Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-17 / 271. szám
f«sr Mf«rn {rítta 1966. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK A RABÚR H osszú ideje Feri volt már a. műhely öreglegénye. No, nem éppen a kora miatt, mert még alig múlt el harmincöt esztendős s a jó kiruccanások nem írtak a szeme alá számlát, a feje búbja pedig nem a kor miatt kezdett el pihésedni. Apai örökség — mondogatta Feri, ha cimborái tréfálták ritka szép cincér- szarvú rőt haja miatt. Egysze- rősy, azért volt öreglegény a daruműhelyben, mert egyes- egyedül ő élte az aranyifjak életét. Hirdette is állandóan: — Robúr maradok, sohsem lesz belőlem rabúr. Ez pedig sehogyan sem tetszett a többieknek, akik rég eladták, illetve gyenge pillanatukban hagyták megvásárolni magukat egy női szolgaiélek által. Mert számukra vége lett a vidám söröző délutánoknak, az országjáró motortúráknak. A cimborák el is határozták: ha szép szóval nem állt kötélnek, akkor ravaszsággal viszik bele a házasságba Ferit, így is történt. A Táncsics moziba hívták a barátok az öreglegényt. A turpisság nem tűnt fel neki, még az sem, hogy valamennyien asszony nélkül jöttek el. Úgy gondolta Feri: de kedvesek, most megint igazi férfimulatságot rendeznek majd. Annyian voltak, hogy egy ** egész sort végigültek. Ferit középre vették. Ült is büszkén, örült az öreglegény, hogy ennyire megtisztelik, csak hosszúra ugró homlokát simogatta ujjheggyel később bosz- szusan, amikor a szünetben a hirdetéseket vetítették. Mert kit látott a vásznon? Saját magával nézett farkasszermet. A mikrofon pedig jó hangosan hirdette: — Partiképes fiatalember vagyok. Nősülni szeretnék. Gyorsan. Pénzem kevés. Házam kicsi, de szerelmem nagy lesz. Itt ülök a kilencedik sorban a tizenhetedik széken. Előadás után a pártában lévő hajadonok várjanak meg. Ápolónők előnyben! Se élő, se halott nem volt Feri. Mozdulni sem mert, csak nézett maga elé. A cimborák nevettek, a teremben pedig g. szünetben senki sem mozdult el helyéről. Öt keresték. Főleg a kíváncsi fruska szemek. K/etítés után utolsónak kelt ’ fel székéről. Barátai valósággal támogatták a kijáratig, ahol rengeteg bakfis, fiatal, korosabb hölgy várt rá. Nem nézett ő egyre sem. Nem szólt ő egyhez sem. Mint egy megvert hadvezér, úgy vonult el némán, szemlesütve a leányzók díszsora között. Amücor már azt hitte, nincsenek többen, szaladhat haza, egy filigránt termetű, felezte kis hölgy fogta meg a karját. — Ha jól értettem, i}ősülni szeretne... — Én? Én... — dadogta zavartan az öreglegény. — Ápolónőt keres? Az vagyok! Ma vizsgáztam éppen, s képzelje, pont vidékre helyeztek ... Látja mAlyen a véletlen? A lány beszélt, momdta, mondta a magáét, Feri pedig egyre jobban szelídülve hallgatta. Együtt mentek haza. Hogy ki kísérte a másikat, azt nem lehet tuckni. A cimborák szó nélkül követték. A kapuban még egy darabig vártak, hogy talán majd magyarázatra lesz szükség, vagy meg kell békíteni Ferit és akkor valamennyien kéznél legyenek. A konyhaablak függönyén lopva benéztek. A lakásban nem volt csörömpölés, lárma. A mama maga elé mosolyogva terített, kicsit restell- kedve a paprikáskrumpli miatt. Feri ült az asztalfőn, a lány mellette. Aztán csak azt hallották: az öreglegény sokat beszél, sokait nevet. És evés után összerakta az edényt. Az anyját beküldte aludni, ő pedig mosogatáshoz kezdett. A lánynak azt mondta: — Ülj le Szivi, ülj le... Es Szivi leült, ölhetett kéz- zel lóbálta lábát. Hálásan és kedvesen Raburjára nézett. Majd huncutul puszit adott pi- hésedő fejére. Harmadnap megesküdtek. Csak azért, mert Szivinek sürgősen vidékre kellett mennie ... Tökölre ... András Ida KÖNYVESPOLC Berezskov—Rzsevszkaja: A játszma véget ér A Zrínyi Katonai Kiadó Reflektor sorozatának új kötete két igen érdekes, személyes élményeken, tapasztalatokon alapuló beszámolót foglal magába. V. Berezskov Egy diplomata Hitlernél, J. Rzsev- szkaja pedig Hitler halála — mítosz nélkül címmel adja közre emlékezését: az első a i Szovjetunió elleni támadó há-! ború kirobbantásámak napjait : idézi, a másik pedig azt az ; izgalmas nyomozást, amit il- i letékes szovjet szervek foly- j tattak Hitler halálának teljes \ bizonyítására. Berezskov tagja volt annak! a szovjet kormányküldöttség-1 nek, amely 1940 novemberében; Berlinben járt, majd nem sok- ! kai ezután a berlini szovjet j követség első titkára lett, s az i is maradt egészen a háború i ki robbantásáig, amikor — igen : kalandos, s a nácikra jellem- i ző körülmények között — vé- i gülis kicserélték a két fél j diplomáciai testületének őri- \ zetbe vett tagjait. Berezskov ! korrekt, szenvedélyektől men- ] tes beszámolót ad ezekről a j napokról, s éppen ezért iz- ] galmas olvasmány összefog-: lalója. A másik tárgyilagos beszá- i móló sem nélkülözi az izgal- i másságot: Rzsevszkaja tol- i mácsként működött annál a I különleges szovjet alakulatnál, j amelynek feladata a „Führer- i bunker” átvizsgálása, az utolsó napok eseményeinek rekonstruálása volt, s annak végleges felderítése, hogyan halt meg a Harmadik Birodalom diktátora. Lépésről lépésre jutnak előre a szovjet tisztek, egymás után hallgatják ki Hitler személyes munkatársait, majd megtalálják magát a holttestet is; a végső bizonyítékot Hitler fogorvosaának vallomása ad ja, akik azonosítják a korábbi kórleletekkel a megtalált holttest állkapcsát. Forrásmunkaként is értékes a könyvecske: a személyes jelenlét adja kétségbevonhatatlan hitelét. (m. o.) SÁROSPATAK BERNA-SOR A sárospataki kollégium hajdani ősi épületei közül csak a Berna-sor maradt fenn, amelyet az 1770-es években a svájci Bern város lakóinak adományából létesítettek. Az egykori iskolát — a megtalált tervrajzok felhasználásával — az Országos Műemléki Felügyelőség most eredeti állapotában helyreállítja. Gyerekek paradicsoma: a váci úttörőház Cukrászok, motorszerelők, szőnyegszövők Százezer üdvözlet tolmácsai Pajtás! Akarsz távirányítású autóval játszani, bélyeget gyűjteni, szőnyeget szőni, matyóbabát, vagy tranzisztoros rádiót készíteni? Esetleg kedved van főzőcskézni, népi Kevés a hely a napközikben Mintegy 45 ezer budapesti gyermek részesül napközi otthoni ellátásban. 30 ezer közülük munkásnegyedben, illetve peremövezefben él. Rendszerint hátrányos helyzetben élő tanulók, mert mindkét szülőjük dolgozik, főleg bejáró munkások. A megyében a peremövezeti napközikbe járó gyermekeiken kívül a 112 062 általános iskolás közül 12544-ről gondoskodnak a napközikben. Ez a szám nem elégíti ki az igényeket, a keretet feltétlenül bővíteni kell az elkövetkezendő időszakban. Az oktatási szervek rendszeresen vizsgálják a napközis csoportok létszámát. A következő években a fővárosban és a peremövezetban tízezer gyermekikel több lehet majd a napközi otthonok lakója. PRÓBASZÜNETBEN A foíoriporier a balerinautánpótlás három tagját kapta lencsevégre. A fárasztó próbák szünetében kikapcsolódásként jólesik az olvasás. úttörőőrsének elküldik a szovjet pionírőrsök címét. Az értekezleten szó volt a kisdobosmozgalom helyzetéről is. Pest megyében több, mint 40 ezer kisdobos van. Foglalkoztatottságukat szakkörökkel, tantárgyi vetélkedőkkel, sportjátékokkal biztosítja az úttörőszövetség. (Szitnyai) Én és kartársam, a Kova- csek, mintegy fél éve dolgozunk együtt a Kihegyesített Ceruzákat Kiszerelő (továbbiakban: KICEKI) vállalatnál. Én nem értem, hogy a többiek hogyan tudták eddig megtűrni —, kiál Ihatatlan, összeférhetetlen ember: ugyanis a szocializmust építő dolgozótársamnak soha sincs cigarettája. Hétfőn elfelejt venni, kedden kifogy a trafikból, szerdán nem ér, rá, csütörtökön az éjjeliszekrényen marad... És minden nap jön, egy-két cigaretta ... és biztosít, még a síron túl is tartó barátságáról. Meg azután, hogy őszinte legyek, az se tetszik benne (bizonyisten nem akarom megfúrni, de azért így suttogva elárulom), hogy ez a Kovacsek egy jellemtelen fráter. A minap is megfigyeltem, hogy az egyik kartársnőjétől potyázott egy cigarettát, s utána nagyvonalúan így szólt hozzám: „Egy kis tüzet”, mondta köny- nyedén, „legyen olyan kedves, barátom, ugyanis most vettem vagy harminc—negyven doboz Tervet, tudja ilyet csak nekem tesznek félre, mert állandó vásárló vagyok (ó, ég, hogy nem szakadsz le!), s az a huncut gyufa kiment a fejemből.. Egyoldalú, de számomra mindennapos kiadást jelentő viszonyunkban a múlt héten örvendetes változás állt be. Kovacsek kijelentette, hogy felesége kérésére örökre lemond a dohányzásról. Túláraz dó szívvel öleltem át, beszéltem neki a keresztényi lemondás nagyszerűségéről, az egyenes gerincről, a nagyobb szelet vajas kenyérről, s már élői re örvendeztem anyagi helyzei tem csodálatos fellendülésének e gyönyörű vigíliáján. Eli rebegtem néhány fohászt és hogy megháláljam neki iráni tam érzett mély és aktív sze- retetét, meghívtam egy kávéi ra, melyet, csodák-csodája: nem utasított vissza. Kellemesen elbeszélgettünk a családról, elmesélte, hogy most egy parányi autóval mütyürkézik az ő. Tyütyürkéje, megtudtam, hogy tegnap elromlott a re- sója, s azt is, hogy a KICEKI közelgő bálján „Az önzetlen barát” c. saját költésű versét fogja előadni oboakísérettel, szmokingban. Szívem repesett, mint egy madárka és másnap ... Másnap a Berci (mert tegnap nagyon megszerettük egymást), odaszerénykedik hozzám: „Ha nesm sértenélek meg kedves barátom, légy szíves, lepj meg egy Tervvel, tudod — tette hozzá magyarázólag — az első napok nehezek”. Rosz- szaUóan pislogtam, mintegy kialvófélben levő örökmécses, de adtam neki. Aznap még háromszor jött, másnap már periodikusan óránként, később már nem is jött, csak a hivatalsegédet küldte a napi adagért (egy bontatlan csomag!)... Hiába célozgattam néha finoman, úriember módjára, hogy nekem nagyon sokba kerül az ő karakán kiállása ezzel a pusztító nikotinnal szemben, de semmi sem használt ... Múltak a napok, és most, hogy az anyagi csőd szélén állok és nincs egy betevő falalom se, azért imádkozom, íogy ez a kiállhatatlan, jellc- nes fráter szokna rá ismét a lohányzásra. Papp Miklós ktya volt. .8 előre!... Én pedig vissza akartam menni, mert láttam, hogy itt botrány lesz, ezek nem adják csak úgy a földet, de egy alperes addigra fejbevágott egy corpus delictivel. Midőn elhagytam a kórházat, eltökéltem, hogy megválók az irodától és hazamegyek. Nagyon fáradt voltam és fájt a lábam. Sose hittem volna, hogy a jogi pálya ennyi szaladgálással jár. A város határán két idegen állampolgár kedélyes halló-val a BTK. vonatkozó paragrafusába ütköző erőszakos módon vonatra tett és rám zárta az ajtót. Azonnal levelet írtam atyámnak, hogy ne habozzon a váltságdíj megküldésével, mert már nagyon szeretnék hazamenni. Három év telt el, mire a jogi formaságokon átestem és végre hazamehettem. Két joggyakorlattól kérges tenyerem újra lapátot markolt. Mire elfogyott a hó, már volt szén. Igazán nem panaszkodhattam. 1956. október. Égy éjjel hatalmas lármára, lövöldözésre ébredek. Kiszaladok az utcára, alig megyek pár lépést, a sötétben valaki egy lapátot nyom a kezembe. Túlóra van? De, ahogy végig- siklik a kezem a lapátnyélen, érzem, hogy ez nem nyél, de nem is lapát Megint egy birtokper?! Na, nem, gyerünk haza, mielőtt megint elrabolnának. Aztán nagy nehezen csend lett, Éhes voltam, mentem lapátért. A gyár személyzeti osztályán szemüveges bácsika fogadott. — Mit óhajt az elvtárs? — Egy lapátot szeretnék... — Neve, kora, végzettsége? Féltem, hátha nem lesz elég a dipPersona Grata Gondos szüleim jó neveléssel és jogi végzettséggel bocsátottak arra a pályára, amelyet annyi kontár lep el, és amelyet úgy neveznek, hogy élet. Ezerkilencszáznegyvenhármat írtunk, nyár volt. Gyakorlatot még nem folytathattam, mert azokban a régi szép időkben sem kezdődött a hólapátolás december előtt. Egy szép napon csönget a postás; kinyitom az értesítést: hurrá, van állásom! Már másnap délben megkezdhettem munkámat a szolnoki gyalogsági laktanyában. Három hónapig egy ló mellé voltam beosztva, mint személyi titkár. Hagyatéki ügyeit kellett rendeznem. Egyébként jó családból származott, egyik őse állítólag Caligula udvarában nagykutya volt. Valami apróbb hibát követtem el, mire kirúgott. Miután ezt két lábbal tette, kórházba kerültem. Mire felépültem, irodánkat éppen áthelyezték. Nagyon sokáig utaztunk vonaton, aztán gyalog, mindig gyalog. Ez az egész út olyan zavaros volt, mintha tilosban mennénk, pedig a principálisom — bogaras ember, azt kellett neki mindig mondani, hogy százados úr alássan — szóval, ő azt mondta, hogy igaz ügyért harcolunk és most valami földet megyünk visszaperelni... Végre egy térségre értünk, ahoi már vártak az alperesek. Én kértem, hogy függesszük fel a tárgyalást, mert nagyon fáradt vagyok, jelentem alássan, de a principálisom azt mondta, hogy lomám, de azért mondtam. A bácsika a szemüvege fölött megnézett magának: — Üljön le és beszéljen magáról. Jó volt ülni. ügy ültem le, mint aki hosszú útról hazaérkezett. Elmondtam, hogy gondos szüleim jó neveléssel és jogi végzettséggel bocsátottak arra a pályára, amelyet annyi kontár lep el és úgy neveznek, hogy élet. — óspolgár — mondotta a bácsika és elnézett a fejem felett. Öspolgár! Hányszor hallottam ugyanezt, mióta hazakerültem. Utána mindig olyan rossz lapátot kaptam, hogy a fele szenet kézzel kellett kidobálnom a vagonból. Sose értettem, hogy akkor kik kapták a jó lapátot. A persona g'ra- ták? — Ide figyeljen, doktor úr. Én nem adok magának lapátot... — Nem baj, kérem, majd az egészet kézzel fogom kidobálni. — Ember!! Hát maga jogot végzett! Vállalati jogász is kell nekünk... De egy kicsit azért forgassa majd a paragrafusokat, mert, ahogy a praxisát nézem ... Még akkor is csóválta a fejét, amikor az íróasztalomhoz vezetett. íróasztal. Toll. Jogi könyvek. Saját irodát kaptam! Remegett a kezem és párás lett a szemüvegem. Mi történik itt? Mi történik velem?! Kopogtak, és egy szőke kislány lépett be mosolyogva: — Kovács Piri vagyok, jó napot kívánok... A doktor úr titkárnője. Lassan felálltam és esetlenül bemutatkoztam: — Én meg,... én ... Persona Grata vagyok. Deák Gusztáv táncot és nyelveket tanulni, levelezni külföldi úttörőkkel, érdekes, izgalmas filmekből megismerni más országok életét? Vagy inkább szeretnél hajókázni, mint a dunai flottilla tagja, részt akarsz venni talán lövészversenyen, szórakoztató vetélkedőkön ? Ha igen, hát keresd fel Vácott a Hajós Alfréd úttörőházat, ahol mindezt együtt megtalálod. A Pest megyei Uttörőszö- vetség elnökségi értekezlete legutóbb ennek az úttörőháznak sokrétű munkájával foglalkozott, Tamasik Endre igazgató beszámolója alapján. — Mivel foglalkoznak az úttörőcentrum szakkörei? — Nagy a forgalom nálunk, egy héten 600 pajtás látogat el hozzánk. Aki az ínyencségeket nemcsak enni szereti, hanem készíteni is, az cukrász- tanfolyamra jár. Az autómotorok rajongói a motorszerelőszakkörben dolgoznak és megtanulják a KRESZT. Újdonság a szövés, a 400 forintos anyagból 6000 forint értékű perzsaszőnyeget állítanak elő a háziszövőgépen. Van fotókör, irodalmi színpad, rádiósklub. És elkezdte munkáját a honvédelmi szakkör, amelyen belül a gyerekek elsajátíthatják többek között a morzét, az adó-vevő rádió kezelését. A nyelvtanulást hangosújsággal próbálják megkönnyíteni. A vízi úttörők pedig összejövetelek céljára nemsokára birtokba veszik a partra vontatott, öreg csavargőzöst. Gondoltunk a legkisebbekre is: csigaház a neve a hangulatosan berendezett meseszobának. Úgy hallottuk, a legnagyobb sikere a Glóbus klubnak van. — Igen, már hétszázan léptek be a klubba, amelynek keretében öt szakosztály működik: európai, ázsiai, afrikai, amerikai, és a nagy felfedezések szakosztálya. Nagy parlament címmel kiállításokat, előadásokat rendezünk, eredeti filmeket mutatunk be Vietnamról, a kubai nép harcáról. A Glóbus klub két célt tűzött ki: levelezés külföldi országok úttörőivel, képeslapok, művészi reprodukciók cseréje. A második: „Százezer internacionalista — százezer üdvözlet” címmel mozgalmat indítanak, az ország valamennyi Kovacsek, a potyás
