Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-26 / 253. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 86. SZÁM 1966. OKTÓBER 26., SZERDA Rövidesen elkészülnek az OTP- és a KISZ-lakások Jubileumi /» ii s ff ff ií lés as Epítűipuri títsa-uél Régen volt, 1951 októberében, amikor a Péter-Pál utcában a kis Tóth-féle zöldségüzlet helyén, kitették az új cégtáblát: Szentendrei Építőipari Szövetkezet. Régen volt — és most szombaton elérkeztek a tizenötödik évfordulót ünneplő, az eddigi munkát értékelő közgyűléshez. Az alapítók közül már nem sokan vannak a szövetkezetnél, a számuk hét. Ök most hűségükért, a három tizedik évét ünneplő taggal együtt nagyobb pénzjutalomban részesültek. Az ünneplők száma természetesen ennél sokkal több volt. Szép és nemes gondolat volt, hogy nyugdíjasaikat is meghívták az ünnepi alkalomra. Az elnöki beszámoló adataiból megtudtuk, hogy évi 11 milliós tervükből Furcsa ki mit tud Tejfel József, az erdőgazdaság alkalmazásában dolgozó kovács (Paprikabíró u. 13.), özv. Gruiz Kálmánná (Bükköspart 38.), özv. Szolga Istvánná (Paprikabíró u. 19.), Dombai Antal (Kálvária u. 9.), Peresíts Olga (Paprikabíró u. 13.) és Kováts Lajos (Mátyás király u. 14.) az alábbi érthetetlen panaszukkal fordultak szerkesztőségünkhöz: — Belterületen, az úgynevezett Fehér kereszt melletti magántulajdonunkban levő földjeinken mintegy két hete, több ízben munkások jelentek meg, egy mérnök vezetésével, akik ott felméréseket végeztek, cölöpöket vertek le. Természetesen és elkerülhetetlenül a felmérések és cölöpözések során összevissza gázolták, kinek dinnye-, paradicsom-, vagy egyéb ültetvényét, letördelték a kukoricát. Kérdésünkre csak azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az Építéstudományi Intézet részére kell felméréseket végezniük. Kováts Lajosná azonnal postán, írásban kért felvilágosítást a megnevezett intézet tői, miért jártak be földjére, s kártérítési igényével hová fordulhat, de levelére e hó 18-áig még nem válaszoltak. Az érdekeltek eljártak : városi tanács építési osztályán, ahol kijelentették: nem tudják, miről van szó. Fordultak a Mathiász Tsz vezetőségé- hez, mert az érdekeltek közül néhányan a tsz tagjai, de ott sem tudtak a felmérés céljáról és miértjéről. Kováts Lajosná és Szolga József elmondták, azt is megértenék, ha közérdekből az intézet javára területkisajátítás lenne tervbe véve, de úgy érzik, erről a magántulajdonukba való behatolás előtt felvilágosító értesítést érdemeltek volna. Most azt kérdik, velünk együtt: Ki rendelte él, mi célból, a felmérési munkálatokat, és kihez forduljanak kártérítési igényükkel, az őket ért károsodás miatt? H. L. MOTOROSOK, FIGYELEM! A Magyar Testnevelési és Sportszövetségnek a tömegsportra, ezen belül a természetjárás modem formáinak fejlesztésére — egyúttal a túramotorosok részéről felmerült sportolási igény kielégítése érdekében — hozott határozata alapján, a Magyar Természetjáró Szövetség megnyitotta a kapuit a túramotorosok előtt. A Belügyminisztérium közlekedésrendészeti osztálya, az Állami Biztosító, a Közúti Balesetelhárítási Tanács és más szervek is minden segítséget megadnak a mozgalom nagyarányú kibontakozásához. Már elkészült a szervezeti szabályzat, amelynek értelmében a motorosok beléphetnek bármelyik már működő természetjáró szakosztályba, ott motoros csoportot hozhatnak létre, de mód nyílik önálló motorosklubok létrehozására is. A Szentendrei Járási TS, valamint az MHS járási és városi szervezete közös elhatározás alapján szintén úgy döntött, hogy Szentendrén is rövidesen létrehozzák a motorosok természetjáró szakszövetségét. Most folyik a tagtoborzás és szívesen látnak minden motorost, aki úgy érzi, hogy kedve van részt venni motoros túrákon. Szervezett programjuk lesz, és mint természetjáró túrázók részesülnek minden őket illető kedvezményben. Megismerhetik a legszebb hazai és külföldi tájakat — olcsóbban, mint eddig. IDILLEK Első idill: a húsboltban. A púit előtt férfiak, nők sorakoznak. Várják, mikor közölhetik kívánságaikat: ilyen és ilyen, ennyi és ennyi húst kérünk. Egyelőre azonban erre nem kerülhet sor, várniok kell kívánságaik tolmácsolásával. Miért? Talán nincs még hús? Dehogy! Másra kell várakoz- niok. Meg kell várniuk szép illedelmesen, amíg a „főnök" és segédje befejezi a remek zamatú dupla elfogyasztását. Elvégre nekik is jár, ami jár! Miért? Talán a hivatalokban lem kávéznak? Na ugye!!!! Ilyenkor az a régesrégi „ma- aek" hentes jut eszünkbe, aki isaknem kezét-lábát törve igyekezett, hogy vevőit minél előbb és minél jobban kiszolgálhassa. Második idill: az egyik Népboltban. A helyzet hasonló az előbbihez. A púit előtt nők és férfiak várakoznak. Ez esetben nem húsra, hanem péksüteményre. De egyelőre hiába. A boltvezető is türelmetlen. Telefonál a pékségbe. Mi van o. péksüteménnyel? A válasz lakonikusan egyszerű, de cseppet sem megnyugtató: — Sajnos, valamivel később tudjuk szállítani! Tegnap fizetésnap volt a pékségben és a dolgozók zöme ennek következtében ... szóval gyengélkedik. (horányi) a háromnegyed évre esőt máris túlteljesítették, sőt az úgynevezett lakossági tervüket, mely több mint ötmillió, már teljes egészében teljesítették. A tervteljesítés biztosítottnak látszik máris, hiszen a Vasúti villasori OTP-lakáso- kat a közeljövőben átadják, s ugyancsak néhány hét múlva a KISZ-lakások is átadásra kerülnek, a Sztaravodai úton. Az ünnepi közgyűlésen a megyei szövetséget, a KI- SZÖV-öt Németh Károly elnökhelyettes és Áts Sándor főelőadó képviselte. '„Kőbányászok" ízbég határában, a Mathiász János Termelőszövetkezet birtokában levő Diós nevű területen a napokban (egész napon át) szorgalmas kisdiákok dolgoztak. Lányok és fiúk vegyesen. A Lenin úti általános iskola diákjai két napon át követ „bányásztak” a létrehozandó skanzen számára. A termelőszövetkezet térítési díj ellenében vette át a követ, s így az iskola úttörőcsapata, amely ugyancsak a Mathiász János nevet viseli, az összegből táborozási felszerelését fogja kiegészíteni. Ahol tízezer holdakban számolnak PANORAMA Megjelent a Panoráma „Magyarország írásban és képben” című sorozatának 18. köteteként Pethő Tibor: Budapest— Dunakanyar című műve. A Római sánc utcai gépállomás, pontosabban: a Budapesti Gépjavító Állomás szentendrei üzemegységének helyiségében az egység vezetőjével, Sófert Jánossal beszélgetünk. — Állomásunk egyik fő feladata, a gépjavítás mellett, a vetés alá való szántási munkák elvégzése. Az idei mezőgazdasági termelési tervünket szeptember harmincadikára, tehát 9 hónap alatt már teljesítettük. A tervezett 36 900 holddal szemben 37 428 hold a teljesítés. — A premizálás nálunk dekádonként történik. Október első tíz napjában négy traktorosunk érdemelte meg a prémiumot: Halla Ferenc, Pető Márk, Horváth István és Papp Sándor. Dicséretre méltó a Beliczky-brigád is. Nyári idénytervét, azon belül pedig a talaj mun ka- tervét másfél- szeresen túlteljesítette. — Díjbevételi tervünknél azonban lemaradtunk a harmadik negyedév végéig. A műhely dolgozói nem teljesítették az előirányzott tervet, de megállapításom szerint a munkaidő jobb kihasználásával ezt a hibát év végéig még ki lehet küszöbölniük. — Az Április 4 Tsz-nek, Szigetmonostor, Pomáz és Tahitótfalu tsz-einek, illetve szakszövetkezeteinek nyújtottunk eddig nagy segítséget. Sz —100-as erőgépünk a pomázi Petőfi Tsz-ben végzett és végez 33—40 centis mélyforgatást. Gépjavítást — a szükségletnek megfelelően — a megye egész területén kellett végeznünk. A jövőben azonban csak a Zetor K—25-ös, 3011-es és a Super—50-es gépek javítását látjuk el. Ez azt jelenti, hogy a mi szövetkezeteink számtalan más típusú gépét-kisebb alkalmi, elkerülhetetlen javításokra is a kijelölt, monori, váchartyá- ni, ceglédi és más távoli gépjavító állomásokra kell elszállítani. Ezt helytelen intézkedésnek tartjuk, mert a szállítási költség és az időkiesés felesleges terhet ró a tsz-ekre és a szakszövetkezetekre. És mivel nálunk hetvenen dolgoznak, továbbra is el tudnánk végezni a gépjavítást. Sporttal az egészségértGÖRÖG UTCA Rácz József tusrajza Néhány éve a Pest megyei TS a megye tömegsportmozgalmának fellendítésére kiírta a sporttal az egészségért mozgalmat, amely célkitűzéseiben a falusi spartakiád versenyeivel azonos, azonban még talán annál is bővebb lehetőséget nyújt a falusi és üzemi dolgozók minél szélesebb rétegeinek bevonására a rendszeres sporttevékenységbe. A szentendrei járásban most készült el a mozgalom ez évi munkájának értékelése. Ebből kitűnik, hogy különösen a szentendrei üzemek éltek a mozgalom adta lehetőségekkel. A kocsigyárban például 300-an vettek részt a mozgalom keretében rendezett üzemrészek közötti nagypályás labdarúgó-bajnokságban, 80-an az üzemrészek közötti asztalitenisz-versenyeken és ugyanennyien szerepeltek a házi sakkbajnokságon is. Csobánka példát mutat Mindössze 1800 lakosa van Csobánkának. Lakosainak jelentős része a környékre jár dolgozni. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen kis hegyi faluban a munkából hazatérő embereknek már nem sok kedvük van a közösségi élethez. Bevonulnak házaik kapuja mögé és élik a maguk életét. Ezért furcsállottam, amikor a tanácsház előtti téren megláttam a meghívó plakátot, mely író—olvasó találkozóra invitál. Pontosan négy órakor magam is megjelentem a földművesszövetkezet presszójában. Szentiványi Kálmán, az író. már ott ült a „családi asztalnál”, hívei, azaz olvasói között. Mert ez az író—olvasó találkozó valóban családias hangulatban zajlott le. Négy óra után is érkeztek még vendégek, pedig már több, mint ötvenen voltunk. (Ha Szentendrén ennyien lennének egy ilyen alkalommal!) Azután „hivatalosan” is elkezdődött a találkozó. Várhegyi Sándor, a szövetkezet elnöke üdvözölte a megjelenteket. Szentiványi Kálmán kötetlenül beszél, válaszol a kérdésekre. Mert kérdés bőven akad. — Hogyan készül a regény? Ha elkészült egy-egy írása, szokott-e azon még változtatni, mielőtt leadja? És egy igen érdekes kérdés: Hajlandó lenne-e az író legalább negyedévenként egyszer eljönni hozzájuk? Hiszen úgyis itt lakik a szomszédban. Leányfalun. S a találkozó befejeztével az alkalmi könyvvásáron ismét fellángol a vásárlási kedv. A napi zárás 1400 forint értéket mutat. Szentiványi utolsó könyve, A sárkány szárnyai egymaga negyven példányban lel gazdára, az író dedikációjával, természetesen. Búcsúzunk végül is. Szentiványi Kálmán ígéri: máskor is, amikor csak hívják, szívesen eljön. Velünk együtt, mert ide érdemes eljönni, ebbe a kis községbe, mely példát mutatott a kultúra iránti szeretetből. Példát az egész járás számára. Horváth Levente FALKÖZ így, magányosan kiejtve, nem valami sokatmondó szó. De ha már azt mondom skanzen, valami több „rémlik” mögötte. Mostanában sokat hallottunk, olvastunk erről. A két szó jelentése pedig azonos: skanzen szó szerinti fordításban: falköz. Nemcsak többször olvastunk erről, de sokan kérdezősködtek is a jelentéséről, miután meghallották, hogy skanzen valahol a Sztaravoda környékén épül fel. A szó átvitt értelme: szabadtéri múzeum. Célja pedig, vagy inkább rendeltetése, hogy a „maga valóságában mutassa be a népi, nemzeti kultúrát. Legfőbb törekvése az eredeti forma hitelessége.” Hazánkban 1896 óta próbálkoztak ennek megvalósításával, sikertelenül. Most végre valósággá válik, és amire már előre büszkék vagyunk; itt nálunk. Szűk kereteinkhez mérten csak ennyit tudunk elmondani róla, de aki ennél többre kiváncsi, az pénteken a művelődési otthonban hallgassa meg dr. Erdélyi Zoltán muzeológus előadását a skanzenekről, illetve a Szentendrén épülő skanzenről. Az előadást a Ferenczy Károly Múzeum rendezi a múzeumi hónap keretében. A cementgyáriaknál ötvenen vettek részt az üzemrészek közötti labdarúgó-bajnokságban, 34-en az asztalitenisz egyéni versenyeken és 22-en a sakkbajnokságban. A járás területéhez tartozó többi üzemben is felhasználtak' minden alkalmat arra, hogy változatos sportprogramot nyújtva, dolgozóik sportolási igényeit minél jobban kielégíthessék. A pomázi posztógyárban 50 fő indult az üzemi labdarúgó-bajnokságban, 45 pedig az üzemrészek közti asztalitenisz-vetélkedéseken. Még természetjáró házibajnokságot is rendeztek a posztógyáriak, amelyen 32-en vettek részt, köztük 10 nő is. A jobbára női munkaerővel rendelkező budakalászi textil gyárban különösen kézilabdában, természetjárásban, asztaliteniszben és teniszben szerepeltek szép számmal a nők. De a férfiak sem vonták ki magukat a sportolás örömeiből és elsősorban labdarúgásban és kézilabdában, de a természetjárásban, asztaliteniszben és sakkban is igen sokan vettek részt. A kisebb létszámú másik budakalászi gyárban, a gyapjúban is megélénkült a sport- tevékenység ebben az évben. Itt is sikeres volt a női dolgozók mozgósítása. Kézilabdáztak, asztaliteniszeztek és rendszeresen kirándultak a lányok és asszonyok. A férfiak „erejéből” csak a sakkozásra és a kirándulásokra futotta — egyelőre. Sikeres volt a „mozgósítás” a járás kisebb üzemeiben is. Sajnos akadt néhány üzem, ahol még mindig „Csipkeró- zsika-álomra” kényszerül a sport. így a szentendrei kéziszerszámgyárban, a szentendrei Vegyes Ktsz-nél, a pomázi Háziipari Szövetkezetnél és az ugyancsak pomázi Faipari Ktsz-nél. Horányi Sándor Parkírozni tilos Nemcsak legismertebb, de legkeresettebb presszója a városnak a Művész. Nagyon sokan panaszkodnak, főleg az autós turisták, hogy nem lehet megközelíteni, mert azon az útszakaszon tilos a parkolás. Könnyen lehetne a dolgon segíteni. Vasárnap, amikor a teherforgalom amúgy is szünetel, fel lehetne függeszteni a parkolási tilalmat a. presszótól a hídig.
