elkísérte Podgornijt a háromnapos körutazásra. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken Bécsből Kapfenbergbe érkezett, ahol Klaus kancellár kíséretében látogatást tett a Boehler acélöntő kombinátban. A látogatás befejezése után Podgornij és a kíséretében levő személyiségek Kapfenberg- ből különvonaton Klagenfurtba, majd innen a híres üdülőhelyre, Badgasteinba utaztak. Minszkben befejeződött az Intervízió Tanácsának 28. ülésszaka. A nemzetközi televíziószervezet vezető testületének ülésén Magyarország is képviseltette magát küldöttséggel. A megvitatott kérdések között szerepelt az egyenes adás megszervezése az 1968. évi mePénteken reggel Szófiában folytatta munkáját a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusa. Az ülésteremben ismét elfoglalták helyüket a Komócsin Zoltán vezette magyar küldöttség tagjai is, akik csütörtökön este visszatértek kétnapos vidéki útjukróL xikói olimpia idején, valamint a tervezett nemzetközi televíziós filmfesztivál lebonyolítása. Együttműködési egyezményt írtak alá a Szovjetunió és Magyarország, továbbá a Szovjetunió és az NDK között az 1967. évre. SZARAJEVÓ TITO BESZÉDE MINSZK INTER VÍZIÓ EGYENESADÁS A MEXIKÓI OLIMPIÁRÓL? Hóvihar Horvátországban A vastag hótakaró miatt Horvátország néhány útvonalán szünetel a forgalom. Zágráb és Rijeka között megszakadt a közlekedés, mert a szél helyenként kétméteres hótorlaszokat hordott össze. A jugoszláv tengerparton 80 kilométeres sebességű vihar dühöng. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke csütörtökön Szarajevóba, Bosznia-Hercegovina fővárosába látogatott és beszélgetést folytatott az Energo-Inveszt nevű szarajevói vállalat vezetőivel. A köztársasági elnök a beszélgetés során hangsúlyozta, hogy a jugoszláv gazdasági reform forradalmi vállalkozás, amely egyúttal társa- - dalmi reformot is jelent. — Most, a negyedik és az ötödik plénum után megkezdődött a JKSZ átszervezése, megváltozik a JKSZ szervezeteinek munkamódszere, módosul a vezetés módszere — mondotta Tito. — Szeretném kijelenteni: tévednek azok, akik úgy vélik, hogy ezzel a JKSZ leteszi a szocialista társadalmunk továbbfejlesztéséhez szükséges fegyvereket. A JKSZ-t éppen azért szervezzük át, hogy még hatékonyabban munkálkodhassék a szocialista társadalom fejlesztésén. A köztársasági elnök hangoztatta: a gazdasági reformot következetesen és állhatatosan végig kell vinni, tekintet nélkül arra, hogy a gazdasági élet egyes ágai ideiglenesen nehéz helyzetbe kerülnek. Tito elnök a továbbiakban erélyesen követelte a túlméretezett beruházások beszüntetését és hangsúlyozta, hogy a beruházások nyakló nélküli növekedése nehézségeket okoz a gazdasági reform alapvető célkitűzéseinek megvalósításában. TRAKTORRAL SZEDIK A NYARFACSEMETÉT A DÁNSZE NTMIKLOSI ALLAMI GAZDASÁG AKAD MUNKA JÓCSKÁN, A MÁRCIUSBAN ÜLTETETT CSEMETÉK KILENC HÓNAP ALATT LÖDTEK, S A KÉT ÉS FÉL MÉTER MAGASSÁGOT IS EL ERIK. FAISKOLÁJÁBAN. Óriásokká fejFoto: Gábor A Magyar Szocialista Munkáspárt módosított szervezeti szabályzatának tervezetét — amely a IX. kongresszus napirendjére kerül — Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, ismertette. Gondolatok a Közmondásos már filológusok, etimológusok, pszichológusok, s a gondolataink kifejezésével foglalkozó egyéb tudományok képviselői között, milyen felületesen alkalmazzuk a — közmondásokat. Gyakran mondjuk — például —, hogy „tévedni emberi dolog”, ám csak ritkán tesszük hozzá a mondás folytatását: „viszont tévedéseinkben megmaradni: „ostobaság”. Belénk rögződött tévedés kapcsolódik — a többi között — ahhoz a mondáshoz is, hogy „Az ember saját szerencséjének kovácsa”. Nem akarom itt a filológusok kenyerét elvenni, de tény, hogy a mondás eredeti görög értelmében a „szerencse”, ez a jó vagy rossz véletlen valójában az ember jellemét jelöli. Hiszen enélkül csupán frázissá válik a gyakran haszr/iU mondás, olyanná, amelyet csak azért iktatunk szavaink közé, hogy mondjunk valamit annak, aki tanácsunkat kéri, ám akinek nem tudunk igazán megfelelő tanáccsal szolgálni. Lehetetlen ugyanis, hogy teljes meggyőződéssel figyelmeztessünk valakit arra; tőle függ a szerencséje. Hiszen a „szerencse” éppen azt jelöli, ami nem tőlünk függ és nap mint nap tapasztalhatjuk — a magunk életében és a másokéban is —, hogy miképpen semmisít meg a gonosz véletlen, vagy akár egy másik „kovács” komisz- sága valami olyasmit, amit pedig gonddal és szeretettel kovácsoltunk ki. Izgalmasabb — és reálisabb — kérdés viszont, mennyire lehetünk saját jellemünk ki- kovácsolói? A pszichológusok sokat foglalkoznak a kérdéssel, hogy vajon a jellem mennyire nevelhető és, hogy a problémák, konfliktusok feltárása, tudatosítása és az értelmező, okos akarat „mozgósítása” miképpen tudja megváltoztatni fiatalok — és nem csupán fiatalok — rossz irányba fejlődő személyiségét. A lényeg az, hogy képességeink kibontakozása sok mindentől függ, hogy kivirágza- nak-e, vagy elszáradnak-e vajon érzéseink, az nagymértékben attól a visszhangtól függ, amit a bennünk csírázó indulatok kiváltanak az emberek között. Ha azt mondjuk — és a korszerű lélektan kutatói kísérletekkel is bizonyítják ezt —, hogy az ember saját jellemének kovácsa, akkor lehet-e nem számolni azzal, hogy a jellem hordozója, az emberi személyiség nem légüres térben él? Lehet-e figyelmen kjvül hagyni, milyen eldöntő jelentőségű, hogy miképpen reagálnak a többiek egy- egy megnyilatkozásunkra? Hiszen közhely, hogy a legjobb szándékú embert is mélységesen el lehet keseríteni, s emberkerülővé silányítani. Mégis áll az, hogy az ember saját jellemének kovácsa. Csak éppen nem mindegy: mivé kovácsoljuk önmagunkat?! Ha abból indulunk ki, hogy az ember önmagában van a világban, hogy önnönmaga az egész világ, ha nem számolunk a többiekkel, akkor ... akkor törékeny jellemmé alakulunk, olyanná, akit a hántás, vagy akár csak a vélt bántás is megtörhet. De pusztító hatású az is, ha valakinek nincs fogékonysága a közösség általában nem látványos segítsége iránt. A beszámoló-tervezet, a határozati javaslat és a szervezeti szabályzat-tervezet feletti együttes széles körű vita után a Központi Bizottság az előterjesztéseket egyhangúlag elfogadta. közmondásról Számolni kell a többiekkel! Ez az a törvény, amelyet Aiszkü- losztól Shakespearen át Gorkijig és József Attiláig oly ékesszólóan fogalmaztak meg a lélek és a jellem nagy irodalmi „doktorai”. A pedagógia, a pszichotógia és több más tudomány korszerű és nagyszerű módszertani segítséget nyújthat ahhoz, miként lehet igazi jellemekké válnunk. Olyan receptet azonban semmiképp sem adhatnak, amely feleslegessé tenné egyéni erőfeszítéseinket annak eléréséhez, hogy érzékenyek legyünk az emberi szolidaritás iránt, hogy tudjunk kezet nyújtani és kezeket elfogadni. Jófajta alkalmazkodás nélkül — a marxista szociológia mostanában kezdj megkülönböztetni az egyéniséget fel nem adó alkalmazkodást a túlalkalmazkodástól, a „konformizmus”-tól — nem lehetünk igazán bátor, igazán szabad, önmagunkhoz méltó személyiségek. Saját jellemünknek mi vagyunk a kovácsai, az üllő és a kalapács azonban — és még a láng is, amelyben a vas megedződik — a külvilág, az emberi társadalom. Ml történik azonban azzal, aki úgy „kovácsolja” magát, hogy közösségi érzés helyett a közösségben való vakhitet fejleszti ki magában? Aki nem azzal csapja be magát, hogy csak ő érdekes a világon, hanem azzal, hogy eltökéli: a többiek részéről nem érheti sérelem? Vannak olyan emberek, akik — abból a realitásból kiindulva, hogy a mi táo- sadalmunk minden eddigi társadalomnál magasabbrendű, — úgy vélik, hogy ha nem esik tégla a fejükre, vagy nem hibáznak, akkor nem történhet semmi rossz velük; a nép rendje majd megóvja őket minden bajtól. Ügy véljük; az ilyen, a valóságot illúziókkal „gazdagító” lelkek roppannak össze a legkönnyebben. Nem számolnak azzal, hogy még nem élünk tökéletes világban, s ezért aztán az igazságtalanokat, a bürokratákat, a közönyösöket azonosítják az „elvesztett paradicsom”-mal, a szocializmussal. Károlyi Mihály önéletírásában szerepel egy gyönyörű cím; „Hűség, illúziók nélkül.” Ügy gondolom, — ha nem szűkítjük le jelmondattá, hanem kibontjuk azt, ami e szavak mögött van — a szocialista jellemnevelés programját foglalják össze e szavak. Hűnek lenni a kis és nagy családhoz, amelyből vétettünk... Hűnek lenni legjobb tapasztalatainkhoz, amelyek lényege: az ember jó ... De az illúziók végül is elsorvasztanák ezt a szép hűséget. És illúzió nem meglátni, hogy a mi közösségi társadalmunkban is sok olyan „kovács” van, aki tényleg csak a maga szerencséjét kovácsolná, s ezzel aztán a többiek szerencsés sorsát nehezíti. Hűség illúziók nélkül!... Ezt megvalósítani annyival nehezebb az illúziók vállalásánál, mint egy közmondás teljes értelmét vállalni annak megcsonkított értelmezésénél. „Tévedni emberi dolog”.., Ezt elismerni könnyű és kellemes. „Viszont tévedéseinkben megmaradni: ostobaság”... — ez már nehezebb. Am csak így teljes a mondás. Antal Gábor
