Pest Megyei Hirlap, 1966. október (10. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-12 / 241. szám
«IT MEcrei 1966. OKTOBER 12., SZERDA VIETNAMI JELENTÉS Az amerikai nép nem tudja, mit tesznek nevében „A partizánok jelentik az egyetlen nemzeti politikai erőt McNamara amerikai hadügyminiszter kedden délelőtt külön-külön megbeszélést f'.iytaíott Thieu dél-vietnami államelnökkel és Ky miniszterelnökkel. Mind a két megbeszélés körülbelül fél órát tartott. A rövid megbeszélés után az újságíróknak. McNamara csak annyit mondott, hogy vietnami látogatása befejeztével tart majd sajtóértekezletet. A „Nhan Dan” a Vietnams Dolgozók Pántjának hivatalos lapja egy keddi cikkében arra mutat rá, hogy at amerikai agresszorok továbbra is barbár támadásokat hajtanak végre Észak-Vietmam lakott terüKongresszusi versenyben (Folytatás az 1. oldalról) giát kíván. Sok munkánk, kísérletünk, izzadságunk eredménye, hogy megtaláltuk az ideális megoldást, s ma már kitünően munkálkodhatunk. Ha jól utána gondolunk az egyenesbe jutás, a talpra állás egyik motorja a kongresszus tiszteletére folytatott vetélkedő. Mi sem engedhetjük meg azt a luxust, hogy hagyjuk magunkat visszaszorítani. — Mivel foglalkoznak? / — Kísérleteink során kerékpár, varrógép és sok más berendezés alkatrészeinek porból sajtolásával. A technikai siker azonban még nem jelenti azt, hogy elég olcsón is jelentkezhetünk vele. A távoli siker biztos, ám addig is sürget a sok fémmunkáló- kés, fémlapkájának, a vi- ; diának gyártása. Ebből kémek töméntelen? mennyiséget. A mi dolgunk,? hogy a hazai ipar jelentős ré-? szét ellássuk, ezzel csökkent-? sük a külföldről behozott té-; leieket T. Gy. S ______________ í K észül i a földalatti vasút ? (Folytatás az 1. oldalról) j — a vízzel telített iszapos! homokrétegben — lelassult a! két egymás melletti alagút! fúrása. Míg az Astoria és a; Rókus-kórház épület közötti; szakaszon 24 őrá alatt körül- ; belül 2 métert haladtak előre; a földalatti építői, a Rókus-; kórház épület alatt 24 óra; alatt alig egy métert, rendkívül gondos mun- ; kát kell ugyanis vcgez- ; niök, nehogy a víz be- ; hatolhasson az alagútba. ! Ebben a rossz talajban vi-; szonylag a felszínen észlel- ; hető süllyedések nagyobbak ; voltak, mint a Rákóczi útj egyéb szakaszán, mégsem vol- i tak azonban olyan számot- i tevők, hogy a Rókus-kórház j épületét veszélyeztetnék. Jelenleg a Rókus-kórházj épület Blaha Lujza tér felé j eső szárnyán dolgoznak a | földalatti építői, egy hónap múlva hagyják el a kórházépület alatti szakaszt. November végén már ponto- j san látják, hogy a nagyon rosszul alapozott Rókus-kórház épületben talajmozgás í következtében jelentkeznek-e számottevőbb károsodások. A Rákóczi út alatt mintegy 40 méter mélységben dolgozó metró-építők a nehéz talajviszonyok ellenére is remélik, hogy még az idén elérik a Blaha Lujza téri mélyállomást és ezzel ösz- szefiiggő alagút létesül a Népstadion és a Deák tér között. létéi ellen és mérgező vegyianyagokat is használnak. Morse szenátor egy szenátusi beszédében szemére vetette az amerikai kormánynak, hogy a vietnami háború fokozatos kiterjesztése, a Thaiföldnek nyújtott titkos katonai támogatás tanulságul szolgál ahhoz, milyen messzire kerültek annak az elvnek a figyelembevételétől, hogy egy ilyen kötelezettséget csak a szenátus beleegyezésével lehet vállalni. Most azonban már nemcsak az amerikai nép nem tudja, mit tesznek a nevében, hanem a kongresszus és a szenátus sem. Több mint négy óvá délvietnami tartózkodás utón Neill Shyen, a New York Times tudósítója arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi saigoni rezsim nem győzhet a dcl-vietna- mi népi mozgalommal szemben. Az újságíró nem tartozik azok közé, akik nem értenek egyet az Egyesült Államok vietnami politikájával, de erűnek ellenére a New York Times vasárnapi mellékletében közölt cikkében hangoztatja, hogy a nép többsége, különösen a parasztság, semmilyen formában nem támogatja, a jelenlegi rendszert Az országban — mutat rá a tudósító — a korrupció és tolvajlás uralkodott el. A dél- vietnami hadsereg elveszti harcképességét, a dezertálások száma rendkívüli mértékben megnövekedett A partizánok jelentik az egyetlen nemzeti politikai erőt, amely képes felemelni Vietnam néptömegeit RÓMA Trieszti incidens A rendőrök rendkívüli brutalitással léptek fel Hétfő este az olasz képviselőházban szenvedélyes hangú vita folyt le a szombati trieszti incidensekről. A hajógyárak tervezett bezárása miatt sztrájkoló és tüntető munkások ellen intézett rendőrtámadás következményeként ugyanis Trieszt városa szombaton szinte ostromállapot képet mutatta. Szombaton hajnalban, még mielőtt a munkások tüntetni kezdtek volna, a rendőrség más városokból több ezer rendőrt vezényelt Triesztbe, akik rendkívüli brutalitással léptek fel. Minden dolgozó, s valameny- nyi szakszervezet , elutasítja a kormánynak a trieszti hajógyárak bezárásával kapcsolatos tervét, és elítéli a rendőrség magatartását. Szovjet • segítség Szíriának A kairói sajtó damaszkuszi jelentések alapján közli, hogy a Szovjetunió segítséget nyújt Szíriának az olaj kitermelésében. Az erre vonatkozó szerződés értéke 1 800 000 dollár. A Szíria északi részén feltárt olajmező 1968 februárjában kezd termelni. Kezdő kapacitása évi 3 000 000 tonna lesz. A Technoexport szovjet vállalat szállítja a berendezéseket. A munkálatok irányítására ötven szovjet szakember érkezik Szíriába. j Tanácskozik az ENSZ-köicjyűlcs BUKAREST Korlátozások a házasság felbontásában A román államtanács törvényerejű rendelettel módosította a válással kapcsolatos rendelkezéseket. A módosítások értelmében házasságot csak kivételes esetekben sza- ban felbontani. Ka a házastársak közötti viszony jóvátehetetlenül megromlott. Kóborló oroszlánok az országúton Közlekedési szerencsétlenség következtében hétfőn éjjel kiszabadult hat cirkuszi oroszlán a Lille éj Párizs közötti autóúton. A cirkusz ketrece felborult, s a fenevadak szétszéledtek. Legfrissebb jelentések szerint az egyik oroszlánt sikerült leteríteni, amikor éppen egy csendőrre akarta magát rávetni. Egy másikat élve vittek vissza ketrecébe. A további négy sorsáról nem érkezett újabb tudósítás. Folytatódik az általános politikai vita Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése kedden folytatta általános politikai vitáját. ■ A vita továbbra is három nagy kérdéscsoport köré koncentrálódik. Kivétel nélkül minden felszólaló foglalkozik a vietnami háborúval, a leszereléssel és a gyarmatok, illetve a gyarmati sorból csak nemrég felszabadult országok problémájával. A vietnami kérdés állott George Brown angol külügyminiszter keddi felszólalásának központjában. Brown lényegében megismételte azt a hatpontos javaslatot, amelyet a Munkáspárt brigh- teni konferenciáján terjesztett elő. A javaslat lényege egy újabb genfi konferencia összehívása. Péter János külügyminiszter, a közgyűlésen részvevő magyar küldöttség vezetője kedden megbeszélést folytatott Dugerszuren mongol külügyminiszterrel. Péter János kedden találkozott Marko Nike- sic* jugoszláv külügyminiszterrel is. Magyar-lengyel belkereskedelmi tárgyalások Hétfőn Tausz János magyar és Edward Sznajder lengyel belkereskedelmi miniszter vezetésével megkezdődtek a magyar—lengyel belkereskedelmi tárgyalások, továbbá a piaci kapcsolatok kiszélesítéséről és a tapasztalatcseréről szóló megbeszélések. Kedden délelőtt Stefan Jed- rychowsky, a lengyel Állami Tervhivatal elnöke fogadta Tausz János belkereskedelmi miniszteri, és dr. Sághy Vilmost, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét. A közel kétórás megbeszélésen érintették a két ország belkereskedelmi kapcsolatának időszerű kérdéseit. Tausz János kedden, a déli óráikban megnyitotta a varsói magyar kereskedelmi és vendéglátóipari kiállítást. A „nagyrabecsült“ Pfitzér az SS tagja volt XXVI. őket — a vádlottak padjáról széttekintve — a közönség soraiban. A terem zsúfolt volt, a legtöbb érdeklődő kezében jegyzetfüzet, golyóstoll. Az egész világsajtó elküldte képviselőit Berregtek a filmfelvevő gépek, kattogtak a televíziós kameráit, amikor a bíróság elnöke feltette Rowersnek a szokásos kérdést: — Vádlott, megértette a vádat? — Igen! — Bűnösnek érzi magát? — Igen. A pilóta szép sorjában elmondott mindent Nem hallgatta el, mi. s hogyan történt, mint ahogy előzőleg, a nyomozás során sem tagadta meg a vallomás tételt Hogyan is tehette volna? Lelőtték egy idegen ország fölött, egy felségjelzés nélküli repülőgéppel, amelynek különleges fényképező berendezése különböző katonai objektumok légiképét rögzítette. Megtalálták nála a fegyvert a pénzt, a különböző nyelvű feliratokkal ellátott kendőt Ott feküdt a bíróság asztalán, ahol a bűnjeleket elhelyezték, a mérgezett tű is. Rowers nem használta, s nem bánta meg. Félt, nagyon félt a börtöntől — hiszen nem babra megy a játék —, de mindent túlélhet. He megejti magán a végzetes karcolást, akkor már halott. Haszna lenne belőle másoknak, de Rowers most úgy érezte, hogy kihasználták, rútul becsapták — nem tartozik felelősséggel senkinek, csak saját magának. Amerika, messze voK, nagyon messze. S közel a szovjetek ereje, amelyet — most értette meg — nem ismert, s ezért lebecsült. Ezekben az órákban, amint egy szovjet hadbíró tábornok kérdéseire kellett válaszolnia, elátkozta azt a percet, amikor ilyen áron akart huszonötezer dolláros emberré válni. S bár látszólag könnyedén, minden fáradság nélkül válaszolt a kérdésekre, belül fáradt, nagyon fáradt volt. Nem így képzelte el a világhírt. — Hogyan érezte magát az út során? — kérdezte az ügvész, akinek a bíróság elnöke átadta a kérdezés jogát. — Fizikailag jól, de idegeskedtem, s féltem — válaszolta némi megfontolás után Rowers. — Mitől? — Attól, hogy a Szovjetunió felett vagyok! Ezt mondta. Hazudott. Amikor gépével húszezer méter magasságban repült szovjet terület felett, nyugodt volt, nagyon nyugodt. Mert azt hitte, semmi sem történhet. Most, utólag már tudja, hogy nyugtalanságra, idegességre több mint elegendő oka lett volna. S azt is tudja, hogy az amerikai fennhéjázás egyáltalán nem válna hasznára ez előtt a bíróság előtt. Az ügyész tovább faggatta. — Találtunk önnél egy mérgezett tűt — mutatott az ügyész a bűnjelek között a tárgyra. — Hogyan került ez önhöz? — Parancsnokomtól, Khel- ton ezredestől kaptam, mielőtt felszálltam volna, hogy ön- gyilkosságot kövessek el esetleges elfogatásom után, ha nem bírnám a kínzásokat. — ön parancsot kapott, hogy kudarc esetén használja a tűt? — Kifejezett parancsot nem kaptam — mondta Rowers, s ez ismét nem volt igaz. — Rám bízták, hogy használom-e a tűt, vagy sem. — önnek azt mondották, Albert Pfitzer, akit Erhard a kancellári hivatal új vezetőjének szemelt ki, kedden bejelentette, hogy „nem vállalja el a megbízást”. Az 54 éves Píitzerről ugyanis bebizonyosodott — és maga is elismerte —, hogy valamikor az hogv elfogatása esetén a Szovjetunióban megkínozzák? — Nem emlékszem, hogy mondták volna, de ezt ^vártam. — No, és mi történt? Megkínozták? — Nem. — Hogyan bántak önnel a nyomozó hatóságok? — Igen jól bántak velem. A tárgyalóteremben helyet foglaló amerikai tudósítók — Rowers felismerte őket a ruhájukról — bosszúsan csóválták a fejüket. Nem ilyen választ vártak, ezt nem lovagolhatják meg tudósításaikban. Rowers azonban most nem azt akarta mondani, amit Amerikában várnak tőle. Lám, az ország, amelynek mindenható erejében úgy bízott, most tehetetlen. Az ő sorsa az itteniektől függ. És nem sok kíméletet várhat tőlük. Rowers még a cellában, a tárgyalás előtt higgadtan átgondolva a várható eseményeket, tárgyilagosan megállapította magában, hogy fordított esetben az amerikaiak nem lennének kíméletesek. Eszébe jutott McGrath, eszébe jutottak azok, akiket azért üldöztek, mert néhány rokonszenves mondatot ejtettek a Szovjetunióról. Vajon mit tettek volna azokkal, akik légikémként érkeztek volna? Az első tárgyalási nap délig tartott, aztán Rowerset átvitték egy szobába. — Mindjárt viszontláthatja a családját — mondta neki az ügyész, aki szintén elkísérte. És máris nyílt az ajtó. Rosa lépett be rajta, csinosan, illatosán, ápoltan. Aztán az idősebb Rowers — a tárgyalóteremben elég messzire üit tőle, s így a fia nem vehette jobban szemügyre, most azonban meglepve áilapitotta meg: az öreg jobban néz ki, mint valaha, valósággal sugárzik. Rosa megcsókolta a férjét. Az őröknek nem volt ellenvetésük, de árgus szemekkel figyelték, nehogy valamit átadhasson neki. A pilóta — kedvezni akarva őreinek — gyorsan el is tolta magától a feleségét. Amikor az apja kezet nyújtott neki. Rowers az őrökre nézett, hogy elfogadhatja-e SS tagja volt. Ez altkor derült ki, amikor Erhard lemondott tanácsadójának, Ludger West- ricknek az utódlása szóba jött. Erhard kancellár tudomásul vette Pfitzer bejelentését, hozzáfűzve, hogy változatlanul „nagyrabecsiili emberi és hivatásbeli értékeit”. apja kezét. Egyikük — egy hadnagy, aki az őrök parancsnokának látszott — alig észrevehetően bólintott. Az idősebb Rowers sokáig rázta a fia kezét. — Hazavárunk fiam! — mondta neki. Francis elerzékenyült. — Igen apám — mondta. —- Ha mindennek vége lesz, hazautazom. Az őrség parancsnoka mutatta, hogy csak nyugodtan üljenek le. Rosa amerikai cigarettával kínálta a férjét. Rowers rágyújtott — Csaknem mindennap jön néhány riporter — mondta az idősebbik Rowers. — Már rendbe is hozattuk a házunkat, hogy ne kelljen olyan szegényesen fogadnunk őket A legnagyobb lapoknak is nyilatkoztam. Híres ember lett belőled. Rosa beszámolt a folyószámla állásáról, s arról, hogy már meg is érdeklődte: mi történik a visszatartott dollárokkal? Beszélt az ügyvédjükkel, akinek az az álláspontja, hogy az összeg feltétlenül jár. Vagy Francis Rowersnek. vagy örököseinek. Rowers elsápadt. Milyen hideg üzletiséggel veszik számításba azt, amire ő gondolni sem mer: halálos ítélet is lehet a kaland és a tárgyalás vége. Rosának mindez csak jogi kérdés: ha a férjét kivég- zik, ő az örökös. — És képzeld, darling — folytatta tovább az asszony —, mindenki olyan jó hozzám. A szomszédok felváltva visznek el víkendre, hogy kicsit kikapcsolódjam, felejtsem el, hogy téged mennyit kínoznak ... — Egy ujjal sem nyúltak hozzám — mondta ingerülten Rowers. Ez volt az első eset, amikor nem nézett az őrség parancsnokára. — Az ügyvéd azt is mondta — folytatta Rosa —, hogy visszatarthatják a pénzt, ha te nem felelsz meg az eskü támasztotta követelményeknek, vagyis többet mondasz, mint amennyit kell... (Folytatjuk.) XXVI. Örökkévalóságnak tűnt, amíg az ejtőernyője kinyílt. Megismerkedett a halálfélelemmel. És még a kissé sárgás ejtőernyőn a föld felé lebegett, amikor elhatározta: nem fogja használni a mérgezett tűt. Két egyenruhás ember fogta el. Géppisztolyt szegeztek rá, s kiabáltak valamilyen — Rowers előtt — ismeretlen nyelven. Amikor a pilóta a tarkójára kulcsolta a kezét, tovább kiabáltak. Rowers csak nehezen értette meg: azt követelik tőle, emelje magasba a két karját. Hiába, itt mások a szokások. Amikor Rowers engedelmeskedett, megmotozták, majd kihámozták a pilótafelszerelésből. Valamilyen köpenyt adtak az alsóruhás pilótának. Aztán egy gépkocsihoz vezették, s intettek neki, hogy szálljon be. Mielőtt elindultak volna, megmutatták a sofőrnek a Ro- wersnél talált selyemkendőt. A gépkocsivezető először nevetett, amikor elolvasta a szöveget. Aztán hirtelen elfogta a méreg és kiköpött. Ez volt az egyetlen inzultus, ami Rowerset érte. A kocsi behajtott egy épület udvarára. A pilótát tágas szobába vezették. Ott őrizték ketten is, egy szót sem szólva hozzá, amig érte nem jönnek Moszkvából. 11. A tárgyaláson Rowers a leg! jobb civil ruháját viselte. Sö- i tétkék, jólszabott öltönyt: hoz- í zá fehér inget és ezüstszürke i nyakkendőt. Rosa hozta ma- ; gával Amerikából, aki Moszk- ; vába érkezett férje tárgyalá- j sára. Egyelőre azonban a pi- ; lóta sem vele, sem az apjával ! nem beszélhetett. De látta
