Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-08 / 212. szám

Kétszáz mázsa felett termett a cukorrépa Tápiószőllősön megkezdő­dött a cukorrépa szedése. Ed­dig 20 holdat szántottak ki, s a tegnapi napig erről a terű- i létről már fel is szedték a ter­mést. A répaföld olyan volt mint egy meg bolygatott han­gyaboly, átlagosan 200-an dol­goznak rajta. Jól fizet ' Tápiószőllősön a cukorrépa, hiszen az átlagter­més 200/mázsa felett van. Ve­res Józsefnek például 600 négyszögölön 116 mázsa 40 kilogramm termett. Egy 70 holdas táblát szeptember 15-én kezdenek kiszántani. Tanácstagok fogadóórája Szombaton délelőtt 9 órai kezdettel Kun Károly Tápió- györgyén és Holló István Tá- piószecsőn tart járási tanács­tagi fogadóórát. iómenle kátai járás részére III. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1966. SZEPTEMBER 8., CSÜTÖRTÖK Ä talajmunka kétharmadát elvégezték — Lengyel turista hűtő- szekrény. Lengyelország az elmúlt évben 290 000 hűtő- szekrényt gyártott, az idén 340 000-et gyárt. A hűtő­gépipar újdonságai: 15 li­teres, gáztartállyal működő törpe, turista-hűtőszekrény Rozs kerül a dinnyefélébe • Jobb termést hoz a burgonya Az őszi munkák végzésébe Tápiószecsőn is bele-beleszól az időjárás, de mihelyt kisüt a nap, vagy kellően felszárad a föld, újra megindul a „nagy­üzem”. Szükség is van a teljes erőbedobásra, mert munka van bőven, s a szecsőiek is úgy vannak vállalásaikkal, terveik­kel, hogy szeretnék azt becsü­lettel, időben teljesíteni. A tsz-vezetok szavai szerint nincs különösebb probléma ez idő szerint. színű, hogy 70 mázsa is lesz ebből. Gálaest Tápiószelén Nagy sikerrel szerepeltek a földművesszövetkezeti együttesek A földművesszövetkezetek megyei központja I. megyei találkozójának keretében a különböző községek művé­szeti együttesei szombaton Tápiószelén műsoros gálaes­tet tartottak. A kezdés előtt a farmosiak híres úttörőze­nekara szórakoztatta a gyü­lekező közönséget. A földművesszövetkezeti fesztivál egyik nagy esemé­nye az abonyiak Szocialista kultúráért érdeméremmel ki­tüntetett együttesének fellé­pése volt. Palotás táncukkal bebizonyították a szeleiek előtt, hogy az elismerést nem véletlenül kapták. A későbbiekben a farmosi népi együttes is színpadra lépett. Anélkül, hogy túl­becsülnénk saját értékeinket, megállapíthatjuk, hogy az abonyi és a farmosi pro­dukció között nem volt nagy különbség. Hogy a mérleg mégis az abonyiak javára dőlt, abban bizonyára közre­játszott a rutin is. Az abo­nyi együttest a rádióból is ismert Gudi Farkas Mihály és zenekara kísérte. Egyéni produkcióknak is tapsolhattunk. Közülük ki kell emelni az abonyi ének­kettőst, Csáki Józsefnét és Nagy Imrét. Virágénekeket adtak elő. Az ugyancsak abo­nyi Retkes István Dankó- nótákat énekelt nagy kö­zönségsiker közepette. A tápiószeleiek sem val­lottak szégyent. Kőszeginé, Vecsei Irénke operettdalokat énekelt, s tudása legjavát ad­ta. Nádai Gyula vidám je­lenetet adott elő, Tudomá­nyos borkóstoló címmel. Budapestről is lépett fel vendég, a meghívott Havasi Erzsébet énekművésznő. Köszönetét kell mondjunk a földművesszövetkezetek me­gyei központjának, hogy ezt a sikeres bemutatót Tápió­szelén rendezte meg. — tri — Kormos ozolimpiai dobogón 946 hold összterületet kell bevetniük, s ebből 700 hold a kenyérgabona. Ve­tik a rozsot és az őszi ár­pát. A rozs elvetésével előbbre vannak, a terület 40 százalé­kát, az őszi árpának pedig 25 százalékát vetették el a hét elejéig. A búza vetését e hó 25-én szándékoznak elkezdeni, de a talaj előkészítés itt is szé­pen halad. E szerint úgy néz ki a helyzet, hogy valóban el­kezdhetik a vetést akkor. Három vetőgép dolgozik a földeken, kettő a rozsot, egy pedig az árpát veti. Az árpá­val 20-ára, a rozzsal pedig előbb, 15-ére szeretnének vé­gezni. Felszabadult a dinnyeföld, ide is még rozsot vetnek. Fel­szántották már ezt a terüle­tet, ezekben a napokban tár­csázzák. Egyébként a 940 hold­ból 600 holdon végeztek a ta­lajmunkákkal. A tápiószecsőieket is érinti az a tény, hogy a konzerv­gyárak nehezen birkóznak a nagy mennyiségű terméssel. Szecsőn is átlagon felüli ter­mést hozott a paradicsom. Paradicsomföldjük 74 hold nagyságú. Egyenletesen, naponta 130 mázsát adnak át a konzervgyár átvevő­jének, pedig 230-af? is át tudnának adni. Így azonban csak az iga­zán beérett, szép paradicsomot szedik le. A nagy gondot még az okozza, hogy az eső kifa­kasztja a termést. Terv szerint, zökkenő nélkül halad a paprika szüretelése is. A 30 hold nagyságú területről egyenletesen szedik, s szállít­ják a termést. A tervezett pap­rikatermésük meglesz, bizto­san meglesz. Jobb termést hoz a burgo­nya, mint amennyire számítot­tak. A 128 holdról holdanként 50 mázsát terveztek, de való­Több mint egy hete silóz­nak, s a jövő hét közepére vé­geznek vele. 40 hold silókukoricájuk van összesen, s holdanként 200 mázsás termést vár­nak. öt gép dolgozik itt, szinte megállás nélkül. Még meg kell említeni azt, hogy a 32 hold jégvert dinnyéjüket sem hagy­ják veszni, takarmánynak dol­gozzák fel a silóval. (d. g.) Segít a község apraja-nagyja Új cukrászda Tápiószőllősön A jelenlegi cukrászda egy kis irodahelyiségnek sem fe­lelne meg Tápiószőllősön. Az­előtt tojásfelvásárló helyiség­nek használták. így érthető a szőllősiiek régi vágya: legyen a községben is egy kulturált, szép, minden igényt kielégítő szórakozóhely. A Tápiószele és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezet hozzá is fogott az építkezés­hez, de bizony elkel a társa­dalmi munka is. Ha viszont társadalmi munkáról van szó, a szőllősiek nem vallanak szé­gyent mert megmozdul a köz­ség apraja-nagyja. így történt ez vasárnap is, amikor a ta­nácselnökkel az élen szép számmal jelentek meg. Ebből a munkából az általános isko- La VIII/B. osztályának tanulói is kivették részüket. A termelőszövetkezet gé­pei 130 köbméter földet vittek a cukrászda töltéséhez. A köz­ség lakosságának segítsége azt jelenti, hogy a tervezett időre, — karácsonyra — megnyithat­ja kapuit az új cukrászda. Éjszakai szállás Már délután feltűnt a két idegen kislány nyugtalan jö- véá-menése. Néhányszor talál­koztam velük az utcán, de a szemüket sohasem láttam. Ak­kor még nem gondoltam arra, hogy közelebbről is megismer­kedem velük. Elcsendesedtek az utcák. A késői hűvös sötétségben meg­láttam bozontos fejüket a mű­velődési otthon ajtajában. Di­deregve egymáshoz bújtak, és az egyik bátortalanul megszó­lított: — Legyen szíves, adjon ne­künk éjszakai szállást. — Lekéstük az autóbuszt — mondta magyarázólag a másik. Rendkívül meglepődtem, s mire szólni tudtam volna, már benn voltak a lakásban. — Nem féltek? VILLANYSZERELŐK Gebora László rajza Valamit rebegtek. Nem tud­tam eligazodni viselkedésükön. — Hol laktok? — érdeklőd­tem tovább — Tápiószecsőn — suttog­ták egyszerre. Ügy tűnt, nem sokat törőd­nek azzal, van-e véleményem éjszakai kimaradásukról, s hogy mi a véleményem erről. — Hány évesek vagytok? — Tizennégy — mondta a nagyobbik, és mintha meg­érezte volna, hogy faggatással, vallatással akarom kínozni őket, szomorúan beszélni kez­dett. A 14 évesek csalódásával szerelmes levelet mutatott. Azért jött a szomszéd község­be, mert találkozóra hívta egy hosszúhajú, gitáros beat-fiú. Kétszer már találkoztak előtte, és már szerelmet is vallott. Minden sor elején és végén szemet szúrtak a szerelmes szavak. Este 7-től várta a fiút — persze, már előbb itt volt —, de hiába várta, az nem jött. Sokáig az utcán kószált, hátha találkoznak. Nem sike­rült. Elment az utolsó busz, és most már csak reggel me­hetnek haza. — Te is „szerelmi úton” vaev? — kérdeztem a barát­nőjétől. — Nem. Nekem sok srácom van. Csak elkísértem Marikát, hogy ne utazzon egyedül. No, meg hátha nekem is akad közben egy új fej. — Mit szólnak majd a szü­léitek? — Majd hazudunk valamit — nyugtatta meg magát és társát a kisebbik. Álmosak voltak, de beszél­tettem őket. Elmesélték, hogy már alig várták, hogy kima­radjanak az iskolából és sza­badok lehessenek. Szeretnek csavarogni, és igyekeztek ki­használni az első szabad, füg­getlen nyarat. A 14 évesek szabad, függet­len nyaráról beszéltek, s ahogy ők azt elképzelték maguknak-r- Mit szólnak életetekhez szüléitek? Nem dolgoztok nem tanultok, csak éppen sze­relmesek vagytok? A vállukat vonogatták. Tu­datosan a lányok, a nők visel­kedésére tereltem a szót. Há­zasságról. munkáról, gyermek- nevelésről beszéltem nekik Felcsillant valami a szemük­ben, és én úgy gondoltam nyertem, hogv sikerült fejük­be varázsolni valami „bogarat" a jóról. Hivatkoztam szüleikre, édes­anyjukra, nagyszülei kre. A; éjszaka észrevétlenül elröp­pent. Kivilágosodott. Köszönti nélkül eltűntek, illetve ennvil mondtak: — Szia. A két kislányt izgatottan ke­resték Tápiószecsőn. Egész éj­szaka nem voltak otthon. Urbán László MOZIMŰSOR Nagykáta ma: És aztán, Mexiki (vasárnapig). Szcntlörinckáta ma Kék rapszódia, szombaton: A m házunk. Tápiöszentmárton ma Bube szere.mese, szombaton: r látogatás. Tapiószele ma: szünnap péntektől ' vasárnapig: Az arany- csempész. Kéka ma: Örvényben szombaton: Az „I’-akció. Farmo: ma: Játék a múzeumban, szomba­ton: Egy olasz Varsóban. Tápió szőllős ma: Kéz kezet mos, szom baton: Zöld fény. Tápióság ma Közönyösök, szombaton: ttéle* Nürnbergben I—II. Tápióbicskt ma: Az ördög és a tízparancsolat szombaton: Harc a banditákkal Párnl szombaton: A kőszívű em­ber fiai I. Tápiószecső ma: Keíter haltak meg, szombaton: Az arany­csempész. Szentmártonkáta ma Vízivárosi nyár. szombaton: Fény, a redőny mögött. 4 akinek egyébként a hangjából kivettem, hogy őrül, de még hogy örül a Beatles-fiúnak. Aztán ők ketten elbeszél­gettek, de sajnos, meg kell valljam őszintén, nem értet­tem minden szavukat. így most ajánlanám nekik utólag, hogy hallgassák néha a rá­dióban az Édes anyanyelvűnk adósait. A festett hölgy is utitársam volt. Ű egy egész drogériát hordott az arcán. Kimérten mosolygott, megszakítás nél­kül és szűzként lesütötte sze­meit. Majd elfelejtem a Pufit, a népdalénekest. Ö már a Kele­tiben benyakalt vagy öt liter kőbányai sört, potom egy öt­venes. Maglódtól nótázott, nagy kapa fogait vicsorgot­tá, majd többször elmondta, hogy „sóder ide, sóder oda’’, s azután még rázendített a „Tsz-elnök, ha felül a lová­ra”,, című népi slágerre. Ügy ömlött belőle a sörtől feIme- legitett hangorkán, csoda, hogy meg nem süketültem. Mire élményeim solcasdgából felocsúdtam, megérkeztem Szentmártonkátára. Molnár Bertalan előtűnt, s akkor láttam, hogy mint valami nagy fekete ék­kő, úgy csillogott. Másik oldalamon egy idősebb, metszett arcú férfi mesélte el ifjúkori élményeit, késelések­kel fűszerezve az előadást. Még a hátam is libabőrös lett. A kalandos regény Tápiósze- csőig tartott. Meg a turbékolás is velem szemben. A hátam mögött egy torony­fejű hölgy ült, dicsekvéseivel vonta magára a figyelmet. — Ugyan mit gondolsz, — szólt a szomszédjához, a bor­zashoz, — érdekel is engem a Bonzó? Az a nagy sóderos fej, a múltkor megkérte a kezem, képzeld az én kezem! Egyszer elmentem vele csörögni a Vén Diófába, és csak üres dumá­val tömte a fejem, no meg a gyomrom. Még hogy én egy ilyen alakhoz menjek! Ez a szöveg még a Keleti­ben hangzott el. Kőbányán nyílt az ajtó és megérkezett Bonzó. A magas gorillához hasonló Beatles-legény co w- boyöltözékben díszelgett és sárga agyarai között Fecskét szopogatott. — Szia, Szatyor! — üdvö­zölte toronyfej kisasszonyt, A Keletiben pénteken annyi az utas, hogy gz ember aka­ratlanul is a tatárjárásra gon­dol. Nem tudtam, hogy milcor megy a legközelebbi vonat Kata felé, így hát odamen­tem a főkapushoz, gondolván, megkérdezem már tőle. — Nem lássa? Ki van írva — mondta szelíden, és én ke­restem a szerelvényt. Kényelmes kocsit fogtam ki. Alig indultunk ki a Keletiből, megjelent Cinka Panna kései unolcája, aki pirított napra­forgót ajánlott az utasokénak. Egy fél deci csemegéért mind­össze egy forintot kért. Több helyen is megvették a kínált nyalánkságot, és ezzel megin­dult a rágcsálási koncert. Ve­lem szemben a kupé falán Csontváry Magányos cédrusa függött, az ülésen pedig egy fiatal kislányon egy 18 év kö­rüli lovag. Közben ők is cse­megét ropogtattak. Rákoson a mellettem ülő vasutas a vál­tamra dőlt és attól fogva az igazak álmát aludta. A fia­talok Rákostól felváltva tur- békoltak és rágcsáltak. A lány szeme egyszer egy pillanatra KEDVES ÚTITÁRSAK Lengyel Magdi — mert hi­szen a Kormos fcsak a be­ceneve —, élete egyik leg­boldogabb napját érte meg augusztus 20-án Pest me­gye, és nem utolsósorban járásunk színeit képviselte az úttörőolimpián, és nem is akárhogyan! Most, hogy egymással szemben ülünk, kicsit feszélyezve érzi ma­gát. 12 éves és tanulmá­nyait tekintve: eddig kitűnő volt. A sportot nagyon sze­reti, van ideje, akaratereje és tehetsége is hozzá. A nagykátai I. számú ál­talános iskola tanulója. 1964 óta tagja a négytusacsapat- nak. Erőssége a kislabda- dobás, legjobb eredménye 61 méter 37 centiméter. Amikor ezt mondja, kicsit megcsuklik a hangja, érthe­tő, hiszen most csak 53 métert sikerült dobni, és ez­zel az eredménnyel lett har­madik. A verseny után Pus­kás Piroska — Magdi test­nevelő tanára — és osztály­társai is vigasztalták: jó ez az eredmény is. Igen ám, de egy kis sportoló is lehet elé­gedetlen önmagával. Főleg, ha az első helyezett is csak 57 métert tudott dobni, Lassan megnyugszik, hi­szen elmúlt a versenyláz, s miután a sportról beszélge­tünk, elmúlt a feszélyezett- ség is. Beszélgetünk a csillebérci élményekről, na meg a ver­seny előtti drukkról, ami mindenkit elkap. — Minden nagyon tetszett — mondja Magdi —, csak a doktor bácsi ijesztett meg nagyon. Azt mondta, magas a vérnyomásom, nem indul­hatok a versenyen. Edzeni se mertem, gondoltam, így hát-^ ha lejjebb csúszik a higany-^ szál s mégis elindulhatok.^ Beutaltak a sportkórházba, $ ott azt mondták, részt vehe- ^ tek a versenyen. Ekkor már § csak két napom volt a fel- ^ készülésre. Edzettem én so-^ kát, de sajnos az izomláz^ meglátogatott. Augusztus 20-1 án nagy izgalommal men- í; tünk a verseny színhelyére. $ A kislabdadobásra fél 9-kor ^ került sor, az első dobásom ^ volt az 53 méteres, a másik ^ kettő szektoron kívülre^ szállt. így lettem harmadik. § Azért nagyon örülök. Mi is örülünk az ered- % menynek. Hiszen kevés az!; olyan 12 éves kislány, aki, i> mint Magdi, már nyolc $ éremmel dicsekedhet. Juhász Imre 5;

Next

/
Thumbnails
Contents