Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-12 / 241. szám

Szentendre X. ÉVFOLYAM, 82. SZÁM 1966. OKTOBER 12., SZERDA PEST MEGY E I H í R L AP KÜLÖNK IÁD Á S A Víjáválaiziotíák a városi pártbizottságot Szombaton — mint erről már beszámoltunk — sor került Szentendre város kommunistáinak küldöttértekezletére. A pártbizottság beszámolóját Balogh János titkár terjesztette elő, majd húsz hozzászólás hangzott el. A küldöttek ezután megválasztották az új, 41 tagú párt- bizottságot. A pártbizottság Balogh Jánost választotta titká­rává. Megválasztották a végrehajtó bizottságot is: Bella Mi­hály, Faragó József, Hegedűs István, Kirilla József, Németh Ferenc, Sziráki Ferenc, Török Zoltán és Jenei Jenő szemé­lyében. Akikre büszkék vagyunk BETONARUGYAR Erőfeszítések a dm megtartásáért A következő aláírással ellá­tott levél érkezett egyik álta­lános iskolánk igazgatójához: „Folyó hó 9-én, a műemlé­kekben gazdag Szentendrére látogattunk. Leszállva a HÉv­ről, két kislángnál érdeklőd­tünk a város nevezetességei iránt. Nevüket és címüket megtudtam: Herczeg Zsófia, IV. oszt. és Szegedi Erzsébet IV. oszt. Is­kola utca 5. számú lakosok. a papírgyárban Találkozóra hívta meg a pa­pírgyár vezetősége a nyugdí­jasokat. Összesen hatvanket­tőn jelentek meg, volt papír­gyári dolgozók, akiket meleg szeretettel fogadott, köszöntött a pártszervezet, az üb s a vál­lalat vezetősége. Az igazán meleg és baráti vendéglátás, bőséges és válogatott ebéd, vá­lasztott italok után végigvezet­ték őkét a kibővült és korsze­rűsített gyár területén, és bi­zony a tíz-tizenöt éve nyugdíj­ban levők alig ismertek rá az egykori munkahelyükre. Szeretném, ha az iskola veze­tőségétől, példásan oktató ne­velőjüktől külön dicséretet kapnának. Nevük példaként faliújságra kerülne! Meglepett bennünket a két gyerek intelligenciája, tudása, útmutatása, vezetőkészsége! Elvittek minket szerb temp­lomokba, a múzeumba, isko­lákba, dunai kilátóhoz. Mesz- szemenően jóindulatú volt fi­gyelmük, segítőkészségük. Egyik a retikülömet, másik a táskámat vitte a girbe-görbe utcákon. Idősek iránti tiszte­let, szeretet és jóság. Ez is van? Igen, találkoztunk vele Szentendrén, és ez írásra kész­tetett! Zsófika kedvesen je­gyezte meg útközben: Édes néni! Egyszer mi is megöreg­szünk. Felejthetetlenül ked­vessé tettek egy délutáni ki­rándulást. Minden dicséret és köszönet a derék szülőknek, az iskola vezetőinek, ahol ilyen szellemben, szépre, jó­ra és nemesre tanítják a gyermekeiket. Aláírás és cím.” Kiderült, hogy a két kislány a Bajcsy-Zsilinszky utcai is­kolánk növendéke, s azt Hisjs- szük, a levél megérdemelte a teljes ismertetést! Véradás Szentendrén Véradónapok voltak Szent­endrén. Kedden a töltőtolla­sok helyiségében ennek a vál­lalatnak és a szomszédos papír­gyár dolgozói adtak — össze­sen kilencvennyolcán — har­minckét liter vért! Az erede­ti elgondolás szerint a Cement- árugyár dolgozói is ide jöttek volna, időközben azonban úgy határoztak, hogy november közepén gyáruk területén ön­álló véradónapot tartanak. Másnap reggel hat órától a gödöllői véradóállomás a gim­názium tornatermében reggel fél nyolctól este fél hat óráig fogadta az önkéntes jelentke­zőket a városból. Akárcsak az elmúlt évben, idén is a HÉV vontatása és re- mize érdemel külön elisme­rést, ahonnan a dolgozók 90 százaléka — negyven egyné­hány ember — jelent meg. Ve­lük említjük a Kocsigyárat, ahonnan hatvanegyen adtak várt. Kevéssel maradtak mö­göttük azonban kisebb üze­meink is. A kis létszámú Ké­ziszerszámgyárból tizenketten sorakoztak fel véradásra. A város lakossága is szépen ki­vette részét az emberbaráti teljesítményből, s Pilisszent- lászlóról tizenketten, Leány­faluról pedig tizennégyen je­lentkeztek. A szentendrei véradónap mérlege: kétszáznyolc jelent­kező közül 186 személytől vet­tek összesen 63 liter vért. Külön kell megemlítenünk Megjelent Barcsay Jenő: Forma és tér című újabb kö­tete. Az Emberi test anató­miája és az Ember és drapé­ria után immár a harmadik alapvető művészeti könyv. Va­lamennyit a Corvina Kiadó idegen nyelven is megjelen­tette. A legújabb kötetről Perneczky Géza hosszabb mél­tatást közölt a Magyar Nem­zetben. Zsunidzsár György postást, a huszonegy gyermekes édesapát, aki százötvenhetedszer adott már vért. A Vöröskereszt járási és vá­rosi vezetősége ezúton mond köszönetét minden véradónak, s azoknak, akik segédkeztek a munkában, különösen az ál­lami gimnázium vöröskeresz­tes szervezete kis aktíváinak, akik segítőkészséggel és szor­galommal látták el egész nap az adminisztrációs és kezelési teendőket Az ÉM Beton elemgyártó Vállalat lapjából, az Építő­elemből vettük át az aláb­bi, a Szentendrei Betonáru- gyárról szóló cikket. Az elmúlt félévben a válla­lati munkaversenyben második helyen végeztek a Szentendrei Betonárugyár dolgozói. A gyár vezetői ezzel az eredménnyel nem elégedettek, mert tavalyi munkájukkal elnyerték á ki­tüntető élüzem címet. Így eb­ben az évben némi visszaesés tapasztalható. Miért nem sikerült a szent­endreieknek korábbi előkelő helyezésüket megtartani? Kérdésünkre a gyár igazga­tója, Maukner Boldizsár vála­szolt. — Ismeretes, hogy a váci te­lepünkön nagyarányú rekonst­rukciós munkálatok kezdődtek meg még az elmúlt év végén. Egyszerre kell tehát építkez­nünk és termelnünk. Ez ter­mészetesen akadályozza mun­kánkat. Nemrégiben megdi­csértük a 25-ös Állami Építő­ipari Vállalat dolgozóit. Erre az elismerésre akkor rászol­gáltak. Sajnos, azóta vissza­esés tapasztalható munkájúk­ban: néhány dolgozójuk végzi csak az építkezést. Tőlük a jö­vőben sokkal nagyobb segítsé­get várunk, mert csak így tud­juk telepünkön a téli termelést biztosítani. Azután arról beszélt, hogy a váci telep dolgozóinak munká­ja az elmúlt évekhez viszo­nyítva szemmel látható javu­lást mutat. Különösen jól1 dol­goznak a szocialista címért küzdő brigádok. A gazdasági és tömegszervezeti vezetők azonban még nagyobb segítsé­get várnak a telep munkásai­tól. Gondolnak itt elsősorban a két négyoszlopos blokkgyár­tó prés karbantartására és üzembiztonságának megterem­tésére. Mert ezek a nagytelje­sítményű gépek még gyakran meghibásodnak, és emiatt je­lentős termeléskiesések követ­kéznek be. Emiatt nem tudták teljesíteni második negyedéves falazóblokk és béléstest gyár­tási tervüket. Ebben a negyedévben az Játék a számokkal... Igen, játék a számokkal... Félreértés ne essék, nem sta­tisztikai adatokkal, vagy vala­mi „bűvös négyszög” titokza­tos számaival játszadoztunk... Egyáltalán nem ... Városunk házszámaival kényszerültünk, szándékunk .ellenére, egy kis „játékra” ... Ismerőseinkről tudjuk, hol laknak, anélkül, hogy legtöbb esetben házuk számát is megjegyeznék. Szentendrén — akárhogy is vesszük, csak kis város va­gyunk — az a szokás, hogy ha netán kevésbé ismert személyt szeretnénk felkeresni, így iga­zítanak útba: a vasúttól visz- szafelé jobb oldal a harmadik házban, tudja, a mellett a rá­csos kapus sárga ház mel­lett ...”. Mostanában azonban úgy adódott két ízben is, hogy szokatlan módon nem kaptam ilyen útbaigazítást, hanem „csupán” az utca nevét és a házszámot. Az egyik házszám páros volt, pontosabban 24. Hát először meg kellett keres­nünk az egyes számot, mert ki tudja, az utca melyik végé­nél kezdődik a számozás. Utunkat továbbra is a párat­lan oldalon folytattuk, mert bíztunk abban a régi „közhie­delemben”, hogy mondjuk egyes számú házzal szemben a kettes van az utca túlsó fe­lén, a hármassal szemben a négyes és így tovább. Igaz, már a páratlan számokkal is baj volt, mert hol hiányzott a házról a szám, hol meg olyan rozsdás volt a számtábla, hogy az alkonyi szürkületben még közvetlen közelről is csak esetleges tapintgatás útján le­hetett volna kisillabizálni, há­nyast is mutat valójában? Mikor a ti zen kilences felé jártunk, jó szellemünk azt su­gallta, hogy — szokás ide, szo­kás oda —, nézzük meg már a páros oldalt is. Nos, a sugal­latot csakugyan a jó szellem adhatta, mert a 19-essel szem­ben ... a 46-os volt. Hát nem volt más mit tenni, mint most már a páros oldalon visszafelé ballagni... Ezen az oldalon is sok olvashatatlan, rozsdás számtábla lógott, úgyhogy bi­zony csekély fél órába tellett, mire a 24-est végre meglel­tük... E kis számjáték során ju­tott eszünkbe, hogy nem ár­tana végre felújítani a szám­táblákat, ha már a páros és páratlan számok furcsa elhe­lyezésén nem is lehetne vál­toztatni ... Mert, ugyebár, jár­nak nálunk idegenék is, akik név és házszám alapján kí­vánnak tájékozódni... H. S. A TERMESZEI MÚZEUMA A természet múzeuma cím­mel diavetítéssel egybekötött előadást tart dr. Sterbetz Ist­ván, a Madártani Intézet tu­dományos munkatársa október 14-én este fél hét órakor a szentendrei művelődési otthon klubtermében. Az előadást, amelyre a múzeumi hónap keretében kerül sor, a Feren- czy Károly múzeum rendezi. ne ahol meg) száz Alig akad családi porta, ahol ne ismernék s használnák a betongyűrűket. Évről évre száz kutat ásnak és kérik, vásárolják a hozzá való betongyű­rűket. Ma már annyi kell, hogy a gépet hívták segítségül a Szentendrei Betonárugyár mesterei. előbb említett cikkeknél idő­arányosan ismét lemaradás ta­pasztalható. Remélik, hogy rö­videsen üzembiztossá teszik a gépeket, és így az év végéig az igen jelentős termeléskiesést pótolhatják. A már tárgyalt időszakban a tervezettnél 3500 négyzetmé­terrel kevesebb mazaiklappt készítettek. A lemaradás itt azért következett be, mert a krónikus munkaerőhiányon nem tudtak segíteni. Ez2el szemben kiváló eredményeket értek el a vízzáró csövek gyár­tásában, és kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek. Ez a munkások szorgalmas, megfeszített munkájának és a néhány hónappal ezelőtt beve­zetett ösztönző bérezésnek kö­szönhető. — Augusztus elsején, mind Szentendrén, mind pedig Vá­cott, húsz-húsz katona állt ter­melő munkába. Ezek a fiatal honvédek nagyon jól dolgoz­nak, és már eddigi munkájuk­kal is kivívták dolgozóink el­ismerését, megbecsülését. Kü­lönösen nagy segítséget adnak az útépítési elemek gyártásá­nak határidőre történő teljesí­téséhez — magyarázza a gyár igazgatója. A továbbiakban nyomatéko­san hangsúlyozta, hogy az idén rendszeressé váló munkás cél­prémiumok nagyban hozzájá­rultak a jó eredményekhez. Az objektív nehézségek elle­nére is szeretnék határidő előtt teljesíteni éves tervüket, és a tavalyihoz hasonló kiváló eredményt felmutatni. — Nem titkoljuk célunkat: anvakönyvi hírek Születtek: Borbély Zsuzsan­na, Farkas Péter, Repárszky Terézia, Tóth Ágnes, Varga Emese, Lukács Imre, Mireisz Zoltán, Lábát Márta, Mezei Já­nos István, Lajos Éva, Farsang Szilveszter, Rolinek János Jó­zsef, Sitku Pál, Majoros Éva, Vrhovina István, Jilk János, Berta Márta, Bajna Gábor Ot­tó és Geltinger Gábor. Házasságot kötöttek: Szilá­gyi Mária és Bódizs Mihály József, Marinov Katalin és dr. üllmann József, valamint Csí­ki Mária és Kőhalmi Ferenc. Meghaltak: Csatáry Bálint- né 73 éves, özv. Siebenleitner Ferencné 74 éves, Fehér Jó- zsefné 48 éves, Horváth Mi­hály 57 éves és dr. Farakas Andrásné 74 éves szentendrei lakosok. az idén munkánkkal is ki akarjuk érdemelni az élüzem címet. Bár jól tudjuk, ezt sok­kal nehezebb lesz megtartani, mint annak idején megszerez­ni — fejezte be nyilatkozatát Maukner Boldizsár igazgató. (dómján) Talált tárgyak Szentendre városban és a járásban évente 30—40 ke­rékpárt szolgáltatnak be a rendőrkapitányságra, vagy ta­lálnak elhagyva az utcán. Az esetek egy részében a járda szélén, vagy vendéglő i előtt hagyott kerékpárt jog- I talanul eltulajdonítják, vagy j használják, majd bedobják j az árokba, a szántóföldre. ] Előfordul olyasmi is, hogy j kerékpártolvajt fog a rend- i őrség, és a házkutatás so­rán lopott alkatrészekből i összeállított kerékpárok ke­rülnek elő, de ezek tulajdo­nosát igen nehéz megtalál­ni. Helyes lenne, ha a lakos­ság jobban őrizné értékeit, már csak a saját érdeké­ben is. De nemcsak kerékpárok szerepelnek a talált tárgyak között. Talált tárgyként, kü­lönböző orvosi műszereket is szolgáltattak be a rend­őrségre. Ezeket a tárgyakat igazolt tulajdonosuk a hi­vatalos órák alatt átveheti.. Könyvek az első pátriárka idejéből József Attila kézírása, Nagy Péter cár ajándéka Barangolás húszezer kötet között A múlt évben jelent meg Pest megye könyvtárai címen egy háromszáz oldalas tanul­mánykötet, mely érdekes ada­tokat közöl a megye könyvbá- lózatának fejlődéséről, s ben­ne dr. Huzsvik György is­merteti görögkeleti szerb püs­pöki könyvtárunk keletkezé­sét és mai állapotát. A püs­pökség 1695-ben alakult, s az első pátriárka, Csernovics Arzén idejéből -is vannak könyvtári könyvek. A legré­gibb kötet azonban az 1491-ből származó krakkói, kézírásos egyházi kötet, amelynek a szakemberek tudomása sze­rint ezen a példányon kívül még csak Leningrádban és New Yorkban van egy-egy ha­sonló példánya. A könyvtár állománya ma mintegy húszezer kötet, me­lyek leltárba vannak véve és részben cédulakatalógussal ke­zelve. A könyvtárat főleg tudományos kutatók, az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem görög intézetének, a szerb-hor- vát tanszéknek munkatársai, helytörténeti, idegenforgalmi múzeumi anyaggal foglalko­zók keresik fel. Valóban megható és különös a középkori hangulatú négy tágas szobán keresztülmen­ni, melyek mennyezetig zsú­foltan rendezett és áttekint­hető sorokban könyvekkel megrakottak. Az első szobá­ban folyóiratok, hivatalos ki­adványok találhatók, a máso­dikban régi, nagyrészt kéz­írásos, görög, ószláv, latin és más nyelvű könyvek, a to­vábbi két szobában a század- fordulótól egészen modern könyvekig. Érdekes belepillantani a lá­togatókönyvbe. Csak az idén Vucsinics kaliforniai, Tur- csinszky müncheni, Fugar washingtoni és Rederet strat- fordi professzorok bejegyzése és aláírásai láthatók. József Attila kézírásával de­dikált könyv és Nagy Péter orosz cár 1701 évi ajándék- könyve volt a kezemben ott- jártamkor. Ugyancsak rátaláltam ott Persian Ádám 1928-as kiadá­sú Aisha című szépirodalmi regényére. A Szentendrére nő­sült és soká itt lakott Persian Ádám 1918—1919-ben, Károlyi Mihály polgári népköztársa­sága idején a katolikus egy­házi ügyek kormánybiztosa, vagyis a mai Állami Egyház­ügyi Hivatalhoz hasonló pol­gári szerv vezetője volt, s az állam és egyház szétválasz­tásának gyakorlati megvaló­sítója. Az Országos Széchényi Könyvtártól gyakran járnak kinn tudományos kutatók és a könyvtár gyakori vendége dr. Füves Ödön, a budapesti Műszaki Egyetem idegen nyel­vű lektorátusának munkatár­sa, aki többek között külön ta­nulmányokban ismertette a szentendrei görögök egykori életét is. 1961-ben kiadott ta­nulmányában név szerint so­rolja fel az itt lakott huszon­két görög családfőt, (többek között: Kukugyelé, Kozma, Popovics, Stefanovics, Biber- kovícs, Grambován, Dumtsa) és Dumtsa Jenőről, érdemei­ről, rokonairól részletesen em­lékezik. A hangulatos püspöki park egy másik épületének két szobája a XVIII. századi levéltári és okmánytári gyűj­temény. Az egykori hét szent­endrei plébánia anyakönyvei, templomi és iskolai okmányai vannak ott megőrizve a papír és a papírra vetett emberi kéz nyomának eltörölhetetlen örökkéválóságában. A könyvtár és a levéltár nyilvános megjelenési formá­ja az 1964-ben létesült, és hétfő kivételével naponta bárki által megtekinthető szerb egyházi gyűjtemény, a Szerb múzeum. H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents