Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-22 / 250. szám
1986. OKTÓBER 22., SZOMBAT '■< .v. á3& jígj ■ •££"< V. N í /',£ ' ''' ' J- kÍP w ■ apa M A NEMZETKÖZI KÖLTÖTALÁLKOZÓ külföldi és magyar részvevői több irodalmi esten találkoztak a magyar olvasóközönséggel a főváros művelődési házaiban és klubjaiban. Képünkön: K. Szimonov autogramot ad a Kossuth Klubban. A Vöröskereszt vezetőségének illése A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége pénteken Gegesi Kiss Pál akadémikus elnöklésével megvitatta a vöröskeresztes munka eddigi eredményeit és jövő feladatait. A beszámolót Rostás István, a Vöröskereszt főtitkára terjesztette elő. Rámutatott a család- védelem, az alkoholizmus elleni küzdelem, valamint a véradómozgalom további fejlesztésében jelentkező új feladatokra. Díszdoktorrá avatták Hajdú Gyula professzort Pénteken az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában ünnepi közgyűlés keretében díszdoktorrá avatták Hajdú Gyula professzort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem állam- és jogtudományi kara nemzetközi jogi tanszékének vezetőjét. Kiállítás Reykjavíkban, „magyar hetek“ Libanonban és Iránban Beszélgetés Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével A rádió, a tv, a sajtó gyakran ad hírt arról, hogyan szerepel a magyar külkereskedelem nemzetközi vásárokon, kiállításokon. E hírekkel kapcsolatban többnyire a Magyar Kereskedelmi Kamara neve is szóba kerül. Első kérdésünk Kallós Ödönhöz, a kamara elnökéhez az: hogyan látja el a Magyar Kereskedelmi Kamara e bemutatók, kollektív kiállítások rendezésével kapcsolatos feladatát? — A kamarák — a szocialista és a tőkésországokban egyaránt — a tagságukat képező állami vállalatok, illetve magáncégek érdekképviseleti szervei. Világos, hogy miután az árufajták megismertetésének egyik legkézzelfoghatóbb módja a vásárokon, kiállításokon való bemutatásuk, az érdekképviseleti szerv — nálunk a Magyar Kereskedelmi Kamara — gondoskodik e bemutatók legcélszerűbb, leghatásosabb és egyben leggazdaságosabb megszervezéséről. — A kamara kiállítástervezői sokévi tapasztalatuk révén e terület legjobb szakemberei, ha pedig ismétlődő kiállításról van szó: már a helyszínnek is alapos ismerői. A kamarának olyan raktárai vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy a kiállítások befejezése után hazakerülő készleteket megfelelő karbantartás vagy átalakítás után más külföldi kiállításokon újra felhasználhassák. Hogy ez soha nem megy külföldi kiállításaink színvonalának kárára, arra csak egy példát mondok, bár sok volna rá: A közismerten igényes őszi bécsi vásárnak — általános külföldi vélemény szerint — több év óta a legnagyobb sikert arató része Magyarország évről évre változó, de mindig ízléses, a látogató figyelmét már megjelenésében is felhívó árubemutatója. — Meddig tart az idei „kiállítási idény”, s melyek a legközelebbi magyar kiállítások jelentősebb állomásai? — Kiállítási idényről tulajdonképpen nem beszélhetünk. Amikor az utolsó őszi kiállítás bezárja kapuit és onnan kiküldötteink hazajönnek, itthon már javában folynak a különböző — trópusokon például általában a téli hónapokra szervezett — önálló kiállítások, szakmai bemutatók, egyes áruházi „magyar hetek” és a mindig február végén nyitó lipcsei vásár előkészületei. — Ezek az előkészületek 'nagyon sokrétűek. Kiállítási főosztályunk már az évi kiállítási terv jóváhagyása után (mindig az előző év júliusa ez az időpont) hozzálát, megfeledelemtechnikai csoportja gyűjti és tartja nyilván a kereskedelmi forgalom lebonyolítását szabályozó külföldi előírások és rendelkezések módosítását, és ad ezekről rendszeres tájékoztatást a külkereskedelmi vállalatoknak. — A Magyar Kereskedelmi Kamara keretében működő választott bíróság a magyar külkereskedelmi vállalatok és külföldi partnerei között esetenként felmerülő vitás esetekben hoz — jogi és szakmai szakértők bevonásával — döntéseket, amelyeket mind a magyar, mind a külföldi partner.-kötelezően. elfogad. — Mi lesz a Magyar Kereskedelmi Kamara helye, szerepe az új gazdasági mechanizmusban, különös tekintettel a külkereskedel- mürAkel szemben támasztott fokozódó igényre? — A kamarának, mint a külkereskedelmi tárcához tartozó érdekképviseleti szervnek társadalmi jellegéből adódik, hogy az új mechanizmusban ez a jelleg fokozott hangsúlyt kap majd. így jelentős mértékben hozzájárulhat annak a célnak megvalósításához, hogy az elkövetkezőkben a minisztériumnak minél ritkábban legyen szüksége az utasítások eszközéhez nyúlni. A kamara már kialakult külföldi kapcsolatait az eddiginél is nagyobb mértékben bocsátja a külkereskedelem és a külkereskedelemhez kapcsolódó decentralizált szervek rendelkezésére — mondta befejezésül Kallós Ödön. U. L. AT TAY TA Melyik volt a magyarországi fauna legnagyobb állata? Különös adatot jegyez fel Abu Hamid al Granada, spanyolországi eredetű arab kereskedő, aki 1151 és 1153 között két évet töltött Magyar- országon. (Hazánkat Unkuri- jának nevezi, bennünket bas- girdoknak) Abu Hamid — kinek naplóit csak 1953-ban Madridban adták ki — alighanem Pest városában lakott. Itt rokonai is voltak; Pest lakóinak túlnyomó része akkoriban még zömmel a szintén mohamedán vallasd volgai bolgárokból, böszörményekből, iszma- elitákból állt. Abu Hamid műve kiállja a forráskritikát, épp ezért tűnt sokáig meglepőnek a magyar- országi leírás alábbi szakasza: „ . .Basgirdban (tehát Magyarországon) él egy nagy vadállat, olyan, akár az elefánt. A bőre egymaga annyit nyom, mint két erős szarvasmarha; feje akkora, mint egy borjú. Vadásszák, s az a neve: atta- yta Csodálatos állat; nagyon jó, zsíros a húsa. Szarvai olyan Év végéig 75 kilométer vízvezeték 600 köbméteres víztorony — Eddig 12 millió forint Az utóbbi években sok minden épült és épül a csaknem tizennyolcezer lelket számláló Vecsésen — a községfejlesztési alapból. Amire azonban a legbüszkébbek lehetnek a ve- csésiek — az az egészséges ivóvíz. Még nem is olyan régen, évente be kellett oltani az egész lakosságot tífusz ellen — annyira fertőzöttek voltak a régi kutak. — Ez már azonban a múlté — mondja Szentpéteri László tanácselnök. 1961-ben a község lakossága elhatározta, hogy mélyfúrású kutakból egészséges ivóvizet biztosít magának. A tervek gyorsan elkészültek: — tizenkilencmillió forint volt a hatalmas munka előirányzott végösszege. S mindezt községiejlesztési alapból? — Nem. A sok egyéb megoldásra váró feladat mellett ennyi pénz nem jutott volna az évi kilencszázezer forintos községíejlesztési alapból. Ivó- víztársulatot alakitottunk. azóta minden telektulajdonos havonta 20—22—25 forintot fizet „ivóvízalapra”, attól függően, mekkora az ingatlana. — Ma már ott tartunk, hogy év végére befejezzük a vízvezetékhálózat teljes kiépítését, melynek hossza akkorra eléri a 75 kilométert. A régi fertőzött kutakat teljesen használaton kívül helyeztük, öt mélyfúrású kutat építettünk helyettük, s közülük már három működik is, a másik kettő jövőre kapcsolódik be a vízszolgáltatásba. Természetesen a község ivóvízellátása véglegesen akkor oldó- di meg, amikor elkészül a 600 köbméteres víztorony, melynek építése a jövő évben kezdődik, mintegy két és fél millió forintból. csalása is a hálózatba, melynek költségeit ugyancsak maguk az érdekelt háztulajdonosok viselik. S ami társadalmilag is igen értékes e nagyszabású munkálatok elvégzésénél: a vízvezetékek lefektetése után az árkokat maga a lakosság tömte be. Ezért az eredeti költségvetési összeg helyett mintegy tizenötmillió forintból kiépíthetik az ivó- vízhálózatot. Az eddig elvégzett munkák értéke eléri a tizenkétmillió forintot. (ferencz) nagyok, s olyan hosszúak, mint az elefánt ormánya ...” Természettudósaink arra a megállapításra jutottak, hogy ez az Abu Hamid-említette állat kétségtelenül az akkor még Kelet- és Közép-Európában őshonos úgynevezett őstulok — Bős primigenius — volt, Abu Hamid az őstulok testméreteit sem az Ezeregyéjszakából'meríti: a Bős primigenius marmagassága 195 centiméter, tehát csaknem kétszer akkora volt. mint a mai európai szelid szarvasmarha. Az európai őstulok, Bökönyi Sándor kutatónk szerint a XV. században veszett ki. Bökönyi Sándor állapította meg azt is, hogy azok a később olaj tartónak használt, Zsigmond és Mátyás király kincstárából eredő szarvkupák, amelyeket, ékes ötvösfoglalatba ágyazva ma az esztergomi érseki kincstár őriz, az utolsó — akkor már ritkaságszámba menő —- európai őstulkok példányaitól származnak. Az állat Abu Hamid által említett „attayta” neve nyelvkincsünkből kiveszett; talán inkább vadászkiáltás volt, mintsem az állat magyar neve. Az őstulok súlya mai legnagyobb szarvasmarháink súlyának kétszerese lehetett; testsúlyával a hajdani magyar állatvilágban csakis a tengerek dunai vándorának. az óriás vizának súlya vetekedhetett. Mindkettő súlya meghaladta a tonnát. A vízvezetékhálózat építésével párhuzamosan — mint mondja a tanácselnök — megkezdődött a házak bekapKÖNYVESPOLC Robert A. Brady: Tudományos forradalom a termelésben Az amerikai közgazdaság- tudomány jeles művelőjének könyve nemcsak .^dokumentuma a legfejlettebb kapitalista országok gazdasága fejlődésének, hanem teljes keresztmetszete is egy olyan — a szervezés, a tervezés és az automatizálás egészét felölelő — folyamatnak, mely korunk jelentős tényezőjévé vált. A tudomány anyagi erővé válása ma már közismert igazság: a világ fejlett és fejlődő országaiban — más-más mércékben természetesen — mind nagyobb összegeket áldoznak tudományos kutatásra, fejlesztésre, s nagy ütemben növekszik a tudományos dolgozók létszáma is. Brady — aki három évtizedes munkássága tapasztalatait foglalja össze könyvében — igen alapos „bizonyítási eljárást” folytat le, s igazolja e növekedés szükségességét, sőt, elkerülhetetlen voltát. Az új helyzet új kérdések sorát veti fel: hogyan kell gyorsan, rugalmasan változtatni a termelésszervezési, mit kell tenni a fő folyamatokat irányító, a kooperációt biztosító tervezés érdekében, s mindebben milyen szerepet játszhat az elektronika, azaz az automatizálás? A leglényegesebb kérdésre Brady könyve egyik helyén így felel: „A kérdés ma már így hangzik: tervezés vagy rohamos hanyatlás; tervezés a legszélesebb alapokon, vagy katasztrófa, amely mindnyájunkra végzetes lehet.’’ A fejlett tőkés országok egyenlőtlen fejlődésének feszültségeit napról-napra tapasztalhatjuk, nemcsak a különböző társulások keretein belül kirobbant ellentétekben, hanem a monopolizálódás folyamatának rendkívüli meggyorsulásában, az amerikai tőke mind nagyobb befolyásában az európai tőkés országokban: Brady könyve azért is értékes munka, mert — ha nem is marxista nézőpont alapján elemezve — felvázolja e folyamatot, s megmutatja annak ellentmondásait is. Az Egyesült Államok iparának szervezettsége, a termékelosztás útjai, az automatizálásban szerzett tapasztalatok sokféle tanulsággal szolgálnak számunkra, s hiba lenne csak a negatív tapasztalatokat észrevenni. A könyvben sok olyan módszer, gyakorlati eljárási mód van, amelyet magunk is sikerrel kamatoztathatunk: már maga ez is indokolja a könyv — eredeti kiadását tekintve eléggé megkésett — magyar nyelvű közreadását. Indokolja azonban más is: a benne felhalmozott adatók, tények rendkívüli nagysága értékes kézikönyvvé avatja Brady munkáját. És még egy dolog: bár Brady óvakodik attól, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le a tőkés gazdaság fejlődésének negatív vonásaiból, a tények mégis arra kényszerítik, hogy aggodalmas hangot üssön meg, f újra és újra figyelmeztesse a> érintetteket a holnapra s annak — bizonytalanságára! Érdekes és értékes könyve' kapott Brady munkájának kiadásával a közgazdaságtudomány kérdései iránt alaposabban érdeklődő közönség. Méf hasznosabb lett volna azonban ha nem késik öt esztendőt eredeti és magyar nyelvű kiadása: mégis, jó, hogy legalább most könyvespolcunkra kerülhetett. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.) (m. o.) lő konzultálás alapján, a kiállítás áruprofiljának kialakításához. Nemcsak a külkereskedelmi vállalatokkal, hanem az ipari üzemek egész sorával személyes tárgyalások és levelezés alapján rögzítjük, mit állítunk ki. Megállapodunk a szállítási határidőkben és a minőségi, csomagolási stb. feltételekben. — 1967-re a már szokásossá vált 24—25 hivatalos magyar kiállítás előkészületei folynak. Közöttük vannak a nagy, kollektív gépipari és élelmiszer- ipari bemutatók. Először veszünk részt Izlandban, a reyk- javiki nemzetközi vásáron. Érdekes kezdeményezés, Imgy az eddig csak európai nagyáruházakban rendezett magyar hetek Után most tárgyalások folynak egy bejrúti és egy teheráni áruházzal magyar hetek rendezésére. — Ilallhatnánk-e valamit a kamara egyéb tevékenységéről, feladatairól? — A kamara sokrétű feladatot lát el a kiállítások szervezésén kívül is, ezek azonban kevésbé látványosak, szolgáltatásaik pedig elsősorban a külkereskedelmi munkát hivatottak könnyíteni. — Magyarország ma már több mint száz országgal tart fenn rendszeres kereskedelmi kapcsolatokat: szállítmányai a világ tőlünk legtávolabbi területeire is eljutnak. A forgalom méretei — mind az áruösszetétel, mind a távolságok tekintetében — óriási változáson mentek át a felszabadulás óta, jelentősen bővült és bővül állandóan a Magyarországgal gazdasági kapcsolatokat felvenni kívánó üzletemberek köre. Ezek — ha konkrét üz-| leti kapcsolatuk valamelyik 1 külkereskedelmi vállalatunk-1 kai még nincs — az érdekkép- ® viseleti szervhez, a kereskedői-§ mi kamarához fordulnak, és ^ tájékoztatást kérnek export—§ import kérdésekben egyaránt, § s segítséget a kapcsolatok fel- ^ vételéhez. — Fontos szerepe van a Ma-1 gyár Kereskedelmi Kamará- ^ nak (ezen belül a nemzetközi § főosztálynak) a külföldi félhi- § vatalos delegációk fogadásá- § ban, magyarországi program-1 juk előkészítésében, a deleeá- ^ dókban részt vevő fontos kü!-§ földi gazdasági személyisége-^ két össze hozzuk a magyar® gazdasági vezetőkkel. Egy-egy® ilyen ipari és kereskedelmis vezetőkből álló delegáció rend- § szerint új lehetőségeket tár fel ^ az illető országgal kormány-^ szinten kötött államközi meg-| állapodásban megszabott ke- ^ retek minél maradőkla'anabb § kihasználásában. E delegációs^ látogatások viszonzásának ^ megszervezése színtér a kama- ^ rára hárul. S — A kamara kereske- * Búcsúztató aki — mint mondotta —! egy Solvejg hűségével ragasz- ! kodott az elhunythoz. Solvejg után harminc sort \ idézett a Toldi estéjéből, ami \ nem tartozott ugyan szorosan ; a tárgyhoz, de a dalárda \ még mindig késett. A mitfá- \ rerek búcsúszavainak tol-\ mácsolásától maga is elérzé- < kenyült, s amíg szemüvegét \ törülgette, kizökkent a gon- ! dolatmenetből. Majdnem be- ! lefogott, hogy két vigéc uta- \ zik a vonaton, de idejében 1 feleszmélt, s eltökélten kö- \ zölte, hogy most pedig a! Bámexbumért férfikara vesz! végső búcsút egykori basszis- \ tájától. Rohácska elhallgatott. Vár- \ ta a karmesteri síp nor-; mái á-hangját. A síp néma > volt. Körülnézett. Egyedül volt. $ Se dalárda, se sírásók. Előtte ^ mozdulatlanul pihent a fris- $ sen hántolt sír. Fejfáján ez \ állt: Bandrucsák Matild. Élt $ 87 évet. ^ Nyíri Éva í betevő féldecijét. Beszélt a sivár hónapos szobáról, s a harctéri sebesülésekről. E szavaknál egy mélyen lefátyolozott hölgy hangosan felnyögött és szomszédja karjába hanyatlott. Rohácska odahunyorgott az aléltra — kiben az özvegyet sejtette —■, s emelt hangon kezdte ecseteim azt a fájdalmas űrt, melyet az elhunyt hagyott maga után a Bámexbumért mitfárer-csoportvezetöi székében. Eredetileg itt alcarta befejezni, hogy átadja helyét az üzemi dalárdának. A dalárda azonban késett, s Rohácska elszántan folytatta. Zihálása elmúlt, baritonja pontosan az illő meghatottsággal rezonált. Sorra vette a megboldogult népes családját, gyermekeit, vejeit, négy kis apró unokáját. Utoljára hagyta kedves élete párját, A Bámexbumért dolgozói nevében Rohácska Elemér búcsúztatta az elhunytat. Az első mondatok kicsit lihegősre sikerültek, mert húsz percet késett, az utolsó kétszáz métert futva tette meg a sírok között. A gyászoló gyülekezet nem vett észre semmit, sőt, Rohácska kínos zihálását a felindulás jelének vélte. Roháeskára nem először esett az üb választása, kialakult szisztémája volt. Bevezetőben emelt hangon közölte, hogy az elhunytat a Bámexbumért saját halottjának tekinti, majd mélyet lélegzett, s rátért a néhai életrajzára. Annál a résznél, hogy mit köszönhetnek a mit- fárerek a megboldogultnak, a rokonok sorában mozgolódás támadt. Rohácska odapillantott, s elhatározta, hogy rákapcsol. Ügyes szónoki fordulattal visszakanyarodott a halott fiatal éveire, amikor köz- gazdászi diplomával a zsebében, hólapátolással kereste
