Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-15 / 244. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Pártértekezlet a Csepel Autógyárban X. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM ÁRA 5« FUJ.ÉR 1966. OKTÓBER 15., SZOMBAT Érdekazonosság — érdekellentét Szokássá vált nálunk az utóbbi évtizedben, hogy fon­tos — és nemegyszer kevésbé jelentős — ügyeink-gondjaink megoldásához a társadalom se­gítségét kérjük. Visszatérő ref­rénként gyakran hivatkozunk a társadalom összefogásában rejlő lehetőségekre, a társada­lom erőire, főként akkor, ha a meglevő és kialakult kere­tekben már nehéz tovább lép­ni, amikor csak az állami-hi­vatali szervek teljesítőképessé­ge nem elég, ha csak pénzzel, vagy még újabb anyagi rá­fordítással sem lehet ered­ményt várni. Nos: ilyen ese­tekben utolsó lehetőségként marad a társadalom segítő készsége, mint valami olyan plusz, amelyhez foghatót más módon, más forrásból remél­ni nem lehet. Elvontnak tűnhet e fejtege­tés; példával megvilágítva ta­lán érzékletesebbé válik. Ha szóba kerül például az ifjúság- védelem, a felnövő generáció­ról való gondoskodás, men­ten a társadalomra, felelős­ségére és kötelességeire ^hivat­kozunk. Tény, hogy iskola­ügyre, általában a fiatalokra, kiművelésükre, képzésükre, egészségükre soha annyit nem áldozott az ország, mint nap­jainkban. Különféle negatív hatások következtében az if­júság egy része — tegyük rög­tön hozzá: az összeshez ará- nyítva igen kis része — mégis visszataszító szokásokat vett fel, magatartása erősen ki­fogásolható. S mert itt az is­kola, gyakran a család is csak részeredmények elérésére ké­pes, mert a hatóságok csupán bizonyos határokon túl lép­hetnek fel cselekvőén, segítsé­gül épp ezért a társadalom egészét hívjuk, a fiatalok ne­velésében a felnőttek társa­dalmának aktív közreműkö­dését kérjük. Általában nem is hiába. Mert társadalmunk új, értékes és mind jellemzőbb vonása, hogy igényli ereje felhaszná­lását. készséggel vállal áldo­zatot, ha fontos közügyről van szó. S ez olyan jellemző, amely az idő és a társadalom mélyében végbement válto­zásokat tükrözi, azt a nagy­szabású, történelmi átalaku­lást, amelynek eredményeként a mai társadalom alapvetően különbözik a felszabadulás előttitől, s más, magasabb szín­vonalú, vonzó és előre muta­tó tulajdonságokban gazda­gabb, mint az évtizeddel ez előtti volt. Más, még kristá­lyosabb ötvözetű a mai mun­kásosztály, korszakos változás ment végbe a parasztság ösz- szetételében; korábban réteges megosztottsága a mezőgazda­ság szocialista átszervezése révén közelít a teljes eltűnés­hez, s kopogtat az idő, amikor egységes, egyöntetű paraszti osztályról beszélhetünk majd. Az értelmiség többségében már új, különösen ha ide so­roljuk azokat a tíz- és százez­reket, akik munkásból, paraszt- emberekből váltak vezető munkára minden tekintetben képessé, alkalmassá, elhivatot­tá a múlt évtizedekben. Alap­jait tekintve tehát a mai ma­gyar társadalom összeforrott egész, legfőbb mozgásait, cse­lekvéseit azonos indítékok ha­tározzák meg, erejét azonos forrásból meríti. A társada­lomtudományok kutatója ezt úgy fejezi ki: országunkban a szocialista nemzeti egység — a helyes és egyértelmű igen­léssel fogadott politika alapján — oly szilárd, mint nem volt még soha. A hétköznapok embere azonban nem elégszik meg a summás fogalmazással. Jogo­san kérdezi: mire jutottunk, miben teljes az egyetértés a sokat idézett társadalom min­den — vagy legalább jellem­ző, meghatározó — osztályá­ban és rétegében, s miben nehezítik még különféle el­lentmondások a mindentől várt és igényelt teljes egység kibontakozását? Vannak a mi korunknak jellemző, átfogó társadalmi­politikai harci céljai, amelyek értelmezésében, elfogadásá­ban vitathatatlanul egységes, egyetértő a mi népünk egé­sze. Nincs olyan becsületes ember nálunk, aki vitatná, hogy a szocializmus teljes fel­építése hazánkban, vagy a bé­ke tartós védelme minden részletében, s vonatkozásában egybevág legnemzetibb cél­jainkkal. Azt is csupán na­gyon kevesek tagadják, hogy előbbre jutni, jobban, köny- nyebben élni csak becsületes munka alapján lehet. De két­ségtelen, hogy időről időre felbukkanhatnak olyan érdek- ellentétek, amelyek a társada­lom egyes rétegei között bi­zonyos időre ellentmondáso­kat szülhetnek. Az okok, amelyek mindezeket felszín­re hozzák, változatosak. For­rásuk lehet objektív: szocia­lista fejlődésünk mai színvo­nala ezt nem zárja ki. Feltét­lenül objektív ellentmondás van még ma az egyéni és a társadalmi, a csoport és az össznépi érdek között. Más szavakkal: az egyén személyes érdeke olykor látszólag más, mint a társadalom egészéé, s — például — egy termelőszö­vetkezet maximális hasznát gyakran nem az adja, amit onnan az ország érdeke vár. Egészen közönséges példával érzékeltetve mindez körülbe­lül megfelel annak, amikor valaki új lakást kap, s ugyan­akkor más igénylők kérését megtagadták a hivatalos szer­vek. Aki részesül: örvendezik, akit elutasítottak, vitatja a döntés helyességét. S ez így igaz társadalmi méretekben is: a nagy, átfogó politikai kérdéseken belül a részletek­ben ma törvényszerűen el­lentmondások lehetnek — és vannak — a társadalom kü­lönféle rétegei között. Sok minden ebből csak időszakos, átmeneti, de nem kevés az olyan ellentmondás, amely létezni fog, míg létezik a tár­sadalom osztályokra, rétegek­re osztottsága. Mégis: korunk jellemző vo­nása nem az egyes rétegek érdekeinek ellentmondó vol­ta, hanem az alapvető érdek- azonosság. Közös célja pél­dául minden jószándékú ma­gyarnak, hogy népünk boldo­guljon, érjen el mind több si­kert itthon és a világban. Kö­zösek vagyunk abban is, hogy végső soron az egyén boldogulása a társadalom egé­szének sorsfüggvényében le­hetséges csak, vagyis hogy minél magasabbra emelkedik az általános színvonal, annál feljebb jött az egyes ember életkörülményeinek mércéje. S végcélként már ma egyet­értünk abban, hogy messzibb jövőnket csak olyan társada­lom kereteibe határolhatjuk, amelyben eltűnik minden fá­jó különbség. S ez a társadalom az lesz, amely e hazában ma is szinte elképzelhetetlen fokra emeli az egységet és az egyetértést. Azon az alapon, hogy egyet­len, s oszthatatlan egészt for­mál a ma levőből a történe­lem, olyan társadalmat, ahol minden cél, akarat és érdek egy' irányba hat. S ezért még nem keveset kell tennie — annak a gyakran idézett tár­sadalomnak is. Lantos László Kozmosz 129. A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 129. jelzésű mester­séges holdat. A Kozmosz 129. rátért pá­lyájára. Keringési ideje 89,4 perc. Pályájának a Föld fe­lületétől számított legnagyobb távolsága 307 kilométer, leg­kisebb távolsága 202 kilomé­ter — a pálya síkjának az egyenlítő síkjával bezárt haj­lásszöge 65 fok. _____ B ERLIN Ulbricht—Gromiko megbeszélés Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke pén­teken fogadta Gromiko szov­jet külügyminisztert, aki az ENSZ-közgyűlés ülésszakáról hazatérőben Ulbricht meghí­vására megállt Berlinben. Gromiko tájékoztatta WaZ- ter Ulbrichtot az ENSZ-köz­gyűlés 21. ülésszakának mun­kájáról. Megvitatták a feleket kölcsönösen érdeklő kérdése­ket is. Valamennyi szőnyegre került problémát illetőleg a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. Tegnap tartották pártérte­kezletüket a Csepel Autó­gyár kommunistái. Képün­kön az értekezlet elnöksége. Balról jobbra: Szőnyi Mik­lós, a gyár igazgatója. Czunyi Károly, a gyár pártbizottsá­gának tagja, a pártértckezlet elnöke. Lovász Vince, a pártbizottság titkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Po­litikai Bizottság póttagja. Cservenka Ferencné, az MSZMP .Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. Tur- jánszki Mihály, a gyár szak­szervezeti bizottságának tit­kára. TUDÓSÍTÁS a 3. OLDALON. PÁRIZS EBED A Neue Ruhrzeitung szerint Walter Ulbricht hajlandó egy NDK-minisztert Bonnbaküldeni tárgyalásra Herbert Wehnernek, a Né­met Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportja helyettes vezetőjének javaslatai, ame­lyeket a két német állam vi­szonyának javítására ■ tett, csütörtökön bizonyos fokig tért nyertek Bonnban. Míg a CDU szerdán egyértelműen elítélte és visszautasította a javaslatokat, csütörtökön a párt egyik szóvivője azt mondta, nem szabad azokat „kapásból’’ visszautasítani. Az FDP pozitívan értékeli a ja­vaslatokat, sőt Mende alkan- cellár kijelentette, hogy haj­landó személyesen is tárgyal­ni az NDK képviselőivel. Most már bizonyosnak lát­szik, hogy később Erhard kancellár a pártok vezetőinek bevonásával részletesen meg­vitatja a felvetett gondolato­kat. A Neue Ruhrzeitung pén­teken első oldalának élén beszélgetést közöl Walter Ulbrichttal. A lap szerint Ulbricht haj­landó egy NDK-minisztert Bonnba küldeni tárgyalásra; ennek nem előfeltétele ' az NDK „de jure" elismerése, „de facto” azonban az elisme­rést adott ténynek kell venni; Ulbricht . kijelentette, hogy a leszerelés, az atomfegyverek­ről történő lemondás és a je­lenlegi európai határok elis­merése fontosabb, mint a két német állam közötti gazdasá­gi közösség létesítése. Ulbricht anélkül, hogy Wehner javaslatait említette volna, a lap szerint kijelentet­te, hogy a gazdasági közösség létesítése a két Németország között olyan kérdés, amelyről először az NSZK kormáriyá­MATOL Őszi megyei könyvhetek Az idén immár hatodik al­kalommal megrendezésre ke­rülő őszi megyei könyvhetek országos szervező bizottsága csütörtökön a Magyar Sajtó Házában tájékoztatót tartott a könyv október 15-én megnyíló s december 24-ig tartó falusi heteinek eseményeiről. A könyvheteket a korábbi évekhez hasonlóan az idén is valóságos ünneppé avatja a megrendezésre kerülő gazdag program. Mint már korábban hírt ad­tunk róla, Pest megyében is megmozdultak a szervező bi­zottságok és a társadalmi ak­tívákkal együtt színvonalas rendezvények­ről gondoskodtak. A művelődési házakban író­olvasó találkozókat tartanak, a ceglédi járásban kinn a ter­melőszövetkezetekben ismer­tetik a legújabb mezőgazda- sági kiadványokat. Dabason az úttörők állnak versenybe s a legjobb helyezést elérők kö­zött nagy összegű könyvutal­ványokat osztanak szét. A monori járásban felkeresik a pusztákat-tanyákat, hogy ott filmvetítéssel egybekötött könyvismertetést rendezzenek. A számítások szerint Pest megyében mintegy négymillió forint értékű könyv talál majd gazdára. Az őszi megyei könyvhetek alatt az elmúlt évben orszá­gosan két és fél millió köte­tet vásároltak. nak kell nyilatkoznia. Mi — mondotta — készek vagyunk a tárgyalásra a két német ál­lam között. Nem támasztunk feltételeket Mindenesetre azoknak kell egymással be­szélgetniük, akik hatalmon vannak, mert anélkül nem le­het konkrét eredményeket el­érni. A nyugatnémet gazdasá­gi hatalom — jelentette ki Ulbricht— mindenesetre nem Herbert Wehner kezében van, hanem azoknak az urak­nak a kezében, akik a nyugat­német termelési eszközökkel rendelkeznek, ezekkel pedig már régóta kötünk üzleteket. A német sorskérdésekről — mondotta — nem dönt­hetnek telefonkezelők és postatisztviselők. Ez a kormányok dolga. Az államtitkárok előzőleg meg­egyezhetnének a napirend­ben. Ha egy minisztert kül­dünk Bonnba — fűzte hozzá — őt miniszterként kell ke­zelni. Hogy mit. gondol erről a bonni kormány, az nekünk teljesen mindegy. Ha azt hi­szi, hogy az NDK minisztere nem képvisel kormányt, ak­kor mi is ugyanezt gondoljuk Bonnról és ennek ellenére tárgyalunk. Couve de Murville francia külügyminiszter pénteken Pá­rizsban ebédet adott Todor Zsivkov bolgár miniszterelnök tiszteletére, aki hivatalos lá­togatáson van Franciaország­ban. JSjub Khan Teheránban Ajub Khan pakisztáni elnök négynapos hivatalos látoga­tásra az iráni fővárosba érke­zett. Tárgyalni fog a sahhal és más iráni vezetőkkel. Utána Walter Ulbricht ebé­det adott Gromiko tiszteleté­re. TOKIÓ Képviselők tüntetése A japán főváros központi utcáin pénteken mintegy 200 japán szocialista parlamenti képviselő tüntetett. A felvo­nulók tiltakoztak a vietnami háború ellen és követelték az amerikai agressziót támogató Szato-kormány lemondását. Biciklivel a világ körül Herbert Hanak osztrák diák világkörüli útja során 39 na­pos etiopiai utazásának végé­hez ért. Kerékpárján már be­járta Kelet-Európát és Ázsiát, most Kelet-Afrikában időzik. Úgy tervezi, hogy az olimpia idején, 1968-ban, Mexikóban fejezi be utazását. Tájékoztató a megye harmadik ötéves tervéről Tegnap délelőtt a megyei tanács üléstermében tájé­koztató jellegű megbeszélést tartottak a járási tanácsok elnökhelyettesei, a járási pártbizottságok mezőgazda- sági osztályvezetői, valamint a megye mezőgazdasági jel­legű vállalatai vezetőinek. A harmadik ötéves terv megyei előirányzatairól, az ebből adódó feladatok: Prezenszky Gábor, a megj tanács mezőgazdasági oszt lyának vezetője tájékoztál a jelenlevőket, majd < Pénzes János, a megyei t nács elnökhelyettese az gazdaságirányítás rendszer bői a járása tanácsokra és pártbizottságokra háruló f< adatokról tartott tájékozt tót.

Next

/
Thumbnails
Contents