Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-02 / 233. szám

* 1968. OKTOBER 2., VASÁRNAP «um FELELŐSSÉG A HÉTKÖZNAPOKON Pártvezetőség-választás a Kistarcsai Fésüsfonóbm Két esztendeig irányította az üzem 95 kommunistájának munkáját az a csúcspártveze- tőség, amely a minap adott számot működéséről a Kistar­csai Fésűsfonógyárban. Már a beszámoló kezdetén érződött, hogy ebben az üzem­ijén nemcsak kitűzött cél, ha­nem eleven valóság a kollektiv vezetés. Ilivel járult hozzá ehhaz a csűcsveze tőség ? Mindenekelőtt megalapozott, reális munkatervével, amely­ben egyaránt hangsúlyt ka­pott az üzemrészek munkájá­nak visszatérő elemzése, a munkaverseny, az újítómozga­lom és az időszerű politikai kérdések ismertetése, a párt­csoportok irányítása és a fia­talok nevelése. Vegyük például a termelés pártellenörzését, amelyet a esűcsvezetőség mindenkor a műszaki bizottság vizsgálatai­ra támaszkodva, s úgy vég­zett, hogy operatív beavatko­zás helyett politikai nevelő­munkával, a kommunisták mozgósításával segítse elő a termelőmunkát Ott voltak a pártszerveze­tek mindenütt, ahol segíteni kellett: az önköltség csökken­tésére irányuló erőfeszítések­ből éppúgy kivették részüket, mint a munkafegyelem meg­szilárdítását szolgáló intézke­dések végrehajtásából. Elsők között kapcsolódtak a szocia­lista brigádmozgalomba, ők kezdeményezték a páros ver­senyt a Soproni Fésűsfonó­gyárral. Mindezekről jogos büszke­séggel adhatott számot a csúcsvezetőség. Jellemző azon­ban, hogy a beszámoló mégsem a sikereknek szentelt nagyobb teret, ha­nem a mulasztásoknak s a kommunistákra váró új fel­adatoknak. — Többet kell törődnünk az űjítómozgalommal — hangzott az önkritikus figyel­meztetés. — Nem lehetünk elégedet­tek a pártépítés, újabb és újabb kommunisták nevelésé­re irányuló tevékenységünk­kel sem. Az elmúlt év óta mindössze egyetlen párttagot vettünk fel. Mindannyian tudjuk, hogy ennél jóval több, erkölcsileg szilárd, politikai­lag tisztán látó, jól dolgozó munkatársunk van, akinek közöttünk lenne a helye. El­sősorban mi vagyunk az oka, ha eddig nem találták meg az utat a párthoz. Kitért a beszámoló, a kriti­kai szellem megtorpanására is: — Senki sem mondhatja, hogy taggyűléseink tartal­matlanok, formálisak lenné­nek. Különösen az utóbbi időkben, foglalkoztak sokat ideológiai és politikai kér­désekkel, a párt belső éle­tével. Még azt sem állít­hatjuk, hogy a taggyűlési beszámolókat nem követték viták. De gondoljunk visz- sza, őszintén: kik szólaltak fel leginkább? Annál rit­kábban fordult elő, hogy a semmilyen funkciót nem vi­selő párttagok is elmondják véleményüket. Passzívak len­nének, közömbösek? Köny- nyű lenne ennyivel elintéz­ni! Könnyű — és félreve­zető. Sokkal közelebb jutunk az igazsághoz, ha a hibát elsősorban önmagunkban ke­ressük: megtettünk-e min­den tőlünk telhetőt, a dol­gozók — kommunisták és pártonkívüliek — bizalmá­nak megnyeréséért? Úgy kép­viseltük-e érdekeiket, ahogy a kommunista vezetőktől azt a párt elvárja? Kiálltunk-e mindig jogos igényeik mel­lett, foglalkoztunk-e apró­nak tűnő, de egész életüket, munkájukat befolyásoló gond­jaikkal? ... Ilyen beszámoló után ért­hető, hogy sok kommunistának akadt mondanivalója. Jóleső érzés volt hallani a gyár gazdasági vezetőinek el­ismerő szavait, melyekkel kö­szönetét mondtak a kom­munistáktól kapott támoga­tásért, az üzem rekonstruk­cióját követő intézkedések példamutató végrehajtásáért, a gyár gazdasági eredmé­nyeit elősegítő politikai mun­kájukért. Fabók János — akit a titkos szavazás során egy­hangúlag a csúcspár tvezető- ség titkárának választottak — megszívlelendő példával bizonyította: van még ja­vítani való az emberekkel, ügyes-bajos dolgaikkal való foglalkozás terén, hogy ne ismétlődhessék meg az olyan eset, ami a húsz éve itt dolgozó F.-nével történt. Ez az idősebb munkásasszony — nyolc hónappal nyugdí­jazása előtt — megbetege­dett. Visszatérve munkahe­lyére, művezetője ilyen sza­vakkal fogadta: „Maga is mindig akkor beteg, ha éj­szakás lenne!” F.-né jogos sérelmét — mondotta Fabók János — a pártvezetőség or­vosolta. Ez azonban kevés: olyan légkört kell kialakí­tanunk, amely eleve kizárja az ilyen embertelen han­got a mi kollektívánkban! . .. Napok múltán mindig nehéz visszaadni egy őszinte, bensőséges tanácskozás han­gulatát, a kommunista ön­vizsgálatnak azt a sok pél­dáját, amelynek ezen a tag­gyűlésen tanúi lehettünk. Kí­vánjuk inkább, hogy ezt a kritikai szellemet és felelős­ségérzetet őrizzék meg a Fé­sűsfonógyár kommunistái a hétköznapok során is! Nyíri Éva A KÜLDÖTT Halk szavú, mosolygós ar­cú fiatalasszony nyújtja a kezét: Gáti Belőné. Néhány napja, az alapszervezet tag­gyűlésén küldöttnek válasz­tották a járási pártértekezlet­re, egyike lesz hát azoknak, akik a Gyapjúmosó és Szövő­gyár pomázi gyáregysége kommunistáit képviselik a szentendrei járási pártérte­kezleten. A gyárban régi em­ber, a kommunisták között jóval fiatalabb: tizenkét éve dolgozik a gyárban, a pártba négy éve, éppen a VIII. kong­resszus évében, 1962-ben vet­ték fel. A párt négy esztendő ered­ményeit, gondjait méri fel: a VIII. kongresszus óta hová jutottunk, s hogyan kell to­vább haladnunk. Gátiné is négyéves mérleget készít. — Nehogy azt higgye, hogy az álszerénység bújik ki be­lőlem — mondja —, de iga­zán nem tudok semmi érde­keset mondani. Amit rám­bíztak, annak igyekeztem ele­get tenni, s remélem, ez si­került is. Ami jó érzés: az ember hozzászokott ahhoz, hogy bármi baja is van, nincs egyedül, hogy van kikkel megosztani gondola­tait, véleményét, s így köny- nyebb a helyes magyarázatot is megtalálni. Azok típusához tartozik, akik természetesnek veszik, hogy kommunistaként többet kell vállalniok, jobban törőd­ni a közös dolgokkal, a gyár egészének feladataival. Gáti­né most a fonodában anyag­mérő, egy éve csinálja ezt a munkát, addig a szövőelőké­szítőben dolgozott, cémázó- ként, de beteg lett, s felgyó­gyulása után — orvosi ta­nácsra — könnyebb beosztást kapott. Persze, fájt a szíve a szövőelőkészítőért, hiszen hosszú időt töltött ott, az egyik szocialista brigád veze­tője volt: sok közös erőfeszí­tés, siker emléke kötötte ösz- sze a többiekkel. A négy év mérlegét meg­vonva, úgy összegezheti tö­rekvései alapvető jellemzőjét, hogy igyekezett mindig s mindenben a lényeget, a tar­talmi részt keresni. Ezért pél­dául — s első hallásra ugyan furcsán hangzik — most a volt szocialista brigádvezető — nem brigádtag! Hogyan? — Munkám jellege olyan, hogy formális lehetne csak a brigádhoz tartozásom. Egy szocialista kollektívában igen nagy erő van, de éppen ezért nem szabad kockáztatni, hogy a lényeget formalitások vált­sák fel. Okosan, kerek mondatok­ban fejti ki véleményét: mondják, pártbizalmiként is így beszélget az emberekkel, nem csinál semmiből nagy felhajtást, de mégis mindig — minden rendben van' tíz­tagú pártcsoportjában. Arról kérdezem, ha vissza­gondol az elmúlt esztendőkre, országos, de gyári méretekben is, mit tart a leglényegesebb változásnak? — Lehet, hogy nem tudom elég pontosan megfogalmazni, de azt, hogy: a tervek megva­lósulnak. Így van ez az or­szágban, s így a gyár életében is. Kérdem, tervezi-e, hogy fel­szólal a járási pártértekezle­ten? Hű marad önmagához. Azt feleli: — Nem tudom. Ha úgy ér­zem, hogy lesz mondani valóm, hogy véleményemmel előse­gíthetem a további feladatok meghatározását, akkor termé­szetesen szót kérek ... Mészáros Ottó Új szakasz kezdődött Beszélgetés llku Pál művelődésügyi miniszterrel A négy esztendővel ezelőtt ülésező Vili pártkongresszus a magyar nép történelme egy szakaszának lezárását jelentet­te. Ez a kongresszus mondta ki a szocializmus alapjai leraká­sának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfontosabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. En­nek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szere­péről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk Ilku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, műve­lődésügyi miniszterrel, megyénk országgyűlési képviselőjével. © — A VIII. pártkongresszus nem tartozott a hangos, lát­ványos események sorába. Nyugodt értékelése, mérték­tartó hangja inkább egy mun­kaértekezlet hangulatát idéz­te. Pedig a párt és a szocia­lizmus magyarországi törté­netének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül ar­ról beszéltek, hogy a szocia­lizmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző, siker­rel zárult periódus volt. A VIII. pártkongresszuson a kommunista küldöttek mellett megfigyelőként részt vettek közéletünk olyan pártonkívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán, Németh László, Káro­lyi Mihályné és mások. — Nagyon helyes és hasz­nos gondolat volt meghívni a kongresszusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük foly­tatott beszélgetésekből kicsen­dült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az or­szág életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, ame­lyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. So­kan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása valamennyi becsületes dolgozó közreműkö­dése nélkül lehetetlen — ez a gondolat és e gondolat ország­világ előtt történt kimondása kapta meg őket leginkább és a legmesszebbmenően egyetér­tettek és egyetértenek ma is vele. — Sokan a párt VIII. kong­resszusát a párt és a tömegek egymásra találása reneszán­szának nevezik. Nem véletle­nül. A szocializmus alapjai­nak a lerakása nem fejeződ­hetett volna be az egész nem­zet segítsége nélkül. Ha pél­dául a parasztság nem értette volna meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi szükségességét, azt eredményesen és megnyugta­tóan nem lehetett volna vég­rehajtani. A párt és a töme­gek ismét létrejött, kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatá­nak az alapja kettős a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képvi­selői nem véletlenül mondták el ezen a kongresszuson: ér­demes tanulmányozni pár­tunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésé­ben alkalmazott módszereit. ® A Vili. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésé­nek nagy feladatán belül cé­lul tűzte ki a kulturális épí­tőmunka fokozását, előtérbe kerülését. zánkban — amelynek egyik fontos feltétele a szocialista tudatformálás ütemének to­vábbi fokozása —, nem utó­pisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzel­fogható valóság. Tény, hogy a kulturális for­radalomban jelentős szerepet kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése, a közíz­lés fejlesztése. De a kulturá­lis forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fej­lődése is. Az elmúlt időben főleg a művészetek pártossá­gáról és elkötelezettségéről esett gyakran szó a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon. — Igen, ez érthető. A mű­vészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezé­se. A szocialista társadalom azt igényli az íróktól és művé­szektől, hogy alkotásaikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdések­ben. A pártosság követelmé­nye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politi­kája iránti felelősségérzést, de nem azonos a napi politika agitációs jellegű szolgálatá­nak kívánalmaival. Mit je­lent ez? A ma művészének, a ma emberének az eligazodá­sát kell szolgálnia. Ha a mű­vész ezt megfelelő hittel, a szocializmus talaján állva cselekszi,- a legmesszemenőbb szabadságot élvezi műve meg­alkotása közben, még a té­vedés szabadságát is. — Az utóbbi időben megje­lent néhány olyan alkotás; amely úgymond, nagy vi­hart kavart. A Húsz órára vagy a Piros tövű nád televí­zióváltozatára gondolok. Mel­lettük is, ellenük is egy­aránt elhangzottak vélemé­nyek. ítélkezni azonban mü­vek fölött tetszik, nem tet­szik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a mi korunkat fejezik ki ezek a művek vagy sem, a mi ko­runk emberének összetett problémáiról szólnak-e vagy sem és segítik-e az igazi emberi, az új, a szocialista tudatosság erősödését — oly­kor nagyon is áttételesen —. vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de — nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag for­mákban. A ma embere el­lentétes anyagokból össze­gyúrt ember, együtt van­nak még benne az igenek és nemek, a szocialista vo­nások mellett élnek még bennük a polgári és kispol­gári hatások is. Ez a két- féleség nem tragédia, ter­mészetes velejárója korunk átmeneti jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, ak­kor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára gon­dolom a napokban feliratko­zott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos va­gyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását, mellette is, ellene is. Bátor film, politikai, morális és művészi vonatkozásban egy­aránt. — A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi fssssssssssss//sssssss/sssssfsssssssss/ssssss/ssssssssssssssssssss/sss/ss/sssss/ss//ssssssss///ssfsssfs/ssssss/sfss/sssssfssss/sss/sssssssssfssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssss/sssss/sssssssssssssssssssssssssssss/sss/ss^ éveink fejlődésének egyik leg­szimpatikusabb vonása. Kezd . közüggyé válni egy-egy tele­k’ nníYrocCTilci , / 'MM 8Mp?vízió-játék, könyv vagy film­ÍVUJlfcl Coo/iUOl HML :alkotás. Jó dolog ez. külö­■ mSXm í nősen, ha tovább erősödik a '.pártosság szembesítése az al- ; kotással, mérőeszközként való i; hozzáértő alkalmazása a vi­li tóban. Ez segíti nálunk a hm"-’észetek fejlődését, de az ijen'teM'i tudat gazdagodását I 3 is. De ez a „nálunk” nem 5 jelent szűk elhatárolódást, 3 ellenkezőleg, a szocialista vi- ,lág gazdagodását is szolgál­tja. Ennek a sokrétű mun­kának, fejlődésnek az útját 5 egyengette a párt VIII. $ kongresszusa és nem kétsé- ;es. hogy a IX. is ezt segíti Kovács Richárdné a ki- Bau Magdolna raktár- Kirchof Sándorné a bo- Seffer Rezsőné a köny- Kallós Zsuzsa gépvezető. ^ niajd. szerelő teremből. nők. rítéküzembóL velésböl. Foto: Nádas S Prukner Pál versenyben A Szentendrei Papírgyár if­jú kommunistái egyéni fel­ajánlásokkal készülnek pár­tánk IX. kongresszusára. Ké­peinken bemutatjuk a kong­resszusi versenyben élenjáró Zoja ifjúsági szocialista bri­gád tagjait. i — A szocializmus teljes fel­építése azt is jelenti, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a VIII. kongresszus reflektorfényé­be került a szocialista tudat- formálás. A szocialista ember­típus kialakítása bonyolull feladat. Nemcsak a kulturált­ság magasabb fokát jelenti hanem annak felismerését is hogy az egyéni sorsok alaku­lása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével. — A kultúrálódás feltételei­nek szélesítésében okvetlenül szükség mh o tömegek aktit részvételére. A VIII. kong­resszus óta megtett út igazolta ezt. A dolgozók nemcsak meg­értették az oktatás fontossá­gát saját gyermekeik jövőjél illetően, hanem áldozatokai vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését Ugyanezl mondhatom a művelődési ott­honok, klubok hálózatának ör­vendetes bővülésével kapcso­latban is. Régebben, amikor a meg­növekedett kulturális igények kielégítése került szóba, el­sősorban mindig színházra, mozira és különböző más, művészeti rendezvényekre gondoltak. — A kulturális forradal­mat nem lehet és nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségekre csökkenteni. Kulturálódási jelent a tu­dásszint emelése, az ismere­tek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése. — A felszabadulás óta el­telt két évtized alatt kiala­kult hazánkban a népműve­lés szilárd szervezete, létre­jött intézményeinek széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség ter­jedését Ma, a sok szempont­ból megváltozott új helyzet­ben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni kell a népművelési intézmények ha­tósugarát. A könyvtárak, mű­kedvelő együttesek, szakkö­rök — amelyek a népműve­lési munka gerincét adták és adják még ma is sok helyen — önmagukban már nem fe­lelnek meg a növekvő igé­nyeknek. A népművelési munka nem lehet öncélú, ha­nem az ország szocialista épí­tését, gazdasági programunk realizálását, a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy se­gítse. A népművelés harma­dik ötéves terve hivatott a kívánt és igényelt korszerűsí­tés végrehajtására. — Sok, hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben. Ök állítják, hogy gondolkodásban, vita­készségben, a feladatok vilá­gos értésében jelentkező poli­tikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyar- országon az elmúlt esztendők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk és a szo­cializmus teljes felépítése ha-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents