Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-27 / 254. szám

1966. OKTOBER 27., CSÜTÖRTÖK Mccrtt Sorozáson sok, ahonnan feltűnően sok fiatal kerül elénk 4—5 osztá­lyos általános iskolai végzett­séggel. Pestkörnyékről! Ez ügyben éppen most összegez­zük tapasztalatainkat, s sze­retnénk az illetékes községi, járási tanácsok figyelmébe A bajusz maradhat Gyűjtötte: Kossuth Lajos Kevesen tudják, hogy Kossuth jós érdeklődése nagymértékben kiterjedt a természettudományra is, kü­lönösen a botanikára. Még hetvenéves korában is képes volt felmászni a Mont Blancra, ha egy ritka növény hiány­zott gyűjteményéből. Négy ezerháromszáz lapból álló gyűjteménye — amelyet maga préselt, ragasztott és turini házának éke volt — a Természettudományi Múzeum becsben tartott tulajdona. A herbáriumot most kiállítot­ták a Vajdahunyad várában. — Aztán, mi lesz a bajusz- szal? — faggatom egy szépen fejlett legénydísz tulajdono­sát, Józsa Jánost. A parancsnok önkéntelenül •a sajátjához kap, s határozot­tan válaszol: — A bajusz maradhat. Csak a szakáll tilos. És még egy: részegen bevonulni. Úgy, hogy a legénybúcsút most tartsák meg — fordul a fiúkhoz —, ne a bevonulás napján! Összenéznek a pilisvörösvá- riak: legénybúcsú? Kollektí­ván? Erre nem is gondoltak. De meglesz! Nyíri Éva „csózeúir sződön és várni Duna-rendezés jövőre A folyami hajók nagy „or­szágúját” a Dunát, ötéven­ként mérik, térképezik, vizs­gálják, hol keletkeztek benne újabb zátonyok. A legutóbbi megállapítások szerint, a -fo­lyam, legveszélyesebb gázló­szakasza Szód, Felsőgöd és Vác között található. Ezt a szakemberek csúzgázlónak hívják. Alacsony vízállásnál itt 15—17 deciméteres a víz. Minthogy az uszályok 19—21 deciméterre merülnek, ha na­gyobb teherrel jönnek, bizony vesztegelniük kell, amíg a fo­lyam megduzzad. Jövőre, a veszélyes sződi, felsőgödi és váci Duna-szakasz medrét rendezik, kimélyítik 18—20 deciméterre. / Személyes érdekeltség — közösségi szellem Tegyük az eddiginél érde­keltebbé az embereket a haté­konyabb munkában — ez a gazdasági mechanizmus re­formjának egyik vezérlő gon­dolata. Az érdekeltség fokozá­sa általában helyesléssel talál­kozik közvéleményünkben, de tapasztalni félreértéseket, ag­godalmakat, sőt sanda jósolga- tásokat is. Nyugaton például nagybuzgón hangoztatják, hogy lám, ezután a szocialista világban is a profit, a nyere­ségvágy lesz a mindenható. Ióahaza inkább, így fogalma­zódik meg a kérdés: nem le­szünk-e érdekemberekké, s nem szorul-e háttérbe a szo­cialista tudatosság? A marxizmus ismerte és tárta fel azt az alapvető tényt, hogy az embereket mindenna­pos tevékenységükben érdekek vezérlik, s meggyőződésüket, gondolkodásukat, erkölcsi szemléletüket is végső fokon ezek alakítják ki. Marx kö­nyörtelenül kigúnyolta azokat, akik ezt a tényt „magasztos” morális indítékofcböl nem vol­tak hajlandók tudomásul ven­ni, s a „piszkos”, „alantas” ér­dekeket szembeállították a fenn költ erkölcsi ideálokkal. A marxizmus mondotta ki azt az igazságot, hogy a mun­kásokat osztályérdekeik vezér­lik a tőkés kizsákmányolás el­leni harcra. Ebben a harcban érdekelt az egész osztály, s annak minden tagja, vagyis az egyes munkás is. A munkás­osztály kész — olykor igen nagy — áldozatokat is hozni, a kapitalizmus elleni küzdelem­bon, de ezt éppen azért teszi, hogy szebb, gazdagabb, boldo­gabb életet teremtsen magá­nak, és az egész társadalom­nak. Az érdek a kizsákmányolás felszámolása, a szocialista vi­szonyok megteremtése után sem veszíti el meghatározó szerepét. A dolgozó osztályok­ban azért alakulhat ki és szilár­dulhat meg a szocialista meg­győződés, mert összességükben és egyénileg is érdekeltek az új társadalom felépítésében. Erre a személyes érdekeltség­re —, amit Lenin is hangsú­lyozott — épít az eszmei-er­kölcsi nevelőmunka. Ennek ízükségességét nem most is­lerjük fel: a szocialista elosz­lás elve, a végzett munka I apján történő részesedés, az tgyeniősdi elvetése ugyancsak a személyes érdekeltség érvé­nyesítésének része. Az új csu­pán az, hogy a személyes ér­dekeltséget a jövőben — egyértelműbben és következetesebben figyelembe vesszük, s jobban egyeztetjük a társadalom ér­dekeivel. Mi az egyéni érdek helyes értelmezése? A dolgozó ember érdekeit abban, hogy önmaga és családja anyagi szükségleteit minél jobban ki­elégíthesse. Nem kevésbé ér­dekelt azonban abban is, hogy munkáját elismerjék, megbe­csüljék; kifejthesse képessé­geit; a társadalom vegye figye­lembe szavát. véleményét; érezhesse munkájának társa­dalmi hasznát, értékét; legyen módja művelődési, szórakozási igényeit kielégíteni, gyerme­keit taníttatni stb. Sokféle ér­deke van tehát. Ezek egy ré­sze gazdasági jellegű, másik csoportjukat erkölcsi érdekek­nek nevezhetjük. Az érdekeknek ezt a lánco­latát feltétlenül figyelembe kell venni, mert enélkül a meggyőzés, az emberek neve­lése, nem épülhet szilárd ta­lajra. Az utóbbi években pél­dául sok szó esett annak ér­dekében, hogy a faiusi fiata­lok ne fordítsanak hátai szü­lőföldjüknek, a mezőgazda­ságnak, de — nem sok ered­ménnyel. A felvásárlási árak emelése, a tsz-parasztsúg szo­ciális juttatásainak növelése és hasonló intézkedések most már megteremtették annak lehetőségét, hogy a felvilágo­sító szó termékenyebb talaj­ba hulljon. Természetesen az érdekek nem illeszkednek mindig egymáshoz. Fennállhat ellentmondás az egyén pillanatnyi és távlati, közvetlen és átfogó érdekei között: s ehhez még az is társul, hogy míg a pillanat­nyi és közvetlen érdekek könnyen szembeötlőek, a táv­lati, átfogó érdekeket nehe­zebb felismerni. Az az ideá­lis, ha a közvetlen érdek automatikusan vezet a tágabb- hoz, s a napi érdekek köve­tése egyben a távlatiak meg­valósulását is elősegíti. Ám hiba lenne azt gondolni, hogy ez mindig így van. Mint az élet minden területén, itt is szükségszerűen jelentkeznek ellentmondások. Hogy csak egyetlen példát említsünk sokféle intézkedéssel lehet kívánatosabbá tenni az értel­miségiek számára, hogy vi­dékre menjenek — például jobb anyagi körülmények, magasabb jövedelem biztosítá­sával — a különféle hátrá­nyokat azonban még egy ideig nem lehet teljesen kiküszö­bölni. Az ilyen és hasonló esetekben — éppen a konflik­tusok feloldása céljából — nélkülözhetetlen a távlati, át­fogóbb, vagyis ' a társadalmi érdekek felismertetése és megmagyarázása, a közösségi törekvésele helyességének megértetése. De szükséges az eszmei nevelőmunka annak megvilágításában is, hogy a közvetlen, pillanatnyi érdek mindenáron való érvé­nyesítése — s a többi ténye­ző figyelmen kívül hagyása — feltétlenül káros, mégpedig nemcsak a lcözgsség, hanem — a távlati összefüggéseket tekintve — az egyén számára is, Az érdekeltség fokozása ki­hat a szocialista tűdatra, az pedig visszahat az érdekeltség jövőbeni alakulására. Súlyo­san tévedne, aki az új mecha­nizmusra, a fokozottabb érde­keltségre hivatkozva a jövő­ben feleslegesnek ítélné a köz- gondolkodás céltudatos formá­lását: ám ugyanennyire téves a tudatosság és az érdekeltség szembeállítása is. Csakis a szocialista tudat és a szemé­lyes érdekeltség egészséges egysége, érvényesülésük köl­csönhatása biztosíthatja a kö­zösség és az egyén céljainak elérését — tervei valóra váltá­sát. Gyenes László — Milyen fegyvernemhez szeretne kerülni? — Nekem mindegy, csak mi­nél előbb. — Miért olyan sürgős? — Ha húsz éves koromra le­szolgálom a katonaidőmet, utána már a magam terve sze­rint alakíthatom az életemet, fis még egyet szeretnék: ne vigyenek messzire hazulról. — Mit nevez közelinek? — Hát... úgy száz kilomé­teren belül... Intelligenciavizsgáfól a családlátogatásig A parancsnoktól megtudom, hogy jelenleg hat korosztályt soroznak, az 1943-ban születet­tektől az 1948-asokig. Az első három az elmaradt korosztály, akik egészségügyi, szociális, ta­nulmányi vagy egyéb okok miatt halasztást kaptak. — Van-e lehetőség arra, hogy figyelembe vegyék a fia­talok szakmai érdeklődését, előképzettségét, esetleges egyé­ni kívánságaikat.' — Az első kettőt csaknem mindig, az utóbbit akkor, ha azok összeegyeztethetők a hadsereg érdekeivel. A gyakor­latban ez úgy történik, hogy már a tavhszi összeíráskor in- telligenciavizsga alá vetjük a fiatalokat, hogy megismerjük képességeiket, érdeklődési kö­rüket. Az őszi sorozásig csa- lád’átogatással egészítjük ki mindazt, amit a személyi ada­tok, az egészségügyi vizsgála­tok és a beszélgetések során megtudunk. Ilyen előzmények után kerül sor annak eldönté­sére, hogy kit hívunk be és mi­lyen fegyvernemhez. R. István ugyancsak pilis- vörösvári. Szemműtétje volt, ami után kötőhártya-össze­növése keletkezett. A bi­zottság tagjai megnézik a le­leteit, s megszületik a határo­zat: békében — alkalmatlan. — Orvosnak készül, ugye? — Igen. De kevés volt a pontszámom, nem vettek fel az egyetemre. Jövőre ismét megpróbálom. Házasság — katonaság előtt — Nehéz eset következik — informál a parancsnok: — Sz. Elek nős, egyéves kislánya van. Bár 1963-ban összeírták, s számíthatott rá, hogy behív­juk, a következő évben mégis megnősült. Tizenkilenc éve­sen. Ezerhétszáz forintot ke­res, a felesége pedig ezerket- toszázötvenet. Ha bevonul, csak a felesége keresetére számíthat a család. A gyere­ket Budapestre hordják böl­csődébe, távolsági autóbusz- szal... Mondjuk, ha a fiatal- asszony dolgozik, megélnek a gyerekkel. De mi lesz akkor, ha a gyerek megbetegszik, s az anyának szabadságot kell kivennie, s akkor táppénzének csupán hatvan százalékát kapja? Nekünk mindent mér­legelnünk kell. Igen. A hadseregnek min­dent mérlegelnie kell. Azt is, amit a fiatalok — elmulaszta­nak. Bár ma már kevés a csa­ládos katonaköteles fiatal, de ez a kevés is sok gondot okoz. — Mi a tapasztalatuk: isko­lai végzettség tekintetében iobb-e az átlag, mint nyolc­tíz évvel ezelőtt? A parancsnok megfontoltan válaszol: — Kétségtelenül jobb. Ál­landóan emelkedik a nyolc osztályt és a középiskolát végzett fiatalok aránya. Kell is, hogy így legyen, hiszen a hadsereg technikai színvonala is egyre magasabb. Vannak azonban községek, egész járá­U j „Falnia” üzemrész A Palma Gumigyár váci részlegében új üzemrész épül, amelyben novemberben kez­dik meg a hasznavehetetlen, teljesen elkopott gumiabron­csok feldolgozását. Eddig ezt a műveletet a Palma-gyár csepeli telepén végezték. A váci részleg üzembe helyezé­se után, magyar szabadalom alapján kidolgozott eljárással, szétválasztják a hulladék abroncs gumi- és textil­anyagát. A gumit megőrlik s belőle többek között regenerált alap­anyagot, gumi bitument készí­tenek. A textilhulladékból a bútorkárpitozásnál, valamint a hang- és hőszigetelésnél használt ipari vatta készül. Hasznosítják a gumiőrlet készítésénél keletkező mellékterméket is. Ebből a banol elnevezésű le­mezt gyártják majd, amelyet az építőiparban, elsősorban parketta alátétlemezként al­kalmaznak. 13000 kilométer A japán étkezés valóságos szertartás. Vacsorához közvet­lenül a padlón, rizspámákra telepedtünk, „pihentető" — magyarán törökülésben. A gésa, aki a felszolgálásnál asz- szisztált, lábakon álló tálcát tett elénk. Gyakran nyújtott felénk fagypontra lehűtött vagy éppen 45 fokos, gőzölgő kendőt. Megtörölve izzadó ar­cát, frissebbnek érzi utána magát az ember. Szabad időnket általában kis csoportokban, egy-egy milliomos leányának gondjaira bízva töltöttük, aki saját légkondicionált, színes televízióval felszerelt luxus­kocsiján kirobogott velünk a tengerpartra, vagy Tokió ne­vezetességeihez kalauzolt el. Ezek a lányok látszólag kö­tetlen utazgatásaink alatt gon­dosan ügyeltek arra, hogy csak azt lássuk meg Japánból, ami szép, modern és gazdag. Ám a tenger felé utazva, néha sötét, piszkos sikátorokba pil­lantottunk, s magányos sétái­mon is rátaláltam Tokió ár­nyékos negyedeire, a szegény­ségre. Míg a vendég elkáprázva ül a Tokió—Kiotó közötti gyors- vasúton, szédülve a 600 kilo­méteres távolságot három óra alatt befutó szerelvény iramá­tól, míg az extra-modern New Otani tetején a forgó bárból gyönyörködik a fényes nagy­városi éjszakában, vagy 3 ezer yenes, mindenre feljogo­sító belépője ellenében válo­gat az ételek elfogyaszthatat- lan sokaságában, s szédelegve bámészkodik a szállodakolosz- szusok folyosóin, ahol térké­pet adnak a vendégek kezébe, hogy el ne tévedjenek, addig a japán átlagmunkás megél­hetési gondokkal küszködik, egyoldalú, szegényes vacsorát fogyaszt. A japán életszínvonal alacsony. Egy munkásember átlagkeresete 14—15 ezer yen, értéke 40 dollár körül mozog. Az étkezés sokba kerül, egy két és féldecis üveg sör, amit a munkás ebéd után felhajt, fél dollár. Gyakori a tíz- vagy ennél is többtagú család. Egy tányér rizs az ebédjük, ehhez közösen elrágnak egy banánt, vagy fejenként kiszemeznek egy-egy hüvely babot. Viszont a japánok rangra és származásra való tekintet nélkül egyformán barátságo­sak. Ahol megállt autóbu­szunk, percek alatt forgalmi akadályt képezett a körénk tóduló tömeg. Egy bőrönd ajándékot hoz­tam magammal. Ezerféle ap­róság, a szeretet kedves emlé­kei. Zászlók, kendők, igaz­gyöngy díszítésű nyakkendő­tű. Felejthetetlen útra emlé­keztetnek. Mégis, könnyet ejtettünk, amikor a magasból újra fel­tűntek a magyar tájak. Az volt az első dolgom, hogy a feleségemmel főzessek egy jó, magyaros lecsót. D. J. ; A minap sorozáson voltam. ; A budai járás katonaköteles ; if jait sorozták. j A helyiség előterében vára- ! koztak. Csupa jó köiésű, diva- S tosan öltözött fiú. Mellényes ! öltönyt viselnek, vidámak, ma- ! gabiztosak. : Kruppot besorozzák... \ t Kinyílik egy ajtó, s a bizott- ! ság egyik tagja szólítja a fiú- j Icát: ! — Szauer János, Gsabafi ; Sándor, Rubányi István, Krupp S József. Jöjjenek utánam! ; Velük megyek. Szeretném < látni, milyen az, amikor Krup- \ pót besorozzák. : Tizennyolc esztendős, pilis- i vörösvári fiú a fegyvergyáros i— vagy, ahogy Európa-szerte ! ismerik: az ágyúkirály — név- ! rokona. • — Isméin Kruppot? — kér­■ dezem. ! — A fegyvergyárost? Hír­! bői. Bá.r az is lehet, hogy ! szegről-végről rokonom — ! mondja nevetve. — Az őseim I ugyanis német származásúak ; voltak. A szüleim még be- j szélnek i> németül, én már i csak értek valamit. : — Szakmája? ! — Hegesztő vagyok az Óbu­| dai Hajógyárban. ! — Mennyit keres? ! — Havonta 1700—1800 fo­í rlntot. I Tizennyolc évesen — nem is rossz. Augusztus 8-án a japán kor­mány és a japán demokrati­kus ifjúsági szervezet meg­hívására húsztagú magyar if­júsági delegáció indult Ja­pánba. Kiemelkedő mozgalmi munkája elismeréséül köztük lehetett Rubik László is, a Dunakeszi Járműjavító Válla­lat KISZ-titkára. — Utunk célja tulajdonkép­pen a barátság elmélyítése volt — mesél élménjeiről s nemrég hazatért KISZ-titkár, — Japán ifjúsági küldöttség járt tavaly Magyarországon, az ő látogatásukat viszonoz­tuk. Joggal hihetnénk, hogy s kis Magyarországról mit sem tudnak Távol-Keleten. Érthe­tően megdöbbentett bennün­ket, amikor Yokohamában pártra léptünk, hogy sok ezrei tömeg verődött össze fogadá­sunkra a kikötőben. Üdvözít transzparensek erdeje nyúlt e magasba, a felkelő nap or­szágának sárga napkorongol ábrázoló zászlói közül piros- fehér-zöld lobogók integettek felénk, s egy óriási tánszpa- rens: „Isten hozta a magyal delegációt”. Mi tagadás, meg­dobbant a szívünk e nem pontosan a mi szellemünkben de kétségtelenül szeretette] fogalmazott üdvözlés láttán. Az olimpiai faluban kaptunk szállást. Az olimpiai ifjúsági szervezet egyenruhás tagjai kísértek bennünket. Japánban több ifjúsági szer­vezet van, tevékenykedésük lényegét elsősorban a sport adja, de sajátos rendezvényei­ket ■ nemegyszer politikai ál­lásfoglalásuk kifejezésére is felhasználják. Transzparen­seik Am „..ka-ellenes jelszava­kat hire Cr jk, gyakran adnak hangot a vietnami nép iránti szolidaritásuknak. Egészében az ifjúsági szer­vezetek sokkal mostohább kö­rülmények között élnek, dol­goznak, mint nálunk. Vendég- szeretet dolgában viszont min­denkor felvehetik velünk a versenyt. Roppant kedvesek, érdeklődők voltak. Eltekintve a különböző társadalmi for­máktól, barátságunkat keres­ték. Tokió polgármesterén kívül találkoztunk a miniszterelnökkel s a csá­szárral is. Japánban a fogadá­sok roppant szervezettséggel zajlanak. Pompás dísztermek­ben forogtunk, szemet-szájat elállító fényűzés közepette, bokáig süppedő szőnyegeken. Az asztalokon jégszobrok áll­tak. Lassan olvadozva enyhí­tették az elviselhetetlen hősé­get. A tálalás valóságos mű­vészet volt. Külön órákat be­szélhetnék arról, hogy mi mindent, s hogyan ettünk. ECagylóleves, rántott bambusz- "ügy, szárított kígyó, füstölt űntahal, languszta, nyers, nyúzott halak, moszatok, az Hirópai gyomor számára alig nefogadható étel csodák. Már :sak kíváncsiságból is kacér­kodtunk a keleti ízekkel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents