Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

Évszakok, Mai szerelem Előzetes a sülyi és gyomról színjátszók műsoráról Szeptember elsejétől kezdve a tápiósülyi művelődési ott­hon mindkét színjátszó cso­portját Szuhányi Ferenc irá­nyítja. A csoportok vezetése kétségkívül jó kézbe került, hiszen Szuhányi Ferenc ki­tűnő eredménnyel végezte el a színjátszó, rendező stúdió kétéves tanfolyamát. A gyermekcsoport jelenleg Jevgenyij Svarc Hókirálynő című zenés vígjátékát tanulja. A játékot karácsonykor a he­tedikes és nyolcadikos tanulók fogják előadni. A gyermekek lelkiismeretesen eljárnak a próbákra és nagy kedvvel ta­nulják a színjátékot. A felnőtt csoport is meg­kezdte működését. Ök a Pil­langó című színdarabot pró­bálják, melyet Móricz Zsig- mond regényéből Gyökössy Zsolt alkalmazott színpadra. A tervek szerint kora ta­vasszal a gyermekek Mark Twain művét, a Tom úrfi ka­landjait viszik színre, míg a felnőttek: Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát mu­tatják be majd a közönség­nek. Ugyancsak Szuhányi Ferenc vette át Gyomron, a járási művelődési ház irodalmi szín­padának vezetését is. Itt je­lenleg az Évszakok című ve­gyes összeállítású irodalmi előadásra készülnek. A műsor keretében versek, drámai részletek, énekek, valamint a kiváló olasz zeneszerzőnek: Vivaldinak a címet adó mű­véből részletek. A gyömrőiek ezután — a program szerint — járásunk immár országos hírű költője, Baranyi Ferenc összeállítá­sában a Mai szerelem cíjpű irodalmi műsort mutatják Be. Az összekötő szöveget a köl­tő fogja elmondani. Megemlítjük végül, hogy a gyömrői színjátszó csoport járásunk minden egyes közsé­géből szívesen vesz fel tago­kat. Kéri a tizenöt éven fe­lüli leányokat és fiúkat, hogy minden hétfőn 19 órától 21 óráig a járási művelődési házban minél számosabban jelentkezzenek felvételre. (krátky) Szóvá tesszük a Petőfi utca világítását Monor egyik legforgalma­sabb útvonala a Petőfi Sándor utca. Forgalmas elsősorban azért, mert o vasútállomáshoz ezen az útvonalon megy vé­gig a Pestre járó dolgozók zö­me — több ezer ember. Gya­logjáróját nemrégiben aszfal­tozták, tiszta cipővel lehet te­hát végigsétálni a széles jár­dán. Az utca világítása azon­ban — enyhén szólva — na­gyon szegényes. A villanypóz­nákon gyéren pislákolnak sár­ga fénnyel a hagyományos villanyégők, míg a József At­tila (Gombai) utcában tiszta fehér, szikrázó fénnyel világí­tanak a higanygőzlámpák. Ér­dekes ellentéte ez a járási székhelynek. A Petőfi utca Monor „bel­városa”. Szombaton és vasár­nap nyári délutánokon és es­téken, sokan sétálnak a gyé­ren kivilágított utcában, amely városias megvilágítást érdemelne. Tudomásunk szerint jövőre nincs tervezve a Petőfi utca világításának korszerűsítése. Pedig módot kell találni, hogy utólag felvegyék a községfej­lesztési tervbe. Régi mulasz­tást pótolna ezzel a monori tanács és „városszépítési” fel­adatának tenne eleget (ö) Négy járásból _ a Néma leventéhez Négy járásból — a monori- ból, nagykátaiból, gödöllőiből és a budaiból — színházlátoga­tásra utaznak a szórakozást kedvelő emberek december 4- én Budapestre. A Vígszínház­ban Heltai Jenő „költői vígjá­tékát”, a Néma leventét nézik meg. A PEST ME G VEI HÍRLAP K MsMmm VIII. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1966. OKTÓBER 22., SZOMBAT A TÖVALL újítása a vasbetonpártás jászol Megtakarítás istállónként: 21346 forint A korszerű tsz-istállók épí­tésénél nem mindegy, mennyi anyagmegtakarítással, mennyi szakmunka felhasználásával és főleg mennyi idő alatt készül el egy új létesítmény — tájé­koztat Szewczyk Ede, a járási TÖVÁLL igazgató főmérnöke, akivel megnéztük a monori Kossuth és a nyáregyházi Béke megtervezték és legyártottak egíy darab négy állásos vasle­mezeit sablonszerkezetet. Az elkészített szerkezet alkalma­zásával kiöntötték az új vas­betonpártás jászol első példá­nyát, majd miután újításukat a felsőbb szervek megvizsgál­ták, jóváhagyták — elkezdték az építkezéseknél a vasbeton­Az új vasbetonpártás jászol első példánya tsz most épülő, minden igényt kielégítő vákuumvezetékes is­tállóit. A TÖVÁLL műszaki kollek­tívája — Berencsy László szakipari építésvezetővel és Mondok János lakatossal az élen — kidolgozta a vákuum­vezetékes istállók jászlainak újítását. Eddig ugyanis nagy mennyiségű — 4,5 köbméter — faanyagot használtak fel egy istálló jászlainak építéséhez. Az elmúlt évek tapasztala­tainak felhasználásával és a műszaki számítások alapján, pártás jászolt alkalmazni. El­sőnek a nyáregyházi Béke Tsz- ben készült el, most pedig a monori Kossuthban folynak a munkálatok. — A jászlak építését a régi, fabeépítéses módszerrel hét­nyolc ember végezte: három kőműves, egy ács és három­négy segédmunkás. Az új mód­szer alapján már csak egy kő­műves és három segédmunkás dolgozik, tehát egy istállónál az előző 21 777 forint helyett most csak 12 762 forintot fordí­tanak munkabérre. A 29 937 forintos anyagköltség pedig — a fa megtakarításával — 15 369 forintra csökken. Igaz, a szál­lítás és raktározás az előző 6822 forintról 8059-re emelke­dik, de az újítással így is összesen 21 346 forintot takarí­tunk meg — mondotta Szew­czyk Ede. És ami az újításnak még na­gyobb népszerűséget biztosít, különösen a tsz-ek részéről, hogy a költségek megtakarítá­sán túlmenően — csökkentett létszámmal is — az építkezés időtartama 35 százalékkal csökken, a kivitelezési munka­idő: egy hónap. Az újítás alkalmazásával 1966-ban az említett két tsz- istálló vasbetonpártás jászlai­nak építését — a kongresszusi versenyfelajánlást is figyelem­be véve — november 7-ig be­fejezi a TÖVÁLL építőbrigád­ja. 1967-ben pedig lehetőség nyílik újabb hat-hét darab 98 férőhelyes vákuumvezetékes tehénistálló vasbetonpártás jászlainak elkészítésére. A vállalkozás szabad kapa­citással rendelkezik, így a Pest megyei termelőszövetke­zetek más járásban is meg­építtethetik az új jászlakat. (fogarasi) Hírek a pilisi Hunyadiból Közveszélyes 0 motorosok46 A közlekedésiek és önkéntes rendőrök a közelmúltban gép- járműedlenőrzést tartottak Gyomron. Nagyjából minden rendben íolyt — már-már be­fejezték a munkát, amikor egy oldalkocsis motorkerékpár kö­zeledett. — No, ezt még megnézzük — mondta a csoport vezetője. — Jelzést adtak — megál­lásra szólították fel a motor vezetőjét, akt látva, hogy rendőrökkel találkozott — gázt adott a gépnek és a rendőrök közé rohant. Nagy szerencse és lélekjelenlét mentette meg a közlekedésieket a balesettől. A tovaszáguldó motorosokat (ketten voltak) a „csíkos” kocsi üldözőbe vette. Azok a járdát, sötét mellékutcákat kihasznál­va menekültek üldözőik elől. Még a kergetőzés közben rádión keresztül megtudták — a motor rendszáma nyomán — a tulajdonos nevét és lakcí­mét. O Bodócs József Gyömrö, Jó­kai út 22. szám alatti lakos ezen a vasárnapon kirándulni volt családjával. Fáradtan ér­keztek haza a motoros túra után és korán lefeküdtek. A rendőrök felzörgették Bo- dócsot. Még fel sem eszmélt az első álomból, már záporoztak felé a kérdések: — Hol járt, mikor jött haza, hol a motorja ... Lassan tisztázódott, hogy a motort ellopták. A gyanú a Bodócsékkal egy házban lakó Fodor Béla és a hozzá tartozó „galeri” tagjaira terelődött. O Fodor Béla és cimborája Ré­pás Imre péteri lakos, a hosz- szas és kimerítő éjszakai me­nekülés, száguldozás után szép csendben vissza akarták lopni helyére a motorkerék­párt, amikor tetten érték őket. Tisztázódott cselekményük, és a galeri egy „akciója" így sikertelenül végződött. Remél­jük, méltó büntetést kapnak, amellyel elveszik kedvüket és a hozzájuk hasonlók kedvét az ilyen meggondolatlanságok el­követésétől. —sk— A pilisi Hunyadi Tsz-ben a versenyfelhívásnak eleget té­ve, pénteken délre befejezték 850 holdon az őszi vetést, 500 holdon pedig a mélyszántást végezték el. ★ 120 hold burgonyájukat fel­szedték, behordták, s mint azt az értékelés mutatta, rekord- termést értek el burgonyából: 130 mázsás átlagtermésük volt. ★ Hétfőn fejezik be a kukorica törését. 16 mázsás átlagter­mésre számítanak holdanként májusi morzsoltból. Eddig már letakarították 250 holdról a kukoricaszárat is. ★ A háromnegyedéves tervfel­mérés során a tsz vezetősége megállapította, hogy a beter­vezett munkaegységet tíz fo­rinttal meg tudják emelni a jó terméseredmények következté­ben, ugyanakkor 800 ezer fo­rintot tartalékolnak a követ­kező gazdasági évre is. (nánai) Angolnaexport 1961-ben kezdték meg, kí­sérleti jelleggel az angolna meghonosítását a Balatonban. A kísérlet sikerrel járt: az új halfajta rendkívül kedvező életkörülményeket talált a tó­ban. Az idei fogásoknál már „fizetett” a legkorábbi telepí­tés: útnak indították az első exportszállítmányt, amit majd újabbak követnek. ÜGYELETES ORVOS Monoron dr. Pálfi Ferenc, Pilisen dr. Pázmány Elemér, Üllőn dr. Csizmadia György, Vecsésen dr. Fodor Etelka tart ügyeletet vasárnap. — Ügyele­tes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a Dózsa György úti. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Az első esztendő. Gyöm- rő: örvényben. Maglód: Galapa­gos (szélesvásznú). Monor: Hűség. Nyáregyháza: Harc a banditákkal. Pilis: Üzlét a korzón. Tápió.sáp: Üzlet a korzón. Tápiósüíy: Cicaba­bák. Űri: A fehér asszony. Üllő: A szisztéma (szélesvásznú). Vasad: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Ve- csés: A titokzatos, szakács (széles- vásznú). ÚTKÖZBEN Nagylíáta felől megérkezett a busz. Hét vége van. Ilyenkor nemcsak a bejárókat hozza be Pestre a busz, hanem sok öreg ■nénit, bácsit, akik Pesten töl­tik vagy töltötték a hét végét a fiúknál, a lányuknál. Kosa­rakat hoznak ezek az öregek, nyűtt szatyrokat, bennük szőlő, alma, meg rántani való csirke. Nem jönnek üres kézzel, az élelmüket mindig elhozzák. Két kosár, divatjamúlt réti­kul, fűzős cipő, s a csomagok között a néni derékszögben meghajlik. Nem a csomagok súlya alatt, nem is az idő haj­lította mi:g — hanem a kapá­lás, a cif>ekedés, a gond. Ül a váróteremben, körülrakva a csomagokkal. Ezek az öregek mindig leülnek a váróterem­ben, s üldögélnek, nézelődnek, míg nem jön értük valaki. A fiuk, lányuk vagy az unoka. Ezeknek az Öregeknek az az első szavuk, hoztam egy kis hazait, meglesz belőle a vasár­napi ebéd. Mert nem ingyen kosc-t^snak jönnek, hanem lá- ^oatoTK megnézni, nogv van­nak a gyerekek Pesten. A vá­rost nem szeretik, azt mondják, rossz a levegője, meg a nagy -’ííjtól 'megfájdul a fejük, de na szombaton otthon — Pili­sen vagy Gombán — szedelőz- ködni kezdenek, azt mondják a szomszédasszonynak: Néz­zen már egy kicsit a tyúkok­ra, mert én „bemegyek" Pest­re, megnézni a fiamat. A hajlott néni néha kinéz az üvegablakon. Jönnek, men­nek a buszok, jönnek a gyere­kek, és egyenként elviszik az öregeket, ő marad. Mi lenne, ha a gyerek elfelejtette vol­na, hogy ma érkezik a mama? Mi lenne a nénivel itt a nagy forgalomban? Néz ki az ablakon. s egy­szerre elmosolyodik. Itt van a fiú! Próbál felállni, de a dereka nem engedelmeskedik. SPORT Őszinte véleménycsere a rangadóról Nem könnyű feladat beszá­molni a rangadóról, amikor még az élmények, a 90 perc küzdelme, izgalma igen élén­ken hullámzik bennem. Szur­koló vagyok, de egy személy­ben sporttudósító is, akitől el­várják, hogy tárgyilagos, úgy­mond „sportszerű” legyen. A kétlakiság zavar, megpróbá­lom különválasztani a kettőt! Hallgassák meg, hogyan vitat­kozik a szurkoló önmagám­mal. Szurkoló: Győznünk kellett volna! Ennyi helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni. Vitéznek, Dimoffnak, s Pet- ricsnek nem egy gólhelyzete volt. A játékvezető engedte a durva játékot, ami az üllőiek­nek kedvezett. Petries eseté­nél (a kapus elhúzta a lábát!) tizenegyest kellett volna ítél­ni! Tudósító: Mindent összevet­ve, az üllőiek megérdemelték az egygólos győzelmet. Lelke­sebbek, harcosabbak voltak, fizikai adottság dolgában fe­lülmúlták a memóriákat. S ezt a szempontot nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Azt mondja: sok helyzetük volt? Miért nem használták ki? A játék gólra megy! A szépség meghal a pályán, egyetlen góllal szemben. Szurkoló: Ebben igaza van. De ismerje el, ilyen légkör­ben, amelyet az üllőiek durva játékukkal teremtettek, nem lehet játszani. Ha nem talál­ták el a labdát, elrúgták a já­tékos lábát. Féltek a játéko­saink, érti? Meg voltak félem­lítve! A játékvezető még csak nem is figyelmeztette a dur­vaságot elkövető játékosokat. Tudósító: Mégis megvárták, amíg az üllői játékosok be­léptek. Gyorsan el kellett vol­na rúgni a labdát, és nem ci- comázni. Emlékszik az üllőiek góljára? Bajkaitól elvették a apdát lapdát (ő a szokott módján le­állt), s az üllői játékos hosz- szan előreívelte. Hang ráfu­tott és a tétovázó Kalocsa mellett a hálóba fejelt. Ök nem cselezgettek, hanem elő­rerúgták a labdát! Szurkoló: Ezt elismerem. A mi játékosaink azonban nem erőfutballt játszanak. Ehhez nincsenek meg az adottságaik. Mondja, de őszintén: Vitéznél nem lehet találni jobb játé­kost? Csak egy picikével lel­kesebbet, bátrabbat, akinek van kondíciója is?! Tudósító: Ezen az alapon beszélhetnénk Bajliairól is. De kit tesz be helyettük, most a hajrában, amikor minden pontra égető szükség van? Kérdezem, ha maga lenne az edző, most megváltoztatná a csapat kialakult egységét? Meg merné kockáztatni, hogy felforgatná a csapatot? Szurkoló: Hát igen, most megfogott. Elismerem, igazsá­ga van. De ha nem ilyen pu- hány, elnéző játékvezetőt kül­denek erre az igen jelentős mérkőzésre, más az eredmény. Elhiszi?! S folytatná, de én nem vi­tatkozom tovább. így nem le­het célt elérni. Hörömpő Jenő Ezúton mondunk köszönetét azoknak a kedves ismerősök­nek, szomszédoknak, Iskoláknak és szülőknek, akik férjem te­metésén meeielentek. síriára csokrot, koszorút tettek és fáj­dalmunkban osztoztak özv. Szász Károlyné és családja. — Megvettem a sírhelyet — mondja a lányának. — Jaj, papa — kapja az' a szájq. elé a tenyerét — ne mondjon már ilyeneket. Hol van még maga attól! — Jó helyen van — foly­tatja az öreg —, jó, magas he­lyen. Nem jön majd fel benne a víz. — Felemeli a mutató­ujját: — Az a fontos, hogy szá­raz hely legyen. — És moso­lyog. örül, hogy jó helyen vett magának sírt, ahol a nyugodal­mát nem háborgatja majd a feltörő víz. Ülnek egymás mellett. Az öregnek nincs semmi monda­nivalója, őt már semmi nem lepi meg, és tulajdonképpen rendkívül kevés dolog érdekli már. A lánya beszívja a szá­ját, mintha sírni akarna — de aztán mégsem sír, arra gondol, a papa már biztos elfelejtette, hogy a szőlőt nem szabad a Marisnak odaadni, mert' csak veszekedés lesz belőle. A Ma­risnak csak a csirke kellene, meg a gyümölcs, de a papát meghívni egy-két napra — ez eszében sincs. Néznek ki az ablakon, és ar­ra gondolnak, csak már jönne a busz. Mert akkor a papa fel­szállhatna és kedve szerint el­ábrándozhatna a temetőről, ahol annyi ismerőse alszik már, a mérges, elégedetlen asszony meg mehetne haza fel­kelteni a gyereket, ebédet főz­ni, veszekedni. Nem mindegyik öreget viszi haza és hozza ki a gyereke taxival. Vannak olyan szótlan öreg bácsik is, akiket gyalog kísér ki a lányuk. S ezeket az öregeket már alig érdekli va­lami. Eljönnek hét végén Pest­re, mert otthon nincs akihez szóljanak. Nem szeretik Pes­tet, füstös, kormos, zajos — és néha eltévesztik, kinek kell a szőlőt odaadni. Deli Mária A „gyerek” lehet negyvenöt éves. A néni a karjába kapasz­kodik, lépeget a lépcsőn lefelé — a taxiig. Mert nem villa­mossal, hanem taxival viszi haza a fia. Így kényelmesebb. A váróterem „új öregjei", akik nemrégen szálltak ki a buszból, nézik őket, fényte­len szemükkel addig néznek ki az ablakon, míg a sofőr be nem csapja a kocsi ajtaját. Mert nem mindegyiket hoz­zák, viszik haza taxival. Az öreg, szótlan bácsit gyalog hozza ki a lánya a Nagyvárad térre. Mérges, elégedetlen lá­nya van ennek a bácsinak. Mindig szid valamit vagy va­lakit. Talán ez az örökös elé­gedetlenség húzta olyan per- gamenszerü gyűröttre össze az arcát, talán mert mindig hi­bát, kellemetlenséget keres az életben, azért olyan parányi, szúrós a szeme. Az öreg moz­dulatlanul ül mellette, kényel­metlenül érzi magát a szoros szürke ünneplőruhában. — Jól érezte magát, papa? — kérdezi az asszony. Az öreg minden lelkesedés nélkül bó­logat. — Eljön a jövő héten is? — Azt mondja az öregúr, hogy el­jön, mert mit csinálna egyedül otthon, nincs kihez szólnia. És a jövő héten hoz szőlőt is. Most a lánya bólogat, aztán odahajol az apjához: — A Marisnál ne hagyja a szőlőt, mert tudja, hogy mi­lyen?! Letagadja. — Lehet, hogy évekkel ezelőtt ez a megjegyzés rosszul esett volna az öregnek, mert a Maris is a gyereke és a gyerekeket egy­formán szereti a rendes apa, de most már nem rendíti meg. Szív a cigarettából, és nem szól semmit. Szőlő, irigység, vesze­kedés — ez kívül esik már az életén. Az ő világa egészen ki­csi lett. Csak a lefekvés, a felkelés, meg ez a hét végi uta­zás fér már bele.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents