Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
rtrt Mccvcr '^CSrltm 1966. OKTÓBER 29., SZOMBAT A GYEREKEK OROMERE Évente 150 új játék SZERSZÁMKÉSZLET MŰKÖDŐ RÁDIÓ MIT SZŐ A KIS TAKÁCS? Évente mintegy 150 új magyar játék gyártását engedélyezi a Játékfelülvizsgáló Bizottság. Már a benyújtott kérelmek is világos képet adnak arról, milyen irányban a legtermékenyebb játéktervezőink alkotó tehetsége. Amint a bizottság idei napirendje mutatja, mostanában a 10—14 évesek játékválasztéka nő a legerőteljesebben. Indokolt is, mert ez a korosztály sokáig volt mostohagyerek ezen a téren. Néhány sablonos társasjátékon kívül egyszerűen nem volt mit adni a kezükbe. Most aztán, már egy-két éve egyik politechnikai játék a másik után kerül gyártásra, újfajta szerszám- készletek, villanyszerelő-doboz, kis gyalupad, stb. Egy-egy alkatrészsorozatból önállóan állíthatnak össze a gyerekek működő rádiót, elektromotort, négyféle lendkereke« autót. A „Kis takács” szövőszéken karácsonyra már saját sálju- kat is megszőhetik. Kisebb arányban, de tovább nő a 2—8 évesek amúgy is gazdag játék- választéka. Negyvenféle új gumifigura, szétszedhető és összerakható favonatok és teherkocsik — ha madzagon húzzák őket, mindegyiken mozog is valami — Yaria-típusú bababútor, rajzos kártyajátékok, stb. várják leendő kis gazdáikat a boltok polcain. Csak az egészen kicsinyek, a másfél évnél fiatalabbak számára nincs valami sok újdonság. De mit is adhatnánk a kezükbe a csörgőn, a törhetetlen babákon és a gumiállatokon kívül? Es még hiányzik valami. Az új játékok jó propagandája. De most már előbb-utóbb talán eredményre vezetnek azok a tárgyalások, amelyek rég megkezdődtek valami állandó játékkiállítás vagy múzeum létrehozása ügyében. Megszűnik az iskolai kartonrendszer A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében a tanuló-nyilvántartással kapcsolatos eddigi kartonrendszer megszűnik. A tanulók névjegyzékét tartalmazó nyomtatványokon egyidejűleg szerepelnek a nyilvántartási adatok is, ami gazdaságossági szempontból is előnyösebb megoldás, mint a kartonrendszer. Változások a B-gyáregységben Az előző vezetőség 23 milliós lemaradást hagyott hátra a Budapesti Telefongyár bugyi B-gyáregységében. Komáromi Lajos igazgató ez év január 28-án vette át a vezetést. A feladat: behozni a lemaradást és teljesíteni az éves tervet. Az első rész sikerült, a háromnegyed évi eredmény 110,4 százalék. Lementem a műhelyeket megnézni. Tiszta, világós termek. A szalagoknál többségben lányok, asszonyok dolgoznak. Az ablakokon általuk varrt függönyök, a párkányon cserepes virágok. — Hogy volt azzal a túlórával? — Mi elvállaltuk kérem, kellett a pénz. Nem az volt a baj, hogy későig bennmaradtunk, de akkor legalább lett volna látszata. — De nem fizettek ki mindent! — veszi át a szót egy szőke lány. Hát ki dolgozik munkaidő után, ha a fizetéskor nem vastagabb a boríték? Az igazgatót kérdeztem, hogyan oldották meg ezt a problémát? — A termelékenységet nem a feketetúlórával, tehát a munkások fokozottabb igény- bevételével emeltük, hanem új szalagot szerveztünk. Az eddig magukban dolgozó szerelőket ültettük a szalag mellé. Nagy részben megszűnt a túlóra, amely kényszermegoldás volt. A műhelyben elmondta a diszpécser: — Rossz, vagy későn történt anyagrendelés miatt leállt a szalag. Pedig a megengedett ütemidő 1,9—2,5 perc. Másik ok, mely miatt állt a termelés a szalagoknál: alkatrészhiány. Az igazgatótól a következő választ kaptam: — Az új szalaggal tudunk annyi alkatrészt produkálni, hogy ezekből el is raktározhatunk, és ebből a készletből biztosíthatjuk a másik szalag folytonos munkáját. Értesülésem szerint a különböző szerelési fázisok sem voltak összehangolva, ezért állt a termelés. — Most mi a helyzet ezen a téren? — A törzsgyártól kapott terveket lebontjuk a legapróbb tennivalókig. Termelési értekezleten megbeszéljük a munkásokkal, hogy személyenként kire milyen feladat vár. Az igazgató ezután termékekről, azok elhelyezéséről beszélt. A telefonok, a hagyományos feketén kívül vörös, fehér, zöld és szürke színekben készülnek. A színes készülékek exportra kerülnek. — Mikor látunk ilyen készülékeket itthon is? — A jövő évre 35 ezer darabot rendelt a posta, az a probléma, hogy a színes alapanyagot Angliából hozzuk be valutáért. Most kísérleteznek magyar alapanyag előállításán. — Már pár éve halljuk, hogy a jövő évben ...? — Eme csak azt tudom mondani: amikor gyártani kezdik a hazai anyagot, mi is jelentkezni fogunk a készülékekkel. Kova! Attila Medvék, gyíkok, kígyók - a Keleti pályaudvaron Pénteken a Keleti-pályaudvarról a Fővárosi Állatkert 40 állata — medvék, őzek, gyíkok, tarajos gőték, vaddisznók — indult hét országon át vezető hosszú útra. Az állatokat a Fővárosi Tanács, illetve a Budapesti Állat- és Növénykert ajándékozta a fiatal bagdadi állatkertnek. Az értékes állatok megfelelő szakkísérettel utaznak: a oagdadi állatkert főállatorvosa és fő- ápolója „gardírozza” őket körülbelül két hétig tartó útjukon. Jugoszláv önetető A Szolnoki Állami Gazdaságban jugoszláv önetető-berendezéssel szerelték fel a sertés- tenyésztő pavilonokat. A sertésállomány számára szükséges takarmányt szinte emberi beavatkozás nélkül adagolják. Érdekes geológiai vizsgalat Hogyan született a magyar bauxít? Vándorlás az esővízzel KORKÉP Színpadi díszletként állt előttem a nagy sárga épület, félig árnyékban, félig napsütötten. Innen-onnan trombita, zongora, hegedű, gordonka és énekszó törte meg a csendet. Álltam egy komor lépcsőházban s e sokféle hang mind jobban erősödött. Jóllehet szombat délután volt — s az ember azt gondolja, mindenki letette már a munkát — ebben az iskolában a diákok mégis olyan lelkesedéssel és friss erővel tanultak, akárcsak egy új hét kezdetén. A váci Madách Imre Kul- túrotthonban nincsen hétvégi csend, a munka nem szűnik meg. A zord falak között ott rejtőzik a zene, az irodalom, a képzőművészet szeretete. Ki minek a mestere? Eszerint választhat hasznos időtöltést. A fiatalság hatéves kortól 25—30 éve6 korig itt kapja meg azt a pluszt, amit a mindennapi munka nem adhat meg. Vác zeneiskolájáról van szó. A fafúvósoktól a hegedűig a sok szorgalmas szolfézs és más zeneelméleti órán juthatnak spirációt nyújt egy-egy kép megszületéséhez, összehangolt, de egyénileg is kiemelkedő produktív munkával találkoztam a szakkörben. Ez a művészeti vezető, Dániel Kornél érdeme, ö nemcsak művész, hanem pedagógus is, akit minden diákja szeret, s akitől bátran kérhet tanácsot a kisdiáktól a felnőtt emberig bárki. Ebben a komornak tűnő épületben — bár mindig van gyermekzsivaj — esténként a színházteremben egy-egy koncert, színdarab, klubest, kabaré szórakoztatja a váci közönséget. Hlaváts Gabriella Dr. Vadász Elemér akadémikus elméletére támaszkodva dr. Bárdossy György geológus érdekes feltevést dolgozott ki arról, hogyan alakult ki a magyar bauxit. Eredményére csaknem 140 ezer elemzési adat feldolgozása vezette el. Feltevése szerint az a bauxit, amely jelenleg átlag tíz kilométer széles sávban nagyjából Keszthelytől a Balaton- felvidéken és a Vértesen, valamint a Pilis-hegységen át körülbelül Nézsáig húzódik, nem „őshonos” jelenlegi lelőhelyén. A vizsgálat ugyanis bebizonyította, hogy e sáv mindkét oldalán, északnyugaton és délkeleten is, körülbelül 15—20 kilométeres távolságban terül el az a két övezet, amelynek döntő szerepe yolt a bauxit kialakulásában. Körülbelül 140 millió éve, a kréta időszak végén, ugyanis ezekben az övezetekben szilurkori, tehát csaknem 300 millió évvel még ősibb eredetű kőzetek, agyagpalák, gránitok stb. feküdtek a felszínen. A meleg, csapadékos, ned- « vés trópusi klíma hatására ezekben a kőzetekben megkezdődött a mállás, szaknyelven a lateritesedés. Ez azt jelenti, hogy a dús csapadékból eredő szénsavas víz lassan-lassan kimosta belőlük a káliumot és a nátriumot, majd a kalciumot és a magnéziumot, végül a kovasavat is. Közben, minthogy a két övezet felszíne magasabban feküdt, mint a köztük levő teknő, a bauxit mai lelőhelye, a lefolyó csapadék állandóalj szállította lefelé ezt a málló anyagot, amely azután a meglehetősen elkarsztosodott felületű, tehát gidres-gödrös felszínű vályúnak átlag 10—20, helyenként azonban 35, sőt 60 méter mély repedéseiben, „töbreiben” gyülekeztek ösz- sze. A mállási folyamat azonban itt is tovább folytatódott mindaddig, míg végül is feldúsult benne az alumínium, illetve amíg a csapadék szinte mindent kimosott belőle az alumíniumon kívül, legfeljebb a titánnak és a vasnak kegyelmezve meg, ami még ma is megtalálható a bauxittal elkeveredve. Hogy ez a folyamat — a vándorlás és az átalakulás — mennyi idő alatt ment végbe, azt eddig pontosan megállapítani nem sikerült. Lehet, hogy néhány évszázad vagy évezred is elég volt hozzá, de lehet az is, hogy évmilliók teltek bele, amíg végre kialakult a Kárpát-medence egyik legnagyobb ásványi nyersanyagkincse, a magyar bauxit. Magyar énekesnő sikere Ausztriában Forgács Éva — aki az idén tavasszal egy évre a linzi operaházhoz szerződött — szeptemberi bemutatása óta nagy sikerrel énekel az osztrák dalszínházban. Szerződését máris megújították a jövő évadra. NÉLKÜLE T egnap fennjártam a lakásban. Olyan üres volt. Leültem a fotelba, nem régen vették. Még én rendeztem át akkor a szobát. Először középen volt az asztal és a négy fotel. Moccanásnyi hely sem maradt. Át kellett rendezni. Félretoltam a bútorokat, a lányok jajveszékeltek, hogy ne bántsam, nagymama pedig ott figyelt a re- kamién. Csendes elégedetten kísérte minden mozdulatom. Nagyon tetszett neki, ahogy elrendeztem az új holmit. Azt mondta, jobban nem is lehetett volna. Még hozzá is fűzte: — Látjátok, biztos voltam benne, hogy Annuska megcsinálja. Hiába, ő mindenhez ért. A lányok beletörődtek önkényeskedésembe. Tudták, akárcsak én, hogy rendezhettem volna bárhogy, akkor is úgy lett volna a legszebb, ahogy épp sikeredett. Most nem ül senki a rekamién. Senki nem mosolyog. Várom, hogy nyíljon az ajtó, belépjen nagymama, mint máskor. Nem nyílik. Pedig úgy enném a friss süteményt, mit sem törődve azzal, hogy talán a legjobb falatot eszem el előle. Várom az eldugott csokoládét, mindig van neki. Sokszor abból gyűjti össze, amit én viszek ajándékba. Soha nem várt üres kézzel. Jöhettem bármikor is, körültotyogott, hiszen nyolcvanon felül totyog már mindenki — alig térült-fordult, tele lett az asztal. j kkor is tele volt, amikor a jó isten sem sejthette, honnan veszi rá a pénzt. Volt és a többi nem rám tartozott. A háború után kövérre tömött szatyorral érkezett hozzám a szanatóriumba. Hetente kétszer. Mást csak kéthetenként látogattak, ki győzte volna idővel, pénzzel?! — ö, akinek se pénze, se ereje nem volt elég, hetente kétszer pontosan érkezett. Később halSzázhúsz éves borospince A Dunántúl legrégibb és legnagyobb borospincéjében Tapolcán, évente 40—50 ezer hektoliter bort dolgoznak fel. A kiváló minőségű borokat Budapestre és külföldre szállítják. A szüret idején teljes üzemben dolgoznak a tapolcai borospincében. , lottam csak, hogy olykor, még télen is, gyalog mászta meg a hegyet. Megspórolta így a távolsági buszt. Amit hozott, tömtem magamba, nekem ennem kellett. Azzal nyugtattam lelkiismeretemet, hogy egyszer kamatostul meghálálom. Nem értem rá nagymamával foglalkozni. Az a temérdek munka! — percre beosztva az élet. Csak hébe-hóba jutott rá néhány pillanat. Megértette, hogy rövidre szabták az időm, nem tehetek róla, hogy minden marhasággal agyonterheltek. Ha melléültem, simogatott és hangot sem szólt, ha tíz perc múlva újra útra készen álltam. S, ha meg is látogattam, akkor is magamról beszéltem. Panaszkodtam, hogy mennyi a gondom és neki még anyámról is szólhattam rosszat: milyen igazságtalan, hányszor szid hiába, soha semmi sem jó neki... Es nagymama, aki olyan csendes, panasz nélküli volt máskor, ilyenkor várta az alkalmat és ösz- szeteremtette a lányát, az anyámat. Eszébe sem jutott szegénynek, hogy esetleg nem is mondtam igazat. Minden reggel és este anyám felhívta telefonon: — Kejicsókolom — vette fel a kagylót és órákig nem hagyták abba. Mit főz ma anyus? Miért dolgozik annyit? Ja, a gyerekek, igen, elmentek iskolába. Persze, jól felöltöztek. Azután este újból: Jó volt az ebéd? Lefeküdt anyus kicsit pihenni? A gyerekek? — rosz- szak, mint mindig. Nem hiszi, anyus’ — csak lakna velük! C súfoltuk is anyámat: Kejicsókolom — úgy mondja, akár egy kisgyerek. Most pedig hétszámra nem szól a telefon. Csak egyszer, egyetlen egyszer hallgathatnám őket, akár reggeltől estig is. Kejicsókolom, anyus, és nagymama felelne: hogy vagytok, miért nem vigyázol magadra? A nyolcvanhatodik születésnapját cukrászdában ünnepelte a család. Ott voltak a lányai, unokája, dédunokái, rokonok. Es odajöttek a cukrászda idegenjei is hosszú életet kívánni. Akkor már féltettük napjait és százszor megkértük, menjen haza, elég lesz eny- nyi... Eszében sem volt. Ült közöttünk az asztalfőn, kihúzta vánnyadt hátát amennyire csak bírta, titokban körbe- körbe p illantgatott, vajon mindenki látja-e az ö boldogságát? Egy vigyázatlan lépés lett a vége. Még a kórházban is méltatlankodott, szidta magát, amiért bajt okozott. Szegény, nagyon kedvünkre akart tenni, evett, pedig látni sem bírta az étéit, kiült az ágy szélére erősödni, pedig mozdulni sem volt ereje. Fésülgette vékonyszál haját — a szomszéd betegek mesélték — nem akarta, hogy a látogatók hanyagnak találják. Amikor lecsukódott a szeme, az orvosnő is sírt. Azt mondják, az az élet rendje, hogy az öregek elmenjenek. Ismétlem én, de most nem értem. Milyen rend az, ha valakit szeretnek, annyi elvégezetlen dolga van és egy- szercsak nincs. Rend! Egyszer fel kellene fordítani ezt a rendet. Most itt ülök a lakásban. Hirtelen számolni kezdem a villamosmegállókat — milyen messze lehet ide a temető. Húsz ... huszonöt megálló, vagy még több. Messze. Csendje, békétlen nyugalma mégis ideköltözött. Talán ebben a pillanatban rajtam kívül senki nem érzi, milyen üres egy szoba akkor is, ha teletömték bútorral. ty árom, hogy nyíljon az ajtó, jöjjön V a nagymama. Hozza a süteményt és szóljon egyetlen szót. S valóban nyílik az ajtó. Rózsika lép be. Tálca van a kezében. Rajta sütemény. Lesi az arcom, nem nézek rá, de érzem, helyettesíteni akar valakit. Ott a sütemény előttem. Félretolom. Hallgatunk. Rózsika sír. Vigasztalni kellene. Hallgatunk. Aztán odahúzom a tálcát, nyúlok a süteményért. Forog a számban a falat. Közömbös dolgokról beszélünk. Es mind a ketten hisszük, hogy sikerült becsapnunk egymást. Sági Agnes éi a tanulók a pedagógusok keze alatt a hivatásig, vagy esetleg csak a zene szeretetéig. Bogányi Tibor karnagy gimnazista leányokból álló kórusa lelkes kis társaság. Kevés szereplési lehetőségük nyílik különösen a városon kívül, s mégis nagyobb elismerés nélkül, pusztán a zene szeretőiéből töltenek együtt délutánokat egy-egy Bartók, vagy Kodály vagy akár egy Palesztina mű megszólaltatásáért. Élteti őket az is. hogy a nagyhírű Vox Humána itt kezdte pályafutását. A kultúrház nemcsak mint zeneiskola jelenti központját a kulturális életnek. Híres szavalóköre, tánckara, de főleg a képzőművészeti szakkör. Megint egy művészeti ág, amely hatása alá keríti a fiatalokat. Dániel Kornél festőművész irányítása alatt gyakran töltik együtt a hét végét a Váctól pár kilométerre levő Gombás művésztelepén. A szinte hetente változó természet mindig újabb s újabb in-
