Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

Elsők a gyűjtésben: a ceglédi Hámán Kató és a zöldhalmi iskola úttörői Nem sokkal a tanév kezdete után adtunk hírt arról, hogy a ÚEH országos rongyhulladék­gyűjtő heteket rendez, mely­ből az úttörők is kiveszik ré­szüket. Az akció befejeztével a ceglédi városi és a járási is­kolák munkájának az értéke­lése megtörtént. ' A ceglédi általános iskolák közül az első helyre a Hámán Kató iskola jutott. Százötven úttörője több mint 3500 kiló rongyhulladékot gyűjtött ösz- sze. Ez úttörőnként több, mint :!3 kilogrammos eredményt je­lent A sorrendben a Budai úti iskola következik, 1360 kilós, majd a Mészáros Lőrinc álta­lános iskola 130 úttörőre jutó, 3650 kilogrammos eredménye. A listán szinte fej-fej mellett halad a Táncsics, a Széchenyi és a Földváry általános iskola csapata. A járás általános iskolái kö­zül első helyre a zöldhalmi iskola jutott. Zöldhalom szórt település, úttörőcsapata tanyai csapat. A nyolc, gyűjtögető ta­nyai úttörő 780 kilós ered­ményt ért el, ez pedig — akárhogy nézzük — nem ki­csi! Jól dolgoztak az alberíir- sai, a köröstetétleni és a ceg- lédberceli úttörőcsapatok is. A ceglédi járás területén az úttörők gyűjtésével 8846 kiló- grammnyi rongyhulladékkal, — tehát több, mint nyolc ton­nával gyarapodott a MÉH „gyűjteménye”. A ceglédi, vá­rosi csapatok összeredménye 19 254 kiló hulladék. PEST MEGYEI Hl'PLAP KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 243. SZÁM 1966. OKTÓBER 14., PÉNTEK Szüreti bál A Homoki esték rendezői {.aktuális” programmal is hoz­zájárulnak a műsorhoz. Va­sárnap este 7 órai kezdettel Szüreti bált rendeznek a Kos­suth Szálló éttermében, ahol Péntek Lajos és Raj Rozália magyar nótákat énekel és Ká­té Pipi József zenekara húzza a talpalávalót. Év végére elkészül a háromezer literes tejház / Tbc-mentes szarvasmarha-állomány Friss, vakolatlan, pirostég­lás épület magasodik a ceg­lédi Kossuth Termelőszövet­kezet I-es üzemegységében, a szőkehalmi gazdaképző épülete szomszédságában. A nyár elején kezdték építeni, és hogy azóta miilyen ütem­ben haladt a munka, leg­jobban — szavak helyett — a már biz/tosan álló falak mutatják. Az épületen szorgos mun­káskezek dolgoznak most is, reggeltől napnyugtáig. Sza­porán lapátolnak, hordják az anyagot, és a téglafalak mö­gött már szerelik a vil­lanykábeleket. — Az üzemegj’4 égben a tej- ház épül — tájékoztat Varga István állattenyésztő. — Ha tovább is ebben az ütemben halad a mun­ka, akkor a tervezett időre, az év végére, már üzembe is helyezhetjük. A villanyszerelés után a belső betonozás követ­kezik, majd a külső helyreállításra kerül sor. Utána kezdődhet a gé­pek felszerelése a tej­ház belsejében. — Szükség volt rá? — De még mennyire! A ter­melőszövetkezet tehenészete háromszázas állományú. Mi­re az épület teljesen elké­szül, itt, az I-es üzemegy­ségben centralizálják a te­henészetet, s amit lehet, még korszerűsítenek rajta. Vala­mennyi munkát, amelyet emberi erő helyett géppel el lehet végeztetni, gépesí­teni fognak. Például telje­sen megszűnik a kézi erő­vel történő fejes — teljesen átállunk a tehenészetben a gépi fejesre. Ez modern, és higiénikus. Az állatok ellá­tására szintén modem fel­szereléssel ellátott takar­mányelőkészítő épül. Termé­szetesen, eddig is gépesí­tett volt nagyrészt a telep tehenészete, de most, hogy centrálissá alakul, még kor­szerűbbé kell tenni. — Miért éppen az egyes te­lepen készül a tejház? — A ceglédi járás va­lamennyi termelőszövet­kezete közül itt, nálunk sikerült kialakítani á százszázalékosan tbc­mentes állatállományt, Otthonos környezet, tisztaság, fegyelem Bevált a diákotthoni „kombinált szoba“ Feltűnően csendes az épü­let ebben a délutáni órában. Máskor diákgyerekek zsibon- gása, nevetése teszi hangossá .a diákotthont. Most azonban .csendes foglalkozás van, a ’holnapi tanításra készülnek a .bennlakók. Ebben az otthonos, barátsá­gos környezetben még a leg- restebb diák is kedvet kap a tanuláshoz. A korszerű beren­dezésű tanulószoba, a tágas .helyiség, a hatalmas ablakok­kal megvilágított terem mo­dem berendezésével egyálta­lán nem hasonlít az egykori diákotthonokhoz. Rágyánszki Pál, az otthon Igazgatója az utóbbi évek építkezéseiről és tatarozásáról tájékoztatott. — A mezőgazdasági techni­kummal — amellyel társbér­lők vagyunk az épületben —• fogtunk a munkákhoz. Mivel mindkét intézménynek kevés helyisége volt, a dísztermet tantermekké és hálószobákká alakíttattuk át. így az elmúlt évben. kétszázezer forintnyi összeget fordítottunk az épít­kezésre. A tetőzet felújítása is százhúszezer forintba ke­rült. Padlózás, festés és má­zolás szerepelt még a tataro- zási programban. — Az idén az alagsori he­lyiségek padlózatát emeltük 25 centivel magasabbra. Erre nagy szükség volt, hiszen elő­zőleg a talajvíz feltört ben­nük. A víztelenítés újabb kétszázezer forintjába került az intézetnek. A ráfordított összeg azonban megtérül, mert az élelmezéshez szüksé­ges raktárak és az előkészítő konyha is itt üzemel. Itt ala­kítjuk ki politechnikai tan­műhelyünket is, amelyben most még csak kisebb házi javításokat végzünk. Tovább korszerűsítjük berendezését s így a gimnáziumi tanulók ok­tatását segítjük — mondotta az igazgató. — Az idén két termet tud­tunk rendbehozni, a padlózás­sal és festéssel. Uj kísérle­Az alagsori konyhában a farkasétvágyú diákgyomrok meg­békítésére készül a vacsora. A konyha feszerelését ötven­ezer forintos költséggel cserélték megfelelőbbre. (tamasi) tünk, a „kombinált szoba”, amelyben tanulnak, szórakoz­nak és alszanak diákjaink, bevált. Ebben a szobában re- kamiék, televízió, könyvszek­rény és térképálívány jelöli a többszörös funkciót. A szo­ba öt lakója azóta szíveseb­ben foglalkozik tankönyvei­vel, amióta szállásuk ilyen otthonossá vált. — Diákjaink kímélik és megbecsülik rendbe tett kör­nyezetüket Maguk végzik a takarítás egy részét, — az ön- kiszolgáló rendszer sikerre vezetett. Az ebédnél és a töb­bi étkezésnél ki-ki „öntevé­kenyen” látja el magát. A hálószoba rendbentartása, a vasárnapi takarítás és fűtés is az ő feladatuk. Az igazgatóval végigjártuk a helyiségeket Mindenütt rend, tisztaság és kényelem. Széjjelnéztünk az alagsori konyhában is, ahol már a va­csorához készülődtek. A konyha felszerelését is felújí­tották, kicserélték. Korszerű villanytűzhelyet és gőzüstöket kaptak. A konyhai eszközök felújítását a technikum vál­lalta, mivel az ő diákjaik is itt étkeznek.- Évekkel pzelőtt jártam utol­jára a gimnáziumi diákkott- honban. Most azonban mint­ha egy másik intézménybe látogattam volna. Igaz, köz­ben százezreket fordítottak az épületre. De ezt nemcsak a költségvetésben, a tiszta, vilá­gos falakon, a korszerű padló- burkolaton lehet lemérni, ha­nem a most itt tanuló diákok egészséges, közösségi szelle­mén és egyre jobban tanul­mányi előmenetelén is. — nagyrészt tehát ezért Ter­mészetesen, a területi adott­ságok is hozzájárultak. Pil­lanatnyilag itt, Szőkehal­mán, 140 tehenet gondoznak, és az itatásos borjúnevelő­ben pedig száz borjút. A bor­jaink közül néhánnyal a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem állattenyésztő tanszéke folytat kísérleteket. A kí­sérlet a borjak növekedését, súlygyarapodását segíti. Nem­rég kezdődött meg, de már­is észre lehet venni a bor­jak fejlődésében a különb­séget. Reméljük, hogy si­kerül a gödöllői kísérlet, és valamennyi tsz borjúnevelő­jében bevezethető lesz az új módszer. Ami tőlünk tel­het, megtesszük ennek érde­kében, de az értékelés, az elbírálás a kutatók szigorú titka. Mi csak drukkolha­tunk a sikerért. — Hogy sikerült kialakí­tani a Kossuth Termelőszö­vetkezet irigylésre méltó, tbc-mentes állományát? — Állandó, szigorú sze­lektálással. Az állato­kat negyven naponként tbc-vizsgálatnak vetik alá. A „bereagált” teheneket kiselejtezik, és egy másik üzemegység­ben helyezik el — a hízó- marha-állományba. A bor­jakat is oltják és állándóan szelektálják. így jövőre az átadásra kerülő tejet való­ban tisztán és egészségügyi szempontból is teljesen kor­szerűen kezelt állapotban tudjuk a kereskedelem szá­mára eljuttatni. — es — HAGYOMÁNY: Serleges találkozó A VASUTAS ÉNEKKARNÁL Minden esztendőben október derekán marhapörkölt vacso­rára gyülekeznek a vasutas­énekkar tagjai. Valamikor a vasutasotthon adott helyet ezeknek a kedélyes találko­zóknak. az idén a vasútállo­máson lesz a hagyományos ‘serleges találkozó. Erre az ünnepélyes alkalom­ra hivatalos mindenki, akinek valami kapcsolata van az ének­karral: veterán dalosok, fia­talok és legfiatalabbak, dalo­sok hozzátartozói, barátai. Az asztalfőn az állomás veze­tői ülnek és az énekkar kul- túrigazgatója, Várhelyi László, Tátrai Rezső művészeti veze­tő és Benczédi Mihály, aki egy ‘fél emberöltő óta karnagya az énekkarnak. Bányai György, az énekkar veteránja, a legidősebb da­los. Az idősebbek Gyurkája, a fiatalok Gyuri bácsija, aki ar­ról nevezetes, hogy hetven- négyéves fejjel még mindig tenor 1-et énekel. Ő a gazdája ezeknek a serlegtalálkozóknak. Süveges Lajos főzi emberem­lékezet óta az Ízletes marha- pörköltet. ltokéról a dalosok maguk gondoskodnak, ki pa­lackkal, ki pedig fonott butel- kával. — Gyuri bácsi! Mi ezeknek a vidám találkozóknak a tör­ténete? — A közel negyvenéves énekkar a Tanácsköztársaság idején alakult — emlékezik Bányai bácsi. — Az volt a cé­lunk, hogy névnapjukon dallal köszöntsük vasutas barátain­kat és énekkarral búcsúzhas­sunk elhunyt munkatársaink­tól. Hegedűs András kalauz szervezte és alapította az énekkart. Alapszabálya 1922 óta van a kórusnak és állandó karnagya. Tizenhárom esz­tendeje pedig szopránnal és alt szólamokkal egészítettük ki a kórust, amely így lett a kör­nyék egyik legnagyobb ve­gyeskara. — Kik voltak az énekkar karnagyai? — A legelső maga Hegedűs András. 1922-ben választottuk meg Bognár Sándort, majd őt követte Mihó Ernő, a Nem­zeti Zenede későbbi tanára. ‘Éveken keresztül dirigált Da­rab Lajos és huszonhét év óta Benczédi Mihály az énekkar megbecsült karnagya. — Szereplések? — Lehetetlen lenne felso­rolni. Az évtizedek során egész kiállításra való okleve­let, díjat, érmet, különbö: serlegeket dísztárgyakat gyűj-' itött az énekkar. — A legkedvesebb két ki­tüntetést említem meg. Az egyik a Rákóczi képével díszí­tett aranyplakett, amit egy kassai versenyen, a másik pe­dig az a négy és fél literes ezüstserleg, amit 1929-ben Debrecenben egy országos da lostalálkozón nyertünk. Él tem legszebb élménye vol Kétszázötven kórus zászlaj díszítette a Csokonai Színhá. a Bika Szálló és a debrecen városháza homlokzatát. Győr nyörű volt a kétszázötven kó­rus együttes szereplése a debreceni Nagyerdőben. — Népdalokkal értünk el első helyezést, és ott nyertük a pazar kiállítású ezüstserle-: get. Elképzelhető, hogy mi-: lyen nagy örömmel hoztuk ha^ za. Nemcsak a vasutas társa-: ink, hanem a fél város foga-! dott bennünket. — Azóta minden október-: ben megrendezzük a serleges találkozót. A serleg ott van a veteránok asztalán, akik 1929« ben Debrecenben szerepeltek. Vacsora után teletöltjük a ser­leget. Két veterán körüljár a teremben és minden résztvevő iszik egy kortyot. — A vacsora utáni műsort az énekkar vezeti be. Ilyen­kor a kórus szólistái is szere­pelnek. Dallal köszöntjük a ta­lálkozó résztvevőit i (rossi) A CSÁBOS ULTRA-FÉNY A Pécsi Aranyhegyen ultrán viola fényt sugárzó, automa­tikus rovarcsapdát állított fel Szalay László, a Tanárképző Főiskola mezőgazdasági tan-! székének vezetője. Az ultra-, viola sugárzás hatással van, azokra a rovarokra, amelyek más hullámhosszúságú fényre közömbösek. Szilvamolyt pél­dául közönséges rovarcsapdá­val csak elvétve tudnak fogni, míg ez a készülék tömegesen gyűjti be őket. Volt olyan éj­szaka, amikor több mint há­romezer rovart ejtett foglyul az ultraviola fény. A csapda óránként önműködően cseréli az üvegeket a gyűjtőtölcsér alatt és így pontosan meg tud­ják állapítani, hogy az éjszaka egyes óráiban milyen rovarok rajzottak. Akit elfeledtünk Most 15 éve annak, hogy a ceglédi szociális otthon félre­eső zugában, 82 éves korában halva találták Vályi Györgyöt. Csak kevesen tudják váro­sunkban, hogy ki volt Vályi György, aki pedig itt élt, s több mint tíz esztendőt töl­tött e város falai között. A Magyar Muzsika Könyve 1930. évi kiadványában ezt ol­vashatjuk róla: „Vályi-Wahl György zeneszerző, született 1869-ben Cservenkán. Zenei tanulmányait magánúton folyfatta, tanulmányainak be­fejezése után, mint zenész működött. Saját zenekara volt, majd tizennégy évig a Royal Orfeumban, egy évig pedig a Belvárosi Színházban játszott, mint hegedűs. Zenetanítással is foglalkozott. Szerzeményei: 115 magyar nóta (Mátyásföldi Biró uram, Csömöri csárdás, Szegény lettem, Gyűrűs mát­kád lettem stb) két verbun­kos szvit, két rapszódia, két zenekép (Múlt és jelen) indu­lók, polka mazurka stb. A Fráter Loránd Társaság tagja, a Magyar Zenész Szövetség örökös tagja”. Mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek és szomszédaink­nak, akik szeretett jó édesapám, nagyapánk: Sáqi Gyula temeté­sén megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek, ez­úton mondunk hálás köszönetét, özv. Kaposvári Edéné és család­ja. Köszönetnyilvánítás. Hálás kö­szöneíüniket fejezzük ki mind­azoknak, akik felejthetetlen em­lékű feleségem és édesanyánk: Vásárhelyi Istvánná szül. Kere­kes Erzsébet elhunyta alkalmá­ból részvétüket nyilvánították, a temetésén megjelentek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek. Vásárhelyi István és családja. Ezúton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak, ismerőse­inknek, szomszédainknak, akik felejthetetlen jó feleségem, édesanyánk, nagyanyánk, déd- nagyanyánk és testvérem: Baría Ferencné szül. Joó Franciska te- metéeén megjelentek, részvétü­ket nyilvánították, sírjára koszo­rút, virágot helyeztek. Barta Ferenc és családja. Köszönetnyilvánítás. Szeretett jó édesanyánk, nagyanyánk és testvérünk: özv. Simon Istvánná szül. Modla Viktória elhunyta alkalmából nyilvánított részvéte­kért és mindazoknak, akik a te­metésén megjelentek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek, fo­gadják érte hálás köszönetün- ket. A gyászoló család. A Magyar Zene Album 1936. évi egyik számában ezt írta fényképe alá: „Vályi György, a régi zeneszerző gárda egyik érdemes tagja. Munkáit la­punkban gyakran közöljük. A magyar nóta szerzésén kí­vül nagyobb kompozíciói, verbunkosok, rapszódiák, ze­neképek stb. képezik zenei munkásságának határköveit”. Vályi György 70. életévét is betöltötte már, amikor fele­ségével (Kucsera Juliannával) Ceglédre került és a szociális otthon lakója lett. Szobácská­jábán hegedűjét fogva fárad­hatatlanul dolgozott és írta a hangjegyeket a maga által rajzolt kottapapírokra. Szám­talan szebbnél-szebb magyar nótát szerzett, szerzeményeit a magyar rádióban többször előadták, magyar nótáit pedig az ország minden részében játszották a cigányzenekarok. Élete utolsó éveiben szerez­te „Magyar Ábránd” című rapszódiáját, melynek ere­deti kéziratát. Dr. Vörös Gé­za, városunk zenetanára őrzi. Sajnos, a Cegléden írt többi szerzeményeinek kéziratai is­meretlen körülmények között elkallódtak. Felesége halála után búsko­morrá vált, amit még a'Z is tetézett, hogy Amerikában élő egyetlen gyermekéről sem ka­pott hírt, fiához írott leveleit a posta „ismeretlen” jelzéssel visszahozta. Ekkor lelkileg teljesen összeroppant és a hányatott életű, de eredmé­nyekben gazdag zeneszerző kezében örökre elnémult a hegedű. 1951. október 2-án éjjel két órakor önkezével ve­tett véget életének. Földi maradványait egy­két ismerőse és szobatársa je­lenlétében a Mező utcai evan­gélikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját már rég belepte a gyom, megtalál­ni is csak a temetőőr segít­ségével sikerült. A sok-sok magyar nóta szerzője jel teled sírban nyugszik s régen el­feledtük. De ha zenei életünk e kiváló munkásának emlé­két mi élők el is feledtük — megőrzi emléket a „Csömöri csárdás” és a többi sok szép magyar nóta. Szalkay Béla Svájci turisták Bugacon Az idény legnépesebb turis­tacsoportját fogadta a héten Bugac. Kétszázötven svájci vendég töltött egy napot a pusztán. A külföldiek részére népitánc-bemutatót, lovasver­senyt rendeztek. Nagy siker­rel szerepeltek a lajosmizsei úttörő lovasőrs tagjai. Meg­hajtották a helybeli állami gazdaság ménesét is. „ZSIRAFNYAKU NOK“ Burma egyik részében élnek az úgynevezett „zsiráfnyakú nők”, bizonyos törzsek asszo­nyai, akik egymás felett viselt vörösréz karikákkal nyújtják meg a nyakukat. A burmai hatóságok most az országnak abban a részé­ben, ahol ilyen törzsek élnek, kiadták a rendeletet, hogy e 12—23 kiló súlyú vörösréz ka­rikák helyett az asszonyok használjanak ezentúl plasztik karikákat, amelyek jóva: könnyebbek és kevésbé ár1- nak az egészségnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents