Pest Megyei Hirlap, 1966. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
Szentendre X. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM I960. SZEPTEMBER ■?., SZERDA A P E $ T M E G Y EI H Í R L A P K tf^6 N KIADÁSA Megrövidítik az évet Már sürgős a rekonstrukció — Az 5 szocialista brigád mellé 17 akar felzárkózni A húszas évek elején, nagyon szerény körülmények között indult az Adrea cement- és palagyár. Helyén ma a mind nagyobb méreteket öltő cementgyárat találjuk, hivatalos nevén a Betonelem- gyártó Vállalat szentendrei betonáru gyárát. Itt tettünk látogatást. Aszalós Józsefné szb-titkár és Mihály Miklós párttitkár tájékoztattak a ma már hatszázötven fővel dolgozó gyárban folyó munkaversenyről és a szocialista brigádmozgalomról. Aszalóimé hat éve, Mihály Miklós tizenhat éve a vállalat dolgozója (és 1954 óta párttitkára) — mindketten tehát emberi közelségből ismerik minden egyes munkatársukat, s ez beszélgetésünk, gyárjárásunk során is megállapítható volt. Ahogy később Aszalósnéval. végigjártuk a gyártelepet, az elindulás percétől mondatot alig tudtunk befejezni. Míg irodájából az udvarra értünk, pontosan nyolcán állították meg — ki kért, ki panaszkodott, ki érdeklődött, ki megbeszélési terminust kért tőle — s ez így folytatódott az üzem egész területén. Megtudtuk a beszélgetés során, hogy a gyár három üzemrésze, a mozaiklap-, beton- és csőüzem egymás között is versenyben áll," komoly éves felajánlást tettek, s a közelgő pártkongresszus tiszteletére utóbb vállalták, hogy éves tervüket nem év végére, hanem a kongresszus időpontjára, november 20-ra teljesítik. Kétszáztizenkilenc dolgozóval huszonkét brigád dolgozik a gyárban, köztük öt már szocialista brigád, a többiek még küzdenek a szép címért. A legrégibb szocialista brigád a betonüzemben van: a Czilárik Miklós vezette tizenkét fős, Kilián György nevét viselő kollektíva. Utána a lapüzem Kossuth Zsuzsa-bri- gádja következik, Pál Géza művezetővel az élen. ök tizenhármán vannak, s a brigádvezető kivételével kizárólag nők. A legértékesebb állásfoglalás Néhány hónap múltán kongresszusát tartja a párt, s ez az esemény most is hosszú időre meghatározó lesz az ország eleiében. Az előkészületek már javában tartanak: taggyűléseiket tartják a pártszervezetek, s túl e tanácskozásokon, vitatkoznak, véleményt cserélnek mindenütt az állampolgárok. Megbeszélik közös dolgainkat, országunk gyarapodásáról, munkánk sikereiről készítenek számadást, s együtt gondolkodik a jószándékú emberek sokasága: mi az, amin javítani kellene, miben, s hogyan juthatnánk előbbre gyorsabban, határozó ttabban. mi fékez, s melyek azok az erők, amelyeket mozgásba kell vagy kellene hozni, hogy teljesebb legyen a siker és kevesebb a gond. Felemelő érzés végigtekinteni most a politizáló, közösen gondolkodó országon, s hallgatni sok ilyen beszélgetést: a mondatokból, a közbeszólók szavaiból Szabolcstól Zaláig, mindenütt a gazda felelőssége csendül ki. Úgy is mondhatjuk: egész közeli — sok tekintetben távolabbi — jövőnk meghatározásáról van szó, s ebben milliónyi ember érzi személy szerinti felelősségét, s elhivatottságát, hogy a döntéshez hozzájáruljon, hogy véleményt mondjon, hogy része legyen saját és országa sorsa meghatározásában. Csak "örvendezni lehet, hogy közéletünk ilyen eleven, friss, alkotó és segítő erőktől duzzadó. Ám, amennyire igaz, hogy széles körben, minden lehetséges fórumon jó megvitatni, megbeszélni közdolgainkat, annyira az is igaz, hogy a politizálás valódi, belső tartalmát az adja, ha közben előbbre jutunk egyszerű, mindennapi munkánkban is. Ami munka a következő hónapokban, s már most, már ma előttünk áll, kettős, de tartalmában egységes, félreérthetetlenül egyértelmű. Politizálni kell, önmagunkba, belső ügyeinkbe való fordulás nélkül. Politizálni kell országos dolgokról, vitatkozni kell a jövőről, de úgy, hogy közben sikerre vigyük mostani terveinket, hogy ne maradjon műveletlenül egyetlen talpalatnyi föld sem, hogy az exportszállítmányok időben a megrendelőhöz kerüljenek, hogy átadjanak az építők minden házat, hogy — s ez a végső, a belső lényeg — tovább bővüljön, erősödjék az a gazdasági háttér, amely a politika alapját adja. Vitatkozunk most sok mindenről, elismeréssel adózunk évek eredményeinek, s bíráljuk a hibákat.. S éppen mert vitatkozunk — a viták örök törvénye ez — a szavát hallatónak állást is kell foglalnia. Feltétlen fontos állásfoglalás az a sok-sok ezer vélemény, amely helyesli az országos politikát, de figyelemre méltó az is, ha valaki — az általános elismerés mellett — egyben-másban kritikát mond. Mégis: a legértékesebb állásfoglalás az, amely a szóban elhangzó vélemény mellé tetteket is felsorakoztat. S az ilyen hozzájárulásnak, az ilyen tartalmú vitatkozásnak ma ezer és tízezer jelét látjuk. Mind közül kiemelkedik az a véleménymondás, amelyet a közhasználatú szóval kongresszusi versenynek nevezünk. Alig néhány hónapja kezdődött ez a vetélkedés, s ma már országos mozgalomról beszélhetünk, iparban, mezőgazdaságban, az élet minden területén. Jó célok, becsületes elhatározások és új sikerek; ezek a legfőbb jellemzői ennek a tettekben mérhető vitának. Tartalmában pedig az, hogy aki indult a versenyben, elhatározta, hogy jobbat, korszerűbbet ad a hazának, hozzájárul a jövedelmezőbb munkához, több szívvel és odaadással végzi teendőit, s ezzel elősegíti, hogy a helyes politika ott a gyárban, vagy a tsz-ben is még átfogóbban, még teljesebben érvényesüljön. Éppen ezért mondhatjuk és fogalmazhatjuk: a kongresszusi verseny országos méretű politikai állásfoglalás, tevékeny részvétel a jelen formálásában, s a jövő tervezésében. Az összefüggés egyáltalán nem elvont. Nagyon is közvetlen kapcsolatról van szó, s hogy ilyen arányú a verseny, s hogy olyan kézzelfogható eredményekre vezet, mint amelyek tanúi vagyunk nap nap után, azt bizonyítja, hogy emberek százezrei ismerték fel világosan ezt az összefüggést. Az országos politika céljára haza és a nép felemelkedése. S aki végrehajtja ezt a programot, a dolgozó ember, most a versenyben többet, s jobbat ad, erőteljesebben és sokoldalúbban járul a tervek megvalósításához. Az idei ősz az ilyen politizálásé, amikor egybeforr jelen és jövő, amikor széles körben végigtekintünk az országon, mérleget készítünk, s tettek sokaságával járulunk hozzá, hogy a számvetés minél kedvezőbb legyen. A bérelszámolóban öt nő a Zrínyi Ilona-, s tizenketten a Kállai Éva-brigád tagjai. Az ötödik szocialista brigád Petőfi Sándor nevét viseli, tagjai: a váci telep húsz dolgozója. (Ugyanis a váci telep is idetartozik.) Ahogy néhány üzemrészt, munkatermet végignéztem, őszinte elismeréssel adóztam a fizikai dolgozóknak, nőknek és férfiaknak, akik nehéz körülmények közepette is helytállnak, jól dolgoznak. A lapüzemben — egészségtelen hely ez, nedves, vizes — csaknem kizárólag nők dolgoznak. Négy kilogramm súlyban 20—20 lapot emelnek és visznek egy-egy adagként — naponta nem is tudom hányszor. A betonüzemben a férfiak 80 kilós nagy lapokat emelgetnek. Egy-egy korszerű gép természetesen látható — de még túlságosan sok a fárasztó fizikai munka. így érthető, hogy állandó a munkaerőhiány, hiszen sokan hamar megfutamodnak a nehézségek elől. Ennek ellenére tíz- és tizenöt- éves munkaviszony alapján alkotmányunk ünnepén száz- negyvenheten kaptak törzsgárdűjelvényt s mellé pénzjutalmat. Halaszthatatlanul sürgős már a gyár további fejlesztése, már többször hangoztatott, előre jelzett, jelenleg tavaszra ígért rekonstrukciója, korszerűsítése. A tudomány és technika fejlődésének mai korszakában mielőbb olyan körülményeket kell teremteni, amelyek a gyártelep melletti, százötven személyes, jól felszerelt és egészséges munkás- szálláson találhatók. Megyénkben csak Szentendrén oktatják Kísérlet! tantárgy a világnézetünk alapjai A végzettek fele továbbtanul Szeptember elsején, általános iskoláink mellett állami gimnáziumunk is tanévnyitó ünnepéllyel indította meg az iskolai évet. Délután ötkor szülők és diákok lepték el az udvart, s eljöttek a tanács és pártbizottság vezetői is. Kovács Lajos zenetanár vezényletében meghallgattuk a nagyszerű kórust, majd Porpáczy István igazgató beszédét. Az idén tizenhárom tanuló- csoportban, vagyis osztályban 420 diák tanul, 23 nevelő irányításával. Mint az igazgatótól hallottuk, az iskola jelmondata egy Juhász Gyula idézet: Évnyitó a gépipari technikumban A gépipari technikumban az előadások pénteken délután fél öt órakor kezdődnek. Az előadások színhelye a Rákóczi Ferenc utcai általános iskola. SZENTENDREI RÉSZLET (Rácz József rajza) Fogadalom a Görög Kancsóban Ez volt a címe január huszon- hatodikán megjelent írásomnak, melyben egy ott elfogyasztott élvezhetetlen vacsoNem inas — ipari tanuló A bizottság közbelépett Hivatalos papír van a kezünkben. Augusztus 27-én adta ki a Pest megyei Tanács VB. ipari osztálya. Az írás a Megyei Szakmunkástanuló Érdekvédelmi Bizottság helyszíni szemléje alapján megállapítja, hogy Unyi Jánosné szentendrei (Lenin utca 2.) női szabó kisiparos és házastársa az ipari tanulóval, Dom- bai Annával, durván, önérzetet sértő módon beszélt állandóan, sőt, egy ízben a tanulót meg is rúgta. Megállapítja a határozat, hogy a munkáltatónál kialakult rossz légkör alkalmatlan arra, hogy ott. tanulót tartsanak. Ezért a hatóság Unyinétól a tanuiótartás jogát véglegesen megvonja, kötelezve őt arra, hogy a szerződés felbontásáig járó munkabért fizesse meg. Szó szerint idéztem a hivatalos papírból, melynek megnyugtató befejező mondata így hangzik: A tanulóidő további részére a tanulót a Szentendrei Járási Szolgáltató Ktsz szerződteti. Egy tizenhat éves pilisszent- lászlói kislány panasza folytán indult meg az eljárás. Dombai Anna édesanyjával terjesztette elő városi tanácsunknál, hogy szinte nincs maradása munkaadója előtt, aki állandóan szidalmazza, szakmai oktatás helyett goromba, trágár szavakkal illeti, rendszeresen napi tíz órát dolgoztatja, gyakran ebédidejét sem tudja kihasználni. Az asszony férje, akinek az iparhoz semmi köze, szintén durva hozzá. S a férj volt az, aki egy ízben, család; veszekedés, sőt, verekedés után, ő]t, az ipari tanulót, megütötte és megrúgta. Előadta a kislány még azt is, hogy bántalmazásai gyakran a megrendelők előtt történtek. A panaszt az érdekvédelmi bizottság érdemben kivizsgálta, s mert mindezt igazoltnak találta, úgy hozta meg döntését. Közérdekből tartottuk szükségesnek közölni mindezeket. Bizonyítva, hogy az érdekvédelmi bizottság — a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront és más szervek képviselőivel — állandóan figyelemmel kíséri az ipari tanulók foglalkoztatását, életét. S ezzel gyorsan orvosolni tudja azokat a kis számú panaszokat, amelyeket — a nagy többséggel ellentétben — a magukról megfeledkezett kisiparosok helytelen viselkedése okoz. ra következményeként fogadalmat tettem, hogy étkezés céljából többé e vendéglőnkbe beülni nem fogok. Malca- csul következetes ember vagyok, s bár időközben változtak a viszonyok, rövidesen új boltvezető váltotta az előzőt szép nevű kis kocsmánkban, többé tényleg nem ettem ott. Már-már azt hittem, minden rendben van, amikor a napokban megdöb- benten olvasom a Ludas Matyi legújabb számában az „Odút egy görög kancsóhoz!” Még csak nem is költői körülírással, hanem kifejezetten a mi Görög Kan- csőnkről olvasható, hogy egy visszaküldött büdös haladag megfelelő és korrekt kicserélése után, az üzlet vezetőnője — a vendég asztalához lépve — udvariatlan, bántó és szakszerűtlen módon vitát rendez, kioktatja a vendéget és elképesztő kijelentésekkel zavarja ebédje elfogyasztásában. Éppen azért, mert azok közé tartozom, akik rajongásig szeretjük városunkat, nem tartom közömbösnek, milyen hírnevünket kelti az országos sajtó. És mivel idegenforgalmunk állandóan örvendetesen emelkedő, ennek érdekében is kérjük tehát a Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat nagyon sürgős, körültekintő intézkedését. H. L. Itt nem boldogul más, csak aki alkot, aki munkás! A célkitűzésekben kiemelte az igazgató a tanulmányi színvonal fejlesztését, a tanórák hatékonyságának fokozását. Hangsúlyozta: célunk, hogy bátrabban politizáljunk diákjainkkal, őszintébben válaszoljunk sokszor bonyolult kérdéseikre. A KISZ-szervezet tagjai e téren elsőrendű segítőtársai kívánnak lenni a tanári karnak, az önállóság fokozásának szem előtt tartásával. Lényeges az iskola és a családi ház együttműködése, és valamilyen meghatározott pályára történő nevelés. Vagyis a pályaválasztásról nemcsak az utolsó tanévben lesz szó. Porpáczy igazgató azután ismertette a tavaly és már korábban itt érettségizettek egyetemi-főiskolai felvételeinek eredményét. Elmondta, hogy — az országos átlagon felül — a szentendrei jelentkezetteknek több mint felét felvették, összesen harminchárom érettségizettet. Szakok szerint: az orvostudományi egyetemre három, műszaki egyetemre hét, állam- és jogtudományi karra kettő, természettudományos karra négy, erdőmémöki egyetemre egy, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára kettő, gyógypedagógiai tanárképzőre egy, felsőfokú tanítóképzőre kettő, külkereskedelmi szakiskolára egy, a Felsőfokú Könnyűipari Technikumba kettő, a Zeneművészeti Főiskolára egy, földmérési technikumba egy, gépjármű és közlekedési technikumba egy, óvónőképzőre egy, bölcsészettudományi karra kettő és az Agrártudományi Egyetemre egy végzett diákjuk nyert felvételt. Ezután egy leány és egy fiú tartott élménybeszámolót a KISZ nyári munkatáboraiban végzett munkájukról. Ugyanis hetven lány Nagykőrösön, és harminc fiú Soroksáron dolgozott önkéntes ifjúsági táborban. Megtudtuk még az iskola igazgatójától, hogy idén is — folytatólag, Pest megyében egyedül ebben az intézetben — kísérleti tárgyként tovább oktatják a világnézetünk alapjai című tárgyat. Előadója Rácz Iván tanár: a szocialista termelés fő vonásairól, szocialista jogrendszerünkről, a társadalmi tudat formáiról, az erkölcsről, vallásról, tudományról és művészetről beszél a diákoknak. Olvasóink írják A napokban a következő levelet kaptuk: „Tisztelt Szerkesztőség! A piaci árusok nevében írjuk ezt a levelet. A piacon árulunk, és hogy ezt meglehessük, természetesen helypénzt fizetünk. Áruinkat azonban többnyire piszokba, sárba' kell leraknunk. Miért nem intézkedik a tanács, hogy jobban rendben tartsák a piacteret? Kérjük a Szentendre szerkesztőségét, hogy panaszunkat tegye közzé a lapban. Tisztelettel: Aláírások, a piaci árusok nevében.” Szívesen tettünk eleget e kérésnek, mert már a múltban is több ízben hangzott el hasonló jellegű panasz, és mind ez ideig, mint látszik, eredménytelenül.
