Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1966. OKTÓBER 1., SZOMBAT Á P E 1 f M ÍÉ G Yvi I' H I R L i K 0 L Ö N K í A D Á S A a-.:^ As itlei gyümölcsíelrúsiírlfís mérlege Következik a téli alma Még néhány hét, aztán leke­rül a fákról az utolsó szilva, alma, körte is, s ennek ará­nyában csökken a MEZŐKER felvásárlóinak munkája is. Az idei felvásárlás mértéké­ről, az ennek alapján lemér­hető ez évi gyümölcstermésről beszélgettünk Schilling János­sal, a MEZÖKER szentendrei felvásárlójával. — A sort az egykor oly híres szentendrei egrestermés­sel kezdjük. Bár mintegy 10 vagon egrest vásároltunk fel, kilóját átlagban 4—5 forintjá­val, az idei egrestermés, a fel­vásárlást tekintve mérté­kül, csupán alig egy har­mada volt az előző éveké­nek. A cseresznyetermés megfe­lelt a sok évi átlagnak. Hogy mégis csak 7 vagonnyi árut szállítottunk el, az annak tu­lajdonítható, hogy a változé­kony, csapadékos időjárás sok kárt tett a cseresznyetermés­ben. Szaknyelven szólva, sok volt a „moníliás” cseresznye. Az epertermesztés örven­detesen fellendült. A termés is szép volt, és a termelők is meg lehettek elé­gedve, hiszen átlagban 16—18 forintot kaptak az eper kiló­jáért még az „eperszezon” vé­ge felé is. Másfél vagon epret expor­táltunk ... Nem panaszkodhatott az a 20—25 termelő, aki málnater­mését hozta el hozzánk. Az évi rögzített áron, 12,30 forin­tért vettük át tőlük a málna kilóját, több mint 100 má­zsát ... A sárgabarackból 300 má­zsát, a minőségileg és nagyság alapján szelektált őszibarackból mintegy 100 métermázsát vásároltunk fel. Rengeteg szilva termett az Idén. Exportra nem tudtuk szállítani, belföldön pedig az óriási szilvamennyiséget kon­zervgyáraink sem tudják fel­dolgozni ... Ezekben a napokban az al­ma „megy”. Zömében most még a hullott almát hozzák, majd egy-két hét múlva kerül sor a téli almák felvásár­lására. Ezzel aztán a mi munkánk er­re az évre be is fejeződik — mondja a felvásárló. Az idei felvásárlás általá­ban zökkenőmentesen folyt. Göngyöleg is volt mindig elég... A „csúcsszezonban” az izbégiek kérésére hetenként két napon ízbégen, a többi na­Egy asszony beszél Furcsa feszültség uralkodik a teremben. Egy asszony be­szél. Olyan hittel és átszeile- mülten, látszik, hiszi és elhi­tetni akarja, amit mond. — Kilenc gyermeket nevel­tem fel és nevelem a még ott­hon levőket, apa nélkül! Ké­zenfogva vezetem a gyerme­kem az iskolába, még a tás­káját is viszem! Aztán elhalkul a hangja. A tények kezdenek beszélni — helyette. Való, hogy apa nél­kül! De az anyának is tennie kellene valamit, hogy ne így legyen, mert veszélyes ezt a családot mégcsak megközelíte­ni is, különösen este. A ké­zen „vezetett” gyermekek ugyanis köveket dobálnak az arra járókra, főleg a gyerekek­re, Homokot szórnak, csak úgy játékból, az arra vitt csecse­mő szemébe. S csak úgy hecc­ből petróleumos ronggyal töm­ték be a kéményt, amitől fel­robban valamelyik kályha a házban. Igen, az anya itt áll és men­ti a fiát vagy inkább magát. A fiút, 'miután nem jelent meg hatósági idézésre, neki sem sikerült ide vezetnie! Sem kézen fogva, sem más­ként 7. . Az ifjúságvédelmi bizottság döbbenten hallgatja az elmon­dottakat. Pedig eléggé „edzet­tek” már. ★ Egy másik anya lép a bizott­ság elé. Segítséget kér! Védelmet a fia ellen, és a fia érdekében. Csaknem tizenhét éves, ketten laknak együtt és az anya csak gorombaságot, trágár szavak özönét kapja a fiától. — Eleinte gimnáziumba járt, mert akart! Aztán nem akart! Ipari tanuló lett, mert akart, de már ezt is megunta. — És most? — Otthon van, illetve csa­varog! — Édesapja? — Más nővel él... -n. — De talán ő fegyelmezni tudná. Erős kézzel? — Nagyon ritkán látogatja meg a fiát — elsírja magát — de akkor mindig részeg. Ál­landóan iszik! Éppen huszonketten ülnek itt a teremben. Ahányan any- nyi helyről, tapasztalt öreg pe­dagógus, fiatal anya, újságíró. Keresik a megoldást, gondos­kodnak állandó felügyeletről, pártfogót rendelnek ki. Próba­képpen, ha nem megy ez sem, talán a rendőrség segít. S ha más mód nem akad: állami gondozás. ★ A gyámügyi előadó tárgyal a kislány elhelyezéséről, akit esténként azért ver kékre, zöldre az „édesanyja”, mert tíz órakor nem hajlandó vele a „váróéba indulni”. Hová? Üzleti titok! ★ Mindezt azért írtam le, hogy tudjunk róla, hogy ilyen csa­ládi életek is vannak. De, hogy ne legyenek, azon dol­gozik ez a bizottság isi Horváth Levente A HÉV figyelmébe Ismét egy iskolaév kezdő­dött, egészen apró emberkék kezdik meg önálló életüket. Pannóniatelepről kis diákok utaznak a HEV-en naponta is­kolába, és vissza. Ilyenkor az állomásokon való le- és fel­szállás alkalmával az állomási vonatindítót és a vonatot kísé­rő kalauzt még fokozottabb fe­lelősség terheli. Az elmúlt héten ezen a té­ren, sajnos, mulasztás történt, különben nem történhetett volna meg, hogy a felszálló Oláh Sándor nevű első osztá­lyos kisfiú feje a becsukódó ajtó közé szorult, és úgy indult meg a vonat, melyet újra le kellett állítani. Tragikusabban is végződhetett volna az eset, ezúttal — az érdekelt szülők kérésére — csak a fokozott fi­gyelmet és a vonatindítási sza­bályok szigorúbb betartását kérjük! Apró gyermekeinkről van szó, akik hatéves fővel már vonatozni kénytelenek — minthogy szüleik dolgoznak — egyedül. De a vonatkísérő sze­mélyzet joggal elvárható gon­dos ügyelete mellett! Vajda Lajos halálának 25 éves évfordulójáról emlékezik meg a Népszava és a Magyar Nemzet. Mindkét cikkben rá­mutatnak Szentendre nagy hatására Vajda művészetében. Olvasóink fóruma Panasz — boltügyben HÁROM SZÁL DESZKA Lapunk közelmúlt számá­ban olvastam, hogy városi tanácsunk vb-je a TÜZÉP- telepünk munkáját tárgyal­ta. Kiegészítésül ehhez el­mondok egy esetet arról, hogy egyik szentendrei is­merősöm hogyan jutott hoz­zá három szál deszkához. Ugyanis a padlás lépcsőjét szeretné megcsináltatni, ami­hez mindössze három szál deszkára van szüksége. Reggel hét órára kiment a TÜZÉP-telepünkre. Ott meg­tudta, hogy csak reggel nyolckor nyitnak. Bevárta hát a nyolc órát. Akkor közölték vele, hogy három szál desz­ka nincs és előreláthatóan egyhamar nem is lesz. A fél hetes vonat helyett így tehát csak a háromnegyed tízessel mehetett be mun­kahelyére. A padlás lépcsőjének hely­reállítása égetően sürgős lé­vén, elkocogott a pomázi külsőségbe, a vadonatúj TÜZÉP-telepre, mert megtud­ta, hogy ott még kapható három szál deszka is. A deszkát már meg is vette, most már mindössze az a gondja: ezt a „nagyobb mennyiségű” nyersanyagot ho­gyan hurcolja Szentendrére, a Püspök sorban levő laká­sára? Retiküljében? (Mert­hogy nőről van szó.) Alkal­mi fuvarral? Vagy szétha- sogatás után a HÉV pe­ronján kézi poggyászként? Vagy széthasogatás nélkül menetrend szerinti pakliko- csin? Ez esetben azonban lovasfuvart kell szereznie! Egyéb gondja nincs (bár ez sem kicsi!) egyelőre, vi­szont boldog, hogy a három szál deszkát megszerezhette! H. L. Több száz patakparti lakos nevében fordulunk a szerkesz­tőséghez. A 130 számú nép­bolt ügyében írunk, amely ki­csi és nagyon piszkos ugyan, de mégis van, néhány napja azonban csak volt! E hó hú­szadikán ugyanis nagy megle­petésünkre hirdetmény foga­dott bennünket a lehúzott vas­redőnyön, amely szerint az üz­let betegség miatt bizonytalan ideig zárva van! Most mit tehetünk? Vagy a távoli Marx téri üzletbe, vagy a kápolnai 15-ösbe kell men­nünk vásárolni. Sokan va­gyunk, akik munkábamenet itt megtudtuk vásárolni napi szükségletünket, most ezt nem lehet, mert minden üzlet ki­esik az utunkból. Az idősek­nek komoly megterhelést je­lent, ugyanis nemegyszer át kell mennünk a másik boltba, mert amikor tejért megyünk, még nincs kenyér. Mire meg­jön a kenyér elfogy a tej. így mindig kétszer kell járni. Nem beszélve arról, hogy en­nek az üzletnek a hiánya a többi üzlet zsúfoltságát csak emeli. Egy eladó beállításával nyilván megoldható lenne a probléma! A Bükkös-parti lakók nevé­ben: Aláírás és cím Jegyzetfüzet A „gyorsbüfétől” az állomá­sig vezető széles gyalogjárót a kerékpárosok szabad kerék­párpályának tekintik, vadul robognak rajta végig, belehaj­tanak a vonatról érkező tö­megekbe is. A barátságos fi­gyelmeztetés mit sem használ, fölényesen mosolyognak visz- sza: „Apuskám, törődjön a maga dolgával!” — mondják, és tovább kerekeznek a gya­logjárón. Csak a rendőrség sűrű köz­belépése és szigorú bírságolá­sai szüntethetik meg ezt a le­hetetlen álláspontot. ORVOSI ÜGYELET Szombat déltől hétfő reg­gelig a város ügyeletes or­vosa dr. Darnyi Sarolta kör­zeti orvos (Aradi u. 5. gz.). Sürgős járóbetegeknek va­sárnap délelőtt 9—10 óráig különrendelést tartanak a körzetorvosi rendelőben (Bük­kös-part). ÁLLATORVOSI ÜGYELET Vasárnap, október 2-án a járás ügyeletes állatorvosa dr. Papp István körállator­vos (Csobánka, Margit liget). Október 1—8: Állatszámlálás A városi tanács végrehajtó bizottsága értesíti a lakosságot, hogy városunkban a Központi Statisztikai Hivatal állatszám­lálást végeztet. Az adatszolgál­tatás kötelező. Felkérjük a la­kosságot, hogy a számlálóbiz­tosok munkáját segítsék elő azzal, hogy október I-től ok­tóber 8-ig lehetőleg felnőtt személy tartózkodjon otthon, hogy a szükséges adatokat be- moindhassák. A MÚZEUMI HÓNAP ELSŐ ESEMÉNYE Holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor dr. Telepy Katalin mű­vészettörténész „Czóbel Béla képei között” címen tart elő­adást a Ferenczy Károly Mú­zeumban. Czóbel Béla jubiláris kiállí­tásával foglalkozik a Népsza­va és a Magyar Nemzet. Ez utóbbiban Perneczky Géza méltatja háromhasábos cikk­ben Czóbel művészetét. A ki­állítás, melynek nagy közön­ségsikere van, október 9-ig tart nyitva. ‘zrssss/ssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssfs/ssssssss/sssssssstsfssssssssrsssssssssssssssssssssss/sssssssss/s/ssssss/sssjssssssssssssss/ssssssss/sssssssssfsssssssssssssrfsssssft, s POMÁZI KRÓNIKA A szentendrei Visszaemlékezés az 1919-es Vörös Hadsereg utolsó maradványának harcaira Kellemes meglepetéssel lát­tuk a megszépült Hősök terét. Fürge kis iskolás leánykák dolgoztak ott, gyomlálták a tér környékét,és parkját, festették a park kerítését. Megtudtam, hogy a pomázi 1. sz. iskola úttörőcsapatának Fecske őrse tette azt a kedves felajánlást, hogy tanítási időn kívül elvég­zik e közérdekű munkát. Négy napon keresztül, fel­nőtteket megszégyenítő szor­galommal és mintaszerűen dolgoztak, ezek a kicsi lányok. Az egész község lakosságának elismerését érdemelték ki munkájukkal. ★ Pomáz község tanácsházán tíz cigánycsalád kötött a szent­endrei járási OTP fiók veze­tőivel szerződést, tíz ikresített családi ház felépítésére. A szerződő pomázi családfők csaknem kivétel nélkül a jó hírű Pomázi Szegkovácsipari Ktsz dolgozói. ★ Szépül végre a pomázi nagy­forgalmú vasútállomás kör­nyéke. 1963-ban megindult Kozsegrenaezesi terv során végre eljutottunk oda, hogy az Aszfaltútépítő Vállalat, a Pest megyei Villanyszerelő Vállalat és a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat teljes erővel megkezdte a víz, szennyvíz levezetési és kábe­lezési, valamint útépítési mun­kákat. ★ A kereskedelmi hálózat ki­alakításának a terve is készül. Az ízléstelen nagy hodály ivó­helyiség, a körötte álló néhány bódéval, igazán nem vált dí­szére a községbe és Csobánka, Csikóváralja, Dobogókő, Pilis- szentikereszt felé tóduló nagy­számú belföldi és külföldi ki­ránduló, turista és természet- barát előtt. ★ Készül az új MAVAUT állomás is. Fel vannak már ál­lítva a kétkarú kandelábe rek, s még az idén megszüle­tik az állomás környékén az ostornyeles világítás, melyet később a község belsejébe is bevezetnek. teljes leszerelését végrehaj­tani. A Friedrich-kormány futárjával Rauschenburger ezredes is megjelent a ka­tonai egység parancsnoksá­gán, a városházán és itt nagy hangon kijelentette: „Nincs többé szükség Kun Béla volt katonáira”. Rauschenburger ezredes azonban nem kapta meg a parancsnokságot, eredmény­telenül távozott. A vörös parancsnokok katonagyűlésre hívták össze az egységet. A gyűlésen Novák János, Ko- lesza Mihály és Lehoczki politikai megbízott beszél­tek. Megszületett az egy­hangú határozat, az utolsó vörös egység nem szerel le és ha a románok idejönnek, fegyverrel fogadják őket. Rauschenburger ezredest pe­dig, hogj^ ne izgathasson to­vább a városban, Novák Já­nos elfogatta. A városházán, az egyik irodai szobában tartották katonai őrizet alatt, négy társával együtt. Másnap a Friedrieh-kor- mány telefonon ismételte meg fenyegetéseit, követelte Rauschenburger szabadon bo­csátását és bejelentették, hogy egy román ezred útban van Szentendre felé, a vö­rös alakulat szétzúzására. A vörös csapat egységei azonban még a fenyegető bejelentés előtt, a hajnali órákban már megszállták a Budapest felé vezető ország­utat; a vasúti töltéseket rög­tönzött erődítménnyé épí­tették ki, az országutat lö­vészárkok és barikádok ke­resztezték. Az ágyúkat a város szélén állították fel, a gépfegyverfészkekben el­szánt vörös harcosok gubbasz­tottak. A románok azonban nem jelentkeztek. Három nap telt el izgal­mas várakozásban. Augusz­tus 14-én, a reggeli órák­ban a budakalászi előőrsök jelentették, hogy egy román ezred, tüzérséggel felszerel­ve, gyarmati francia lovas­sággal megerősítve lassú menetben igyekszik Szent­endre felé. Elérkezett a dön­tés ideje... A románok fő ereje meg­torpant a város előtt. Ki­sebb egysége, köztük egy szpáhi lovascsapat közele­dett, ezeket heves géppus- katűzzel szétzavarták. Újabb huszonnégy órás csend kö­vetkezett. Az éj folyamán újabb román erősítések ér­keztek, ezek a Pomáz felőli síkságon áttörve a Leányfalu felőli országút környékét szállták meg. A románok fő vezetői Rauschenburger ezredes tiszti barátai vol­tak. A románok a várost a Du­nától a Dunáig körülkerí­tették. Az elszánt vörös csa­pat sorsa megpecsételődött. Közben ropogtak a puskák, folytak a kisebb csatározá­sok, a románok puhatolóz­tak, hol a leggyengébb a védők ereje, nem nagy ked­vük volt egy nagyobb mére­tű összecsapásra. Dél felé újabb erősítést kaptak a románok. A leg­gyengébb volt a védelem a Leányfalu felőli részen. Itt támadtak! A túlerővel szem­ben nehéz volt a védekezés, ' kétórás harc után benyomul­tak a román katonai erők a városba. A harc eldőlt! Egyes — kisebb — vörös csapatrészek átjutottak a Du­nán a Szentendrei-szigetre. Két nagyobb szállító csónak működött közre az átszállí­tásukon. A part közelében egy öreg vízimalom állott, ide. a malom alá süllyesz­tettek a Dunába egy pár ágyút, egy csomó gépfegy­vert és lőszerrakományt. A csapat egyetlen vezetője sem távozott. Végig kitartottak. A románok fogságába került Pataki, Kolesza, Novák, és 9. lőszerek átszállítása közben a tutajon halt meg a fiatal politikai m^ahízott, akit min­den valószínűség szerint át­jutott bajtársai a Szentend­rei-szigete’-’ temettek el. Romhányi Ferenc (Folytatjuk.) II. Egynapos várakozás és ter- rezgetés után, másnap dél- itán villámcsapásként érte i csapatot a hír, hogy Peidl ryulát és kormányát erő- zakkal lemondatták és a >udai Várba bevonult Habs- mrg József főherceg, mint ;ormányzó! Még ezen a na- lon egy reakciós társaság itazott Budapestre Szent­endréről, Rauschenburger frigyes volt császári és ki- ályi ezredes vezetésével. A omán vezérkart informál- ák a szentendrei helyzet­ül, az itteni vöröskatonai rőkről és fegyverzetéről, ’elkeresték a Friedrich-kor- nányt is, ahol Rauschen bar­iért nevezték ki Szentendre :atonai parancsnokává. Este nár a Friedrich-kormány utárja is a városban volt s minősíthetetlen fenyege- ések közt közölte a csapat- ■gység vezetőivel, hogy a pa- ancsnokságot az egység fö- ött Rauschenburger ezredes 'eszi át. Neki és az általa ánevezett tiszteknek tartóz­lak a csapategység tagjai ngedelmeskedni. Az ellenál- ókat, az engedetleneket ró­nán katonai egység fogja elkoncolni. Az új paranes- lok fogja a vörös egység pokon a szeszfőzde melletti felvásárlóhelyen folyt a felvásárlás. Horányi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents