Pest Megyei Hirlap, 1966. november (10. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-17 / 271. szám

f«sr Mf«rn {rítta 1966. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK A RABÚR H osszú ideje Feri volt már a. műhely öreglegénye. No, nem éppen a kora miatt, mert még alig múlt el har­mincöt esztendős s a jó kiruc­canások nem írtak a szeme alá számlát, a feje búbja pedig nem a kor miatt kezdett el pihésedni. Apai örökség — mondogatta Feri, ha cimborái tréfálták ritka szép cincér- szarvú rőt haja miatt. Egysze- rősy, azért volt öreglegény a daruműhelyben, mert egyes- egyedül ő élte az aranyifjak életét. Hirdette is állandóan: — Robúr maradok, sohsem lesz belőlem rabúr. Ez pedig sehogyan sem tet­szett a többieknek, akik rég el­adták, illetve gyenge pillana­tukban hagyták megvásárolni magukat egy női szolgaiélek által. Mert számukra vége lett a vidám söröző délutánoknak, az országjáró motortúráknak. A cimborák el is határozták: ha szép szóval nem állt kötél­nek, akkor ravaszsággal viszik bele a házasságba Ferit, így is történt. A Táncsics moziba hívták a barátok az öreglegényt. A tur­pisság nem tűnt fel neki, még az sem, hogy valamennyien asszony nélkül jöttek el. Úgy gondolta Feri: de kedvesek, most megint igazi férfimulat­ságot rendeznek majd. Annyian voltak, hogy egy ** egész sort végigültek. Fe­rit középre vették. Ült is büsz­kén, örült az öreglegény, hogy ennyire megtisztelik, csak hosszúra ugró homlokát simo­gatta ujjheggyel később bosz- szusan, amikor a szünetben a hirdetéseket vetítették. Mert kit látott a vásznon? Saját magával nézett farkasszermet. A mikrofon pedig jó hangosan hirdette: — Partiképes fiatalember vagyok. Nősülni szeretnék. Gyorsan. Pénzem kevés. Há­zam kicsi, de szerelmem nagy lesz. Itt ülök a kilencedik sor­ban a tizenhetedik széken. Előadás után a pártában lévő hajadonok várjanak meg. Ápo­lónők előnyben! Se élő, se halott nem volt Feri. Mozdulni sem mert, csak nézett maga elé. A cimborák nevettek, a teremben pedig g. szünetben senki sem moz­dult el helyéről. Öt keresték. Főleg a kíváncsi fruska sze­mek. K/etítés után utolsónak kelt ’ fel székéről. Barátai va­lósággal támogatták a kijára­tig, ahol rengeteg bakfis, fia­tal, korosabb hölgy várt rá. Nem nézett ő egyre sem. Nem szólt ő egyhez sem. Mint egy megvert hadvezér, úgy vonult el némán, szemlesütve a leány­zók díszsora között. Amücor már azt hitte, nincsenek töb­ben, szaladhat haza, egy filig­ránt termetű, felezte kis hölgy fogta meg a karját. — Ha jól értettem, i}ősülni szeretne... — Én? Én... — dadogta zavartan az öreglegény. — Ápolónőt keres? Az va­gyok! Ma vizsgáztam éppen, s képzelje, pont vidékre he­lyeztek ... Látja mAlyen a véletlen? A lány beszélt, momdta, mondta a magáét, Feri pedig egyre jobban szelídülve hall­gatta. Együtt mentek haza. Hogy ki kísérte a másikat, azt nem lehet tuckni. A cimborák szó nélkül kö­vették. A kapuban még egy dara­big vártak, hogy talán majd magyarázatra lesz szükség, vagy meg kell békíteni Ferit és akkor valamennyien kéznél legyenek. A konyhaablak füg­gönyén lopva benéztek. A la­kásban nem volt csörömpölés, lárma. A mama maga elé mo­solyogva terített, kicsit restell- kedve a paprikáskrumpli miatt. Feri ült az asztalfőn, a lány mellette. Aztán csak azt hallották: az öreglegény sokat beszél, sokait nevet. És evés után összerakta az edényt. Az anyját beküldte aludni, ő pe­dig mosogatáshoz kezdett. A lánynak azt mondta: — Ülj le Szivi, ülj le... Es Szivi leült, ölhetett kéz- zel lóbálta lábát. Hálásan és kedvesen Raburjára nézett. Majd huncutul puszit adott pi- hésedő fejére. Harmadnap megesküdtek. Csak azért, mert Szivinek sür­gősen vidékre kellett men­nie ... Tökölre ... András Ida KÖNYVESPOLC Berezskov—Rzsevszkaja: A játszma véget ér A Zrínyi Katonai Kiadó Reflektor sorozatának új kö­tete két igen érdekes, szemé­lyes élményeken, tapasztalato­kon alapuló beszámolót foglal magába. V. Berezskov Egy diplomata Hitlernél, J. Rzsev- szkaja pedig Hitler halála — mítosz nélkül címmel adja közre emlékezését: az első a i Szovjetunió elleni támadó há-! ború kirobbantásámak napjait : idézi, a másik pedig azt az ; izgalmas nyomozást, amit il- i letékes szovjet szervek foly- j tattak Hitler halálának teljes \ bizonyítására. Berezskov tagja volt annak! a szovjet kormányküldöttség-1 nek, amely 1940 novemberében; Berlinben járt, majd nem sok- ! kai ezután a berlini szovjet j követség első titkára lett, s az i is maradt egészen a háború i ki robbantásáig, amikor — igen : kalandos, s a nácikra jellem- i ző körülmények között — vé- i gülis kicserélték a két fél j diplomáciai testületének őri- \ zetbe vett tagjait. Berezskov ! korrekt, szenvedélyektől men- ] tes beszámolót ad ezekről a j napokról, s éppen ezért iz- ] galmas olvasmány összefog-: lalója. A másik tárgyilagos beszá- i móló sem nélkülözi az izgal- i másságot: Rzsevszkaja tol- i mácsként működött annál a I különleges szovjet alakulatnál, j amelynek feladata a „Führer- i bunker” átvizsgálása, az utolsó napok eseményeinek rekonstruálása volt, s annak végleges felderítése, hogyan halt meg a Harmadik Biroda­lom diktátora. Lépésről lé­pésre jutnak előre a szovjet tisztek, egymás után hallgat­ják ki Hitler személyes mun­katársait, majd megtalálják magát a holttestet is; a végső bizonyítékot Hitler fogorvo­saának vallomása ad ja, akik azonosítják a korábbi kórle­letekkel a megtalált holttest állkapcsát. Forrásmunkaként is értékes a könyvecske: a sze­mélyes jelenlét adja kétségbe­vonhatatlan hitelét. (m. o.) SÁROSPATAK BERNA-SOR A sárospataki kollégium hajdani ősi épületei közül csak a Berna-sor maradt fenn, amelyet az 1770-es évek­ben a svájci Bern város lakói­nak adományából létesítettek. Az egykori iskolát — a meg­talált tervrajzok felhasználá­sával — az Országos Műemlé­ki Felügyelőség most eredeti állapotában helyreállítja. Gyerekek paradicsoma: a váci úttörőház Cukrászok, motorszerelők, szőnyegszövők Százezer üdvözlet tolmácsai Pajtás! Akarsz távirányítá­sú autóval játszani, bélyeget gyűjteni, szőnyeget szőni, matyóbabát, vagy tranziszto­ros rádiót készíteni? Esetleg kedved van főzőcskézni, népi Kevés a hely a napközikben Mintegy 45 ezer budapesti gyermek részesül napközi ott­honi ellátásban. 30 ezer közü­lük munkásnegyedben, illetve peremövezefben él. Rendsze­rint hátrányos helyzetben élő tanulók, mert mindkét szülő­jük dolgozik, főleg bejáró munkások. A megyében a peremövezeti napközikbe járó gyermekeiken kívül a 112 062 általános isko­lás közül 12544-ről gondoskod­nak a napközikben. Ez a szám nem elégíti ki az igényeket, a keretet feltétlenül bővíteni kell az elkövetkezendő idő­szakban. Az oktatási szervek rend­szeresen vizsgálják a napkö­zis csoportok létszámát. A kö­vetkező években a fővárosban és a peremövezetban tízezer gyermekikel több lehet majd a napközi otthonok lakója. PRÓBASZÜNETBEN A foíoriporier a balerinautánpótlás három tagját kapta lencsevégre. A fárasztó próbák szünetében kikapcsolódás­ként jólesik az olvasás. úttörőőrsének elküldik a szov­jet pionírőrsök címét. Az értekezleten szó volt a kisdobosmozgalom helyzeté­ről is. Pest megyében több, mint 40 ezer kisdobos van. Foglalkoztatottságukat szak­körökkel, tantárgyi vetélke­dőkkel, sportjátékokkal biz­tosítja az úttörőszövetség. (Szitnyai) Én és kartársam, a Kova- csek, mintegy fél éve dolgo­zunk együtt a Kihegyesített Ceruzákat Kiszerelő (továb­biakban: KICEKI) vállalatnál. Én nem értem, hogy a többiek hogyan tudták eddig megtűr­ni —, kiál Ihatatlan, összefér­hetetlen ember: ugyanis a szo­cializmust építő dolgozótár­samnak soha sincs cigarettája. Hétfőn elfelejt venni, kedden kifogy a trafikból, szerdán nem ér, rá, csütörtökön az éj­jeliszekrényen marad... És minden nap jön, egy-két ciga­retta ... és biztosít, még a sí­ron túl is tartó barátságáról. Meg azután, hogy őszinte le­gyek, az se tetszik benne (bi­zonyisten nem akarom meg­fúrni, de azért így suttogva el­árulom), hogy ez a Kovacsek egy jellemtelen fráter. A mi­nap is megfigyeltem, hogy az egyik kartársnőjétől potyázott egy cigarettát, s utána nagy­vonalúan így szólt hozzám: „Egy kis tüzet”, mondta köny- nyedén, „legyen olyan kedves, barátom, ugyanis most vettem vagy harminc—negyven doboz Tervet, tudja ilyet csak nekem tesznek félre, mert állandó vá­sárló vagyok (ó, ég, hogy nem szakadsz le!), s az a huncut gyufa kiment a fejemből.. Egyoldalú, de számomra mindennapos kiadást jelentő viszonyunkban a múlt héten örvendetes változás állt be. Kovacsek kijelentette, hogy felesége kérésére örökre le­mond a dohányzásról. Túláraz dó szívvel öleltem át, beszél­tem neki a keresztényi lemon­dás nagyszerűségéről, az egye­nes gerincről, a nagyobb sze­let vajas kenyérről, s már élői re örvendeztem anyagi helyzei tem csodálatos fellendülésé­nek e gyönyörű vigíliáján. Eli rebegtem néhány fohászt és hogy megháláljam neki iráni tam érzett mély és aktív sze- retetét, meghívtam egy kávéi ra, melyet, csodák-csodája: nem utasított vissza. Kelleme­sen elbeszélgettünk a család­ról, elmesélte, hogy most egy parányi autóval mütyürkézik az ő. Tyütyürkéje, megtudtam, hogy tegnap elromlott a re- sója, s azt is, hogy a KICEKI közelgő bálján „Az önzetlen barát” c. saját költésű versét fogja előadni oboakísérettel, szmokingban. Szívem repesett, mint egy madárka és más­nap ... Másnap a Berci (mert teg­nap nagyon megszerettük egy­mást), odaszerénykedik hoz­zám: „Ha nesm sértenélek meg kedves barátom, légy szíves, lepj meg egy Tervvel, tudod — tette hozzá magyarázólag — az első napok nehezek”. Rosz- szaUóan pislogtam, mintegy kialvófélben levő örökmécses, de adtam neki. Aznap még háromszor jött, másnap már periodikusan óránként, később már nem is jött, csak a hiva­talsegédet küldte a napi ada­gért (egy bontatlan cso­mag!)... Hiába célozgattam néha fi­noman, úriember módjára, hogy nekem nagyon sokba ke­rül az ő karakán kiállása ez­zel a pusztító nikotinnal szem­ben, de semmi sem hasz­nált ... Múltak a napok, és most, hogy az anyagi csőd szélén ál­lok és nincs egy betevő fala­lom se, azért imádkozom, íogy ez a kiállhatatlan, jellc- nes fráter szokna rá ismét a lohányzásra. Papp Miklós ktya volt. .8 előre!... Én pedig vissza akartam menni, mert láttam, hogy itt botrány lesz, ezek nem adják csak úgy a föl­det, de egy alperes addigra fejbevágott egy corpus delictivel. Midőn elhagytam a kórházat, eltökél­tem, hogy megválók az irodától és ha­zamegyek. Nagyon fáradt voltam és fájt a lábam. Sose hittem volna, hogy a jogi pálya ennyi szaladgálással jár. A város határán két idegen állampolgár kedélyes halló-val a BTK. vonatkozó paragrafusába ütköző erőszakos módon vonatra tett és rám zárta az ajtót. Azonnal levelet írtam atyámnak, hogy ne habozzon a váltságdíj megküldésé­vel, mert már nagyon szeretnék haza­menni. Három év telt el, mire a jogi for­maságokon átestem és végre haza­mehettem. Két joggyakorlattól kérges tenyerem újra lapátot markolt. Mire elfogyott a hó, már volt szén. Igazán nem panasz­kodhattam. 1956. október. Égy éjjel hatalmas lár­mára, lövöldözésre ébredek. Kiszaladok az utcára, alig megyek pár lépést, a sö­tétben valaki egy lapátot nyom a ke­zembe. Túlóra van? De, ahogy végig- siklik a kezem a lapátnyélen, érzem, hogy ez nem nyél, de nem is lapát Megint egy birtokper?! Na, nem, gye­rünk haza, mielőtt megint elrabolná­nak. Aztán nagy nehezen csend lett, Éhes voltam, mentem lapátért. A gyár sze­mélyzeti osztályán szemüveges bácsika fogadott. — Mit óhajt az elvtárs? — Egy lapátot szeretnék... — Neve, kora, végzettsége? Féltem, hátha nem lesz elég a dip­Persona Grata Gondos szüleim jó neveléssel és jogi végzettséggel bocsátottak arra a pályá­ra, amelyet annyi kontár lep el, és ame­lyet úgy neveznek, hogy élet. Ezerkilencszáznegyvenhármat írtunk, nyár volt. Gyakorlatot még nem foly­tathattam, mert azokban a régi szép időkben sem kezdődött a hólapátolás december előtt. Egy szép napon csönget a postás; kinyitom az értesítést: hurrá, van ál­lásom! Már másnap délben megkezdhettem munkámat a szolnoki gyalogsági lak­tanyában. Három hónapig egy ló mellé voltam beosztva, mint személyi titkár. Hagya­téki ügyeit kellett rendeznem. Egyéb­ként jó családból származott, egyik őse állítólag Caligula udvarában nagyku­tya volt. Valami apróbb hibát követtem el, mire kirúgott. Miután ezt két lábbal tette, kórházba kerültem. Mire felépültem, irodánkat éppen át­helyezték. Nagyon sokáig utaztunk vo­naton, aztán gyalog, mindig gyalog. Ez az egész út olyan zavaros volt, mint­ha tilosban mennénk, pedig a princi­pálisom — bogaras ember, azt kellett neki mindig mondani, hogy százados úr alássan — szóval, ő azt mondta, hogy igaz ügyért harcolunk és most valami földet megyünk visszaperelni... Végre egy térségre értünk, ahoi már vártak az alperesek. Én kértem, hogy függesszük fel a tárgyalást, mert na­gyon fáradt vagyok, jelentem alássan, de a principálisom azt mondta, hogy lomám, de azért mondtam. A bácsika a szemüvege fölött megnézett magá­nak: — Üljön le és beszéljen magáról. Jó volt ülni. ügy ültem le, mint aki hosszú útról hazaérkezett. Elmondtam, hogy gondos szüleim jó neveléssel és jogi végzettséggel bocsátottak arra a pályára, amelyet annyi kontár lep el és úgy neveznek, hogy élet. — óspolgár — mondotta a bácsika és elnézett a fejem felett. Öspolgár! Hányszor hallottam ugyan­ezt, mióta hazakerültem. Utána mindig olyan rossz lapátot kaptam, hogy a fe­le szenet kézzel kellett kidobálnom a vagonból. Sose értettem, hogy akkor kik kapták a jó lapátot. A persona g'ra- ták? — Ide figyeljen, doktor úr. Én nem adok magának lapátot... — Nem baj, kérem, majd az egészet kézzel fogom kidobálni. — Ember!! Hát maga jogot végzett! Vállalati jogász is kell nekünk... De egy kicsit azért forgassa majd a parag­rafusokat, mert, ahogy a praxisát né­zem ... Még akkor is csóválta a fejét, ami­kor az íróasztalomhoz vezetett. íróasz­tal. Toll. Jogi könyvek. Saját irodát kaptam! Remegett a kezem és párás lett a szemüvegem. Mi történik itt? Mi történik velem?! Kopogtak, és egy szőke kislány lépett be mosolyogva: — Kovács Piri vagyok, jó napot kí­vánok... A doktor úr titkárnője. Lassan felálltam és esetlenül bemu­tatkoztam: — Én meg,... én ... Persona Grata vagyok. Deák Gusztáv táncot és nyelveket tanulni, levelezni külföldi úttörőkkel, érdekes, izgalmas filmekből megismerni más országok éle­tét? Vagy inkább szeretnél hajókázni, mint a dunai flot­tilla tagja, részt akarsz venni talán lövészversenyen, szóra­koztató vetélkedőkön ? Ha igen, hát keresd fel Vácott a Hajós Alfréd úttörőházat, ahol mindezt együtt megtalá­lod. A Pest megyei Uttörőszö- vetség elnökségi értekezle­te legutóbb ennek az út­törőháznak sokrétű mun­kájával foglalkozott, Tamasik Endre igazgató be­számolója alapján. — Mivel foglalkoznak az úttörőcentrum szakkörei? — Nagy a forgalom nálunk, egy héten 600 pajtás látogat el hozzánk. Aki az ínyencsége­ket nemcsak enni szereti, ha­nem készíteni is, az cukrász- tanfolyamra jár. Az autómo­torok rajongói a motorszerelő­szakkörben dolgoznak és meg­tanulják a KRESZT. Újdonság a szövés, a 400 forintos anyagból 6000 fo­rint értékű perzsasző­nyeget állítanak elő a háziszövőgépen. Van fotó­kör, irodalmi színpad, rádiós­klub. És elkezdte munkáját a honvédelmi szakkör, amelyen belül a gyerekek elsajátíthat­ják többek között a morzét, az adó-vevő rádió kezelését. A nyelvtanulást hangosújsággal próbálják megkönnyíteni. A vízi úttörők pedig összejövete­lek céljára nemsokára birtok­ba veszik a partra vontatott, öreg csavargőzöst. Gondoltunk a legkisebbekre is: csigaház a neve a hangulatosan beren­dezett meseszobának. Úgy hallottuk, a legnagyobb sikere a Glóbus klubnak van. — Igen, már hétszázan léptek be a klubba, amelynek kereté­ben öt szakosztály műkö­dik: európai, ázsiai, afrikai, ameri­kai, és a nagy felfedezések szakosztálya. Nagy parlament címmel kiállításokat, előadáso­kat rendezünk, eredeti filme­ket mutatunk be Vietnamról, a kubai nép harcáról. A Gló­bus klub két célt tűzött ki: levelezés külföldi országok úttörőivel, képeslapok, mű­vészi reprodukciók cseréje. A második: „Százezer interna­cionalista — százezer üdvöz­let” címmel mozgalmat indí­tanak, az ország valamennyi Kovacsek, a potyás

Next

/
Thumbnails
Contents