Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
4 1966. OKTOBER 1., SZOMBAT A termelőszövetkezetek szerződéses kapcsolatainak néhány kérdése a gazdaságirányítás új rendszerében A gazdasági vezetés reform- ia, a mechanizmusban bekö- etkező változások szükség- zerűen maguk után vonják z egyes felépítményi elemek, özöttük a jogi mechanizmus áltozásait is. A jogi szabá- /ozás kérdései, a jogi tevé- enység kétségtelenül előtérbe érül. „A gazdasági mecha- ■ izmus reformjának szerves észét képezi egy széles körű ogi szabályozó folyamat ki- ontakozása — mondotta lyers Rezső, az MSZMP KB átkára a vállalati jogtanácso- ok idei országos munkaértekezletén. — Nagy számú jog- zabály felülvizsgálata, az új aechanizmus szellemében tör- énő megrostálása és sok új ogszabály kidolgozása lesz zükséges. Meg kell szüntetni elenlegi jogszabályainknak ízt a kötöttségét, hogy egyfe- ől túlságosan szűkkörűek és általánosak a gazdasági életre vonatkozó magas szintű jog- zabályok, másfelől túlburján- '■anak a jogi hierarchia alján lelyet foglaló alacsonyabb zintű jogszabályok... A gaz- laságirányítás új rendszerélek úgy kell megvalósulnia, nint jogilag magas színvona- on szabályozott rendszernek.” Ennek megvalósulásában el- ő lépésként értékelhető, hogy zeptemberben új jogi sza1 a- yozás lépett életbe a szállítási szerződésekkel kapcsolaton. Az első lépést természe- esen továbbiak követik. A gazdasági vezetés reform- a a mezőgazdaság további fejlődésének is kulcskérdése. V termelőszövetkezetek gaz- laságirányítási rendszerének italaki tása sokirányú; az előkészületek között fontos he- yet foglalnak el a termelő- zövetkezeti árytulajdonnal aló rendelkezés problémái. ■Is ha mindenfajta áruvi- zonynak jogi kifejezője a zerződés — úgy a termelő- zövetkezetek szerződéses vi- zonyainak kérdései lépnek előtérbe a további fejlődést úztosító gazdaságvezetési re- orm megvalósítása során. A termelőszövetkezetek szerződéses viszonyaiban alapvető kérdés a szerződéskötés felőli döntés problémája; hogyan alakul ez a gazdaságve- :etés új rendszerében? A gazdaságirányítás új rendszere hogyan érinti a háztáji gazdaság és a termelőszövetkezet közötti vagyonjogi szerződés iszonyait? Milyen lehetőségek vannak a termelőszövet- tezetek belső íogyasztói-fel- iolgozói és értékesítő tevékenységének bővítésére a gazdaságirányítás új rendszerében? Milyen útjai vannak és '.ehetnek a mezőgazdaság termelőeszköz-szükséglete biztosításának? Ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyek a termelőszövetkezetek szerződéses kapcsolatait elsődlegesen érintik a gazdaságirányítás bevezetésre kerülő új rendszerében. A kérdésekre a választ dr. Sárándi Imrével, az ELTE állam- és jogtudományi kara dékánhelyettesével — a téma tudományos művelőjével — való beszélgetéseinkben igyekeztünk megkeresni. I. Az első kérdés tehát a szerződéskötések felöli döntés. A szerződéskötésről való döntés olyan elhatározás, amely meghatározott érdekeket hordoz. Az egyes szerződések megkötésekor mindig a konkrét körülmények vizsgálatából kell kiindulni. Ezek a körülmények a vagyoni viszonyok körében létrejött szerződések esetén gazdasági körülmények. Valamely konkrét gazdasági kérdésről ott kell dönteni, ahol megfelelő ismeretek birtokában megnyugtatóan lehet figyelembe venni az adott döntés szempontjából fontos körülményeket. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai arról győznek meg bennünket, hogy a szerződés- lejtés felől való gazdasági (öntést a szövetkezetekre kell űzni, mert ott ismeretesek I legjobban a döntéshez szüksé- I ges körülmények. Ha ezt a szabályt megsértjük, „tartalmatlanná” válhatnak a formálisan létrejött szerződések. A 33/1965. (MGE. 33) FM sz. utasítás a tervezés rendszerének új szabályozásáról már jelentős előrelépés a szerződéskötési döntések vonatkozásában is. Az utasítás alapján az értékesítési szerződések kötése felől való döntés a termelőszövetkezeti szférába került visz- sza. Nyilvánvaló, hogy az utasításban foglaltakat igen fontos, de csak első lépésnek tekinthetjük. A fejlődés iránya arra mutat, hogy a jövőben a termelőszövetkezetek nemcsak egy bizonyos fajta szerződés- típus (termelési • és terményértékesítési szerződés) keretén belül dönthetnek arról, hogy a típus körébe tartozó egyes szerződéseket megkötik-e vagy sem, hanem módjuk lesz ezeken a szerződéseken kívül másfajta értékesítési szerződéseket is kötni — annak arányában, ahogy a mezőgazda- sági kollektív nagyüzem, a termelőszövetkezet önállóságának keretei bővülnek. Az a kérdés, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet milyen szerződést köthet és mennyiben függ tőle a szerződés tartalmának meghatározása, az a jogalanyiság terjedelmének és a szerződő felek egyenjogúságának függvénye. A termelőszövetkezetek a kedvezőbb gazdasági és jogi feltételek között nyilvánvalóan olyan szerződéskötésre törekednek, amelyek nyomón számításaikat leginkább megtalálják, Nem közömbös azonban az össztársadalmi érdekek kielégítése szempontjából, hogy miféle szerződések lesznek ezek. Nem közömbös, hogy a termelőszövetkezetek a népgazdasági érdekekkel összhangban vagy ennek az összhangnak híjával igyekeznek számításaikat megtalálni. Az össztársadalmi érdekek szolgálatára alapvetően szerephez kell juttatni a gazdasági ösztönzőket. Kétségtelen, hogy az áruviszonyok körében bármely gazdasági ösztönző eszköz általában jobb, mint az adminisztratív eszközök. A gazdasági ösztönzőkkel a jelenlegi helyzetben azt kell elérni — s ez a lényeg —, hogy a termelőszövetkezetek szilárdan álljanak saját lábon, a saját biztos vagyonra támaszkodva döntsenek szerződéskötéseik felől. II. A háztáji gazdaságok és a termelőszövetkezetek közötti vagyonjogi szerződés viszonyai a gazdasági irányítás új rendszerében azon a nem új tételen alapulnak a jövőben is, hogy a háztáji gazdaság — a közös gazdaság kiegészítő szerves része. A háztáji gazdaság léte „ az élet reális követelményeiből” fakad. A mezőgazdaságban a szocialista szektort a termelőszövetkezeti gazdálkodás területén a közös és a háztáji gazdaság egységének képében kell felfogni. Ilyenformán jogilag a közös gazdasággal a valóságban is szerves egységet alkotó háztáji gazdaság — mint termelő és értékesítő egység — nem a személyi tulajdon speciális formája, hanem a társadalmi tulajdonnak a termelőszövetkezeti mozgalomban kialakult különleges alakzata. A közös és a háztáji gazdaság szerves egységének erősítését a termelőszövetkezet és a háztáji gazdaság között létrehozott szerződések segítségével lehet erősíteni. A termelőszövetkezet és a háztáji gazdaság között létrejött szerződésekkel két feladatot lehet megoldani. Először: termeljen a háztáji gazdaság a közös értékesítés számára a lehetőséghez képest minél több olyan árut, amely a közösben nem állítható elő gazdaságosan és ez a népgazdasági szükségleteknek megfeleljen. Másodszor: a háztáji gaz- t daság termeléséhez és értéke--! sítéséhez nyújtson,segítséget a termelőszövetkezet. E kettős cél elérése érdekében jelentős lépések történtek már, ezek egyike volt például egyes termelőszövetkezeteknél az úgynevezett háztáji bizottságok létrehozása. Mégis: megalapozottabb kapcsolatot lehet teremteni és alkalmasabban lehet a háztájinak a közösbe való szerves beépülését elősegíteni a tsz és a háztáji gazdaság (tsz-tag) közötti szerződésekkel. A tsz tervezhetné a háztáji gazdaság árutermelését, értékesítését, a termeléshez szükséges beszerzéseket, a háztájinak nyújtott termelési segítséget — saját tervében. Ilyen módon, mint nagyüzem, lényegesen könnyebben szerezhetné be a háztáji gazdaság termeléséhez szükséges vetőmagot, növényvédőszereket, műtrágyát stb. A szövetkezeti tag (háztáji gazdaság) a szerződésben kötelezettséget vállalhatna arra, hogy bizonyos árufeleslegével jelentkezik a termelőszövetkezetnél és kéri a közös értékesítést. Az ilyenfajta megállapodásoknak egyes formái már kialakultak, III. A termelőszövetkezet gazdasági tevékenysége a nagyüzemi mezőgazdasági termelésre, az ezzel összefüggő beszerzésre és értékesítésre terjed ki. Emellett kisegítő gazdasági melléktevékenységet is folytathat a közös gazdaság és a tagok háztáji gazdasága termel- vényeinek feldolgozására, segéd- és feldolgozó üzemeket létesíthet. Erre jogszabály, az 1959. évi 7. tvr. 40. §-a biztosít törvényes lehetőséget. Az erre vonatkozó jogképességnek törvényben körvonalazott terjedelme teljesen kielégítő — ! ennek ellenére bizonyos körülmények folytán a termelőszövetkezetek nem gyakorolták, nem gyakorolhatták a jogszabályban biztosított jogokat, hiszen a legszorosabban vett földművelői, állattenyésztési tevékenységen kívül külön- külön engedélyt kellett kérni egyéb tevékenységre. Gyakorlatilag a termelőszövetkezetek mintegy privilégiumként kaphattak csak a nem hagyományosan a mezőgazdasági termelés körébe eső tevékenységre szóló engedélyt. Nyilvánvaló pedig, hogy a termelőszövetkezet belső fogyasztói, feldolgozói és értékesítő tevékenysége nem utolsó sorban a helyi lakosság szükségleteit kielégítő szolgáltatói tevékenysége nem privilégium, nem a kiérdemlés kérdése, nem olyan kérdés, mint a hadirokkant trafikengedélye. Az ilyen tevékenység szerves része a túlnyomórészt saját kockázatra épülő tsz-konstrukció- nak. Gazdaságirányítási rendszerünk átfogó felülvizsgálata nyomán keletkezett minden tudományos igényű írás és megnyilatkozás követeli a termelőszövetkezeti tevékenység kiszélesítését az úgynevezett kisegítő-feldolgozó, valójában azonban a tsz tevékenységéhez szervesen hozzá tartozó területekre. A törvény- erejű rendelet szerint feldolgozó tevékenység elsősorban a közös és a háztáji gazdaság termékeivel kapcsolatban folyhat. Nem kell azonban kizártnak tartani azt sem, hogy a termelőszövetkezet a különböző szerződésekkel le nem kötött terményeit más szövetkezettől feldolgozásra átvegye, illetőleg a helybeli, a legtöbb helyen nem nagy számú egyéni gazdálkodó termékeit is feldolgozhassa. IV. A termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységéhez számos olyan termelőeszközre van szükség, amelyek előfeltételei a megfelelő szinten folytatott nagyüzemi gazdálkodásnak. A mezőgazdaság tervtől való lemaradásának egyik oka feltétlenül a szükséges termelőeszközök viszonylagos hiánya volt Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság termelőeszköz-szükségletét egyik évről a másikra biztosítani nem lehet. Ha történnek is ebben az irányban kezdeményezések, bizonyos, hosszabb időt vesz igénybe, míg a termelőeszköz-szükségletet kielégítőnek tudhatjuk. Nem közömbös azonban, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari termékek ki által és milyen módszerekkel kerülnek elosztásra. Ha kevesebb is az optimálisnál a szükséges ipari termék, jó elosztással olyan helyekre juthat, ahol felhasználása biztosítva van és a felhasználás gazdaságosan történik. De ha az elosztást nem jól szervezzük, az eszközök szervezetlenül szétfolynak. Nyilvánvaló, hogy a termelőeszköz beszerzés területén előre kell lépni a nagyobb tervszerűség és a termelőeszközök jobb kihasználásának biztosítása érdekében. A beszerzésre nézve elméletileg a következő megoldási módszerek lehetségesek: A kiutalás — a készlet- gazdálkodás körébe vont eszközök esetében szerződés nélkül; kiutalás alapján vagy „szabadon”, de mindig szerződés útján, amely fő vonásaiban megegyezik a szállítási szerződéssel; olyan szerződés segítségével, amely egyaránt átfogja a termelőszövetkezetek beszerző és értékesítő tevékenységét; az alkalomszerű adásvétel útján. Elméletben ezek a megoldási lehetőségek. Egyik elméletileg felvázolt mód sem ad önmagában teljesen kielégítő megoldást, viszont mindegyikben van olyan vonás, amely felhasználható a megoldásra való törekvés során. A termelőeszközök beszerzésének helyes megoldása érdekében, azokat két csoportra lehet osztani. Az első csoportba azok az eszközök tartoznának, amelyek a technika mai fejlettsége mellett általában szükségesek a mezőgazdasági nagyüzemi termeléshez (erőgépek, általánosan használt munkagépek, műtrágya, növényvédőszerek). A második csoportba azok a termelőeszközök tartoznának, amelyek valamely speciális feladat megoldását segítik elő (pl: gyümölcs- vagy zöldségcsomagológép, speciális növényvédőszerek, speciális tápok). Az első csoportba tartozó eszközöket kiutalással vagy kiutalás nélkül az arra kijelölt vállalattól, az erre a célra szolgáló és a szállítási szerződéshez alapelveiben és konkrét megoldásaiban hasonló beszerzési szerződés keretében vásárolhatják a termelők. A második csoportba sorolt eszközök, amelyek természetesen csak kis részét képeznék a mezőgazdasági termelőeszközöknek, a speciális terményekre, termékekre tömegesen szer- ződtetők útján juthatnának a termelőszövetkezetek, különösen abban az esetben ha a megrendelő maga szerezné be ezeket önálló vállalati tevékenysége körében. ★ Mindezek természetesen csak egyes főbb kérdéseit érintik a gazdasági vezetés reformja megvalósulásával a mezőgazdaság fejlesztését érintő problémaköröknek. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a népgazdaság egészét, s ezen belül a mezőgazdaságot tekintve nem egy fordulatot jelző dátum bekövetkeztének kérdése, hanem széles látókörű, következetes, nagy áttekintő képességet megkövetelő szorgalmas munka eredménye lesz. Dr. D. F. Az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat fehervár- csurgói régi, elavult és kimerült kvarchomok-bányáját rövidesen bezárják. A fehérvárcsurgói üzemet ezentúl a Bitok melletti új bánya fogja ellátni nyersanyaggal. Az ebből nyert alapanyag a sajószentpéteri, a salgótarjáni és az új orosházi üveggyárba kerül. A képen: Az üzem udvarán hegymagasságba tornyosuló kvarchomokot meózzák. Tücsökzene j Kiserdő mellett, a hatalmi más réten, muzsikálni kezdtek a tücskök. Késő délután volt, a nap már pihenni készült, s ők, mintha csak erre vártak volna, először kissé bizonytalanul, aztán egyre bátrabban és bátrabban, rázendítettek. Hallgattam, csöndesen, s közben-közben kissé kutatóan is, mintha keresnék valamit e hangokban, hallgattam, figyel- 'fíté'seh, ezt a több száz, vagy talán több ezer főből álló zenekart, amely lankadatlanul, „felvonásszünet”-et sem tartva, játszott. Mit játszott? Talán a Nyáresti Réti Rapszódiát, de lehet, hogy tévedek. Tücsökzenei műveltségem eléggé hiányos, és megalapozatlan. Gyönyörködtetett ez a vad, hullámzó muzsika, melyet az elrejtőzött, művészlelkű bogarak játszottak, karmester és kotta nélkül. Igazában hangszer nélkül is, mert i zenét szárnyaik összedörzsölésével idézik elő. Olykor hatalmassá nőtt ez a zene, s úgy hatott, mint a természet lüktető szívverése. Szabó Lőrinc jutott eszembe, nagy szerelmese a tücsköknek, aki szép versekben vallott róluk, zenéjükről. Ü-vel, i-vel kezdődik a nyitány, síppal, hegedűvel. Egész délután szólt már; de ahogy száll az éji csend, úgy frissül — hallod? — ami benne zeng: ű zeng, i cirpen, mélyen, magasan, válasz villan rá, s már is vége van. — i réten, ahol hevertem, ár- zi nyákban és tücsökzenében, tőlem nem messze, földbe vert vasrúdhoz láncolva, kecske legelt. Úgy látszott, hogy a kétméteres szabadságot nem keveselli, mert igen nyugodtan, békésen eszegette a füvet, oda sem figyelve a tücskök muzsikájára. Könnyen lehet, hogy botfülű volt. Néha- néha mekegett egyet, nem valami szép hangon, de hát hiába, tőle csak ilyen tellett Ekkor egy fiatalember jött arra, fehér ingben, kezét fogva egy csöpp, négy év körüli kislánynak, aki szünet nélkül csacsogott. — Milyen szép nagy ez a fű apu, jó lenne leülni, de ni- csak, ott egy kecske, hogy néz minket, miért néz apu? Most pedig mekeg, mek-mek- mek. Szerbusz te kecske! Nem érünk rá szórakozni, sietünk haza, ugye, apu? Hű, ezek a tücskök hogy lármáznak! Ugye apu, a kecske mekeg, a tücsök meg ... Itt elakadt, mert nem tudta, hogy a tücsök mit csinál. A „cirpel” szót még nem ismerte. De hamar feltalálta magát, így folytatta: ... a tücsök meg hogy tücsköt. Akaratlanul is elmosolyodtam. Tetszett a kislány leleményessége, tetszett az igi- sitett tücsök. Lassan besötétedett, csillagok gyúltak a rét fölé, a tücskök fölé, a szabadtéri hangverseny tartott tovább. Zúg-repes, árad a tücsökzene, nem tűri, hogy gondolkozz: üteme, szent ragály, elkap, mint már annyiszor! Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly együgyű, és monoton ezeknek a kis férgeknek öröme-bánata. Miért tetszik hát? Talán mert olyan eszelősen-gépies, oktalan, mert olyan örült, — az. az őrület, az fog meg benne: vadak, négerek csörgőit rázza oly szörny indulat, ahogy itt ez a sok tücsök mulat. — M eglepő véletlen. Otthon — már késő este —, tücsökzenét hallok megint. Hogy lehet ez? Talán elkísért valamelyik? Vagy bele- ugrott a zsebembe, és tűrte, várta, hogy hazaszállítsam? De ni! Nem is egy szól, hanem kettő. Az egyiknek vastan hangja van, és szinte pihenés nélkül szólaltatja, a másik vékony hangú, és csak néha-néha hoAlatszik. Kétségtelen, gondolom, az egyik fiútücsök, a másik meg lány- tücsök. A mély hangú bizonyosan szerelmi dalt játszik, és találkozóra hívja a tücsökkisasszonyt. Igen, így lehet, mert a cérna hangú mind sűrűbben felelget. No, nemsokára megtörténik a tücsökrandevú. Ebben meg is nyugszom, nem törődöm velük többet. Másnap, különös módon, éppen a tücsökről olvasok egy könyvben. Nagy meglepetéssel veszem tudomásul, hogy csak a hím tücskök tudnak cirpelni, a nő tücskök nem. Kár, hogy kezembe került az az okos könyv! Fürtös Gusztáv
