Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

«fsr MECYBI '^MSrhtp 1966. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT DJAKARTA Subandriát is bíróság eié állítják Subandrio, volt külügymi­niszter lesz a most folyó dja- kartai politikai per (A Dalam­per) következő vádlottja — je­lentette be pénteken Sutjipoto tábornok, indonéz földműve­lésügyi miniszter. A volt kül­ügyminisztert —, akit márci­usban, Suharto tábornok hata­lomátvételekor tartóztattak le — a tavaly októberi esemé­nyekben való részvétel vádjá­val állítják bíróság elé. DEL- VIETNAMS JELENTES Katonai készenlét — .választások“ előtt DOVER 21 óra - vízben Valamivel éjfél előtt, 20 óra 60 perces úszás után érkezett meg Doverbe Denise Le Pen- nec 16 éves francia iskolás lány, a La Manche csatorna étúszása után. Jl Thick Huyen Quang, a dél­vietnami buddhista intézet fő­titkára pénteken nyilatkozatot tett Saigonban. Kijelentette, a buddhisták nem változtatják meg azt az elhatározásukat, hogy kifejezésre juttatják hely­telenítésüket és bírálatu­kat a kormánnyal szem­ben. A buddhista papok és papnők háromnapos éhségsztrájkján kívül azonban — amelyben 423 személy vesz részt — nem szándékoznak más tiltakozó akciót szervezni. Elmondotta, hogy az egyik buddhista pa­godára felragasztott kormány­ellenes feliratokat a rendőrök csütörtökön leszaggatták, de péntek reggelre azonos szöve­gű feliratok ismét megjelentek az előzőek helyén. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A damaszkuszi rádió pénte­ken délután ismertette a Baath-párt regionális vezető­ségének közleményét. A közle­mény bejelentette, hogy Szíria egész területére helyi idő sze­rint 17 órától megszűnik ; járási tilalom. Az országos ve­zetőség azért döntött így — hangzik a közlemény —, mert teljesen szétzúzták az áruló kalandorok egy csoportjának aljas összeesküvését, így a ki­járási tilalomnak többé nincs értelme. A hadügyminisztérium épü­lete és a rádió központja előtt megszüntették az erősített őr- gj. séget, a páncélos egységeket kivonták a városból. A 18 órán át lakásba zárkózott la­kosság megjelent az utcákon. Megnyitotta újból kapuit a damaszkuszi nemzetközi vá­sár is. A dél-vietnami katolikus ifjúsági mozgalom tagjai sai- goni templomokra feliratokat függesztettek ki, amelyeken követelik a politikai okokból letartóz­tatott katolikus hazafiak szabadon bocsátását. A Saigonban állomásozó dél-vietnami kormánycsapatok egységeinek péntek reggeltől állandó laktanyái készenlétet ren­deltek el, hogy — mint a jelentés hang­súlyozza — a parancsnokság minél nagyobb létszám fölött rendelkezhessen a vasárnapi választások idején. A dél-vietnami Qui Nhon- tól 40 kilométernyire északra dél-koreai és dél-vietnami j egységeik heves harcba keve­redtek a felszabadító erőkkel. Az amerikai légierő is közbe­lépett. Az amerikai bombázógé­pek Észak-Vietnamban csütörtökön Dong-Iloitól északra a VDK hajóit és üzemanyagraktárait tá­madták. Torsten Nilsson svéd kül­ügyminiszter vidéki városokba tett választási körútja során hangsúlyozta, ho-gy a vietnami háború kihívás az erkölcsi normák ellen. A külügymi­niszter követelte az amerikai bombatámadások azonnali be­szüntetését és a tárgyalások megkezdését, az 1954. évi gen­fi megállapodások alapján. KAIRO ítélet a provokátor perében Az EAK állambiztonsági bí­rósága csütörtökön ítéletet hir­detett Musztafa Agha és tár­sai perében. A fővádlottat élet­fogytig tartó kényszermun­kára ítélték, mert 1954. és I960, között „Egyiptomi Kom­munista Párt” nevű titkos szervezetet létesített, s meri a rendszer megdöntésére töre­kedett. Hét másik vádlottat különböző időtartamú kény­szermunkára, illetve börtön- büntetésre ítéltek, hármat fel­mentettek. Musztafa Aghát és társait az egyiptomi kommunisták pro­vokátornak tekintik. Ismere­tes, hogy Musztafa Aghát mint provokátort régebben ki­zárták a kommunisták sorai­ból. Kétes győzelem Pénteken délben a vegyes napirendi pontok lagymatag vitája után niacskajajos han­gulatban ért véget Black- poolban az angol szakszer­vezetek idei konferenciájá­nak ötnapos tanácskozása. A TUC-hez tartozó 170 iparági szakszervezet összesen több. mint ezer küldötte abban a tudatban tért haza, hogy már csak taktikai időzítés kérdé­se, hogy Wilson miniszter- elnök az október elején sor­ra kerülő munkáspárti érte­kezlet előtt, vagy után fogja alkalmazni az ár- és bértör­vényben foglalt kényszerítő rendszabályokat. Az ötnapos vita folyamán a kormánypolitika szakszer­vezeti ellenzéke megmutatta erejét, több mint négymillió szervezett dolgozót képviselő küldött a kormánypolitika el­vetése mellett szavazott. A kormánypolitika hajszálvé­kony többségét csupán szín­falak mögötti manőverek, bonyolult alkudozások révén tudták biztosítani. Azok a jobboldali szakszervezeti ve­zetők, akik hozzájárultak a bérbefagyasztáshoz és a szak- szervezeti jogok büntető szankciókkal való korlátozá­sához, nehéz hónapok elé néznek. Helyi szervezetek máris bírói eljárást indítot­tak lord Cooper, a helyiipari dolgozók szakszervezetének vezetője és Ford. a bánya- szakszervezetek elnöke ellen, akik saját szakszervezetük évi értekezletének határoza­tával ellentétben, a kormány­politika mellett szavaztak. Konzervatív megfigyelők leplezetlen kárörömmel álla­pítják meg: az ár- és bértör­vényért és a bérfagyasztásért Wilsonnak máris saját tö­megbázisának bomlásával, a szakszervezeti mozgalomnak az utóbbi másfél évtized leg­nagyobb szakadásával kellett fizetnie. MOSZKVA Megyei tanácskozás a gabonatermesztésről (Folytatás az 1. oldalról) lehetőségek megvannak a hozamok további növelésé­hez. a tudományos tapasztalatokat már az idén hasznosíthatják a gazdaságok. A tanácskozás Prezenszki Gábornak, a me­gyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjének a zárszavá­val ért véget. s. p. Határozat a szovjet szakemberképzésről Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa intézkedéseket dol­gozott ki a szakemberképzés megjavítására, a főiskolákon folyó tudományos kutatómun­ka ösztönzésére. A Moszkvában kiadott párt­ós kormányhatározat hangsú­lyozza, az intézkedések célja, hogy a főiskolát, szakközépis­kolát végzett szakemberek jól fel legyenek fegyverkezve a marxista—leninista elmélettel, ismerjék a tudomány és tech­nika legújabb vívmányait, kel­lő szakképzettséggel rendel­kezzenek a gazdaság fejleszté­sével, a munka tudományos megszervezésével és a terme­lés igazgatásával együttjáró feladatok megoldására. A fő­iskolák és a szakközépiskolák jelenleg nem mindig- birkóz­nak meg e feladatokkal. A főiskolák és egyetemek anyagi és műszaki felszerelé­sének gazdagítására nagyobb összegeket irányoznak elő. Az iráni sah Székesfehérváron és Dunaújvárosban (Folytatás az 1. oldalról) az iráni uralkodót és felesé­gét. Népviseletbe öltözött lá­nyok pedig virágcsokrokkal kedveskedtek. A tanácsterem­ben Tapolczai Jenő tájékoztat­ta a vendégeket az immár 15 esztendős város fejlődéséről, ipari, kulturális, szociális és egészségügyi ' létesítményeiről. Majd Borovszki Ambrus a Dunai Vasmű munkáját és termelésének alakulását ismer­tette. Az iráni vendégek útja ez­után a Dunai Vasműbe veze­tett. Az alatt az idő alatt, amíg az iráni császár a Dunai Vas­műben járt, a felesége, Farah Pahlavi, Irán császárnéja, du­naújvárosi kulturális és szo­ciális létesítményekkel ismer­kedett. Az iráni császár gyárláto­gatása és felesége városnézése után, délben Bújdosó Imre, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke a sah és a shahbanu tiszteleté­re ebédet adott az Aranycsil- lag-szállóban. A hallban a du­naújvárosi mérkőzést játszó iráni labdarúgó-válogatott tag­jai köszöntötték az uralkodót és feleségét. Az ebéden Búj­dosó Imre, a megyei tanácsel­nök mondott pohárköszöntőt, amelyre Mohammad Reza Pahlavi válaszolt. Mohammad Reza Pahlavi Arya Mehr, Irán sahinsahja és Farah Pahlavi shahbanu és kísérete pénteken este meg­tekintette az Operaház évad­nyitó előadását, amelynek mű­során Bartók „A kékszakállú herceg vára” című operája, „A fából faragott királyfi” és „A csodálatos mandarin” című táncjátéka-szerepelt Az iráni vendégeket az Ope­raházban Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter fogadta. A ven­dégekkel együtt részt vett az előadáson Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke és fe­lesége, Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke, Péter János külügyminiszter, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára. y '/////////////////////////////////////////////////.'////////////, ////////////////////w//y////////////////////,y//////////////////////y/////////////////////////////////////, w//////////////////////////////////////////////// Natasa megkereste az édesapja múltját Értesítjük o lakosságot, hogy KÉPKERETEZÉST ÉS ÉPÜLETÜVEGEZÉST (utóbbit helyszínen is) vállalunk. Megrendelések leadhatók: Vác, Lőwy Sándor utca 16. (udvarban!) DUNAKANYAR VEGYES­IPARI SZOLGÁLTATÓ KTSZ. Pécelen a MÁV-fcórház, az egykori Ráday-kastély ka­pubejárata alatt a falon, aranybetűs márvány tábla: „Ebben a történelmi épü­letben működött a dicsősé­ges Tanácsköztársaság fenn­állása alatt Pécel község di­rektóriuma elnöksége: Kosik József Molnár Béla Katona György Sidló István Sallai István a tábla tanácsha- úttörőinek cmlé­Férfi méretes részlegünkbe (Vác, Széchenyi utca 31.) FÉRFISZABÓT FELVESZÜNK. Lehet bedolgozóként is. Női munkaerőt kézimunkásnak tudunk alkalmazni. Jelentkezés: Dunakörnyéke Ruházati és Háziipari Szövetkezet. Vác, Széchenyi u. 24. 8-től 16 óráig őrizze ez talmu-nk két! Pécel község Tanácsa 1964” Ketten betűzzük a felira­tot a mellettem álló fiatal- asszonnyal. — Tehát a direktórium el­nökségének tagja volt — suttogja. Pedig két éve, az emlék leleplezésekor járt már itt, de akkor megható- dottságában meg sem nézte mit mond a tábla. Egy család tragédiája Hétéves volt és máris vé­get ért boldog gyermekko­ra 1937 tavaszán. Mamája és nagymamája, a papa any­ja vigyázott rá meg Jurij- ra, a bátyjára, akit persze otthon Gyurinak hívtak. A papa az utóbbi időben csak látogatóba járt haza Moszk­vába Cseljabinszkből, ahol egy nehézipari gyárakat épí­tő tröszt, a Titanstroj ve­zérigazgatója volt. A gyá­rak, amiket épített, még ma is állnak és dolgoznak. Azok is, amelyeket már nem hozhatott tető alá mert egy éjszaka kopogtattak a szál­lásán és attól kezdve töb­bé senki sem látta. Családja is hiába várta, helyette levél érkezett, abból tudták meg, Katona Györgyöt, ki tudja miért, letartóztatták. Néhány hónap múlva, egy éjszaka Katonáné édesapja,' Pálinkási Árpád ajtaján zör­gettek és többé őt sem látta senki. Két hét múlva, eltűnt Katona Györgyné is. Két kis gyerek, meg egy 80 esztendős asszony ma­radt magára a moszkvai la­kásban, nemsokára azt is el kellett hagyniok. A nagy­mama egy év múlva szo­ciális otthonban fejezte be életét. A fiú 1942-ben, 16 esztendős korában önként jelentkezett a Vörös Had­seregbe, kikerült a frontra, megsebesült, felgyógyult, új­ra kiment. 1944-ben aztán hivatalos írás tudatta hősi halálát. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése után három évvel a család ér­deklődésére Katona György és Pálinkási Árpád sorsá­ról is érkezett értesítés. Mindketten 1944-ben elhuny­tak. Aztán, amikor sokkal később Madarasi Attiláné született Katona Natália, a magyar Külkereskedelmi Mi­ni.sztárt um dolgozója hiva­talosan Moszkvában járt, megszerezte az írást édes­apja rehabilitációjáról. Natasa anyját 38-ban Ke- let-Szibéíiába vitték. Köny­velőként dolgozott valami vállalatnál. Vele legalább le­velezhették gyermekei. 1946- ban vissza is térhetett, anya és leánya annyi év múltán ismét találkozott. 1948-ban hazajöttek Magyar- országra. Itthon Katonáné orosz nyelvet tanított az egyik budapesti középisko­lában. Ma már nyugdíjas. Natasa itthon egy év alatt két gimnáziumi osztályból vizsgázott, elvégezte a köz- gazdasági egyetemet és férj- hezment, két gyermek anyja lett. Nemrég egy baráti családnál a véletlen hozott össze Nata­sával, akkor mondotta, hogy jóformán semmit sem tud az apja múltjáról. Hogy miért nem megy egyszer Pécelre? Mert évekig annyit kellett tanulnia, aztán jöttek a gye­rekek, sok a dolga a hivatal­ban, gyakran kell külföldre is utaznia, meg a második mű­szak ... Ürügynek ható ma­gyarázkodás. Mintha félne szembenézni az igazsággal, megtudni az apjáról, hogy mit tett és mit tettek vele, hogy ki volt. Szinte érezni lehetett a szavaiból, nem mer neki­vágni a nehéz útnak. Talán fél nyűt szívvel tudakozódni eset­leg tiltakozó idegenektől. Fel­ajánlkoztam, elkísérem, mind­járt beleegyezett és most itt vagyunk Pécelen. A Kosik-házban Tágas épület, szűk udvar. Értékes, százesztendős, vagy még régibb szép bútorokkal zsúfolt szoba. Az egyik sarok­ban zongora. A falon ódiva­tú öltözetben csinos fiatal- asszony portréja függ. Na­gyon jó, régi olajfestmény. — A nagyanyám — mutat rá a ház kedves mosolyú, hó­fehérhajú asszonya. A Kosik-család több nem­zedéke élt itt ebben a Szeme­re Pál utcai öreg házban. Jó­módú iparosok, özvegy Za- chár Jánosné, Kosik Erzsébet apja is nagyon tehetős laka­tosmester volt. — József öcsém 19-ben a di­rektórium elnöke lett — be­szél Natasának a régi időkről. — Már Becsben volt, amikor a péceli pert megtartották, tá­vollétében Ítélték el 13 esz­tendei fegyházra, Károly bá­tyám nyolc és fél évet kapott. Én is még 18-ban, velük együtt lettem kommunista. Huszon­kettőben Bécsbe mentem, ak­kor jött oda Kun Béla, ne­kem kellett volna hazahoz­nom. Az osztrák rendőrség azonban Kun Bélát lefogta és kiutasította. Hazajötted tehát egyedül, a férjemhez, meg a kislányomhoz. Katona Györgyről kérdez­zük. — Itt lakott a szomszéd ház­ban, együtt nőttünk fel, egy­korú volt az öcsémmel és a legjobb barátja. Megtudjuk, gimnáziumba járt, de nem végezte el. Nem sokkal az első világháború ki­törése előtt önként jelentke­zett a haditengerészethez. — Szolgált a Horthy hajó­ján, később meg Kattaróban. Natasa révetegen megszólal: — Egyszer nálunk volt anyám Gyuri öccse, akkor azt mondta apám, hogy a mi csa­ládunk csupa György. Nem­csak neki meg a fiának, a nagyapjának is az volt a ne­ve és a hajó, amelyen sok időt töltött, szintén György volt, úgy hívták, hogy Szent György. — A kattarói matrózláza­dásban a Sankt Georg cirkáló és a Gáa romboló legénysége vett részt, — szólok közbe. — Nagyon jó család és gaz­dag volt a Gyurkáé — beszél tovább az ősz hajú asszony Natasához. — Igaz, mire apád megszületett, már dédapád az öreg Katona György régen nem élt, de azért a lányának, vagyis nagyanyádnak és özve­gyének is volt mit a tejbe ap­rítania. A dédapád gyorskocsis volt, meg beszálló vendéglőt tartott itt szemben — mutat ki az ablakon át a másik sar­kon álló bölcsődére. — Az szintén saját háza volt, föld is maradt utána. Azt, hogy a gyors kocsis nem maga hajtott, hanem abban az időben, amikor még kocsin utaztak az emberek, lovat ko­csit adott jó pénzért bérbe egy-egy útra, nekem kell Na­tasának megmagyaráznom. Zachárné meg arról beszél, hogy Juliska néni — így neve­zi Natasa Moszkvában meg­halt nagyanyját — varrással is sokat keresett. — Aranykeze volt, de sok szép ruhát csinált nekem! Megint Natasa: — Tehát az apám gondtala­nul élt, nem volt szegény, nem is nyomorgott, hogyan lett mégis kommunista? Erzsiké néni — már egy ideje ilyen családiasán szóiit­4 átlagtermést, a Gödöllői Tan­gazdaságban pedig — .ugyan­csak nagy területen — 21,3 má­zsás átlagtermést adtak. A főagronómus részletesen be­szélt azokról a feltételekről — az optimális vetési időről, a gondos talajelőkészítésről, a növényápolásról, a gyors beta­karításról —, amelyek lehető­séget kínálnak a több termés­re. Dr. Virág Árpád, az Agrár- tudományi Egyetem docense, a kémiai védekező anyagok használatáról, dr. Láng István kandidátus a műtrágyázásról. Felföldi János osztályvezető az üzemszervezésről és a gépe­sítésről szólott. Dr. Varga Er­nő, a tápiógyörgyei Zöldmező Tsz főmezőgazdásza saját ta­pasztalatairól számolt be. A vitában többen felszólal­tak, majd dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság osztály- vezetője összegezte a hasznos tanácskozás tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents