Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

i fftST Nccrfif 1966. OKTÓBER 15., SZOMBAT KÖNYVESPOLC Földeák Béla: Mezőgazdaságunk és a világszínvonal Szocialista mezőgazdasá­gunk sok olyan eredményt produkált az utóbbi években, amelyekre joggal lehelünk büszkék és amelyek kiállják az összehasonlítást a világ legfejlettebb mezőgazdaság­gal * rendelkező országainak eredményeivel is. Ugyanakkor más területeken is olyanok a lehetőségeink, hogy elérhetjük a világszínvonalat. A könyv nagy vonásokban ábrázolja a mezőgazdaság fej­lődését nálunk és a nagyvilág­ban, a technika és a mező- gazdaság összefüggését, illetve a mezőgazdaság iparosodását. A könyv mindenki számára közérthető stílusban íródott, sok táblázattal, grafikonnal, ábrával illusztrálva. Így nem­csak hasznos ismereteket ad, de egyben forrásmű is, ame­lyet napi munkájukban siker­rel használhatnak fel azok, akik a mezőgazdasággal fog­lalkoznak. (Kossuth Kiadó.). Orvos irányítja A legújabb szem­üvegkeretek ugyan lépést tartanak a divatirányzattal, de figyelemmel kísérik a szemorvosok tanácsait is. Az új keretek amellett, hogy csinosak, alkal­mazkodnak az arc csontozatához, „jól állnak”. Egész na­pi viseletben sem fárasztók. A divatos szinek: a barna árnyalatai az aranyig. Gondolatiság és kifejezési vágy J Merre tart a néptánc-mozgalom? CSAK A TERMELÉS ÉRDEKE? A CSÁRDÁS TÁNC A CSÁRDÁRÓL KAPTA A NEVÉT, ahol táncolták. Ha leegyszerűsítve is, de a példa jól érzékelteti a néptáncok kialakulását, rendeltetését. A néptánc, mint színpadi mű­vészet, tömegméretekben csak a negyvenes évek vé­gén, az ötvenes évek ele­jén nyert polgárjogot. Még jól emlékezünk azokra az évekre, amikor szinte gom­bamódra alakultak a nép­tánc csoportok, különös mó­don előbb a gyárakban, hi­vatalokban, intézményekben és. csak azután falun. iíómagam, vén, első ismerkedtem tánccal és hívévé, minit esztendőkben pesti gyerek lé­munkahelyemen először a nép­váltam lelkes azokban az sok ezer hoz­zám hasonló fiatal. Hozzánk­nőtt, kifejezőjévé vált éle­tünknek, annak a nagy-nagy optimizmusnak, amely eltöl­tött bennünket a szemünk láttára változó világ felett érzett örömünkben. Nem akartunk mi táncművészek lenni, még csak nem is a szereplési váigy lelkesített elsősorban; táncoltunk ma­gáért a táncért, a tánc kel­tette derűért és önfeledt örömért. Nem gondoltunk mi arra, hogy a néptánc a művészetek sajátos nyelve, kifejezési eszköze és így alkalmas bonyolultabb ér­zelmek és gondolatok kifeje­zésére is. Azt hiszem, ez volt a néptáncnak, mint szín­padi művészetnek a hős­kora. A NÉPTÁNCMOZGALOM MÁSODIK KORSZAKA az ötvenes évek derekán kez­dődött. A tánc önmagáért már nem bizonyult elégsé­gesnek. A néptánc új hul­lámának hirdetői az ad­digi problémátlanság, a fel­fokozott derű, a dinamiz­mus és a színes látványos­ság helyett a depressziós hatások szándékos keresésé­ben látták a továbblépés útját. Ekkor született, en­nek a szemléletnek a hatá- az a vélemény, rnisze- a néptánc nem alkal- összetettebb érzelmek, gondolatiság kifejezé- vagy legalább is az ismert formájában Ez nyitotta meg az a néptánctól idegen sára rin.t más mély sére addig nem. utat stílusok beáramlása, a ba­lett és a mozdulatművészet elemei előtt, ezek alkalma­zásában látták sokan a nép­táncmozgalom megújulását. Természetesen a harc, még a művészetek területein is, mindig áldozatokkal jár. Sokan félreálltak, szögre akasztották táncruhájukat, csizmájukat vagy csak le­gyintettek, vége, nincs to­vább. EKKOR KEZDŐDÖTT A HARMADIK KORSZAK, amely tart napjainkban is. A néptánc ma árnyaltabb, mint vol:t a fejlődés első periódusában, ugyanakkor a külsőleges modernizmus meg­nyilvánulásai, a spekulatív és illusztratív elemek egyre inkább háttérbe szorulnak. Bebizonyosodott, hogy a nép­tánc alkalmas összetett mon­danivaló kifejezésére is, ha a koreográfus és a táncos a néptánc sajátos nyelvén, annak kifejező eszközeivel tolmácsolja érzelmeit és gon­dolatait. Megyénkben lényegében ha­sonló utat tett meg a néptánc fejlődése az elmúlt tizenöt esz­tendő alatt. Fellendülések és megtorpanások, sikerek és ku­darcok alkotják a megtett út állomásait. A közelmúltat vizs­gálva: négy esztendővel ezelőtt száznál több néptánc Csopor­tot tartottak számon a megyé­ben. Ha ezt összehasonlítjuk a jelenlegi adatokkal, úgy tűnik, ismét visszaesés mutatkozik. ötvenkét csoport, mintegy öt­száz táncos — ez a jelelj alig fele a négy esztendővel ez­előttinek. Talán furcsának tűnik a megállapítás, de igaz: ma a számszerű csökkenés ellenére is előbbre tart megyénkben a néptánc-mozgalom, mint négy esztendeje. Nemcsak letisztul­tabb, tartalmasabb 'együttese­ink munkája, művészileg is nagyot léptek előbbre. Míg négy esztendővel ezelőtt a száznál több csoportra mind­össze tizenkét szakképzett néptáncoktató jutott, addig ma az ötvenkét csoportra már harminckét szakoktató jut és jövőre újabb huszonöt oktató fejezi be a három esztendős szakmai tanfolyamot. Vagyis az elkövetkező népművelési évadban lényegében már csak szakképzett vezető irányíthat­ja a nép táncosok próbáit, fel­készülését. AZ ÖTVENKÉT CSOPORT közül negyvennyolc rendsze­resen működik — ez is jelen­tős pozitívuma az új helyzet­nek. Nem egy-egy alkalomra állnak össze, hanem egész esz­tendőben rendszeresen próbál­nak és a szakmai oktatáson kí­vül nagy gondot fordítanak ál­talános műveltségük tovább­fejlesztésére is. Jó néhány megyei csoport jelentékeny múltra tekinthet vissza; végigjárták a fejlődés minden periódusát. A vecsési együttes tizennyolc, a szecsői tizenhat, a túrái tizenöt esz­tendeje alakult s működik megszakítás nélkül. Még több azoknak az együtteseknek a száma, amelyek művészi pro­dukcióit nemcsak a megye­határokon túl, hanem külföl­dön is ismerik. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Csár­dás-együttese Franciaország­ban és Angliában, a Csepel Autógyár tánccsoportja az NDK-ban, a pilisvörösvári és a szigetújfalui német nemzeti­ségi népi együttes Ausztriában, az abonyiak pedig Csehszlová­kiában vendégszerepeitek si­kerrel az elmúlt esztendők so­rán, NÉHÁNY ESZTENDŐVEL EZELŐTT még három ténye­ző hátráltatta a néptánc­mozgalom fejlődését: a szak­képzett oktatók, a megfelelő próbatermek és a zenekarok hiánya. A szakképzett oktatók problémája megoldódott. A másik két körülmény azonban még napjainkban is gátolja' a további eredményes fejlődést. Különösen a megfelelő zene- kíséret hiánya az, ami vissza­veti a néptáncosok fejlődését. Ha ebben sikerül előbbre lép­ni s ebben nagy segítséget nyújthatnak a zeneiskolák, ak­kor meggyorsulhat a fejlődés üteme, a néptánc elnyerheti egyenrangú helyét a többi mű­vészeti ág sorában és túllépve önmaga kizárólagos szolgála­tán,'valóban alkalmassá váiik az érzelmek és gondolatok ki­fejezésére is. Prukner Pál Mint tudjuk, néhány évvel ezelőtt — az iparág nagyará­nyú fejlesztésekor — hirtelen ,igen megnőtt konzervgyáraink kapacitása S vezetőiknek szinte máról ‘holnapra szembe kellett azzal nézni, hogy a szer zon idejére, helyben, esetleg nem kapnak elég munkást. Ezért kihelyezett üzemeket lé­tesítettek a környékükre eső falvakban. Ezt tette a Nagy­kőrösi Konzervgyár is, amely­nek jelenleg már öt helyen működik ilyen üzeme: Abony- ban, Törteién, Cegléden, Ä1- bertirsán és Jászkarajenőn. S a gyár a következő években még több bedolgozó részleget kíván létrehozni — ezt diktál­ja saját termelési érdeke. Milyen, eddig kihasználatlan munkaerővel számol szezon­ról szezonra ezekben a falvak­ban, városokban? Mindenek­előtt azokkal az asszonyokkal, akik eddig — helyi, iparban való elhelyezkedési lehetőség híján, s mivel nem vállalták a Pestre vagy Nagykőrösre való bejárást — otthejn maradtak. , Elsősorban a sokgyerekes anyákról van szó. Akiknek ér­dekében már több fórumon el­hangzott a kívánság: létesül­jön lehetőleg minél több be­dolgozó, vagy egyéb olyan, időben kötetlen munkalehető­ség, amelyet ezek az asszonyok össze tudnak egyeztetni a nagy család gondjával, a gyerekek ellátásával. A kérést nem könnyű teljesíteni, hiszen a gyárakat elsősorban a termelés érdekei mozgatják. Mindenesetre a konzervipar a maga részéről, sok ilyen mun­kaalkalom megteremtésével szerte az országban, eleget tett ennek a kívánságnak. Ugyanis mihelyt nyilvánvalóvá lett, hogy kihelyezett létesítményei­nél elsősorban a többgyerekes anyák munkaerejére számít­hatnak — kötetlen munkaidő­re állították be ezeket az üze­meket. • ...... S hogyan vélekednek mun­kakörülményeikről maguk az itt dolgozó asszonyok? Elsőnek a törteli — volt malomépületben berendezett — üzemben jártunk — szólal­tassuk meg tehát először az ott dolgozó munkásnőket. El­mondták, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár „barackszezontól almaszezonig”, tehát júniustól januárig biztosít számukra munkát, saját falujukban. Az üzemben ledolgozott napok száma, az érkezés, és a haza­menés időpontja tőlük függ. Teljesítmény szerint keresnek — átlagos jövedelmük a sze­zonban havi 1000—1500 forint. (Vasárnap dupla fizetést kap­nak.) Munkahelyük ugyan­olyan szociális létesítmények­kel rendelkezik, mint például a városi üzemek: öltözővel, hideg-meleg fürdővel stb. S ugyanolyan biztosítási jogokat is élveznek —■ SZTK, nyugdíj, családi pótlék stb. — mint a rendes ipari dolgozók. A kötetlen munkaidő, az ipari biztosítás, a helyi munkalehetőség előnyét a ceg­lédi telep — ütünk következő állomása — 270 dolgozója is dicséri. Mégis, igen siralmas kép fogadja itt a látogatót. Maga a telep a Vásártéren, az élelmiszerszakma szempontjá­ból semmikép nem megfelelő helyen, birkanyájak tőszom­szédságában található — jó két-négy kilométerre a város egyes pontjaitól. Az asszonyok a szabad ég alatt pucolják a paprikát. Ha megered az eső, beállhatnak a ponyvák alá, mert ennyiből áll a telep, mint létesítmény — így dol­goznak itt évek óta. A papri­kát, zöldbabot már nem vihe­tik be a ponyva alá rossz idő­ben. A rekeszek tartalma ilyenkor megázik, esetleg megrohad. Az asszonyok Cegléden, épület híján, legfeljebb csak októberig dolgozhatnak — két havi munkalehetőségtől, kere­settől így elesnek. „Az ok egyszerű. Törtei falu ki tudott utalni a célra egy épületet. Cegléd városa nem”. — mondja a Nagykőrösi Kon­zervgyár főmérnöke. S egyút­tal arra a kérdésünkre is ér­demben válaszol, miért nem a gyár dolga a beruházás? Mint mondja, ha kapnak épületet, — arra ők több százezer forin­tot költenek. így volt ez Tör­teién, vagy például Abonyban is. ahol a tanács egy régi ga- bonaraktárat adott a konzerv­gyárnak, mivel a tanács ott is örült annak, hogy munkaalkalom adódott a helybeli asszonyoknak. A gyár­nak voltaképp mindegy hol ruház be — jövőre például megint ott fog, ahol egy köz­ségi vagy járási tanács erre alkalmat teremt. Ahol majd a gyár termelési érdeke találko­zik a helybeli szándékkal, amelyet szintén érdek, szociá­lis érdek diktál. Vagy kellene, hogy diktál­jon. Mostanában sok szó esik arról, hogy mindazt, ami az iparban, mezőgazdaságban történik, elsősorban termelési szempontok mozgassák. Vilá­gos: ami a termelés oldaláról hasznos, az általában jó a tár­sadalomnak. És fordítva: a társadalomnak legtöbbször nem hasznos, ha nem érvé­nyesül a termelési érdek. De ez nem jelentheti azt, hogy állami szerveink, társadalmi szervezeteink lemondjanak bi­zonyos szociális természetű irányító, előmozdító funkció­jukról, — áthárítva ezt a fel­adatot a vállalatokra. Pedig Cegléden, úgy tűnik, ez tör­tént: a városi tanács elmu­lasztotta egy olyan ügy segíté­sét, amely nemcsak gazdasági, de társadalmi ügy is, — több száz ceglédi asszony sürgős, fontos ügye. Padányi Anna SLÁGER A DIVAT Ószi bemutató — téli műszőrme S divat a sláger. E kettő el­választhatatlan lesz egymás­tól. Nemcsak a plakát kiált­ja így de be is mutatják va­sárnap délelőtt a Vígszín­házban. Az ének, s a humor mestereinek közreműködésé­vel a bratislavai, a lipcsei cég, s a Fővárosi Ruházati Bolt bemutatja legújabb őszi és téli új­donságait. Ám itt korántsem a nagy érdeklődéssel várt esemény az elsődleges. Sokkal fonto­sabb a kérdésre adandó vá­lasz, amelyet a ruházati boltok igazgatójának teszünk fel: — Mi kapható? — A felvonuló magyar s külföldi termékek 30 száza­léka már megtalálható a bolt­ban, karácsonyig még leg­alább ennyi. Ez a közös bemutató különben kísérlet arra is, hogy árucikkcseré- ved is bővítsük a választé­kot. így jött szóba, hogy a német cégtől híres kis es­télyi és koktélruháit hoz­zuk be — kis tételben. Sze­retnénk ugyanakkor, ha a nyilvános bemutatók sora nemcsak ízlésformáló, de di- ] vatirányító is lenne. — Milyen az ellátás? | — A rengeteg holmi fel­! sorolása helyett hadd újsá- : goi jam el, hogy műszőrme- i áruból lényegesen jobb az i ellátás, mint tavaly. Kínai i teddy, angol és francia mű- ! szőrme érkezik a magyar ; konfekcióipar részére. j — t. gy. — ..------------------------­| KECSKEMÉT Dupla szivárvány Pénteken reggel nem min­dennapi látványban volt ré­szük a kecskemétieknek. Hét óra előtt néhány perccel a nap sugarai a szitáló eső füg­gönyén megtörtek, s ennek hatására dupla szivárvány „gyűrűzte” az eget. A szép je­lenség ritka az őszi napokon. Vita a II. világháborúról A Duna menti országok má­sodik világháborús történetét elemző történésztanácskozás pénteki ülésén az 1938—1945- ös időszak ellenállási mozgal­mairól és az érintett országok sajátos problémáiról hangzot­tak el előadások. Az előadásokat vita követ­te, amelynek összegezésére és az ülésszak bezárására szom­baton kerül sor. adom, s Ő cserébe — ó, csekélység! — min- denséget ad. Érted?! Mert, ha valamiért nem vágyakozunk, any- nyi, mintha meglenne. Ö megcsókol, s nekem nincsenek már vágyaim. Te kíváncsi vagy, csavarogni akarsz, nyug­talan vagy, vagyis kielégítetlen, tehát beteg. Fáj valamid. Folyton, örökké fáj, mert hiány­zik valami. Idegen tájak, Párizs, Kanada, mit- tudomén, ismeretlen szemek, titkok, tettvágy, új, igazságok, anyagi igények ... — Hát, éppen ... — ... Nekem minden ilyen vágyamat eloltja ö. Te sem akarsz mást, mint eloltani ezeket. De nálad mindezt csak maga a vágy tárgya olthatja el. Látnod kell New Yorkot, Párizst, távoli embereket, elkutyagolni az egzotikus világ elképzelt szépségeiért, megszenvedni a titkokért, megtudni mindent. És, ha ezt elér­ted, rohansz tovább. Nekem elég, ha Ű rám mosolyog, s már ugyanúgy nem fáj többé, hogy hiányzott az előbb még valami, mintha megkaptam volna, ott jártam volna. — Óriási! Akkor te, tulajdonképpen úgy élsz, mintha mindened meglenne, amire em­ber vágyhgt. Kincsed, békéd, Mount Everested, floridai tengered, világmindenséged — amit akarsz. Úgy érzed, mintha az egész világon j szabadon járnál, akár a gondolat. — Mi az, hogy! S mert így érzem, így is \ van. Gazdagabb vagyok az egész világnál! i — Csodálatos! De, te!... tulajdonképpeni azért állítottalak meg: nincs-e kölcsön egy i százasod? — Nincs. Nála van minden pénzem. Őnála. ] Nekem Ö a pénz is, a kincs, a vagyon, hát j nem gyönyö... — Ha most nem segítesz rajtam, végem. \ Eladósodtam. Tíz napja nem eszem. Annyi \ pénzem sincs, hogy megvegyem valahol az \ ebédemet. X — Nem. — Ezt nem teheted! Az életben nem szólok \ hozzád többé, ha most faképnél hagysz. i — Látod, milyen tökéletes dolog: engem ez \ nem érdekel. Te felelősségérzetet akarsz be-\ lém ültetni! De ha Ő megcsókol, eltűnik min- ^ den lelkiismeretfurdalásom. Nekem Ő téged í is pótol. Csak Ö van! Csak Ö! Se te, se más. ^ Dozvald János * Százszázalékos szerelem — Várj, hérlek! Kérni szeretnék tőled vala­mit. Egyébként oly rég láttalak ... — Megnősültem. — Ne beszélj! és milyen a feleséged? — Nézd, nekem Ő a mindenem. Szép, csoda­szép! Es ami több ennél, nincs a világon még egy nő, aki nekem ennyit jelenthetne! Titka? Fogalmam sincs. Vagy talán... de tényleg, már csak filozofikus nagy szavakat használha­tok: egyszerűen Ö valahol az anyagi lét rend­jének mélyén nekem teremtődött. Mintha ta­lálkozásunkig valami hajdani, tökéletes egy­ség kettémetszett feleként bolyongtam volna. Es most itt van Ő: újra tökéletes egyensúly­ban tartja a létemet. Nem vágyom másra. Ér­ted? — Ez aztán a szemelem! Hanem ... — Hidd el, nincs a világon olyan lebilincselő könyv, melyet, ha felütök, sorai között ne az Ö arcát látnám. Átsütnek szemei a fekete be­tűkön, a képeken, a tárgyak legellenállóbb anyagán is. És akkor én már nem bírom to­vább nélküle. Félre a könyvekkel! Ű minden olvasmányom, minden regényem. A vérünk egymásba zárt kör. Nem hiányzik semmi. Ér­ted? Hiszen, mi a fontos az életben? Tudod, hogy én mennyire materialista módon gondol­kodom. Azt mondom, az a fontos, hogy azo­kat az apró sejteket, vagy mit tudom én, mi­csoda anyagi részecskénket, mely kívánságok, vágyak formájában követelőzik bennünk —, mert hisz az érzés is anyagi eredetű, ugye? — kielégítsük, hogy megszűnjön az egyensúlyta­lanság érzete, kell és van között. És akkor boldogok vagyunk. Az Ö vonzó gazdagsága mellett az emberi kívánság valamennyi lehet­séges tárgya elhalványul, érdektelen. Ha a magas ágon megtetszik egy falevél, nem biz­tos, hogy elérhetem. Ám, én helyette őérte nyúlok, aki annál a röpke-sorsú levélnél mil- liószor több, s mégis, mindig leheletnyi kö­zelségben ragyog fölöttem. Mióta megnősül­tem, nincs káros szenvedélyem. Nem járok társaságba, érte dolgozom, mindenemet neki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents