Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

Tanulnak a jövő autószerelő szakemberei Jó néhány esztendeje annak, hogy a tehergépkocsik benépe­sítették az újonnan épült AKÖV-telepet a Körösi úton. Azóta az egykori telepen már csak üzemanyagtárolás fo­lyik és a régi műhelyeket át­alakították tanműhelyekké. Az épület Mátyás király ut­ca felőli oldalán fiatalok vi­dám nevetése szűrődik ki a nyitott ablakokon. A kedélyes hangokat ütemes szerszám­csengés festi alá. Köröskörül munkapadok. 'Négyes-ötös csoportokban ha­jolnak a fiatalok a munkada­rabok fölé. Kovács Pál szakok­tató ott jár közöttük. Türel­mesen magyaráz, megmutatja a helyes fogásokat. A tan­műhely végében íróasztal áll, rajta nyitott csoportnapló. Be­szélgetünk. Az oktató elmondotta, hogy harmadik esztendeje foglal­kozik a Budapesti J-es AKÖV- telep autószerelő tanulóinak nevelésével. A harmadévesek két csoportba osztva tanulnak elméletet és a harminchét fia­talember hetenként öt na­pon keresztül már rendsze­res termelőmunkát végez. Egyik hónapban a Körösi úti telepen autót javítanak szak­emberek irányítása mellett, a. másik hónapban a tanmű­helyben . fődarabokat javíta­nak. — Magam is foglalkoztam a jelenlegi harmadévesekkel — mondotta Kovács Pál. — Az idén szeptemberben azonban újabb elsőéveseket szerződ­tetett a vállalat. Az én cso­portom tizennyolc főből áll. Ügy látom, hogy a fiatalok nagy szakmai érdeklődéssel jöttek hozzánk, és a mi felada­tunk, hogy a szakma iránti vonzalmukat elmélyítsük és jó szakmunkásokat neveljünk a tanulókból. — Egyelőre az alapképzésnél tartunk. A fiatalok hetenként kétszer elméleti oktatásra mennek az iskolába. A többi napon hétórás foglalkozások vannak a tanműhelyben. A ti­zennyolc tagú csoportot négy brigádba osztottam. Minden brigád azonos feladatot kap. — A gyakorlati minősítés nagyon fontos. A tanulmányi eredményben a gyakorlati elő­menetel jegyei ugyanannyit számítanak, mint az elméleti tárgyak osztályzatai együttvé­ve. Csoportnaplót vezetünk. amelybe hetenként beírjuk a gyakorlati osztályzatot. Bóbis László az egyik har­madéves csoport szakoktatója. Tanulói ebben a hónapban minden héten öt napot a tan­műhelyben dolgoznak. A hato­dik nap elméleti oktatás az is­kolában. — Itt a tanműhelyben — mondotta a szakoktató, min­den tanuló egyéni feladatot kap. Sebességváltó nagy javí­tás, ZIL-gépskhez kiegyenlí­tőmű javítás, kormánymű ten­gelykapcsoló javítás, szelep­fészek marása, csiszolása sze­repel a munkák között. A mun­kát a Budapesti 1-es AKÖV- telepről kapjuk és hetenként kétszer szállítjuk vissza a megjavított darabokat. — Minden javításra kerülő alkatrészt maguk a tanulók vizsgálnak meg. ök készítik el a hibafelvételt. Annak alap­ján végzik a javítást. Amikor Nyerni akart, de — ráfizetett Vígh Pál italboltvezető a földművesszövetkezet kőrös- tetétleni 3-as számú falatozó­jában a régi áron árusította a pogácsát, pedig a zsír fogyasz­tói árát leszállították. Az ételek készítésénél is a magasabb árral kalkulált. A bíróság Vígh Pál italbolt­vezetőt a vásárlók megkárosí­tása miatt — nem jogerősen — 1550 forint pénzbüntetésre ítélte. A , PEST NEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA CEGLÉDI JÁRÁS CEOLEP VAROS X. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1966. OKTOBER 27., CSÜTÖRTÖK Vasárnapi műszakok Befejezték az őszi vetést és betakarítást az abonyi Új Világ Termelőszövetkezetben Hetek óta traktorok zúgásá­tól, zakatoló vontatóktól han­gos a határ: a vontatók a termést, a kukoricát, cukorré­pát, szőlőt, kukoricaszárat hordják be, a traktorok pe­dig az őszi szántáson szorgos- kodnak. Az idei őszi időjárás kedvez a mezőgazdasági mun­kának. Nap mint nap érkez­nek a hírek az ország külön­böző részéből, hogy a munka legnagyobb részével már vé­geztek a termelőszövetkeze­tekben, s ami még hátra ma­radt, azzal is időben el tud­nak készülni. Abonyban, az Üj Világ Termelőszövetkezetben kedden fejezték be az őszi vetést. 1605 holdon vetet­ték el a jövő évi termés gabonáját, vetőmagját. 905 holdnyi búza, mintegy 200 hold őszi árpa, 50 holdnyi takarmánykeverék várja a föld alatt a tavaszt. Délutá­nig a betakarítás is befejező­dött a termelőszövetkezetben. Elszállították a földekről a kukoricát, a cukorrépát, a takarmány- és a dugványrépát is. A szürettel szintén végez­tek, már csak mintegy száz holdnyi kukoricaszár vár el­szállításra, és 50 hold őszi mélyszántással végeznek a na­pokban. Ha az időjárás to­vábbra is kedvez, akkor az Üj Élet Termelőszövet­kezet november tizedikéig valamennyi őszi tenniva­lóját befejezi. A községben igazán jól szervezett, szorgos munka folyt a betakarítások idősza­kában. Mind a négy termelő- szövetkezetben befejezik hét végére, október 28-ig az őszi vetéseket. A ceglédi járásban — járási szinten — elsők közt van a felmérések és a beér­kezett jelentések alapjár Abony. A járásban valamennyi ter­melőszövetkezet kihasználja a jó időjárás adta lehetősége­ket. Sok helyen vasárnap is dolgoznak a traktorok, a von­tatók, hogy időben fedél alá kerüljön a még kinn levő ter­més, és a földeken befejeződ­jék az őszi munka. (—es) Ma ülésezik az ifjúsági parlament Ma délelőtt kilenc órakor kezdődik Cegléden, a városi tanács nagytermében a KISZ járási és városi bizottsága rendezésében az ifjúsági par­lament. Az ülésen a paraszt­ifjúság helyzetéről és a KISZ szerepéről a parasztfiatalok nevelésében hangzik el vitain­dító előadás. A megnyitót a KISZ ceglédi járási titkára: Radeczky László, a vitaindí­tó előadást pedig a KISZ KB parasztifjúsági osztályának vezetője, Misi Sándor tartja meg. Az előadást vita követi, és a hozzászólások összefog­lalása. TIT-elóadás Cegléden és Albertirsán A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat ma este két előadást rendez a ceglédi já­rásban. Albertirsán Márky Péter,' a járás népművelési felügyelője tart előadást, Korunk művé­szete, a film címmel. Cegléden a járásbíróságon ülnöki akadémia előadássoro­zata keretében dr. Zalka Ká­roly előadása hangzik el, az igazságszolgáltatás szervei­ről. Olvasóink ankótja : TETSZIK-E A MUNKA Ismét jár a traktor „Ha nem kapok, csinálok magamnak” A Szakszervezetek Szakma­közi Bizottsága pénteken, ok­tóber 28-án délután három órai kezdettel a városi KISZ- bizottságon (Cegléd, Gubody utca) ankétot rendez a Szak- szervezetek Országos Tanácsa folyóirata, a Munka szerkesz­tőinek közreműködésével. Az ankéton négy fontosabb kérdést vitatnak meg az ol­vasókkal. A lap kultúrpoliti­kájának rovatai —, a Színház, a Böngésző és a Tallózás című rovatok — munkájával kap­csolatban arról folyik majd a rj^.tvsta, -hogy hogyan sikerül ' egyes kulturális eséírriényekröl, művekről írva hangot adni a munkás-közvéleménynek; és segít-e a Munka a munkások művelődési életének, kulturált­ságának fejlesztésében. A másik kérdés, amelyre vá­laszt várnak a szerkesztők, ar­A szőkehalmi diákok EXPORTRA SORAKOZNAK Itllll a masztikátorok, csehszlovák megrendelésre a KGV ceglédi üzemének telepén. Az új so­rozat — melyet hamarosan vonaton szállítanak a megrendelő országba — az útépítések gyorsítását szolgálja: jó teljesítő képességű aszfaltkeverő-gép. (Foto: Gulicska) a munkát átveszem, akkor adom az osztályzatokat. — November elején az egész csoportot átadom egy hónap­ra a ceglédi AKÖV-telep szak­embereinek, akik Zakar Ist­ván mérnök irányításával fog­lalkoznak a fiatalokkal. Ezen a munkahelyen az üzemben levő benzin- és Diesel-meghaj­tású gépkocsik futójavításain dolgoznak, de megismerik a gépkocsik elektromos beren­dezését és azok javítását is. — A Diesel-motor legérzéke­nyebb része az adagoló. Keze­lése nagy szakértelmet és tisz­taságot igényel. Minden gép adagolóját leplombálják, ahhoz még a vezető sem nyúlhat és a javítását csak az vállalhat­ja, akinek erre képesítése van. — Két hónapja érkezett egy budapesti szakember a telep­re. A harmadéves tanulók az ő vezetésével fogják a Diesel­motorok adagolójának javí­tását elsajátítani. A munká­hoz szükséges célszerszámokat most készítik elő. Már meg­érkezett az első javításra váró adagoló szállítmány is. rossi A régi diák nagyétkű, bőtorkú, pipás, fur­fangos, szoknya után futkosó, hamar lelkese­dő, színes álmok kergetője volt. Hamar beállt színésznek, katonának, szerette a könyveket, így aztán szigorú fegyelmi szabályzatok szorí­tották kordába. A szőkehalmi diákok sem vol­tak különbek. Dalos, tréfás népüket vasárna­ponként a ceglédiek a templomi sokaságok zsoltároskönyvet szorongató hajadonai közt találták az istentiszteletek előtt a keskeny Templom utcán. A reformátusok nagytemplo­ma százhúsz évvel ezelőtt magasabbnak tűnt, mert a mai Szabadság tér akkor beépített, sok házas tömbje fogta fel hatalmas árnyékát. Nem volt távolsági rálátás, hirtelen magaso­dott fel sátortetős két tornya, az utcából nem is látható kupolátlan, szegletes tetejű hajófö- déme. A mai Földváry iskolával szemben pe­dig az evangélikusok — azóta elbontott — szépséges barokk temploma állott a gerendák­ból rótt haranglábbal. Oda is jutott a szőke- halmiakból, meg a piactéri katolikusokhoz is. Ugyanis vasárnaponként a városba vezettet­tek „isteni szolgálatra”. De, mert nem egyidő- ben végződtek az istentiszteletek, s a templo­mok előtti publikációk — a mi diákjainknak a nyári forróságok, őszi esők, téli havak elől valahol csak kellett várakozniuk. Behúzódtak a városháza alatti Kőpintzébe, utas emberek, szabadságos katonák, ünneplő parasztpolgárok dohányfüstös, zsongó, borozó, barátságos tár­saságába. A sáfár gyűjtötte össze és vezette vissza Szőkehalmára őket. Ebédig már for­gatták a tankönyveket, ebéd után játszottak. A méta járta leginkább, meg a nagy ügyessé­get igénylő csülközés. Ha elunták, olvastak. Mások a tiltott kártyát verték titokban. A délutánt az öt órai uzsonna szakította meg. Nyolckor vacsoráztak, tízig tanultak. Az asz­tal körül mind a tanulásnál, mind az evésnél azon sorban ültek, melyben az intézetbe lép­tek, az évfolyamokban pedig kor szerint. A gyertyagyújtás az elsőévesek dolga volt, fel­váltva hetenként. Ugyancsak az író- és olvasó­szereket, a könyveket is, ők készítették elő. Tíz órakor, ki-ki megtisztogatva ruháját, el­készítvén másnapra, a közös esteli ima után mindenki lefeküdt. A sáfár világot oltatott. Az egészséges, fiatal testek hamar álomba merültek, s az álmok elvitték őket az otthoni tájakra: szelíd lankák, magas hegyek közé, nagy tavak és folyók mellé. Gyorsan kellett hogy nyomjunk levegőt az el ső kerékbe és ezzel már aká indulhatunk is. — Hová? — Szállítani. Nagy szüksé van a silóbetakarításban traktorra! rik.-a..”'*'** —­gamnakl Korán reggel neki­álltam a munkának. Azon kezdtem, hogy nagyon gondo­san letakarítottam a gépet. Megmosdattam a szívó-, nyo­mó szelepeket és órákon át igazgattam őket. Amikor úgy láttam, hogy van remény az indulásra, hoztam egy marék hideg indítót és két locsolónyi gázolajat. — Egész délelőtt nem iz­gultam annyit, mint most, amikor belekapaszkodtam a lendkerékbe. Három erőteljes lódítás. A kipufogócsövön vastag, fekete füst tódult ki­felé: indul a gép! Nem hiszem, ha a legmo­dernebb négy kerék meghaj- tásos traktort kapta volna Lu­kács László, nagyobb lett vol­na az öröme, mint így, hogy a selejtezésre ítélt masinát is­mét üzemképessé tette. — És most mi lesz? Ilyen esetben mit tesz a rakodó? — Mit? — mondotta moso­lyogva Lukács. — Előlép erő­gépvezetőnek! Holnap reggel az első traktorost megkérem, Ugyan ki tudná megmonda­ni, hogy ez a kiérdemesült Hofherr-traktor hány eszten­dőt ért meg? Születési bizo­nyítványát régen megette az idő, ahogyan a rozsda is ki­kezdte a masinát. Tavasz óta álldogál az egy­kori munkatárs az Alkotmány Termelőszövetkezet irodája mögött. Fújja a szél, veri az eső. Az egyik első kerék gu­mija üresen lapul a földre. Erre a gépre már csak vala­melyik MÉH-felvásárló nézne érdeklődve. Nos és még valaki, aki ép­pen most, vasárnap délelőtt nyugodtan, megfontoltan mo­toszkál a Hofherrer). Lukács Lászlónak hívják, öt évvel ezelőtt elvégezte az erőgépvezetö tanfolyamot a Szolnoki Gépállomáson. A termelőszövetkezetben azon­ban kevés az erőgép, s így Lukácsnak évek óta nem ju­tott más, csak a rakodás. — Addig kerülgettem a traktort, hogy végül is hatá­roztam, ha nem kapok erő­gépet, majd én csinálok ma­rói kér felvilágosítást, hogy a lap segíti-e a szakszervezeti népművelési és agitációs-pro- paganda teendők megoldását. Segít-e a gyakorlati munká­ban, tartalmaz-e elegendő, ol­vasmányos anyagot, amely az új gazdasági mechanizmus kérdéseinek ismeretét gyara­pítja az olvasók táborában? A továbbiakban az ankét a bejáró munkások művelődési lehetőségével, tanulásának módjával, és az ifjúság ideoló­giai nevelésének problémáival foglalkozik. Az ankét részve­vőinek javaslatait a szerkesz­tőség a továbbiakban a Mun­ka szerkesztésekor figyelembe veszi, hasznosítja. Az ankéton részt vesz Mó- nus Gábor, a Munka főszer­kesztője és G. Szabó László, a kulturális rovat vezetője. ********************^m* — aludni, mert négy órakor már szólt a kis ha­rang, mely ma is az eredeti helyén van a fal­ba erősítve. Az őszi, téli időkben négy órával később keltek. Mosdás, öltözködés negyed óra alatt történt, a szolgálatosok indultak az este kijelölt istállóba, kaszálásba, rétöntözésbe, szántásba, vetésbe, faiskolába, gyümölcsfa­metszésbe, szőlőbe, dohánypajtába, svájceráj- ba, a technikusok keze alá. A gyakorlati fog­lalkozást nyáron hét, máskor nyolc órakor a félórás reggeli szakította meg. Tizenegykor bevonultak az intézet főépületébe mosakodni, leckét tanulni, tizenkettőkor ebédelni, újólag mosdani, egy órakor a gyakorlati foglalkozást folytatni. A három évfolyam bőséges elméleti anyagát télen különösen, de egész évben hall­gatták a tanároktól. A közismereti, mezőgaz­dászán és alaptudományok próbatétel, azaz évenkénti vizsgákon kerültek számadásra. A szorgalmas és jó tanulókat pénzbeli és egyéb jutalomban részesítették. Egyenruhájuk volt, sajnos, csupán a télire való sötétszürke, galléros köpenyegüket is­merjük. Az erőteljes tizenhét-huszonöt éves növendékek két duplapokróccal, lepedők kö­zött aludtak szőrvánkoson. Mivel a tizenhét szobás főépületben Török János családja és az ügyvezető-igazgató, Kránitz Ferenc és Kocsi- Horváth István professzor is egy fedél alatt lakott, szem előtt lévén, a diákcsínyekkel és hejehujákkal szerényen éltek nagy titokban, mert ott a dohányzást is tiltották, és a szitko­kat, káromlásokat, durva és szemérmetlen beszédeket, lakmározásokat, a borivást is. He­lyette az intézet becsületét, egymás jóra való serkentését írták elő a szabályzatok. A negyvennyolcas forradalom idején gyak­rabban fordultak meg a városon, részt vettek a népgyűléseken, képviselőválasztásokon, ka­tonatoborzásokon, maguk is honvédnek állot­tak. A százhúsz éves intézet végzett növendé­keinek sorsát, kettő kivételével, nem ismer­jük, nem tudjuk, ki merre került, hogyan hasznosította itt szerzett tudását, valahol" a Batthyány, Coburg és Eszterházi hercegek, a Károlyi-, Teleki- és Zichy-grófok, Kegl'e- vichek, Lónyaiak gazdasági levéltárai rejtik a róluk való adatokat. Ugyanis ezek a nagy- birtokosok is küldtek növendékeket Szőkehal­mára. A kutatás folyik utánuk, addig is, amíg bővebbet nem tudunk felőlük, előlegbe emlé­kezünk róluk, Szőkehalmán márványtábla őrzi itteni életük emlékét, a mezőgazdasági technikum diáksága, az idei múzeumi hónap kiállítása és tudós kutatók előadásai. Hídvégi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents