Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-08 / 238. szám
WiT HfMYk f ZfCírkm 1966. OKTOBER 8., SZOMBAT Gyors ütemben épül Sződön az új iskola Több, mint kétmilliós hozzájárulás kommunális célokra A közelmúltban a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága jelentős összegű állami hozzájárulásokról döntött, amelyeket különböző községekben, fontos kommunális létesítmények megvalósítására használnak fel. A több, mint kétmillió forintos hozzájáruMikor fárad az ember? Érdekes kísérletet végeztek a Magyar Tudományos Akadémia műszerügyi szolgálatának szakemberei, körülbelül 10 kilométernyi filmszalagot fényképeztek tele. A rádió- csőgyártás, majd a desszert- csomagolás, végül a férfiing- varrás egyes műveleteit örökítették meg. A felvételeken jól nyomon követhető, hogy az elfáradás hatására miképpen gyengül az agy koordináló szerepe. A filmek arra mutatnak, hogy ha a munkaidőt a rendes étkezési szüneten kívül még egy pihenővel megszakítják — a tízperces munkaidőkiesés ellenére a teljesítmény körülbelül 3 százalékkal nő és minőségileg is megjavul. lásból félmilliót kap a Sződi Községi Tanács az idén elkezdődött új iskola építkezésének folytatásához. Ugyanis a munkálatok olyan gyors ütemben haladnak, hogy a jövő évre előirányzott költségkeret egy részére még ebben az évben van szükség. Több községben a helyi villanyhálózat bővítését teszi lehetővé az állami hozzájárulás. így Kiskunlac- háza 120 ezer, Újszilvás 130 ezer, Zsámbok 73 ezer és Káva 30 ezer forintot kapott most erre a célra. Jelentős összegeket fordíthatnak ezenkívül vízellátásuk megjavítására, új kutak fúrására, Bé- nyén, D ánsze nm' klóso n és Kisnémedin. Aszódon a már megépült 14 lakásból álló új pedagógus-„negyed” részére 200 ezer forintot biztosított a megyei tanács. Ugyanis az épületek nem lakhatók addig, amíg meg nem építik a megfelelő derítőberendezést. Akvárium a Duna mellett Betonépület hűvös szobájában, 100 lépésre a Dunától úszkálnak a volgai halak. Akvárium zöldes fényében szoknak a falaktól nem messze áradó nagy folyam viszonyaihoz — ha egyáltalán hozzászoknak. Alsógödön a Duna- kutató Intézetben „idomítják” őket: a kísérletek majd eldöntik, hogy a keleti nagy folyó követei bírják-e a Duna klímáját, megszokjók-e a középeurópai folyóban feltálalt táplálékot, a víz hőmérsékletét, az aljnövényzetet. Százhúsz évvel ezelőtt kezdődött a Duna kutatása, a kíváncsiságot akkor is egy „idegen” hal keltette fel, az a bizonyos tengeri hering, amely a Fekete-ten- I gerből a pest-budai partok közé úszott. Nem is lett belőle | soha borkorcsolya: szakértői j kezekből a Természettudományi Múzeumba került. — Jó-e ez a víz a tenger hírnökének, a fekete-tengeri heringnek? — kérdezték akkor. A mai kérdés: jó-e ez a víz a Volga hírnökének? Kenguru Klub . A pennsylvaniai Contosvil- Ieben megalapították a Kenguru Klubot, amelynek csak olyan személyek lehetnek a tagjai, akik azért éltek túl egy autóbalesetet, mert biztonsági övét használtak. A klubnak egyelőre 293 örökös tagja van. Ök jogosultak a klubjelvény viselésére, melyen egy kenguru látható, erszényéhez biztonsági övvel odacsatolt kicsinyével. A klub célja széles körben elterjeszteni az autók és egyéb járművek felszerelését biztonsági övékkel. Római gyerekek Az Állami Déryné Színház bemutatója A napokban tartotta az idei színházi évad első bemutatóját az Állami Déryné Színház egyik társulata. Nicola Manza- ri: Római gyerekek című kétrészes vígjátékát vitte színre Csongrádi Mária ötletdús rendezésében s kitűnő szereposztásban. A napjaink Rómájában játszódó vígjáték hősei élhetnének akár közöttünk is. Mariidé, a fiatalkorú bűnözők védőügyvédje egyedül neveli tizenhat éves fiát, Riccit. Kgy nap váratlan látogatója érkezik: fia osztálytársnőjének, Grazianak az apja, Marco mérnök. A férfi felismeri az asszonyban régi szerelmét, s mivel mindketten egyedül élnek, érthető a nem várt találkozás öröme. Emlékeiket idézve döbbennek rá, hogy még mindig nagyon közel állnak egymáshoz. Ám az újra induló szerelem elé váratlan akadály tornyosul. A kétségbeesett apa szemére veti az asszonynak, hogy fia elcsábította lányát. Az asszony tiltakozik, kijelenti, hogy fia ártatlan, amikor megszólal a telefon és az ártatlan Ricci kijelenti, hogy megszöktette Graziát.. Hogy milyen bonyodalmak kerekednek ebből, nem illik előre elárulni. Csak annyit, hogy Feleki Sári főszereplésével nagyon kedves vígjátéknak lehetnek tanúi, akik megnézik a Római gyerekeket. KÖNYVESPOLC ANTONIO LABRIOLA Tanulmányok a történelmi materializmusról vizsgálatának, tudományos előrelátásnak marxi módszere elévülhetetlen. Pedagógusok hosszú menetelése Mintegy ezer kilométert tesznek meg gyalog columbiai pedagógusok az Atlanti-óceán partjától Bogotáig. Az ötszáz pedagógusból álló menet ezzel a módszerrel tiltakozik az alacsony fizetések ellen és amiatt, hogy járandóságát csak késve kápja meg. Mindenütt, ahol az ötszáz tanárból álló menet végighalad, a lakosság szolidaritásáról biztosítja, sőt, újabb tiltakozók csatlakoznak hozzá. Az akváriumban úszkáló halak „szülőfolyóját” már régen felkutatták: Európában főleg a Rajna és a Volga erőművekkel, duzzasztógátakkal megtűzdelt medrét szállták meg a kutatók és rég elkészültek róluk a kimerítő leltárak. A Duna rendszeres tudományos felkutatását a század első harmadában magyar tudósok szorgalmazták és egy román kutató, akinek nevét a Bukaresti Természettudományi Múzeum őrzi: Antipa Grigore. Később románok, magyarok, csehek, osztrákok terveztek expedíciókat a folyó felderítésére. Az egyiknek 1941-ben kellett volna útrakelnie. De a háborús időkben Magyarországról kerékpáros gyorshadtest indult el, nem pedig növényeket, vízmintákat figyelő kutatóhajó. A háború után az aknák, bombák, lövedékek mesterei, a tűzszerészek sajátították ki a Dunát. Sokkal fontosabb volt tudomást szerezni egy fel nem robbant bombáról, mint egy fei nem fedezett állatfajtáról. Tíz évvel ezelőtt Helsinkiben a limnológiai kongresz- szuson határozták el, hegy az eddig közkedvelt állóvizek után (a Balatonnak könyvtárnyi szakirodalma van) most egy folyóvíz halait, algáit, klímáját, szennyezettségét, mozgását figyelik meg. Reinhardt Liepold bécsi professzor ekkor kezdeményezte a korszerű Du- na-kutatást, s ez a feladat tíz év óta a Magyar Tudományos Akadémia terveiben is szerepel. A magyar Duna-kutatási terv 1959-ben nevet, intézményt és Alsógödön épületet is kapott: ekkor alakult meg a Magyar Dunakutató Állomás. Heten dolgoznak itt: kutatják, hogy a szennyezettség mennyiben árt, vagy használ az élővilágnak, tanulmányozzák a víz bakteriológiai viszonyait, a halászatot és részt vesznek a két év múlva megjelenő nemzetközi Durta- monográfia írásában és szerkesztésében. A Duna nyolc ország földjét érinti, ebbe a monográfiába mégis tíz Duna menti ország képviselői írnak. A magyar, szovjet, román, jugoszláv, csehszlovák, bolgár, osztrák és német kutatók részvételét mindenki természetesnek tartja. A svájci tudósokat két — a Duna osztrák mellékfolyójába ömlő — kis folyócska köti Közép-Euró- pa legnagyobb vízrendszeréhez, Lengyelországban pedig két patakocska ered, amely a dunai mellékfolyók felé siet a nagy hegyek között. Heten dolgoznak az alsógödi állomáson, ezzel a létszámmal ez a legnagyobb a Duna- intézetek sorában. A kutatók az árvíz idején is állandóan gyűjtötték a mintákat, megállapították, hogy legalább 1800 állatfaj úszkál, lebeg a Dunában, köztük több olyan, amely sehol másutt nem fordul elő. Itt él a dunai galóca, amely nem gombafajta, hanem egy méter hosszúra is „megnyúló” hal. Algák, különös törzsei kapaszkodnak meg a meder mélyén és a pontonok oldalán. Az aljnövényzetben kerekes férgek, bolharákok jelentenek szakmai csemegét a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig kanyargó folyam szerelmeseinek. Mi bő! él a dunai áüaWiiég? Természetesen a táplálékban gazdag vízben a legnagyobb állatok a halak. A nagy hal a kis halból él, itt szó szerint is megállja helyét az az igazság, hogy a nagy hal felfalja a kishalat. És mit eszik a kis hal? Nemcsak még kisebb halat, szívesen bekebelezi a szúnyogok lárváit, a dús fehérjetartalmú algákat, a lebegő planc- tontokat, amelyek 1500 fajtája szabályozza a víz oxigén- gazdálkodósát. A tegzes szitakötők lárvái is ínyencfalatnak számítanak, nyáron ezek a legnépszerűbb víz alatti vitaminféleségek. Tíz évvel ezelőtt, amikor Helsinkiben „megszavazták” a Dunát, a kutatók még úgy érveltek: ez a legtisztább folyó, itt lehet legkönnyebben megfigyelni a szennyeződésektől, gátaktól nem zavart, nem ritkított élővilágot. Ma már nyoma is alig van a paradicsomi állapotoknak, az ipari berendezések átformálták a sokáig háborítatlan vízivilágot. Krajczár Imre A „modern“ zene Ismerősöm kedveli a zenét. Említettem neki, hogy kedvenceim a bécsi klasz- szikusok. — És a modernek? — Igen, közülük is vannak, akiket nagyra tartok, ismerem és méltányolom és meg is értem némelyiket. így például: Bartók, Schönberg, Alban Berg, Stravinszkij stb. — Na igen, de ezek nem modernek. — Miért, szerinted kik azok? — Az elektronikus zene, a polifon zene, a dodeka- fónia, s főleg a konkrét zene nagyjai, ők az e ■ módszerrel alkotók, ők átérzik atomkorunk lüktetését, zenéjükben kifejezést adnak modern világunknak. Én egyetértőén bólogattam, de vártam, hogy zeneértő barátomat rajta kaphassam, amikor éppen zenét élvez. Vágyam hamarosan teljesült. Bartók III. Zongoraversenye szerepelt műsoron. Barátom megkérdezte, még! a karmester megjelenése előtt, hogy mi ez a kifejező zene, melyet hall? Felvilágosítottam; a zenészek most hangolnak, hogy hangszereiket interpretálásra alkalmassá tegyék. Arckifejezése először csalódott volt, majd hirtelen a mennyei felfedezés: — Ja, persze, igen, igen! Míg a zenészek hangoltak, barátom mereven nézett, majd csak merev volt, már nem nézett, egyszóval elszundított. — A II. tétel vége felé ébredt fel, hallgatta a zenét, hallgatta, majd fejcsóválva megkérdezte: — Mond, ezek még mindig próbálnak? Kovái Attila Nagyüzemi cseresznyéskertet telepítenek Szomolyán _ Borsod megyében, a Bükk déli lábánál fekvő Szomo- lya község külföldön is elismert nevet vívott ki magának különlegesen jó ízű cseresznyéjével. A szív alakú, rövid szárú, fekete színű, ropogós szomolyai cseresznyét jelenleg kiskertekben, szórványgyümölcsösökben termesztik. Az egyre növekvő bel- és külföldi kereslet most arra indította a szomolyai termelőszövetkezetet, hogy nagyüzemi cseresznyéskertet telepítsen. A tervek szerint a déli fekvésű, jó talajadottságokkal rendelkező métihegyi dűlőben 50 holdon telepítik el a híres cseresznyefajtát. Labriolának, ennek az euró- \ pai hírességű gondolkodónak, e az első olasz marxista filozó- 1 fusnak válogatott tanulmányait közreadva a Kossuth Kiadó jJ® a marxizmus kimagasló kép- i viselőinek egyikét mutatja be § a magyar olvasónak. Labriolának a történelmi ^ materializmusról írt tanulmá- ^ nyai a századforduló táján je- $ lentek meg, s azóta több nyel- § ven számos kiadást értek meg § (jelenleg folyamatban van ősz- $ szes műveinek olasz nyelvű § kiadása.) E lankadatlan érdek- ^ lődésre csak részben ad ma- ^ gyarázatot elemzéseinek tudó- jg mányossága, tiszteletet ébresz- ^ tő szigorúsága, gondolatmene- | teinek, érvelésének páncélve- t; retű logikája, igényesen meg- § választott vitapartnerei, állás- § pontjának avatott mérlegeié- ^ se, a társadalmi gondolat tör- ténetével lenyűgöző ismerete ^ — megannyi olyan gondolko- ^ dói — írói erény, amelyek a ^ mai olvasó számára is élveze- ^ tessé teszik írásait. Tanulmá- ^ nyai azonban nemcsak és nem $ elsősorban ennek köszönhetik ^ a maradandóságot. Amit Labriola a mai olvasó ^ számára nyújt, az mindenek-^ előtt a materialista történet- ^ felfogás Marx és Engels által $ megfogalmazott alapelveinek !> gazdag tartalmi kifejtése/ a ^ történelmi materializmus alap- ^ igazságainak bizonyítása a ^ történelemmel való szembesí- ^ tésük útján, a marxi történe- ^ lemszemlélet, szocialista gon- ^ dolat forrásainak és fejlődésé- ^ nek hiteles bemutatása. Láb- ^ riola a történelmi materializ- § mus alkotó alkalmazásának ^ hogyanjára, mikéntjére keresi ^ a választ, s tanulmányaiban ^ meggyőző bizonyítékát adja ^ pnnak, hogy a történelem, a ^ lu'sadalmi fejlődésfolyamatok ^ Jó fiú vagy te Szürke falak. Por, korom, éveken át lerakodott olajpermet; kéznyomok, szögvasak durva harapása a vakolaton. A darusinen vastag csomókban áll az olajjal átitatott por. Az egész műhelyt jó sokáig kellene nyomkodni és egy hatalmas, Vltrás vízzel teli medencében, hogy valamennyire is tisztibb legyen. Mosolygott. Képtelen ötlet. Mossák a műhelyt, mosóporos vízben. Alit a gépe mellett, hallgatta, ahogyan a szomszédból átjön a köszörűsök motozásának hangja, majd mindent elnyomva felsikítanak a köszörűgépek. Már két órája tiblábol itt. Négykor letelt, most meg hat óra. Jó, hogy már mosolyog. Mégha csak a műhely-fürdetésen is. De az a beszélgetés! Beszélgetés? Már reggel kerülgette. Máskor, ha egy héten egyszer látni lehet. Most meg egész délelőtt ott sündör- gött a gépek között, de főként az övé mellett. Nézegette, ahogyan a gyűrűket a ládába dobálja, új darabot fog be a gépbe, s végül kibökte: — Szeretnék beszélni veled. — Miért, mi van? — Semmi, semmi. Csak hát... majd négyszemközt... — Mit akar tőle Sas? Mi ez a fene nagy barátkozás? Eddig igencsak a nagyfiút adta: he én mondom... az a dolguk, s így tovább. Csendes utálattal figyelték ilyenkor. Az emberek ösztönösen elhúzódnak attól, aki csak pattogó parancsszavakban fogalmaz. Egy üzemvezető, persze, hogy utasít, parancsol, de hogy csak azt tegye? Egy vezető, az vezető, de hát nem maga az atyaúristen! Maguk között beszélgettek erről, többször is. Talán valaki visszamondott valamit Sasnak? Na és? ö nem csinált titkot a véleményéből. Amikor ebédre fújtak, bement a kalitkába. Sas gyorsan kihessegette a bicegő lábú Aradinét, az adminisztrátort, s a tintafoltos papírt simogatta az asztala tetején, mintha az mindennél fontosabb lenne. — Üljél már le. Leült. Cigarettáért kotort, de Sas túl készségesen nyújtotta a csomagot, még tüzet is adott. Mit akar tőle? Mert, hogy akar valamit, az biztos. — Tudod, én nem szeretem az ilyesmit, de hát, úgy gcndolom, veled beszélni lehet, jó fiú vagy te .., — Bökd már ki, mit akarsz! — Ugye, te vagy itt a pártcsoport- bizalmi a műhelyben. Es most hallottam, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen a műhelyről is beszélni fognak... — Miért ne beszélnének? — Ugyan, Jánoskám, hát ki mondja, hogy ne beszéljenek? Csak hát nem mindegy, mit mondanak el! Nem? Szagot fogtam, hogy lehúznak bennünket. — Bennünket? — Már úgy értem, a műhelyt. Meg hát... engem. Legalábbis így hallottam. Hát, mondd meg őszintén: meg- érdemlem? Te olyan jó fiú vagy, hidd el, én nagyon szeretlek .., — Hová akarsz kilyukadni? — Nézd csak: senkinek sem kellemes, ha lehúzzák. Nem egy jó pont az Öreg előtt sem: tudod, milyen egy diri helyzete!? Szidják az üzemvezetőjét — neki sem kellemes. Nosza, ütni a fejére: mit piszkálnak maga miatt a taggyűlésen? Mert hiába, hogy én nem vagyok párttag, ha ott rólam beszélnek, akkor rajtam csattan is az ostor ... — Hagyd már ezt a ... ostor.. 1 lehúzzák... — Jánoskám, ne idegeskedj. En ismerlek, tudom, hogy milyen jó fiú vagy te, nem véletlen, hogy mindenki szeret... Jó, voltak vitáink, talán én sem mindenkor úgy beszéltem veled, mint kellett volna, tudod, azután a pártvezetőségi ülés után, ahol... hát szóval eléggé beolvastál nekem ... Pedig milyen jók voltak a termelési eredmények, de te arról nem szóltál, csak a hangnem, meg hasonlók, de hát hagyjuk is ezt... — Megmondanád végre, mit akarsz? Fogytán volt a türelme. — Nézd csak: te bizalmi vagy, téged biztos megkérdeztek ... — Igen. Meg is mondtam i véleményem. — Rosszat? — Mi az, hogy: rossz? A véleményem. Mi a jó, mi nem. A beszámolóba mi került be, nem tudom. A vezetőség nemcsak velem beszélgetett. Láthattad, hány embernél jártak a műhelyben. — Igen, igen. — Tehát? — Nézd, csak más lenne, ha ugye, mondjuk, a taggyűlésen te azt is elmondanád, hogy ez a műhely hon- nét jött fel, s ebben talán nekem is van egy kis részem ... En igazán nem állítom, hogy nincs hibám, de hát az eredmények ... — Nincs most idő arra, hogy ezen vitázzunk. Néhányszor már megmondtam neked a véleményem. Még akkor is, amikor te a melled döngetted, hogy megmutatod ... emlékezzél csak. Nem ismersz te engem, ha azt hiszed, hogy egyik nap fekete, a másik nap meg fehér a színem. Nem mindegy az, hogyan fogja valaki a gyeplőt a kezében! Érted? Mert rendben van, te vagy az üzemvezető; gyeplő van a kezedben. Másként nem is lehet. Nem kell könyörögni az embereknek. Még csak kérlelni sem kell őket. De te ... Sas még mindig a tintafoltos papírt simítgatta. Aradiné másodszorra hátrált ki, bocsánatot kérve. A többiek már indították a gépüket, mit csináljon most ezzel az egésszel? Úgy érezte, mint akire rátapadt valami, de nem tudja, hol rázza, s hogyan rázza le? — Jánoskám, olyan jó fiú vagy, hidd el nekem, egy szalmaszálat nem tennék előtted keresztbe. Sőt: olyan jól tudnánk mi együtt dolgozni ... Reménytelen. Hát leállhat ez ember most vitatkozni, magyarázkodni, elmondani azt, amit már elmondott tízszer? Aki nem akar megérteni valamit, az nem is érti meg. Vigasztalja: senki nem akarja elvenni a kenyerét? Legyen üzemvezető mert érti a dolgát, de tanuljon meg bánni az emberekkel, mert anélkül nem lehet... Aki mindent úgy néz, hogy magából indul ki, maga körül forgatja ezt is, azt is — hová jut el? Ide? Olcsó törleszkedéshez, sunyi célozgatásokhoz? Jó fiú vagy te... Rossz szájízzel jött ki a kalitkából. Amikor lefújtak, intett a többieknek, még nem megy. Miért nem ment? Jó fiú vagy te... Becsukta a szekrényét, zsebre vágta a kulcsot, s arra gondolt, hogy ez a műhelyfür- detés, tisztogatás nem is egy rossz ötlet... Mészáros Ottó
