Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

Tiszán innen — Dunán túl Ceglédiek a Kossuth adó-í péntek esti vetélkedőjén Holnap este ismét felcsendül a Kossuth-rádióban a Tiszán innen — Dunán túl dallama, amely a rádióvetélkedők sorá­ban ez alkalommal a Heves megyeiek és a Pest megyeiek versengését vezeti be. A versenyzők és a rádiósok egyik Pest megyei főhadi­szállásán, Cegléden, lázas munka folyik. Mindenki ké­szül, mit tudhatna még meg — érdeklődési körén belül — olyat, amely mint Heves me­Országos bajnokságot nyertek Mint már hírt adtunk róla, a Ceglédi Építők SE női csapata az elmúlt héten a vidéki tornászok országos csapatbajnokságon első he­lyen végzett a III. osztály­ban. Most a férfiak megismé­telték társaik kitűnő sze­replését és Győrött — nagy küzdelemben — ők is meg­szerezték a bajnoki címet. Jó ideig csak a harmadik helyen futottak, de a nyúj­tón remekeltek és mindenkit megelőztek, még a végigve­zető debrecenieket is. A „vidék bajnok” csapat tagjai: Kozák György, Sápi Károly, Végh László, Arany Béla, Arany László és Ocsai Barnabás. Másnap, 16-án itthon a ha­gyományos Cegléd, Magyar­óvár, Sopron női versenyre került sor. Az ifjúságiak versenyében biztosan győ­zött Kratochwill Erzsébet, aki kiforrott mozgásával emelkedett ki a mezőny­ből. A második helyet szin­tén ceglédi tornász, Rgffay Éva szerezte meg. A serdülők csoportjában soproni siker született, az első és harmadik helyen ők végeztek, a legjobb ceglédi, Horváth Erzsi 3 tized pont­tal szorult a második helyre. ..Első osztályú leány torná­szaink 22-én Kecskeméten vesznek részt előkészületi versenyen, majd október 30-án Budapesten : összemé­rik erejüket az országos dön­tőbe került legjobb buda­pesti és vidéki ifjúsági I. osztályú csapatokkal. gyei érdekesség, adat, tudni­való felhasználható lesz a ve­télkedő perceiben, ahol bi­zony gyors válaszadás, nagy­fokú tájékozottság szükséges, egyébként az ellenfél viszi el a pálmát. Az egyik főszervező, a váro­si tanács népművelési felügye­lője, Gyarmati Teréz elmon­dotta, hogy hetven személyt kértek fel, vegyenek részt a Kossuth Művelődési Házban lezajló eseményen. Ide csak a meghívottak és a rádiósok léphetnek be. A posta telefon­kapcsolásainak jóvoltából azonban hat községgel tarthat állandó kapcsolatot a ceg­lédi kultúrház. A községi mű­velődési otthonokban is ösz- szegyűlnek azok a községüket legjobban ismerő emberek, akik hasznos közreműködé­sükkel segíthetnek a küzde­lemben. A rádióhallgatók pedig az egyenes adást figyelhetik, s ezt a vendéglátóipari egysé­gekben is lehetővé teszik a vendégek számára ezen az es­tén. Annyira, hogy például, ha valaki a Délibáb Cukrászdában hallgatja a rádiót, s a feltett kérdésre ismeri a választ, azonnal bemondhatja a cuk­rászdái telefonon a művelődési házba, s így pontot szerezhet Pest megyének. A másik központ Vác lesz. Ceglédre Gyöngyösről, az el­lentábor főhadiszállásáról ér­kezik ellenőr, aki árgus szem­mel figyeli, betartjuk-e a já­tékszabályokat? A postásokon kívül még sokan nyújtanak segítséget, hogy a „technikai lebonyolítás” is zavartalan le­gyen. Futárok, gépkocsik vár­nak utasításra, hiszen nem lehet előre tudni, milyen fel­adatokat kell végrehajtani. Ha valaki ismeretlen rendel­tetésű csomagot vagy egyéb postai küldeményt kap Heves megyéből vagy a rádiótól, je­lentse be a művelődési házban vagy a városi művelődési osz­tályon, mivel volt már ehhez hasonló tréfás feladat, ame­lyet 'így juttattak el az ellen­félhez. Holnap este a Kossuth adó 19 óra 50 perckor kezdődő adásában érdekes versengés­nek leszünk tanúi — és termé­szetesen városunk és megyénk sikerének szurkoló hallgatói. Reméljük, most is Pest me­gye jut tovább! (tamasi) ÁRPÁD UTCA 29 31éff metMiy? Este tíz óra után minden ház elcsendesedik. A dolgozó em­berek általában nyugalomra térnek. Szabálysértést követ el, aki nem fegyelmezi rádióké­szüléke hangszóróját. Beleszól­hat a dologba a hatóság is, ha a házibuli, a hangos éneklés, a mértéket meghaladó mulato­zás felveri a házat. Az Árpád utca 29. számú házban baj van. A lakók egy­hangú kifejezését használom, amikor azt mondom, hogy va­lóságos pokol az életük. Ami a kerítésen belül történik, abba az emberek ritkán avatkoznak bele. Ennek a háznak az ügye azonban sokkal több, mint „belügy”. Nyugodtan tekint­hetjük közügynek. hogy az említettek mindketten megjárták már az idegszana­tóriumot. Eszük ágában sincs dolgozni. Az ember egyébként igen jó kezű húsipari dolgozó, aki azonban szakmai jártassá­gát újabban csak arra hasz­nálja, hogy a disznóölő késsel a levegőt aprítja, így rémíti lakótársait. Közben minősíthe­tetlen kifejezések, éjszakába nyúló ordítozás és sokszor tett- legesség váltja a1 napirendet. Nagyon alkalmas pillanat­ban toppantam be az udvarra. A látvány meghökkentett. Egy felnőtt ember — erősen pityókásan — a kövezeten he­vert. Egy kutyával „játszott”. Közben állati üvöltés hang­zott, és nem is a kutya volt hangosabb. i. Augusztus húszadikát hosz- szú ideig nem felejtik el a ház lakói. A házastársak össze­csattantak. Az asszony három segítséget hozott, hogy férje dühöngéseit lecsendesítse. Csattogott a söprű, repedtek a flaskák, és a kilódított lavór végigsüvített az udvaron. — Mi ez? — kérdezem az udvar sarkában hüledező ré­mült lakóktól. — Rettenetes éjszaka volt! — mondotta egy másik lakó. — Másnap testületileg felvo­nultunk és szabálysértési fel­jelentést tettünk. A határozat: ötszáz forint pénzbírság. Ne­künk azonban nem ez kellett. Csak csend és nyugalom. — Nem találok rá megfelelő kifejezést! — remeg az egyik lakó dühében. — Dolgozó em­berek vagyunk. Lakik az ud­varban tanácsi dolgozó, kis­iparos, termelőszövetkezeti tag. Mindannyian egész nap dolgo­zunk, de lakótársunk viselke­dése valósággal lehetetlenné teszi az életünket! Rettegünk tőle. Illetve tőlük... Házaspár ugyanis. — Amiből azonban ezek után sem lett semmi. Jártunk a rendőrségen, tanácsnál, egészségügyi osztályon. Az összeférhetetlen embert a mentők szállították ideggyógy­intézetbe. Két nap múlva újra itthon volt. és kezdődött min­den elölről. A beszélgetés során kiderül, — Nem is tudjuk, hogy ezek után hová forduljunk. Hisz mégis csak lehetetlen, hogy három család szenvedjen két tűrhetetlen életet élő ember miatt! PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS ES CE6l X. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM 1966. OKTÓBER 20., CSÜTÖRTÖK • • EPUL A LAKÓTELEP Tizenöt ember meg egy toronydaru — Harmadszor a szocialista címért A toronydaru könnyedén emeli helyükre a súlyos betonelemeket. A vendéglátás történetéről kiállítás a Kossuth Étteremben Szokatlan kiállítás nyílik ma délelőtt a ceglédi Kos­suth Szálló pálmakertj ében. Nem ételeket, nem is al­kalmi eseményekhez díszí­tett asztalokat mutatnak be most, a ceglédi ősz rendez­vényeinek utolsó előtti, ven­déglátóipari programjaként A kiállításon gasztronó­miai — táplálkozástudomá­nyi tablók képein ismer­kedhetnek meg a kíváncsiak azzal, hogy az őskortól nap­jainkig mennyit, és hogyan változott az emberek étke­zési szükséglete, módja, szo­kása. Fényképeken, rajzo­kon és feliratos ismerteté­sen kívül néhány régi, vag% éppen a most használt leg­újabb konyhafelszerelések egyes példányaival ismer­kedhetnek meg a látogatók A gasztronómiai kiállítási három napig — ma, pénte­ken és szombaton délelőtt tíz órától este hat óráig le­het megtekinteni. MA: tawaiícstagok hesatímo lója Kőműves István és So mogyvári Ferenc városi ta­nácstagok ma este 6 órakor ta­nácstagi beszámolót tartanak s Szűcs-telepi iskolában. NyugdíjastaláEkozót rendez az Április 4. brigád Egytől egyig egyszerű pa­rasztemberek. A mezőgazdasá­gi munkából jöttek az iparba. Nincsen tanult mesterségük, iskolai végzettségük éppen- hogy eléri a nyolc általánost. — Alig van olyan bérház Dunaújvároson, amelyen ne lenne rajta a kezem nyoma! mondotta nevetve Ver eb Sán­dor brigádvezető. — Ötemele­tes házak a Rákóczi úton, ki- lencemeletes toronyház a kör­úton. Akkor még milliószámra raktuk a téglát! Ott kuktál- kodtam, amikor a mesterek Makszimenkótól, a híres szov­jet kőművestől tanulták a gyors falazást. — Aranyéletem volt, azt hittem, hogy örökre hozzákö­töttem a sorsomat a gyorsan növekedő városhoz. Igen ám, de másképpen szól a nóta, ha az ember megházasodik. Egy héten egyszer hazajárni, csak éppen tisztáért, nem fiatal há­zasnak való. Bíztatott az asz- szony, de nógattam én is ma­gamat, hátha Kecskeméten se kopogtatok hasztalan munká­ért. — Azóta vagyok brigádve­zető a Bács megyei Építőipari Vállalatnál, a blokkszereiés- ben. Tizenöten vagyunk a bri­gádban. Ugye érdekes vélet­len, hogy mindannyian csak parasztemberek? Van azonban még egy nagyszerű munkatár­sunk: a toronydaru, amely éj­jel-nappal rendelkezésünkre áll. — Éjszaka, ugyan minek? j — A munka nagyon sürgős!; Váltott műszakban tizen­négy-tizenöt órát dolgo­zunk. Hárman „szolgálják” ki a darut. Hárman irányítják az eleme- i két, kettőnek feladata a ce-! ment beöntése és kikenése.j Emellett még a födémek elhe-; lyezése is. — A tizenöt-tizenhat má-; zsás blokkokkal könnyen bá- j nunk. A toronydaru mindent ] pontosan a helyére tesz. — A brigád két esetben i kapta meg a szocialista címet. ] Az idei vállalások teljesítésé- ! vei harmadszor is szeretnénk i elérni. t — Mikor kapták meg elő- \ szőr? i * Két éve, felszabadulásunk ] ünnepének előestéjén az okle- \ velet és az érmet. A múlt évi j teljesítésért, illetve túlteljesí- ] tésért idén április 4-én uörös ] vándorzászlót kaptunk, ami i különben munkásszállásunk egyetlen dísze. — Mi van az idei vállalásaik között? — A legfontosabb az a fel­ajánlásunk, hogy ezt a két bérházat, amelyben százharminc lakás lesz, két hónappal a tervezés előtt tető alá hozzuk, átad­juk a többi brigádnak. Ök majd a kőművesmunkát, a nyílászárószerkezetek behelye­zését, vízvezetékszerelést, pad­lózást, szobafestést, mázolást, villanyszerelést elvégzik. — Sikerül a felajánlás tel­jesítése? — A jelek szerint igen. Per­sze, addig még sok száz tonnát fogunk megmozgatni. A brigád maga egy család. Együtt dolgoznak. Egy helyi­ségben van a szállásuk. Közö­sen főznek az egyetlen tűzhe­lyen, és amikor moziba men­nek, tizenöt jegyet vált a „megbízott” felelős. — Két brigádtagunk még nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Személyesen írattam be őket a dolgozók iskolájába és az egész brigádnak van gondja arra, hogy hetenként pontosan elmenjenek az iskolába — mondja a brigádvezető. — El­végre ez még belefér a fejük­be, meg a szabad idejükbe is. Mi pedig olyan büszkék le­szünk a bizonyítványukra, mint most a brigád vándor- zászlójára. i Rossi Károly ■fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS» A Cipőipari Vállalat ceglédi üzemének egyik brigádja már négyszer nyerte el a szo­cialista brigád címet, s ígj joggal tartják őket az üzem legjobb brigádjának. Teljesítményük 120 százalék, szinte állandóan, és a jó ter­melés mellett a kollektív éle­tet is sikerült példásra kiala­kítaniuk a brigádon belül. Többek között ök patronál­ják a nyugdíjasokat is. öt éve, a brigád alakulása óta minden évben két alka­lommal nyugdíjastalálkozói rendeznek. Ilyenkor nemcsali kedves, meleg hangú megemlé­kezéssel adóznak az idős mun­katársaknak, hanem a fél év alatt elért eredményeket is ismertetik velük: ők is tudja­nak úgy mindenről, mintha most is ott dolgoznának. — b — majd be. Két alkalommal jön városunkba a szolnoki Szigli­geti Színház társulata, s be­mutatja Ábrahám Pál Viktó­ria című nagyoperettjét és Csehov ismert, szép színmű­vét, a Cseresznyéskertet. A Kecskeméti Katona József Színház három drámával ér­kezik, Sophokles Elektráját, Móricz Zsigmondtól a Boszor­kányt, Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját hoz­zák. A Déryné Színház elő­adásában kerül bemutatásra M. Camelotti vígjátéka, a Le­szállás Párizsban. Az Országos Rendező Irodánál lekötött a Kossuth Művelődési Ház ve­zetősége egy táncdalestet és egy magyarnótaestet. A régi színházban az elő­adások sok esetben szinte üres nézőtér előtt zajlottak le. Azóta sok minden megválto­zott, de sajnos, a múlt szezon­ban a 700 férőhelyes színház bérleti előadásaira csak 289 jegy kelt el, kevesebb, mint az előző szezonban. Remélhe­tőleg az idén látogatottabbak lesznek az előadások, mint az előző években. A múlt szezonban a tíz bér­leti előadás mellett további nyolc vásárolt műsora is volt a művelődési háznak. A sta­tisztika szerint a tizennyolc előadást összesen 9118 sze­mély tekintette meg. E szám­adatból arra következtethe­tünk, hogy a bérleti előadások zajlanak kisebb érdeklődés mellett. Cegléd a főváros vonzáskö­rében fekszik. Csak színvona­las, fővárosi nívójú előadások hoznak telt házat és aratnak sikert, a szervezést pedig to­vább kell erősíteni. Szomorú István nagy baj. Ezer kilen cszáztizen- egy szeptember 29-én egy ott dolgozó asztalos vigyázatlan­sága miatt kigyulladt a rak­tárban levő forgács és hulla­dék s rövid idő alatt lángok­ban állt az egész épület. A szél a zsarátnokot széthordta, s az utcában több ház, s még az utca végén levő Mosko- vics-féle vendéglő is lángra lobbant. Ettől kezdve nem volt a városban olyan helyiség, mely színielőadások tartására al­kalmas lehetett volna. A hú­szas években ugyancsak a Batthyány utcában épült fel az Uránia (jelenleg Szabad­ság) mozi épülete s ettől kezdve itt rendezték a színhá­zi előadásokat. A harmincas évek elején épült fel az iparosok kultúr- háza, á jelenlegi Kossuth Mű­velődési Ház s nyári idényben a Tolnai társulat itt tartotta — sok szép sikert aratva — előadásait. Ez az épület átalakítva, korszerűsítve, állandóan szé- pítgetve és tovább építve szol­gálja ma Cegléd és a járás színházi igényeit. Tulajdon­képpen most kezdődik az új színházi évad. Ábrahám Pál nagyoperettjét, a Bál a Sa- voyban című darabot nemrég mutatta be az Állami Déryné Színház. Elkészült az évad műsorterve is. Puccini Bo­hémélet című operáját a sze­gedi Nemzeti Színház mutatja ! Országszerte megkezdődött |az őszi színházi idény. Váro­sunkban is számos bérlet gaz- i dára talált, s megtartották az i első előadásokat is. A színháznak története van i Cegléden. 1880-at írtak akkor, amikor a város néhány va­gyonos tagja elhatározta, hogy a közművelődés céljára „rész­vényes” alapon színházépüle­tet létesít. Ez a nyeregtetős, hatalmas, fehérre meszelt, nyikorgó karzattal ellátott épület a Batthyány utcában azon a helyen állott, ahol most a tekepálya hosszú csar­nokát találjuk. Az alapítók túlméretezték a ceglédi közönség színházláto­gató igényét. Egymást váltogat­ták a vándortársulatok, pár hétig időztek, lelkesedtek és lelkesítettek, de a helyi sajtó minden színházi idényről azt állapította meg, hogy „az elő­adások szerény érdeklődés mellett folynak”. Egy-egy teltházas darab, egy nagy si­ker utár számtalan olyan elő­adás következett, amelyen csak hézagosán teltek meg a széksorok s az előadások be­vétele a szükségleteket is alig fedezte. A színházépület később ma­gántulajdonba ment, javítá­sokra, tatarozásra alig tellett, de alig is költöttek. A szezo­non kívüli időben bútorrak­tárnak használták a nagy épületet. S ebből keletkezett a Színház — régen és ma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents