Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

1966. OKTOBER 11.. KEDD MECífl kiírhat» Megkezdődtek az MSZMP városi k üldöttérf ekezlef ei és járási Háromszoros termelés, növekvő export Az ipar sikeres fejlődése a vári kommunisták tanácskozásának középpontjában Szombaton reggel 54 alap- | szervezet 158 küldötte ült ősz- j sze Vácott, a Híradástechni- kai Anyagok Gyára szépen ! feldíszített emeleti nagyter­mében. A falakon grafikonok, táblázatok mutatták: a 12 nagyüzem mit vállalt a kong­resszusi munkaversenyből és mit teljesített nyolc hónap alatt? Szintai Márton elnöki meg­nyitója után Búzás Istvánné, a városi pártbizottság titkára emelkedett szólásra. A kül­döttek megelőzően kézhez kapták a pártbizottság 40 ol­dalas beszámolóját, amely hű képet adott az ipar­város négy év alatti roha­mos fejlődéséről, a taná­csi és más szervek mun­kájáról, működéséről. A VIII. pártkongresszus óta az üzemek, intézmények, a közlekedés, a kereskedelmi egységek és hivatalok kom­munista dolgozói — a párton- kívüli kollektívákkal együtt­működve — jelentős eredmé- I nyékét értek el. Négy észtén- ! dó alatt a minisztériumi vál- ) lalatok megháromszorozták a j termelésük értékét, közel két és félszeresére növekedett az exporttermelés. Az üzemek dolgozóinak létszáma 1966- ban kétszerese az 1962-es lét­számnak. A tanács ez időben 200 millió forintot fordított a város fejlesztésére. Búzás Istvánné beszámolt a pártértekezletnek arról, hogy a kongresszusi verseny tiszteletére tett vállalások összértéke 34 millió fo­rint. Ebből 29 milliót teljesítettek nyolc hónap alatt. Dicsérőleg említette az Izzó, a béléssyár és a hajógyár élenjáró, példa­mutató szocialista brigádjait. A párt politikájával való egyetértést bizonyítja az a körülmény, hogy 4 év alatt mintegy 27,6 százalékkal nö­vekedett a párttagság aránya a városban. Tervszerűen ha­lad a dolgozók marxista—le­ninista nevelése. 1962 óta több mint tízezren vettek részt pártoktatásban. A vita, a hozzászólások so­rán Vándor Béla igazgató el­mondta, hogy az új gazdasági mechaniz­mus hatalmas lehetősége­ket biztosít a Híradás- technikai Anyagok Gyá­rának. Azonos létszám mellett na­gyobb tervfeladatokat olda­nak majd meg. Márton Pál jelentése szerint eddig más- félmillió képcső készült az íz­zó váci telepén. A közeljövő­ben újabb 140 milliós beruhá­zást hajtanak végre. Pálmai László, városi KISZ-titkár tíz­ezer váci fiatal nevében üd­vözölte a megjelenteket. Lu­kács Ferenc tanácselnök a közigazgatás munkájának tár­sadalmi alapokra helyezéséről beszélt, s ismertette a III. öt­éves terv főbb várospolitikai létesítményeit. Dr. Simon Pál, a párt me­gyei végrehajtóbizottságának üdvözletét tolmácsolta. Me­rész Mátyás, a FORTE gazda­sági igazgatója a 300 milliós rekonstrukció kihatásáról, a terv háromszoros növekedésé­ről beszélt. Vita után szünet követke­zett, majd sor került az új városi pártbizottság 41 tagjá­nak s a megyei küldöttérte­kezlet delegációjának megvá­lasztására. Este hét órakor hirdették ki az új végrehajtó bizottság névsorát: Búzás Istvánná (tit­kár), Popp József, Lukács Fe­renc, Szintai Márton. Durugy András, Miskai Ferenc, Kett- ler László, Pálmai László és Urbán Dezső lettek a vb tag­jai. A városi fegyelmi bizott­ság elnöke ismét Simák Ist­ván lett. — p. r. — Az értelmiség részvételével Szentendre város további előrehaladásának feltétele 4 Szentendre az ország egyik legkisebb városa. Híre mégis messze túljutott már az ország határain. Évente magyar és külföldi turisták tízezrei jár­ják végig patinás utcáit, gyö­nyörködnek műemlékeiben, csodálják meg a sajátos me­diterrán jellegű várost körül­vevő tájat, s térnek be meg­pihenni, újabb élményeket gyűjteni múzeumaiba, kiállító termeibe. Nem véletlenül szól­tak olyan sokan erről a szom­baton megtartott városi párt­értekezlet kommunista részve­vői is. Hogyan lehetne hatá­sosabb módon érvényesíteni mindazt a lehetőséget, ami eb­ben a tájban, ebben a város­ban rejlik? Ezt a kérdést ele­mezte a felszólalók többsége, s közben azt vizsgálta: mindez hogyan tükröződik a város fej­lődésében, az itt élő emberek életében, munkájában. Ai elmúlt négy esztendő munkáját, erőfeszítéseit siker koronázta. A város fejlődött, szépült, előbbre lépett sok te­kintetben. A jogos kívánságok és igények azonban még min­dig nincsenek arányban a le­hetőségekkel annak ellenére, hogy az utóbbi években a me­gyei szervek és az egyes mi­nisztériumon különös figyel­met szenteltek Szentendre fej­lődésére és azt anyagiakkal is támogatják. Intenzív útépítés, csatornázás, parkosítás kezdő­dött a városban, fejlődött a vendéglátóipar és a kereskede­lem. Felépült az ország egyik legszebb campingje a Pap­szigeten és szintén páratlan az országban az elkészült Park­múzeum. A város rangot ka­pott, amely nemcsak abban nyilvánul meg, hogy egyre több kül- és belföldi turista keresi fel, hanem abban is, hogy egymás után kerül sor a szentendrei üzemek rekonst­rukciójára, bővítésére. Ez a lemérhető fejlődés | egyik oldala. A másik, amely | nem kevésbé fontos: a műem.-, lékké nyilvánított, történelmi; falak között emberek élnek! A sajátos városszerkezet külsőre j tetszetős, sok turistát vonz, de az épületek belül egyre kevés- j bé felelnek meg a huszadik század embere igényeinek. Le- | vegőtlenek, vizesek, dohosak, I a jelenleginél lényegesen tob- j bet kellene költeni belső tata- | rozásukra. A nehézségeket te- j tézi részint a beáramlás, ré- i szint az ipari üzemek fejlesz- téséből fakadó lakosságnöve- ; kedés. Annak ellenére, hogy az j , elmúlt négy esztendőben négy- j száz családi ház épült a vá- j rosban önerőből, jelenleg is j több mint hatszáz jogos lakás- i igénylőt tartanak számon!) Előreláthatóan a harmadik öt- j éves terv javít a helyzeten: : hétszáz önerőből és száz álla- | mi beruházásból történő lakás építését irányozza elő. A város rangot kapott, híre van, egyre nagyobb ide­genforgalomra számítanak. Az idegenforgalom tovább várha­tó fellendülését gazdag kultu­rális tartalommal kívánják megtölteni. Még az idén ötven- j milliós költséggel megkezdik a szabadtéri néprajzi múzeum építését. A százszemélyes tu­ristaszálló alapozási munkála­taira is még az idén sor ke­rül. Tizenkétmillió forintos költséggel új járási művelődé­si házat kap a város. Bővül a gimnázium, sor kerül a hí rés, ^ művésztelep rekonstrukciójára < és új művésztelep létesítésére 1 is. Hogy mi mindebből a város lakosságának a haszna? — er­ről is beszéltek a kommunis­ták. A művelődési ház építése, a gimnázium bővítése közvet­lenül érinti majd a lakosság kulturális igényeinek fokozot­tabb kielégítését. A szabadtéri néprajzi múzeum felépítése kÖZKftve kamatozik:.új út, a ,közvilágítási hálózat bővítése és egy törpe vízmű elkészülése jár együtt vele. Az idegenfor­galom növelését célzó beruhá­zások pedig a vendéglátóipari és kereskedelmi hálózat széle­sítését segítik elő. A fejlődés igényéről azonban nemcsak anyagi vo­natkozásban tárgyaltak a vá­ros kommunistái. Legalább olyan fontosnak tartják a szo­cialista tudatformálás elősegí­tését, mert a termelés, a nép­jólét növelése elválaszthatat­lan a magasabb műveltség biz­tosításától. Ezen a területen pedig még igen sok a tenni­való. A pedagógusok is, a mű- velcíiési ház is a jelenleginél többet tehetne. Máig sem sike­rült összefogni a szocialista tudatformálás meggyorsítása érdekében az értelmiségieket. A városban például sok mű­részemben él, dolgozik. Fontos lenne, hogy ezek a nagy tu­dású, emberek ne csak kívülál­lóként szemléljék a város életét, hanem tevékenyen ve­gyenek részt a város életében, segítsék gyorsabb fellendülé­sét. A város vezetői mindent elkövetnek, hogy minél jelen­tősebb kulturális centrummá alakítsák ki Szentendre váro­sát, erejük azonban kevésnek bizonyulhat, ha csak ők tö­rekednek erre és a város értel­misége nem segít. A pártértekezlet kommunis­tái nagy felelősséggel tárgyal­ták meg a VIII. kongresszus óta megtett utat, őszintén szóltak eredményekről és hi­bákról egyaránt. És ugyan­ilyen felelősséggel vállaltak részt az elkövetkező évek még nagyobb, bonyolultabb felada­tainak a végrehajtásából. P. P. Megerősödött pártszervezetek, eredményes gazdálkodás Szerény, önkritikus légkör a dobosi tanácskozáson Volt valami jelképes abban, hogy a dabasi járás kommu­nistái mostani pártértekezletü­ket már jelentőségéhez méltó, szép környezetben, a párt- és tömegszervezetek székházának j nagytermében rendezhették. i Mintha a forma is tükrözni ! kívánta volna azt a hatalmas tartalmi változást, ami ebben a járásban az utóbbi négy esz­tendőben végbement. Erről a változásról, a politikai és gazdasági élet­ben, a lakosság életkörülmé­nyeiben végbement fejlődésről adott számot a járási pártérte­kezlet. Köztudott, hogy a dabasi já­ráshoz nem volt bőkezű a ter­mészet: adottságai talán leg­mostohábbak az egész megyé­ben. Százharminchatezer hold- nyi mezőgazdasági művelés alatt álló területének kéthar­mada homok, tápanyagban és csapadékban szegény. Ezeket a nehézségeket pár esztendővel ezelőtt téves nézetek tetézték. Még járási vezetők között is akadt, aki „tudományos” ma­gyarázattal próbálta indokol­ni: miért nem lehet jól gaz­dálkodni a dabasi járásban. Hivatkoztak a homokra, a munkaerőhiányra, a fővárosi ipar szívóhatására, s még arra is, hogy az itteni parasztságtól merőben idegen a szövetkezeti életforma. A téveszméket iga­zolni látszottak a gazdálkodá­si mérlegek. 1961-ben két mér­leghiányos szövetkezet volt a járásban: l$62-ben négy, a kö­vetkező évben nyolc; a mér­leghiány összege meghaladta a 15 millió forintot. A bajok lát­tán az emberekben megingott a szocialista nagyüzemi mező- gazdaságba vetett hit, úrrá lett rajtuk a kétségbeesés. A fiatalabbak menekültek a fa­luból: aratni-csépelni csak a honvédség — sőt, a járási ta­nács és a pártbizottság mun­katársainak segítségével tud­tak egyik-másik közös gazda­ságban. Ilyen helyzetben kezdett munkához az a járási pártbi­zottság, amely most nagysze­rű eredményekről adhatott számot. Első feladatának azt tekintette, hogy bebizonyítsa: a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is lehet jól gazdálkodni. Ez a föld tartotta el évszázadokon át a dolgozó parasztságot. Hogyan gazdál­kodtak? Hogyan igyekeztek úrrá lenni a mostoha körül­ményeken? — Ezekre a kér- j désekre keresett választ a I pártbizottság a legilletéke- í sebbektől: a tsz-tagoktól. Az ! összegyűjtött tapasztalatokat kell felhasználni — tanácsol­ta —, de korszerű, nagyüzemi méretekben! Tanácsot, véleményt kérni az egyszerű emberektől, meg­hallgatni szavukat — ezzel valami új kezdődött ebben a járásban. S ezt az újat — a kommunisták kezdték. Érdemes volt: bizalomban ka­matozott! A következő lépés az volt, hogy megteremtsék a nagyüze­mi gazdálkodás tárgyi, szemé­lyi, politikai feltételeit. Eh­hez mindenekelőtt a vezetés színvonalát kellett megjavíta­ni, politikailag, szakmailag képzett vezetőkkel váltani fel azokat, akiknek tudása alatta , maradt a követelményeknek, ) akik elvesztették a dolgozók j bizalmát. A vezetés megerősí- tése nem ment zökkenők nél- | kül. Kisebb-nagyobb csopor­tok, „párthívek” ellenállását kellett legyőzni — mindig tü­relemmel, mindig meggyőző szóval. Ez történt az tnárcsi Márci us 21, a sári Fehér Akác, s a dabasi Szikra tsz-ben is. A megváltozott vezetés, a pártszervezetek erősödő poli­tikai aktivitása, a kommunis­ták példamutatása a munká­ban — meghozta gyümölcsét. A járás mezőgazdasága máso­dik ötéves tervét hiánytalanul teljesítette. 1964. végére — egyetlen év alatt! — a mér­leghiányos tsz-ek száma 8-ról egyre, a mérleghiány összege 15 millióról 5,5 millió forint­ra csökkent. Egy évvel később ez az összeg már csak 600 ezer forintot tett ki. A sári Fehér Akácban — ahol három esz­tendeje még hetente kellett fizetni a tagokat, hogy a kö­vetkező héten is felvegyék a munkát — ez év végére 2 mil­lió forint készpénz biztonsági tartalékkal fognak rendelkez­ni! A járás tsz-einek többletár- bevétele 6 millió forintnak ígérkezik. A 12 tsz közül hét már az utolsó fillérig eleget tett az állammal szembeni hi­teltörlesztési kötelezettségé­nek! Jogos a kérdés: milyen szerepük volt a járás l kommunistáinak a gazdasági ! eredményekben? Mivel segí- | tették elő a termelőszövetke- I zetek megszilárdulását, a mun- ! kakedv, a bizalom helyreállí- j tását? A sok példa közül ra­gadjunk ki néhányat, melyek­ről a pártértekezlet vitájában sok szó esett. Az inárcsi Március 21 Tsz- ben a régi vezetőség olyan lég­kört honosított meg, amelyben a tagok nem tulajdonosnak, a közös vagyon gazdájának, ha­nem bérmunkásnak érezték magukat. Amikor a pártbizott­ság javaslatára — és segítsé­gével — 1964-ben új vezetősé­get választottak, azzal kellett kezdenie működését, hogy munkába hívogassa a kom­munistákat. Az ő példájuk nyomán vállaltak egyre töb­ben részt a közös feladatok­ból. Ez az új vezetőség aztán — a pártbiztottság tanácsára — olyan rendet honosított meg, hogy minden nagyobb, idősze­rű feladat előtt kikéri a tsz tagság véleményét. A megbe­csülés láttán a tagok körében megjavult a munkakedv, a fe­gyelem. Jelenleg már 5 bri­gádjuk versenyez — a kom­munisták kezdeményezésére — a szocialista címért. Másik példa: a pártbizottság és a járási tanács mezőgazda- sági osztálya rendszeresen táj­értekezleteket hív össze, ame­lyen 3—4 község szakemberei vitatják meg a soron követ­kező tennivalókat. A vitában gyakran esett szó a pártbizott­ság, s az alapszervezetek kom­munistáinak jó munkájáról, a párt tekintélyéről. Ebből a te­kintélyből táplálkozik az a bi­zalom, amit két dolog is hí­ven tükröz: az emberek min­den gondjukkal szívesen for­dulnak a pártszervezetekhez; a párt sosem látott méretekben erősítette meg sorait az elmúlt 4 évben. 1962-ben 40 alapszer­vezethez 796 kommunista tar­tozott JMa 67 aiapszervezet j 148Ó párttagot és tagjelöltet egyesít. Amíg néhány évvel ezelőtt mindössze 187 tsz-tag vallotta magát a párt tagjá­nak, 6zámuk mostanáig 443-ra emelkedett! Sok-sok erőfeszítés, türel­mes politikai munka gyümöl­cse mindaz, ami a párt érte­kezleten elhangzott. Így te­gyék mérlegre a járás kommu­nistái ezután is, minden tet­tüket! (ny. é.) Megerősödtek a termelőszövetkezetek a monori járásban Monoron, az MSZMP kül­döttértekezletén a járási bi­zottság beszámolóját Guba Pál terjesztette elő. Részletesen elemezte a járás ipari és mezőgazdasági hely­zetét, az 1962-es pártértekezlet óta eltelt időszakban elért eredményeket. A beszámolási időszak alatt az ipari térmelés 30 száza­lékkal növekedett és eléri az évi 235 millió forint ter­melési értéket. Az ipar továbbfejlesztését 29,5 milliós beruházás segítette elő, a meglevő üzemekben azonban a dolgozók szociális, kommu­nális és egészségügyi körül­ményei elmaradottak. Habár az alapvető cél az volt, hogy munkalehetőséget biztosítsa­nak a járás dolgozóinak, a jö­vőben a beruházásokból meg­felelő arányt a szociális-kom­munális hiányosságok pótlásá­ra kell fordítani — hangsú­lyozta a beszámoló. A szolgáltatásokat illetően — bár a lakosság igényeinek ki­elégítése végett sok új szol­gáltató egység jött létre — van még néhány község, mint Ká­va. Bénye, ahol nincs bor­bély vagy lábbelijavító — így a községek lakói a javításokat a járási székhelyen kénytele­nek elvégeztetni. A lakosság életkörülményeit vizsgálva a beszámoló megál­lapította, hogy a jobb kereseti lehetősé­gekkel együtt nőtt a lakos­ság életszínvonala és igé­nye: Jól sikerült taggyűlések a járásban mintegy 90 millió forint értékű áruval többet vá­sároltak 1965-ben, mint 1962- ben. Nőtt a tartós fogyasztási cikkek forgalma. 1962-től 1972 családi ház épült fel saját erő­ből, *melyhez az állam 60 mil­lió forint hitelt biztosított. A kereskedelmi szervek hiá­nyos munkája miatt vannak azonban olyan időszakok, ami­kor nem lehet az üzletekben kenyeret, cukrászsüteményt, fagylaltot és egyéb élelmiszert kapni. A beruházási összege­ket nem mindig a célnak meg­felelően használták. Elmarad­tak az olyan irányú beruházá­sok, amelyek az üzlet- és raktártér bővítését szolgálták vo’na. Részletesen foglalkozott a beszámoló a járás mezőgazda­ságával. Az elmúlt évekre az volt jellemző, hogy a tsz-ek gazdaságilag, szervezetileg és politi­kailag megerősödtek. A közös vagyon 141 310 mil­lióról 272 893 millióra, a ta­gok jövedelme pedig 6547 fo­rintról 10 782 forintra nőtt. Külön gondot okozott, hogy a j tsz-ek nagy többségében nem j volt pártszervezet. E téren is j nagy a fejlődés. Ma már fel­készült szakvezetők irányítják a tsz-ek gazdasági munkáját, politikai téren pedig minden közös gazdaságban van már önálló pártszervezet. A beszámoló felhívta a fi­gyelmet arra: a tsz-vezetők még jobban tartsák tiszteletben a szö­vetkezeti demokráciát, támaszkodjanak a tagság véleményére, vonják be őket a tervek ki­dolgozásába, a napi feladatok jobb megoldásába. E téren jelentős fejlődést értek el a mendei Lenin, a pilisi Hunya­di és Uj Élet tsz-ekben. Szólott a beszámoló arról is; a termelés és a munkafe­gyelem javítása érdekében új bérezési formák bevezetésére van szükség. Jelenleg ugyanis nagy a kereseti ingadozás: a növénytermesztésben napi 59 forintot, a kertészetben nem­ritkán 100—120 forintot is ke­resnek a dolgozók, az állatte­nyésztők viszont csak 50—60 forint jövedelemre tesznek szert. A beszámoló után tizen­nyolcán szólaltak fel, tettek különböző javaslatokat. Sza­kad József, a megyei pártbi­zottság titkára hangsúlyozta: a vezetőségválasztó taggyűlé­sek jól sikerültek a monori járásban. Nagy része van eb­ben annak, hogy mindenütt jól felkészül­tek a fontos eseményre. A pártértekezlet ezután megválasztotta az új járási bizottság tagjait és a megyei küldöttértekezlet részvevőit. Ezt követően az újonnan vá­lasztott pártbizottsági tagok tartották meg első ülésüket, ahol Guba. Pált, a járási párt- bizottság első titkárává. Ko­vács Gyulát pedig titkárrá választották. F. O. / t

Next

/
Thumbnails
Contents